Új Szó, 1973. október (26. évfolyam, 233-259. szám)
1973-10-29 / 257. szám, hétfő
A népek tartós békére vágynak LEONYID BREZSNYEV BESZÉDE A MOSZKVAI BÉKE-VILÁGKONGRESSZUS 1973. OKTÓBER 26 I ÜLÉSÉN 1973. X. 29. Brezsnyev elvtárs beszédének $lső részét lapunk szombati számában közöltük. Az alábbi- akban közöljük a beszéd befejező részét. Tisztelt kongresszusi résztvevők! A gyarmati elnyomás alól felszabadult országok népei előtt hatalmas gazdasági és társadalmi feladatok állnak. Ezeket csak a valamennyi állam biztonságán és széleskörű, kölcsönösen előnyös együttműködésen alapuló békére építve lehet sikeresen megoldani. A következetes békepolitika és a belső feladatok demokratikus megoldása összeegyeztetésének példájával szolgál az Indiai Köztársaság. Miközben az indiai nép lépésről lépésre megoldja a belső társadalmigazdasági problémákat, jelentős mértékben megszilárdítja békeszerető külpolitikájának bázisát. Nagy nemzetközi jelentőségük van az el nem kötelezett országok algíri konferenciáján hozott határozatoknak. A konferencia, amelyen sok ország vezetői vettek részt, ismét megerősítette, hogy ezek az államok készek céltudatosan harcolni az imperializmus, a háború és az agresszió ellen, a békéért, a népek függetlenségéért és szabadságáért. Egyszóval, az ázsiai, afrikai, latin-amerikai békeszerető államok aktív politikája lemér- hetően fontos hozzájárulást jelent a nemzetközi feszültség enyhüléséhez. A jelenlegi nemzetközi fejlődés egyik legfontosabb tényezője, hogy a néptömegek, szervezeteik és politikai pártjaik tevékenyen vesznek részt a háború és a béke problémáinak megoldásában. Ez természetesen az emberiség által felhalmozott történelmi tapasztalat eredménye. Az első és második világháború keserű tanulságainak emléke, azoknak a szörnyű következményeknek megértése, amelyekhez a nukleáris fegyver alkalmazása vezetne, nagy erővel mozgósítja bolygónk lakosságát az aktív cselekvésre, hogy ne következzék be az emberiség történetében eddig példátlan tragédia. Erről tanúskodnak a nemrég Bulgáriában lezajlott Szakszervezeti Világkongresszus eredményei is. A kongresszus meggyőzően kifejezte a munkásosztály, az alkalmazottak és az értelmiség több mint 200 milliós szervezett tömegének békeakaratát. Az önök kongresszusának ösz- szohívása átfogó és reprezentatív jellege meggyőző és világos bizonyítéka annak, hogy a világ ki .véleménye milyen erővé vá t, milyen szerepet játszhat a béke és biztonság megszilárdításáért, a nemzetközi kapcsolatok demokratizálásáért folyó harcban. Ily módon, tisztelt barátaim, elégedetten állapíthatjuk meg: az utóbbi években valamennyi búkeszeretö erők egyesített erőfeszítéseképpen sikerült elérni, hony egészében a nemzetközi légkör egészségesebbé vált, az államok békés egymás mellett élesének, békés együttműködésének politikája számottevő tényleges eredményeket hozott. Ugyanakkor világos, hogy ez csupán a kezdeti szakasz a célhoz — az emberiség jövőjének megbízható szavatolásához — vezető úton, amely cél, úgy vélem, egyesíti azokat, akik jelen vannak ebben a teremben és azokat is, akiket képviselnek. Most teremtjük meg a szükséges előfeltételeket e cél eléréséhez. Közös feladatunk, hogy határozottan törjük meg az enyhülés ellenzőinek és a hidegháború híveinek ellenállását, hogy a nemzetközi enyhülést állandó, tartós, sőt vissza- ford thatatlan jelenséggé tegyük. Ebben a vonatkozásban, természetesen főként Európában, lehet sokat tenni. E kontinens népei valamennyi kontinens népeinél többet szenvedtek az elmúlt háborúktól, köztük a leg- szörnyűbbtől, a második világháborútól. Az ő „európai házukban“ a termelőerők mai jellege folytán túlságosan szűkössé és kényelmetlenné vált a külön „lakásokba“ zárt gazdasági élet. Ez a ház ezen kívül a jelenlegi tömegpusztító eszközök miatt rendkívül tűzveszélyessé is vált. Következésképp az európai béke megóvása lényegében kategórikus szükség- szerűség, az európai államok közti sokoldalú békés együttműködés általános fejlesztése pedig az egyetlen valóban észszerű kiút lett. Ebben közrejátszik az a körülmény, hogy Európa életében mind aktívabb és jelentősebb szerepet töltenek be a békéhez és a nemzetközi együttműködéshez híven és őszintén ragaszkodó szociaés a mindennapok békés együttműködését kiegészítik és megszilárdítják a kontinensen katonai enyhülést szolgáló intézkedések. Mint önök tudják, ezzel a kérdéssel foglalkoznak majd az öt nap múlva Becsben kezdődő tárgyalások. A Szovjetunió teljes komolysággal és felelősségtudattal, építő szellemben és realisztikusan közelíti meg ezeket a tárgyalásokat. Álláspontunk világos és érthető. Ogy véljük, hogy meg kell állapodni Kö- zép-Eurőpa már meghatározott körzeteire vonatkozóan a külföldi és a tárgyalásokon részt vevő államok nemzeti szárazföldi és légierejének csökkentésében. Eközben nem szabad lószínűleg nem követünk el hibát, ha azt mondjuk, hogy a tartós béke és nyugodt békés munka légkörének megteremtésébe^ egyaránt érdekeltek Tokió és Taskent, Hanoi és Teherán, Peking és Rangoon, Delhi és Colombo lakosai — boly gónk legnagyobb kontinensén élő százmilliók. Gyakran hallani olyan állításodat, hogy az ázsiai biztonság kollektív erőfeszítésekkel történő megteremtésének és szavatolásának eszméje Kína ellen irányulna, és alighanem Kína „bekerítésének“ vagy elszigetelésének fondorlatos cél jait szolgálná. Az ilyen állítások azonban vagy beteges gyanakvásra vallanak, vagy arra, Leonyid Brezsnyev a szónoki emelvényen. (CSTK—TASZSZ) lista országok, a kontinens nyugati részében pedig növekszik a politikai realizmus, és egyre befolyásosabbá válnak azok a körök, amelyek ugyanezekért a célkitűzésekért szállnak síkra. Ezért bízunk az európai értekezlet végső sikerében és történelmi szerepében, annak ellenére, hogy még sok nehézség leküzdése vár ennek az egyedülálló fórumnak résztvevőire. Azt szeretnénk, hogy ezen a fórumon egyöntetűen őszintén — ahogy mondani szokás, teljes szívvel, diplomáciai ügyeskedések és nyakatekert fogalmazások nélkül a tanácskozás valamennyi részvevője hagyja jóvá és a kontinens valamennyi népe fogadja el az európai államok közötti kapcsolatok meghatározott elveit. Olyan elvekre gondolok például, mint valamennyi európai állam területi sérthetetlensége, határaik sérthetetlensége, az erőszak alkalmazásáról vagy az erőszakkal való fenyegetőzésről való lemondás az államok közötti kapcsolatokban, a bel- ügyekbe való be nem avatkozás, és az ezen aalapon történő, kölcsönösen előnyös és sokoldalú együttműködés. A kereskedelem ősidők óta egyesíti a népeket és az országokat. Ez a he.yzet ma is. Ma azonban előnytelen és értelmetlen lenne a gazdasági együttműködést kizárólag a kereskedelemre korlátozni. Lépést kell tartani az idővel, fel kell emelkedni a tudományos és műszaki forradalom követelményeinek és lehetőségeinek színvonalára, s ezt csak úgy tehetjük meg, ha a széles körű nemzetközi munkamegoszlásra tá maszkodunk. Ma ez, ha úgy tetszik, alapigazság. Ennél fogva szükségszerű a kölcsönösen előnyös, hosszú lejáratú és nagyarányú — mind kétoldalú, mind pedig többoldalú — gazdasági együttműködés. Ez természetesen nem csupán Európára, hanem valamennyi kontinensre, a modern nemzetközi gazdasági kapcsolatok egész rendszerére is vonatkozik. Mi azért is sürgetjük ezt az együttműködést, mert az államok közötti békés kapcsolatok megbízható anyagi alátámasztásának eszközét látjuk benne. Reméljük és bízunk benne, hogy az európai értekezlet által kidolgozott politikai bázist károsodnia egyik fél biztonságának sem, és egyikük sem juthat a másik kárára egyoldalú előnyökhöz. Nyilvánvalóan el kell ismerni azt is, hogy a csökkentésnek vonatkoznia kell a nukleáris fegyverrel felszerelt alakulatra is. A csökkentés módjában még meg kell állapodni — mondotta Brezsnyev. Az a fontos, hogy a végrehajtandó csökkentés ne bontsa meg Közép-Európában és általában az európai kontinensen a kialakult erőviszonyokat. Hu ezt az elvet megsértik, az egész kérdés Eris almájává válik és végnélküli viták tárgya lesz majd. Hogy milyen gyorsan lehet hozzáfogni magához a fegyveres erők és a fegyverzet csökkentéséhez — erről szintén Becsben kell majd megállapodni. A Szovjetunió már 1975-ben kész lenne ilyen értelemben tényleges lépésekre. A közeljövőben konkrét megállapodást lehetne kötni erre vonatkozólag. Már nemegyszer mondottuk, hogy az enyhülés és az államközi együttműködés nem lehet a földgolyó egyetlen behatárolt körzetének privilégiuma. A béke valóban oszthatatlan. Meggyőződésünk, hogy a békés egymás mellett élés és a békés együttműködés normáinak egyaránt kell uralkodnia Európában, Afrikában, Dél- és Észak-Amerikában. Számos konkrét történelmi o-kból kifolyólag ennek a kérdésnek különös jelentősége van Ázsia számára. Ismeretes, hogy a Szovjetunió a béke kollektív erőfeszítésekkel történő megszilárdítása mellett száll síkra az ázsiai kontinensen. Ez elképzelésünk szerint valamennyi ázsiai állam minden szempontból kölcsönösen előnyös és gyümölcsöző kapcsolatainak és békés együttműködésének fokozatos fejlődését, valamint az ázsiai államok jólismert és általuk még Bandungban meghirdetett békés egymás mellett élés elveinek tartós alkalmazását jelentené minden állam szuverenitásának és függetlenségének szigorú betartása mellett. Ázsia népelinek kétségtelenül nem kevésbé van szükségük a tartós békére és konstruktív együttműködésre, mint mondjuk Európa népeinek. Vahogy nem akarnak számolni a tényekkel. A tények szerint yiszont a SzovjeUunió is, és az ázsiai béke és biztonság kollektív szavatolásának feladatához kedvezően viszonyuló többi állam is abból indult és indul ki, hogy ebben a nagy és fontos ügyben az ázsiai kontinensen található valamennyi erre hajlandó állam kivétel nélkül részt vehet. Soha senki nem vetette fel a kérdést, hogy Kína ne vegyen részt, még kevésbé, hogy Kínát valamilyen módon „elszigeteljék“ (nem is beszélve arról, hogy nevetséges lenne elgy ilyen nagy ország „elszigetelésére“ még csak gondolni is). Ami a Szovjetuniót illeti, üdvözölnénk a Kínai Népköztársaság részvételét az ázsiai biztonság megszilárdítását célzó intézkedésekben. Természetesen színlelés lenne, ha azt a látszatot keltenénk, hogy Kína jelenlegi nemzetközi cselekményei megfelelnek a béke és az államok közötti békés együttműködés megszilárdítása feladatának. A kínai velzetők valamilyen, csak általuk ismert oknál fogva nem mondanak le arról a kísérletükről, hogy mérgezzék a nemzetközi légkört, és fokozzák a nemzetközi feszültséget. Továbbra is képtelen területi igényeket támasztanak a Szovjetunióval szemben, amelyeket mi természetesen kategorikusan visszautasítunk. Makacsul ismételgetik a kommunistaellenes propaganda rég lejáratott koholmányát a „szovjet vel- szélyről“, és visszautasítva minden ésszerű javaslatot a rendezésre, a megnemtámadási szerződés megkötésére, továbbra is a háborús készülődés mesterségesen teremtett lázas légkörében tartják népüket. És mindezt a Szovjetunió és más országok elleni ostoba rágalmak és vádaskodások terjesztésével, valamint a mi, és nemcsak a mi belügyeinkbe való arcátlan beavatkozási kísérletekkel kötik össze. Ugyanakkor szembeötlik a kínai vezetők külpolitikájának teli jes elvtelensége. Azt állítják, hogy síkra szállnak a szocializmus és a békés egymás mellett élés ügye mellett, valójában pedig mindenképpen gyengíteni igyekeznek a szocialista országok nemzetközi pozícióit, ösztönözni próbálják az agresszív háborús tömbök és a tőkésállamok zárt gazdasági csoportosulásainak aktivizálódását. Azt állítják, hogy a leszerelés hívei, a valóságban viszont meg akarnak bénítani minden reális lépést a fegyverkezési hajsza korlátozása és csökkentése terén, kihívást intézve a világ közvéleményéhez, tovább fertőzik a föld légkörét a nukleáris fegyverkísérletekkel. Szavakban azt hajtogatják, hogy támogatják az arabok igazságos harcát az agresszor által meghódított földek visszaadásáért és a Közel- Kelet igazságos békéjének megteremtéséért, de ugyanakkor mindent elkövetnek, hogy befeketítsék azt a reális segítséget, amelyet a leghívebb barátok — a Szovjetunió és a szocialista közösség többi országa — nyújtanak az agresszió ál dozatainak. Forradalmároknak nevezik magukat, és szívélyesen megszorítják a chilei reakciósok fasiszta juntája képviselőjének kezét, amelyet bemocskolt a forradalom hőseif a munkásosztály fiai és lányai ezreinek, Chile dolgozó népének vére. Az effajta politika természet tesen távolról sem mozdítja el$ a béke és a biztonság megszilárdulását. Veszedelmes labilir tást visz be a nemzetközi életbe. E politika megváltoztatásának lehetősége azonban teljes egészében maguktól a kínai vezetőktől függ. Ami a Szovjetuniót illeti, megismétlem, üdvözölnénk, ha Kína építő módon hozzájárulna a nemzetközi légkör megjavításához és az államok közötti lojális, egyenjogú, békés együttműködés fejlesztéséhez. Tisztelt kongresszusi küldöttek! A világ valamennyi népe szempontjából létfontosságú feladat — az új világháború elhárítása és az egyetemes béke szavatolása — megoldásában nem csekély helyet foglal el a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatainak fejlődése. Az utóbbi két évben ezeket a kapcsolatokat számos fontos szerződés és megállapodás megkötése jellemezte, köztük a szovjet—amerikai kapcsolatok alapjait rögzítő szerződés, a rakétaelhárító rakétarendszerek és a hadászati támadó fegyverek korlátozásával kapcsolatos egyezmény, illetve megállapodás, valamint a nukleáris háború elhárításáról szóló szovjet—amerikai megállapodás. Mi lelkismeretesen tdl- jesítjük az e szerződésekben és egyezményekben vállalt kötelezettségeinket, és szándékunk, hogy a jövőben is ezt tegyük. Természetes, hogy ugyanezt várjuk el a másik féltől is. Nézeteink szerint a Szovjetunió és az Egyesült Államok között különböző területeken megvalósuló békés, kölcsönösen előnyös együttműködés fejlődésének jók a távlatai, abban az esetben természetesen, ha ezt a kérdést kellő felelősséggel és lojalitással közelítik meg, ha a gyakorlatban betartják a kölcsönös előnyök és a kölcsönös tisztelet elveit, és nem próbálják meg elferdíteni azokat és beavatkozni a másik fél beliigyeibe, fetltételeket diktálni neki, amint azt az Egyesült Államok egyes feMőtlen politikusai megkísérlik saját kormányuk hivatalos politikai irányvonala ellenére. Ami a Szovjetuniót illeti, meg vagyunk győződve arról, hogy az 1972-ben és 1973-ban elfogadott dokumentumok megalapozták a kölcsönösen előnyös együttműködést, a béke ügyének nyilvánvaló hasznára. Mint ismeretes, 1974-ben várható az Egyesült Államok elnökének hivatalos szovjettinió- beli látogatása. Szeretnénk, ha ezt a látogatást az államaink közötti békés viszony fejlődésének és a nemzetközi helyzet egészségesebbé válásának útján tett új, nagy lépések fémjeleznék. (Folytatás a 4. oldalon)
