Új Szó, 1973. október (26. évfolyam, 233-259. szám)
1973-10-21 / 42. szám, Vasárnapi Új Szó
petrolkémiai ipar jelenleg a legprogresz- szívabb ipari ágazatok egyike. Az utóbbi évtizedekben hasonló fejlődésen ment keresztül, mint a kohászat a 19. században, az acélöntés nagyüzemi módszereinek bevezetése után. Mint ahogy az acél tömeges gyártása lehetővé tette az ipari forradalmat, úgy a petrolkémia, a szintetikus anyagok termelése is egyik alapvető feltétele a tudományos-technikai forradalom megvalósításának. A CSKP XIV. kongresszusának határozata az 1975 utáni Időszakban évi 500 000 tonna műanyag feldolgozását irányozza elő. A csehszlovák petrolkémia fejlesztése a PVC, a polietilén, a polipropilén, a poliszti- rén, a pollmetilmetakrilátok, az epoxigyanták, az aminoplasztok és számos más vegyipari nyersanyagforrás gyártásának tervszerű bővítését jelenti. A vegyipar nyersanyagforrásai A szerves vegyipari technológia ágazatai az alább^ nyersanyagforrásokra támaszkodhatnak: 1. növényi és állati termékekre, 2. barnaszénre és kőszénre, 3. kőolajra. A növényi termékek a cukoriparban, a cellulóz- és.papíriparban, a természetes gyanta és gumi gyártásában, a gyógyszer- és a szesziparban érvényesülnek. Más ágazatokban, például a zsíriparban és a szappangyártásban mind a növényi, mind az állati termékeket felhasználják, az állati termékekből eny- vet és zselatint is készítenek. További csoportot képez a kőszénkátrány és a kőszén világítógázzá, valamint további szerves anyagokká való feldolgozása. így készítették az alapanyagokat a festékek, gyógyszerek, műgyanták, műanyagok, gumiipari termékek, mezőgazdasági vegyi anyagok, robbanó és egyéb anyagok gyártásához. Nem is olyan régen ezek a források teljes mértékben fedezték a vegyipar szükségleteit, sőt benzénből néha még fölöslegek is mutatkoztak. Ma már egészen más a helyzet, mert a kőszénkátrányból nyert benzén, fenol, toluén és egyéb anyagok iránt világszerte megnövekedett a kereslet, ami az olefinek gyártásának gyors elterjedéséhez vezetett. A petrolkémia eleinte a könnyű szénhidrogének (metán, etán, propán, bután és pentán) különböző oldószerekké való feldolgozásával foglalkozott. A háborús években, amikor rendkívül megnövekedett a repülőgép-hajtóanyagok, a toluén és a trinitrotoluén, valamint a szintetikus kaucsuk gyártásához használt butadién fogyasztása, a petrolkémia rohamos fejlődésnek indult. Ez a háború után sem esett vissza, mert számos fontos anyag termelhető petrolkémiai úton, amely sokkal előnyösebb az eddigi eljárásoknál. A petrolkémia utóbbi fejlődésének egyik jelentős vívmánya a krakkolás, melynek folyamán a kőolajból aromatikus szénhidrogéneket (benzént, fenolt, xilé- neket, toluént) és egyéb anyagokat nyernek. A krakkolás egyik formája a pirolízis, amellyel főlég a műanyagok gyártásához szükséges olefineket termelik Ugyanaz az anyag különböző nyersanyagokból és különböző eljárásokkal is készíthető. A legcélravezetőbb a kőolaj és a földgáz petrolkémiai úton történő feldolgozása. Az olefineket — mint már említettük — kb. 800 C° hőmérsékleten termikus pirolízissel gyártják, a piro- lízises gáz utólagos tisztításával és bontásával. Az olefinek gyártásánál nem a nyersanyagok választéka és minősége a fontos, hanem inkább a tökéletes berendezésen van a hangsúly. A nyersanyagok megválasztása a helyi feltrjelektől és lehetőségektől függ. Mivel a további feldolgozáshoz nagy tisztaságú termékekre van szükség, a technológiai berendezések műszaki igényessége is jelentős. Azt is figyelembe keil venni, hogy minél nagyobb a berendezés teljesítlis kapacitású feldolgozás, a nemzetközi munkamegosztás, a munkaerő-ellátottság és a technológiai berendezések b,eszerezhetősége szempontjából. Nagyon fontos gazdasági kérdés a termelőegységek kapacitása. A hatvanas években a petrolkémiai ipar világszerte gyors fejlődésen ment keresztül. A termelés gazdaságosságának növelésére irányuló törekvés hatására a termelőegységek kapacitása gyorsan növekedett. 1960-ban még gazdaságilag elfogadható volt az évi 50 000 tonna kapacitású etilénegység, 1965-ben a kívánt teljesítmény ennek háromszorosára növekedett, s 1970-ben a gazdaságos termelés alsó határa elérte az évi 300 000 tonnát. A kapacitások gyors növekedésének azonban egyaránt vannak pozitív és negatív oldalai. Egyrészt határozottan csökkenti a végtermékek árát, másrészt viszont jelentősen megnöveli a beruházási költségek abszolút értékét. Ezért ma egy nagy kapacitású etilénegység felépítése a reá kapcsolódó elsődleges fel- dolgozási termelőegységek megépítésével együtt több milliárd koronába kerül. A rendelkezésre álló nyersanyag és Csehszlovákia nemzetközi gazdasági kapcsolatainak szempontjából előnyösnek mutatkozott a hazai petrolkémia kőolaj alapján történő fejlesztése. így két petrolkémiai központ alakult ki a köztársaságban, Szlovákiában a bratislavai Slovnaft, melynek termékeit a Novákyi W. P. Vegyi Művekben dolgozzák fel, Csehországban pedig a Zálužíi Csehszlovák—Szovjet Barátság Vegyi Művek, amely a Kaučuk Kralupy és a Spolana Nerato- vice üzemeket látja el a szükséges alapanyagokkal. A petrolkémiai ipar fejlesztését a Chemopetrol és a Slovchémia termelési-gazdasági egységek koordinálják. A központi szervek elosztották a termelési programokat és megállapították a kölcsönös együttműködés alapelveít a két TGE között. A petrolkémiai fejlesztési program építési és szerelési munkáinak nagy igényességére való tekintettel a tervezett feladatok megvalósítását szakaszokra bontottuk és az NDK-val kapcsolatban a nemzetközi integrációban rejlő lehetőségeket is kihasználjuk. Az NDK-val kötött kooperációs és koordinációs szerződés lehetővé teszi a beruházási eszközök optimális kihasználását. Az ipar, az építőipar, a mezőgazdaság és az élelmiszeripar, a kereskedelem és a közlekedés jó minőségű, tartós és gazdaságosan előállított, tehát olcsón beszerezhető anyagokat kíván a vegyipartól. Ezek a követelmények a hazai petrolkémiai ipar fejlesztésére olyan értelemben hatottak, hogy az csupán korlátozott választékú termékek gyártására szorítkozzon, a nagy termelési egységekben történő lehető leggazdaságosabb termelés mellett. A termékek korlátozott választéka nem elégítheti ki a népgazdaság igényeit valamennyi területen, de jó feltételeket teremt a nemzetközi munkamegosztáshoz és a termékek kölcsönös cseréjéhez. A petrolkémiai ipar olyan anyagokat termel, amelyek a közszükségleti iparban és a textiliparban ma már megbízhatóan pótolják a fémeket, a faanyagokat és a hagyományos textilipari nyersanyagokat, gyakran felül Is múlják azok minőségi tulajdonságait. Nagy jövő előtt állnak a műanyagok a bútorgyártásban és az építőiparban, amit a legutóbbi Coneco ’73 bratislavai építőipari kiállítás is szemléltetően bizonyított. A gumiabroncsok egyre bővülő gyártását ma már el sem tudnánk képzelni petrolkémiai szintetikus kaucsukok nélkül. A nitrogéntartalmú műtrágyák gyártását szintén összefüggésbe hozhatjuk a petrolkémiával, mert az ammóniákot, a nitrogéntrágyák alapanyagát részben szintén a kőolajtermékekből nyerjük. A petrolkémia így mindennapi életünk nélkülözhetetlen részévé válik, s bizony sokáig tartana a végtermékek teljes felsorolása. Csehszlovákia petrolkémiai iparának tervszerű fejlesztése lehetővé teszi a műanyagok felhasználásának széles körű bővítését. Feltételezéseink szerint 1980-ban 1 lakosra számítva 42,6 kg műanyagot fogunk termelni. A PVC, a kopolimerek és a poliolefi- nek gyártását több mint 200 százalékkal, a poliszti- rének gyártását mintegy 40 százalékkal növeljük. Fejleszteni fogjuk a poliészterek és az epoxigyanták termelését, emellett több új speciális műanyagot is fogunk termelni. Tovább bővítjük a műanyagok feldolgozására szolgáló kapacitásokat, mert a petrolkémia csak így érvényesülhet teljes mértékben a fogyasztói szükségletek kielégítésében. Ilyen feladatok hárulnak tehát a petrolkémiára népgazdaságunk szerkezeti átépítésében, a termelés korszerűsítésében és lakosságunk életszínvonalának állandó növelésében. VÁMOS BÉLA ménye, annál gazdaságosabb az olefinek gyártása. Ezért egyre nagyobb teljesítményű pirolízises berendezéseket gyártanak, amelyek teljesítménye egyes kivételes esetekben már az évi 500 000 tonna etilént is eléri. A szénhidrogén-pirolízis leggyakoribb termékei az etilén és a propilén. A termelt etilén és a propilén több mint 80 százalékát öt további fontos termék gyártására használják fel, ezek a magas nyomású és az alacsony • nyomású polietilén, a polivinilklorid, a sztirén és az etilénoxid. A propilén több mint háromnegyed részéből műanyag- és műszál- gyártási alapanyagokat: polipropilént, akrilnitrilt, szintetikus alkoholokat, propilénoxidot és kumént gyártanak. Az utóbbit a fenol gyártásához használják fel, ebből készítik a kaprolaktamot a szilon, illetve nálunk a chemlon név alatt ismert poliamid műszál készítéséhez. A csehszlovák petrolkémia fejlesztési programja A petrolkémiai ipar hazai fejlesztésének már több éve jelentős figyelmet szenteltünk. Eleinte azokaf a problémákat kellett megoldani, amelyek a petrolkémiai komplexumok beruházási igényességével voltak összefüggésben. Nem kis gondot jelentett továbbá a vegyipar szerkezeti változásaival kapcsolatos problémák megoldása. Ki kellett választani a legmegfelelőbb termelési irányzatokat a kereslet, az optimáHáztartási vegyipari termékek a bratislavai Incheba ’73 nemzetközi vegyipari vásáron CSTK felvétele 1973. X. 21. ■p UEGYMAN B
