Új Szó, 1973. október (26. évfolyam, 233-259. szám)
1973-10-28 / 43. szám, Vasárnapi Új Szó
A SZOCIALIZMUS EPITtSÉNEK Ftf ESZKÖZE A fejlett szocializmus építésének időszakába érkeztünk. Az ezzel kapcsolatban napirendre került feladatok megoldása megköveteli, hogy tökéletesítsük a társadalmi irányítás mechanizmusát, az államapparátus munkáját, s biztosítsuk a szocialista demokrácia elmélyítését és hatékony működését. Az államnak, a demokráciának, a társadalom egész politikai szervezetének a problematikájára mint kulcskérdésre a Csehszlovák Kommunista Párt állandó figyelmet fordít. A gazdasági érettségnek, a lakosság szocialista tudatának elért foka, az új rendszer haladásával összefüggő nemzetközi aspektusok jelentőségének fokozódása parancsolóan előírja, hogy fejlesszük a szocialista állam funkcióit. Azért is figyelmet fordítunk erre, mert az állam szerepének a kérdése éles ideológiai harc középpontjában áll. Az államigazgatási rendszer tökéletesítését, hatékonyságának növelését célzó munkában rendíthetetlen módszertani alapra, Marx, Engels és Lenin hagyatékára támaszkodunk, s miként a CSKP XIV. kongresszusának dokumentumai hangsúlyozták, igyekszünk figyelembe venni „a múlt egész pozitív és bevált tapasztalatát és felhasználni a testvérországok, különösen a Szovjetunió gazdag tapasztalatait“. („A CSKP XIV. kongresszusa, Prága 1971. május 25— 29.“ „Svoboda“ Könyvkiadó 1971. 49. old.) Minél gazdagabbak a felhasználható nemzetközi tapasztalatok, annál kevesebb jogunk van hibát elkövetni e kérdések megoldásakor, annál nagyobb felelősség hárul ránk a megszerzett pozíciók megszilárdításáért és bővítéséért. 1 Miután a szovjet hadsereg 1945 májusában fel- * szabadította Csehszlovákiát, a nemzeti és demokratikus forradalom eredményeképpen létrejött a népi demokrácia állama. Ez az állam osztálytartalmát tekintve megtestesítette a nép forradalmi demokratikus diktatúráját mint átmeneti szakaszt a proletár- diktatúrához vezető úton. 1948 februárjában a politikai hatalom teljesen a munkásosztály kezébe került. Minőségi változás történt az államhatalom tartalmában és lényegében: a népi demokratikus állam fo kozatosan betöltötte a proletárdiktatúra valamennyi funkcióját. Az egyik legfontosabb funkció a forradalmi vívmányok védelme volt a belső és a külső ellenséggel szemben. Ilyen jócskán jutott az új rend szernek, mivel a hatalomból kiszorított csehszlovák burzsoáziának még erős volt a befolyása az országban s szoros kapcsolatokat tartott fenn a nemzetközi imperializmussal. A szocialista átalakítások kibontakozásával egyre nőit a gazdasági-szervező funkció jelentősége, foko zódott az állam gazdasági szerepe, az állam mindinkább mint a népgazdaság tervezésének és irányításának szubjektuma, a nyilvántartásnak, a munka és a fogyasztás mértéke fölötti ellenőrzésnek a szervezője működött. Mint jelentősebbé vált a kulturális-nevelő funkció. Az állami szervek munkájának szerves része lett az a tevékenység, amelynek célja a korábbi társadalmi-gazdasági alakulatok maradványainak és beidegződéseinek az emberek tudatából és lelkületé- ből való fokozatos kiszorítása, a munkához való tudatos viszony kialakítása, a dolgozóknak a szocializmus ügye iránti hűség, a világ dolgozói felszabadító harcával vállalt internacionalista szolidaritás szellemében történő nevelése. Az államhatalomnak a kapitalizmusétól eltérő minőségileg űj jellege, funkciójának fejlődése és a társadalomra gyakorolt befolyásának növekedése szükségessé tette több új szerv és intézmény létrehozását, valamint ezeknek politikailag és szakmailag érett káderekkel való ellátását, öntudatos munkások, parasztok és haladó értelmiségiek ezrei álltak állami szolgálatba. Az államapparátus jellege mélységesen néni lett. A CSKP az iparilag fejlett ország viszonyai között sikeresen tudta alkalmazni azt a marxista—leninista tételt, hogy a szocialista állam a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet egész időszaka folyamán nem lehet más, mint proletárdiktatúra. A munkásosztály, a kommunista párt vezetésével, a csehszlovák társadalom forradalmi átalakításának huszonöt éves időszaka folyamán „meggyőzően bebizonyította, hogy a szocializmus sokkal igazságosabb, demokratikusabb és progresszívabb társadalmi rendszer, amely boldogabb életet és jobb módot biztosít a dolgozó embernek.“ (A CSKP XIV. kongresszusa, 24. old.) Az ötvenes években azonban bizonyos fogyatékosságok jelentkeztek a szocialista építés Időszerű feladatainak megoldásában. Megmutatkoztak annak a következményei is, hogy a társadalmi viszonyok érettségi fokát szubjektivista módon elemezték, súlyosbodott az ellentmondás a szocialista állam tényleges fejlettségi szintje és funkcióinak megértése között. Elhangzottak olyan állítások, hogy országunkban a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet valamennyi fő feladata megoldódott, s ezért a proletár- diktatúrára már nincs szükség. Mindez annak volt a következménye, hogy leegyszerűsítve határozták meg a szocializmus építésének szakaszait és érettségének kritériumait. A szocialista társadalom felépítését primitíven úgy fogták fel, mint pusztán a tulajdonformák átalakítását és az osztályantagonizmus gazdasági alapjának a megszüntetését. Abból, hogy ezek a feladatok megoldódtak, olyan következtetést vontak le, hogy Csehszlovákia már a hatvanas évek elején elérte a fejlett szocialista társadalom szakaszát, és megértek benne az össznépi állam feltételei. A szocialista társadalom — mind az alap, mind a felépítmény — Csehszlovákiában elért fejlettségi szintjének túlbecsülése megteremtette a feltételeket ahhoz, hogy kialakuljanak és széles körben terjedjenek különféle revizionista nézetek és áramlatok, amelyeket 1968—1969 folyamán a nemzetközi imperializmus és a belső reakció arra próbált felhasználni, hogy országunkban megingassa a szocializmus pilléreit, végső fokon pedig felszámolja a szocializmust. Ez a kísérlet fontos összetevője volt a tervezett ellenforradalmi fordulatnak, amely azonban kudarcba fulladt a párt és a nép egészséges marxista— leninista erőinek a reakció és az opportunizmus ellen vívott erélyes harca és a szocialista testvérországok internacionalista segítsége eredményeképpen. A CSKP megtisztította sorait a jobboldali opportunista és revizionista elemektől. A párt új vezetősége, Gustáv Husák elvtárssal az élen, összpontosította az erőket a válságos időszak következményeinek megszüntetésére. Mindenekelőtt megszilárdítottuk az állam tekintélyét, visszaállítottuk az államnak mint az osztály- hatalom eszközének a funkcióit. Az államapparátus valamennyi szintjén teljesen helyreállítottuk a párt vezető szerepét, következetesen megtisztítottuk az apparátust az antiszocialista elemektől. Fokozatosan megszilárdítottuk a társadalom egységes irányítását a demokratikus centralizmus és az állami terv alapján. Az egész konszolidációs folyamatnak szerves része volt a törvényesség megtartása, mind az állampolgárok jogi biztosítékai, mind pedig a védelme szempontjából. E folyamat a CSKP XIV. kongresszusával zárult le, s eredményeképpen megszilárdult Csehszlovákia nemzetközi helyzete és tekintélye. Mindennek fontos eleme, hogy a Szovjetunióval megkötöttük az új barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést. Ez maradéktalanul biztosítja hazánkat mindennemű külső veszéllyel szemben, s feltétele Csehszlovákia szuverenitásának, további szocialista fejlődésének. Most, miután megszilárdítottuk az új rendszer alapjait, figyelmünket a fejlett szocializmus építésének feladataira összpontosítjuk. A termelőerőket olyan minőségileg új színvonalra kell emelnünk, amely megköveteli a tudományos-technikai forradalom eredményeinek széles körű felhasználását. Mind nagyobb jelentőségűvé válik a munka társadalmasításának, a szocialista termelési viszonyoknak további fejlesztése, amelynek eredménye a munkásosztály, a szövetkezeti parasztság, valamint más rétegek és csoportok egymáshoz való közeledése lesz. A mai szakasz nagy követelményeket támaszt e tekintetben, hogy lényegesen tovább emelkedjék az anyagi és a kulturális életszínvonal, a dolgozók általános és szakmai képzettsége, s hogy a dolgozók mindinkább magukévá tegyék a marxista—leninista világnézetet. A szocialista építés mai szakaszában különösen nyilvánvaló, hogy a belső és a nemzetközi fejlődés kérdései összefüggenek, s növekszik a külső tényezők szerepe. Mivel erősödik a termelőerők internaciona- lizálódásának objektív tendenciája, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság párt- és állami szervei nagy figyelmet fordítanak a szocialista gazdasági integráció fejlesztését célzó intézkedésekre. Az integráció viszonyai között az állam belső és külső funkciói új elemekkel gazdagodnak és átfogóbbá válnak. A Komplex Program — a testvérországok hosszú távú multilaterális együttműködésének első dokumentuma — erősíti a szocialista internacionalizmus elvét mint az államközi kapcsolatok erkölcsi-politikai és nemzetközi jogi alapját. Amikor a kölcsönös integrációs közeledésről beszélünk, véleményem szerint nem szabad csak a termelőerők fokozódó internacionalizálódásának kérdéseire szorítkoznunk. A termelőerők internacionalizá- lódása elkerülhetetlenül együtt jár azzal, hogy más területeken is erősödik a szocialista országok együttműködése. A szocialista államok nemzetközi tevékenységében fontos szerepet játszik a külpolitika összehangolása, a forradalmi vívmányok közös védelme, az imperializmus agresszív mesterkedései és antikommunista ideológiája elleni harc. Mindezeknek a sokrétű és bonyolult feladatoknak a megoldásában a szocialista állam továbbra is fontos szerepet játszik. A CSKP egyebek közt nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy tökéletesítse a köz- igazgatási apparátus munkáját. Ebben — miként a CSKP XIV. kongresszusának határozata hangsúlyozza — „következetesen érvényesíteni kell a lenini módszereket és stílust, biztosítani kell a politikai és szakmai képzettség magas színvonalát, ki kell irtani a bürokráciát és az emberek szükségleteivel szemben tanúsított nemtörődömséget.“ (A CSKP XIV. kongresszusa, 581. old.) Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy az államigazgatás központi szerveinek munkája mindinkább egységes koncepcióra épüljön, s egyre jobban kihasználjuk a tudomány eredményeit és a nemzetközi tapasztalatokat. A CSKP az államorganizmust természetesen nem tekinti megmerevedettnek, változatlannak. Figyelme sen elemezzük a köztársaság politikai szervezetében az előrehaladás során történő változások lényegét, számolunk azzal, hogy országunkban fokozatosan érlelődnek az össznépi állam feltételei. De ez a távlat. A mai szakaszban a csehszlovák állam változatlanul proletárdiktatúra. o A fejlett szocializmus építésének időszakában elmélyül a szocialista demokrácia, amely a legfejlettebb demokrácia az osztálytársadalomban. Ez a demokrácia teremti meg annak feltételeit, hogy megvalósuljanak az alkotmányban biztosított szabadságjogok, teljesüljenek az állampolgári kötelességek, egyszersmind eszköz ez a demokrácia ahhoz, hogy teljesen megvalósuljon a dolgozó nép szuverenitása. A demokráciát mint a társadalom politikai felépítményének alkotórészét a gazdasági alap határozza meg, a demokrácia a gazdasági alap politikai, államjogi kifejeződése. A szocialista termelési viszonyok között a demokrácia az új társadalom szervezetének törvényszerűsége. A szocializmus ebben gyökeresen különbözik a burzsoá rendszertől, amelyben a demokrácia a felépítménynek csupán egyik lehetséges formája, az egyik igen fontos módszer az uralkodó osztály érdekeinek a megvalósítására. A termelési eszközök társadalmi tulajdona és az összes dolgozókkal szövetségben cselekvő munkásosztály politikai hatalma lehetővé és szükségessé teszi a dolgozók nagy tömegeinek a szocializmus építésében való aktív, alkotó részvételét. A dolgozók ilyen részvétele objektíve megköveteli a demokrácia fejlesztését, egyszersmind a dolgozók magas fokú, tudatos fegyelmét. A CSKP XIV. kongresszusa nagy figyelmet fordított ezekre a kérdésekre. Pártunknak elvi álláspontja és határozott célja, hogy fejleszteni kell a szocialista demokráciát, de természetesen ezt nem tekinti öncélúnak. Igyekszik figyelembe venni az anyagi-technikai bázis fejlettségének, a nép eszmei-politikai egységének fokát stb. A szocialista építés minden újabb szakasza új feladatokat állít és problémákat vet fel, és megköveteli, hogy a kommunisták tudományos elemzés alapján tökéletesítsék a társadalom szervezetének politikai formáit, igyekezzenek biztosítani az államjogi intézmények optimumát a maguk egészében és egyes elemeikben, érjék el azt, hogy az államjogi intézmények összhangban legyenek a szocialista társadalmi viszonyok fejlettségi szintjével. A demokrácia fejlesztése során nincs helyük véletlen, elsietett „reformoknak“, amelyek megzavarják az új társadalom fokozatos, folyamatos előrehaladását. Nincs helyük olyan „modelleknek“ sem, amelyek semmibe veszik a szocialista államiság fő marxista—leninista elveit. A szocialista társadalom fejlesztésének fő célja, hogy biztosítsuk az ember sokoldalú szükségleteinek és érdekeinek a kielégítését. Csakis a szocialista demokrácia teremti meg a reális humanizmusnak azt a légkörét, amelyben a társadalomirányítás politikai formái nincsenek ellentétben az egyes ember érdekeivel. A dolgozóknak a társadalmi folyamatok irányításában és a szocialista építéssel összefüggő feladatok megoldásában való széles körű részvétele összekapcsolódik a munkásosztály és kommunista pártja vezető szerepével, mert a munkásosztály az egyetlen olyan osztály, amelyik nem akarja hatalmát örökéletűvé tenni. E két alapelv szintézise társadalmunk következetes szocialista orientációjának biztosítéka. A Csehszlovák Szocialista Köztársaságban az állampolgároknak a kormányzásban való részvétele a képviseleti és más állami szervek, a Nemzeti Frontban egyesült tömegszervezetek és politikai pártok révén valósul meg. Egész politikai rendszerünknek és minden dolgozónak állandó feladata, hogy kihasználjuk és fejlesszük e demokrácia hatékony formáit. A szocialista demokrácia mechanizmusának tökéletesítésében, a szocialista demokrácia további ki- terjesztésében fontos szerepet játszik a képviseleti szervek választása: ez a népszuverenitás megvalósulásának alkotórésze. A választás lényege, tartalma és célja az, hogy megvalósuljon a dolgozók összefogása, s a dolgozók megválasszák legjobbjaikat. A választások a szocializmusban pozitív integráló funkciót töltenek be, a helyi és a csoportérdekeket összehangolják az egész társadalom érdekeivel. Ezeknek az elveknek felel meg demokratikus választási rendszerünk, amely lehetővé teszi, hogy a dolgozók széles körben részt vegyenek már a képviselőknek és a nemzeti bizottság tagjainak a jelölésében is. Az állampolgárnak elidegeníthetetlen és teljesen biztosított joga, hogy közvetlen szavazással fejezze ki véleményét a jelöltről, a választás után pedig beszámoltassa valamennyi képviseleti szerv tagjait munkájukról. A választóknak nem kevésbé fontos joguk, hogy visszahívják a képviselőt vagy a nemzeti bizottsági tagot, ha feladatkörét nem a társadalom érdekeivel összhangban látja el. 1968-ban az úgynevezett újjászületés! folyamat során a jobboldali és antiszocialista erők arra törekedtek, hogy ezeket az elveket megszegve átalakítsák a választási rendszert, s így elérjék fő céljukat: gyöngítsék, majd pedig megszüntessék a munkásosztály és élcsapata, a Csehszlovák Kommunista Párt vezető szerepét. A jobboldali „politikusok“ és „teoretikusok“ az egekig^ magasztalták a polgári demokrácia „tökéletességét“, és olyan választási rendszer bevezetésére törekedtek, amely megfelel a burzsoá társadalom pluralista szervezetének. Ugyanakkor érthető okokból elhallgatták, hogy a polgári demokrácia „tökéletessége“ éppen a dolgozók igazi érdekeinek teljes semmibevevésében és az uralkodó osztályok érdekeinek előtérbe helyezésében rejlik. Elhallgatták azt is, hogy a tőkésországokban a politikai pluralizmus logikus következménye annak, hogy az uralkodó burzsoázia mélységesen megosztott, és mint osztály nem képes pozitív integrációra. {A tanulmány befejező részét a Vasárnapi Oj Rt-ó következő számában közöljük.) ĽUBOMÍR ŠTROUGAL, a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének tagja, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnöke:
