Új Szó, 1973. szeptember (26. évfolyam, 208-232. szám)

1973-09-03 / 209. szám, hétfő

1973. IX. 3. 3 Gustáv Husák elvtárs beszéde (Folytatás a 2. oldalról) mezőgazdaságban még rendel­kezünk. Becsületesen kell biz­tosítani az őszi munkálatokat, hogy sehol sem keletkezzenek felesleges veszteségek — ez nem csupán a mezőgazdasági dolgozók, hanem az egész tár­sadalom feladata. Továbbra is megfontoltan kell gazdálkodni a gabonával — erre nem mindig megfelelő­en ügyelünk —, ugyanakkor a mezőgazdasági termékekkel fő­leg a városokban, ahol még sok helyütt feleslegesen pazarolják azokat. Tisztelt Elvtársak, ebből az alkalomból szeretnék köszöne­tét mondani valam^ntM dolgo­zónak, munkásnőnek — asszo­nyainknak, akik az egységes földművesszövetkezetekben, az állami gazdaságokban, a gép­es traktorállomásokon dolgoz­nak, a kombájnosoknak, a fel- vásárlási dolgozóknak, a párt-, a társadalmi, a gazdasági szer­vezetek és a nemzeti bizottsá­gok szervezőinek, akik munká­jukkal hozzájárultak az idei aratásnak e büszke számadásá­hoz. Pártunk Központi Bizott­sága, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya és köz­társaságaink kormányai nagyra becsülik mezőgazdasági dolgo­zóink munkáját, értékelik azo­kat az eredményeket, amelye­ket sikerült elérnünk. Elismeiés a jó munkáért Pártunk Központi Bizottsága és a kormányok javaslatára ezért magas fokú állami kitün-' tetősek adományozására kerül sor, hogy ezzel is tiszteletünket nyilvánítsuk az emberek mun­kája, a szövetkezetek, az álla­mi gazdaságok, a járások kiváló munkája iránt, hogy ez alapot adjon a további szorgalmas, be­csületes munkára. Elvtársak, örvendetes szá­munkra az a tény, hogy a me­zőgazdasági eredményekhez hasonlóan termelésünk és tár­sadalmi életünk más szakasza­in is jól és folyamatosan hala­dunk előre. Munkásosztályunk, műszaki dolgozóink az iparban, az építőiparban, és további ága­zatokban is becsületesen telje­sítik a XIV. pártkongresszus, az ötéves terv által kitűzött és az idei évi tervben kitűzött fel­adatokat. Megvan a reális fel­tétele annak, hogy az idei évi tervfeladatokat is sikeresen tel­jesítjük, s valószínűleg részben túlteljesítjük. Mindez jó alapo­kat nyújt számunkra az 1974. és az 1975. évre, az ötödik öt­éves terv utolsó éveire. Gazda­ságunknak ez stabilitást nyújt, lehetővé teszi dinamikus fejlő­dését, amint azt az utóbbi évek­ben tapasztaltuk és az idén is megtartottuk. Annak érdekében, hogy ilyen módon élhessünk, dolgozhas­sunk, fejleszthessük államun­kat, szocialista társadalmun­kat, elsősorban meg kellett teremteni a békés, a normális feltételeket az emberek munká­ja és élete számára. Kijelent­hetem — és aki hozzánk jön, vagy nálunk él, az láthatja is t-, hogy ilyen feltételek ala­kultak ki országunkban a ren­des munka és élet, az ember minden irányú fejlődése, szo­cialista társadalmunk, a cseh­szlovák állam, a város és a fa­lu, valamennyi társadalmi réteg fejlődése, mindkét nemzetünk és a hazánkban élő valamenyi nemzetiség fejlődése számára. Pártunk XIV. kongresszusá­nak programja, amely ezt az utat kitűzte, az életben siker­rel valósul meg. Dolgozóink CSKP iránti tömeges bizalmá­nak, tömeges támogatásának, a mába és a jövőbe vetett bizton­ságérzetének reális bázisát ké­pezi. Csehszlovák szocialista álla­munk számára jellemző, hogy minden járása, mindkét köztár­saságunk minden téren fejlő­dik. Haladás észlelhető minde­nütt, az ország legnyugatibb szélétől, Astól kezdve egészen a kelet-szlovákiai városkákig és falvakig. Ma már hazánkban nincs szegény, nyomorúságos, elmaradott vidék, mint valaha volt. Szlovákia a legjobb példa, a szocialista Csehszlovákia hő­sies példája arra, hogy az egy­kor elmaradott területek ma miként kerülnek a legfejletteb­bek színvonalára. A Cseh Szo­cialista Köztársaságban is vol­tak azonban elmaradott helyek, elmaradott területek, amelyek ma már az élenjárók színvona­lára kerültek. Például a tachovi járás, a régente elmaradott me­zőgazdasági, iparral nem ren­delkező járás, ahova Štrougal elvtárssal ellátogattunk, ma már fejlett, magas színvonalú mezőgazdasági termeléssel, gya­rapodó iparral, új, a szocializ­mus e sikereire büszke lakos­sággal rendelkezik. Mindenütt sikeres fejlődést észlelhetünk. Az új feltételek­ben, új színvonalon szilárdul dolgozóink, a munkásosztály, a parasztság, a szocialista értel­miség egysége. Az egyenjogúság elvén megszilárdul mindkét nemzetünk egysége, a hazánk területén élő nemzetiségek egy­sége is. így teljesítjük nemzeti fel­szabadító küzdelmünk forradal­mi hagyatékát, munkásosztá­lyunk és parasztságunk rég­múlt évei küzdelmeinek forra­dalmi hagyatékát, átalakítjuk azt a csehszlovák dolgozó nép mindennapi, örömteljes valósá­gává. A közelmúltban emlékeztünk meg a Szlovák Nemzeti Felke­lés 29. évfordulójáról, Cseh­szlovákia nemzeti felszabadító küzdelmének egyik legjelentő­sebb időszakáról. Amikor alap­vető céljairól szólunk, legyen az akár a csehek és a szlová­kok nemzeti szabadságának, a csehszlovák államnak a bizto­sítása, vagy a szociális igazság, a régi társadalmi rendszerek által okozta jogtalanságok ki­küszöbölése, népünk minden irányú fejlődése feltételeinek az előkészítése, a nemzeteink közti különbségek kiegyenlíté­se, a mindennapi életben ta­pasztalhatjuk, hogy ezek a for­radalmi elgondolások miként válnak valóra, miként nyilvá nulnak meg népünk életében. Ebben a munkában természete­sen arra is gondolnunk kell, hogy államunk, nemzeteink szabadsága kívülről is biztosí­tott legyen, hogy ne legyünk kitéve az új, lehetséges viha­roknak, megrázkódtatásoknak. Kijelenthetjük, hogy a világon az utóbbi időszakban — bár bizonyos bonyodalmakkal — kedvező fejlődés tapasztalható Kedvező a fejlődés a Szovjet­unió békepolitikája, békeoffen- zívája és kezdeményezése, a szocialista államok békepoliti­kája következtében, amely a konfliktusoknak békés tanács­kozásokkal való kiküszöbölési politikáját, a háborús konflik­tusok elsimításának a politiká­ját, a kapcsolatok felvételének, a különböző társadalmi rend­szerű államok együttműködése elmélyítésének, a politikai, a gazdasági, a tudományos, a mű­szaki, a kulturális és más téren történő együttműködésnek a politikáját követi. Ez a politika, melyet mi is teljes mértékben támogatunk, sikeresen valósul meg. Termé­szetesen nem véletlenszerűen, nem akadályok, megtorpanások nélkül, hanem az emberiségnek a világbéke fenntartására irá­nyuló reménye, az emberiség reménye alapján, hogy a mai és a jövendő nemzedék ne is­merje meg a háborút, amint azt a mi nemzedékünk ismerte, és átélte a két világháború borzalmait. Ebben az értelemben zajlott le július végén a Krím-félszi- geten a kommunista és mun­káspártok fő és első titkárai­nak a találkozása. Röviden összegezve e talál­kozás eredményeit két fő gondo­laton alapult: 1. Következetesen érvényre juttatni a világon, Európában és minden földrészen a béke­politikát, nem riadni vissza az akadályoktól és küzdeni azért, hogy az emberiség elé békés távlatokat tűzzünk; 2. A világ haladó bélteerőinek alapvető támaszaként megszi­lárdítani a szocialista államok egységét. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság is ebben a szel­lemben folytatja külpolitikáját. Igyekszik rendezni a nyílt kér­déseket, elsősorban szomszédai­val, mint a Német Szövetségi Köztársasággal, vagy Ausztriá­val és más államokkal, az USA-val, Franciaországgal és továbbiakkal is. Kijelenthetjük, hogy e téren bizonyos haladást értünk el. És ebben az irányben haladunk majd továbbra is. Bennünket a jó szándék vezérei Ismert tény, hogy igyekez­tünk rendezni kapcsolatunkat a Német Szövetségi Köztársaság gal. Több mint két éven keresz­tül türelmesen bonyolult ta­nácskozásokat folytattunk a Német Szövetségi Köztársaság képviselőivel. Csehszlovák rész­ről a legnagyobb mértékben mutatkozott jószándék a köz­tünk fennálló olyan történelmi kérdések megoldására, mint amilyen a szégyenletes mün­cheni egyezmény volt, hogy nor­malizálódhassanak a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársa­ság kapcsolatai. Hosszadalmas tanácskozások után szerződés jött létre kapcsolataink norma­lizálásáról, beleszámítva a müncheni egyezmény érvényte­lenítését is. Ezt a szerződést folyó év június 20-án Bonnban külügyminisztereink is parafál- ták. Megállapodtak aban, hogy ezt a szerződést Brandt, a Né­met Szövetségi Köztársaság kancellárja folyó év szeptember 6—7-én, prágai látogatása al­kalmával fogja aláírni. A szer­ződés aláírásával egyidejűleg kellett volna megkötni a Cseh­szlovákia és a Német Szövet­ségi Köztársaság közötti dip­lomáciai kapcsolatokat. Ezt a megoldást örömmel fo­gadtuk, ehhez minden erőnkkel hozzájárultunk, mert érdekünk a múltból visszamaradt akadá­lyok eltávolítása, a kölcsönös kapcsolatokban a normális jó­szomszédi kapcsolatok felvé­tele. Megtettük az előkészülete­ket Brandt kancellár prágai lá­togatására. Az utolsó hetekben, amikor néhány — úgyis mond­hatnám — technikai kérdés­ben már a vége felé közeled­tek a tanácskozások, a Német Szövetségi Köztársaság képvi­selői váratlanul új követelése­ket támasztottak, amelyek a bíróságok konzuláris képvisele­tét, és nyugat-berlini más jo­gi személyeket illettek. Ezek a követelések ellentétben állnak a Nyugat-Beiiinről szóló, 1971- ben megkötött négyhatalmi megállapodással. Csehszlovákia Népi viseletbe öltözött lányok és asszonyok is jelvonultak a nit­rai aratóünnepségen. (B. Palkovič — CSTK felvétele] a megállapodásnak nem aláíró­ja, nem résztvevője. Nincs te­hát joga egyértelműen magya­rázni, hogy ebben a megállapo­dásban miről történt egyezség. Logikus volt tehát, hogy a csehszlovák fél a Német Szö­vetségi Köztársaságnak ilyen követeléseit nem fogadhatta el. Nyugat-Németországban az utóbbi hetekben kampányt szí­tottak e kérdés körül. Nyomást gyakoroltak Csehszlovákiára, olyan értelemben, hogy Brandt kancellár nem jön Csehszlová­kiába, ha részünkről nem fo­gadjuk el ezeket a követelmé­nyeket. Diplomáciai és más téren tegnapig türelmes tanácskozá sokat folytattunk. Megmagya­ráztuk, hogy a kétoldalú kér­désekben megállapodásra ju­tottunk, és hogy Nyugat-Berlin kérdéseit nem oldhatjuk meg, és egyoldalúan nem is akarjuk megoldani. A Német Szövetségi Köztár­saság kormánya tegnap közöl­te, hogy későbbre halasztja Brandt ur csehszlovákiai láto­gatását. Sajnálattal vesszük tu­domásul a Német Szövetségi Köztársaság kormányának e lépését, annál is inkább, mert kétoldalú kapcsolatainkban lé­nyegében már mindent megol­dottunk, tehát nem látunk sem­mi okot az ilyen elhatározásra. Sajnálatunkat fejezzük ki e döntés miatt azért is, mert re­méltük, hogy a müncheni egyezmény 35. évfordulójáig, amely e hónapban lesz, becsü­lettel lezárhattuk volna ezt a szomorú fejezetet. Hogy mit jelentett számunk­ra a müncheni egyezmény, ta­lán nem szükséges túlságosan hangsúlyozni. Az egyezmény a náci Németország Csehszlo­vákia nemzetei elleni agresszív bűncselekményének a doku­mentuma, a csehszlovák állam felszámolásának a kezdete, végtelen szenvedések kezdete, Csehszlovákia népe hatévi rab­ságának és leigázásának a kez­dete volt. Természetes, hogy népük legfőbb érdeke e kér­dés becsületes megoldása. Sajnáljuk tehát, hogy ezt az alkalmat nem lehetett megfe­lelőképpen kihasználni, hogy kölcsönös kapcsolatainkat a Német Szövetségi Köztársaság­gal nem lehetett normalizálni. A dolgok ilyen alakulásában a csehszlovák fél nem hibás. Számunkra természetesen nem marad más hátra, mint hogy tudomásul vegyük a Német Szövetségi Köztársaság kormá­nyának a döntését. Reméljük, hogy a csehszlovák kormány jó szándéka a Német Szövetsé­gi Köztársaság részéről előbb- utóbb reális megértésre talál. Csehszlovákia továbbra is folytatja békepolitikájának, a feszültség enyhülése politikájá­nak, a különböző társadalmi rendszerű allamok közti kap­csolatok fejlesztése politikájá­nak az irányvételét. Hűségesen és következetesen haladunk felszabadítónkkal, legjobb ba­rátunkkal, a Szovjetunióval és a többi szocialista állammal kötött barátságunk és szövetsé­günk megszilárdításának az útján. Elvtársak, befejezésül sze­retném kijelenteni, hogy Cseh­szlovákiában igen jó bel- és külpolitikai feltételek alakul­tak ki további sikeres fejlődé­sünk számára, a válságok, a bizonytalanságok, a káosz nél­küli út, a nyugalmas élet, és népünk békés alkotómunkája számára. Nem pihenhetünk meg ba­bérjainkon. Ezért a bíráló igé­nyesség követelménye, az igé­nyesség növelésének a követel­ménye továbbra is alapvető kritérium marad munkánk bí­rálásakor. Az új tapasztala­tokkal, a jó tapasztalatokkal, amelyeket dolgozóink a mező- gazdaságban, az iparban és minden téren elértek, egysége­sen haladunk tovább a XIV. pártkongresszus határozatai­nak megvalósításában csehszlo­vák hazánk fejlesztésének to­vábbi sikerei fölé. Dicsőség csehszlovák mező- gazdasági dolgozóinknak! Éljen a csehszlovák dolgozó nép! Éljen drága hazánk, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság. Éljen barátságunk és szövet­ségünk a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal! Éljen Csehszlovákia Kommu­nista Pártja, dolgozó népünk sikereinek kezc^ményezője és szervezője! BÉKE- ÉS ARATŰ ÜNNEPSÉG (ČSTK) — Alois Indra, a CSKP KB Elnökségének tagja, a Szövetségi Gyűlés elnöke, tegnap részt vett a brnói kerü­let járási békeünnepségén, aratóünnepélyén és a nemzet­közi szövetkezeti nap ünnep­ségén, amelyet Brno mellett, Rosicében tartottak. A vendégek között jelen volt Vaszilij foszefovics Malavko, a Szovjetunió brnói konzulja, a szovjet hadsereg képviselői, a dél-morvaországi kerület és a Brno-vidéki járás párt-, állami és társadalmi szerveinek a kül­döttségei. Indra elvtárs délután részt vett a mezőgazdasági dolgozók aktívaértekezletén, amely az idei aratás eredményeit fog­lalta össze és megtárgyalta az őszi munkálatok lefolyását. Délután került sor a mező- gazdasági gépek bemutatójával egybekötött ünnepi felvonulás­ra is, amely a sportstadionban a dolgozók ünnepi békenagv- gyűlésével ért véget. A nagygyűlésen beszédet mondott Alois Indra, a CSKP KB Elnökségének tagja, a Szö­vetségi Gyűlés elnöke. Egyebe­ken kívül elmondotta: „Sze­rencsés döntés volt, hogy itt, Rosicében rendezik meg a szö­vetség és a béke járási ünnep­ségét, az aratóünnepélyt és a nemzetközi szövetkezeti nap megünneplését, mert így köz­vetlenül szimbolikusan kifeje­zésre jut a munkások és a szö­vetkezeti dolgozók osztályszö­vetsége és a többi dolgozókkal való kapcsolata.“ Jelentős évforduló (ČSTK) — Miroslav Válek elvtársnak, az SZLKP KB El­nöksége tagjának, az SZSZK művelődésügyi miniszterének jelenlétébe« érte el tetőpontját szombaton a bányászati mú­zeum megalakítása 70. évfordu­lójának alkalmából megrende­zett rožňavai (rozsnyói) ünnep­ség. Az ünnepélyes gyűlésen részt vett Fábry István, a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke és megjelentek a rožňavai járás politikai és gazdasági életének képviselői és a szlovák bányá­szati és múzeumi szakemberek is. A rožňavai bányászati mú­zeum jubileumát, amely gyűjte­ményeivel a bányászok nehéz, de a társadalom számára hasz­nos munkáját szemlélteti, Válek elvtárs is üdvözölte. Nagyra ér­tékelte a rožňavai múzeum ed­digi sikeres munkáját a gyűj­tői, kiállítási és a publikációs munka terén. Az ünnepség ke­letében az érdemes dolgozókat emlékérmekkel és díszoklevél­lel tüntették ki. Iskolát neveztek el Julius Fnéíkról (ČSTK) — Gusta Fufcíková- nak, a CSKP KB tagjának, a Csehszlovák Nőtanács elnöké­nek jelenlétében tegnap dél­után Ceské Velenicében az ot­tani alapiskola ünnepélyes ke­retek között a „Július Fučík is­kolája“ nevet kapta. Az ünnep­séget az iskola fennállása 60 éves évfordulójának alkalmából tartották meg. RÖVIDEN ★ Dr. Karéi Löbl professzor, a CSSZK fejlesztésügyi és mű­szaki minisztere szombaton Prá­gából a csehszlovák—koreai tudományos-műszaki együttmű­ködési bizottság 17. ülésére Pjöngjangba repült. ★ Bratislavában nemzetközi részvétellel tegnap ért véget dr. Emil Matejíček professzor, az SZSZK egészségügyi minisz­tere védnöksége alatt a 3. cseh­szlovákiai belgyógyászati kong­resszus. A csehszlovák orvoso­kon kívül a kongresszuson részt vettek a Szovjetunió, Bulgária, Jugoszlávia, Magyarország, az NDK és Lengyelország élvonal­beli szakemberei. ★ A Német Szocialista Egy­ségpárt hallei testvérkerületi bizottságának öttagú küldöttsé­ge, amelyet Werner Lindner mezőgazdasági pártmunkaügyi titkár vezet, a nyugat-szlová­kiai kerületben tett látogatásá­nak ötödik napján ellátogatott a levicei (lévai) járásba.

Next

/
Thumbnails
Contents