Új Szó, 1973. szeptember (26. évfolyam, 208-232. szám)

1973-09-04 / 210. szám, kedd

PÁLYAMUNKÁTOK Forrón tűz a nyári nap. A sínek is szinte ontják a mele­gei. A pályamunkások teste ve­rítékben fürdik. Arcukat kicser­zette a nap, a szél, az eső. Leg­többjük már 18 esztendeje dol­gozik itt. Legénykorban kezd ték, s most meglett férfiak. Ahogy az ember így elnézi a kezüket, önkéntelenül felmerül benne a kérdés, vajon hány száz meg száz kilométernyi pá­lyaszakaszt javítottak meg? Urban élvtár!?, a Bratislava északi pályafenntartási főnök­ség vezetője vezet végig az em­berei között. — A legjobb kollektívánk a Ján Sekan vezette brigád. Vala­mennyi tagja régi pályamunkás. Sok-sok éve dolgoznak itt a sí­nek között. És tudja hogy hív­juk őket? Ez a mi „magyar brigádunk“. Mindannyian ma­gyarok. Érsekújvár környékéről járnak be munkába. Hajnali fél négykor kell kelniük, hogy ide­jében itt lehessenek, s ez így megy már hosszú esztendők óta. Tizenöt férfi ül egymás mel­lett. Egyelőre még nem értek rá arra sem, hogy rendesen le­törüljék a verejtéket az arcuk­ról. Sürget az idő. helyettük senki sem végzi el a munkát. Előkerül a hazai kenyér, sza Ionná, kolbász. Honnan is jut­nának hozzá meleg ételhez itt kinn a vasúti pályán? — Örülünk, ha néha annyi időnk van, hogy nyugodtan megehessük az ételt és néhány percre leülhessünk. Bevallom, nem vártuk, hogy minket is észrevesz valaki. De hát jól­esik mindannyiunknak. A művezető kezdi így a be­szélgetést és sorra bemutatja a brigád tagjait: — Egy pillanat, kinél is kezdjem? Hát akkor vegyük sorba: Bagyurák Jóska, Bach­ratý Döme, Bal la Anti, Balogh Sándor, Bencze Máté, Csabi József, Holik Ferenc, Kögler László, Marék Sándor, Németh László, a Popluhár fivérek, Szlá- vik János és Sipos József — A bódénkat is fényképez­ze le — nevet Popluhár Ferenc és oldalt mutat, ahol egy papí­rokkal, zsákokkal körülragasz­tott fabódé áll. Már néhány éve ígérik, hogy kapunk egy lakókocsit — teszi hozzá Szlávik János pályamun­kás. — Mennyit beszéltek itt inár róla. És látja, ez a mene­dékünk a rossz idő elöl. Még szerencse, hogy könnyen túl­tesszük magunkat rajta s a bosszúságunk nem látszik meg a munka minőségén. Igazán úgy élünk itt, mint egy nagy csa­lád. Hosszú évek folyamán úgy közel kerültünk egymáshoz, hogy egymás gondolatait is ki­találjuk. A közösség az, ami itt tartja az embereket. — Janinak igaza van. Nem is A vasúti pályának mindig rendben kell lennie. Erről gondosko­dik a Ján Sekan vezette szocialista brigád. Gútb A. felvétele a fizetség, a munka anya i megbecsülése tart össze ben­nünket. Nem lehetek róla, de meg kell említenem: jobban meg kéne becsülni a munkán­kat, és aszerint szabni meg a fizetséget. Ez tény. Mert bizony alacsony az alapbérünk! Itt az­tán jócskán ki kell adnia az embernek az erejét. Márped'g azt vissza is kell nyerni — mondja Kögler László. — A pályafenntartás nein tartozik a vasút azon ágazatai közé, ahová tömegesen jelent­keznének az emberek. Inkább fordítva. Évről évre többen mennek el, mint ahány új em­ber jön, — ezt Bachratý Döme mondja. Majd így folytalja: — Mi már csak ilyenek ma­radunk. Nekünk tetszik a pá­lyamunka, gyökeret eresztet­tünk itt, és nem szokásunk úgy változtatni a helyet, mint más az ingét, — teszi hozzá Poplu­hár Dénes, erős, becsületes és őszinte ember, aki nyíltaii ki­mondja, ami a szívén fekszik. — Az egészséggel egyelőre nincs baj, s ami a fontos, még nem fordult elő nálunk baleset. Pedig többnyire Bratislava kör­nyékén dolgozunk, ahol minden 5—6 percben le kell ugrálnunk a sínekről, mert vonat jön. Könnyen ki lehet számítani, hány percet vesztünk el így egv műszak alatt. De azért az előírt feladatokat teljesítjük. Nem igaz, mester? Aki csak a vonat ablakából látja a pályamunkást, talán nem tartja valami fontos té­nyezőknek a vasúti forgalom szempontjából. Pedig az telje­sen elképzelhetetlen lenne nél­küle. A vonatok egyre nagyobb sebességgel haladnak, ehhez pe­dig nem elég a korszerű moz­dony. A gyorsasághoz megfele­lő pálya is kell. — Hej, ha legalább öi ilyen brigádom lenne, majd megmu­tatnám én! A legnehezebb mun­kát végzik, segítenek ahol a legnagyobb szükség van rá. Gyorsan és jól dolgoznak. Nél külük el sem tudjuk képzelni a pályafenntartást. Igazi kol 'lektíva, . méltán rászolgált a szocialista brigád címre — mondja Ján Sekan, aki tökéle tesen ismeri minden egyes em­berét. RÍSZDORFKR F. Felkészültek feladataik telítésére A CSKP XIV. kongresszusá­nak határozatai, valamint a párt júliusi plénumának beszá­molója hangsúlyozta, hogy a gyermekek kommunista nevelé­se az egész társadalom ügye. Ezért a Pionírszervezet tevé­kenységének fejlesztése érdeké­ben szükséges, hogy a felnőtte­ket minél nagyobb számban megnyerjük a szervezetben való aktív tevékenységre. Most, ami­kor a Szocialista Ifjúsági Szö­vetség Pionírszervezete fennál­lásának 25. évfordulója megün­neplésére készülünk. számos példa bizonyítja, hogy a peda­gógusok, a szülők és a SZISZ- tagO'k egész sora vállalta azt az önkéntes munkát, mellyel elő­segíti a SZISZ Pionírszervezeté­nek vonzó tevékenységét. A Pionírszervezet tevékenysé­gével szemben támasztott foko­zott igények megkövetelik, hogy javítsuk a pionírszervezet dol­gozóinak politikai felkészültsé­gét. és biztosítsuk szakmai, esz­mei fejlődésüket. A fenti gondolatodból kiin­dulva szervezte meg augusztus utolsó napjaiban a SZISZ Pio­nírszervezetének járási tanácsa Topolnýkin (Nyárasdj a Du­najská Streda-i (dunaszerdahe- lyij járás csapatvezetőinek és instruktorainak ötnapos iskolá­zását. A Kls-Duna partján fel­épült üdülőben 23 résztvevő számos érdekes előadást hall­gatott meg. Az előadók megis­mertették a résztvevőket azok­kal a feladatokkal, melyek a pionírvezetőkre várnak az új iskolaévben. A dunaszerdahelyi járásban a tisztségviselők egész sora fel­adatának tartja a pionírszerve­zet támogatását. így válik való­ra az a jelszó, melynek jegyé­ben a 25. évfordulóra való fel­készülés folyik. A szocialista társadalom így is segíti a leg­fiatalabb nemzedék nevelését. Furcsán hangzik, de igaz az, hogy a felnőtteket, a '.vezetőket is nevelnünk kell, hogy megáll­ják a helyüket a pionírszerve­zetek élén. Csak így tudják megszervezni a gyermekek sok­rétű tevékenységét, így érhetik el azokat a célokat, melyek a SZISZ Pionírszervezetére vár­nak az elkövetkező időszak­ban. Az elhangzott előadások té mái is azt bizonyítják, hogy a hallgatók teljes áttekintést nyerhettek a kommunista neve­lés alapél veiről, a világifjúsági találkozók történetéről vala­mint jelentőségéről, a nevelési rendszerről, mely a pionírmun­ka alapja. A gyakorlati foglal­kozásokon gyermekjátékokkal ismertették meg a tanfolyam résztvevőit Az ötnapos tanfolyam részt­vevői így készültek fel azokra a feladatokra, melyek az elkö­vetkező tanévben reájuk vár­nak. CSIKMAK IMRE S?ázfi?er látogató (CSTKj — „Az életadó föld- 73“ című országos kiállításon, České Budéjovicében szombaton a rekordlátogatások napja volt. Első ízben történt meg, hogy lá­togatóinak száma több mint 100 000 volt. Délelőtt a díszemelvény előtt František Ondrichnak, a CSKP KB titkárának, a dél-csehorszá- gi kerület és valamennyi járá­sa képviselőinek, valamint to­vábbi vendégeknek a jelenlété­ben több mint két óráig tartott a felvonulás. Transzparenseinek és allegorikus kocsijainak szá­zai bizonyították a CSKP XIV. kongresszusa irányvonalának egyértelmű aktív támogatását, valamint a felvonulás 22 000 részvevőjének örömteljes han­gulatát A mezőgazdasági dol­gozókkal együtt vettek részt a felvonuláson azoknak az ipari üzemeknek a dolgozói is, akik jelentős mértékben támogatták a mezőgazdasági dolgozókat a szocializmushoz vezető útju­kon. Jelentős volt az ifjúság je­lenléte is. Dél-Csehország dolgozóinak a XIV. pártkongresszus irány­vonala megvalósításában való aktív részvételéért jaruslav Hejna, a CSKP kerületi pártbi­zottságának a titkára mondott köszönetét és közéleti szemé­lyiségek jelenlétében tüntette ki a mezőgazdasági munkakö zösségeket és az egyéneket. Az id;n Szlovákiában mintegy 9600 szövetkezeti lakás épül. Eiső pillantásra ez nem kevés. De ha összehasonlít­juk azoka’ a lakásszövetkezeti tagoknak számával, akik eddig még nem jutottak lakás^o-% és akiknek a száma július elején a kimutatások s-rrint 75 328, látható, hogy m*g a jövőben is a szövetkezet: lakások terén problémák merülnek fel Azoknak a szövetkezeti tagoknak, akiknek edd’« m's nines- szövetkezeti lakásuk, az új lakás elké­szü>'' '• s'ám'.skra kétségtelenül a’apvetnen fontos. A lakás- szövetkezetek tagjainak és a társadalom érdekeinek szem­pontjából azonban még egész sor probléma vár megoldás­ra. A ' fkásszövetkezetek Szlovákiai Szövetségének március­ban megtartott II. kongresszusa felhívta ezekre a figyel­met sőt kijelölte a megoldásukhoz vezető utat is. A knugr?r;s7>i* elsődleges faladat”! tűzte ki a lakásszö­vetkeze? «k elaprózódásának megszüntetését és azoknak egy nagyobb egységbe való tömörítését, hogy megfelelő tekin­téllyel léphessenek fel egyenértékű partnerként az építő­ipari szervezetekkel és nemzeti bizottságokkal szemben, továbbá rendelkezhessenek szakképzett apparátussal saját karbantartó részleggel és ne támaszkodjanak csupán az önk'nte-; választott tisztségviselőkre. A lakásszövetkeze­tek egyesítésének folyamata már jelentős mértékben előre­haladt, amikor július 1-ig a Szlovák Lakásszövetkezetek 95 százaléka amelv a szövetkezeti lakásalapnak több mint kilenctizedét kezeli, ehhez beleegyezését adta. Igaz, hogy a szövetkezetek egyesülése sok vagyonjogi és más problé­mánál p ’’véradásával kRO'v’rsi^tn?; és így az 1971. év vé­li'n működő 754 lakásszövetkezetből 1973. július 1-ig egye­sül és útján 41?) szövetkezet alakult. Az integrációs folya­mat eddig ?. nyugat-szlovákiai kerületben a legla^súbb, ahol m"g minő t1 2U5 lakásépítkezési szövetkezet működik. Az egyesnip™«1- s nagyobb méretű takarékos gazdálko­dáson és ;t szövetkezeti életbe való rend bevezetésén kívül még az is a célja hogy bevezesse a lakó és nem lake's szö­vetkezeti tagok új egységes nyilvántartását. A gyakorlatból ugyanis tudjuk, hogy gyakran vannak olyan szövetkezeti tagok is, akik „biztonság okáért“ két vagy bárom lakás- szövetkezetben is jelentkeznek felvételre, hogy egy család bel többen is kérelmezik felvételüket, beleszámítva a kis­korúakat is, annak ellenére, hogy csak egy lakásra van joguk, hogy a szövetkezeti tagok jelentkező lapjában sok u valótlan adat Mindez elferdíti a valódi lakáshelyzetről kialakult képet a szövetkezetekben, nem ad helyes tájékoz­tatási a jogos várakozók tényleges számáról. Ezért új je­lentkező íveket vezetnek be, amelyek alkalmasak lesznek a számítógépes feldolgozásra, és amelyek tartalmaznák majd minden adatot a kérvényezők szociális helyzetéről, a kérelmezett lakás jogosságáról stb. Ezeket az adatokat a szöwptkizetBk alaposan ellenőrzik Ezt az újítást először a legnagyobb szövetkezetekben vezetik be ellenőrzés cél­jából és csak később számítanak arra, hogy érvényre jut­tassák valamennyi szövetkezetben. A II. kongresszus által kitűzött további alapfeladatot a szövetkezeti lakásalap karbantartásáról való fokozott gon­doskodás képezi, egyrészt azzal, hogy valamennyi szövet­kezetben biztosítják a javítási és beruházási alapúk reá­lisabb anyaiakkal való ellátását, másrészt azzal, hogy a szövetkezetek megszervezik saját karbantartó és javító rész leee'kfíl E'*'»! egyidejűleg —■ az állami lakásépítkezés la­kásaival együtt — meg kell kezdeni a szövetkezeti panel­lakások fogyatékosságainak kiküszöbölését is. Az eddigi gyakorlat ugyanis azt bizonyítja, hogy a panellakások fo- gyatékossságainak kiküszöbölése terén a helyzet a lakás- szövetkezetekben nincs összhangban az SZSZK kormányá­nak határ-teafával, nem oldották meg a mérnöki tevékenység és a tervdokumentáció kidolgozásának problematikáját, amely akadályozza a javítások megkezdését annak ellenére, hogy erre elegendő anyagi eszköz áll rendelkezésre. A la­kásszövetkezetek addig e téren nem képesek sajál erejük-, bői javulást hozó intézkedéseket foganatosítani, inig a kor­mány által erre kötelezett többi szervezet nem teljesíti kö­telességét. Ami a karbantartó részlegeket illeti, még ebben az évben elkezdi működését a nitrai lakásszövetkezet mellett létesí­tett karbantartó központ, a jövő évben pedig Trenftínben és Trnavában. A közép-szlovákiai kerületben hozzákezdtek a martini karbantartó központ újjáépítéséhez és további karbantartó részlegek megszervezése folyik Banská Rystri- cában, Liptovský Mikulásban, Prievidzában, Žiar nad Hro~ numhan és Zilinában. A kelet-szlovákiai kerületben már működik a Košice—Nové Mesto-i központ és további kar­bantartó és javító üzem felépítését vették tervbe Ko&ice- Staré Mestoban. Poprádban és Preäovban. Egyidejűleg a karbantartó alap kibővítésével megkezdik a szövetkezeti lakásalap törzskönyvezését is, hogy megállapítsák a lakás­alap állapotát, hogy annak az alapján kidolgozhassák a javítási és karbantartási tervet. A lakásszövetkezetek kongresszusa határozataiban hang­súlyozta a szövetkezeti élet aktivizálásának a szükségessé­gét, a szocialista versenymozgalmak fellendítésének fontos­ságát. Ezen a téren — egyes értékes vállalások ellenére — még nem kielégítő a jelenlegi helyzet. A Szlovák Lakásszövetkezetek Szövetsége II. kongresszusa határozatai félévi teljesítésének komplex értékelésével a szövetség központi bizottságának szeptemberi plenáris ülé­se foglalkozik majd részletesen. JÄN KOMEŠ Találkozó 40 év után A Védcölüp úti háromemele­tes iskola udvarán a gesztenye­fák már hullatják leveleiket. Úgy sorakoznak egymás mel­lett mint negyven évvel ezelőtt is. Akkor, amikor az alattuk most gyülekező öregdiákok el­indultak az éleibe, tele remény nyel, bizakodással Tizenhét de reshajú véndiák szorít kezet, szemükben könny és megható- dás. Hiszen egyesek már 40 éve nem látták egymást. Szer­teszórt minket az élet. A vidám hangulatú közös ebéd alatt megelevenedtek a diákemlékek, a tanárokat emlegetjük, akik közül már csak llus néni, a tor­natanárnő jöhetett el. Emléke­zünk Meszi bácsira, akit vala­mennyien szerettünk, hiszen az emlékezetes szép diákbálokat mindig ő rendezte, mosolyogva mesélünk Pipiről, aki lelkese­déssel mesélte a történelmet s nem szerette a Habsburgokat már akkor sem. Az érettségi tabló fényképeit nézegetve bú­csúzunk attól a 9 osztálytárstól, aki a találkozóra már soha nem jön el. Előkerülnek az unokák fényképei, közülük nem egy olyan korban van már, mint mi voltunk akkoriban. Mindenki mesél és emlékezik. S még min­dig tervez. Igen, tervez. Eljö­vünk ismét, Í0 év múlva is, az 50 éves érettségi találkozóra. Reméljük, valamennyien ott le­szünk. A viszontlátásra! STAUDT ILONA 1973. IX. 4. I ttüwaíofcat m Iielf valósítani

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents