Új Szó, 1973. október (26. évfolyam, 233-259. szám)
1973-10-02 / 234. szám, kedd
Áttérés az általános középfokú oktatásra Äz új szovjet oktatásügyi törvényről Nagy fontosságú kérdést, az oktatásügy továbbfejlesztésének feladatait, útjait- módjait vitatta meg a közelmúltban a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa. Hosszú előkészítés és országos vita után megalkotta a Szovjetunió és a szövetséges köztársaságok új, egységes oktatásügyi alaptörvényét. Erre nemcsak azért volt szükség, mert az eddig érvényes, 1958-ban alkotott oktatási törvény fő célkitűzései megvalósultak, hanem mindenekelőtt azért, mert az élet új követelményeket támasztott a felnövekvő nemzedék oktatásával-nevel ésével szemben. 1973. X. 2. A kor parancsa Csingiz Ajtmanov, a Lenin- díjas kirgiz író, a nemzetiségi tanács képviselője, hozzászólásában így indokolta meg az új törvény és a napirend időszerűségét: „Az új törvénytervezet ismét bizonyítja a párt és a kormány időszerű, előrelátó orientációját abban a korban, amikor a tudományos-műszaki forradalom betört az életbe, teljesen új módon fogalmazva nleg a tudás elsajátításának problémáját. Végül is a civilizáció fő útvonala a hagyományos iskola kapuin át haladt és halad ma is. Képletesen szólva, a rakéták az iskola küszöbétől emelkednek fel a kozmoszba. Az is- kőlapodban érlelődik a gondolkodó ember, a természet titkainak ismerő je-faggató ja. Ezért az iskolai oktatás szerepe napjainkban tovább növekszik. Közoktatási rendszerünk mostanában, az általános középfokú oktatásra váló áttéréssel a fejlődés új szakaszába lép. Az idő parancsa, a tudományos-technikai forradalom parancsa ez: gyorsabb tempóban előrelépni.“ Az előrelépés előfeltételei természetesen nem egyik napról a másikra alakultak ki, hanem több évi szívós, szervezőépítő munka eredményeként, amely már az SZKP XXIII. kongresszusán, a általános középfokú oktatásra való áttérés meghirdetésével megkezdődött, majd a XXIV. kongresszus után új lendületet kapott. Bár az említett célkitűzést — azt ugyanis, hogy az ifjúság általános középfokú oktatásának bevezetése 1970-re tefejeződjék — nem sikerült elérni, jelentősen gyarapodott az általános (nappali és esti) középiskolák, a szakosított oktatási intézmények, technikumok hálózata, különösen pedig azoknak a szakiskoláknak a száma, amelyek teljes középfokú végzettséget nyújtanak a tanulóknak. Ezért a XXIV. kongresszus már arról számolhatott be, hogy a nyolc osztályt befejező tanulók 80 százaléka később teljes középfokú végzettséget szerez. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára ezt mondta a XXIV. kongresszuson elhangzott referátumában: „Ügy gondoljuk, hogy az általános középfokú oktatás megvalósításának egyik legjárhatóbb útja — az általános műveltséget nyújtó iskolák vezető szerepének megtartása mellett — a szakközép- iskolák további fejlesztése." A XXIV. kongresszus határozatában konkrétan is megfogalmazódtak az új igények. „A kongresszus fontos feladatnak tekinti az egész oktatási rendszer további tökéletesítését a gazdaság, a tudomány és a kultúra, a tudományos- műszaki forradalom fejlesztési követelményeinek megfelelően. Az új ötéves tervben biztosítani kell a teljes áttérést az ifjúság általános középfokú képzésére, intézkedéseket kell tenni az általános képzést nyújtó iskolák anyagi bázisának további erősítésére, emelni kell a tanulók tanulmányi színvonalát, aktívabban és céltudatosabban kell őket felkészíteni a társadalmilag hasznos munkára...“ Komplex program keretében A kongresszus után az SZKP Központi Bizottsága és a kormány egész sor határozatban, rendeletben fogalmazta meg a tennivalókat. Határozatot hoztak az általános középfokú oktatásra való áttérés teljes megvalósításáról, az általános iskolák fejlesztéséről, a szakosított középiskolai rendszer tökéletesítéséről, a felsőoktatás színvonalának emeléséről, s végül nemrégiben jelent meg a Szovjetunió Minisztertanácsának rendelete: „Intézkedések a falusi általános iskolák munka- körülményei további javítására." Amint e dokumentumokból is kitűnik, tulajdonképpen az oktatásügy fejlesztésének komplex programjáról van szó, minden részével, láncszemével együtt. Az intézkedések nyomán az elmúlt két és fél esztendőben újabb nagy eredmények születtek: a középfokú oktatásba 10 millió fiatal kapcsolódott be, ami nagy lépés az oktatási szint általánossá tételéhez. E viszonylag rövid idő alatt az egyetemek és főiskolák 2 millió 100 ezer mérnököt, orvost, tanárt, agronómust, közgazdászt és más magas képzettségű szakembert adtak a népgazdaságnak; az általános középiskolákat 3 millió 350 000 fiatal végezte el, a szakközép- iskolákat pedig 3 millió 500 000 jól képzett, müveit, fiatal munkás hagyta el, s 1 millió 800 ezer lépett e középiskolák utolsó évfolyamába. nak az oktatásba való bevonásában. így a törvény — szerepének megfelelően — az egész társadalom feladataként rögzíti az ifjúság oktatásának, nevelésének ügyét. Természetes, hogy az alaptörvény szentesíti a szovjet oktatásügy kezdettől meghatározó és a tőkés oktatási rendszerektől élesen megkülönböztetett alapelveit: minden állampolgárnak a tanuláshoz való azonos jogát — faji, nemzetiségi, vallási, vagyonbeli, társadalmi megkülönböztetés nélkül; azt a jogát, hogy szabadon megválassza: mely nyelven kívánja folytatni tanulmányait. Rögzíti a törvény a szovjet oktatásügy olyan jellemző elveit is, mint az oktatás és a kommunista nevelés egysége; az iskola, a család és a társadalom együttműködése a gyermekek, a fiatalok nevelésében: az oktatás-nevelés kapcsolata az élettel, a kommunizmus építésének gyakorlatával: a képzés tudományos jellege és állandó tökéletesítése a tudomány, a technika, a kultúra és a művészet legújabb eredményei alapján; a képzés és nevelés humanizmusa, magas fokú erkölcsiség, az oktatás vilá gi jellege. E cikk keretei nem adnak lehetőséget az alaptörvény részletes ismertetésére. Bár a törvény az oktatási rendszer egészével foglalkozik, a Legfelsőbb Tanács ülésén sok szó esett a felsőoktatásról. Nem véletlenül, hiszen a Szovjetunióban egy hadseregnyi fiatal készül a tudományok magas szintű birtokbavételére: 825 főiskolán és egyetemen 4 millió 600 ezer diák tanul. S ami ugyancsak fontos: az utóbbi időben — éppen az említett intézkedések eredményeként — fiatal munkások, kolhozparasztok, lesze relt katonák áradata indult meg a felsőoktatási intézmények felé. Nagy szerepe van ebben annak az 540 egyetemnek és főiskolának, ahol megszervezték a felvételi vizsgára előkészítő tanfolyamokat. Mennyiség és minőség A feladat most az, hogy emeljék a főiskolai és egyetemi képzés általános színvonalát, s mennyiségben is növekvő mértékben lássák el önálló, tudományos munkára kész káderekkel az automatizált rendszerekkel, az alkalmazott matematikával, a gazdasági kibernetikával, az elektronikus számítógép-tervezéssel, a molekuláris biológiával, a lézertechnikával foglalkozó tudományos ágazatokat. Ugyancsak nagy figyelmet szentelnek a nemzetközi gazdasági kapcsolatok olyan területeinek káderutánpótlására, mint a külkereskedelem, a tudományos-műszaki információ, a szabadalmi és licencjog, s azoknak az igényeknek a kielégítésére, amit a szocialista országok gazdasági és tudományos-műszaki együttműködése támaszt. A törvény a felsőoktatás fontos feladataként rögzíti a tudományos kutatótevékenységet, a magas elméleti színvonalat, az együttműködést az akadémiai és iparági tudományos kutatóintézetekkel, a részvételt a tudományos eredményeknek az anyagi termelés szférájában való alkalmazásában. Mindez csupán néhány vonása a most elfogadott oktatásügyi alaptörvénynek. Ebből is érzékelhető: a szovjet oktatásügy újabb eredményeit készíti elő. » H. E. □ A következő párizsi színházi évad érdekes eseménye lesz René Clair színdarabjának a bemutatása. A híres filmrendezőnek nem ez az első irodalmi próbálkozása — köztudomású, hogy 1917-ben a lövészárkokban írt verseivel lépett először a közönség elé, egy évvel később pedig Párizsban hozzálátott egy regényhez, amelyet azonban mindmáig nem fejezett be. OROSZ ES SZOVIET FESTŐK A bratislavai Városi Galéria bemutatója A bratislavai Városi Képtár fokozatosan valósítja meg kiállítási programját, mely szerint a hazai és baráti országok művészetét akarja közönségünkkel megismertetni. Az őszi évadot mindjárt jelentős bemutatóval, a Prágai Nemzeti Galéria tulajdonát képező orosz, illetve szovjet művészeti anyag egy részének felvonultatásával nyitja meg. Az elmúlt században minden nép, a csehek és a szlovákok is, már intenzíven érdeklődtek az orosz kultúra és művészet iránt. Ezt á tényt igazolja a prágai Nemzeti Galéria szép orosz gyűjteménye, mely a század elejei és későbbi vásárlások eredménye. A legtekintélyesebb rész' a 19. század második felének realista piktúráját képviseli, de nem hiányoznak a későbbi alkotások sem. J. Siskin, a tajga festője Évekig elmerülten tanulmányozza a kozákok sajátos világát, mielőtt megfesti a Zdpo- rozsjei kozákok nagyvonalú történeti, politikai kompozícióját, melyből remek kis vázlat ad ízelítőt. Bátor, újító szellem, aki a zárt műteremből kilép a szabad ég alá s az impresszionizmus vívmányaival gazdagítja kifejezőeszközeit. Erre vall a Puskin arcmásához készült, felszabadult kézírású, finom foltokból összeálló, a modell belső énjét jellemző tanulmány. M. Kazatkin életképe már az egyén és társadalom viszonyával törődik. V. V. Verescsagin a századforduló művésze. Katonatiszt, majd hadi festő. Megismerkedik majdnem egész Európával és Ázsiával. A háború rettenetes kegyetlenségét és a cári uralom bűneit ostorozza. De közben gyönyörködik a Képiét és embertípus-ii széuségéegész életét az emberek világától távol, az erdőben élte le. Elleste az orosz természet ha- sonlíthatatlan hangulatát, az évszakok örök körforgásával járó sajátos varázsát. Az 1884- ben festett „Erdőszélen“ a zöldek s a formák változatosságával kap meg. I. K. Ajva- zovszkij nyugtalan tengerének kékes-fekete hullámzása a végtelenséget idézi. Merész plenér festő, aki bátran lép a korai impresszionizmushoz vezető útra. Ennek az irányzatnak legérettebb orosz képviselője I. Levitan, akinek már 29 éves korában kihull kezéből az ecset. Francia-, és olaszországi tanulmányai sem nyomják el művészi egyéniségét. A táj leveti leplét s ő feltárja való lényegét, amint azt finom felfogású, megjelenítő erejű kis olajképe is mutatja (A verébhegyről). A történeti festészet nagy mestere I. V. Szurikov. Egy hatalmas kompozíciójához készült kis tanulmánya, az Ülő koldus, szemlélteti azt a lelkiismeretes részletező pontosságot, amely- lyel az embereket, lelkivilágukat, környezetüket, ruházatukat megfigyeli és ábrázolja. Hiteles képet ad a múlt nagy történeti eseményeiről. De nemcsak a felszíni jelenségeket ábrázolja, hanem ezeken keresztül a meztelen valóságot, a cári önkényt is leleplezi. 1. J. Repin hazájának, de az európai piktúrának is kiváló személyisége. Tagja a Vándorkiállítók csoportjának. Minden műfajban kitűnőt alkot. Anyja arcmásán már megmutatkoznak az akkor 23 éves festő későbbi oroszlánkörmei. Majd eszközei birtokába, formát hangsúlyozó vonalakkal veszi ecsetjére a Szekeret, melyben a kor emberi problémái is jelentkeznek. A kritikai realizmus jegyében nézi és rögzíti ezentúl a világot. ben. /Indus fej, Kozák őrszem.) A. M. Vasznyecov már századunk festői látású fia. A tavaszt sejtelmes, születő színeivel jeleníti meg. M. V. Nyesz- terov az NOSZF után az élettel közvetlen kapcsolatot teremtve alkotja dekoratív elemekkel, elven realizmussal, színek és fények szép összhangjával Asszonyok a tónál című vásznát. S. A. Csujkov éveket töltött Kirgíziában. Maradandó élményekkel tért vissza Moszkvába. Oj képei továbbra is az ázsiai tájak légkörét, színeit, típusait elevenítik meg j Alkonyaiban, Esti csillag). A tárlat két legdinamikusabb, legmaibb festménye az impresszionista ösz- tönzésű, dekoratív néprajzi elemekben bővelkedő Tavasz és a Két parasztasszony, F. A. Mai- javin művei. Ecsete nyomán a vörös szín és fény szikrákban gyűl ki. Majakovszkij szellemében új szavakkal beszél az újról. Asszonyainak ritmikus mozdulatai az új tavasz, az új élet kifejezői. Fiatal erő, friss akarat, jókedv és önbizalom árad belőlük. Repin ceruzarajzai népi típusok életteli rögzítései. Bilibin meseillusztrációja díszítménye- ző jellegű. V. A. Favorszkij a fametszet klasszikusa a valóság művészi tartalmát fejezi ki tökéletes technikával. V. M. Gorjajev ceruzája, ecsete érzelemmel telt finom lendülettel veti papírra hazája vonzó tájait. M. Cseremnyih a mai szovjet témákat remek rajztudással rögzíti. A balti Szkirutite dekorativen, ötletesen stilizál, P. Ulasz színes fametszeteivel tűnik ki. A tartalmas tárlat megnyitásakor értesültünk, hogy a jövő év elején az orosz ikonfesté- szet kincseivel lesz alkalmunk megismerkedni. BÁRKÄNY JENÖNÉ; Ezzel párhuzamosan jelentősen meggyorsult az új tanintézetek létrehozása, a meglevők anyagi-pedagógiai eszköztárának gyarapítása, a bennlakó diákok életkörülményeinek javítása. A pedagógusok minden kategóriájában felemelték a fizetéseket. Nagyarányú összefogás bontakozott ki a városi és falusi iskolák színvonalkülönbségének felszámolásáért, valamint a tanulók lemorzsolódása ellen, s a kellő iskolázottsággal nem rendelkező dolgozók bevonásáért a különböző iskolai oktatási formákba. Tulajdonképpen ezek az eredmények tették lehetővé és szükségessé az új alaptörvény kidolgozását, amely a Szovjetunió valamennyi köztársaságában, legkisebb táji vagy nemzetiségi körzeteiben is biztosítja az ifjúság oktatása-nevelése egységes elveit, módeszreit. Figyelemre méltó, hogy a törvény az oktatásügy valamennyi láncszemét egységes egésznek tekinti. íme az 5. paragrafus: „A Szovjetunió oktatási rendszere magába foglalta: az iskoláskor előtti nevelést; az általános középfokú képzést; az iskolán kívüli oktató-nevelő munkát; a szakmaiműszaki képzést; a szakosított középfokú oktatást; a felsőfokú képzés rendszerét.“ Az alaptörvény részletesen meghatározza nemcsak a tanulók és a pedagógusok jogait és kötelességeit, hanem valamennyi oktatási forma, intézmény pontos feladatkörét is az ifjúság nevelésében. Az egész társadalom feladata E szemléletből adódik, hogy az alaptörvény külön fejezetet szentel az állami vállalatok, üzemek, intézmények, szövetkezetek, a szakszervezet, a Komszomol és egyéb társadalmi szervek ama feladatának, hogy létrehozzák és támogassák a pionírudvarokat és -házakat, az ifjú technikusok állomásait, a fiatal természetbarátok, turisták köreit, a gyermekkönyvtárakat, a sport-, művészeti, zenei köröket, a pionírtáborokat, a más, iskolán kívüli intézményeket. Különösen hangsúlyozza az úgynevezett „bázisvállalatok“ felelősségét a hozzájuk tartozó szakmunkásképző iskolák, technikumok anyagi és erkölcsi támogatásában, esti iskolák szervezésében, a dolgozók/. I. Siskin: Borókaerdő melleit