Új Szó, 1973. október (26. évfolyam, 233-259. szám)

1973-10-28 / 43. szám, Vasárnapi Új Szó

iS lift Äw B» 9 IIS IHJf 9 !■ 9h 8 Ka I m V H MV m Kvk V| Vm MV S Am. Ill IIS fl A csehszlovák labdarúgás számá­ra befejeződött egy nagyon fontos időszak: ki kellett volna vív­nia a világbajnoki szereplés jogát, vagyis azt, hogy jövőre a szomszé­dos NSZK-ban ott lehessen a földke-» rekség legjobb 16 válogatottja kö­zött. Ez nem sikerült, s most ország­szerte boncolgatják, mi is lehet en­nek az okn. Sokan, — az óvatosab­bak megvárták, hogyan is végződik a már említett selejtező-sorozat, s úgy vélték: Könnyebb utólag okosnak lenni. Sajnos még ezeknek sincs igazuk: utólag sem könnyű elég okosnak lenni. Áz előzmények: Mint az még élénk emlékezetünk­ben él, a legutóbbi világbajnokságon szerepelt a csehszlovák labdarúgó­válogatott is. Vezetőségének és a csapat tagjainak az volt a legfőbb célja, hogy kivívják a részvétel jo­gát. Ez a körülmények szerencsés közrejátszása segítségével sikerült is, de ennél többre nem futotta. Itt még az sem mentség, hogy abban az em­lékezetes világbajnoki csoportban Brazília, a későbbi világbajnok, Ang­lia, az 1966-os világbajnok és Romá­nia volt az ellenfél, hiszen együtte­sünk mindegyiktől vereséget szen­vedett. Az történt, hogy túl nagyra értékelték az illetékesek a selejte­zőkből való továbbjutás tényét és szemet hunytak az országos képvi­selet hibái fölött. Elvégre azt a csa­patot kevesen merészelik bírálni, amelyik a selejtezőkben csoport- győztes lesz. Igaz, a mexikói VB csehszlovák szereplése már vita tárgya volt, s mindent azzal próbáltunk megolda­ni, hogy egynéhányszor kicseréltük a válogatott főedzőjét. Mexikó után jött az Európa-baj­nokság, s ekkor azt a célt tűzték ki az illetékesek, hogy a csapatnak leg­alább a legjobb nyolc közé kell jut­nia. Ez nem sikerült. A kezdet kez­detén a futballberkekben ismeretlen finnek Prágában vettek el pontot együttesünktől, s ezt a továbbiak folyamán pótolni már nem lehetett. Amikor ismeretessé vált a VB se lejtező csoport beosztása, a fölénye­sek egyszerre elparentálták a dáno­kat és azt állították: elég lesz a skótokat idehaza legyőzni, s akkor megint ott lesz a csehszlovák válo­gatott a VB 16-os mezőnyében. Nos a skótokat ugyan a visszavágón le­győzte csapatunk, de föltétlenül csak azért, mert számukra ez már csak „levezető-mérkőzés“ volt. Aki látta, megállapíthatta, hogy ennél sokkal többet tudott volna nyújtani a skót együttes, amely nem véletlenül kép­viseli majd egyetlen válogatottként a VB-n a szigetországot. A számszerű elemzés azt mutatja, hogy már a selejtező kezdet kezdetén elbuktunk. Csak Viktornak köszön­hette válogatottunk, hogy nem szen­vedett vereséget Koppenhágában a dánoktól, de már akkor is látható volt, hogy az ügy úgyszólván remény­telen, mivel előtte a skótok mindkét­szer győzelmes mérkőzést vívtak a dánokkal és számukra ezek az erő­próbák nem jelentettek problémát. Glasgowban csak a csoda segít­hetett volna, csakhogy ilyen szó idestova végleg eltűnik a nemzetközi labdarúgás szótárából. Melyik érdek az előbbrevaló? játékosa szerpeltetését, s akkor so­kan azt hitték, hogy ez amolyan alibi-megoldás. Igaz, Malatinský maga is sejtette, hogy Skóciában védencei­vel sem lesz sok keresnivalója csa­patunknak, s nem akarta, hogy majd a trnavai csapat játékosai lehessenek a bűnbakok. Tehát ez a híres-neves edző is féltette a klubérdeket. Ha pedig ő nem tudott kifogástalan erőn­léti, pszichikai és fizikai állapotban levő játékosokat ajánlani a válogatott számára, akkor kil? Persze többi szakembereink is hi­básak. Látniuk kellett volna, hogy a támadójátéké a jö­vő, erre kellett volna felkészíteni Nemrég zajlott le a labdarúgás or­szágos konferenciája, s ott sok na­gyon értékes megállapítás hangzott el. A leginkább Antonin Himl, a Csehszlovák Testnevelési Szövetség Központi Bizottságának elnöke tapin­tott rá a dolgok elevenjére. Erről tanúskodik következő megállapítása: „Még mindig a csehszlovák képvise let (értsd a válogatott) érdekei fölé helyezik a klubérdekeket...“ Igen, ez így igaz. Éveken át arra mutattunk rá, hogy másutt minden ható a klubérdek és a válogatottnak ebbe bele kell törődnie, de nálunk bezzeg más a helyzet. Éveken át legjobb klubcsapatunk volt a Spartak Trnava, s lassan már hozzászoktunk ahhoz, hogy más nem is lehet a bajnok. Az őszi idény ele­jén szinte hallatlan bőkezűséggel herdálta el a pontokat, s azután nagy hajrába fogott, s a később is sokat botladozó ellenlábasokat meg­előzve ismét neki jutott a bajnoki cím. Ez a tény, hogy a trnavai csa­pat mindig ekkora előnyt adhatott a többieknek, rámutatott labdarúgá­sunk mai helyzetére. A színvonal jó­val a kívánalmak szintje alatt ma­radt és a Trnava nem a legjobb volt, hanem első az egyenlők közül. Egyébként nemzetközi szinten az utóbbi évek során ez a csapat sem szerepelt úgy, ahogy azt elvárták tő­le a szakemberek és a szurkolók. A válogatottnak általában a leg­jobb formában lévő, vagyis a legütő­képesebb csapatra kell épülnie. így volt ez nálunk is. A Trnava azon­ban már évek óta nem játssza azt a dinamikus, gólerős játékot, amely messze földön híressé tette. Már fé­lelmetes otthonában sem olyan ered­ményes, mint évekkel ezelőtt. Mi ta­gadás benne, legjobb játékosai fö lőtt eljártak az évek. Malatinský ed­ző nem felejtett el jó módszereket alkalmazni, csakhogy csupán abból indulhatott ki, ami van. Mi is történt a Trnava esetében: a volt ütőképes csatárok dinamltja elfogyott, gyorsasága megkopott és hátravonták őket középpályásoknak. Ez bizony nagyon téves megoldás. Számtalan példa bizonyítja, hogy a játék nehezét éppen a középpályá­soknak kell vállalniuk, s velük áll, vagy bukik a csapat. A trnavai kö­zéppályások mindent rutinnal és technikai trükkökkel akartak meg­oldani, s ez ma már nem vezethet eredményre. A válogatott erőpróbáit megelőző időben Malatinský nem ajánlotta több a játékosokat. A klubérdekek azt kí- * vánják meg, hogy mindenáron elég pontot szerezzen a csapat, vagy az előkelő hely biztosítása érdekében, vagy azért, hogy ki ne essen. Így lett a taktikázás mindenható és a klubok csökevényét minden játékos magával vitto a válogatottba. Ugyancsak klubjainkban szoktatták hozzá játékosainkat a kényelmesség­hez. Az egyik oldalon kiadták a jel­szólt: agresszivitás. Követelték a ke­ménységet a megengedett norma vég­ső határig, csak annak mikéntjét nem tudták kifejezni. Más volt a meg­engedett keménység a klubok otthoni mérkőzésén, és más idegenben. Oda­haza általában minden szabad volt, idegenben csaknem semmi. Persze eh­hez hathatós támogatást adtak a játék­vezetők is. A mérce még most is más-más az otthon játszó, és a ven­dégcsapat esetében, játékvezetőink sokkal jobban kezelik a sípot kül­földön, mint idehaza. Nem szabad szem elől tévesztenünk azt a jelenséget, amelynek évek óta szemtanúi vagyunk. Minden év befe­jezése előtt a szakemberek vélemé­nye, szavazása alapján kijelölik Cseh­szlovákia legjobb labdarúgóinak rang­sorát. Évek óta annak vagyunk ta­núi, hogy legjobb labdarúgónknak vagy valamelyik hátvédet, vagy éppen a kapust minősítik. Egyszer szere­pelt olyan legjobb labdarúgónk Euró­pa legjobbjainak élén, mégj>edig Ma- sopust, aki szinte már akkor a mai értelemben vett igazi középpályás volt. Nem tudni, mikor lehetünk majd annak tanúi, hogy nálunk is csatár lehet, tehát végrehajtó játékos az év labdarúgója. Pivarník (jobbról), aki méltán kapott többször lehetőséget a csehszlovák lab­darúgó-válogatottban és aligha tévedünk, ha benne látjuk leg jobbunkat. Alexy felv. ink, jó edzőink, akik sajnos elsősor­ban idegenben tudják megmutatni, hogy értenek a labdarúgáshoz. Ott meg is becsülik őket. Az edzőnek élveznie kell a klub vezetőségének bizalmát és minden illetékesnek se­gítő kezet kell nyújtania, hogy az edző fegyelmet tarthasson a csapat­ban. Nagy szerep vár a politikai-nevelő munkára is. Nem lehet közömbös számunkra, hogy viselkednek legjobb labdarúgóink a válogatott mérkőzé­seken, főleg idegenben. Mindig és minden szinten meg kell követelni, hogy a válogatott labdarúgó ne szó­szóló legyen, hanem képességeivel, akaraterejével, tudásával hívja fel magára a figyelmet és pozitívumait maradék nélkül állítsa a kollektíva szolgálatába. Aki ezt nem tudja, vagy nem akarja megtenni, nincs helye a válogatottban. A balsikerekért nem okolható egye­dül a főedző, akárhogyan hívják is, akárhonnan való is. A válogatást egyébként sem lehet kulcsok szerint megoldani. Ennyit a bajnokcsapatból, ennyit ebből az országrészből, eny- nyit abból... Az országos válogatott szereplése közös érdek, amely elől minden más érdeknek, tehát elsősor­ban a klubérdeknek hátrálnia kell. Tudtunkkal volt és van edzői ta­nács is. Ebben csupa tekintélyes egyén foglal helyet. Nem ártana, ha rendszeresen ellenőriznék legjobb csapataink edzésmódszereit, megfelel- nek-e azok a legmodernebb követel­ményeknek és biztosítékot adnak-e arra, hogy a fejlődőképesség elemeit hordozzák magukban. Az NDK-ban azóta ér el a labda­rúgás átütőbb sikereket, amióta a legalaposabban dolgoznak a fiatal labdarúgó tehetségekkel és azokat be merik állítani a válogatottba. Tehetségek nálunk is vannak, s meg is lehet őket találni. Ha már rájuk találtunk, az egyetemes cseh­szlovák labdarúgás érdekében nem szabad őket hagynunk elkallódni, jól tudjuk, hogy a tehetség egymagában nem minden, de ha már megvan, akkor azzal csínján kell bánnunk. A legjobb edzőkre kell bízni a leg­fiatalabbak nevelését, vezetését és aaok a szakemberek, akik ezt a fel­adatot tisztességgel, következetesen, jól oldják meg, kell, hogy a legna­gyobb elismerésben részesüljenek. Már elmondottuk, hogy vannak edző szakembereink. Persze magukra hagyatva ők sem oldhatnak meg min­dent. Segítségre van szükségük a klu­bok vezetősége részéről csakúgy, mint a labdarúgás legmagasabb fórumai felöl. A fiatalságban a jövő. Ez legyen az elv a válogatott csapat kialakításá­nál is. Emlékezzünk csak arra, hogy 1972. június 30-án Csehszlovákia utánpót­lás-válogatottja, vagy ha úgy tetszik a 23 évnél fiatalabb labdarúgók együttese, még más néven az orosz- lánkölykök szerezték meg e korcso­port Európa-bajnoki címét. Azon a nagy napon a következő felállításban játszott együttesünk: Kéketi, — Stov- Cík, Samek, Dvorák, Koubek, — Meli- char, Bičovský, Gajdűsek, — Herda, Pekárik, Albrecht. Ha a hasonló korúak között ilyen nagy sikert tudtak elérni, helyes to­vábbi irányítással és ésszerű, okos, fiatalító, de a célt mindig szem előtt tartó válogatással, kisegíthetik él-lab­darúgásunkat jelenlegi nem éppen irigylésre méltó helyzetéből. ZALA JÓZSEF Van-e kiút? A csehszlovák labdarúgás minden szakemberének végre rá kell döbben­nie, hogy itt sokat és sürgősen kell tenni. Elsősorban a klubokban van sok pótolnivaló. Vannak szakembere­Klodjo 'Szlovákia Kommunista Pártjo Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Lőrinci Gyula. Szerkesztőség: 893 38 Brotlslova Gorkl| utca 10 Telefon: 169. 312-52. 323 01 főszerkesztő 532 20, titkárság: 550 18 spotrovat. 505 29. gazdaság) ügyek: 506 39 Távíró: 092308. Pravda KíodóvóHaiot. Bratislava. Volgogradská 8. Nyerrijo a Pravdo iMyomdavállolOt bratislovai üzeme Bratislava, StOrovo 4. Hlrdetőlrodo- Voionského nábrežie 13/A II. emelet leta- fon: 551-83 , 544 51. Előfizetési díj havonta 14,70 korona, a Vasárnapi U| Sző negyedévre 13,— korono Terjeszti a Posta Hlrlapszolgálat. Előfizetéseket elfogad mlndon postai kézbesítő. Külföldi megrendelések PNS — Ostredná expedíció tloőe, Bratislava, Gottwaldovo námestie 48/Vfl. A 23 évnél fiatalabbak közül Dvorák is helyet kapott az országos válogatottban. Képünkön a 3:0-ás Csehszlovákia— Anglia utánpótlás válogatott-mérkőzésen kiizd a labdáért a?. angol Jobnsonnal.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents