Új Szó, 1973. október (26. évfolyam, 233-259. szám)

1973-10-29 / 257. szám, hétfő

A népek tartós békére vágynak (Folytatás a 4. oldalról) az alapján, hogy — ami külö­nösen időszerű — minden nagy ország bekapcsolódjék ebbe a folyamatba. Ezzel kezdetét ve­hetné a katonai konfrontáció anyagi alapjának fokozatos le­szűkítése; — a teljes egyenjogúságon, a kölcsönös előnyökön alapuló, a minden megkülönböztetéstől és az egymás belügyeibe való be­avatkozási kísérletektől men­tes gazdasági, tudományos-mű- szaki és kulturális együttműkö­dés fejlesztése. Magától értetődik, hogy e fel­adatok közül egyesek megoldá­sához időre van szükség, má­sok viszont már most azonna­li és haladéktalan cselekvést követelnek meg. A „hidegháború“ hosszú évei nyomot hagytak a tudatban, és nemcsak a hivatásos politi­kusok tudatában. Ez előítéle­tekben, gyanakvásban, a töb­biek tényleges álláspontjának és lehetőségeinek félreismeré­sében, sőt megismerésének visz- szautasításában jelenkezik. S erről nem könnyű átállni. Meg­tenni viszont meg kell. Meg kell tanulni együttműködni. Békefilozófiánk a történelmi optimizmus filozófiája. A jelen­legi helyzet bonyolultsága és ellentmondásossága ellenére bízunk a jelenleg széleskörűen kibontakozott békeoffenzíva si­kerében. Mire alapozzuk ezt az optimizmust? Mindenekelőtt arra, hogy lé­tezik olyan állandó, hatékony és dinamikus béketényező, mint a megvalósult szocializmus, amelynek békeszerető politiká­ja e társadalmi rendszer termé­szetéből fakad. Optimizmusunk a szocialista államok többsége nézeteinek és akcióinak egysé­gére támaszkodik. Optizimusunk azon alapszik, hogy Ázsia, Afrika és Latin- Amerika sok állama és népe, közte számos el nem kötelezett ország mélységesen érdekelt az igazságos és demokratikus bé­kében. Továbbá, hogy számos tőkésország vezető köreiben mindinkább megértik a reális nemzetközi erőviszonyokat, megértik azt, elfogadhatatlan a háború mint a nemzetközi prob­lémák megoldásának <«zköz& A béke leküzdhetetlenségéről való meggyőződésünk arra tá­maszkodik, hogy mélységesen hiszünk a munka embere — a munkás, a paraszt, az értelmi­ségi — békeszeretetének hatal­mas, eleven erejében. A béke ügye iránti optimiz­musunkat végezetül összekap­csoljuk mindazoknak a társa­dalmi mozgalmaknak tevékeny­ségével, amelyek síkra szállnak a békéért és amelyek olyan széleskörűen vannak képvisel­ve ezen a nemzetközi fórumon, összekapcsoljuk a kommunisták, a szocialisták, a szociáldemok­raták és a keresztények közös akcióinak fejlődésével. Mindez reményt kelt és ma­gabiztonságot ad. A békéhez vezető úton elért eredményeket azonban szaka­datlanul fejlesztenünk kell. Ez az út továbbra sem lesz egy­szerű. Számos akadályt kell le- ktizdenünk, vissza kell ver­nünk a béke ellenségeinek nem egy ellentámadását. A mostani történelmi pillanat követelmé­nye, vagy ha úgy tetszik, a kor követelménye: egyesíteni az emberiség békeszerető erőit minden ország és minden nép békés fejlődésének biztosítása érdekében. Kedves barátaim! Az egész világon milliók és milliók ren­geteget várnak a békeszerető erők világkongresszusától. Vá­laszt várnak a legszélesebb tö­megeket érdeklő égető kérdé­sekre, tájékoztatást várnak a társadalmi vliágmozgalom szá­mára, amely arra hivatott, hogy segítséget nyújtson a 20. szá­zad egyik kardinális problémá­jának, a tartós béke szavatolá­sának megoldására. Ez nagy fe­lelősség, de úgy vélem, hogy egyben nagy és lelkesítő, ösz­tönző erő is. Engedjék, meg, hogy bizto­sítsam önöket a béke szilár­dításáig irányuló tevékenysé­gükben a leglelkesebb és leg- levékenyebb támogatást kapják a Szovjetunió Kommunista Párt­jától és a szovjet kormánytól, valamennyi szovjet embertől. Akik már jártak nálunk és akik most először jöttek Moszk­vába, jól láthatják, hogy a szov­jet nép békés alkotó munkával foglalkozik. Népünk most fejezi be a ki­lencedik ötéves tervidőszak harmadik esztendejét. Már most, a három év előzetesen számí­tott eredményeiből ítélve, nyu­godtan kijelenthetjük, hogy az SZKP XXIV. kongresszusán fel­vázolt szociális és gazdasági mutatószámokat teljesítjük. En­nek igazolására mindenekelőtt a nemzeti jövedelem állandó növekedése szolgál, amely az ötéves tervidőszak három éve alatt 16,4 százalékot ér el. A folyó év 9 hónapja alatt — a múlt év azonos időszakához vi­szonyítva — az ipari termelés növekedése 7,3 százalék volt. A párt és a szovjet állam fo­lyamatos erőfeszítéseinek, to­vábbá a mezőgazdasági dolgo­zók önfeláldozó munkájának eredményeként idén rekordter­mést értünk el. Valószínű, hogy több mint 215 millió ton­na gabonát takarítunk be, vagy­is ha ezt a mi hagyományos orosz űrmértékűnkkel fejezzük ki, több mint 13 milliárd pu- dot. Az állam az idén több mint 7,5 millió tonna nyersanyagot és több mint 82 millió tonna cukorrépát vásárolt fel. A Szovjetunió városaiban és falvaiban a folyó ötéves terv­időszaknak csupán három éve alatt 7 millió új lakást építünk. Ezeknek a sikereknek örül nek a szovjet emberek, ezeket a sikereket üdvözlik barátaink is világszerte. Barátaink jól tud­ják, hogy ezek a sikerek elő­mozdítják a béke szilárdulását. Számíthatnak a szovjet nép­re, amely a nagy forradalmát követő első években, a szocia­lista építés éveiben, a fasizmus­sal vívott harcban, a háború utáni évtizedekben egyaránt és most is az emberiség érdekei védelméért folytatott harc első vonalában volt és marad. Engedjék meg, tisztelt kong­resszusi részvevők, hogy vége­zetül sok sikert kívánjak gyü­mölcsöző közös munkájukhoz, amely — ebben bizonyos va­gyok — visszhangra talál majd valamennyi kontinensen az em­berek szívében. BREZSNYEV-EESZÔ A BÉKEKOHGRESSZÜS&N Sűrű hóesés fogadta péntek reggel a Kreml-beli nagy béke­találkozó második napi ülésére igyekvő részvevőket. Elsőként a meggyilkolt chi­lei elnök özvegye, Hortensia Allende szólalt fel, aki drámai szavakban számolt be hazája sorsáról és a világ békeszerető erői támogatását kérte a szen­vedő chilei népnek. Különösen megrázta a hallgatóságot, ami­kor a beszéd befejezése után végighallgatta Salvador Allen­de a chilei néphez intézett és magnószalagra rögzített utolsó szavait az égő Moneda-palotá- ból. Dolores Ibárruri, a spanyol nép legendás hősnője csókkal köszöntötte a szónoki emel­vényről visszatérő özvegyet. Az ENSZ gyarmatosítás el­leni bizottsága és a világszer­vezet apartheid bizottsága kép­viselőinek felszólalása után megkezdődtek az előkészítő bi­zottságok beszámolói a végzett munkáról. A délelőtti ülés kedves pil­lanata volt, amikor a szovjet ifjúság képviselői tarka nemzeti viseletbe öltözötten üdvözölték a kongresszust. A délutáni ülés részvevői nagy tapssal fogadták, amikor Podgornij államfő, Koszigin mi­niszterelnök, Gromiko külügy­miniszter és más magas rangú szovjet párt- és állami vezetők elfoglalták helyüket a díszpá­holyban. A taps viharossá foko­zódott, amikor az elnökségben 1973. X. 29. megjelent Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Párt­jának főtitkára, aki az előkészí­tő bizottság felkérésére beszé­det mondott. Bevezetőjében kiemelte a bé­kekongresszus jelentőségét és rámutatott: még soha ilyen szé­les körű fóruma nem volt a bé­ke híveinek. Hangoztatta, hogy a szovjet állam a lenini béke­dekrétum óta következetes bé­kepolitikát folytat. E politika egyenes folytatása az SZKP XXIV. kongresszusán meghirde­tett békeprogram, amelynek fő célja: a háborús tűzfészkek fel­számolása, a termonukleáris ka­tasztrófa elhárítása és a tár­gyalások útján a nemzetközi enyhülés politikájának végre­hajtása. Részletesen kitért a világhely­zet valamennyi aktuális kérdé­sére. Különösen nagy érdeklő­dést tanúsított a közel-keleti helyzet ismertetése Iránt han­goztatva: meggyőződése, hogy a béke erői itt is felül fognak kerekedni és ehhez a szovjet kormány minden erejével kész hozzájárulni. Reményét fejezte kv hogy az amerikai kormány hasonlóképpen fog cselekedni. A cél — mondotta — a Bizton­sági Tanács október 22-i hatá­rozatának azonnali és maradék nélküli végrehajtása. Meg kell kezdeni a tárgyalásokat az igazságos és tartós béke meg­teremtésére a Közel-Kelöten — mondotta. Képünkön a mélníki hajó­gyárban készülő vedres kot­rógép, amelyet a szovjet fo­lyókon a hajózási vonal tisz­títására fognak felhasználni. A 400 liter ürtartalmú ved­rek egy óra alatt 250 köb­méter földet emelnek ki. Felvétel: Saroch — CSTK CSEHSZLOVÁK—JUGOSZLÁV KÖZÖS KÖZLEMÉNY Gustáv Husáknak, a CSKP Központi Bizottsága főtitkárá­nak négynapos hivatalos láto­gatásáról pénteken Belgrádban csehszlovák—jugoszláv közös közleményt adtak ki. A közlemény megállapítja, hogy Gustáv Husák és a kül­döttség tagjai mindenütt szívé­lyes, forró fogadtatásban ré­szesültek, amely kifejezte a Csehszlovák Szocialista Köztár­saság és a Jugoszláv Szocialis­ta Szövetségi Köztársaság né­peinek hagyományos barátsá­gát. Gustáv Husák, a CSKP Köz- ponti Bizottságának főtitkára és Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztár­saság elnöke és a JKSZ elnöke megvitatta a két ország, a CSKP és a JKSZ kapcsolatainak eddigi fejlődését, együttműkö­désük további bővítésének és elmélyítésének lehetőségeit, eszmecserét folytatott időszerű nemzetközi kérdésekről és a nemzetközi munkás- és kom­munista mozgalom kérdéseiről. Egyidejűleg tájékoztatták egy­mást Csehszlovákia és Jugoszlá­via szocialista fejlődéséről, a CSKP és a JKSZ tevékenységé­ről. Mindkét fél elégedetten álla­pította meg, hogy eredménye­sen fejlődnek Csehszlovákia és Jugoszlávia kölcsönös kapcsola­tai, állandóan bővül a CSKP és a JKSZ együttműködése. Mind­két fél értékelése szerint ezt különösen elősegítették a két ország és párt között a legutób­bi két évben ápolt kapcsolatok és folytatott tárgyalások. Mindkét fél kifejezte, hogy kész tovább mélyíteni és fej­leszteni a kétoldalú együttmű­ködést. Megállapítják, hogy a függetlenség, egyenjogúság, szuverenitás és be nem avat­kozás alapelveinek tiszteletben tartására épül ez az együttmű­ködés, amely a barátság, a köl­csönös bizalom szellemében, a két ország belső fejlődésének és nemzetközi helyzetének tisz­teletben tartása mellett fejlődik. Ez tartós és biztonságos ala­pot teremt, amely minden terü­leten lehetővé teszi a széles körű és hosszú távú együttmű­ködést. A CSKP Központi Bizottsága főtitkárának és a JKSZ elnöké­nek az a nézete, hogy a cseh­szlovák—jugoszláv kapcsolatok­ban különleges jelentősége van a CSKP és a JKSZ egyenjogú és eredményes együttműködésé­nek. A két párt vezető politikai erő Csehszlovákiában,illetve Ju­goszláviában, s Marx, Engels és Lenin tanításából kiindulva azt az elszántságukat fejezték ki, hogy továbbra is arra fognak törekedni, hogy a két párt együttműködése állandóan fej­lődjék, új formákkal és tarta­lommal gazdagodjék. A társa­dalmi-politikai szervezetek, parlamentek, városok, üzemek és tömegtájékoztatási eszközök együttműködése és kapcsolatai további fejlesztésének hasznos­ságát és szükségességét is ki­emelték. Különleges figyelmet szentel­tek a gazdasági együttműkö­désnek, amely a csehszlovák— jugoszláv kapcsolatok fontos te­rülete. Elégedetten állapították meg, hogy ez az együttműködés az utóbbi két évben állandóan emelkedő irányzatot mutat, ami a két ország gazdasága közötti kölcsönös előnyök és érdekek elvei tiszteletben tartásának az eredménye. A két fél hangoztatta, hogy minden objektív feltétel meg­van a gazdasági együttműködés sokoldalúbb és gyorsabb fejlesz­tésére, s egyetértettek abban, hogy ez az együttmüködés fe­jezze ki gazdasági fejlődésük­nek és gazdaságuk dinamikus fejlesztésének elért fokát. A két fél pozitívan értékelte az oktatási, kulturális és tudo­mányos együttműködés prog­ramjának megvalósítását és készségüket fejezték ki, hogy további erőfeszítést tesznek a kulturális értékek, tudományos ismeretek cseréjének bővítésé­re és gazdagítására, a két or­szág kulturális és tudományos intézményei közvetlen kapcso­latainak fejlesztésére. Gustáv Husák, a CSKP Köz­ponti Bizottságának főtitkára és Joszip Broz Tito, a JKSZ elnöke eszmecserét folytatott időszerű nemzetközi kérdések­ről. A két félnek az a nézet»», hogy az egyetemes békéért és a világhaladásért vívott harc elválaszthatatlan szerves része az a küzdelem, amelyet a né­pek egyenjogú politikai és gaz­dasági kapcsolatokért, a füg­getlenségért, a békés egymás mellett élés alapelveinek kö­vetkezetes érvényesítéséért, az imperializmus, a gyarmati rendszer és a neokolonializmus ellen vívnak. Ez a harc szoro­san összefügg a munkásosztály éa további haladó erők fejlő­désével, a szocialista országok békeszerető politikájával, vala mint sok más ország eme kész­ségével, hogy hozzájárul a béke és az egyenjogú nemzetközi együttműködés fejlődésének szilárdításához. Mindkét fél nagyra értékelte az el nem kötelezett országok állam- és kormányfői algíri IV. értekezletének eredményeit és az értekezlet nagy nemzetközi jelentőségét. Mindkét fél a legélesebben elítélte Izraelt azért, mert dur­ván megkerüli és kíméletlenül megszegi az ENSZ határozata­it és olyan megoldást próbál kikényszeríteni, amely ellen­tétben van az arab országok létérdekeivel, az ENSZ Alapok­mányával és a világbéke meg­őrzésének érdekeivel. Mindkét fél a leghatározot­tabban támogatja az arab népek, nek azt a jogát, hogy harcol­janak területeik felszabadításá­ért, az izraeli agresszió ellen. Az a nézetük, meg kell hiúsíta­ni a közel-keleti izraeli agresz- sziót, hogy Izrael haladéktala­nul vonuljon ki az összes meg­szállt arab területről, érvénye­süljenek a palesztinai nép nem­zeti jogai, biztosítsák e terület országainak függetlenségét, szu­verenitását és területi épségét. Mindkét fél úgy véli, hogy a chilei események az imperia­lizmus és a nemzetközi reakció széles körű agresszív terveinek szerves része. Határozottan el­ítélik a chilei törvényes kor­mány megdöntését és Salvador Allende elnök meggyilkolását. Gustáv Husák főtitkár és Jo­szip Broz Tito elnök kiemelte a hős vietnami nép győzelmé­nek történelmi jelentőségét és megerősítette, hogy határozot­tan támogatják Indokína népeit a teljes függetlenségért és azért a jogért vívott küzdelmük­ben, hogy szabadon, külső be­avatkozás nélkül, érdekeikkel összhangban döntsenek sorsuk­ról. Mindkét fél sokoldalú se­gítséget nyújt a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány­nak. Örömmel üdvözlik a viet­nami béke helyreállítására vo­natkozó párizsi egyezmények aláírását, valamint a laoszi nemzeti egység kivívásáról szó­ló egyezményt, s a hozzá kap­csolódó jegyzőkönyvet, s köve­telik ezeknek az egyezmények­nek a következetes és szigorú teljesítését. Elítélik a Kambod­zsa belügyeibe történő imperia­lista beavatkozás folytatódását és kifejezik a kambodzsai nép felszabadító harcának támoga­tását. Mindkét fél támogatja a ko­reai nép küzdelmét annak a ja­vaslatnak a megvalósításáért, amelyet a KNDK az ország bé­kés egyesítésére tett. Mindkét fél mély meggyőző­dését fejezi ki, hogy a mai kö­rülmények között a béke és a nemzetközi biztonság elválaszt­hatatlan, hogy a világ minden területét és országát fel kell ölelnie. Az a nézetük, hogy a béke és a nemzetközi biztonság nem lehet csupán országok szűk körének az ügye, hogy minden ország joga és köteles­sége, hogy törődjék a béke és a biztonság megőrzésével. Mindkét fél hangoztatja, hogy a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság és a Német Szövetségi Köztársaság kölcsönös kapcso­latairól szóló szerződés aláírá­sa jelentős lépést jelen ene a második világháború súlyos kö­vetkezményeinek leküzdésére és nagy jelentősége lenne a bi­zalom erősítésére és az európai pozitív változások megszilárdí­tására nézve. Gustáv Husák, a CSKP Köz­ponti Bizottságának főtitkára hivatalos baráti csehszlovákiai látogatásra hívta meg Tito elnö­köt, aki a meghívást megelége* déssel elfogadta.

Next

/
Thumbnails
Contents