Új Szó, 1973. október (26. évfolyam, 233-259. szám)

1973-10-21 / 42. szám, Vasárnapi Új Szó

1973. X. 21. Ír 15 KÜSZÖBŰN AZEVZARO TAGGYŰLÉSEK M inden tömegszervezet életében fontos szerepet játszik az évzáró taggyűlés, melyen értékelik azoknak a határo- Eatoknak a teljesítését, melyeket az előző évzáró taggyűlésen hagytak jóvá, és kitűzik az új feladatokat. Rövidesen a Szocialista Ifjúsági Szövetség tagjai gyűlnek össze ilyen tanácskozásra. Minden alapszervezetben lesz miről beszélni. Eseményekben — sőt, ha a VIT-et is beleszámítjuk —, világeseményekben is gazdag volt ez az év. A SZISZ munkája kiterjedt a szervezeti élet problémáinak az intézésétől egészen a távolabbi jövőre vonatkozó szervezési kérdések megoldásáig. Az ifjúsági szervezet több alapszervezetében új emberek töl­tötték be a tisztségeket, s most az évzáró taggyűléseken ki­derül, hogyan dolgoztak, méltók voltak-e a tagok bizalmára. Az évzáró taggyűlés az elvégzett munka megteremtette bá­zisra építi fel az elkövetkezendő időszakra vonatkozó felada­tokat, melyek mindenekelőtt a helyi igényekből, szükségle­tekből indulnak ki, de egyúttal biztosítaniuk kell a SZISZ első kongresszusából, az egyes alapszervezetekre háruló feladatok teljesítését, és teret kell teremteni az ifjúsági szervezettel szemben támasztott országos követelmények megvalósításá­nak is. Ezek egyike az aiapszervezetek eszmei-politikai és szervezeti munkája kö­zött mutatkozó eltérések korrigálása, a munka minőségének és mennyi­ségének egyszintre ho­zása. Helytelen, hogy míg egyes alapszerveze­tek magas színvonalú, és a tagságnak a szervezet­tel szemben támasztott igényeit teljes mérték­ben kielégítő tevékeny­séget fejtenek ki, addig más alapszervezetek munkája elmarad a kí­vánt színvonaltól. Az év­záró taggyűléseket hasz­nálják fel a fiatalok egyrészt arra, hogy a jó tapasztalatokat, eredményes munkamódszereket vegyék át az élenjáró szer­vezetektől, melyeknek tagjai viszont ne zárkózzanak el ezek önzetlen átadásától.. Ha már a szervezeti kérdésekről esett szó, szükséges rámu­tatni arra is, hogy egyes kisebb falvakon vagy kis létszámú üzemekben még nem alapították meg a SZISZ alapszervezetét. Ezeket a helyeket keressék fel a szervezett fiatalok és a párt-, valamint a tömeg&zervezetek segítségével hívják életre az ifjú­sági szervezet alapszervezetét. Az évzáró taggyűléseken sok szó esik majd az elkövetke­zendő időszak feladatairól. A legtöbb alapszervezet munka­tervet készít. Ezzel kapcsolatban a fiatalok ne feledkezzenek meg az előttünk álló jelentős évfordulók méltó megünneplésé­ről. Tervezzenek találkozásokat a jövő évben 30. évfordulójá­hoz érkező Szlovák Nemzeti Felkelés résztvevőivel, ismer­kedjenek meg közelebbről hazánk dicső történelmével, haladó hagyományaival. Az évforduló évében a fiatalok csoportos ki­rándulások keretében ismerkedjenek meg azokkal a helyekkel, ahol egykor nagy csatákat vívtak a felkelők az ellenséggel. Ezek az akciók nemcsak a fiatalok tárgyi tudását bővítik, ha­nem szélesítik politikai látókörüket is. Ennek a tevékenységnek azonban ez csak az egyik formája. Az alapszervezeteknek arra kell törekedniük, hogy az évzáró taggyűlések után minél több fiatal vegyen részt a politikai iskolázásokon. Az alapszervezetek rendezzenek a fiatalságot érdeklő, vonzó tematikus versenyeket, melyeken a kellemeset összeköthetik a hasznossal. Az utóbbi időben — főleg az általános választások óta — több, de még mindig nem elég fiatal kapcsolódik be a köz­ügyek intézésébe. Az alapszervezetek fordítsanak gondot arra, hogy a jól dolgozó képviselők arcképei a munkaeredményei­ket ismertető szöveggel felkerüljenek a faliújságokra, hogy a SZISZ minden tagja megismerhesse őket, elsajátíthassa mun kamódszereiket. Az ifjúsági szervezet egyik állandó feladata a tagok létszá­mának a bővítése. Az üzemekben dolgozó élenjáró fiatalok, a szocialista munkabrigádok tagjai keressék fel a nem szer­vezett fiatalokat, beszélgessenek el velük, ismertessék meg ókét a SZISZ programjával, célkitűzéseivel. Ha minden alapszervezet gondosan készíti elő az évzáró taggyűlést, a jó eredmények nem maradnak el. A tervek össze­állításakor ne feledkezzenek el az ifjúsággal való munka szo­cialista jellegének a további erősítéséről sem, mert ez a záloga a SZISZ egysége további megszilárdításának, eszmei tisztasá­gának. . (k. 1.^ A kőművesek járási versenyének megszerve zése nem új gondolat. A SZISZ komárnói járás; vezetősége néhány szakmában — lakatos, esz tergályos, gépíró — már évek óta szervezi a versenyt a „Szakma ifjú mestere“ címért. A já­rási építőipari vállalat vezetősége vállalta a házigazda szerepét, előkészítette a munkahe­lyet a verseny zökkenőmentes lebonyolításá hoz. A verseny két részből állt. Az első napon a fiatalok elméleti felkészültségét értékelte a bizottság, másnap pedig egy teljes műszakot dolgoztak a csoportok. Tizenkét lakásegységből álló épületben végezték a belső vakolást. A ver­senyzők öt csoportban dolgoztak és 12 Ipari ta­nuló végezte mellettük a segédmunkások fel­adatát. Az építőipari vállalat és a Hydrostav képviselőiből álló bizottság a versenyzők tel­jesítményét, munkájuk minőségét és elméleti felkészültségüket figyelembe véve értékelte a versenyt. A csoportok között az első helyet Garai József, Orselik Pál, Őszi Vilmos, a má­sodikat Szendi fános, Haramia Pavel, Varga Zoltán, a harmadikat Pór Jenő, Veszprémi An­ton és Terdi Imre szerezte meg. Egyéni ver­senyben Garai József, Szendi Imre és Turányi József érte el a legjobb helyezést. A győztesek tárgyi jutalmat kaptak. A verseny szépséghibája, hogy a fiatalok csu­pán két vállalatot képviseltek, márpedig nem­csak két vállalat végez építőipari munkát a járásban. Mert igaz, hogy a SZISZ szervezi a versenyt, de a vállalatok vezetőinek sem le* hét mindegy, hogy évek óta csökken a fiatalok érdeklődése a kőművesszakma iránt. Ez a ver­seny pedig — többek között — a fiatalok fi­gyelmének felkeltését is hivatott szolgálni. — cs — „Négyszemközt" a Generállal Novák Tamás, a SZISZ járási bizottságának titkára — balról az első — elismerő oklevelet nyújtott át a versenyben részt vevő fiatal kő­műveseknek. ros, szólóénekes, a lírai hang» vétel képviselője, Ákos István — a zenekar vezetője, gitár, ének, Novai Gábor — zene­szerző, ének, basszgitár, Reck Lajos — dob, Bódi Magdi, Vár~ szegi Éva, Herczku Annamá­ria — ének, tánc. • Mit tartotok együttesetek jő küldetésének? — Manapság, a mindenna­pok rohanásában, az emberek túlterheltek. Ebből következik, hogy sokan idegesek, bosszan­kodik, vannak, akik ennek ha­tására pesszimistákká válnak. Zeneszámainkban mi éppen ezt az életörömet, derűlátást igyekszünk megfogalmazni. Azt szeretnénk, ha zenénk hal­latára az emberek elfelejte­nék gondjaikat, bajaikat. Tud­juk, erre nagy szükség van. Egy-egy koncerten éppen ezért nem megszokásból vagy csupán hivatásból játszunk. Valahányszor közönség elé lépünk igyekszünk minél na­gyobb kontaktust teremteni hallgatóinkkal. Ennek érdeké­ben zenénk mondanivalóját mozgással is igyekszünk kife­jezettebbé tenni. • Mit mondanátok el ed­digi sikereitekről, lemez- felvételeitekről, utazásai­tokról? — 1973 januárjában játszot­tuk -Jel első nagylemezünket, melynek a „Staféta“ címet ad­tuk. A különböző hangvételű dalokat tartalmazó albumot tulajdonképpen közvélemény­kutatásnak is szántuk. Ez al­kalmat is megragadva azzal a kéréssel fordulunk a szlová­kiai fiatalokhoz, hogy a követ­kező címre: Generál, Budapest, postafiók 90, írják meg véle­ményüket nagylemezünkről, ugyanis a jövőben hallgatóink igénye alapján akarjuk zenén­ket továbbfejleszteni, tökélete­síteni. Ami pedig a külföldi utakat illeti; jártumk. Auszt­riában, Olaszországban, Hol­landiában, itt egy nagylemez felvételünk is készült Szlová­kiában most vagyunk először. • Szlovákiában több helyen is felléptetek. Milyennek találtátok az itteni kö­zönséget? — Óriási dolog, hogy értik számainkat, ezért talán nem is különböznek a magyarorszá­gi közönségtől. Sohasem fe­lejtjük el, hogy Kassán több mint húsz percig tartó tapssal jutalmazták fellépésünket. Na­gyon jó érzés volt. Szaszák György 1971-ben a ZG (zenegim­nazisták) és a Ferm-együttes „generáljavítása“ után, fiatal zenészekből álló új beat-együt- tes, a GENERÁL mutatkozott be a tánczenét kedvelő kö­zönségnek. A debütálás sike­res volt. Á fiúk azonkívül, hogy megszerettették magu­kat a közönséggel, zenéjükre felhívták a szakemberek fi­gyelmét is, s hogy ők sem vol­tak velük szemben ellenszen­vesek, az a tény bizonyítja, hogy az 1972-es „Ki mit tud“- on nagy sikert arattak. — Felléptünk, énekeltünk, sikert arattunk. Nagyon szép volt — emlékszik vissza Ákos István, a zenekar vezetője. — Az országos elismerés csakhamar magával hozta a lemez, illetve a rádiófelvéte­lek megkezdését — kapcsoló­dik a beszélgetésbe Karácsony János szólógitáros. — Arány­lag rövid idő alatt sikerült „megtörnünk a jeget“ — bár az is igaz, hogy mindannyi­unk mögött 8—10 éves zenei élet áll, zenekarunk átlagélet- kora 20 év. • A „Ki mit tud“-on csu­pán fiú tagok alkották az együttest. Jelenlegi felállításotokban három lány is található. Mikor és miért tartottátok szük­ségesnek ezt a változta­tást? Novai Gábor: — Együttesünk lánytagokkal való kibővítésére a „Ki mit tud“ után került sor. MIKROLID VOKÄL Il-né- ven ez a három lány szintén nagy sikprt aratott a „Ki mit tud“-on. Hangjuk, előadásmód­juk nekünk is nagyon megtet­szett, ezért szerveztük be őket együttesünkbe. • Az ötlet megvalósítása nem csak Magyarorszá­gon, hanem a pop világ­ban is fehér hollónak számít. A közönség ho­gyan fogadta? — A. vokális zene népszerű­sítését tűztük ki célul. Ezt fi­gyelembe véve úgy hisszük mindenki számára helyénva­lónak tűnik zenekarunk ilyen összetétele. Koucert-közönsé- günk leány tagjai eleinte nem szimpatizáltak ötletünk meg­valósításával, de csakhamar ők is rájöttek, hogy ebben - zenei irányzatban ily módon sokkal tökéletesebbet tudunk alkotni. Az együttes jelenlegi fel­állítása: Révész Sándor — szólóénekes, magas hangja kü­lönleges színt visz dalaikba, Karácsony János — szólógitá­Jó kollektíva A dél-murvaországi kerület egyik legjobb ifjúsági kollektí­vája a Hrušovanyi Agrotechni­kai kutatóintézet „SZISZ I. kongresszusa“ nevet viselő alapszervezetében működik. A szövetkezetek és állami gazda­ságok fiatal agronómusai szá­mára szemináriumokat szervez­nek, amelyeken megismertetik velük a talaj legmegfelelőbb ki­használásának technológiáját. Vállalták továbbá, hogy 360 bri­gádórával járulnak hozzá Hru- šovanyban a gyalogjárók építé­si és javítási munkálataihoz. A felvétel Jozef Boháöeket, Ján Pávist és Ladislav Rikant, a kollektíva három tagját mu­tatja munka közben. (Foto: Koreák — CSTK) SZAKMÁJA: KŐMŰVES

Next

/
Thumbnails
Contents