Új Szó, 1973. október (26. évfolyam, 233-259. szám)
1973-10-28 / 43. szám, Vasárnapi Új Szó
AKCIÓBAN A DÍVSZ Hargita Árpád, a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség alelnöke nyilatkozik Hogyan tovább .a X. Világifjúsági Találkozó után? Erről folyt eszmecsere a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség budapesti székházában. Hargita Árpáddal, a DÍVSZ magyar a lel nőkével beszélgetett Sebes Tibor a világszervezet jelenlegi tevékenységéről. — Az esztendő legjelentősebb eseménye a demokratikus ifjúsági világmozgalom számára a X. fesztivál volt. Hogyan használja fel a DÍVSZ a VIT tapasztalatait? — hangzott az első kérdés. — A DÍVSZ a fesztiválok kezdeményezőjeként nagyra értékeli a berlini találkozót, amelynek megszervezésében sokoldalú munkát végzett NDK-beli tagszervezetünk is, a Szabad Német Ifjúság. Ez volt az eddigi legnagyobb fesztivál, hisz 140 ország 1700 szervezetének képviseletében 25 000 fiatal találkozott az NDK fővárosában. Nagyon sok újonc szervezet képviselői vettek részt a VIT-en. Először üdvözölhettük az Európai Ifjúsági Tanács és az idén alakult Ázsiai Ifjúsági Tanács képviselőit. A fesztivál megmutatta, hogy az ifjúság politikai tudatossága szerte a világon megnövekedett, hogy a fiatalok békében, barátságban akarnak élni és szolidárisak mindazokkal, akik ezekért a célokért, s függetlenségükért, a monopóliumok uralma ellen harcolnak. A fesztivál megmutatta, hogy a különböző ifjúsági szervezetek eltérő állásfoglalásai ellenére együttműködhetnek e nemes célok érdekében. Hiszen Berlinben is öt kontinens 1700 szervezetének együttműködése hozta a sikert. Ez az együttműködés most még inkább az ifjúsági szövetségek érdeke, s ezt szeretné szélesíteni a jövőben a DÍVSZ is. Milyen konkrét akciókra készül ennek szellemében a DÍVSZ? — Indokínai szolidaritási akciónk keretében a januárban Párizsban aláírt vietnami béke- megállapodások érvényesítését követeljük. Jóval túlteljesítettük a Hanoi mellett épülő Nguyen Van Troi gyermekkórházrh gyűjtött félmillió dolláros gyűjtési tervet. Most egy iskola építésére indítunk gyűjtést. Ezt az iskolát, amely ugyancsak a saigoni rezsim által meggyilkolt Nguyen Van Troi nevét viseli majd, Dél-Vietnam egyik felszabadított körzetében építik fel. Szélesítjük kapcsolatainkat a felszabadító mozgalmakkal is. — A chilei reakciós puccsra válaszul világszerte heves tiltakozás bontakozik ki. Mit tesz ezzel kapcsolatban a DÍVSZ? — A korábbi elképzelések szerint az év végén chilei delegáció kereste volna fel a latinamerikai országokat. A jobboldali puccs azonban gyorsabb és határozottabb lépéseket követel a chilei haladó erőkkel való szolidaritás érdekében. Ezért a küldöttség hamarabb bejárja Latin-Amerika tíz országát. A DÍVSZ Irodája már a puccs másnapján rendkívüli ülést tartott, s nyilatkozatban ítélte el a reakciós fordulatot. Szeptember közepén Budapesten az európai Ifjúsági és diákszervezetek konzultációján kidolgozták a Chilével kapcsolatos akcióprogramunkat. Ennek keretében tervezzük egy chilei ifjúsági delegáció nyugat-európai körútját, és egy nemzetközi ifjúsági demonstrációt Párizsban és Argentínában. — Október végén Moszkvában kerül sor a béke-világkongresszusra, amely — az előkészületekből ítélve — a fesztiválhoz hasonlóan minden eddiginél szélesebb részvételűnek ígérkezik. Mivel készül erre a DÍVSZ? — Már a berlini VIT-re készülődéssel együtt felkészültünk a moszkvai találkozóra. Erről sok szó esett a X. fesztiválon is. Tagszervezeteinket már korábban tájékoztattuk a világ szervezet békeakcióiról, s a moszkvai kongresszusról — most a napirenddel kapcsolatban küldtünk tájékoztatást. Moszkvában a fesztivál szellemében szeretnénk kifejteni álláspontunkat a béke és biztonság főbb kérdéseiről, s ezen a nagy világkongresszuson igyekszünk bővíteni kapcsolatainkat mindazokkal a szervezetekkel, amelyek békét, biztonságot akarnak. A vietnami néppel való szolidaritási mozgalom megmutatta, hogy a közvélemény egységes fellépésének milyen ereje volt a párizsi egyezmények kikényszerítésében. Ezt továbbfejlesztve aktívan hozzájárulhatunk a világban kialakult enyhülési folyamat tartóssá tételéhez. Nemcsak élvezői, hanem alkotói is akarunk lenni egy olyan világnak, amelyben béke és biztonság uralkodik, amely nem ismer monopóliumokat, kolonializmust, amelyben a fegyverkezésre fordított milliókat az emberek millióinak javára használják fel. — Genfben folytatódik az európai biztonsági konferencia második szakasza. Az európai biztonsággal kapcsolatos aktivitásról is szeretnénk hallani. — Júniusban Balatonalmádiban az európai ifjúsági szervezetek képviselői megvitatták a tavaly augusztusban Helsinkiben rendezett ifjúsági konferenciának ezzel összefüggésben hozott határozatait. Bulgáriában november közepén kontinensünk falusi ifjúságának problémáival foglalkozik egy nemzetközi szeminárium, Finnországban pedig a középiskolai szervezettel közösen tervezzük egy európai közép- iskolás szeminárium egybehívását. Elképzeléseink szerint egy nemzetközi rendezvényre kerül sor az európai fasiszta diktatúrák ellen harcoló fiatalokkal való szolidaritás jegyében. — És Európán kívül? — Európában, Leningrádban szeptember elején értekezletet rendeztünk a Komszomol és a Szovjet Ifjúsági Szervezetek Bizottsága közreműködésével a nemrégen függetlenné vált országok fejlesztési problémáiról. Észak-Ameri- kában folynak az előkészületek a Puerto Rico-i fiatalokkal való összefogást demonstráló találkozóra. De mindez csak néhány példa a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség sokoldalú tevékenységéből. A szélesebb körű programot az év végén Afrikában sorra kerülő végrehajtó bizottsági ülésünkön fogadjuk el, s már megkezdődnek az előkészületek a DÍVSZ Jsövetke- ző közgyűlésére, amely világszövetségünk legmagasabb fóruma. Ezt 1974-ben tartjuk meg — fejezte be a kérdésekre adott válaszait Hargita Árpád, a DÍVSZ alelnöke. 1973. X. 28. El I 15 Jól választott Tóth Valériát, a Levicei (Lévai) Óvónőképző Szakközépiskola másodéves tanulóját szabad idejében gyakran látni a legapróbbak között. Jövendő szakmájához nemcsak vonzalma, hanem rátermettsége Is van. Már többször részt vett és jó helyezést ért el a šahyi (ipolysági) népdalénekesek versenyén. A prózamondást is kedveli, ebben is a járás legjobbjai közé tartozik. A legutóbbi versenyen elnyerte a zsűri különdí- ját. Mindkét hobbyját — az éneklést és a prózamondást is — jól hasznosíthatja majd a szakmájában. A kis óvodások biztosan hálásak lesznek érte. Varga Gábor Tanácskoztak A SZISZ Nové Zámky-i (érsekújvári) járási bizottsága ideológiai konferenciát tartott az alapszervezetek 180 küldöttének részvételével. A megnyitó után a jelenlevők határozatban ítélték el a chilei junta gaztetteit, valamint követelték Luis Corvalán szabadon bncsá- tásat. Ezt követően Sarovecky Ján, a SZISZ jb titkára tartott beszámolót, melyben hangsúlyozta a fiatal párttagjelöltek politikai nevelőmunkába való bevonásának szükségességét és hasznosságát. A vitában a küldöttek beszámoltak az eszmei- politikai nevelés terén szerzett eddigi tapasztalataikról. A vita utáni záróbeszédben Helena Solárová. a SZISZ jb aktivistája ismertette a résztvevőkkel az 1974 re kitűzött eszmeipolitikai nevelési tervet. NAGY ANDRÁS Szakmája: pincér Az első pillantásra minden rendkívül egyszerűnek látszik: utazás közben megéhezünk, vagy megszomjazunk, bemegyünk egy étterembe, ahol étlapot tesznek elénk és kedvünk szerint választhatunk: komplett reggelit, ebédet, vacsorát vagy virslit, tojásrántottát. Az innivalók skálája pedig olyan széles, hogy külön cikkben foglalkozhatnánk a teljes felsorolásukkal. A vendéglő és az étterem tulajdonképpen az utazó vagy a magányos emberek második otthona. S mint minden otthonban, itt is van házigazda, aki szívélyesen beinvitál, érdeklődik kívánságaink iránt. A pincér munkáját — a házigazdával szemben — megnehezíti az a körülmény, hogy a törzsvendégek kiszolgálásán kívül — akiknek még a gondolatait is ismeri — legtöbbször olyan embert kell kiszolgálnia, akit életében először lát. Nem ismeri a szokásait, nem tudja: melegen vagy forrón szereti-e a levest, erősen vagy angolosan kell-e megsüttetnie a bifszteket. Tény, hogy nem könnyű az emberekkel, főleg az éhes, szomjas és így az ingerültségre hajlamos emberekkel való bánásmód. Vannak, akik a kákán is csomót keresnek, akadnak válogatósak, cinikusak, hirtelen ha- ragúak, de van olyan vendég is, aki egyetlen szó, megjegyzés nélkül fogyasztja el az ételt, italt és sietve távozik. — Éppen ez a változatosság, kiszámíthatatlanság teszi érdekessé, vonzóvá ezt a szakmát — mondotta a 25 éves Senkár Béla, a komáromi Európa-szálló egyik fi- zetőpincére. A sablonos dolgok soha nem érdekeltek. Nem találtam fantáziát abban, hogy olyan mesterséget tanuljak, mely egy verklihez hasonlóan mindig egyforma. Nálunk egy kicsit pszichológusnak is kell lenni, és az is érdekes, hogy nincs sok Időnk az étterembe először betérő vendég tullajdonságainak a megállapítására, mert ahogy leült, azonnal oda kell hozzá menni. — Mindig pincér szeretett volna lenni? — Igen és örülök, hogy teljesült a vágyam. — Mi a legvonzóbb ebben a szakmában? — Az, hogy teljesen idegen emberrel kell beszélnünk, akiről nem tudjuk: író, költő, miniszter, mesterember vagy slágerénekes. Beszélnünk kell vele, meg kell találnunk a megfelelő hangnemet. S mind erre — mint mondottam — kevés idő áll a rendelkezésünkre. — Hol tanulta ki a szakmát? — Magas-Tátrában, Starý Smokovecen. Kitűnő tanítóim voltak. Hogy csak egyet említsek: Tromler Károly, aki szigorú, a munkafegyelem megtartását minden esetben megkövetelő ember volt. De nemcsak tanított és rendelkezett, a dicsérő, elismerő szóval sem fukarkodott, ha elégedett volt a munkánkkal. — Mint minden szakmának, úgy ennek az „égén“ is minden bizonnyal vannak fel legek is... — Sajnos, vannak. Az italos emberek egy része erőszakos, provokatív. Mi azonban velük is tudunk bánni. A pincérszakma alfája és ómegája ugyanis a türelmes- Ség, a megértés, az önfegyelem. Előfordul, hogy olykor nekem is ökölbe szorul a kezem, de ilyenkor összeszorítom a fogamat és „lenyelem“ azt, amit mondani szeretnék. A vendéglátóiparban — legalábbis a „platzon“ — mindig a vendégnek kell igazat adnunk. Ez az elv helyes, mert furcsa és visz- szataszító lenne, ha a felszolgáló vagy a fizetőpincér hangosan veszekedne, vagy botrányosan civakodna a vendéggel. Kár azonban, hogy egyes vendégek — számuk szerencsére kevés — visszaélnek ezzel az előjogukkal. .. — Érték már magát is jogtalan sérelmek? — Sajnos, igen... A mondatot nem folytatta, hanem titokzatosan mosolygott és huncuitul nézett rám. — Csak nem én bántott .m meg? — Nem, de akiről szólni akartam, szintén újságíró volt, vagy annak adta ki magát. Hangoskodott, igazolványokkal hadonászott, fenyegetőzött, hogy ilyen meg olyan újságban majd cikket ír rólam. .. — S nem volt igaza? — Bátran merem állítani, hogy nem! Én ugyanis nem teszek különbséget a vendégek között. Egyformán lelkiismeretesen szolgálom ki a gyári munkást és a tévé képernyőjéről jól ismert drámai színészt, gyárigazgatót vagy újságírót. — Megtalálta számításait az Európa-szállóban? — Igen. Elégedett vagyok. Szeretem a kollégákat, nincs köztünk soha semmilyen nézeteltérés. — Tervei? — Távúton szeretném elvégezni a hoteliskolát, ahol tovább bővíthetném szakmai ismereteimet. — Tagja a SZISZ-nek? — A szervezet megalakulása óta tagja vagyok. A gyűléseken beszélünk a legfontosabb politikai eseményekről, bekapcsolódtunk a városszépítési akcióba. Munkánkat nehezíti, hogy több műszakban dolgozunk, ezért problémát okoz egy gyűlés időpontját úgy meghatározni, hogy mindenkinek megfeleljen. Végezetül mit mondott Senkár Béláról Nagy Dezső, az Európa szálló igazgatója. — Nagyon rendes, munka- szerető, szolid fiatalember. Bár minél több ilyen munkaerő dolgozna a vendéglátóiparban. írnak róla riportot az újságban? — Igen. írunk. — Mikor jelenik meg az írás? — A Vasárnapi Új Szó október 28-i számában. — Ennél jobb időpontot keresve se találhattak volna! ? — Ugyanis Senkár Béla éppen ezen a napon nősül meg, vagy ahogy mondani szokás: ekkor mondja ki a boldogító igent... A gratulálók táborához mi is csatlakozunk. Sok örömet és boldogságot kívánunk! (k. 1.)
