Új Szó, 1973. október (26. évfolyam, 233-259. szám)

1973-10-23 / 252. szám, kedd

Nem mindennapi élmény A Bratislavai Zenei Ünnepségek záróestjén DOLGOZÓK A TÁTRÁBAN Egy vívmány, amiről keveset beszélünk Dolgozók a dolgozókért Vendégek és vendéglátók őszi zenefesztiválunk ünne­pélyes záróestjén emlékezetes Bartók-tolmácsolás részesei le­hettünk. Gertler Endre Bartók II. hegedűversenyét adta elő. A Belgiumban élő magyar szárma­zású Gertler elismerten a leg­jobb Bartók interpretátorok kö­zé tartozik. Személyes barátság fűzte a zeneköltőhöz és ahogy egy budapesti látogatásu alkal­mából kijelentette: ,,Bartóktól kaptam a legtöbbet életem fo­lyamán. Azok az évek, amelye­ket az ö barátsága ragyogott be, kimeríthetetlen értékforrá- saim“. Ebből szinte természet­szerűleg következik, hogy érti a bartóki „szöveget“ és érzi a mű rendkívüli érzelmi gazdag­ságát. Gertler valóban megnyi­totta előttünk a nagy Bartók ópusz „pokoli sötéttől éteri fé­nyességig cikázó világát“ (Mol­nár Antal). És ez a csodálatos világ, a bartóki költészet vilá­ga magával ragadta a hallgatót. A Hegedűverseny nehéz feladat a közönség és még nehezebb az előadó számára. Gertler azon­ban régen „hozzánőtt“ ehhez a nagy feladathoz. A művész több­ször járt már nálunk, régi, ked­ves ismerősünknek tekintjük, de Bartók tolmácsolásának lélek­feszítő és egyben lélekoldó lég­körében úgy éreztük: most már nemcsak a muzsikus áll közel hozzánk, hanem az ember is, vagyis pontosabban: a művész zenében megnyilvánuló emberi magatartása. A budapesti Csehszlovák Kul­túrában Szantrecsek fenő cseh­szlovákiai tájakat, városképeket ábrázoló képei láthatók. A nem­rég elhunyt művész Prága ut­cáit éppoly kedvvel festette, mint Szliács- fürdőt, Karstein városát és várát ugyanazzal a festőiség- gel, mint a Máriavölgye-t, a környék várait és természeti szépségeit. Egy derült lélek utinaplója a kiállítás, ahogy egy meleg szívű festő ecsetjén képbe formálódtak. A Csehszlovák Kultúra októ­ber 8-án a Hazafias Népfront XIII. kerületi klubjában Fučík életét és munkásságát bemutató emlékkiállítást rendezett. Alexander Moyzes „Partita lőcsei Pál mester tiszteletére“ című nagyzenekari kompozíció­ját talán még egyszer sem hal­lottuk ilyen plasztikus előadás­ban, mint Zdenék Košler kar­mesteri pálcája alatt. Dvorák „Oj világ“ szimfóniá­jának előadása valóságos taps­orkánra ragadta a közönséget. Košler kiváló értelmező kész­séggel rendelkezik, elemző in­tellektusa bevilágít minden ze­nei gondolatot. Szuggesztív ze­neisége amellett kiváltja a ze­nekar művészeinek odaadó köz­reműködését. Ilyen hőfokú mu­zsikálás csak a teljes megértés légkörében születhet. A Bratislavai Zenei Ünnepsé­gekre visszatekintve örömmel állapítjuk meg: Évenként megis­métlődő „csengő heteinket“ már néhány esztendeje egyfajta megújulás vagy mondjuk talán így: felfelé törekvő tendencia jellemzi. Válogatott zenekari hangversenyek, kamara- és dal­estek, Nemzeti Színházunk ki­tűnő operaelőadásai kialakítot­ták a fesztivál arculatát. Az Interpódium estjein pályakezdő fiatal művészek kapnak évről évre szereplési lehetőséget. Ze­nei őszünk a jelek szerint most már nemcsak a zenebarátok, hanem az egész város „ügye“, sőt talán egyre inkább szívügye is, és mai színvonalával remél­hetőleg a nemzetközi fesztivál­áradatban is rangot vív ki ma­gának. HAVAS MÁRTA Zenei eseményekben sem sze­gény a Kultúra élete. Október 19-én a híres prágai TaliC együttes (kvartett) szerepelt Budapesten. • » * A Kultúra vidéki városokban is számos eseményt rendezett. Egerben a Néphadsereg ottani klubjában a csehszlovák hadse­reg életét bemutató kiállítást Tesarík igazgató nyitotta meg. Ez a kiállítás a csehszlovák néphadsereg napja alkalmából nyílt meg. Előzőleg az anyagot a magyar néphadsereg budapes­ti tisztiházában is bemutatták. Ezen Komjáthy György műkö­dött közre hanglemezek bemu­tatásával. Sz. R. ÉVENTE hétezer dolgozó pi­heni ki fáradalmait a Forradal­mi Szakszervezeti Mozgalom Tatranská Lesná-i üdülőjében. És a JánoSík-üdülő csak egy a számtalan hasonló szakszerve­zeti létesítmény közül. Meggyő­ződésem, hogy a tőkés társadal­mi rendszerben e hétezer em­ber közül alig néhány enged­hette volna meg magának, hogy a Magas-Tátrában töltsön egy, vagy két hetet, hogy az ostra­vai bányász, a kosicei tisztvise­lőnő, a levicei (lévai) eladónő legfeljebb képeslapokon láthat­ta volna a felhők fölé emelke­dő sziklaóriásokat. Mégis: ami­kor a szocialista vívmányokról beszélünk, vagy írunk, a szak- szervezeti üdültetésről többnyi­re megfeledkezünk, s ezáltal torzítjuk a társadalmi juttatá­sok egyenlegét. Hosszan írhatnék a Jánošík valóban fényűző berendezéséről, a ragyogó tisztaságról. írhatnék Agneša VARSÁNSKA elvtársnő­ről, a szobaasszonyról, aki eb­ben az üdülőben 15 év óta nap nap után 18 szobát takarít és aki reggeltől estig portörlővel és seprűvel rója a folyosókat, írhatnék Ján ČECH elvtársról, az üdülő vezetőjéről, aki 25 év óta dolgozik a „szakmában“, és az az elve, hogy a gazda sze­mének mindent meg kell látnia, a recepcióban dolgozó elvtárs­nőkről, vagy azokról a kedves fiatal — szakmailag képzetlen, de munkájukat példamutatóan végző — lányokról, akik min­dig ízlésesen öltözve, mindig barátságos, kínáló mosollyal hordják az asztalokhoz az egyes fogásokat. Huszonöt emberről kellene írnom, a Jánošík 25 dol­gozójáról, akiknek csak ún. szakaszos szabad idejük van, mert a munkaerőhiány itt is ne­hézségeket okoz. A VENDÉGEK nem ismerik a problémákat, a gondokat, nem tudják, mennyi töprengést okoz az étlap összeállítása, mert hi­szen mindez — a fényűző szo­ba, a kiváló ellátás, a sokrétű, színes program — „természetes, magától értetődő“. Ján KOSUTH üzemvezetőt csak nehezen bírtam rá, hogy néhány szóval ismertesse az üdülő dolgozóinak a problémá­it, nehézségeit. — A kollektíva valóban jó, összeforrott. De ha például egy lány a felszolgálok közül férj­hez megy, rövid időn belül el­búcsúzik tőlünk, mert nem tu­dunk a házaspároknak szolgála­ti lakást adni. Komoly gondo­kat okoznak a szállítók is, akik nem mindenkor ragaszkodnak az érvényes csehszlovák szab­ványokhoz és megfeledkeznek arról is, hogy a szakszerveze ti üdülőket előnyben kell része­síteni. Ütletesség, leleményes­ség és néha egy kis rámenős erély kell ahhoz, hogy mindent megadhassunk a vendégeknek. Persze a költségvetés keretein belül. És ezzel kapcsolatban . említeni kell a kisipari javító- karbantartó szolgáltatásokat. Valami elromlik az üzemben. Megrendeljük a javítást és a cég kiküldi az embereit, akik megállapítják a hibát. Ezért a „diagnózisért“ 60 koronát szám­láznak! A beutaltak döntő többségé­nek a véleményét hárman tol­mácsolták. Adolf PLINTA havirovi bádo­gos: — Feleségemmel együtt nagyon elégedettek vagyunk. A példás gondoskodás, a gyönyö­rű táj, a változatos program feledhetetlenül szép élményt je­lent. Valóban nagyon hálásak vagyunk a szakszervezetnek ezért a beutalásáért! Karol ŠKULA, a Zlaté Morav- ce-i Téglagyár mestere: — Ud­varias, kedves emberek gondos­kodnak rólunk és olyan kénye­lemben és ellátásban van ré­szünk, amit talán egy Interhotel sem tudna nyújtani. ERDÉLYI Ignác Šaľa nad Vá- hom-i (vágsellyei) kőműves: — Minden csodálatosan szép és jó. Az üdülő dolgozói csak elisme­rést és köszönetét érdemelnek. Ilyen pihenés után az ember va­lóban kipihenten és még na­gyobb kedvvel tér vissza a mun­kahelyére. A SZAKSZERVEZETI üdülés aktív pihenést jelent. Nagy sétákat, természetjárást, új tá jak, népszokások, népművészeti alkotások megismerését. Ismer­kedési est, vidám társasjáték, gazdagon felszerelt könyvtár (ahonnan nem hiányoznak a magyar nyelvű irodalmi alkotá­sok sem!), sportszerek és sakk, televízió és filmvetítés tölti meg értékes tartalommal a pi­henésre szánt napokat. Eleonóra HRÁLOVÁ kultúrfe- lelős reggeltől estig szinte meg­állás nélkül együtt van az üdü­lőkkel és látszólag még akkor sem fáradt, amikor egy 4—5 órás túráról érkezik vissza, hi­szen már megedződött: havon­ta átlag 150—170 kilométer hosszú utat tesz meg a Tátra sziklái között. Nem érdemtelenül nevezték el a vendégek „mo­solygó Nórikának“, pedig nehéz munkát végez, mert 100 ember 100 különféle ízlést, óhajt (és néha különös rigolyát is) je­lent. EZEKBEN a napokban emlé­kezünk az államosítás évfordu­lójára, a szocialista gazdasági rend alapját megteremtő törté­nelmi jelentőségű eseményre. Amikor elkészítjük az eredmé­nyek mérlegét, ne feledkezzünk meg arról sem, hogy hazánk legszebb tájai is a nép javát szolgálják, mert társadalmi ren­dünkben a dolgozó nép nem­csak minden jog forrása, hanem az örömök és a szépségek bir­tokosa is! PÉTERFI GYULA Portré Tóthpál Gyula felvétele KULTURÁLIS RENDEZVÉNYEK A budapesti Csehszlovák Kultúra hírei Bekepolitika - ideológiai kompromísszinnok nélkül A Pravda két folytatásban közölte Miloš Marko tanul­mányát a nemzetközi hely­zetről, az ideológiai harcról és az antikommunista köz­pontok tevékenységéről. Az alábbiakban a cikk lényegét közöljük: A Szovjetunió és a többi szocialista ország békeoffenzí- vája visszatükröződött a nem­zetközi feszültség enyhülésében. Megnyilvánult az európai biz­tonsági értekezlet eredményei­ben, Brezsnyev nyugat-német- országi, amerikai és franciaor­szági tárgyalásaiban, a Német Demokratikus Köztársaság hely­zetének megszilárdulásában és a csehszlovák külpolitika ered­ményeiben is. Jelentős előreha­ladást értünk el a békés egy­más mellett élés alapelveinek a területén, és most az a célunk, hogy ezeket az eredményeket megszilárdítsuk és folytassuk a megkezdett békeoffenzívát. Amint Husák elvtárs a Szovjet Rádiónak és Televíziónak adott legutóbbi interjújában kijelen­tette, harcolnunk kell a békéért, meg kell akadályoznunk a prob­lémák háborús megoldását, s meg kell szilárdítanunk azokat az eredményeket, amelyeket a Szovjetunió érdemeként a töb­bi szocialista országgal együtt­működve elértünk. Fel kell fi­gyelnünk arra a tényre, hogy külpolitikai aktivitásunk a Szov­jetunió politikai jelentősége, gazdasági ereje és védelmi ké­pessége eredményeképpen nö­vekszik, a testvérországok in­ternacionalista segítsége és fel­zárkózottsága arra kényszerí­tette az imperialista hatalma­kat, hogy lemondjanak expan­zív céljaikról. Oj erkölcsi-pszi­chológiai helyzet keletkezett, amely meghátrálásra kényszerí­ti az agresszív reakciós erőket. A békés egymás mellett élés fejlesztésének és a feszültség enyhülésének politikája a világ haladó közvéleményének és bé­keszerető erőinek támogatását élvezi. Ennek ellenére vannak még olyan erők, amelyek a hi­degháború szellemében csele­kednek, fel akarják lazítani a béketábort és nacionalizmust szítanak. Az Egyesült Államok­nak és egyes nyugat-európai ál­lamok monopolista köreinek anyagi érdeke, hogy a világ állandóan háborús veszélyben éljen. Ezeknek a köröknek a nyilatkozatai és gyakorlatuk ar­ra emlékeztet, hogy a háborús veszély még nem múlt el. A NATO nem csökkenti a fegyver­kezést, hanem korszerűsíti a felszerelést, kihasználja a tu­dományos-műszaki haladást ás agresszív célokat követ. Az im­perialista körök által támoga­tott izraeli agresszorok arab te­rületeket tartanak megszállva és háborús akciókat hajtanak végre. Minden kérdést osztályszem­pontból, internacionalista és szocialista szempontból kell megítélnünk. A szocializmus és a kapitalizmus közti ellentét nem szűnik meg. A szocializmus a humánus, demokratikus esz­mék megvalósítása közben ar­ra törekszik, hogy együttmű­ködjön az összes békeerővel, el­sősorban a realista csoportok­kal, a szociáldemokráciával és azokkal a baloldali pártokkal, amelyek ki akarják bővíteni a békés együttműködést, és elis­merik a békés egymás mellett élés realitást. Továbbra is harcolunk a reformizmus és az opportunizmus ellen, amelynek egyik fő képviselője a szociál- demokratizmus. A szociálde­mokrata pártokat azonban tá­mogatni fogjuk mindenütt, ahol a békés egymás mellett élés el­veit szorgalmazzák. Az emigránsok ideológiai és politikai válságuk leküzdése ér­dekében azt a tézist terjesztik, hogy mi ugyanezért küzdünk, mint ők. Ez azonban alapvető tévedés. Mi ugyanis új kapcso­latokat akarunk a kapitalista államok realista köreivel, a bé­ke s így tehát a szocializmus fejlesztése érdekében is, és nem akarunk visszatérni a burzsoá rendszerhez, a munkáshatalom gyengítéséhez, nem akarunk el­szakadni a szocialista tábortól. A békeerők győzelmet arattak Indokína térségében, de a ve­szély ezzel még nem múlt el. Továbbra is támogatni fogjuk a békeszerető haladó erők igaz­ságos harcát az imperialista körök ellen, a neokolonializmus ellen. A chilei tragédia lehető­vé tette, hogy mélyebben meg­értsük, hová vezetett volna az 1968. évi ellenforradalom, ha nem kaptunk volna testvéri in­ternacionalista segítséget. Ezek az események megerősítik a szocialista közösség fejleszté­sében nyújtott internacionalis­ta segítség elvének helyessé­gét. Továbbra is elsősorban a szocialista közösség politikai, védelmi és gazdasági erejét és egységét fogjuk támogatni. Az ideológiai harc folytatódik Az egymás mellett élés új formái még nem jelentik, hogy az agresszív körök lemondtak céljaikról. Az imperialista re­akció alkalmazkodni próbál a helyzethez és figyelmét elsősor­ban az ideológia területére összpontosította. Az ellenséges propaganda új formákat alkal­maz. Vasil Bifak a CSKP KB 1973 júliusi plenáris ülésén ki­jelentette: „Az egész haladó és békeszerető világ örömmel ve­szi tudomásul a szovjet—ameri­kai tárgyalások eredményét. Tu­datosítanunk kell azonban, hogy ezt az egész világ számára hasznos politikát nem harcol­juk ki könnyen, éles összetűzé­sek és konfliktusok kísérik azokkal, akik még mindig a hidegháború pozícióin állnak. A különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének lenini politikája sem­milyen esetben sem számít az ideológiai harc csökkentésére.“ Ezen a területen nem fogad­hatunk el kompromisszumot. A szocialista országok 1968. évi internacionalista segítsége, a Szovjetunió politikai, gazdasági és katonai ereje arra kényszerí­tette az imperialista hatalma­kat, hogy lemondjanak expanzív terveikről. A szocialista tábor felzárkózottsága és határozott­sága arra kényszerítette őket, hogy reális politikát keresse­nek. A szocialista országok kommunista pártjainak képvi­selői krími találkozójukon ki­tűzték a nemzetközi együttmű­ködés tartós programját. Az im­perialista hatalmak azonban nem mondtak le szocialistael­lenes céljaikról. Továbbra is a csendes ellenforradalom kon­cepcióját követik, s elsősorban az ideológiai harc területéra fordítják figyelmüket. Üj helyzet — új igények Annak ellenére, hogy a bur­zsoá államok bizonyos körei az információcserét és a kulturális értékek cseréjét diverzióra használták fel, a kultúra terü­letén is fejleszteni kívánjuk az együttműködést, és támogatjuk a személyes kapcsolatokat is. A békés egymás mellett élés megfelel a humanizmus elvei­nek. Az együttműködés a kultú­ra és az információcsere terü­letére is vonatkozik. Mi a be­csületes versengés hívei va­gyunk, és ellenezzük a gyűlö­let, a rágalmak és a hazug­ságok terjesztését, Egyre nagyobb igényeket tá­masztunk a propagandával szemben, amelynek el kell mé­lyítenie marxista—leninista elv­hűségét, internacionalista osz­tálypozícióját. Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára Alma-Atában ezzel kapcsolatban kijelentette: „Meg vagyunk győződve utunk és marxista—leninista ideológiánk helyességéről és nem kételke­dünk abban, hogy a különböző országok közti kapcsolatok és tájékoztatások kibővítése hozzá­járul a szocializmusra vonatko­zó igazság terjesztéséhez, és új híveket szerez a tudományos kommunizmus eszméi számára.“ Ez azt a feladatot állítja a propagandisták, a sajtó, a rádió és a televízió dolgozói elé, hogy elsajátítsák a tömegek politikai nevelésének lenini művészetét, hogy rugalmasabban reagálja­nak az eseményekre, jelentősen megjavítsák információs tevé­1973. ff. 23.

Next

/
Thumbnails
Contents