Új Szó, 1973. október (26. évfolyam, 233-259. szám)
1973-10-07 / 40. szám, Vasárnapi Új Szó
Richard West s k ó c i a i út i jegyzete Veszélyben forog a shetlandiak hagyományos életmódja. A tenger felől, északról olajfúrótornyok zárják gyűrűbe a szigeteket. (A Financial Tifties térképe}. fű rpraRmmríra mmot" fllnJ wm mini u ĽLÍ1 1973. X. 7. 0 Halászcsalád jellegzetes hajléka. Az országúttól kőrakásos kerítés választja el; • ház mellett rakásban tőzeg, ez ad minden meleget. Amikor a modern ipar térhódítása átok 9 A monopóliumok véget vetnek egy idillikus szigetvilágnak 0 Sorsdöntő válaszút előtt a shetlandiak Ilyen halászhajokon meg a viharral is dacolnak a shetlandi halászok. cementtel megrakott óriási dobokkal foglalták el, hogy a tenger fenekén lerakják a fúrótornyok alapjait. A felháborodott halászok a kikötő hatóságaihoz fordultak magyarázatért, miként fogja ez a jövőben érinteni foglalkozásuk érdekeit, ám semmit sem tudtak meg. Félelem és bizonytalanság Hát igen, az olaj pótlólagos kereseti lehetőségeket biztosíthat, ezt senki sem tagadja, de ez éppen a shetlandiak legnagyobb aggodalma. Ugyanis attól tartanak, hogy az olaj-boom első éveiben a sok pénz elcsábíthatja az embereket a hagyományos iparágakból. A munkáskezek elvesztése pedig tönkreteszi a halfeldolgozó és kötő-szövőipart, melyek újjáélesztése az olajl,áz lecsillapodása után lehetetlenné válik. Attól is félnek, hogy a munkások ezreinek ideözön- lése más országokból szociális és erkölcsi bonyodalmakat idézhet elő. Még nagyobb félelmet kelt az a borús kilátás, hogy az olaj beszennyezi a shetlandi partokat és vizeket. Még valami nyugtalanítja a shetlandiakat, amit a grófság tanácsának a feje így fejezett ki: „Ha egy majna-frankfurti vagy houstoni könyvelő tollvonásától kell függnünk, akkor mi elvesztettük önállóságunkat;“ Shetland-, vagy más néven Zetland- szigetek Nagy-Britannia sajátos északi tartománya. Nemrégen a szigetektől keletre az Északi-tenger fenekén olajra bukkantak. A felfedezés megzavarta a szigetlakók normális életét. A shetlandiak többsége, akikkel elbeszélgettem, osztja egy egyszerű halász véleményét, amelyet röviden és velősen így fejtett ki: „Az olaj a szigetek legnagyobb átka, történelmünk legnagyobb csapása lesz.“ Ám mit tehet 17 ezer shetlandi az óriás olajtársaságokkal és a kormánnyal szemben? A szigetlakók közül kevesen fogadták örömmel az olajkutatók beözönlését; egyikük volt Michael Stans- bury, a grófság „fejlesztésügyi teljhatalmú megbízottja“. Persze ő nem helybeli, ő angol, Stansbury feltételezi, hogy a víz alatti olajforrásoktól vezetékeket építenek ki a szigetekig, ahol óriási olajtárolót és földgáz-cseppfolyósítőt építenek. A sziget őslakóit rémíti az ilyen távlat. A Shet- landszigetek — sajátos világ, amelyben az emberek nem érzik magukat briteknek. A szigetcsoport történetét felelevenítve ezt könnyű megérteni. A történelem és a jelen A szigetvilágot a VIII. században a vikingek fedezték fel és népesítették be. A Shetland-szigetek hosszú ideig Norvégia tartománya volt, bár laza kapcsolatok fűzték az „anyaországhoz“. A XV. század végén I. Ke- resztély dán király, aki addigra meghódította Norvégiát, Margit hercegnő hozománya fejében I. Jakab skót királynak zálogba adta a szigeteket. Mivel a hozományt sohasem fizették ki, a Shetland-szigetek a skót koronára szálltak. Jakab 1564-ben törvénytelen fiára, lord Robert Stewartra hagyományozta a szigeteket. Stewart, a shetlandiak féktelen zsarnoka aztán örökségként fiára hagyta a birtokadományt. Patrick kapzsiságával még az apján is túltett. A shetlandiak azóta is „rossz szemmel“ nézik a „délieket“. Egyébként Robert Bruce, a szigetek vicelordja eldicsekedett vele, hogy nemzetsége a XVI. században költözött ide s bizony „megtanította kesztyűbe dudálni a shetlandiakat“. Valóban, a ritka vendégek, akik elvetődnek ide a szigetekre, nagyon gyakran üres, elhagyott házakra bukkannak, amelyeknek tulajdonosai már régen minél messzebbre vándoroltak ki elnyomóiktól, zömükben Oj-Zélandra. Hol az otthon? A shetlandiak teljes közönnyel viseltetnek Angliával szemben. Skócia számukra idegen ország, csak a skandinávokat és a hollandokat tartják „övéiknek“. A szigetvilág fővárosa, Lerwick kikötőjében sok norvég, dán, izlandi, svéd és holland hajó megfordul. A helyi Shetland Times például mindig részletesen beszámol, mi történik a Dániához tartozó Faer Oer szigeteken. Lerwick főként a hollandok számára épült, akik, heringfogásra vagy vásárlásra jöttek ide. Egy öreg apókától hallottam: „Emlékszem arra az időre, amikor a mi kikötőnkben egyszerre 300 holland hajó is horgonyzott“. Lerwick lakosságának a többsége még a harmincas években folyékonyan beszélt hollandul. A shetlandiak büszkék szigetviláguk érintetlen szűztermészetére és sajátos állatvilágára — pónikra, fókákra, ritka madárfajokra, mint a havasi bagoly és az óriás búvármadár. Ahol nincs bűnözés Edward Tomasson, a grófság tanácsának a feje büszkén állítja, hogy a Shetland-szigeteken a valóságban nincs bűnözés. Igaz, problémáik vannak az iszákossággal. Előfordul, hogy valamelyik szigeten több mint ezer idegen tengerész gyűl össze és várja be a vihar elcsendesülését... A szigetcsoport számos szigetén, még Wallsee-n is, ahol több mint ezer ember él, évszázadokon át nem volt állandó rendőr. A Shetland-szigetek fölött gyakran dúlnak orkánok, szélviharok, s a repülőgépek vihar vagy köd miatt gyakran nem tudnak leszállni. Mivel keresik meg a létfenntartáshoz szükséges eszközöket a szigetlakok? Először is halászattal és halgazdasággal. Évszázadok óta halásszák a heringet, de az utóbbi időben különösen a tonhalfélék, főként a foltos tőkehal halászása virágzik. A shetlandiak a hatvanas években saját halfeldolgozó vállalatokat létesítettek. A külföldi piacokon nagyon megnőtt a shetlandi halak iránti kereslet. Nagy tonhalszállítmányok kerülnek a nyugat-európai országokba. A shetlandi foltos tőkehal iránt azonban jelenleg az Egyesült Államok tanúsítja a legnagyobb keresletet. Élet a szigeteken A halászat napjainkban egy egész iparágnak adott életet, s ez az iparág évi két és fél millió font sterling jövedelmet biztosít a szigeteknek. Szinte valamennyi halász szövetkezeti alapon dolgozik. A halászok feleségei vagy a halfeldolgozásban működnek, vagy az itteni virágzó trikóüzemek alkalmazottai. Belgiumba és Nyugat-Németországba exportálják a shetlandi kötöttárut. A szigetvilág gazdasága nagyon sajátos képet mutat. A férfiak napokat tölthetnek halászással, aztán a juhnyírás ad nekik elfoglaltságot, majd útra kelnek a dombvidékre, hogy tőzeget fejtsenek, az esős napokat nádkötéssel töltik, pénteken és szombat esténként pedig taxisofőrösködéssel javítanak keresetükön. Maga a természet diktálja ezt az életmódot, s itt hozzászoktak. Nem akarják feladni, még kevésbé az olajláz miatt, amely — rftint tartanak tőle — tönkreteszi a helyi hagyományos iparágakat, elsősorban a halászatot. A shetlandiak meggyőződése, hogy elkerülhetetlen az összecsapás az olajipari trösztökkel. Már sor került összetűzésekre. Egyszer a halászok észrevették, hogy Scallowban a halászati terület legjobb részét oo A Stietiantí-aziget« egyik nevezetessbäe: tömegesen katioriO pónilovak.
