Új Szó, 1973. október (26. évfolyam, 233-259. szám)

1973-10-03 / 235. szám, szerda

HOSSZÚ ÉVEK ÓTA Csehszlovákia dolgozói felháborodással tiltakoznak a chilei terror ellen - Oözmények és okok Rohan az idő. Illetve... Az idő ugyanúgy múlik, mint akár száz évvtel ezelőtt, csak éppen a feladatok és a tennivalók sű­rűsödtek össze olyannyira, hogy időnként, amikor régeb­ben látott ismerőssel találko­zunk, meglepődünk: öh, de megváltozott... Hiába no, ro­han az idő! Máskor pedig, ha gyakran lá­tott ismerős valamilyen jelentős életjubileumára figyelmeztetnek, megdöbbenünk: Öh, már tizen­öt éve... Nem? Huszonöt?... Hiába no, rohan q.z idő! Hosszú évek Óta ismerem Frenkóné, Antal Mária elvtárs­nőt. A sahyi (ipolysági) pionír­ház takarítónője. Ez így persze csak kérdőívbe való adat, mert ő valójában a „Marika néni", ami annyit jelent, hogy a pio­nírház igazi gazdasszonya, gondozója, a gyermekek bizal­masa, a fiatalok tanácsadója, ha kell olyan titkár nőj éle, ha kell szigorú nevelőnő ... Vagy­is: ő a Marika néni. Nos, elég gyakran szoktunk találkozni. Ha öt-tíz percet be­szélgetünk, már mindent tudok: mi történt legutóbbi találkozá­sunk óta a pionírházban, me­lyik akciónak, milyen sikere volt, mire készülnek, melyik vezetőt hol találhatom meg, ki ment el a gyűlésre, feltűnt egy ügyes asztaliteniszező fiú ... Olyan kisebb sajtótájékoztatót ad. Marika néni egyszerű, ked­ves asszony. Szójátéknak tűnő meghatározás volna így jelle­meznem: egyszerű, de nagysze­rű ... Hosszú évek óta isme­rem, elég gyakran találkozunk, találóbbat nem mondhatok ró­la. Legutóbb, amikor a pionírház­ban jártam, az igazgató elvtárs figyelmeztetett: — Marika néni már tizenöt éve dolgozik nálunk, s ellen­őriztem az adatait... Néhány nap múlva lesz ötven éves. Megdöbbentem. — Öh, már tizenöt éve? ... Hiába no, rohan az idő! Olyan ó pedig, mint tizenöt évvel ezelőtt. Csak közben per­sze teltek, múltak az évek. Életsorsa néhány mondatban összefoglalható. A közeli Stred­né Túrovce fKözép-Túr) köz­ségben született. Sokgyermekes családban. Dohányosok voltak a szülei. Szolgált .. ahogy ak­táiból indul ki. E feladatot a rendőrségnek erre specializált szervei látják el, és meg kell mondani, igen felelősen és ma­gas szakmai szinten. A társadalmi élet negatív jelenségeinek kiküszöbölése nemcsak a hatalmi szervek fel­adata. Ez e területen kétszere­sen is érvényes. A szocialista társadalmi tulajdon védelmé­nek fokozása valamennyi tár­ca, vállalat és munkahely vo­nalán ugyanis feltételezi a vonatkozó jogi rendelkezések következetes megtartását. Ob­jektíve összefügg ezzel annak ellenőrzése, ki hogyan gazdál­kodik a reája bízott társadal­mi tulajdonnal. # Sok bűncselekményt és vétséget követnek el még min­dig az emberek az alkohol ha­tása alatt. Igaz, a harc e ká­ros jelenség ellen az egész tár­sadalom feladata. Nem kellene a rendőrségnek határozottab­ban fellépnie e jelenséggel szemben? — Az alkoholizmus az egyik fő kriminogén tényező, amely nemcsak közvetlen befolyással van a bűnesetek számának nö­vekedésére, hanem negatív kö­vetkezményei megnyilvánulnak társadalmunk életének csak­nem valamennyi területén. Különböző felmérések és elemzések eredményei azt bizo­nyítják, hogy az alkoholizmus­nak nálunk, a múlttól eltérően, nincsenek szociális okai. Ha tehát továbbra is fennáll ez a rossz szokás, akkor ez minde­nekelőtt annak tudható be, hogy nem tudjuk megtalálni a hatékony nevelési módszere­ket. Már több mint tíz éve ha­tályban van az alkoholizmus elleni harcról szóló 120/1962. Tt. számú törvény és ezzel együtt más jogi rendelkezések is. És mégsem sikerült javu­lást elérni e téren. Annak okát, hogy az alkoho­lizmus elleni harcban nem si­koriban mondták. Férjhezment. Azután férj nélkül nevelt dol­gos, becsületes emberré öt gyermeket. Felszabadulás után a Csehszlovák Ifjúsági Szövet­ség járási titkárságán dolgo­zott, mint takarítónő. Tizenöt éve — tehát már hosszú évek óta — a pionírházban dolgozik. Amint mondtam: Ö a Marika néni. Életsorsa néhány mondatban összefoglalható. A dolgos hét­köznapok, az ünnepek, a mun­ka, a gyermekek nevelése, ott­hon és a pionírházban azonban nem olyan egyszerűen szöve- gezhető meg. Oldalakat kelle­ne arról írni. A pionírok is za­varban voltak, amikor felkö­szöntésére készültek. Sehogy- sem bírtak megfelelő köszöntő, munkáját, életét méltató mon­dókát fogalmazni. Napokig tör­ték a fejüket, hogy mit kellene mondani, hogyan kellene felkö- szönteni. Azután csak megol­dották a problémát, hisz ügye­sek, leleményesek a mai gyér- rekek. Öt szál vörös rózsával a ke­zükben elkezdték a mondókát: — Kedves Marika néni!... Azt kívánjuk .. Abból az alka­lomból ... Mindig legyen ... Még sokáig ... Tovább nem mondták. Többet nem mondtak, mert nagyon meghatotta őket is, hogy Mari­ka nénit hosszú évek óta ak­kor először, könnyezni látták. A felnőttek, akik szintén kö­szöntésére nyújtottak neki ke­zet, s apróbb ajándékokat, csak sóhajtoztak. — Hiába no, rohan az idol Ezzel azonban csak biztatták Marika nénit, s önmagukat, mert ugyan hosszú évek teltek, múltak el, de még bőven van idő mindannyiuk előtt, és ha jól megfontoljuk bőven van még tennivalónk is. HAJDÜ ANDRÁS került kellő eredményeket fel­mutatni, elsősorban a közöm­bösségben és a felelőtlenségben kell keresni. Nyilván nem kell példákat felhozni rá, milyen módon sértik meg sokhelyütt a szeszes italok kiszolgálására vonatkozó törvényes rendelke­zéseket. Erre a területre kell tehát elsősorban összpontosí­tani a figyelmet. Megszigorítottuk azoknak a vendéglátóipari dolgozóknak a felelősségre vonását, akik szeszes italt szolgálnak ki fia- talkorúaknak és ittas szemé­lyeknek, és ugyancsak szigo­rúbban lépünk fel az olyan so­főrök ellen, akik alkoholfo­gyasztás után vezetnek gépjár­művet. Szükségesnek látszik további hathatós intézkedések bevezetése, amilyenek például szeszes italok kiszolgáltatásá­nak megtiltása az üzemi és vállalati büfékben, a munka­helyek közelében levő vendég­látóipari üzemegységekben, szeszes italok kiszolgáltatásá­nak megtiltása a munkaidő folyamán stb. # A beszélgetés folyamán, miniszter elvtárs, sok szó esett a nevelésről. Hogyan teljesítik a CSKP KB és az SZLKP KB júliusi plenáris ülése határoza­tait a Belügyminisztérium ke­retén belül a nevelőmunká­ban? — A társadalom további fej­lődésének a CSKP XIV. kong­resszusa által kitűzött irányel­vei lehetővé teszik, hogy a tár­sadalom fejlődésének prognó­zisa alapján kitűzzük a rend­őrségi apparátus működésének alapvető irányvonalait is. Tud­juk, hogy a fejlett szocialista társadalom építése osztály­szempontból megosztott világ­ban folyik. A társadalom gaz­dasági, politikai és szociális fejlődésével függ össze a bűnö­zés is, mint komoly nem kívá­natos jelenség. A szocialista termelési viszonyok jellege be­— Ezzel a ténnyel magyaráz­ható a munkásosztály 1970 no­vemberében aratott győzelme, mibe azonban a nép ellenségei nem tudtak beletörődni. Árulá­suk a szeptember 11-i ellenfor­radalmi katonai puccsal érte ©1 tetőpontját, melynek legfőbb célja Allende kormányának a megbuktatása, hároméves épí­tőmunkája eredményeinek a fel­számolása volt — véli Hrdlička elvtárs. • Noha a reakció többször is megkísérelte Allende eltávo­lítását, fáradozása hiábavaló­nak bizonyult. Mivel magyaráz­ható legutóbbi sikere? — A hazai nagytőkések és a földbirtokosok, a külföldi mo­nopóliumok megingott pozíció­juk következtében kezdettől fogva rossz szemmel nézték a Népi Egység kormányának im­perial istaellenes programját: a demokratikus és a nemzeti for­radalom vívmányainak terv­szerű, fokozatos megvalósítását. Ugyanakkor Chile egyszerű né­pe rendületlenül kitartott All en­do mellett. De ez természetes is, hiszen Allende soha nem él­vezett jogokat és előnyöket biz­tosított részükre. Pl. a gyárak irányítását a munkások vették át, bevezette a földreformot, már folyamatban volt az írástu­datlanság fokozatos felszámolá­sa. Megjegyzem, hogy Chile te­kintélyének növekedéséhez a belföldi eseményeken kívül Al­lende külpolitikája is lényege­sen hozzájárult. Nem téveszt­hetjük szem elől ugyanis, hogy az USA-nak Kuba elszigetelé­sére irányuló politikáját Allen­de kormánya tette lehetetlenné. Chile 1970 végén elismerte Ku­bát és felvette veJe a diplomá­ciai kapcsolatokat. A chilei események előzmé­folyással van ugyanis a bűnö­zés struktúrájára, dinamikájá­ra és formáira is. Ez okból a rendőrség alapvető feladata — s ez marad továbbra is —, hogy az állami és társadalmi szer­vekkel együttműködve gátat vessen a böncselekedetek szá­ma növekedésének és igyekez­zék fokozatos csökkentésére. Innen ered az a követelmény is, hogy emelni kell a rendőr­ség tagjai nevelésének és fel­készítésének színvonalát. Most folyik a belügyi tárca oktatási rendszerének végleges kiépítése, amely rendszer biztosítani fog­ja az újonnan jelentkezők alap­kiképzését, a tisztek képzését és főiskolai oktatását. A tárca iskolarendszere így új minősé­gi szintet ér el. Az említett plénumok hatá­rozataival összhangban az új, szocialista ember nevelésére törekszünk, aki öntudatos és fegyelmezett, erkölcsileg és politikailag szilárd, és magas fokú szakmai képzettséggel rendelkezik. E követelmények­hez csatlakozik a közbiztonsági testület tagjainak az osztály­ellenség, a bűnözők és a köz­rend megsértői elleni harcra való nevelése. Egyértelműen az embereknek a marxizmus— leninizmus és a proletár inter­nacionalizmus szellemében va­ló nevelésére törekszünk. Az egész nevelési folyamatban hangsúlyozzuk az osztályszem­pontokat, és tevékenységünket továbbra is a pártosság és a legmagasabb fokú szakmai képzettség fogja áthatni. Az ilyen irányú nevelést tar­tom egyedül helyesnek, mert a közbiztonsági testület forradal­mi hagyományaiból táplálkozik és segítségünkre van olyan rendőrségi közegek előkészíté­sében, akik a szocializmus lel­kiismeretes és áldozatkész vé­delmezői. KAROL HULMAN nyelt vizsgálva vitathatatlan, hogy nem csupán az amerikai monopóliumok gazdasági érde­keinek a megrövidítésére került sor. Ennél talán még nyomosab­ban esett latba az a lény, hogy a Népi Egység latin-amerikai országokra gyakorolt politikai befolyása egyre erősödött. Chi­le munkásosztálya ennek a tu­datában harcolt a kongresszus után olyan kitartóan az igaz­ságszolgáltatásban, a tömegtájé­koztatási eszközökben és má­sutt tömörült reakció és ellen­forradalmi erők ellen. A chilei népet a fasiszta és a fasizáló csoportok, pl. a Haza és a Sza­badság néven ismert szervezet, és a többi ellenséges alakulat szabotázsai, terrorja és fenye­getőzései sem térRették el cél­jától. Kétségtelen, hogy nem volt könnyű dolga a Népi Egység kormányának. Fel kellett ven­nie a harcot az USA által meg vesztegetett ellenforradalmi erőkkel, amelyek közt a kispol gári, a burzsoá szervezetek tag­jai, sőt a közép- és a kisvállal­kozók sem mentek ritkaság­számba. Napirenden voltak a fizetett sztrájkok, pl. tudomá­sunk van róla, hogy a munkát megtagadó szállítóvállalatok kocsivezetői megélhetésükre fe­jenként: minden héten 300 dol­lárt kaptak. Ez is bizonyítja, hogy a reakció nem volt kicsi­nyes a kezére járó szabotőrök kel szemben. ^ Ám ennek ellenére sem sike­rült mindjárt megbuktatniuk Allende kormányát. Ez a terv csak a fegyveres erők megnye­résével, annak a hadseregnek a bevonásával volt megvalósít­ható, mely azelőtt soha nem avatkozott a politikába és min­dig az alkotmányosan megvá­lasztott kormány érdekeit véd­te. Érthető tehát, hogy Allende kormánya is erre a hagyomány­ra építette programját és arra számított, hogy szükség esetén a hadsereg megvédi az országot és a dolgozókat a jobboldal és az ellenforradalmi erők táma­dásaitól. Erre egyébként az el­múlt három esztendő során — amint annak mi is tanúi lehet­tünk — nem egy példa szolgált. Az ellenforradalmi erők utolsó támadását a hadsereg az idén július 29-én verte vissza siker­rel. • Mivel magyarázható* a szeptember 11-én bekövetkezett tragédia? / — Véleményem szerint az egyenlőtlen erők összecsapásá­val. Mert ezúttal a harcokban kevésbé gyakorlott, fegyverek­kel szerényen ellátott munká­sok — akiket meglepetésszerűen ért a puccs — a korszerű tech­nikával felszerelt repülő- és tengerészegységekkel és a szá­razföldi katonasággal voltak kénytelenek felvenni a harcot. Nem csoda, hogy a santiagói üzemeket, hivatalokat és köz­épületeket védő dolgozók nem sokra mentek a hivatásos kato­nák ellen, akik imperialista re­cept szerint könyörtelenül le­mészárolták gyengébb ellenfe­leiket. Sokan az utcán vesztet­ték életüket, mások, pl. Allende is, hősiesen küzdve a munkahe­lyükön vagy a lakásukon estek az ellenforradalmárok áldoza­tául. • Hogyan jellemezné Hrd­lička elvtárs Chile Kommunista Pártját? — Sokan nem is tudják ná­lunk, milyen óriási áldozatokra volt képes Chile Kommunista Pártja az utóbbi három év során és milyen erőfeszítést tett an­nak érdekében, hogy a forrada­lom segítségével elindulhasson a szocializmushoz vezető útján. Igyekezetét természetesen nem koronázhatta volna siker a szocialista országok segítsé­ge és szolidaritása nélkül. A Népi Egység kormánya megala­kulásának egyik legfőbb felté­tele a szocializmus és az impe­rializmus erőviszonyainak a szocializmus javára való meg­változtatása volt. Enélkiil nem győzedelmeskedhetett volna a kubai szocialista forradalom és természetesen Allende kormá­nya sem lett volna képes három éven keresztül kivédeni az im­perializmus támadásait. Chile Kommunista Pártja sokat ta­pasztalt, harcokban megedzett munkáspárt, mely a Szovjetunió és a többi szocialista ország kommunista pártjainak a ta­pasztalataiból is bőségesen me- rített. Politikáját a dolgozókkal szemben mindig a legnagyobb felelősség jellemezte. • Ismeretes, hogy Allende nem volt tagja a kommunista pártnak. — Ez így igaz, ám Allende Chile szocialista pártjának egyik megalapítója volt, mely a kommunista párttal szorosan együttműködve a marxizmus— leninizmus elveit, ideológiáját hirdette és azt a gyakorlatban is megvalósította. Feltételezhe­tő tehát, hogy a két párt — mindkettő a munkásosztály és a dolgozók mozgalmának a ge­rincét alkotta — idővel egye­sült volna. Ezúttal, sajnos, vereséget szenvedtek, feloszlatták őket. De meggyőződésem, hogy ille­galitásukban is azon fáradoznak majd, hogy értékes tapasztala­taik ne merüljenek feledésbe • Anélkül, hogy jóslatokba bocsátkoznánk, milyen jövő vár ezek után az ön véleménye sze­rint Chilére? — Indokolatlan volna a kis­hitűség. A jól megszervezett munkásmozgalom tartósan sehol sem nyomható el. Bizonyos időn belül ismét erőre kell kapnia Chilében is, ahol hagyományai vannak, mert a reakció és az ellenforradalom nem képes megsemmisíteni a haladást és a fejlődést. Az árulók jelenleg ugyan megnyertek a csatát, de a mai világban győzelmük nem tekinthető véglegesnek, különö­sen Latin-Amerikában nem, ahol az imperialistaellenes nemzeti felszabadító harc szikrája egyik országból a másikba pattan át és meggyengíti a monopóliu­mok pozícióját. A marxista pártokon kívül a nagytőkések pártját, a Nacloná- lis Pártot és a burzsoá valamint a középrétegeket tömörítő ke­reszténydemokrata pártot is feloszlatták. Ez azt jelenti, hogy senkire és semmire sem voltak tekintettel, amiből arra követ­keztethetünk, hogy a három év előtti, Allende hatalomra jutá­sát megelőző időszak nem fog megismétlődni. A katonai junta az amerikai monopóliumok min­tájára új alkotmány kidolgozá­sát követeli, mely megakadá­lyozza a szervezett munkásmoz­galom erőinek ismételt fellépé- sét. Valószínű, hogy az eltérő feltételek ellenére a Brazíliában szerzett tapasztalatok érvénye­sítésére kerül sor Chilében is. • Csehszlovákia széles körű kampány keretében szolidaritást vállal Chile népével. — Rokonszenvünket és segí­teni akarásunkat juttatjuk ilyen módon kifejezésre, mert neon nézhetjük tétlenül a chilei reak­ció durva garázdálkodását. Az öldökléseknek, a kínzásoknak és az esztelen terrornak haladék­talanul véget kell vetni. Az ot­tani események elleni felhábo­rodásunk és tiltakozásunk je>- léül — a többi szocialista or­szághoz hasonlóan — Csehszlo­vákia is megszakította diplomá­ciai kapcsolatait Chilével; Meggyőződésem, hogy a fo­lyamatban levő kampányt a fa­siszták és a katonai kormány elleni fontos, hathatós fegyver­ként fokoznunk kell, mégpedig mind a szocialista, mind a ka­pitalista országokban, hogy egyszer s mindenkorra elmen­jen az ellenforradalmárok ked­ve a vérengzésektől, a kegyet­lenkedésektől és tiszteletben tartsák az emberi jogokat. A több százmillió ember szolida­ritásából erőt merítenek az el­nyomottak. Csak ilyen módon fékezhető meg a reakció, me­lyet átkos tervei megvalósítá­sában csak a világ közvélemé­nye akadályozhat meg. Köszönöm a tájékoztatást. KARDOS MARTA Ľubomír Hrdlička, a CSKP KB nemzetközi osztályának dolgozója éveket töltött a latin-amerikai országokban. Munká­ja közben betekintést nyert az ottani politikai viszonyokba és többszöri, gyakran hónapokon keresztül tartó chilei tartózko­dása jó alkalomnak bizonyult arra^ hogy tüzetesen megismer­kedjen e kis ország dolgos népével. Személyes tapasztalatai alapján nemegyszer meggyőződött róla, hogy a chilei kommu­nisták következetesen és céltudatosan váltják valóra igényes törekvéseiket. Előrelátó, körültekintő politikusok, akiknek tak­tikája és stratégiája mindig az adott helyzethez és követelmé­nyekhez igazodott.

Next

/
Thumbnails
Contents