Új Szó, 1973. október (26. évfolyam, 233-259. szám)
1973-10-28 / 43. szám, Vasárnapi Új Szó
1973 X. 28. A- INTEGRÁCIÓ A KGST 27. ülésszaka megvitatta a tagországok együttműködését a fogyasztási javak termelésének növelésében és a népgazdaság olyan különböző ágazatainak fejlesztésében, amelyek létrehozzák a fogyasztási javak termelésének növeléséhez szükséges előfeltételeket. Az e területen való szocialista gazdasági integráció szükségszerűsége és lehetősége logikusan adódik egyrészt a KGST-tagországoknak a fő feladat teljesítésére irányuló gazdaságpolitikai orientációjából, másrészt abból a jelentős haladásból, amelyet a szocialista közösség a fogyasztási javak termelésének fejlesztésében az utóbbi években elért. E gazdasági ágazat kiépítése új követelményeket támaszt az együttműködéssel szemben. A KGST-országokban az utóbbi években kedvező feltételek alakultak ki a fogyasztási javak termelésének fejlesztésére. Ennek -megfelelően a fogyasztási javak termelésének néhány fontosabb területén az utóbbi években jelentős mértékben növekedtek a beruházások. BERUHÄZÄS, KAPACITÁS így 1960—1971-ig pl. a textil és ruházati iparban Bulgáriában, az NDK-ban és Lengyelországban 2,2— 2,5-szeresére, a Szovjetunióban, Csehszlovákiában és Magyarországon 2,7—3,1-szeresére, Romániában pedig 5,2-szeresére. Az élelmiszeripari beruházások a Szovjetunióban, Bulgáriában, Lengyelországban és Csehszlovákiában 1,6—2-szeresére, Romániában, Magyarországon és az NDK-ban pedig 3,4—5-szörösére emelkedtek. A fogyasztási javak termelésében végbement gyors, minőségi fejlődés mellett a KGST-tagországok lakosságának életszínvonalában fontos minőségi változások történtek. Ehhez hozzájárul a tartós és értékes műszaki fogyasztási cikkek termelésének átlagon felüli emelkedése. Az élelmiszer-fogyasztás ugyan emelkedik, azonban részaránya a lakosság összfo- gyasztásában mégis csökken az ipari áruk gyorsan emelkedő fogyasztása következtében. Az élelmiszerek és élvezeti cikkek termelésében jelentős mértékben bővítették a választékot és a nagy tápértékű élelmiszerek (hús, hal, gyümölcs stb.) termelése és fogyasztása állandóan emelkedik olyan alapvető élelmiszerek rovására, mint a kenyérféleségek és a burgonya. Az elmúlt tíz esztendőben valamennyi KGST-tagor- szágban jelentős új kapacitásokat létesítettek a tartós műszaki fogyasztási cikkek termelésére, ami a háztartások korszerű készülékekkel való felszereltségének igen magas fokát eredményezte. Az utóbbi években a hagyományos tömegfogyasztási cikkek termelése Is jelentős mértékben fokozódott. KORSZERŰ ALAPANYAGOK Ma a lakosság szükségleteinek a fogyasztási cikkekből való kielégítése már nem annyira a termelés abszolút növekedésétől, hanem sokkal inkább a termékek minőségének javításától, a választék bővítésétől, méretnagyságától és attól függ, milyen gyorsan tud reagálni az Ipar a divat által meghatározott keresletre. Mind a termelés további bővítése, mind pedig a választék bővítése elősorban olyan korszerű nyersanyagok felhasználásától függ, mint a szintetikus szálak, a műbőr, különböző műanyagok, festékek és segédanyagok. A KGST-tagországokban e javak termelésének gyors növelése ellenére (1966- tól 1972-ig a szintetikus szálak termelése 32 000 tonnáról 500 000 tonnára, a műanyagtermelés pedig 557 000 tonnáról 3 920 000 tonnára növekedett) még nagyon sok feladat vár az említett ágazatok fejlesztésére mind a választék bővítése, mind a kínált áruk minőségének javítása szempontjából. A szocialista integráción belüli együttműködés egyik fontos feladata a munkamegosztás elmélyítése annak érdekében, hogy a fogyasztási javak gyártása számára a lehető leggyorsabban fokozhassák a korszerűbb alapanyagok termelését. Egyre intenzívebben koordinálják az új, nagy műanyag- és műszáltermelő kapacitások létesítését. így pl. Lengyelország és Magyarország egyeztette a műszálak szakosított gyártásának átfogó programját. A beruházások koordinálásának ugyancsak jó példája az NDK és Csehszlovákia, ill. Magyarország és a Szovjetunió közötti együttműködés az optimális kőolajtermelésre és hasznosításra. A KGST-tagországok ugyancsak kooperációt folytatnak a műbőrtermelés kutatásában, fejlesztésében, az Interchim elnevezésű nemzetközi iparági szervezet pedig javaslatokat dolgoz ki a textil-, bőrés bútoripar számára a festékek és segédanyagok gyártásában való szakosodásra és együttműködésre. A fogyasztási javak termelésének növelését szolgáló együttműködés új formájaként számos megállapodást kötöttek az utóbbi időben a már működő üzemek közös ésszerűsítésére és rekonstrukciójára, illetve termelési kapacitások együttes erővel történő létesítésére. Példaként lehet említeni azt a megállapodást, amelyet az NDK és a Szovjetunió kötött a textil-, ruha- és cipőipari automatizált és magasan gépesített termelési folyamatok közös fejlesztésére. Ide tartozik az az együttműködési megállapodás is, amelyet az NDK, a Szovjetunió és Csehszlovákia kötött egy NDK-beli fonoda komplex rekonstrukciójára. Közös erővel rekonstruálják az NDK és a Szovjetunió bútorgyárait. Az NDK és Lengyelország Katowicében közösen épít egy pamutfonó gyárat. MEZÖGAZDASÄGI TERMÉKEK A KGST-tagországokban a mezőgazdaság szocialista átalakítása után a legújabb műszaki-tudományos ismeretek, a korszerűbb gépek és vegyszerek stb. alkalmazásával jelentős mértékben bővült a mezőgazdasági termékek termelése és feldolgozása. Fejlődött egyrészt az olyan mezőgazdasági termékek, mindenekelőtt az alapvető élelmiszerek termelése, amelyek valamennyi KGST-tagországban termeszthetők, másrészt azoknak a sajátos kultúráknak a termesztése, amelyek az éghajlati feltételek alapján az egyes országokban különösen jól megteremnek. A legutóbbi években a Bolgár Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság és a Román Szocialista Köztársaság jelentős gyümölcs- és zöldségexportőrré vált. Kivitelük több mint egynegyede a KGST-tagországokba irányul. E fejlődés eredményeképpen nemcsak a fontosabb élelmiszerek fogyasztása emelkedett mennyiségileg az elmúlt években a KGST-tagországokban — egyes termékek esetében túlszárnyalták a tőkés ipari államok egy főre jutó fogyasztását —, hanem lényegesen megváltozott a fogyasztási szerkezet is. A KGST-tagországok mind szorosabbá váló együttműködésével á mezőgazdasági és élelmiszeripari berendezések termelésén kívül változatlanul gyors ütemben bővül az értékes élelmiszerek termelése és fogyasztása is. (ni) A szocialista országok idei első félévi tervjelentései további egyenletes és tervszerű fejlődésről számolnak be, s tükrözik az ipar egyre növekvő szerepét a népgazdaságon belül. Az alábbiakban a KGST-tagországok iparának növekedési ütemét fogjuk ismertetni. A Szovjetunióban az ipar az I. fél évben 7 %-kal termelt többet, mint a múlt esztendő hasonló időszakában, holott a terv ennél lassúbb emelkedést irányzott elő. A leggyorsabban — 12 %-kal — a gép- és fémfeldolgozó ipar termelése növekedett, de mindösz- sze 2 %-kal maradt el tőle a vegyipar. A szovjet iparban tehát továbbra is érvényesül az a tendencia, amely szerint a gépipar és a vegyipar termelésének növekedése meghaladja a többi iparág termelésének emelkedését. Rendkívül figyelemreméltó azonban, hogy a közfogyasztási cikkek termelése így is ugyanúgy 10 %-kal növekedett, mint a vegyiparé. Az utóbbi években már ez a törekvés is állandónak mondható, s a közfogyasztási cikkek termelésének növekedése egyre erőteljesebb. Ismerve a hatalmas arányú építkezéseket, nem meglepő, hogy ezután 8 %-kal az építőanyag-ipar következik, majd 6—6 %-kal a tüzelőanyag-ipar, valamint a vas- és színesfémkohászat, és 5—5 %-kal az energiaipar, Illetve a fafeldolgozó- és papíripar. Az előbbi csoportokhoz képest bizonyos lemaradást jelent az, hogy a könnyűipar és az élemiszeripar termelése mindössze 3—3 %-kal növekedett. A termelékenység javulása az egész termelés növekedésének mintegy 4/s részét fedezte, így tehát a szovjet ipar mindenképpen igen eredményesen zárta az első fél évet. Lengyelországban szintén gyorsabban növekedett az ipar termelése, mint ahogy a terv előírta, s ez minden tekintetben kedvező volt. A lengyel tervjelentés nem bontja iparágakra az eredményeket, hanem a legfontosabb cikkek termelésemelkedését adja meg. Ezek szerint a villamosenergia-iparban 9,9 %, a szénbányászatban 3,5 %, a kőolajfeldolgozó iparban 7,1 %, a nyersacélgyártásban 4,2 %, a személygépkocsi-gyártásban 15,8 %, a motorkerékpár-gyártásban 48,5 %, a tv-készülék- gyártásban 19,7 %, a rádiógyártásban 21,7 %, a műanyaggyártásban 13,3 %, a nitrogén alapú műtrágyagyártásban 31,1 %, a bútoriparban 20,2 % volt, hogy csak néhány fontosabb iparágat emeljünk ki. Ismeretes, hogy Lengyelországban éppen a legutolsó másfél esztendőben nagy erőfeszítéseket tettek a vezetés korszerűsítésére és a termelés fokozására, és ennek eredményei jelentkeztek már az első fél évben Is. Ami Csehszlováklát Illeti, az I. fél évben az ipar termelésre 6,1 %-kal nőtt, szintén az előirányzott ütemnél gyorsabban. A termelés nagyobb arányú növelését a vegyipari ágazat vállalatai (8,7%), a gép- és fémipari vállalatok (8%), az üveg-, a porcelán- és a kerámiai ipar (9,4%) és az egészség- ügyi termelés (12,7%) érte el. Az ipari termelés szerkezetében tovább e *rrödött a vegyi és a gépipar súlya. Ezek az ágazatok több mint 50 %-kal járultak hozzá az ipari termelés általános növekedéséhez. A tavalyi év hasonló időszakához viszonyítva a CSSZK ipari termelése az első fél évben 5,4 %-kal, az SZSZK ipari termelése 8,3 %-kal növekedett. A Német Demokratikus Köztársaság Ipari termelése az I. fél évben 7,6 %-kal nőtt, s mivel ugyanakkor a munka termelékenysége is 6,6 %-kal Javult, a termelés növekedésének jelentős részét fedezték a munkatermelékenység növekedésével. Az eredeti tervet egyébként az NDK-ban 2,1 %-kal teljesítették túl, ami 2,1 milliárd márka értékű terméket jelent. Az egyes iparágak közül az egyébként is igen fejlett elektrotechnika termelése emelkedett a legjobban (12,6%), majd a vegyipar következett 9,4 %-kal. Kiemelkedő eredményt ért még el az üveg- és kerámiaipar (8,7%), a gépipar és a közlekedési eszközök gyártása (7,8%), az ércbányászat és a kohászat, valamint a helyiipar és az építőipar (7,3—7,3 %). Az átlagos növekedési szint alatt maradt a könnyűipar (5,6%), a nehézipari gépek és berendezések gyártása (5,4%), valamint a szénbányászat és a villamosenergiaipar (5,3%). A tervjelentés azt mutatja, hogy az NDK a már szinte nemzeti iparágaknak számító ágazatokat továbbra is erősebben fejleszti, s ez minden bizonnyal az egész ipari szerkezet jelentős átalakításával jár együtt. Bulgária ipara a múlt fél évben 9,2 %- kai termelt többet, mint 1972 megfelelő időszakában, és az eredeti tervet 97 millió levával lépte túl. Voltaképpen minden iparágban növekedett a termelés, mégpedig a bolgár iparnál most már öt év alatt megszokott gyors ütemben. Ma már Bulgária az energiatermelésben is behozta lemaradását és egyra több vegyi alapanyagot termel; a vegyiszálak gyártása pl. 10 %-kal, a szintetikus szálaké 6 %-kal, a műanyagtermelés 18,2 %-kal növekedett. Gyorsan bővült az építőanyag-termelés, fél esztendő alatt 17,7 %-kal. Hasonló irányzatokkal találkozunk a könnyűiparban is. Hogy csak egyetlen példát említsünk: a bútoripari termelés 12,2 %-kal nőtt. Magyarország ipari termelése az év első felében a múlt év hasonló időszakához viszonyítva 7 %-kal növekedett, s ezt a növekedést teljes egészében a termelékenység fedezte. A legerőteljesebb növekedés a vegyiparban (14%), a vas- és acélgyártásban (6,6%) és a szerszámgyártásban (8,5%) volt tapasztalható. Románia ipari termelése 14,6 százalékos mértékben növekedett, itt is a legprogresszívabb ágazatok, a vegyipar és a kohászat növekedése volt a leggyorsabb ütemű. Mongólia iparának 12 %-kos növekedését elsősorban a bőrfeldolgozó-ipar és a takarmányipar gyors növekedése eredményezte. Az előbbi 16,7 %-kal, az utóbbi 15,6 %-kal növekedett az előző év hasonló időszakához viszonyítva. Mivel minden szocialista országban — így Jugoszláviában is, ahol félévi tervjelentést nem adnak ki, de az ENSZ statisztikai adataiból kitűnik — a termelés gyors fejlődésének voltunk tanúi, s mivel ezek átlaga meghaladja a világ többi országának átlagát, a szocialista országok részesedése a világ- termelésből tovább növekedett. Dr. ABA IVÁN A SZOCIALISTA ORSZÁGOK IPARANAK
