Új Szó, 1973. október (26. évfolyam, 233-259. szám)

1973-10-28 / 43. szám, Vasárnapi Új Szó

AKCIÓBAN A DÍVSZ Hargita Árpád, a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség alelnöke nyilatkozik Hogyan tovább .a X. Világifjúsági Találkozó után? Erről folyt eszmecsere a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség budapesti székházában. Hargita Árpáddal, a DÍVSZ magyar a lel nőkével beszélgetett Sebes Tibor a világszervezet jelen­legi tevékenységéről. — Az esztendő legjelentősebb eseménye a demokratikus ifjúsági világmozgalom számára a X. fesztivál volt. Hogyan használja fel a DÍVSZ a VIT tapasztalatait? — hangzott az el­ső kérdés. — A DÍVSZ a fesztiválok kezdeményezője­ként nagyra értékeli a berlini találkozót, amelynek megszervezésében sokoldalú munkát végzett NDK-beli tagszervezetünk is, a Szabad Német Ifjúság. Ez volt az eddigi legnagyobb fesztivál, hisz 140 ország 1700 szervezetének képviseletében 25 000 fiatal találkozott az NDK fővárosában. Nagyon sok újonc szervezet kép­viselői vettek részt a VIT-en. Először üdvözöl­hettük az Európai Ifjúsági Tanács és az idén alakult Ázsiai Ifjúsági Tanács képviselőit. A fesztivál megmutatta, hogy az ifjúság politikai tudatossága szerte a világon megnövekedett, hogy a fiatalok békében, barátságban akarnak élni és szolidárisak mindazokkal, akik ezekért a célokért, s függetlenségükért, a monopó­liumok uralma ellen harcolnak. A fesztivál megmutatta, hogy a különböző ifjúsági szerve­zetek eltérő állásfoglalásai ellenére együttmű­ködhetnek e nemes célok érdekében. Hiszen Berlinben is öt kontinens 1700 szervezetének együttműködése hozta a sikert. Ez az együtt­működés most még inkább az ifjúsági szövet­ségek érdeke, s ezt szeretné szélesíteni a jö­vőben a DÍVSZ is. Milyen konkrét akciókra készül ennek szel­lemében a DÍVSZ? — Indokínai szolidaritási akciónk keretében a januárban Párizsban aláírt vietnami béke- megállapodások érvényesítését követeljük. Jó­val túlteljesítettük a Hanoi mellett épülő Nguyen Van Troi gyermekkórházrh gyűjtött félmillió dolláros gyűjtési tervet. Most egy iskola építésére indítunk gyűjtést. Ezt az isko­lát, amely ugyancsak a saigoni rezsim által meggyilkolt Nguyen Van Troi nevét viseli majd, Dél-Vietnam egyik felszabadított körze­tében építik fel. Szélesítjük kapcsolatainkat a felszabadító mozgalmakkal is. — A chilei reakciós puccsra válaszul világ­szerte heves tiltakozás bontakozik ki. Mit tesz ezzel kapcsolatban a DÍVSZ? — A korábbi elképzelések szerint az év vé­gén chilei delegáció kereste volna fel a latin­amerikai országokat. A jobboldali puccs azon­ban gyorsabb és határozottabb lépéseket köve­tel a chilei haladó erőkkel való szolidaritás érdekében. Ezért a küldöttség hamarabb be­járja Latin-Amerika tíz országát. A DÍVSZ Iro­dája már a puccs másnapján rendkívüli ülést tartott, s nyilatkozatban ítélte el a reakciós fordulatot. Szeptember közepén Budapesten az európai Ifjúsági és diákszervezetek konzultá­cióján kidolgozták a Chilével kapcsolatos ak­cióprogramunkat. Ennek keretében tervezzük egy chilei ifjúsági delegáció nyugat-európai körútját, és egy nemzetközi ifjúsági demonst­rációt Párizsban és Argentínában. — Október végén Moszkvában kerül sor a béke-világkongresszusra, amely — az előké­születekből ítélve — a fesztiválhoz hasonlóan minden eddiginél szélesebb részvételűnek ígér­kezik. Mivel készül erre a DÍVSZ? — Már a berlini VIT-re készülődéssel együtt felkészültünk a moszkvai találkozóra. Erről sok szó esett a X. fesztiválon is. Tagszerveze­teinket már korábban tájékoztattuk a világ szervezet békeakcióiról, s a moszkvai kong­resszusról — most a napirenddel kapcsolatban küldtünk tájékoztatást. Moszkvában a fesztivál szellemében szeretnénk kifejteni álláspontun­kat a béke és biztonság főbb kérdéseiről, s ezen a nagy világkongresszuson igyekszünk bővíteni kapcsolatainkat mindazokkal a szer­vezetekkel, amelyek békét, biztonságot akar­nak. A vietnami néppel való szolidaritási moz­galom megmutatta, hogy a közvélemény egy­séges fellépésének milyen ereje volt a párizsi egyezmények kikényszerítésében. Ezt tovább­fejlesztve aktívan hozzájárulhatunk a világban kialakult enyhülési folyamat tartóssá tételéhez. Nemcsak élvezői, hanem alkotói is akarunk lenni egy olyan világnak, amelyben béke és biztonság uralkodik, amely nem ismer mono­póliumokat, kolonializmust, amelyben a fegy­verkezésre fordított milliókat az emberek mil­lióinak javára használják fel. — Genfben folytatódik az európai biztonsági konferencia második szakasza. Az európai biz­tonsággal kapcsolatos aktivitásról is szeret­nénk hallani. — Júniusban Balatonalmádiban az európai ifjúsági szervezetek képviselői megvitatták a tavaly augusztusban Helsinkiben rendezett if­júsági konferenciának ezzel összefüggésben hozott határozatait. Bulgáriában november kö­zepén kontinensünk falusi ifjúságának problé­máival foglalkozik egy nemzetközi szeminá­rium, Finnországban pedig a középiskolai szer­vezettel közösen tervezzük egy európai közép- iskolás szeminárium egybehívását. Elképzelé­seink szerint egy nemzetközi rendezvényre ke­rül sor az európai fasiszta diktatúrák ellen harcoló fiatalokkal való szolidaritás jegyében. — És Európán kívül? — Európában, Leningrádban szeptember ele­jén értekezletet rendeztünk a Komszomol és a Szovjet Ifjúsági Szervezetek Bizottsága közre­működésével a nemrégen függetlenné vált or­szágok fejlesztési problémáiról. Észak-Ameri- kában folynak az előkészületek a Puerto Rico-i fiatalokkal való összefogást demonstráló talál­kozóra. De mindez csak néhány példa a De­mokratikus Ifjúsági Világszövetség sokoldalú tevékenységéből. A szélesebb körű programot az év végén Afrikában sorra kerülő végrehajtó bizottsági ülésünkön fogadjuk el, s már meg­kezdődnek az előkészületek a DÍVSZ Jsövetke- ző közgyűlésére, amely világszövetségünk leg­magasabb fóruma. Ezt 1974-ben tartjuk meg — fejezte be a kérdésekre adott válaszait Har­gita Árpád, a DÍVSZ alelnöke. 1973. X. 28. El I 15 Jól választott Tóth Valériát, a Levi­cei (Lévai) Óvónőképző Szakközépiskola másod­éves tanulóját szabad idejében gyakran látni a legapróbbak között. Jö­vendő szakmájához nem­csak vonzalma, hanem rátermettsége Is van. Már többször részt vett és jó helyezést ért el a šahyi (ipolysági) nép­dalénekesek versenyén. A prózamondást is ked­veli, ebben is a járás legjobbjai közé tartozik. A legutóbbi versenyen elnyerte a zsűri különdí- ját. Mindkét hobbyját — az éneklést és a próza­mondást is — jól hasz­nosíthatja majd a szak­májában. A kis óvodások biztosan hálásak lesznek érte. Varga Gábor Tanácskoztak A SZISZ Nové Zámky-i (ér­sekújvári) járási bizottsága ideológiai konferenciát tartott az alapszervezetek 180 küldöt­tének részvételével. A megnyi­tó után a jelenlevők határozat­ban ítélték el a chilei junta gaztetteit, valamint követelték Luis Corvalán szabadon bncsá- tásat. Ezt követően Sarovecky Ján, a SZISZ jb titkára tartott beszámolót, melyben hangsú­lyozta a fiatal párttagjelöltek politikai nevelőmunkába való bevonásának szükségességét és hasznosságát. A vitában a kül­döttek beszámoltak az eszmei- politikai nevelés terén szerzett eddigi tapasztalataikról. A vita utáni záróbeszédben Helena Solárová. a SZISZ jb aktivistá­ja ismertette a résztvevőkkel az 1974 re kitűzött eszmei­politikai nevelési tervet. NAGY ANDRÁS Szakmája: pincér Az első pillantásra minden rendkívül egyszerűnek lát­szik: utazás közben megéhe­zünk, vagy megszomjazunk, bemegyünk egy étterembe, ahol étlapot tesznek elénk és kedvünk szerint választ­hatunk: komplett reggelit, ebédet, vacsorát vagy virslit, tojásrántottát. Az innivalók skálája pedig olyan széles, hogy külön cikkben foglal­kozhatnánk a teljes felsoro­lásukkal. A vendéglő és az étterem tulajdonképpen az utazó vagy a magányos emberek második otthona. S mint minden otthonban, itt is van házigazda, aki szívélyesen beinvitál, érdeklődik kíván­ságaink iránt. A pincér mun­káját — a házigazdával szemben — megnehezíti az a körülmény, hogy a törzs­vendégek kiszolgálásán kí­vül — akiknek még a gon­dolatait is ismeri — legtöbb­ször olyan embert kell ki­szolgálnia, akit életében először lát. Nem ismeri a szokásait, nem tudja: mele­gen vagy forrón szereti-e a levest, erősen vagy angolo­san kell-e megsüttetnie a bifszteket. Tény, hogy nem könnyű az emberekkel, főleg az éhes, szomjas és így az in­gerültségre hajlamos embe­rekkel való bánásmód. Van­nak, akik a kákán is csomót keresnek, akadnak válogató­sak, cinikusak, hirtelen ha- ragúak, de van olyan vendég is, aki egyetlen szó, meg­jegyzés nélkül fogyasztja el az ételt, italt és sietve tá­vozik. — Éppen ez a változatos­ság, kiszámíthatatlanság te­szi érdekessé, vonzóvá ezt a szakmát — mondotta a 25 éves Senkár Béla, a komá­romi Európa-szálló egyik fi- zetőpincére. A sablonos dol­gok soha nem érdekeltek. Nem találtam fantáziát ab­ban, hogy olyan mesterséget tanuljak, mely egy verkli­hez hasonlóan mindig egy­forma. Nálunk egy kicsit pszichológusnak is kell len­ni, és az is érdekes, hogy nincs sok Időnk az étterem­be először betérő vendég tullajdonságainak a megálla­pítására, mert ahogy leült, azonnal oda kell hozzá men­ni. — Mindig pincér szeretett volna lenni? — Igen és örülök, hogy teljesült a vágyam. — Mi a legvonzóbb ebben a szakmában? — Az, hogy teljesen ide­gen emberrel kell beszél­nünk, akiről nem tudjuk: író, költő, miniszter, mester­ember vagy slágerénekes. Beszélnünk kell vele, meg kell találnunk a megfelelő hangnemet. S mind erre — mint mondottam — kevés idő áll a rendelkezésünkre. — Hol tanulta ki a szak­mát? — Magas-Tátrában, Starý Smokovecen. Kitűnő tanító­im voltak. Hogy csak egyet említsek: Tromler Károly, aki szigorú, a munkafegye­lem megtartását minden esetben megkövetelő ember volt. De nemcsak tanított és rendelkezett, a dicsérő, elis­merő szóval sem fukarko­dott, ha elégedett volt a munkánkkal. — Mint minden szakmá­nak, úgy ennek az „égén“ is minden bizonnyal vannak fel legek is... — Sajnos, vannak. Az ita­los emberek egy része erő­szakos, provokatív. Mi azon­ban velük is tudunk bánni. A pincérszakma alfája és ómegája ugyanis a türelmes- Ség, a megértés, az önfegye­lem. Előfordul, hogy olykor nekem is ökölbe szorul a kezem, de ilyenkor összeszo­rítom a fogamat és „lenye­lem“ azt, amit mondani sze­retnék. A vendéglátóiparban — legalábbis a „platzon“ — mindig a vendégnek kell igazat adnunk. Ez az elv he­lyes, mert furcsa és visz- szataszító lenne, ha a fel­szolgáló vagy a fizetőpincér hangosan veszekedne, vagy botrányosan civakodna a vendéggel. Kár azonban, hogy egyes vendégek — szá­muk szerencsére kevés — visszaélnek ezzel az előjo­gukkal. .. — Érték már magát is jogtalan sérelmek? — Sajnos, igen... A mondatot nem folytatta, hanem titokzatosan mosoly­gott és huncuitul nézett rám. — Csak nem én bántott .m meg? — Nem, de akiről szólni akartam, szintén újságíró volt, vagy annak adta ki magát. Hangoskodott, iga­zolványokkal hadonászott, fenyegetőzött, hogy ilyen meg olyan újságban majd cikket ír rólam. .. — S nem volt igaza? — Bátran merem állítani, hogy nem! Én ugyanis nem teszek különbséget a vendé­gek között. Egyformán lel­kiismeretesen szolgálom ki a gyári munkást és a tévé képernyőjéről jól ismert drá­mai színészt, gyárigazgatót vagy újságírót. — Megtalálta számításait az Európa-szállóban? — Igen. Elégedett vagyok. Szeretem a kollégákat, nincs köztünk soha semmilyen né­zeteltérés. — Tervei? — Távúton szeretném el­végezni a hoteliskolát, ahol tovább bővíthetném szakmai ismereteimet. — Tagja a SZISZ-nek? — A szervezet megalaku­lása óta tagja vagyok. A gyűléseken beszélünk a leg­fontosabb politikai esemé­nyekről, bekapcsolódtunk a városszépítési akcióba. Mun­kánkat nehezíti, hogy több műszakban dolgozunk, ezért problémát okoz egy gyűlés időpontját úgy meghatároz­ni, hogy mindenkinek meg­feleljen. Végezetül mit mondott Senkár Béláról Nagy Dezső, az Európa szálló igazgatója. — Nagyon rendes, munka- szerető, szolid fiatalember. Bár minél több ilyen mun­kaerő dolgozna a vendéglá­tóiparban. írnak róla ripor­tot az újságban? — Igen. írunk. — Mikor jelenik meg az írás? — A Vasárnapi Új Szó október 28-i számában. — Ennél jobb időpontot keresve se találhattak vol­na! ? — Ugyanis Senkár Béla éppen ezen a napon nősül meg, vagy ahogy mondani szokás: ekkor mondja ki a boldogító igent... A gratulálók táborához mi is csatlakozunk. Sok örömet és boldogságot kívánunk! (k. 1.)

Next

/
Thumbnails
Contents