Új Szó, 1973. szeptember (26. évfolyam, 208-232. szám)

1973-09-08 / 36 szombat, Vasárnapi Új Szó

ľLE¥EK

ÉLMÉNYEK

1973. IX. 9.

Az elmúlt hónapokban, hetekben megszámlálhatatlanszor Irtuk le a VIT szót. Figyelemmel kísértük a VIT- előkészületeket, még inkább a VIT eseményeit, most pedig, miután a fiatalság seregszemléje már befejeződött, hazánk VIT-küldöttségének tagjait fogjuk vallatóra.

Egy augusztus végi szombat délelőttjén kerestem fel a seneci (szenei) Milan Renkovskýt, aki a Bratislava- vidéki járás fiataljait képviselte Berlinben. Nem sok reménnyel nyomtam meg a csengőgombot, mert az idő nagyon is strandra csábító volt, s azt hittem, Milan is biztosan kihasználja a szabadnapot. Kellemesen csalódtam, amikor ő nyitott ajtót. Munka közben zavartam meg, beszámolót írt, mégpedig VIT' beszámolót. így hát rögtön a témánál voltunk, s az élmények felelevenítése könnyen ment.

— Berlini élményeimet nem is kell feleleveníteni, mert még mindig a varázsuk hatása alatt élek. Beszélni azonban annál nehezebb róluk, mert annyi van, hogy nem könnyű a legszebbet, legnagyobbat kiválasztani — mondja.

Aztán mégis megeredt a szava. Először elmondta, hogy 1970 óta SZISZ- tag. A Seneci Közszolgáltatási Üzem SZISZ-alapszervezetének alapító tagja és vezetője, s ő a seneci városi ifjúsági szervezet elnöke is. A berlini kiküldetés meglepte, de annál jobban örült neki.

— Ez volt életem első ifjúsági fesztiválja. S hogy mit jelentett a kiküldetés. azt csak most tudom igazán értékelni. A VIT-et talán azzal jellemezhetem a legjobban, hogy leírhatatlan volt. Leírhatatlan az első nerctől az utolsóig. A megnyitót, azt hiszem, nem kell részletezni, hisz aki csak tehette, végignézte a tv-ben. Csakugyan színpompás volt, nekünk azonban fáradságos is. Négy és fél órát várakoztunk, álldogáltunk és meneteltünk felsorakozva, míg beértünk a Világifiúság Stadionba. Ezt azonban akkor fel sem vettük, hisz olt is új ismerősöket szereztünk, dallal, tánccal rövidítettük az időt. Egész héten rengeteget szórakoztunk, sokszor bizony ötkor feküdtünk le, hatkor pedig már ébresztettek bennünket a fúvószenekarok. A szórakozáson kívül azonban meghatározott programunk is volt. Találkozókon, vitával egybekötött beszélgetéseken vettünk Vészt: komszomolistákkal, vietnami, USA-beli és a gyarmati országok fiatal jaival.

Élményei közül különösen kettőt emelt ki: az egyik delegációnknak a hallei Buna Üzemben tett látogatása volt, ahol az üzem megtekintésén kívül a fiatalok munka- és életkörülményeit tanulmányozták. „Olyan fogadtatásban volt ott részünk, mint talán Sehol másutt a VIT folyamán. Élményekkel, tapasztalatokkal, és emléktárgyakkal gazdagodva tértünk onnan vissza Berlinbe“ — mondta Milan.

Másik felejthetetlen élménye pedig a második világháborúban elesett szovjet hősök treptowi emlékművéhez fűződik. Az FDJ-tagok fáklyás sorfala között tisztelegtek a hősök emlékművénél, ahol Valentyina Tyereskova, a VIT tiszteletbeli és egyik legkedveltebb vendége mondott beszédet.

Milan berlini élményeiről, tapasztalatairól beszámolt üzeme SZISZ tagjainak, valamint a nemrég megtartott járási ifjúsági találkozó résztvevőinek is. Meghívták maguk közé a szenei iskola pionírjai is. A beszélgetéseken gondolatban újra átéli a VIT eseményeit. S erre emlékeztetik a szobájában és a lakás különböző helyén elhelyezett emléktárgyak: a berlini tv- torony makettje, jelvények, fesztiválvirágok, babák, képek és majd az új, ott szerzett ismerősöknek írt és a tőlük érkező üdvözletek. F. m.

MEGÉRDEMLIK _ A

Bodzsár Marikával az Ipeľské Predmostie-i (ipolyhidvégi) autóbusz- megállónál ismerkedtem meg. Az ipoly- sági autóbuszra várakoztam, Marika pedig több kislány társaságában az autó- buszmegálló körüli terep csinosításával, parkosításával volt elfoglalva. Amikor a lelkes kis leánycsapat munkája felől kezdtem érdeklődni, Marika készségesen felvilágosított:

— Falunk SZISZ szervezete elhatározta, hogy tevékenyen bekapcsolódik a faluszépítésbe. Az elhatározást tett követte, s ma már brigádmunkával kapcsolódunk be a faluszépítési akcióba. Egy fiú- és egy lánybrigád látott mun kához. A fiúk a felgyülemlett szemetet hordják el a kijelölt helyre, mi, lányok pedig az autóbuszmegálló környékét csinosítjuk, hogy azoknak is jó véleményük legyen a falunkról, akik itt csupán átutaznak.

— Mióta működik Hidvégen a SZISZ- szervezet? — kíváncsiskodtam tovább.

— Falunkban 1971 őszén alakult meg a SZISZ-szervezet, a fiatalság meglehetősen élénk érdeklődése közepette. Szervezetünknek jelenleg 46 tagja van. Szervezetünk élén igen agilis vezetőség áll, melynek legtevékenyebb tagjai: Mo- ravesík Ottó elnök, Štedrá Bandi alel- nök, a lányok közül pedig Abelovszky Márta, a szervezet titkára és Abelovszky Kati pénztáros. Nekik köszönhető, hogy szervezetünk eléggé sokoldalú tevékenységet fejt ki.

— A faluszépítésen kívül mit csináltok még?

— A faluszépítési munkálatokba társadalmi munkával kapcsolódunk be minden alkalommal, amikor erre szükség van. De szerveztünk már hulla- dékanyaggyüjtő brigádokat is, júniusban például ócskavasat és üvegpalackokat gyűjtöttünk igen szép eredménnyel.

— Úgy hallottam, irodalmi színpadotok is van?

— Igen, Valamennyien igen kedveljük Csontos Vilmos költőt és műveit, s ezért határoztuk el, hogy meghívjuk a költőt író—olvasó találkozóra. Erre az alkalomra szerveztük meg az irodalmi színpadot, melynek magam is tagja va* gyök. Az író—olvasó találkozó egyébként igen jól sikerült, a költő nagyon szívesen válaszolt valamennyi kérdésünkre,

BODZSÁR MÁRIA

s a találkozó és beszélgetés után dedikálta a könyveit. Ez a siker annyira fellelkesftett bennünket, hogy tervbe vettük újabb író—olvasó találkozók rendezését. A kulturális munka egyébként is igen érdekli a hídvégi fiatalokat. Ezt bizonyítja az is, hogy szervezetünk fennállása óta már nagy sikerű esztrád- műsort is bemutatott, melynek betanulásában nagy kedvvel vettek részt a szereplők. Ilyen tarka műsort is szeretnénk ismét betanulni.

Vannak o egyéb terveitek is':’- Terveink vannak, de ezek valóra váltása nem minden esetben csak rajtunk múlik. Nagyon örülnénk, ha lenne ifjúsági klubunk. A klub megalakulásának legfőbb akadálya azonban pillanatnyilag a megfelelő helyiség hiánya. Szeretnénk, ha a falu elöljárói kiutalnának számunkra a klub céljaira egy megfelelő helyiséget vagy épületet. A legjobb talán az lenne, ha erre a célra egy egészen új épület épülne. Mi, hídvégi fiatalok szívesen bekapcsolódnánk az építkezéssel kapcsolatos munkákba.

Marika, aki gimnazistalány és tanulmányainak befejezése után óvónő szeretne lenni, valamint a többi kedves, lelkes ipolyhidvégi fiatal beszélgetésünk során igen jó benyomást tett rám, s ezért talán nem elhamarkodott a kijelentés, hogy ezek a lelkes, minden munkára kész fiatalok a falu elöljárói és mindönki részéről megérdemelnék a támogatást . . .

SÁGI TÓTH TIBOR

Példás

kollektives

^ Bratislavai Magaséplfäi vállalat nehézgép javító-műhely ében kedves kis ünnepséget tartottak. A Ni kola j Jalamov vezette ifjúsági kollektíva, mely már eddig is a „SZISZ I. kongresszusa“ cím viselője volt, megkapta a szocialista munkabrigád cím első fokozatát.

A kollektívát a következő nyolc fiatal alkotja: Nikolaj Jalamov, a brigád vezetője, Cseles István, Štefan Klučka, Dusán Navrátil, Gáli István, František Sližka, Miroslav Vizváry és Imberger Béla. Valamennyien a nehézföldgépek javításán dolgoznak, ezért kötelezettségvállalásuk zöme munkájuk meggyorsítására és becsületes elvégzésére irányul. Ez év januárjában jelentkeztek a „Fesztivál virágért“ verseny - be. Azóta szabadnapjaikon 500 munkaórát dolgoztak le közel 150 000 korona értékben. Ezenkívül 65 tonna hulladékvasat gyűjtöttek. A X. VIT tiszteletére öten adtak közülük ingyenesen vért. Szabad idejükben rendbehozták az üzem és a műhely környékét, s a brigád bevételét — 900 koronát — elküldték a fesztiválalapra. A vállalat keretén belül elsőként jelentkeztek az A. Zá- potocky Bánya ifjúsági munkabrigádjának „Teljesítsd túl önmagadat és tarts ki“ jelszavas felhívására is.

Ez a nyolctagú példás ifjúsági kollektíva vállalásai teljesítésével igyekszik hozzájárulni ahhoz, hogy a fiatal generáció is kivegye részét hazánk gazdasági és társadalmi fejlődésének biztosításába

"V Emu

H©

IAMES Ml

bírta...

Ulirák József, aki pionírkora óta versenyez

(A felvételt

TÖTHPÁL GYULA készítette)

A múlt században a még mindig fából készített, de már majdnem igazi pedállal ellátott, nagy mellsőkere- kű járművet, az „ős biciklit“ az angolok csak „boneshaker"-nek, vagyis „csontrázó“-nak becézték. Bizonyára joggal. Viszont az első kerékpáros versenyt, melyet 1868 ban a párizsi Bois de Boulogne-ban rendeztek meg. az angol james Morre nyerte meg. Szóval bírta a „csontrázást“, s nem is akárhogyan.

Erre utal Uhrák József, a Nové Zám- ky-i {érsekújvári) SLÁVIA sportklub versenyzője, mert ha a kerékpározással, a versenyzéssel kapcsolatosan kérdezősködnek tőle, akkor nbgy szűkszavúan csak ennyit mond:

— Ha James Morre bírta, akkor bírom én is ...

Igaza van, hisz azóta Hillinann már feltalálta a lánchajtást, és biciklivé, illetve kerékpárrá vált őseink kétkerekűje: a fát felváltotta az acél, megszületett a fék, a küllő, a szabadon- futó, a gumikerék, majd a Dunlop-féle felfújható gumiköpeny és általánossá vált a kerékpározás sportja.

De talán ami Jóska szempontjából a legfontosabb: Néhány évvel ezelőtt

Érsekújvárott a járási pionirház mellett megalakították a SLÁVIA sportklub kerékpáros szakosztályát. Az érsekújváriak ugyanis úgy érveltek, hogy a pionírház pontos és hivatalos elnevezése azért Pionír- és Ifjúsági Ház, hogy a pionírok és a fiatalok számára egyaránt szórakozási, művelődési, sportolási lehetőséget teremtsen.

A szakosztály elnöke Kosík Ferenc elvtárs, aki nemcsak elnök, hanem edző is. Ügy szokta megszervezni a foglalkozásokat, hogy kezdve a leg- ifjabbaktól, vagyis a pioníroktól az élversenyzőkig mindenki megfelelő oktatásban, edzésben részesüljön. Ha valaki már pionírkorában az ő „keze alatt" megkezdte a versenyzést, akár élversenyzővé is lehet.

Jóska például 12 éves kora óta tagja a sportklubnak. Pionírkorában kezdte az edzést, a versenyzést. Most 17 éves, autómechanikus, szakmai tanulmányait az idén fejezte be, tehát már „felszabadult“, és mint versenyző, már az Ifjúsági csoporthoz tartozik.

Még nem élversenyző, de minden lehetőség adott. Csak élni kell a lehetőségekkel. Egyébként a többi rajta múlik. Tudja, hisz azért hangoztatja lépten nyomon:

— Ha James Morre bírta, akkor bírom én is ...

A lehetőségekről volt szó. Nos, a sportklub 1971 óta rendszeresen benevez a budapesti VASAS KUPA kerékpáros versenybe. A magyarokon kívül Ausztria, Olaszország, Svájc és hazánk legjobb ifjúsági versenyzői rajtolnak ezen a versenyen. A SLÁVIA sportklub mezében, 1971-ben, az egyéni versenyben 35 ponttal Ilajt- mann Ľubomír volt a győztes. Tavaly szintén. De a csapatversenyben is „remekeltek“ az újváriak, hisz tavaly csak egy pont kellett volna még, hogv ők nyerjék meg a kupát. Példás, 49 pontos teljesítménnyel második helyezést értek el erős nemzeközi mezőnyben.

Jóska eddig csak hírből ismerte, tudta, hogy milyen egy kupaverseny, mit jelent nemzetközi mezőnyben versenyezni. Az idén azonban, mint ifjúsági versenyzőt, őt is elvitték Budapestre. Lehetőséget kapott. Megismerkedett a versenyszokásokkal, „belekóstolt“, s ha mindjárt, az első rajtnál nem is ért el valami nagyszerű, fényes teljesítményt, jól startolt, a hatodik helyen végzett. A jövőre vonatkozólag pedig biztató nemcsak teljesítménye, hanem ígérete is, hisz lépten-nyomon. ismételten mindig csak ezt mondja:

— Ha James Morre bírta, akkor bírom én is ...

Hajts, Jóska, hajts! fhalJ