Új Szó, 1973. október (26. évfolyam, 233-259. szám)
1973-10-01 / 233. szám, hétfő
Húsz év múlva megvalósul a fantasztikusnak tűnő r elképzelés: AZ IRT1S AZ ARAL-TÓBA FOG TORKOLLNI ELSŐ PÁRTFELADATOM Képzeljük el, hogy ennek az évszázadnak a végén Közép- Ázsia napégette sivatagját mesterséges folyó fogja átszelni. Ezt az Irtis, a Tobol, az Ob, a Jenyiszej és talán még a Fel- ső-Altáj folyót fogják táplálni. A napégette sztyeppék termékeny mezőkké, kertekké, szőlőtermő vidékké, gyapotültetvényekké és gazdag legelőkké változnak. Nyugat-Szibé- ria és Közép-Ázsia biztosítani tudja majd az alapvető élelmi- szeripari termékeket nemcsak az ott élő lakosság, hanem a Szovjetunió más körzetei számára is. Az ősi városoknak és falvaknak végre annyi vizük lesz, amennyire szükségük van. Ez a mesterséges folyó ösztönözni fogja új városok építését és az ipar fejlődését... Szovjet hidrotechnikusok most a szibériai folyók egy része torkolatának az Arai tó körzetébe való áthelyezési tervén dolgoznak. így valósítják meg az SZKP XXIII. és XXIV. kongresszusának a talajjavításra vonatkozó határozatát. A szibériai folyamok folyásirányának megváltoztatását célzó hidrotechnikai beruházások nagyarányú rendszere érinti annak a hatalmas területnek gazdasági, földrajzi és biológiai problémáit, amelyet nyugatról az Ural, északról a Kara-tenger, keletről a Jenyiszej és délről a szovjet—iráni és a szovjet—afganisztáni határok öveznek. Egy ilyen program végrehajtását sikeresen csak a szocialista társadalom végezheti el, ahol a föld nincs magántulajdonban, ahol az egységes állami tervgazdálkodás alapján dolgoznak. Nemrég hozott határozatot az SZKP Központi Rizottsága ós a Szovjetunió Minisztertanácsa a természet- védelem kiterjesztéséről és a természeti erőforrások jobb kihasználásáról. Ez a határozat kimondja, hogy 1974-től kezdődően a természeti erőforrások racionális kihasználására és a természetvédelemre kidolgozott évi tervek az országos népgazdaság terve szerves részei lesznek. Természetesen, az említett hatalmas terület átalakítása anélkül, hogy ezzel kárt szenvedne a természeti környezet, óvatos hozzáállást, rendkívüli figyelmet kíván meg a legkülönbözőbb szakterületeken dolgozó tudósoktól. Ezekről a kérdésekről folyt vita nemrégiben a Szovjet Földrajzi Társaság novoszibirszki osztályán. Vlagyimir Szaksz, az osztály elnöke, a Szovjet Tudományos Akadémia levelező tagja ezeket mondotta: „Nagyon időszerű lett ez a kérdés, hogy a szibériai folyók egy részének medrét áthelyezzük Közép-Ázsiába, felhasználva vizüket újabb hatalmas területek öntözésére és az Aral-tó vízszintjének megőrzésére. Közép-Ázsia ugyanis, ahol igen intenzív a napsugárzás, vetésterület-egységre számítva sokkal nagyobb terméshozamot ér majd el, ha elegendő vízzel rendelkezik. A problémát azonban úgy kell megoldani, hogy ne sértsük meg Szibériának és elsősorban Nyugat-Szibériának az érdekeit. Déli területei igen sűrűn lakottak és jelentős ipartelepek vannak ott. A tudósoknak ezért gondolniuk kell arra, mennyi jó minőségű ivóvízre van a körzetnek szüksége. Ilyen vizet csak a hegyi folyókból lehet nyerni Nyugat Szibéria déli részén. Természetesen ilyen vizet nem használhatunk fel öntözésre. Meg kell őrizni, sőt csatornák réVén bővíteni kell a vízi szállítás lehetőségeit az Ob vízgyűjtő területén, hogy ne- álljon be zavar a kőolaj-, és földgázmezők munkamenetében. Sok vitát okoz a szakemberek körében a kérdés, merre kellene vezetni a csatornát. Tíz különböző lehetséges változatot bírálnak itt felül. „Véleményünk szerint — folytatja Vlagyimir Szaksz — a legracionálisabb megoldás az lenne, ha a csatorna az Irtis torkolatából az Irtis és a Tobol alsó folyása mentén a Tur- gai mélyedésen keresztül az Arai-tóhoz vezetne. A víz átszivattyúzásának már első szakaszaiban a Jenyiszej- ből kell majd feltölteni az Ob vízkészleteit. Ellenkező esetben az Ob és az Iris vizének dél felé vezetésével igen komoly és jóvátehetetlen kárt okoznánk a természetben. Miután megismerkedtünk ezzel a gigászi tervvel, és meghallgattuk a geológusok, geográfusok, biológusok és közgazdászok véleményét, önkéntelenül az jut eszünkbe, hogy ebben az esetben is érvényes a régi igazság: Aki ad, az nyer is.“ „Nem kell arra gondolni, hogy ennek a tervnek a megvalósítása kellemetlen következményekkel járna Szibéria számára — mondja Oleg Vasziljev, a Szovjet Tudományos Akadémia szibériai részlegének levelező tagja, a Szovjet Tudományos Akadémia szibériai részlege Hidrodinamikai Intézetének osztályvezetője. — A szibériai folyókból aránylag kevés vizet vennénk el, hozzávetőlegesen hat százalékot. És a csatorna- építés első szakaszaiban még kevesebbet. Az olyan alkalmas folyamok számára, mint az Ob, az Irtis és a Tobol, ez lényegtelen vízveszteség. Annál inkább, mert a tavaszi magas vízállások idején vennénk el vizükből. Nyugat-Szibéria csak nyer vele, ha alacsonyabbak lesznek a tavaszi és nyári áradások. Jelentős mocsaras területek lecsapolásával termőföldhöz is jutunk.“ Számos tudós véleménye szerint az időjárásváltozás csak helyi jellegű lesz, mindössze a víztárolók ós csatornák keskeny sávjára fog korlátozódni. Természetesen ez nem csökkenti az előrejelzések jelentőségét. „Különösen fontos annak előrelátása, milyen magasságot ér majd el a talajvíz-szint — állítja Oleg Vasziljev. — Ismeretes, hogy a talajvíz-szint emelkedésének, amelyre egész biztosan sor kerül a csatornák és a víztárolók sávjában, kellemetlen befolyása lehet a talajra és a klímára. A vízgazdálkodással kapcsolatos problémák megoldásával tudományos szervezetek nagy csoportja fog foglalkozni Szibériában és Közép Ázsiában.“ Szibériában már ma több intézet végez kutatásokat Nyugat-Szibéria és Közép-Ázsia nagy területeinek talajjavításá. val kapcsolatban. Ezek közé tartozik a Szovjet Tudományos Akadémia szibériai részlegének Talajtani és Agrokémiai Intézete is, melynek igazgatója. Roman Kovalov, az agrártudományok doktora ezeket mondotta: „A természetbe való ilyen beavatkozás változásokat idéz elő a bioszféra legfontosabb részében, a földfelszín atmoszférájában. A tudósoknak azért sokoldalú komplex kutatómunkát kell végezniük, és prognózisokat kell kidolgozniuk arra nézve, hogy milyen változások játszódnak majd le a természeti környezetben, amelyeket a szibériai folyók vízének délre vezetése idéz majd elő. Intézetünk éppen ilyen prognózis összeállításán dolgozik. Az említett ines'erséges folyó ugyan még speciális térképeken is csak vázlatosan szerepel, és az elképzelés csak kb. 20 év múlva valósul meg, de így is igen nagy jelentősége van a kutatásoknak és a tapasztalatoknak, amelyeket inár ma fel lehet használni.“ Kétségtelen, hogy még rengeteg probléma vár megoldásra. Ha ez megtörténik, a tudósok és tervezőmérnökök életre keltik Közép-Ázsia hatalmas, ma még vizet nélkülöző területeit, éspedig a környező természet károsodása nélkül. NY. JAMPLOSZKA Egy hónappal ezelőtt a párt- szervezet megtisztelt bizalmával, amikor a kommunista párt tagjelöltjei közé fogadott. Ezt én végtelenül nagyra becsülöm és tettekkel akarom bebizonyítani, hogy nem fogok csalódást okozni. Ezért legközelebbi célom az, hogy a lehető legjobban teljesítsem azt a pártfeladatot, amellyel a szervezet megbízott. Már a tényleges katonai szolgálatom előtt dolgoztam a SZISZ-szervezetben. Jelenleg az ifjúsági alapszervezet elnökének tisztségét töltöm be a katonai egységnél. Első pártfeladatom éppen ezzel a tisztségemmel kapcsolatos. A SZISZ alapszervezet már számos érdekes rendezvényt, mindenekelőtt sportakciókat készített elő. Asztalitenisz, kézilabda, sakk- és hasonló bajnokságokat rendeztünk. Azzal is foglalkoztunk, hogy hogyan lehetne az ifjúsági szervezet tevékenységét szorosabban összekapcsolni a katonai egység fő feladataival. Amikor az igényes kiképzési feladatok teljesítésére készülődtünk, versenyt szerveztünk, hogy ki a legjobb gépkocsivezető és céllövő. A katonák kezdetben zúgolódtak: „Éppen ez hiányzott...“ — mondották egymás között. Mégis részt vettek a versenyben. Nagy meglepetést jelentett a bizottság, de a többiek számára is, hogy ez az akció nagyon lekötötte őket. Annyira megtetszett nekik, hogy a végén neGyakran Intézik hozzánk a következő kérdést: „Mellől számítják a tényleges katonai szol- gálát megkezdését?“ A különböző magyarázatok és találgatások tisztázása érdekében megemlítjük: A tényleges katonai szolgálat a sorozással kezdődik, amelyen minden egyes behívott újoncnak részt kell vennie. Ennek az aktusnak fontos jogi jelentősége van és egyszerre oldanak meg vele néhány ügyet. A sorozással mindenekelőtt azt állapítják meg, hogy egyáltalán ki vonul be, s vajon köteles e a katonai szolgálat teljesítésére az illető alakulatnál. Minden katona köteles szolgálati feladatainak teljesítésére. Az újonc köteles a megszabott helyen a meghatározott napon s órában sorozásra jelentkezni, bemutatni a behívót, valamint az abban felsorolt okmányokat. Ha bizonyítható okokkiink kellett a versenynek véget vetni, nehogy elkéssünk az esti sorakozóról. Minthogy a versenynek ilyen nagy sikere volt — folytattuk. A kellemest a hasznossal kötöttük össze. A jó szórakozás során a katonák sok szakismeretet újítottak fel, amelyet aztán kihasználhattak a taktikai gyakorlatokon. Nem ez volt az ifjúsági alapszervezet egyetlen akciója. Taggyűlést, majd nyilvános ifjúsági gyűlést is tartottunk, amelyen az ifjúsági szövetség tagjait, valamint az egység többi katonáját is azoknak a feladatoknak példás teljesítésére szólítottuk fel, amelyekkel parancsnokaink megismertettek minket. Az egység nemcsak a gyakorlaton állta meg példásan a helyét, hanem nagy áldozatkészséget is tanúsított. Például a katonák egész éjjel önszántukból dolgoztak lövészárkok ásásán. Végtelenül örülünk annak, hogy a taktikai gyakorlaton a feladatok példás teljesítéséért egységünket tüntették ki — megnyertük a prágai társasutazást. Az ifjúsági szervezet azzal is törődik, hogy a katonák között ne alakuljon ki feszült, helytelen kapcsolat. Rájöttünk például arra, hogy egy szolgálatilag idősebb katona gorombán küldte kofoláért az egyik újoncot az egység kantinjába. Sőt, mi több, ez éppen abban az időben történt, amikor a katonáknak a politikai oktatásra kell készülniük. Azonnal bizottsági gyűlést hívtunk össze és a helynál fogva nem tudna idejében jelentkezni (pl. kórházi gyógykezelés), akkor ezt orvosi igazolvánnyal kell igazolnia, amelyben benne kell lennie a kezelés feltételezett időtartamának. A tények alapján azután a helyi hadkiegészítő parancsnokság dönti majd el, hogy milyen új időpontban kell az illetőnek bevonulnia katonai szolgálatra. Általánosságban érvényes, hogy a behívóparancs valóban parancs, amelyet ellenkezés nélkül, pontosan és kellő időben kell teljesíteni. Ha a leendő katonának megszabott alakulatához hosszabb utat kell megtennie, akkor azzal is számolnia kell, hogy vonatja vagy autóbusza késhet, s ezért okvetlenül szüksége van bizonyos időtartalékra. A késői bevonulás, ha nem is történt akarattal, semmiképpen sem jó ajánlólevél. Az alakulatnál történő besotelenül viselkedő katonát rendre utasítottuk kifogásolható viselkedéséért. A helytelen kapcsolat megnyilvánulására nem kerül gyakran sor, a katonák igen jól tudják, hogy a parancsnokok, a politikai dolgozók, de a pártszervezet sem hagyja figyelmen kívül az ilyen eseteket. És ehhez sikeresen nyújt segítséget ifjúsági szervezetünk is. Bár SZISZ-szervezetünk a zászlóalj legjobbjai közé tartozik, tevékenységünkkel még nem lehetünk teljes mértékben elégedettek. Például négy SZISZ-szervezeti tagunk a taggyűlésen önszántából úgy döntött, hogy megalakítják az „Ifjúsági fényszóró“ című mozgalom járőrét. De a hetek múlnak és a négy elvtárs eddig még semmit sem tett. Már néhányszor meghívtuk őket a bizottság ülésére, hogy elbeszélgessünk velük, de egyelőre eredménytelenül. Újra megvitatjuk az ügyet és valószínű, hogy a járőrbe más, aktívabb fiatalokat javasolunk. A SZISZ-alapszervezet elnökének munkája nem könnyű. És mégis örülök neki, már csak azért is, mert különböző nehézségek és hibák ellenére is egységünk jó hírnévnek örvend a zászlóaljnál. Hátralevő katonai szolgálatom ideje alatt minden erőmből ennek a hírnévnek öregbítéséhez akarok hozzájárulni. Hiszen az első pártfela- datomről van szó. J. REPISKÝ közkatona rolás és idejében történő bevonulás fő jogi jelentősége abban rejlik, hogy az újonc teljesítette a behívó által elrendelt bevonulási kötelességét, úgyhogy nincs szükség megtorló intézkedésekre a kötelesség nem teljesítése miatt. A törvény bünteti azt, aki nem vonul be katonai szolgálatra, akár akarattal, akár nemtörődömségből is történt az. Mindez világos a törvény szövegéből: „Azt, aki a tényleges katonai vagy a különleges katonai szolgálat alól tartósan akarattal ki~ bújik, és a behívó által megszabott határidő lejárta után 24 órán belül nem vonul be, 1—5 évig terjedő szabadságvesztésre ítélhetik(A büntetőtörvénykönyv 269. paragrafusa): — „Azt, aki a tényleges katonai szolgálatát nem kezdi meg, és a behívóparancsban megszabott határidő lejárta után 24 órán belül nem vonul be, akár nemtörődömségből is, két évig terjedhető szabadságvesztésre ítélhetik“. (A büntetőtörvénykönyv 270. paragrafusa). A sorozási kötelességek teljesítésével és az arról való döntéssel, hogy kit melyik egységbe osztanak be, a behívott újonc tényleges katonává válik annak valamennyi jogával és kötelességével együtt. Ezután már vonatkozik rá a tényleges katonai szolgálatra bevonult katonák számára érvényes valamennyi törvény, szabályzat és előírás. Úgyszintén ettől a pillanattól kezdve a katonai bíróság joghatósága alá tartozik. Tehát a hazulról való elutazásakor, a vonatban vagy bármilyen más közlekedési eszközben és a helyőrségbe való megérkezésekor tanúsított viselkedéséért az újonc nem felel leendő parancsnokának, vagy más katonai szervnek. De ez nem ok arra, hogy ne viselkedjen tisztességesen, megfelelő tisztelettel és figyelmességgel környezetével szemben. Az újoncok egészségügyi vizsgálatnak vetik alá magukat az alakulatnál, és fürdés után megkapják egyenruhájukat. Polgári öltözetüket becsomagolják, és az alakulat a csomagot az általuk megadott címre díjmentesen elküldi. Ezzel megkezdődik a tényleges katonai szolgálat. Dr. V. ŠEDIVÝ ezredé» Megkezdte tényleges kaio ai szolgálatát ATB EKE ÉS A SZOCIALIZMUS VÉDELMEZŐI Gyakorlat közben egy réten szállt le a helikopter Bofivoj Černý felvétele
