Új Szó, 1973. október (26. évfolyam, 233-259. szám)
1973-10-07 / 40. szám, Vasárnapi Új Szó
A HET KEPEKBEN VASÁRNAP 1973. október 7. A NAP kel — Nyugat- Szlovákia: 5.59, nyugszik: 17.18 Közép-Szlovákia: 5.51, nyugszik: 17.10 Kelet-Szlovákia: 5.43, nyugszik: 17.02 órakor A HOLLD kel: 14.53, nyugszik: 0.24 órakor NÉVNAPJUKON SZERETETTEL KÖSZÖNT JÜK AMÁLIA — ELIŠKA nevű kedves olvasóinkat 1853-ban született FRANTIŠEK JAROSLAV RYPÁCEK történész (+ 1917). — 1913- ban halt meg ĽUDOVÍT RIZNER irodalomtörténész, publicista (szül.: 1849). — 1953-ban balt meg EMIL FILLA festő (szül.: 1882). — A Német Demokratikus Köztársaság államünnepe. A következő tartalmából: A fő irány Konsztantyin Katusev írásának második része Szövetségeseink: a számítógépek Makrai Miklós írása A „kibernetikus” gazdálkodás küszöbén Sárközi Dénes mérnök cikke Ketten a gyárkémény tövénél Haj'dú András riportja Korparancs — korigény Mózsi Ferenc írása oktatásügyünk időszerű kérdéseiről Festett világ Részlet Egri Viktor készülő regényéből Ez a nép küldött... Látogatóban a 65 éves Csontos Vilmosnál A fiatal nemzedék szocialista nevelése és előkészítése az életre társadalmunk figyelmének homlokterében 1973 X. 7, BELPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Napirenden: a marxista esztetika oktatása Napjaink egyik leggyakoribb témája az ifjúság nevelése. Pártunk központi bizottságának júliusi plénuma mélyrehatóan elemezte ifjúságunk helyzetét, nevelésének időszerű kérdéseit és problémáit. A tanácskozáson elfogadott határozat egyik legfontosab célkitűzése az volt, hogy szocialista társadalmi rendszerünk, s a kor követelményeinek megfelelően biztosítsuk ifjúságunk, jövőnk zálogának nevelését. A határozat megkülönböztetett figyelmet szentel az ideológiai nevelésnek, s ezen belül a marxista esztétika oktatásának. A múltban meglehetősen leegyszerűsítettük a kultúra társadalmi szerepét, a kultúra és a társadalom más részeinek a gazdasági szféra stb. kölcsönhatását. A közelmúlt belpolitikai megrázkódtatásai ismét rádöbbentettek bennünket ar- ha, hogy — miként azt a lenini tanítás hangsúlyozta —, a kultúra sem valamilyen különálló, légüres réteg, hanem szocialista társadalmunk felépítményének szerves része. Ilyen értelemben a közelmúlttal ellentétben merőben más szerep jut és sokai nagyobb jelentősége van a marxista esztétika oktatásának is. Ugyanis nemcsak arról van szó, hogy a fiatalokkal, esetleg más hallgatókkal bizonyos alapfogalmakat, meghatározásokat „bemagoltassunk“, hanem az oktatás legfontosabb célja az, hogy ifjúságunkban megfelelő értékrendszert neveljen. A szocialista módon élni és dolgozni ne legyen csupán jelszó, hanem egyre inkább megfelelő tartalommal megtöltött valóság. * Tehát fiataljaink tudjanak helyesen értékelni, tudjanak különbséget tenni szocialista tartalom, illetve a divatos szólamok között, ne kerüljenek a kispolgári közízlés és erkölcs uszályába. Ugyancsak elsősorban az esztétikai oktatás feladata, hogy az ifjúságot (s nemcsak azt) — jobb szó híján — kézen fogja, s vezesse a különböző művészeti áramlatok rengetegében. A társadalmi fejlődéssel párhuzamosan szocialista művészetünk is fejlődik, habár célkitűzése, feladata alapjában véve azonos, ugyanakkor kifejező eszköze, jelzőrendszere egyre gazdagabb, szerteágazóbb. A helyszűke miatt, szinte csak jelezve a problémákat, csupán néhány gondolatot villantottunk föl, ám ebből is kiderül, hogy a marxista esztétika megfelelő oktatása rendkívül időszerű feladat. Tegyük mindjárt hozzá, hogy hosszan tartó feladat, hiszen néhány tankönyvvel, esetleg utasítással még nem érhetünk el tényleges eredményt. A gimnáziumokban már ismét oktatják a marxista esztétikát, s ez mindenképpen jelentős pozitívum. Ugyanakkor azonban nem hallgathatjuk el, hogy sok helyütt eléggé kezdetleges az oktatás színvonala, elsősorban azért, mert nincs szakképzett tanerő. Ezt a hiányosságot végérvényesen csupán több év után számolhatjuk fel, megfelelő egyetemi képzéssel. Addig is a júliusi plénum határozatának megfelelően arra kell törekednünk, hogy a marxista esztétika oktatásának elsősorban az iskolában nagyobb társadalmi súlya legyen. A jelenlegi helyzet rendkívül biztató. Színházainkban telt házak vannak, ugyanez a helyzet a hangversenytermekben. Ebben az esztendőben nehéz a Bratislavai Zenei Ünnepségek valamelyik rendezvényére jegyet szerezni, pedig a két hét alatt több mint negyven hangversenyre, illetve egyéb zenei eseményre kerül sor: Az érdeklődők jelentős hányada fiatal. Ifjúságunk tehát komoly érdeklődést tanúsít a kortárs művészet iránt. S ez csak még időszerűbbé teszi azt a feladatot, hogy megfelelő szakmai ismeretekkel vértezzük föl őket. (-y-f) A szolidaritás jegyében Vajon meddig tarthatja fenn magát a chilei katonai junta? — teszik fel egyre többen a kérdést. És tegyük hozzá, teljesen jogos a kérdés felvetése, hiszen a tiltakozási hullám olyan méreteket öltött, amely immár megszeppenti az első napokban olyannyira magabiztos santiagói tábornokokat és támogatóikat is. Tény, hogy a junta egyre inkább elszigetelődik latin-amerikai viszonylatban is. Kétségtelen ugyanis, hogy számos latin-amerikai kormány — ha nem is vall színt egyértelműen — tartózkodó álláspontot foglal el, hiszen nem szeretné ha nemzetközi kapcsolataiban rövidzárlatot okozna a reakciós katonarendszer támogatása. így azután nem véletlen, hogy a junta — s ez várható volt — inesz- szemenő előnyöket kínál fel a monopóliumoknak, konkrétan, áruba bocsátja az ország ásványkincseit. A latin-amerikai haladó erők, a munkásosztály, a progresz- szív elveket valló értelmiség a gazdasági függőség felszámolását természetszerűleg a szocialista társadalmi rend megteremtésének a követelményével kötik össze. így fordulhat elő, hogy a burzsoá — részben lemondva saját érdekeiről, gazdasági előnyeiről is — egy harmadik utat választ, megkísérel kompromisszumot kötni a külföldi monopóliumokkal. Ez a taktika nem éppen újkeletű, a neokolonialista törekvések velejárója. Szélesebb nemzetközi politikai összefüggésekbe ágyazva a chilei eseményeket, illetve a puccs által kiváltott heves ellenállást és visszhangot, elmondhatjuk, hogy napjainkban a haladó erők világméretű összefogása, összehangolt akciói valóban lehetetlenné tehetik a reakciós erők mesterkedéseit. A véres santiagói események, a terrorhullám, a legelemibb demokratikus szabadságjogok megvonása ma olyan lépésnek számít, amely jelentősen mérgezi a nemzetközi politikai légkört, kedvezőtlenül hat a feszültség enyhítésére irányuló törekvések kibontakoztatására, az együttműködés elmélyítésére és a világbéke megszilárdítására általában. Ez pedig minden józan gondolkodású embert arra késztet, hogy felemelje szavát a reakciós puccsista junta ellen. Pillanatnyilag a chilei junta még nyeregben érzi magát. Arra számít, hogy a monopóliumok és a rendelkezésükre álló propaganda-eszközök segítségéve] sikerül stabilizálni uralmát. Ám nem feledkezhetünk meg arról, hogy a szóban forgó propaganda immár teljesen a hitelét vesztette, míg a monopóliumok gazdasági ereje sem a régi. különösképpen ha tekintetbe vesszük a nyugati pénzvilág permanens válságát. A szocialista közösség országai, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom természetesen levonja a tanulságot a chilei fejleményekből. Figyelmeztet arra a régi tételre, hogy a munkásosztály uralma a demokrácia egyedüli biztosítéka. Bár nem óhajtunk jóslatokba bocsátkozni, nem férhet hozzá kétség, hogy a sarftiagói junta nem tarthatja magát sokáig. A chilei munkásosztályban mély gyökereket vertek Allende kormányának, a Népi Egység politikai koncepciójának demokratikus intézkedései. Ez pedig természetszerűleg ösztönzi a haladó erőket arra. hogy felkészüljenek az alkalmas pillanatra, amikor megszabadulhatnak a junta diktatúrájától. (bpi) Ludvík Svoboda, köztársaságunk elnöke, aki a Szovjetunióban töltötte szabadságát, hétfőn találkozott L. I. Brezsnyevvel, az SZKP KB főtitkárával. A ČSTK — TASZSZ felvétele) Miroslav Válek, az SZSZK művelődésügyi minisztere a hét elején fogadta a Bratislavai Zenei Ünnepségeken vendégszereplő szófiai Nemzeti Opera képviselőit. A ČSTK felvétele V. V. Mackevics, a Szovjetunió prágai nagykövete a hét elején ellátogatott a plzeňi V. 1. Lenin Skoda Művekbe, s részt vett a barátsági nagygyűlésen. A ČSTK felvétele Műemlékek és „műemlékek" ... (H. BaCík karikatúrája) KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK
