Új Szó, 1973. október (26. évfolyam, 233-259. szám)
1973-10-21 / 42. szám, Vasárnapi Új Szó
1973. X. 21. Ír 15 KÜSZÖBŰN AZEVZARO TAGGYŰLÉSEK M inden tömegszervezet életében fontos szerepet játszik az évzáró taggyűlés, melyen értékelik azoknak a határo- Eatoknak a teljesítését, melyeket az előző évzáró taggyűlésen hagytak jóvá, és kitűzik az új feladatokat. Rövidesen a Szocialista Ifjúsági Szövetség tagjai gyűlnek össze ilyen tanácskozásra. Minden alapszervezetben lesz miről beszélni. Eseményekben — sőt, ha a VIT-et is beleszámítjuk —, világeseményekben is gazdag volt ez az év. A SZISZ munkája kiterjedt a szervezeti élet problémáinak az intézésétől egészen a távolabbi jövőre vonatkozó szervezési kérdések megoldásáig. Az ifjúsági szervezet több alapszervezetében új emberek töltötték be a tisztségeket, s most az évzáró taggyűléseken kiderül, hogyan dolgoztak, méltók voltak-e a tagok bizalmára. Az évzáró taggyűlés az elvégzett munka megteremtette bázisra építi fel az elkövetkezendő időszakra vonatkozó feladatokat, melyek mindenekelőtt a helyi igényekből, szükségletekből indulnak ki, de egyúttal biztosítaniuk kell a SZISZ első kongresszusából, az egyes alapszervezetekre háruló feladatok teljesítését, és teret kell teremteni az ifjúsági szervezettel szemben támasztott országos követelmények megvalósításának is. Ezek egyike az aiapszervezetek eszmei-politikai és szervezeti munkája között mutatkozó eltérések korrigálása, a munka minőségének és mennyiségének egyszintre hozása. Helytelen, hogy míg egyes alapszervezetek magas színvonalú, és a tagságnak a szervezettel szemben támasztott igényeit teljes mértékben kielégítő tevékenységet fejtenek ki, addig más alapszervezetek munkája elmarad a kívánt színvonaltól. Az évzáró taggyűléseket használják fel a fiatalok egyrészt arra, hogy a jó tapasztalatokat, eredményes munkamódszereket vegyék át az élenjáró szervezetektől, melyeknek tagjai viszont ne zárkózzanak el ezek önzetlen átadásától.. Ha már a szervezeti kérdésekről esett szó, szükséges rámutatni arra is, hogy egyes kisebb falvakon vagy kis létszámú üzemekben még nem alapították meg a SZISZ alapszervezetét. Ezeket a helyeket keressék fel a szervezett fiatalok és a párt-, valamint a tömeg&zervezetek segítségével hívják életre az ifjúsági szervezet alapszervezetét. Az évzáró taggyűléseken sok szó esik majd az elkövetkezendő időszak feladatairól. A legtöbb alapszervezet munkatervet készít. Ezzel kapcsolatban a fiatalok ne feledkezzenek meg az előttünk álló jelentős évfordulók méltó megünnepléséről. Tervezzenek találkozásokat a jövő évben 30. évfordulójához érkező Szlovák Nemzeti Felkelés résztvevőivel, ismerkedjenek meg közelebbről hazánk dicső történelmével, haladó hagyományaival. Az évforduló évében a fiatalok csoportos kirándulások keretében ismerkedjenek meg azokkal a helyekkel, ahol egykor nagy csatákat vívtak a felkelők az ellenséggel. Ezek az akciók nemcsak a fiatalok tárgyi tudását bővítik, hanem szélesítik politikai látókörüket is. Ennek a tevékenységnek azonban ez csak az egyik formája. Az alapszervezeteknek arra kell törekedniük, hogy az évzáró taggyűlések után minél több fiatal vegyen részt a politikai iskolázásokon. Az alapszervezetek rendezzenek a fiatalságot érdeklő, vonzó tematikus versenyeket, melyeken a kellemeset összeköthetik a hasznossal. Az utóbbi időben — főleg az általános választások óta — több, de még mindig nem elég fiatal kapcsolódik be a közügyek intézésébe. Az alapszervezetek fordítsanak gondot arra, hogy a jól dolgozó képviselők arcképei a munkaeredményeiket ismertető szöveggel felkerüljenek a faliújságokra, hogy a SZISZ minden tagja megismerhesse őket, elsajátíthassa mun kamódszereiket. Az ifjúsági szervezet egyik állandó feladata a tagok létszámának a bővítése. Az üzemekben dolgozó élenjáró fiatalok, a szocialista munkabrigádok tagjai keressék fel a nem szervezett fiatalokat, beszélgessenek el velük, ismertessék meg ókét a SZISZ programjával, célkitűzéseivel. Ha minden alapszervezet gondosan készíti elő az évzáró taggyűlést, a jó eredmények nem maradnak el. A tervek összeállításakor ne feledkezzenek el az ifjúsággal való munka szocialista jellegének a további erősítéséről sem, mert ez a záloga a SZISZ egysége további megszilárdításának, eszmei tisztaságának. . (k. 1.^ A kőművesek járási versenyének megszerve zése nem új gondolat. A SZISZ komárnói járás; vezetősége néhány szakmában — lakatos, esz tergályos, gépíró — már évek óta szervezi a versenyt a „Szakma ifjú mestere“ címért. A járási építőipari vállalat vezetősége vállalta a házigazda szerepét, előkészítette a munkahelyet a verseny zökkenőmentes lebonyolításá hoz. A verseny két részből állt. Az első napon a fiatalok elméleti felkészültségét értékelte a bizottság, másnap pedig egy teljes műszakot dolgoztak a csoportok. Tizenkét lakásegységből álló épületben végezték a belső vakolást. A versenyzők öt csoportban dolgoztak és 12 Ipari tanuló végezte mellettük a segédmunkások feladatát. Az építőipari vállalat és a Hydrostav képviselőiből álló bizottság a versenyzők teljesítményét, munkájuk minőségét és elméleti felkészültségüket figyelembe véve értékelte a versenyt. A csoportok között az első helyet Garai József, Orselik Pál, Őszi Vilmos, a másodikat Szendi fános, Haramia Pavel, Varga Zoltán, a harmadikat Pór Jenő, Veszprémi Anton és Terdi Imre szerezte meg. Egyéni versenyben Garai József, Szendi Imre és Turányi József érte el a legjobb helyezést. A győztesek tárgyi jutalmat kaptak. A verseny szépséghibája, hogy a fiatalok csupán két vállalatot képviseltek, márpedig nemcsak két vállalat végez építőipari munkát a járásban. Mert igaz, hogy a SZISZ szervezi a versenyt, de a vállalatok vezetőinek sem le* hét mindegy, hogy évek óta csökken a fiatalok érdeklődése a kőművesszakma iránt. Ez a verseny pedig — többek között — a fiatalok figyelmének felkeltését is hivatott szolgálni. — cs — „Négyszemközt" a Generállal Novák Tamás, a SZISZ járási bizottságának titkára — balról az első — elismerő oklevelet nyújtott át a versenyben részt vevő fiatal kőműveseknek. ros, szólóénekes, a lírai hang» vétel képviselője, Ákos István — a zenekar vezetője, gitár, ének, Novai Gábor — zeneszerző, ének, basszgitár, Reck Lajos — dob, Bódi Magdi, Vár~ szegi Éva, Herczku Annamária — ének, tánc. • Mit tartotok együttesetek jő küldetésének? — Manapság, a mindennapok rohanásában, az emberek túlterheltek. Ebből következik, hogy sokan idegesek, bosszankodik, vannak, akik ennek hatására pesszimistákká válnak. Zeneszámainkban mi éppen ezt az életörömet, derűlátást igyekszünk megfogalmazni. Azt szeretnénk, ha zenénk hallatára az emberek elfelejtenék gondjaikat, bajaikat. Tudjuk, erre nagy szükség van. Egy-egy koncerten éppen ezért nem megszokásból vagy csupán hivatásból játszunk. Valahányszor közönség elé lépünk igyekszünk minél nagyobb kontaktust teremteni hallgatóinkkal. Ennek érdekében zenénk mondanivalóját mozgással is igyekszünk kifejezettebbé tenni. • Mit mondanátok el eddigi sikereitekről, lemez- felvételeitekről, utazásaitokról? — 1973 januárjában játszottuk -Jel első nagylemezünket, melynek a „Staféta“ címet adtuk. A különböző hangvételű dalokat tartalmazó albumot tulajdonképpen közvéleménykutatásnak is szántuk. Ez alkalmat is megragadva azzal a kéréssel fordulunk a szlovákiai fiatalokhoz, hogy a következő címre: Generál, Budapest, postafiók 90, írják meg véleményüket nagylemezünkről, ugyanis a jövőben hallgatóink igénye alapján akarjuk zenénket továbbfejleszteni, tökéletesíteni. Ami pedig a külföldi utakat illeti; jártumk. Ausztriában, Olaszországban, Hollandiában, itt egy nagylemez felvételünk is készült Szlovákiában most vagyunk először. • Szlovákiában több helyen is felléptetek. Milyennek találtátok az itteni közönséget? — Óriási dolog, hogy értik számainkat, ezért talán nem is különböznek a magyarországi közönségtől. Sohasem felejtjük el, hogy Kassán több mint húsz percig tartó tapssal jutalmazták fellépésünket. Nagyon jó érzés volt. Szaszák György 1971-ben a ZG (zenegimnazisták) és a Ferm-együttes „generáljavítása“ után, fiatal zenészekből álló új beat-együt- tes, a GENERÁL mutatkozott be a tánczenét kedvelő közönségnek. A debütálás sikeres volt. Á fiúk azonkívül, hogy megszerettették magukat a közönséggel, zenéjükre felhívták a szakemberek figyelmét is, s hogy ők sem voltak velük szemben ellenszenvesek, az a tény bizonyítja, hogy az 1972-es „Ki mit tud“- on nagy sikert arattak. — Felléptünk, énekeltünk, sikert arattunk. Nagyon szép volt — emlékszik vissza Ákos István, a zenekar vezetője. — Az országos elismerés csakhamar magával hozta a lemez, illetve a rádiófelvételek megkezdését — kapcsolódik a beszélgetésbe Karácsony János szólógitáros. — Aránylag rövid idő alatt sikerült „megtörnünk a jeget“ — bár az is igaz, hogy mindannyiunk mögött 8—10 éves zenei élet áll, zenekarunk átlagélet- kora 20 év. • A „Ki mit tud“-on csupán fiú tagok alkották az együttest. Jelenlegi felállításotokban három lány is található. Mikor és miért tartottátok szükségesnek ezt a változtatást? Novai Gábor: — Együttesünk lánytagokkal való kibővítésére a „Ki mit tud“ után került sor. MIKROLID VOKÄL Il-né- ven ez a három lány szintén nagy sikprt aratott a „Ki mit tud“-on. Hangjuk, előadásmódjuk nekünk is nagyon megtetszett, ezért szerveztük be őket együttesünkbe. • Az ötlet megvalósítása nem csak Magyarországon, hanem a pop világban is fehér hollónak számít. A közönség hogyan fogadta? — A. vokális zene népszerűsítését tűztük ki célul. Ezt figyelembe véve úgy hisszük mindenki számára helyénvalónak tűnik zenekarunk ilyen összetétele. Koucert-közönsé- günk leány tagjai eleinte nem szimpatizáltak ötletünk megvalósításával, de csakhamar ők is rájöttek, hogy ebben - zenei irányzatban ily módon sokkal tökéletesebbet tudunk alkotni. Az együttes jelenlegi felállítása: Révész Sándor — szólóénekes, magas hangja különleges színt visz dalaikba, Karácsony János — szólógitáJó kollektíva A dél-murvaországi kerület egyik legjobb ifjúsági kollektívája a Hrušovanyi Agrotechnikai kutatóintézet „SZISZ I. kongresszusa“ nevet viselő alapszervezetében működik. A szövetkezetek és állami gazdaságok fiatal agronómusai számára szemináriumokat szerveznek, amelyeken megismertetik velük a talaj legmegfelelőbb kihasználásának technológiáját. Vállalták továbbá, hogy 360 brigádórával járulnak hozzá Hru- šovanyban a gyalogjárók építési és javítási munkálataihoz. A felvétel Jozef Boháöeket, Ján Pávist és Ladislav Rikant, a kollektíva három tagját mutatja munka közben. (Foto: Koreák — CSTK) SZAKMÁJA: KŐMŰVES
