Új Szó, 1973. október (26. évfolyam, 233-259. szám)
1973-10-07 / 40. szám, Vasárnapi Új Szó
A közelmúltban ítéletek hangzottak el egy három évvel ezelőtt az. Egyesült Államokban elkövetett politikai gyilkosság ügyében. Eddig már két halálos ítéletet, egy életfogytiglani szabadságvesztést mondott ki a bíróság, több vádlott ellen még folyik a vizsgálat, de a fővádlottat, az értelmi szerzőt csak most tartóztatták le. Amerikát régóta a korlátlan lehetőségek hazája jelzővel illetik. Ez a korlátlan jelző a boldogulni vágyó kisemberek megtévesztésére szolgált, viszont találóan alkalmazható az amerikai alvilág tevékenységére. Csakhogy nem egyszerű bűnözésről van szó! Az Egyesült Államokban korlátlan lehetőségként tartják számon a politikai gyilkosságot is, amelyet bizonyos bűn- szövetkezetek vagy „magányos farkasként“ dolgozó alvilági alakok üzletszerűen művelnek, mert jó pénzért mindenre kaphatók s ilyen esetekben elhitetik velük — nem is alaptalanul —, hogy csekély a kockázat, „valaki" majd tartja- a hátát értük, ha netán mégis lebuknának. Máig is rejtély Kennedy elnök meggyilkolása, bár sók tény bizonyítja, hogy... Robert Kennedy igazságügyminiszter merénylőjét a helyszínen elfogták, rábizonyították a gyilkosság elkövetését, halálra ítélték, de közben az Unió egyes államaiban eltörölték a halálbüntetést, így Sirhan a Sing-Sing, vagy valamelyik más amerikai fegyház cellájában tölti napjait. Az viszont még tisztázatlan, hogy a saját szakállára cselekedett e, vagy valakik megbízásából. Erről nem vallott, ő tudja miért. Ugyancsak rejtély fedi Mariin Luther King néger szabadságjog-mozgalmi vezető merényletének hátterét is. Az a bizonyos, több néven szereplő A!'ay, akit elfogtak, s nem tudni, mi lett a további sorsa, szintén nem nevezett meg megbízókat, sőt még az is kétséges, hogy ő volt e az igazi gyilkos, vajon nem megtévesztésnek szánták e. A megszokott jelenséggé vált politikai gyilkosságok sorozatában különös felháborodást keltett három év előtt a Yablonski család kiirtása. Nem mániákusok 1970 első napjaiban a pennsylvaniai Clarkesville-ben magányos házában vérbe fagyva találták Joseph Yablonski bányászt, feleségét és lányát. A gyilkosságot vagy öt napra fedezték fel a távolabb .lakó szomszédok, mi- utdn a postásnak is feltűnt, hogy senki sem nyúlt a kikézbesített levelekhez és újságokhoz. Az értesített nyomozók dulakodás nyomait vélték felfedezni, de minden jel arra vallott, hogy nem rablógyilkosság történt. Mindössze harminc dollárt találtak a házban. Martin a börtönben. 1973. X. 7. Joseph Yablonski, aki valaha egyszerű bányászként kezdte pályafutását, népszerű szakszervezeti ember volt, a bányászszakszervezet vezetőségének tagja. Évi 23 ezer dollár fizetést húzott és sohasem törekedett meggazdagodni a szakszervezet pénzén. Haragosai nem voltak, csak riválisai. így terelődött a gyanú bizonyos szakszervezeti körökre. A közvélemény eleinte hajlamos lett volna elhinni, hogy a szörnyű telt elkövetőit különféle hippy-csoportok ban kell keresni Shciron Taté, a híres filmcsillag tragédiája és más szörnyű esetek a hippykre irányították a figyelmet. A véres, szinte valamennyi esetben kábítószerek hatására végrehajtott brutális szörnytettek elkövetői általában alkalomszerűen, különösebb tervszerűség vagy anyagi érdekek nélkül öltek. Yablonski viszont hosszabb időn át kapott fenyegető leveleket, éppen <inr/ekkei kapcsolatban. A szörnyű tragédia előtt komolyan is vette a fenyegetéseket, mert örökké zárva tartotta otthonát, fegyverrel a párnája alatt aludt, sőt még az elhagyatott tájon áthaladó autók rendszámát is feljegyezte noteszába. A helyszíni szemle során megtalált notesz a gyilkosok autójának a szamát is tartalmazta és segített nyomra vezetni a detektíveket. így már a nyomozás elején világos volt, hogy nem maniákuáok, hanem közönSilous, Huddleston, a közvetítő csátkozott Yablonski küzdelembe, amikor 1969-ben új elnök választására készült a szakszervezet. Boyle felismerte a veszélyt, és számított az eshetőséggel. Riadót fújtak a monopóliumok is. Mégsem ők, hanem Boyle fizette a szakszervezet pénzéből a szakszervezeti elnökválasztási kampányban saját személyére fordított költségeket. Tizennyolcmillió dollárt fordított a választók lepénzelé- sére. Közben felbérelt gengszterek utcai támadásokat követtek el Yablonski és megalkuvást nem ismerő társai ellen. Nemegyszer elpáholták őket, azzal a figyelmeztetéssel, hogy komolyabb dolgok is következnek, ha nem hagynak fel a „szimatolással“. Egyszer Yablonski is eszméletét vesztette egy ütéstől. Az elnökválasztásnál Yablonski ellenőrei is ott álltak és száz súlyos csalást fedeztek fel. így alakult a választások eredménye 2:1 arányban Boyle javára. Ahol többet fizetett, ott a 41:1 arányt is elérte. Yablonskiék bizonyítékaikkal az igazságügyi hatóságokhoz fordultak és a választás hatálytalanítását követelték. Fölülte „érdekes“, hogy a hatóságok mind a Boyle-klikk csalásai, mint az elnökválasztással kapcsolatos visszásságok kivizsgálása ügyében késleltették a nyomozást és a döntést. Időközben Yablonski egyre kellemetlenebbé vált Boyle-nak, aki sejtette, hogy le kell mondania az elnöki tisztségről, akkor pedig a helyébe kerülő Yablonski mindent feltár séges bűnözök követték el a gyilkosságot, esetleg bosszú áldozata lett Yablonski és családja. A bányászszakszervezet avagy hiba van a kréta körül Yablonski húszéves kora óta lelkes, aktív tagja volt a bányászszakszervezetnek, mindenkor harcba szállt a dolgozók jogaiért. A lefizethetetlen hírében állott, ezért is választották be elég fiatalon a vezetőségbe. Funkciójából kifolyólag alkalma volt meggyőződni róla, hogy a szakszervezet fejesei, elsősorban Antony W. Boyle, korrupt egyének, kiszolgáltatják a bányászérdekeket a tőkéseknek, pénzt fogadnak el a nagy társaságoktól s így eleve lemondanak a bányászok követeléseinek kiharcolásáról. Yablonski és 11 elszánt szakszervezeti társa egész bűnszövetség nyomaira bukkant és le is leplezte a csalókat. Boyle a Continental Oil, a Rockefeller féle Occidental Petroleum Company monopóliumok valóságos beépített ügynöke volt a bányászszakszervezetben. Világstatisztikai adatok szerint az amerikai bányászok helyzete a legrosszabb — vezetnek a halálozási statisztikában, kijátsszák őket a nyugdíjak megszabásánál, a szociális vívmányok biztosítása terén... Mindezt azért, mert a monopóliumok lefizették Boyle-t és cinkosait, hogy ne szorgalmazzák a higiéniai és egészségvédelmi követelmények, berendezések érvényesítését a bányákban, hallgassák el a gyakori baleseteket. Az áldozatok százezreiről volt szó. Yablonskiék a Boyle-klikk csalásai, pénziizel- meire és a 68 millió dolláros alappal rendelkező szakszervezet pénzének hűtlen kezelésére is rájöttek. Tekintélyes bűnlistát készítettek Boyle viselt dolgairól és írásos dokumentumokkal rendelkeztek. Boyle leleplezéséért és a korrupciót, a csalásokat, sikkasztásokat lehetővé tevő szervezeti statú'nm megváltoztatásáért t10 és keresztülviszi a szakszervezet beígért reformját, ami a monopóliumok érdekeinek is érzékenyen ártani fog. így született meg a radikális megöl dás ötlete: Yablonskit elteszik láb alól. De ki és hogyan? Bűnszövetkezet A kilétéi gondosan titkoló ' „nagy- főnök“ szövetségeseket keresett. Ajánlkozott mindjárt Silous Huddle ston, egy szakszervezeti dolgozó, akiről később derült ki, hogy van egy gengszter veje. Ö hozta össze az üzletet, mondhatnánk „családi alapon.“ Huddleston közvetítői William Prater, Turnblazer és Pass dolgozták ki a gyilkosság tervét, s e célra a végrehajtók számára 20 ezer dollárt kap tak a szakszervezet nemzetközi szolidaritási alapjából. Három bérgyilkosra bízták az „ügy lebonyolítását“. Paul Gillyre (Huddleston vejére), Aubran Martinra és Claude Vealey-re. A gyilkosok 1969 szilveszterén érkeztek Clarkesville-be. Terepszemlét tartottak és Chevrolet kocsijuk a Yablonski ház közelében parkolt le. Mivel a házaspárnak ven dégei voltak, a bérgyilkosok tovább hajtottak egy vendéglőbe, hogy „felTony Boyle, aki Yablonski meggyilkolására megbízást adott. frissüljenek“ az akcióra. Kenneth Yab lonski, aki ügyvéd volt Washingtonban és sürgős ügyben el kellett utaznia, még figyelmeztette apját, hogy legyen óvatos. A lesben álló gyilkosok megvárták, míg sötétség borult a házra, aztán nekiláttak véres megbízatásuk teljesítésének. Először is szakszerű felszereléssel elvágták a telefonhuzalokat, a garázsban tönkretették Yablonski autóját s így fedezve későbbi menekülésüket, behatoltak a házba. Különleges ollóval kivágták az üveget és nesztelenül bemásztak. A cipőjüket is levetették. A géppisztolyos Martin elsőnek Charlotte-ot, Yablonski alvó lányát lőtte le. A zajra felriadt a házaspár. Yablonski a puskájáért nyúlt, de töltetlen volt. Vealey tüzelt, de revolvere csütörtököt mondott, mire Gilly végzett u házaspárral. A szobát felforgatták és óvatosan távoztak. Azt hitték nem hagytak nyo mól, de az áruló notesz a nyomozók kezébe került és a nappal olt járt Chevrolet-ra is felfigyeltek az emberek. Lezárul a kör A három bérgyilkost az ország különböző helyein fogták el. Gillyt már régebben halálra ítélték, Aubran Wayne Martin ügyében most szeptem bér derekán mondta ki a halálos ítélő t e t a washingtoni bíróság. MárciusClaude Vealey, aki hátul! ól lőtt Yablonskira. ban a pennsylvaniai Eriében a városi bíróság életfogytiglani börtönre ítélte a felbujtó William Prátert... Az ügy természetesen még nem zárult le. A gyilkosok nem nyugtalan kodtak a börtönben, mindvégig reménykedtek, hogy majd felsőbb helyekről közbelépnek, s itt van Tony az összekötettéseivel. Noha köztudomású volt, hogy a szakszervezetben Tony néven ismerték Anton Boyle t s rá is terelődött a gyanú, nem merték érinteni a személyét. Nyilván nem volt kellő tárgyi bizonyíték, vagy valóban védték a felső helyek a szak- szervezeti ,,boss“-t. Ám bebizonyoso dőlt, hogy a sokat emlegetett „felső védelem“ csak Boyle-ra terjed ki, cinkosaira lesújthat az igazságszolgáltatás keze. Nyilván a három bérgyilkos is rádöbbent a rideg valóságra és beszélni kezdett . . . így göngyölítették fel a szálakat, amelyek elvezettek a fel búj tók ig, most pedig a hajdan rettegett, a sok gyanú miatt azonban 197J-ben elnökposztjáról elmozdított (a választást a bíróság végül hatálytalanította], Tony Boyle letartóztatására került sor. Mivel az Egyesült Államok egyes államaiban eltörölték a halálbüntetést, kérdés, végrehajtják-e az ítéletei Martinon és Gillyn, s az is kérdés, mi sors éri a vizsgálati fogságban ülő Boyle-t, mert az amerikai igazságszolgáltatás útjai nagyon kanyargósak ... L. L.
