Új Szó, 1973. szeptember (26. évfolyam, 208-232. szám)

1973-09-28 / 231. szám, penrtek

RIPORT EGY NŐVÉN YNEMESÍTÖ ÁLLOMÁSRÓL

ÖNMAGUKA T ÍS NEMESIM

Munka, fizetés

Már elhagytuk az egyre ismertebb kis-dunai kirándulóhelyet, Dunaeperjest, s a folyót szegényezö fák, erdőségek melletti műúton haladva kerestük a sóstói Növénynemesítő Állomást. Egy idős bácsi igazított el bennünket:

— Erre menjenek — mutatott egy kocöi útra, aztán inkább önmagának megjegyezte: — látszik, hogy nem idevalósiak, mert tgrrefelé mindenki tudja, merre van a nemesítő.

Az állomás főépületében irodákat látok, s egy nagy termet, uhol különböző gépek búgnak, mellettük fiatal, tizen huszonéves nők szorgoskodnak.

Rövid nézelődés után megismerkedünk Bartalos Menyhért mérnökkel, az állomás vezetőiével, s tőle tudjuk meg u legfontosabb adutokat.

— Növénynemesítő állomásunkon, mikén,t, elnevezésünk is elárulja, új; az eddiginél jobb növényfajták meghonosításával foglalkozunk. Elsősorban fűszerpaprikával, őszi búzával, dinnyével és cirokkal dolgozunk. Van egy háromszáz hektáros célgazdaságunk, ahonnan természetesen a piacra is termelünk, itt pedig mintegy negyvenöt hektáron csaknem teljesen a növénynemesítés céljainak megfelelően dolgozunk. Ezen a munkahelyen többnyire lányok és asszonyok dolgoznak, számuk jelenleg huszonkettő. Mindannyian a közeli vámosfaluról járnak ide. Jó munkahely ez, mondhatnám úgyis, hogy protekciós, hiszen ide többnyire csak a célgazdaságunkban dőlMA IS FIATALOSAN

Vannak emberek, akik évről évre idősebbek ugyan, ám mégsem öregszenek. A múló idő nem kezdi ki vítali fásukat, sokoldalú érdeklődésüket. Újházi Nusi is ezek közé tartozik: Neve elsősorban a középkorú és az idősebb korosztály képvselőinek mond sokat. Felejthetetlen színházi estekre és alakításokra gon- dolnuk. Huszka Jenő Gül Bubájára, Lehár Három grácia című operettjére és egész sor prózui darabra. Ezekben aratott Újházi Nusi fényes sikereket.

Budapesten végezte el 1019-ben a Színész Egyesület iskoláját, s innen kerüli az akkor egyik legrangosabb vidéki színházhoz, a kecskeméti társulathoz, ahol többek között Páger Antallal játszott főszerepekben. Szegedi, majd budapesti fellépései után 1926-ban Csehszlovákiába, a Kassa—Pozsonyi Színtársulathoz szerződik. A siker, a vastaps hazánkban is hűséges társa. A harmincas években színpadi sike rein kívül Bartók- és Kodály dului is nagy visszhangra találnak, különösen a munkásság körében. Hang- ja a rádión keresztül is qyakran felcsendült.

A felszabadulást köve lő években a vidéket járja, kultúrházakbun és más helyiségekben énekelt, táncolt, a szó nemes értelmében szórakoztatta az embereket. Vállalta a fáradtságos utazást, nem riasztotta vissza a hideg és a gyakran össze- tákolt színpad sem. A közönségért, a .művészetért mindenre képes volt, s jutalmul megkapta azt, ami csak tehetséges embernek jut ősz- tályrészül: a szűnni nem

akaró tapsot, a közönség szer etetőt.

1961-ben szerepelt utoljára a nyilvánosság előtt, bár azóta is néha felcsendül hangja a rádióban. Visszavonultan él, mondhatnánk, de ez nem így van. Továbbra is élénken érdeklődik a politikai és a kulturális események iránt, művészetről, időszerű kérdésekről kevés emberrel lehet olyan tartalmason és hevesen vitatkozni, mint vele.

Aki látja életkedvét, mozgását, nem akarja elhinni, ami tény: Újházi Nusi ma hetvenöt éves. (y—fji

gozók gyermekeit vesszük föl.

— Róluk szeretnék írni, munkájukról, életükről.

— Kérem, néhány perc múlva letelik a munkaidő, s azután beszélgethet velük.

A már említett teremben ültünk körbe egy nagy asztalt. Először a. munkájukról beszélgettünk. Izgatott mosolygással mondták el, hogy héttől háromig dolgoznak, méghozzá három munkacsoportban. Vannak itt búzások, dinnyések és paprikások, aszerint, hogy milyen növénnyel dolgoznak. Az alapiskola elvégzése után jöttek ide.

— Szeretem ezt a munkahelyet — mondja Szabó Valéria. — Télen, nyáron egyaránt van itt munka. Nemcsak hagyományos munkaeszközökkel, hanem különböző gépekkel is dolgozunk. Mérünk, szárítunk, osztályozunk. Szóval, jó itt dolgozni.

Az sem mellékes — teszi hozzá Keresztes Gita hogy elég jól keresünk. Ezernégy-ezeröt- száz körül mozog az átlagos jövedelmünk, s ezen kívül öt árnyi, vagy valamennyivel több földet is kapunk. Mosolyog: — talán azért, nehogy elfelejtsünk kapálni.

Harsány, felszabadult nevetés.

— Árulják el, mit csinálnak u pénzükkel?

Szemek pásztáznak. Ez szokatlan kérdés. A hirtelen támadt csend után Pálfy Erzsé- bet válaszol:

— A lányok szüleiknél laknak, s így legtöbbjük hazaadja a pénzt, a család egy ,,nagy erszényből“ gazdálkodik. Azért ne higgye, hogy valamit is nélkülözünk. Sőt, a rádió itt már megszokott, a lemezjátszó és a magnó sem újdonság. S ezen kívül a közeljövőnkre is gondolunk: csaknem valamennyiünknek van már hálószoba bútora, sőt ebédlője és más kelléke, vagyis ahogy valaha mondták, stafirungja. Na, és persze szépen is öltözködünk.

— Az asszonyok fizetése többnyire napi kiadásokra, vagy háztartási berendezések vásárlására megy el — teszi hozzá Orosz Ibolya.

Szabad idő, szórakozás

Amikor a munkáról, fizetésről már eleget beszéltek, szabadidejükről, szórakozási lehetőségeikről érdeklődtem.

— Nálunk nem háromkor ér véget a munkanap — mosolyog Pukkai Mária —, hiszen otthon a ház körül is akad tennivaló, meg a lakást is rendbe kell tenni. Azért jut idő a szórakozásra is.

—■ Vámosfalun elsősorban Oláh Ödön tanító lelkes munkájának eredményeképpen elég pezsgő kulturális élet folyik, író-olvasó találkozót rendezünk, esztrádműsorokat tanulunk be, s megemlékezünk a nevezetes évfordulókról. Legutóbb Petőfi-emlékestünknek volt sikere. Ezen kívül több közös kiránduláson is részt vettünk. Voltunk Lengyelországban, Magyarországon, Táborban, Kelet- Szlovákiában, s megtekintettük Bratislavában a bécsi jégrevü műsorát is. Többen voltak Boj- nicén is üdülni.

— Mit olvasnak, hogy művelődnek?

— Naponta olvasunk újságokat. Hazaiakat, magyarországiakat egyaránt. A hazaiakkal kapcsolatban hadd jegyezzünk meg egy észrevételt: a sok jó írás mellett nem kevés a szokványriport sem. Olyan, ahol csak a nevek változnak, amúgy minden munkahelyre „ráhúzható“, mert nincs íze, sajátos zamata. Ezen kellene javítani.

Rábólintok, s aztán a könyvekről érdeklődöm. Ismét nagy kacagás:

— A szerelmes regényeket szeretjük — mondják szinte egyszerre.

Aztán komolyra fordítjuk a szót, a legutóbb elolvasott könyvekről beszélnek, Berkesi, Passuth a leggyakoribb név. a hazai írók közül pedig Lovicsek Béla.

Gondok, problémák

A derűt egy időre ború vonta be. Problémákról beszélgettünk. Arról, hogy az óvoda itt „egy- műszakos“, tehát nyolctól egyig lehetnek csupán itt a gyermekek. Jó lenne, ha a délutáni foglalkozást is bevezetnék, mert akkor több egy-vagy kétgyermekes fiatalasszony is szívesen vállalna munkát. így kénytelen otthon maradni a gyermekkel. A kul túrházat is mielőbb fel kellene építeni, itt mindig rendeznének műsort, megtelnének a széksorok. S ugyancsak elkészülhetne a tanítói lakás is.

Miről álmodik a lány?

Eredményekről, gondokról már beszéltünk, szóljunk most — fiutal nők lévén — vágyakról: Tehát: miről álmodik, kor szerűbben, mit tervez a mai lány, s az asszony?

Szabó Valéria: Utazni szeretnék. Elsősorban Kelet-Szlová- kiát járnám be.

Pálfy Erzsébet: Tovább szeretnék tanulni, azért ha minden jól megy beiratkozom a mező- gazdasági szakközépiskolába. S ezen kívül...

Mások súgják helyette: —

férjhez fog menni.

Pukkai Mária: Nővérem kilenc évvel ezelőtt ment férjhez, azóta Algériában él. Szerelném őt meglátogatni.

Oroszné Ibolya: Van egy emeletes házunk, autónk, kisfiúnk, nem is tudom, mi kellene még, talán egy kislány...

Sorolták műsok is az érdekesnél érdekesebb terveket.

Befejezés helyett

A vidám beszélgetés órákon át tartott. Amikor elcsendesedett a terem, Rákóczi Lajos csoportvezetővel beszélgetünk erről a kollektíváról:

— Jókedvű, dolgos lányok, jó velük dolgozni. Szeretik ezt a munkahelyet, jó levegőn dolgoznak, érdekes a munkájuk, s ez ma már nagyon fontos tényező.

Beszélgetésünkbe Bartalos mérnök is bekapcsolódik:

— Szinte hihetetlen, hogy ezek a lányok már mennyi mindent tudnak, mennyi mindenhez értenek. Valamikor például itt nem tudták mennyi az a 3,2 gramm, fogalmuk sem volt a mérés pontosságáról, s ma mindezt már szinte el sem hisszük. Tanulékonyak, ügyesek és nagyon értelmesek ezek a lányok.

Szavait talán ez a riport is igazolja.

SZILVÄ5SY JÓZSEF

A kárpáti -duk- lui hadművelet 30. évfordulója alkalmából a Duklán befeje zik a kilátótorony rekonstrukciós munkáit, ahonnan a látogatók áttekinthetik az egész katonai szabadtéri múzeum területét. Az 52 méter magas torony azon a helyen áll, ahol a duklai harcok idején Ludvík Svoboda tábornoknak volt a figyelőállása.

(Felvétel: A. Haščák —ČSTK)

ANYAGBA VÉSETT ÉVTIZEDEK

BÄR.TFAY GYULA 85 ÉVES

Az életet elmélyülten figyelő 1932-es önarcképe erőteljes alkotás. Vallomás önmagáról, akarásáról, visszapillantás is a kezdethez. A szenvedélyesen fú- ró-faiagó fiú tizennégy éves korában kezdett műasztalosságot tanulni szülővárosában, Nitrán. Vele született, hamar kibontakozó tehetségére felfigyelve egy bécsi cég 1913-ban megbízza a lyoni világkiállítási pavilon díszítő munkájával. Ekkor ismerkedik meg futólag a képzőművészet Mekkájával, Párizzsal, ahová később visszavágyik.

Az első világháború alatt kezd foglalkozni a szobrászattal. Első mestere Finta, majd két évig önállóan dolgozik. Kiállítása. főképp portréi, átütő sikert aratnak. A város írói, zenészei támogatására estélyt rendeznek és ennek jövedelméből megvalósíthatja dédelgetett álmát, párizsi útját. 1920-bán a Szajna-parti fővárosban egy szobormásoló műhelyben sajátos formakészsége feltűnik a plasztikai igazságot kereső, lendületes felfogású, temperamentumos előadású Bourdelle-nek. Az ő műtermében dolgozva sajátítja el a műfaji titkokat, az igazi szobrászi nyelvet. Majd Rómában tanul és néhány év múlva ismét visszatér Bourdelle-hez.

1931-ben végleg Nitrán telepszik le. A város kisszerű körülményei, a szerény megbízások nem teszik lehetővé leszűrt tanulságai összegezését. A portrék s a sírkövek is a valóság művészi tartalmát igyekszenek kifejezni. Márvánnyal, bronzzal dolgozik, de a fa az az anyag, amelyhez belső kapcsolat fűzi. Bártfay az első köztársaságban a szlovák szobrászat egyik alapító tagja, új elemekkel, dinamikus és expresszív kifejezéssel gazdagítja a hazai plasztikát. Alkotásai példamutatók kortársai s a fiatal szobrászok számára is.

Termékeny művész. Alkotásait a műkritika három csoportra osztja. Az elsőbe tartoznak a családtagok és ismerősök technikai biztonsággal formált arcmásai s a nagy zenészek, Beethoven, Smetana, Dvorák monumentalitásra, a lélek- és érzelemvilág, a belső feszültség kifejezésére törekvő portréi. Némelyikükön külsőséges hatásvadászat jegyei mutatkoznak. Igazabbak a népi típusok, az ízig-vérig szlovák Pásztor, a finom megoldású Vazeci asszony ábrázolásai. A második csoport alakos kompozíciói zenei vagy irodalmi témák sugallta élményeket hivatottak jelképezni, allegorikusán kifejezni. Bártfay tűnődő, elmélkedő lénye nyilvánul meg a márványból alakított Holdfény-szonátában s a Szimfóniában. A Golgota a fájdalom megtestesülése. Ezek színvonalát nem érik el a pesz- szimizmust, álmot érzékeHető müvei. Ám Bártfay mértéktartása itt sem engedi szóhoz jutni a felszínes érzelmességet. A harmadik csoportban, a szociális témájú műveiben tetőzik alkotó tehetsége Világnézete, tiszta embersége döbbenten reagál a polgári köztársaság bűneire. ítélkezik. A világosan felépített, szívvel-lélekkel fogalmazott, magába roskadó Öreganyó, a hangtalanul szenvedő Bánat, a gótikus szobrok vertikálisát idéző Proletáranya lemondó kézmozdulata, meg- adóan lehorgasztott feje az osztálya szürke, kilátástalan sorsába való beletörődését éreztetik. A harmincas években elszigetelt jelenséget képeznek ezek a nem csupán tartalmuk, de művészi megoldásuk révén is kiemelkedő művek.

Több magas állami kitüntetés s az általános elismerő értékelés utal az ősz mester érdemeire, aki ma ünnepli 85. születésnapját.

BÄRKÁNY JENONfi

A SÁROS LÁBAK FESTŐJE

400 éve született Caravaggio

Rómában, 1593 körül kezdődik Michelangelo Amerisi — festői pályája, akit lombardiai szülővárosa szerint Caravaggió- nak neveznek. Del Monte kardinális felfedezte tehetségét és támogatja. Róma ebben az időben — a 16. század végén — el van telve a késő reneszánsz nagy mestereinek (Raffael, Michelangelo Buonarotti) klasszikus formáival é<s a manierislák bravúros, de többnyire semmit mondó stílusával. Caravaggio festészetének ugyan a manierizmus a kiindulópontja, de származásánál és temperamentumánál fogva eleve harcol a fennkölt, a nem létező tökéletes — a valóság idealizálása ellen. Javára szolgál e téren az is, hogy lombardiai lévén, őt nem fékezi a római „klasz- szikusok“ festői hagyománya, így válik Caravaggio a barokk legjelentősebb olasz festőjévé. .1600 körül ő teremti meg Rómában a kor realista irányzatát, melynek főleg a Németalföldön, Francia- és Spanyolországban ván visszhangja.

Az első lényeges újdonság, amellyel Caravaggio gazdagította a festészetet, a természet után való festés. Első római képei közé tartozik a „Bach- chus“, mely teljesen különbözik az addigi mitológiai megfogalmazástól: testes pihenő római ifjút ábrázol egy dúsan megrakott asztal mellett. Hasonlóan élethű a „Gyümölcskosár“, mely a világ önálló csendélete. Caravaggio festészetének másik jelentős sajátossága, hogy csaknem teljesen eltörli a világi és egyházi festészet közötti különbséget. Ez nem azt jelenti, hogy templomi képei nem vallásosak. Az eddig egymástól oly távol eső két műfaj közeledését az okozza nála, hogy mindkettőben élő modellek alapján dolgozik és felerősíti bennük a moralizáló hangot. Első vallásos tárgyú műve — a „Bűnbánó Magdolna" egy utcalányról készült. A „Menekülés Egyiptomba“ is inkább zsáner, mint szentkép. A moralizáló stílus legjellemzőbb képviselője az embernagyságú

„Jóslás“ c. kép. Ezzel a zsánerképet egyenrangúvá tette a festészet más műfajaival. Az alvilágban otthonos festő, akinek élete végén nem egy gyilkosság szárad a lelkén, modelljeit lessan kizárólag a szegény és esett emberek soraiból választja. Saját bevallása szerint közelebbinek érzi azt, akinek minél több ránc barázdálja arcát, örül minden bütykös kéznek, ócska rongynak, piszkos lábnak. Ezért csúfon- dárosan a „sáros lábak festőjének“ is nevezték. Üjabb templomképei — a római S. Luigi dei Francesi számára készített Szt. Máté-képek — egyre inkább világi jelleget öltenek. Az oltárképen Szt. Máté robusztus parasztfigura. A képek drámai hatását fény-árnyék ellentétekkel éri el. Alkotásának utolsó szakaszában egyre közelebb kerül a barokk Idealizmushoz. A hatalmas, erőteljes alakokat dinamikus erővonalak mentén helyezi el, továbbra is egyéni és eredeti módon. 1605 körül már az ún. „pincenyílás stílussal“ dolgozik, vagyis a kép „teret" a sötét háttérből kiemelkedő drámai fény segítségével alakítja ki. Ezzel lényegében Rembrandt elődjévé válik. Kiemelkedő példái ennek a stílusnak a „Kígyós Madonna“, a „Szülés Madonnája“ és az „Emmausi vacsora“. Mindháromra jellemző a caravaggói humánus megfogalmazás; a föl- döntúliságot csak az említett mágikus, ismeretlenből jövő fényforrás jelzi. Élete végén a rendőrséggel való összetűzései állandó helycserére kényszerítik. Bejárja Máltát, Szicíliát, Messzinát, Szirakúzát. 37 éves korában kegyelmet kap éts engedélyt a Rómába való visz- szatéréshez, de útközben maláriában meghal.

Kortársai közül sokan csak a természet kopírozójának tartották. Caravaggio képei azonban, éppen ellenkezőleg, a valóság végtelen gazdagságának határozott és művészi kiválasztásával hivalkodnak, mentesek minden feleslegestől, zavartól.

LEVICKÝ TAMARA