Új Szó, 1973. szeptember (26. évfolyam, 208-232. szám)

1973-09-08 / 36 szombat, Vasárnapi Új Szó

fflHSMD - THHSBmiinH KIPIHENT - ÚJULT ERŐVEL 25 éve halt meg Bédy-Schwimmor Róza Két évvel a második világháború kitörése előtt, 1937 őszén, egy nemzetközi bizottság, amelynek többek között Romain Rolland, Selma Lagerlöf, Albert Einstein és Stefan Zweig voltak a tagjai, magyar asszonynak, Bédy-Schwim- mer Rózának ítélte a világbéke díjat. Eredetileg énekesnő volt a nőmozgalomnak ez az úttörő­je, aki huszonöt évvel ezelőtt, 1948. augusztus 3-án halt meg. Bédy-Schwimmer Róza emberi és politikai törekvései- I :k azonban jobban megfelelt az újságírói pálya. Ezen a munkahelyen jobban szolgálhatta a feminizmus és a béke- mozgalom ügyét. Nemének társadalmi, gazdasági és politi­kai felszabadításán kívül ugyanis az egész világot egység­be tömörítő békeharcot tűzte célul maga elé. Mint a Nőtisztviselők Országos Egyesületének elnöke 1897-ben megindítota a nők politikai egyenjogúságának el­ismertetését szolgáló mozgalmat. Már 1904-ben megalakítot­ta a polgári radikális jellegű feministák egyesületét. Ezen­kívül tizenhárom évig szerkesztette a Nő című lapot. Egy évvel később már Londonban működött mint a nemzetközi nőmozgalom sajtótitkára. Bédy-Schwimmer Róza az első világháború kitörésétől kezdve a háborúellenes pacifista mozgalom egyik kiemel­kedő vezetője volt. Az 1918-as polgári demokratikus forra- c. .lom győzelme után rövid ideig a Nemzeti lanács Intéző Bizottságában dolgozott, majd a Károlyi-kormány svájci kö­vete volt. A Tanácsköztársaság alatt lemondott, de annak bi’kása után Európa-szerte agitációt folytatott a magyaror­szági fehérterror ellen. 1921-ben az Egyesült Államokba '-öltözött. Nyolc évvel később megtagadták tőle az ameri­kai állampolgárságot, mert nem volt hajlandó aláírni a szo­kásos nyilatkozatot, hogy szükség esetén fegyverrel is szol­gálja új hazáját. Wenrtwl Holmes bíró ugyanakkor a sajtó­ban megjelen interjúban figyelemre méltónak nevezte a gondolatszabadságról vallott nézetét. Egy nagy eszme hor­dozója volt. Nézete szerint a békét meg kell teremteni, még inlolőtt az egyik vagy a másik fél győzelmet arat. A győze­lem úgy nis lehetetlenné teszi a méltányos békét. A béke­kötés igazságtalanságai mindig magukban hordják az új náború csíráját. Munkájának és törekvéseinek csúcspontján, akkor volt a legharcosabb, amikor a „bégető pacifisták" elhallgattak, és a világ lelkiismerete csak Romain Rollandhoz hasonló szel­lemű emberekben szólalt meg. Sajnos, hiába fordult célja elérésére Woodrow Wilsonhoz, Henry Fordhoz és más ha­talmasságokhoz. Nem tudta megnyerni közvetítésre az ak­kor még semleges országokat. A nagyszerű feministának és jékeharcosnak az volt a legnagyobb tévedése és tragédiája, hogy azoknak a segítségével akarta megteremteni a békét, akiknek létérdeke a háború. A nemzeti, faji és osztályel- nyomás haszonélvezői nem tömöríthetik egységbe a világ társadalmát. A béke épületének mélyen a földbe ásott alap­ból kell kiemelkednie. (A nők teljes egyenjogúsítása sem történhet meg feminista alapon.) Írói, előadói és szervezői munkája mégsem volt hiábavaló. Életben tartott egy eszményt a szörnyű realitások legvál­ságosabb éveiben. Lloyd George emlékirataiban dicséri a „befolyásos magyar hölgy“ kasszandrai jóslatú éleslátását, amellyel előbb figyelt fel az első világháború veszedelmére, mint az angol politikusok. A nő gazdasági helyzetéről írt könyvén kívül lefordította Charlotte Perkins Gillmann, Women and Economies című munkáját. Német nyelven jelentek meg A házasság eszmé­nyei és e^ményl házasságok, Központi Háztartás, valamint Az új otthon kultúrája című kötetei. Élete utolsó éveiben betegsége és anyagi gondjai ellenére Is harcolt a házasságon kívül született gyermekek és a há­látlanul bolyongók jogainak elismertetéséért. Nobel díjra is felterjesztették, de a halál közbeszólt. HÁZASTÁRSAK (4) Becsületes fiúnak látszott,. • Mögöttünk van már a forró nyár összes örö­meivel és gondjaival. A kirándulásoknak örülünk, de ezek természetes velejárója a készülődéssel járó gond is. A gondokat elfeledjük és szívesen emlékezünk vissza hazánk szebbnél-szebb tájain, vagy a külföldön töltött kellemes napokra, hetekre és színes élménybeszámolókat tartunk barátaink­nak, ismerőseinknek. Azt is elmondjuk, hogyan teremtettük elő az anyagiakat, mert bizony a ki­rándulás pénzbe kerül. Sokan például egész év­ben szorgalmasan takarékoskodnak, hogy üdülni mehessenek. Köztudott azonban, hogy nem minden­kinek kell a saját zsebéből fizetnie az üdülés költ­ségeit, s így a többgyermekes családoknak, akik­nek másra kell a pénz, és a kezdő fiatal dolgo­zóknak, akiknek még alacsony a jövedelmük sem kell kuporgatni, vagy végképp lemondani más vidék, más emberek megismeréséről. Elsősorban őket hivatottak ilyen alkalommal anyagilag tá­mogatni a szakszervezetek üzemi bizottságai. Ezt tapasztaltuk a bratislavai Prior áruházban is, ahol Husek elvtársat, a kereskedelmi osztály vezetőjét kerestük. Beosztásánál fogva nagyon el­foglalt ember. Sok munkája ellenére szívesen vá­laszolt az üzemi üdültetéssel és az anyagi hozzá­járulással kapcsolatos kérdésekre. Hogy miért ép­pen hozzá fordultunk felvilágosításért? Azért, mert a felelős beosztása mellett még egy fontos funk­ciót tölt be az üzemben: ő a szakszervezet üzemi bizottságának az elnöke. — Saját üdülőink nincsenek — kezdte a beszél­getést Husek elvtárs — ezért más megoldásokat keresünk. Élünk azokkal a lehetőségekkel, ame­lyeket a Čedok utazási irodák kínálnak. Az idei nyár folyamán 14 személy vett részt kéthetes üdü­lésen Szlovákia és Csehország különböző üdülő­helyein. Hét házaspár számára biztosítottunk he­lyet a Čedok által hirdetett kirándulóhelyeken. Alkalmazottaink számára mi fizettük a kirándulás költségeit. — A fiatalok szívesen mennek télen is kirándulni. Tizenöt egyhetes beutalónk van a té­li hónapokra. '— Nem feledkeztünk meg az alkal­mazottak iskoláskorú gyermekeiről sem. Ebben az évben huszonkilenc gyermek számára kaptunk be­utalót pionírtáborokba. — Legnagyobb érdeklődés természetesen a külföldi kirándulások iránt van. A nyár folyamán fokozatosan harmincöt alkalma­zottunk vett részt külföldi üdülésen, valamelyik tengerparti államban. — Ezenkívül az egyik lip­csei áruházzal közösen csereüaültetési akciókat bonyolítunk le. Évente nyolc alkalmazottunk megy az NDK ba, és tőlük ugyanannyi alkalmazott jön Szlovákiába üdülni. Az üdültetésekkel járó költ­ségeket a kulturális és szociális alapból fedezzük, olyan arányban, ahogy a szakszervezet erre vo­natkozó előírásai megengedik. Búcsúzóul a szakszervezet üzemi bizottságának az elnöke több nevet sorol fel, akik ebben az év­ben az üzemtől kapott anyagi hozzájárulással kül­földön nyaraltak. így tudtuk meg Paičková Anná­nak a nevét is, aki a villamos háztartási gépeket árusító osztályon dolgozik mint elárusító. Kérdé­seinkre mosolyogva válaszolt. — Meglepődtem, de, ugyanakkor nagyon meg­örültem a beutalásnak. Nem számítottam rá, hogy éppen engem részesítenek ilyen figyelmességben. Igaz, már öt éve dolgozom ezen a részlegen, s azt hiszem a munkámmal mindig meg voltak elégedve. Azért mégis váratlanul ért. Július elején tehát összecsomagoltam és elutaztam Jugoszláviába. Izgatott voltam, mert még sohasem jártam külföl­dön. Ilyen utazásra bizony néhány ezer korona kell, és ennyit még nem sikerült megtakarítanom, így hát kétszeres örömmel indultam útnak. Előre örültem az ismeretlen tájaknak, embereknek, s an­nak, hogy csak zsebpénzt kellett a saját pénzemen beváltanom. A Becsics nevű tengerparti üdülő­helyen eltöltött 15 nap alatt nagyon jól éreztem magam, s ráadásul még az időjárás is kedvezett. Rengeteget jártunk szórakozni, kirándulni. Anna Paičková és a többi üdülőtársa s a szülők, akiknek a gyermekeik pionírtáborokban voltak, mind szívesen gondolnak a nyárra. A társadalom támogatása nélkül talán nem lett volna ilyen nyu­godt, élményekben gazdag nyaruk. A nyaralásból visszatérők újult erővel láthatnak hozzá a minden­napi feladatok teljesítéséhez. Ügy vélem, ilyenkor látja a munkaadó, hogy a dolgozók üdültetésére kiadott pénz nem veszett kárba. PÁKOZDÍ GERTRÜÖ Huszonkét éves voltam, amikor Kar­csit megismertem. Naponta találkoz­tunk. Komoly, becsületes fiúnak lát­szott. Félévi ismeretség után megtar­tottuk az eljegyzést. Szüleim valóságos lakodalmat csaptak az eljegyzésünkre. Rengeteg ajándékot kaptunk. Karcsi néhány hét múlva bejelentet­te: Csehországba megy dolgozni, hogy többet keressen. A családalapításhoz pénz kell. Beleegyeztem. Ezután két- háromhetente találkoztunk. Majdnem rendszeresen. Egyszer azonban távira­tot kaptam: okvetlen várjam őt az ál­lomáson. Izgatottan készülődtem a találkozás­ra. A legszebb ruhámat vettem fel. A gyorsvonat megérkezett, de Karcsit hiá­ba vártam. Nem is írt. Csak a következő hónap­ban kaptam tőle egy lapot. Ekkor csalódtam benne először. Aztán hazajött és mindent ^megma­gyarázott“. Rengeteg a dolga — mon­dotta — írni sincs ideje Már azon töp­rengtem, hogy visszaadom a jegygyűrűt, szakítok vele. Össze! teherbe estem. Gyorsan meg­tartottuk az esküvőt. Utána a szüleihez költöztünk. Egyszoba-konyhás lakásban laktunk. Eleinte rendesen dolgozott. Sok megrendelése volt, mivel jó munkát végzett. Én a konzervgyárban dolgoz­tam. Naponta együtt utaztunk s együtt jöttünk haza. Viszonylag jó jövedel­münk volt. Én igyekeztem minden fil­lért félre tenni, hogyha meglesz a gye­rek, ne kelljen kapkodni. Vettünk egy lemezjátszót, varrógépet, televizort és természetesen babakelengyét. Amikor Ildikó megszületett, én ott­hon' maradtam. A házasságunk ekkor kezdett elrom- lani. Az is előfordult, hogy Karcsi egy hétig nem jött haza, sőt volt eset, hogy egy hónapig sem láttam őt. Azzal vi­gasztalt, hogy sokat dolgozik ,,munka után“ is, hogy a pénzét bankba rakja, és nemsokára „meglep“ bennünket. Rájöttem, hogy hazudik. Tűrtem és könyörögtem neki. ígérgette, hogy meg­javul. Kétévi házasság után megszületett a másik kislányunk is. Azt hittem, a két gyerek majd leköti őt. Visszatartja a Jó tudni A kerek hímzett, kötött vagy horgolt térítőkét a háziasszo­nyok általában há­romszög alakban, il­letve legyezőszerűen hajtják össze. Ez pe­dig nagyon helytelen, mert a terítő közepe emiatt kinyúlik, kicsú­csosodik, és haszná­lat előtt ismét kiva­salhatjuk. Hogy ezt a fölösle­ges munkát elkerül­jük, a mellékelt ábrá­kon bemutatott módon hajtsuk össze a kerek térítőt. Természetesen összehajtás után már nein vasaljuk, nehogy a hajtás nyomán éle rossz barátoktól, a zülléstől, megállít­ja őt a lejtőn. Kimerültem. Kórházban kezeltek. Amíg felépültem, a gyerekek a nagy­mamánál voltak. Aztán újra dolgozni mentem, hogy a gyerekeket valahogy el tudjam tartani. Karcsi eltűnt. Pénzt nem küldött. Közben jöttek a levelek egymás után: fizessem ki klsebb-na- gyobb adósságait. Volt munkahelyéről is kaptam értesítést, hogy nem dolgo­zik. Aztán hazajött: részegen. Amikor megpróbáltam őt felelősségre vonni, miért nem dolgozik, megvert. Azt mond­tam neki, hogy elválok. Megfenyegetett: kivégzi az egész családot. Féltem tőle. Olyan züllötten, rongyosan jött ha­za, hogy nem nézhettem. A magam kis fizetéséből öltöztettem fel őt. Ilyenkor mindig megígérte, hogy megjavul. Aztán újra eltűnt otthonról, eltűnt a munkahelyéről. És ez így ment évről évre. Végül is feljelentettem őt a helyi nemzeti bizottságon. Megmutattam azo­kat a leveleket, amelyeket a hitelezői írtak és azt is, amit a munkaadója kül­dött. Elmondtam, hogy fogalmam sincs, hogy hol van a férjem. A rendőrség megtalálta. A bíróság — mert végül is oda került — 600 koronát szabott meg a két gyerek nevelésére. DUDÁS TERÉZ maradjon. Az ily mó­don lazán összehaj­tott térítőt lehetőleg úgy tegyük be a szek­rénybe, hogy nagyobb súly ne nehezedjék rá, vagyis a sorban legfelül legyen. így aztán használat előtt nem kell újra kiva­salni. Elég, ha szét­hajtogatjuk és ke­zünkkel kissé kisimít­juk. — P — Divat Sálkendő a divat Az új divatirányzatra mindig egy-egy apró kiegészítő is jellemző: így a mai divatra pl. a sálkendő. Az 1973-as di­vatirányzatot ismertető divatbemutatókon mindenütt találkozhattunk a sálkendő­vel. Úgyszólván minden öltözékhez vise­lik: Kabáthoz, kosztümhöz, ruhához, blúz­hoz, pulóverhez, nadrágkompiéhoz, külön­féle együttesekhez, sőt még a strandru- hákhoz is. Saját leleményességünktől, ötletességünktől függ, hogyan viseljük. 1. Sima nyakkivágású pettyes blúz, ol­dalt csomóra kötött kis sálkendővel. 2. A sportos jellegű csinos fehér teszi 1- ruhát piros, kék, fekete vagy zölt pettyes sállal egészíthetjük ki. Ebben az esetben a sálkendőt a gallér alá tesszük, és elöl laza csomóra kötjük. 3. A rézsútosan csíkos szoknyából és övig érő boleróból álló együttesnek is divatos jelleget ad a kis sálkendő. 1973. IX. 9. 16

Next

/
Thumbnails
Contents