Új Szó, 1973. október (26. évfolyam, 233-259. szám)
1973-10-21 / 42. szám, Vasárnapi Új Szó
MUNKAVISZONYBAN A nők munkaképtelenségének főbb okai A háború utáni évekre jellemző a női alkalmazottak számának a növekedése. A nők gazdasági tevékenysége sok pozitív eredménnyel járt. Hozzájárultak a lakosság műveltsége és szakképzettsége színvonalának az emelkedéséhez, valamint az újfajta életstílus kibontakoztatásához és megszilárdításához. Egyidejűleg azonban komoly problémák is merültek fel. Növelik például a munkaképtelenek és a munkabalesetek számát. A leggyakrabban előforduló betegségek Bebizonyított tény, hogy a nőnek nagyobb a betegségre való hajlama. Itt van mindenekelőtt a női betegségek nagy csoportja. 1970-ben 100 000, — betegség esetére biztosított — nő közül 9000, és a rákövetkező évben 8500 volt munkaképtelen női betegség és a terhesség alatt bekövetkezett komplikációk miatt. Vannak más betegségek is, amelyek inkább nőket sújtanak, mint férfiakat. A vashiány okozta vérszegény^ ség 1970-ben 11,4-szer, 1971-ben 15-ször gyakrabban fordult elő nőknél, mint férfiaknál, de valamennyi vér- és vérképzőszerv betegségben inkább nők szenvednek. 1970:ben 100 000 férfi alkalmazott közül 1192, 1971-ben 1104 betegedett meg neurózisban. Ugyanezekben az években 2636, illetve 2454 nőnél észlelték a neurózis tüneteit. Ugyanakkor epekövet és epehólyag-gyulladást négyszer több nőnél fedeztek fel, mint férfinál. További tipikus női betegség a migrén. 1970-ben ötször any- nyi nőnek volt migrénje, mint férfinak. A már említett vér- megbetegedések, érgyulladás, visszérképződés a nők biológiai funkciójával nagyban függ össze. Neurózis, migrén leggyakrabban akkor lép fel, amikor konfliktusokra kerül sor a terhesség alatt a munkahelyen kitűzött feladatok végzése közben. Náthalázban is hamarább betegednek meg a nők. 1970-ben 100 000 munkaviszonyban levő egyén közül 14 299 férfinak és 17 582 nőnek volt náthaláza. 1971-ben pedig 15 206 férfinak és 17 296 nőnek. Nőknél gyakrabban lépnek fel légzőszervi megbetegedések, és különböző fertőző betegségek is. Az, hogy egyes betegségek nagyobb mértékben fordulnak elő nőknél, nem azt jelenti, hogy nekik talán kisebb az ellenállóképességük, hanem azért van így, mert mindenekelőtt a nők ápolják otthon beteg hozzátartozóikat és ezáltal jobban ki vannak téve • fertőzés veszélyének. Igaz, vannak betegségek, mint például a gyomorbaj, az érelmeszesedés, a szívinfarktus, az alkoholizmus és mindenféle baleset, amelyek a férfiakat sújtják gyakrabban. A megbetegedésre való hajlam okainak keresése közben nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a nőknek átlagban egyharmaddal kisebb fizetésük van, mint a férfiaknak. Ezért a betegség ideje alatt folyósított táppénz és a fizetés között nem nagy a különbség. A férfiaknak nagyobb a fizetésük, ami azt jelenti, hogy a fizetés és a táppénz közötti különbség is nagyobb. Ezért általános jelenség, hogy a férfiak gyakran „letagadják“, hogy betegek, vagy pedig a szabadságuk rovására betegeskprlnoi^ “ megosztás Az ugyanannyi munkaviszonyban levő személyre számított megbetegedések száma kerületenként változik. Legmagasabb a közép-szlovákiai kerületben, s legalacsonyabb Bratislavában. Ez azzal magyarázható, hogy a közép-szlovákiai kerületben több az ipari üzem, s ugyanakkor itt zordabb az éghajlat is. Hogy Bratislavában fordított a helyzet, ez azért van, mert a megbetegedések számára nagy befolyással van a gyógykezelés színvonala — amely az egész országban itt a legjobb. A mezőgazdaságban dolgozó nők „edzettebbek“, legalábbis a statisztika ezt bizonyítja. Itt a nők megbetegedésének a száma alacsonyabb, mint a férfiaké. Ugyanakkor a szövetkezetben dolgozó nők átlagos életkora is alacsonyabb. 1970-ben a szövetkezetben dolgozó nők 77,3 százaléka, a férfiaknak 75,3 százaléka került ki a legproduktívabb életkorúak közül. A 65 éven felüli nők a szövetkezeti dolgozóknak 3,9 a férfiak 12,9 százalékát képezik. A munkaképtelenségek számát nemcsak az egészségi állapot befolyásolja. Világos, hogy más tényezőknek is szerep jut ebben. Az egészségügyi szolgáltatások hálózata a városokban sűrűbb és az egészségügyi gondoskodás is sokrétűbb. Faluhelyen a betegek számára az orvosi vizsgálat megejtése bonyolultabb, ezért orvoshoz csak végső esetekben fordulnak az emberek. Továbbá a lakhely és a munkahely közötti összeköttetés a szövetkezetben dolgozó nők esetében jobb. {Nem járnak messzire dolgozni.) A nők megbetegedése számának csökkenését illetően nagy jelentőségű a gyermekgondozási intézmények, a szolgáltatások színvonalának az emelése. V. Z. A női parókáról HORDJUNK, NE HORDJUNK? Nálunk is divat lett a paróka. Munkahelyen, utcán, társaságba egyformán viselik a nők. S valljuk be őszintén, hogy nem mindenkinek áll jól. Pedig a parókának mindenekelőtt szépítenie kell a nőt. Ezért nem árt, ha közelebbről foglalkozunk ezzel a problémával, vagyis ha választ adunk arra a kérdésre, hordjunk-a vagy ne parókát? A paróka nagyon praktikus dolog. De csak annak illik, aki gondosan kiválasztott parókát vásárolt. Olyat, amely az archoz alkalmazkodik. Semmi esetre sem helyettesítheti a kalapot, sapkát. Ez Idáig sokan hordták fejfedő helyett. Ebből az alkalomból néhány jó tanácsot is adunk a paróka viselőinek. Csakis alkalomadtán viseljük. S ne legyen a fejünkön, csak 2—3 órát naponta. így nem árt sem a hajunknak, sem a frizuránknak. Akinek egész nap retjén van, annak hamarább zsí- rosodik a haja, mint egyébként. S ugyanakkor a paróka is hamar tönkremegy a sok viselésben. Elveszíti a formáját, a körgumi elhasználódik rajta. A parókát rendszeresen 3—4 hetenként mossuk meg, helyezzük fejformára s csavarjuk be és szabadon szárítsuk meg. Sohase szárítsuk meleg levegővel, hajszárítóval. Tudjuk, hogy minden nő sokat ad a külsejére, s igyekszik mindig a figyelem központjában lenni s nemcsak a munkahelyén, társaságban, hanem otthon is, családi körben. Ezért bizonyára megfogadják szakmai tanácsunkat és a férjek sem lesznek az ellen, hogy feleségük parókát viseljen. 5. B. A moszkvai divatáruház új kínálatai: (balról jobbra): őszi kimenőruha, „Empire“ vörös bársony es« télyi, puha gyapjúszövetből készült hímzett báliruha. (APN Kaufman felvételei.) A szovjet divat elve: Egyszerűen, kényelmesen, csinosan A Szovjetunióban ötven divatáruház működik. Köztük a legnagyobb és legbefolyásosabb a moszkvai Üssz-szövetségi Divatáruház, melynek szakemberei és tervezői úgy vélik, hogy a mai divattervezés csak a fő irányokat szabja meg, amelyek a kivitelező művész és a megrendelő esztétikai elképzelésétől és egyéniségétől függően érvényesülnek konkrét ruhamodellekben. Továbbra is követelmény az egyszerűség és a ké nyelem. Különféle stílusok léteznek egyenjogúan egymás mellett: sportos, klasszikus, romantikus — nőies stb. Divatosak a szvetteres, kötött és szövetkiska- bátos komplett nadrágok. A jelen idényben új ruhamodellek, nadrágkombinációk, felöltők készülnek. Divatkiegészítésként a tervezők színes kendőket, selyemsálakat, mutatós pelerineket javasolnak. A szovjet divatot a nemzeti hagyományok tiszteletben tartása jellemzi. , [EfflOODM) - THRBHDHIDN Lisický Ladislav felvétele §LKa9y népszerűségnek örvend Ta- deusz Rozniatowski lengyel szer- * zőnek a közelmúltban megjeleni „A negyven éven jelült férfi“ című könyve. A mű az érett korú férfiak lelki életét elemzi. A könyvnek ezúttal a legáltalánosabb részét közöljük. — Az egész világon nagy feltűnést keltett Walter B. Pitkin amerikai írfl ama kijelentése, hogy: „negyven év után kezdődik az élet“. Sokan azt gondolták, hogy ez csak az öregedő férfiafy állítása — írja Rozniatowski, majd így folytatja: A negyven éven felüli férfiak, tekintet nélkül arra, hogy hol dolgoznak, megbízható és értékes munkatársak. A fizikai munkát végző férfiak negyvenen túl kevésbé fürgék ugyan, de ezt a jelentéktelen fogyatékosságukat meggondolt munkamódszerrel —, amelyre az előző években tettek szert — pótolják. Negyvenéves korig egyensúly alakul ki a férfi szervezetének testi és lelki tevékenységében. Már nem követi vakon az ösztöneit, — meggondoltabb. Az előző években szerzett ismeretek olyan élettapasztalatokkal fegyverezték fel, amilyeneket a fiatal embereknél hiába séget, hogy feleslegesen ne tékozolja az erejét, s csakis olyan dolgokra összpontosítsa figyelmét, amelyek érdeklik. Munkájának eredménye ezért néha többszörösen jobb, mint a fiatal emberé. NEGYVENEN TÚL keresnénk. Érdekes e tekintetben Ko- chanowsky megállapítása: „Sem az égben, sem a földön nincs olyan hatalom, mely ésszel ajándékozná meg a fiatalságot“ A negyvenéves férfi nem foglalkozik olyan dolgokkal, nem töpreng olyasmin, amit feleslegesnek, vagy kevésbé szükségesnek tart. Ez az agynak valamiféle tudatalatti munkája, amely a negyvenen felüli férfiaknak megadja azt a lehetőW. Pitkin, talán túlozva, de őszinte meggyőződéssel állítja, hogy a férfi negyvenéves kora előtt még Senki. Keveset próbált, s abban az esetben, ha mégis átélt valamit, nem tud mit kezdeni a tapasztalataival és nem tudja levonni belőlük a mindennapi élethez szükséges következtetéseket. A tapasztalatlan fiatal cselekedeteit nem a meggondolás, hanem a pillanatnyi hangulata, ösztöne vezérli. Nem csinál nagy ügyet az életből, s el sem tudja képzelni, mi vár rá a jövőben. De amint eléri a negyvenéves kort — beérik. Arról, hogy milyen jelentősen terjed ki negyvenéves kor után a művész' és a tudományos alkotómunka és hogy némely író és tudós milyen sokáig őrzi meg alkotóképességét, a művészet- és tudomány története bizonyítja. Legérdekesebb, hogy sok kiváló ember negyven körül elmelkedett az átlagos emberek fölé. Ibsen nem mindennapi tehetsége közel a negyvenhez bontakozott ki. Joseph Conrad első figyelemre méltó regényét 39 éves korában írta meg. Theodor Fontaine-re pedig csak hatvanéves kora után figyelt fel a világ. A költők és az írók több jelentős alkotásukban a fiatalságot énekelték meg. Viszont a nagy gondolkodók az érett kor szépségeiről is kifejtették a véleményüket, mint ezúttal Tadeusz Rozniatowski is. 1973. X. 21.
