Új Szó, 1973. szeptember (26. évfolyam, 208-232. szám)

1973-09-08 / 36 szombat, Vasárnapi Új Szó

Hírek

■ ■■■ wn

a

Szovjetunióból '

SZ. SZALICSEV:

1973

IX. 9.

A .marxizmus—leninizmus — mind tudjuk — az osztályharc három fő formáját különbözteti meg: a gazdaságit, a politikait és az ideológiait (elméletit].

Történelmileg a munkásmozgalom gazdasági harccal kezdődött. „A szakmai harc — írta Lenin — az egész munkás- mozgalomnak egyik állandó, a kapitalizmus idején mindig szükséges, mindenkor kötelező megnyilvánulási formája.“ (Lenin Müvei, 35. kötet, 359. old.). Az a tény, hogy a munkásmozgalomban számtalan esetben találkozhatni nemcsak szocialista szakszervezetekkel, nem jogosít fel az osztályharc ezen formájának bárminemű lebecsülésére. Minden marxista—leninista abból indul ki, hogy a harcnak ez a legtömegesebb formája, amely a munkásság körében a tőkés elnyomás elleni spontán tiltakozásból születik, elválaszthatatlan része a forradalmi mozgalomnak.

A munkások spontán tiltakozásának alapja az objektíve létező osztályérdek, ám ahhoz, hogy ez a tiltakozás tudatos osztályharccá nőjjön, eszmeileg nevelni kell a tömegeket. Ebből adódik az ideológiai harc szükségessége. Marx és Engels érdeme — állapította meg Lenin —, hogy megteremtették a forradalmi elméletet, s ezzel a tudományos szocializmus és a munkásmozgalom egyesítésének a szükségességét, és a szocialisták feladatává tették a proletariátus osztályharcának szervezését. Lenin hangsúlyozta: „Forradalmi elmélet

nélkül nem lehet forradalmi mozgalom sem.“ (Lenin összes Művei, 6. köt., 22. old.).

A politikai harc az osztályharc magasabb rendű formája. Magának a politikai harcnak is több fokozata van. A gazdasági érdekeknek politikai eszközökkel való védelme még nem viszi okvetlenül a fejlett osztályharc útjára a munkásokat. A marxista—leninisták nem elégedhetnek meg a gazdasági és a politikai harc egyszerű egyesítésével. Feladatuk az, hogy a munkások politikai tudatát a tudományos szocializmus színvonalára emeljék, és a dolgozók napi követeléseiért folytatott harcot a hatalom forradalmi kivívásáért való harccá változtassák. „A marxizmus csakis akkor ismeri el az osztályharcot teljesen fejlettnek, „össznemzetinek“, ha nemcsak kiterjed a politikára, hanem a politikában is a leglényegesebbet ragadja meg: „az államhatalom berendezését“ — magyarázta Lenin. (Ugyanott, 23. köt., 239. old.).

A történelmi fejlődés különböző fokain változik az arány az osztályharc különféle formái között. „A különböző országok munkáspártjaiban — írta Lenin — nemegyszer felvetődött és természetesen nemegyszer felvetődik még az a kérdés, vajon nem kell-e az adott pillanatban a proletariátus gazdasági vagy politikai harcára valamivel több vagy valamivel kevesebb figyelmet fordítani.“ (Ugyanott, 4. köt. 158., old.).

A mai világ és az egyes országok konkrét társadalmi-politikai helyzetének számításba vétele segítséget nyújt az osztályharc különböző formái közötti helyes arány meghatározásában, így hát ennek döntő jelentősége van a forradalmi politika kidolgozása és érvényesítése szempontjából.

A balos koncepciók többek között éppen azért olyan ártalmasak, mert teljesen figyelmen kívül hagyják a gazdasági harcot. Másfelől, ha a politikai harc feladatait a munkások gazdasági érdekeinek egyszerű védelmére korlátozzák, a munkások harca a tradeunionizmus színvonalára süllyed, amely képtelen véget vetni a kapitalista uralomnak. S végül, az ideológiai harc szükségességének közvetlen vagy közvetett tagadása lett gyakorlatilag valamennyi revizionista áramlat sajátos vonása.

A forradalmi munkáspárt legfontosabb funkciója éppen az, hogy a munkástömegek osztályharcának mindhárom alapvető formáját vezetve, egy percre se feledkezzenek meg a végső célról.

A gazdasági harc az állammonopolista kapitalizmus viszonyai között

A tudományos-technikai forradalom és az állammonopolista kapitalizmus fejlődése jelentős mértékben befolyásolja az osztályharc három formájának mind a tartalmát, mind egymáshoz való viszonyukat. A tőkés termelés koncentrációja és az államnak a gazdaságba való fokozottabb beavatkozása folytán olyan körülmények alakulnak ki, amelyek között még a legégetőbb gazdasági követelésekért vívott harc is egyre erősebben vonja be a munkásokat a politikai harcba, vagyis az állammonopolista rendszer elleni harcba.

A tudományos-technikai forradalom sok új mozzanatot vitt a munkafeltételekbe és a munkások életébe. Ma már a viszonylag kedvező gazdasági konjunktúra sem biztosítja a kellő foglalkoztatottságot. Még nemrégen is, ha egy munkás valamilyen képzettséget szerzett vagy elsajátított egy szakmát, ez általában egész életére kereseti forrásul szolgálhatott. Ma egyre inkább megváltozik a helyzet, s a létbizonytalanság a tőkés termelési mód elmaradhatatlan vonásává válik, amely meghatározza a munkások munka- és életkörülményeit. Ennek megfelelően változnak a foglalkoztatottság biztosításáért vívott harc módszerei is. A tudományos-technikai forradalom viszonyai közölt ez a prob léma csakis a munkaerő szakmai, ága zati és területi mozgásának állami szabályozása útján oldható meg. A munkás- mozgalom kénytelen magasabb rendű követeléseket kitűzni, síkra kell szállnia a foglalkoztatás, a munkaerőképzés és -átképzés rendszerének gyökeres átala kításáért, ez pedig érzékenyen érinti a gazdaságpolitika fő irányait, a gazdaság irányításának alapvető problémáit. Ezen az új porondon vívott harcukkal a munkástömegek közvetlen betekintést kapnak a tőkés kizsákmányolás mechanizmusába, s így meggyorsul osztálytudatuk formálódása.

Jelentősen megváltoznak a bérek eme léséért vívott harc feltételei is. Jóllehet a munkásmozgalom elért bizonyos eredményeket ezen a téren, a szociális elégedetlenség tovább növekszik, mert a burzsoázia újabb és újabb módokat talál a középrétegek keresetének megnyirbálására, s ebben mindinkább támaszkodik az államra. A legpregnánsabb kifejezése ennek a tendenciának az úgynevezett „jövedelempolitika“, amely a szociális manőverezés újabb eszközeit ~ adja a burzsoázia kezébe, és lehetővé teszi számára, hogy csökkentse a sztrájkoknak és a szakszervezeti harc más hagyományos módszereinek a hatékonyságát. Csakhogy ezzel a burzsoázia akaratlanul is bevonja a szakszervezeteket a jövedelemelosztás területén folyó politikai harcba, s így a béremelésért folyó harc mind szorosabban összefonódik a politikai harccal.

A kapitalizmus egyik mélyreható ellentmondása (a tudományos-technikai haladás lényegesen megváltoztatta a munkás munkájának tartalmát) az, hogy egyfelől mind nagyobb mértékben in- tellektualizálódik a munka, másfelől vi szont — még a magas szakképzettségű munkás esetében is — a munka egyre inkább személytelenné válik. Az átlagos bérmunkás ma sokkal nagyobb műszaki ismeretekkel rendelkezik, mint régebben, ugyanakkor nem érzi, hogy termelési tapasztalatai bármiféle értéket képviselnek, hogy képes volna szakmáját tökéletesíteni vagy akár csak szakmai profilját is megőrizni. Minél inkább intel- lektualizálódik a munka, annál tűrhetetlenebbé válik a munkás elidegenedése a tőkés termelésben.

A termelés irányításának demokratizálásáért ezen az alapon meginduló harc mind fontosabb helyet kap a munkás- osztály általános akcióprogramjában.

A burzsoázia legelőrelátóbb csoportjai készek bizonyos formákban bevonni a munkásokat a termelés irányításába, s így próbálják tető alá hozni az „osztályegyüttműködést“. A tőkés termelés viszonyai között ugyanis a vállalkozóknak nagy lehetőségei vannak arra, hogy a vállalatában foglalkoztatott munkások gazdasági érdekeit közvetlen összefüggésbe hozza a vállalat prosperitásával, s így rábírja a munkások képviselőit: saját érdekeiket védve gondoskodjanak a vállalat profitjának emeléséről: ezzel óhatatlanul tovább erősíti a kapitalista viszonyokat.

A politikai harc új lehetőségei és perspektívái

A kapitalizmus általános válságának viszonyai között a demokratikus harc társadalmi-gazdasági funkciói lényeges változásokon mentek át. Először is, ez a harc közvetlenül behatolt a társadalmi és a gazdasági viszonyok szférájába. A Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak és a Szovjetunió szocialista építésének tapasztalataiból megszületett a „szociális szabadság“ történelmileg új fogalma. Arról van szó, hogy az Októberi Forradalom előtt a szociális törvényhozás, amely mindig tükrözi a dolgozók jogaikért vívott harcának az eredményeit, még a legfejlettebb tőkésországokban is csak csírájában volt meg, és a szakszervezetek, a sztrájkok legalizálásában, a napi mtfnkaidő korlátozásában, az elemi balesetvédelem biztosításában merült ki. Az Októberi Forradalom új szakaszt nyitott meg a munkások szo- ciális jogaiért folyó harcban, amely a demokratikus harc fontos részévé fejlődött.

Az olyan követelések, mint az államosítás, a munkásellenőrzés, az irányításban való részvétel — a munkások nagy tömegeinek harci jelszavaivá váltak. Reformista illúzió volna, ha eltúloznánk a munkásmozgalom e téren elért egyes eredményeinek önálló jelentőségét, de kétségtelen, hogy ezek az eredmények nagy hatással vannak a demok ratikus harc jellegére. A burzsoá alkotmányok már nem ignorálhatják ezeket az eredményeket; a burzsoázia kénytelen így vagy amúgy rögzíteni őket a törvényhozási (sőt nemzetközi jogi) társadalmi-gazdasági normák új kategóriáiban. Persze, amíg fennmarad a burzsoázia politikai uralma, az ilyen normák inkább csak formálisak és deklaratív jellegűek. De ez mit sem változtat azon a tényen, hogy az 'osztályharc során a tömegek tudatában meggyökeresedik egy olyan demokráciának új fogalma, amelynek nemcsak az állampolgárok jogegyenlőségét kell biztosítani, hanem a gazdaságban és a szociális szférában is érvényesítenie kell a demokratikus elveket.

Gyökeres változáson megy at a demokratikus harcban részt vevő erők megoszlása is.

A polgári demokrácia hagyományos pártjai elhúzódó súlyos válságba jutottak. Különösen kirívó megnyilvánulása ennek az, hogy több tőkésországban a fasizmus jutott hatalomra. Amikor a demokratikus fejlődés már nem biztosíthatja a burzsoázia politikai uralmát, a burzsoázia egyszerűen elárulja a de mokráciát. A második világháború után a kapitalista országok többségében a munkásszervezetek szerezték meg a ve zető szerepet a demokratikus harcban, háttérbe szorítva a polgári demokratikus pártokat.

Ily módon a demokratikus harcban megváltoztak a politikai erőviszonyok, megváltozott a demokratikus mozgalom összetétele, megváltoztak a feladatai. Ez a mozgalom ma főképpen munkásokból és hozzájuk csatlakozó dolgozó tömegekből áll. Olyan célokat követ, amelyek következetes megvalósítása megingathatná a töke politikai hatalmának tartópilléreit, és előkészíthetné a feltételeket a tőkés uralom teljes likvidálásához. Ennek folytán egyre mélyül a szakadék a demokratikus mozgalom és a burzsoá demokrácia között.

Csakhogy a mai demokratikus harcban rejlő forradalmi lehetőségek nem valósulnak meg spontánul.

A forradalmi erőkkel erős ellenség áll szemben. A gazdasági és a politikai halaimat kezében összpontosító monopoltőkés burzsoáziának újabb lehetőségei nyíltak az osztályharcban való manőverezésre. Az uralkodó osztály nemcsak arra használja fel széles körben az államapparátust, hogy gazdasági szabályozással elejét vegye a kapitalizmusra nézve végzetessé válható szociális megrázkódtatásoknak, hanem arra is, hogy közvetlenül befolyásolja a szociális viszonyok formálódását. A proletariátus heves osztályharcával elért szociális vívmányokat a burzsoá propaganda úgy tünteti fel, mint az állam reformista tevékenységének gyümölcseit, s azt próbálja elhitetni a dolgozókkal, hogy nincs szükség osztályharcra. Nagyobb távon a burzsoázia szociális stratégiája arra irányul, hogy egy olyan, mindenre kiterjedő rendszert építsen ki, amely lehetővé tenné az osztályharc menetének teljes ellenőrzését, és így elháríthatná a fennálló rendszerre leselkedő veszélyt.

Az állammonopolista kapitalizmus politikai fejlődésének ez a tendenciája komoly veszélyt jelent a forradalmi mozgalomra és a demokráciára. Annak arányában, ahogy egyre inkább növekednek az állam gazdasági és szociális funkciói, a polgári demokratikus intézmények mind kevésbé képesek ellenőrizni a végrehajtó hatalom tevékenységének minden területét.

A mai demokratikus mozgalomban mindinkább előtérbe kerül a néptömegek tényleges hutaimáért vívandó harc, márpedig a polgári demokratikus intézményeket a burzsoázia hatalmának biztosítására hozták létre. Aki ilyen körülmények között idealizálja a polgári demokráciát, az visszafelé húzza a demokratikus mozgalmat. Az a tény, hogy Franciaországban összeomlott a IV. Köztársaság, amelynek politikai rezsimje sok nyugati országénál közelebb állt a polgári demokrácia eszményéhez, meggyőző bizonyíték arra, hogy csődbe jutott a demokrácia egész reformista koncepciója. Maga az élet most olyan politikai programot diktál, amely túllép a polgári demokrácia keretein, mert kü lönben mindig csak a monopóltőke marad a helyzet ura.

Épjjen ezért a kommunisták véleménye szerint a demokratikus harc csak akkor lehet sikeres, ha emelkedik a po litikal harc általános színvonala. A kommunisták hamisnak minősítik azt a tételt, amely szerint a polgári demokrácia biztosítja a szocialista építéshez szükséges és elegendő politikai feltételeket, s kitűzik az új típusú demokráciáért vívandó harc programját.

(A tanulmány befejező részét a Vasárnapi Oj Szó legközelebbi számában közöljük.)

Q A* Irtis, az Isim és a Tobol folyók közötti hatalmas területen egykor elefántok, orrszarvúak, tevék és hatalmas testű bölények éltek. Kazah zoológusok felkutatják és tanulmányozzák a megkövesedett állatokat, hogy rekonstruálják az állatvilág fejlődésének szakaszait. A leletek segítségével a geológiai rétegeződések kora is pontosabban meghatározható, ami igen fontos a geológiai feltárások szempontjából.

9 Csodálatos fák tűntek föl Vologda megyében: törzsük erdei fenyőre, koronájuk cédrusra emlékeztet. Háromszor olyan gyorsan nőnek, mint a közönséges cédrusok. A különleges fákat tanulók nevelték a vaskai járásban működő iskolai erdőgazdaságban, ahol szakemberek irányításával érdekes kísérleteket végeznek.

9 A kazahsztáni geológusok kitartó munkája meghozta gyümölcsét: a Csu-Száriszu völgyben — a tudósok számításainak megfelelően — földgázt találtak. A földgáz lelőhelye Karaganda, Tyemirtau, Csimkent és Dzsambul vidékén terül el, a Taskentbe, Frunzébe és Alma-Atába vivő földgázvezeték közelében.

9 A világ egyik legnagyobb (30Ü méter magas) betongátját, amely Grúziában az Inguri Vízerőműnél épül, 'most a Szovjetunió másik részén, a Narva folyón kísérletezik ki. A gát 1:150 arányban kicsinyített modellje az ingo- rinak. Egyebek között kipróbálják a gát szeizmikus szilárdságát is, és ezért különleges szerkezettel 12 es erősségű földrengést, „imitálnak“.

9 D. Dávidján jereváni mérnök eljárást javasolt az ültetvényeken termesztett fák magjának szedésére. Eszerint egy helikopterről fémből készült, búra alakú hálót bocsátanak le a fák koronájába. A magvakat ventillátorok által keltett erős légáramlat söpri a hálóba, amelyben aztán magtárakba szállítják a magvakat.

^ A sztihumi barlangkutató kör fiataljai bejárták a Fekete-tenger melléki barlangok nagy részét. Kutatásaik eredményeképpen illusztrált albumot jelentettek meg Abbázia föld alatti palotái címmel, amely lehetővé teszi az érdeklődőknek, hogy képzeletben utazást tegyenek a föld alatt, s bepillantsanak többek között abba a barlangba, melyben egy monda szerint Prométheusz szenvedett.

0 Az alma-atai Hidrogeológiai ós Hldrofizikai Intézet munkatársai feltérképezték a kazah sztyeppek és sivatagok mélyén áramló „láthatatlan folyókat". Meghatározták a folyók medrét, a lefolyó víz mennyiségét, vegyi összetételét Az ilyen folyók különösen az Aral-tonger és a Dzsungarszki] Alatau hegység között elterülő félsivatagos területeken gyakoriak.

@ Érdekes órát szerkesztett A. Veszelov, a Kalinyin megyei Mak- szatyiha olajfinomítójának munkása. A nagy fekete számlap a naprendszert ábrázolja. A Nap mutatja a perceket, a Föld az órákat, a Jupiter pedig a hét napjait. Az egyik kis számlapon az Is leolvasható, hány éve jár az óra, s egy másik kis számlap a hónapokat mutatja.

® Jóval időszámításunk előtt ügyes fegyverkovácsok, ékszerészek, fazekasok éltek a jelenlegi Kazahsztán területén. Erről tanúskodik az a 4000 leletből álló gyűjtemény, amelyet a régészek a Tyany-Sany északi lejtőihez közel eső régi halom (kurgán) alatt találtak. Többek között egy 30 edényből álló 2500 éves „étkészlet“ is napvilágra került

A MAI OSZTAlYHARC SAJÁTOSSÁGAI A TŐKÉSORSZÁGOKBAN