Új Szó, 1973. október (26. évfolyam, 233-259. szám)
1973-10-02 / 234. szám, kedd
Ű J FILMEK Tiszta szívvel (szlovák) Időszerű kérdést, a szülők és a gyermekek kapcsolatának problémáját veti fel az új szlovák film, melyet Paľo Gejdoš forgatókönyve alapján Oto Kri- vánek rendezett. Az alkotás két 12 éves bratislavai fiú önzetlen barátságáról szól; a témából arra következtethetnénk, hogy az alkotók gyermekfilmet készítettek — ez igaz is és érzelem nem pótolható és mérhető anyagi javakkal. Az elmondottakból is kiderül, az alkotókat milyen aktuális probléma foglalkoztatta; korunkban a gyorsuló élettempó, a modern életforma következtében a felnőtteknek egyre kevesebb idejük marad a gyermeknevelésre és emiatt a szülők és a gyermekek közt elJelenet az új szlovák filmből nem is, mert a gyermektörténet kapcsán összetett pedagógiai-lélektani problémákat feszegetnek, mondanivalójukkal elsősorban a felnőttek, a szülők figyelmét akarták felhívni oly Időszerű kérdésre, mint a gyermekek érzelmi nevelése. Az Ifjúság számára is érdekes történet kiváltképp a felnőtteknek tanulságos, mert örök érvényű igazságot mond ki, amikor figyelmezteti a szülőket: napi ügyes-bajos dolgaik közepette ne feledkezzenek meg a gyermekekről, a nevelésről. Nem elegendő az anyagiak, a jólét bitosítása, és nem tesznek eleget szülői kötelességüknek, ha a gyermeket mindennel elhalmozzák, s csak arra törekszenek, hogy mindene meglegyen. A jó szó, az apa és az anya gyöngéd szeretető mindennél többet ér, s ez az A megalkuvó (olasz) lentétek, szinte áthidalhatatlan szakadék keletkezik. Az alkotógárda érdeme, hogy nem viszolygott az oly sokat áhított kor társ-problém a, az időszerű mondanivaló, a megoldásra váró kérdések felvetésétől, s a gyermekek érzelmi nevelését elemezve, arra int: ügyeljünk a felnövekvő fiatalok nevelésé- re, pozitív Tulajdonságaik, a becsületesség, az őszinteség, az igazságérzet kialakítására; törekedjünk arra, hogy megismerjék az új erkölcsöt, sajátítsák el normáit, mert csak így válhat belőlük új típusú, a kommunista ideálokhoz méltó nemzedék. (A film főbb szerepeit Vladimir TukáH, Zdravo Maluch, Karol Machala, Kvéta Fialová, Viera Strnisková, Ivan Rajniak játsszák.) Az emberi magatartás egy jellegzetes formáját, a fasizmus melegágyául szolgáló jellem- torzulást idézi Albérlő Moravia II Comformista című regénye, s a belőle, A megalkuvó címmel készült film. A mű a beilleszkedés, a hasonulás, a tömeggel sodródás jellemgyengeségéből bontakoztatja ki a gyilkossággá züllés fasiszta Quadri a kiszemelt áldozat. A kezdettől fogva erőszakos, velejéig gonosz megalkuvó —• aki csak beolvadni vágyik a sokaságba — „gyáva“, ám csak annyiban, hogy a gyilkosságot mással végezteti el, ő csak megtervezi a vérontást. Tulajdonképpen ennyi a történet, mely erősen leegyszerűsített, hiszen az emberek közötJean I.ouis Trintignant A megalkuvó című olasz film főszerepében folyamatát, s a szerelmi élet eltorzulásával árnyalja a negatív hős jellemrajzát. Clerici, a fiatal íilozőfiatanár a történet ©lején, 1938-ban a fasiszta Olaszországban belép a kémelhárító szervezet tagjai közé. Választását több tény motiválja: anyja züllött életet folytat, apja elmebajos, környezete kisszerűén polgári, s egy súlyos gyermekkori emlék: Clerici gyilkosságot követett el. Ezek megkönnyítik a tévútra, a bűnös életútra térést s az együtt sodródást a szeny- nyel, a hatalommal, mely egyébként is vonzza a gyönge, ű gerinctelen embereket. Clericit politikai gyilkossággal bízzák meg: volt professzora, az emigrációban élő arititi bonyolult kapcsolatok, a tettek és indítékok, a megalkuvó jelleme, filozófiája — elmesél- hetetlen. Bernardo Bertolucci feszültséget teremtő rendezésével borús-kesernyés alaphangulatot teremt. A megalkuvó jellemének, magatartásának feltárásával érzékelteti, hová vezet az elvtelenség, a gyávaság, a csőcselékkel sodródás. Ezeket a vonásokat hordozza a címszereplő, akit fean-Louis Trintignant személyesít meg. Partnerei között van Stefania Sand- relli és Dominique Sanda; ösz- szehangolt, egységes játékuk révén válik a film meggyőzővé, hatásossá, egy fertőző kórként fenyegető folyamat rajzává. —ym — SZÍNES LOMBOK, LOMBHULLÁS Olyan száraz nyár után, mint az idei, az őszi lomb szépsége is szerényebb. A szárazság miatt a levelek egy része már nyáron elszáradt, a cserjék, a fák már nyáron elhullajtották lombjuk egy részét. Ami megmaradt, az részben összeszáradt anélkül, hogy élve elszíneződhetett volna. Ilyenkor a teljes lombozat a fákon marad, hosszú ősz esetén késő őszig. Az első hideg éjszakák vagy fagy után pedig gyorsan, napok alatt megszínesednek és lehullanak a levelek. Őszre a fák lombja befejezi azt a feladatát, hogy a levegő széndioxidjából és vízből, a Nap energiájának felhasználásával szénhidrátot termeljen. A növényzöld (klorofil), a folyamat mozgatója, befejezi munkáját és anyagában elváltozik. Az elváltozás növényfajonként eltérő, s ezért eltérő az a színanyag is, amivé a zöld klorofil átalakul. A juhar mindig sárga lesz, a vörösgyűrű som bíborvörös, a bükk barna. Minden növényfajnak megvan a maga jellegzetes őszi színe. A szabad természetben, ahol sok egyazon növényfajból álló erdőt, például tölgyerdőt, bükkerdőt találunk, egész hegyek öltöznek egységes őszi színbe. Ahol különféle fák vannak — például sziklás oldalakon, sziklás völgyekben, patakpartokon —, ott tarka őszi kép alakul ki. Még gazdagabb a színváltozatosság a parkokban, az arbordtumokban, ahol a kertész — céltudatosan — sokféle fát ültetett, hogy gazdag változatosságot hozzon létre. Nemcsak a fák és a cserjék, de sok fűnemű növény is színes őszi köntöst öli — csakhogy ez nem olyan feltűnő. A piros gólyaorr levele például ősszel gyönyörű bíborvörös lesz s ilyenkor levelének tenyeresen osztott, művésziesen szép formája még sokkal feltűnőbb, mint nyáron. Ha beáll a fagy, egy-egy nagyobb szélroham után tömegesen szakadnak le a levelek a fákról. Az egylemezü levelek nyelükkel együtt hullanak le. A levélpárnán, az ízíilési felületen a szárat és a levélnyelet összekötő sejtréteg őszre elváltozik. Ennek menteti a levél úgy hullik le, hogy a leválási felületen nem marad sebhely, hanem vékony réteg, mely bezárja a támadt nyílást. Az összetett levelek közül sok nem a levélnyéllel együtt válik le, hanem a levélkék külön-külön. így veszti el leveleit a vadgeszte-- nye. Nem minden lombhullató fa veszti el elszáradt lombját. A tölgy, különösen kissé védett helyen, tavaszig is megtartja barnára száradt lombját. Zúzmarakor, hóesés során ez nagyon feltűnő, mert a lombra sokkal több zúzmara és hó tapad, mint a csupasz ágakra. Ha sok a hő, ennek súlya alatt a tölgy is elveszti elszáradt lombja java részét. Némely földre terülő cserje, mint a szederfélék, lombjuk egy részét a talaj közelében gyakran zölden őrzik meg egész télen át. Az őszi lomb szépségét fokozzák a télen érő vagy télen is megmaradó színes bogyók. A vadrózsa piros termése, a kecskerágó négyszögletes papsipkája, méginkább a sárga fagyöngy fürtökben rendeződő citromsárga bogyója a szobában is kitartanak és télen is sokáig gyönyörködhetünk bennük. GINSENG — A „CSODÁLATOS“ GYÖKÉR A XVI. században holland kereskedők egy furcsa formájú, sokoldalú hatású gyógynövényt hoztak a messzi keletről Európába. Ez a gyógynövény a ginseng-gyökér volt. A ginseng Koreában, Kínában, Tibetben és Japánban otthonos, már időszámításunk kezdete előtt legalább ezer évvel kezdték gyógyításra használni. Annyira megbecsült gyógyszernek tekintették, hogy a ginseng-gyökér tulajdonjogára maga a császár tartott igényt. Értéke nagyobb volt az aranyénál. (Európában a XVI.—XVII. században egy gramm ginseng-gyökér 18 gramm aranyat ért!) A császárok értékes ajándékként küldték egymásnak és kedves embereiknek a ginsenget. Azt tartották róla, hogy meghosszabbítja az é'letet, erőt, egészséget ad. Európában is „erőgyökér“, „az életet meghosz- szabító gyökér“ néven került forgalomba. Az európai botanikusok a növénynek a „Panax ginseng“ tudományos nevet adták. Maga a név is kifejezi a ginseng sokoldalú, csodálatos hatásába vetett hitet: a „panax“ kifejezés a „panacea“-ra utal, a panacea pedig a „mindent gyógyító szer“ volt. Az „ifjúság vizeit“ a „bölcsek kövét“, s más misztikus babonás szert is panaceanak tekintettek. Miért gondolták, hogy ilyen csadálatos gyógyító hatása van a gyökérnek? Vagy talán valamiféle teljesen hatástalan szerről van szó? Valami olyasféléről, mint az igazgyöngy-por, a rinocerosz-szarv és sok minden egyéb, amit a babonás, misztikus középkorban előszeretettel használtak? Nem, a ginseng-gyökÄr esetében nem erről, vagy legalább is nem csak erről van szó. A ginseng valóban hatásos gyógyszer. A modern gyógyszervegyészet többféle gyógyhatású anyagot mutatott ki benne. Ezek az anyagok (panaxin, panaxsav, panacen, ginsenin, továbbá Bi és B2 vitamin) serkentik a szívműködést, szabályozzák a vérnyomást, ennek következtében előnyösen befolyásolják a vérkeringést. Hatnak az anyagcserére és a légzésre. Nyugtató, csillapító hatásuk miatt lázas, kimerült betegekre is jótékonyan hat. Az egyik hatóanyagról megállapították, hogy a nemi vágyat ösztönzi, fokozza — tehát serkentő, ingerlő, izgató szerként is használható. Valószínűleg ez a sokféle (és bizonyos mértékben ellentétesj hatás hozzájárulhatott ahhoz, hogy a gyógyszert „mindenre jó“ szernek tekintették. A misztikus, mágikus, babonás elképzeléseknek azonban természetesen nem ez a forrása, hiszen e hatóanyagokat csak a legutóbbi időben mutatták ki éts csak az utóbbi évtizedekben tisztázták a gyógynövény valódi hatását. És mindjárt azt is hozzá kell fűzni, hogy Ismerünk olyan gyógynövényeket, amelyek felülmúlják a ginsenget bizonyos győgyhatásban, talán éppen azért, mert „LÉZER-KOMPUTEREK“ A Princetonban (USA) működő RCA-laboraíó- riumok olyan optikai kapcsolóelemet fejlesztettek ki, amely a mai számítógépnél százszor nagyobb sebességű „lézer-komputerek“ előállítását teszi lehetővé. A tudósok egy félvezető lézer rendszerrel, amelyet inverter-nek neveznek, bebizonyították, hogy ha az elektromos áramot infravörös lézersugárral helyettesítik, elméletben elérhető az 1 billió bit /sec impulzussebesség. Mindenesetre az ilyen építőelemek gyakorlati alkalmazásáig még a félvezetők gyártás technológiájának jelentős fejlődésen kell keresztülmennie. A kutatási program abból indult ki, hogy lézersugár használatával lényegesen rövidebb be- és kikapcsolási időket lehetséges elérni. a ginsengben „túl sok“ van, és egymással ellentétes hatóanyagok is vannak. A ginsengnek tehát valóban van gyógyhatása, de nem ez volt a döntő. A babonás elképzelések forrása nem a gyökér valódi gyógyhatása, hanem az alakja, a formája volt. A ginseng-gyökér ugyanis emberformájú. A gyökéren — némi képzelőtehetséggel — felismerhető a fej, a karok, a lábak és vastag törzse is van. Egyszóval úgy néz ki, mint titokzatos, a föld alatt növekedő emberke. A középkori ábrázolásokban gyakran rajzolták le a gin- seng-gyökeret úgy, hogy valójában embernek rajzolták, és a növény zöld része, a ginseng levelei a ginseng emberke fejéből nőttek ki. Nem a ginseng az egyetlen olyan növény, amelynek a gyökere emberhez „hasonlít“. Ilyen például a mandragora is, amelyhez a középkori Európában ugyanolyan babonás nézetek fűződtek, mint a ginsenghez. A mandragora és a többi emberformájú gyökér persze valamivel olcsóbb volt a ginsengnél, hiszen Európában termett. A ginseng a távol-keleti országok kereskedelmében egészen a legutóbbi időkig talán a legkeresettebb „export cikk“ volt. A legnagyobb ginseng-exportáló országnak Korea számított, ahol a vadon termő ginseng gyűjtése mellett már évszázadokkal ezelőtt rátértek e növény termesztésére is, hogy minél többet tudjanak belőle eladni. A ginseng nagylevelű növény, amely mintegy háromnegyed méter magasra nő. Gondosan előkészített, trágyázott talajba tavasszal vetik el a magját és a kora tavaszi hideg ellen szalmával hintik be az ágyasokat. Amikor a fiatal hajtások előbújnak, a szalmát eltávolítják és a talajt gyakran öntözik. A ginseng nem trópusi növény, sőt az árnyékot kedveli, védeni kell a tűző nap ellen. {Vadon is a hegyek mély és vad völgyeiben terem, nem nagyon szapora, gyűjtése tehát nagy fáradsággal jár.) A megnövekedett palántákat tehát fedett ágyasokba ültetik át. Ezek az ágyasok pajtaszerűek, csak az egyik oldaluk nyitott. A növény már az első évben piros, fényes bogyótermést hoz, a gyökere ekkor azonban még nem elég vastag, ezért általában még nem szedik ki a földből. A gyökér betakarítását ősszel végzik, általában a több éves növényt szedik ki, amelynek már erőteljesebb a gyökere. A ginseng 15—20 évig is egyre növekszik, a gyökere vastagszik. Minél öregebb a növény, annál értékesebb a gyökere. A gyökeret kétféle módon dolgozzák fel. Az egyik feldolgozási mód egyszerű. Nem áll másból, mint a gyökér kiszárításából. A friss, nedves ginsenget napon szárítják, a gyökér a szárítás után sárgás-fehér színű. Az íze édeskés, kissé kesernyés mellékízzel. Ez a készítmény olcsóbb is. A másik feldolgozási íróddal nyerik az értékesebb, ún. vörös ginsenget. A megtisztított, megmosott gyökeret cukoroldatban főzik, majd az oldattal együtt erjesztik. Bizonyos idő után kiemelik az oldatból a gyógynövényt, és napon vagy tűznél kiszárítják. Az Így feldolgozott ginseng barnás-vöröses színű és kissé szögletes. A XVI.—XVII. század misztikus, babonás Európájában a gyógyító hatást elsősorban nem a gyógynövény elfogyasztásától, hanem puszta jelenlététől várták. Ezért például ruhába varrták, vagy nyakba akasztott vászonzacskóban tartották^ A távol-keleti népek — úgy látszik — racionálisabban gondolkodnak, mert ott a ginsenghez kevesebb babonás nézet fűződik. Gyógyszerként a mozsárban összetört, szárított gyökér porát fogyasztják, vagy pedig főzetet készítenek a gyökérből és a főzetet isszák. (df) ti sző 1973. X. 2.
