Új Szó, 1973. szeptember (26. évfolyam, 208-232. szám)

1973-09-27 / 230. szám, csütörtök

SZÜLÖK, NEVELŐ K FÓR UM A ELSŐSÖK A marxizmus-leninizmus elvei alapján kialakult egység Csehszlovákia népe 1948 februárja után a szocializmus épí­tésének útjára lépett. Természetesen a munkásosztály hatalma, a proletárdiktatúra, csak az egyik alapvető politikai feltétele volt a szocializmus építése megkezdésének. Február politikailag egyesítette a munkásosztályt. Ezt a politikai egyesülést azon­ban jogilag a munkáspártok egyesítésével kellett betetőzni a CSKP vezetésével és a marxizmus-leninizmus elveinek alap­ján. A szociáldemokrácia 1948. június 27-én egyesült a CSKP- val. Ezáltal áthidaltuk a politikai szakadékot a munkásosz­tály soraiban. A munkásosztály politikai és ideológiai egysé­géért folytatott következetes harc azonban megkövetelte, hogy rendezzük az SZLKP és a CSKP közötti szervezeti kapcsola­tokat. Ez Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak 1948. szeptember 27—28-i ülésén történt meg. Szlovákiában a kommunista párt 1939 tavaszán a megszállt Csehszlovákia viszonyai között vált szervezetileg önállóvá. A kommunisták az illegalitás nehéz körülményei között szer­vezték a néptömegek harcát a fasizmus ellen, a nemzeti és szociális felszabadulásért. Te­kintettel az 1939. március 14-e és 15-e után Szlovákiában ki­alakult viszonyokra, a Kommu­nista Internacionálé beleegye­zésével 1939 májusában meg­alakult Szlovákia Kommunista Pártja, saját illegális vezetősé­gével. Az ellenállásban a poli­tikai irányvonal egysége és Csehszlovákia Kommunista Pártjának egységes irányítása megmaradt. A párt Szlovákiá­ban és a cseh országrészekben a CSKP moszkvai vezetősége utasításainak szellemében tevé­kenykedett. Az SZLKP V. illegális veze­tősége — Šmidke, Húsúk és No- vomeský elvtárs — tevékenysé­ge időszakában a kommunisták és az általuk vezetett néptöme­gek hősi harca a Szlovák Nem­zeti Felkelésben csúcsosodott ki és meghozta gyümölcsét. Egy test, egy lélek A háború befejezése után a felszabadított népi demokrati­kus Csehszlovákiában politikai okok miatt meg kellett őrizni a párt olyan szervezeti felépí­tését, mint amilyen az illegális harc alatt alakult ki. Klement Gottwald a CSKP Központi Bi­zottságai képviseletében 1945- ben az SZLKP žilinai konferen­ciáján ezzel kapcsolatban kije­lentette: „Szilárd kapcsolatban állunk a szlovák kommunisták­kal, örömeiket a mi örömünk­nek, gondjaikat a mi gondjaink­nak tekintjük. Egy test, egy lélek vagyunk, a CSKP egységes párt volt és lesz is, mivel ebben rejlik a legnagyobb erő.“ A ži­linai konferencia kifejezte hű­ségét a marxizmus—leninizmus iránt és a szlovákiai kommu­nistáknak a CSKP KB-nak adott válaszaként kijelentette: „Pár­tunk, amelynek nagy része van a Nemzeti Felkelés és az egész Csehszlovákia felszabadításáért folytatott harc szervezésében, amelynek nagy része van az el­választhatatlan közös állam építésében, büszke arra, hogy az egységesen irányított, Gott­wald elvtárs által vezetett CSKP része.“ A háború utáni időszakban a politikai fejlődés, különösen Szlovákiában, megerősítette a szervezetileg önálló SZLKP lé­tezésének jogos voltát. A reak­ció és a ludákcsökevények el­leni harc valóban nehéz volt. A kormányprogram teljesítésé­ért keményen meg kellett küz­deni. Ezt bizonyították az ese­mények, amelyek Szlovákiában 1947 őszén csúcsosodtak ki. A dolgozók februári győzel­me 1948-ban megnyitotta az utat a szocializmus felé. Gyor­san be kellett hozni azt, amit a reakció fékezett, meg kellett fogalmazni a szocializmus épí­tése irányvonalának alapelveit. Ennek feltétele a munkásosz­tály szervezetileg és politikai­lag egységes, erős pártja, a CSKP volt, amely a társadalom vezető politikai ereje lett és teljes mértékben vállalta a fe­lelősséget az ország további fej­lődéséért. íMegérett az idő Klement Gottwald 1948. júli­us 9-én a CSKP Központi Bi­zottságának ülésén beszélt a párt megalakításának időszerű­ségéről. Ezen az ülésen vettek részt először az SZLKP vezető funkcionáriusai, az SZLKP kép­viselői és a Megbízotti Testület tagjai. Az erős, egységes kom­munista párt megalakításának szükségszerűségével kapcsolat­ban kijelentette: „Megérett az idő ahhoz, hogy egyesüljünk a szlovákiai elvtársakkal. Indo­kolt volt és meg volt annak az oka, hogy Csehszlovákia Kom­munista Pártja mellett megala­kult Szlovákia Kommunista Pártja. Az okok egyszerűek: a köztársaság szétesett, kialakult az „önálló“ Szlovákia, ahol a viszonyok mások voltak, mint a protektorátusban. Ez automati­kusan szükségessé tette az ön­álló szlovák párt létezését. Az önálló szlovákiai párt további létezése azonban megkárosíta­ná a köztársaság és a kommu­nista mozgalom ügyét. Azáltal, hogy egységes kommunista pár­tot alakítunk ki, egységes veze­tőséggel, amely megoldja majd az összes kérdést a Šumavától a Tátráig, egyúttal megoldjuk állami fejlődésünk bonyolult kérdéseit, valamint a Szlovákia specifikus helyzetéből adódó kérdéseket is. Ebben az eset­ben több lehetőséget biztosítunk a szlovákoknak a vezetésre, mi­vel az államvezetésért egy. séges párt és egységes vezető­sége által biztosítjuk. Megérett az idő az egységes Csehszlová­kia Kommunista Pártja megala­kítására. Ez megfelel a csehek és a szlovákok érdekeinek is." Jgy aztán a szükséges politi­kai és szervezési előkészületek után 1948. szeptember 27—28- án összeült az SZLKP KB ple­náris ülése és egyhangúlag jó­váhagyta az egyesülésre vo­natkozó javaslatot. A marxiz­mus—leninizmus általánosan érvényes elvéből kiindulva, mi­szerint a szocializmust építő ál­lamban egységes politikai veze­tőségnek kell lennie, az ülés kihirdette, hogy Szlovákia Kom­munista Pártja Csehszlovákia Kommunista Pártjának szerves részévé válik. A CSKP szlovákiai szerveze­te, e döntés értelmében, Szlo­vákia területén megvalósítja a CSKP politikáját. Az SZLKP KB 18 tagját kooptálták a CSKP KB-ba, heten a Központi Bi­zottság póttagjai lettek, öten pedig a CSKP Központi Bizott­sága Elnökségének tagjai. A CSKP Központi Bizottságának 1948 novemberi ülése úgy üd­vözölte a CSKP és az SZLKP egyesülését, mint az állam egy­ségét megszilárdító intézkedést, amelynek rendkívüli jelentősé­ge lesz elsősorban Szlovákia további fejlődésében. A CSKP IX. kongresszusa a párt alapszabályzatában is rög­zítette ezt a történelmi jelentő­ségű döntést. A CSKP XIV. kongresszusán jóváhagyott alapszabályzat a szlovákiai pártszervezet helyzetét az ötö­dik fejezetben így határozza meg: „Szlovákia Kommunista Pártja Csehszlovákia Kommu­nista Pártjának területi szerve­zete, amely Szlovákia kerületi pártszervezeteiből áll. Szlová­kia Kommunista Pártja tevé­kenységében Csehszlovákia Kommunista Pártja kongresszu­sának és Központi Bizottságá­nak határozataihoz igazodik." Az idő igazolta a döntés helyességét Az elmúlt 25 év alatt a CSKP vezetésével a párt szlovákiai szervezete történelmi szem­pontból rövid, de az elért ered­mények szerint nagyon jelentős utat tett meg. A párt vezetésé­vel megvalósították mindazt, amit a CSKP KB 1948 novemberi plénuma és a szocializmus épí­tésének irányvonala határozott meg. A szocializmus építésének időszakában az elmaradt mező- gazdasági Szlovákia fejlett, korszerű iparral és mezőgazda­sággal rendelkező országgá fejlődött. Kialakultak a felté­telek az ország olyan gazdasá­gi, szociális és kulturális fej­lődéséhez, amiről az előző nemzedékek csak álmodhattak. A háború utáni évek alatt Cseh Szlovákia ipari termelése 1937- hez viszonyítva több mint a hét­szeresére emelkedett, Szlová kiában ez a növekedés 23,5 sző­rös volt. Ma Szlovákiában 12 nap alatt termel annyit az ipar, mint 1937-ben az egész év alatt. Szlovákiában a, mezőgazdasági termelés 73 százalékkal emelke­dett. 1937-ben Szlovákia az or­szágos ipari termelés 7,8 száza­lékát, a mezőgazdasági terme­lés 23 százalékát biztosította. 1970-ben ez a részarány az ipar­ban 23,5 százalék volt, a mező- gazdaságban 32 százalék. Az SZLKP és a CSKP szerve zeti egyesülése feltétele volt a nemzetiségi kérdés marxista— leninista megoldásának, a Szlo­vák Nemzeti Felkelés vívmányai realizálásának. A párt ilyen irányú törekvésének eredménye volt a Csehszlovák Szocialista Köztársaság szövetségi rendezé­se. Az SZLKP 1971. évi kong­resszusa hangsúlyozta, „hogy a szövetség kifejezi mindkét nem­zet érdekeit, megteremti a fel­tételeket optimális fejlődésük höz és közeledésükhöz ... A múltban és a nehéz időkben bevált egység meghozta gyü­mölcsét és ma is megbízható alapja a szocialista építés sike­reinek." A szocialista építés éveiben gyorsan emelkedett a széles uéptömegek kulturális és élet- színvonala. A nyomor, az elma­radottság és a kivándorlók or­szága hallatlanul rövid idő alatt gyökeresen megváltozott. Ez csakis a munkásosztály egy­séges marxista—leninista párt­jának vezetésével mehetett vég­be a szocializmus építésének éveiben. A sikeres építés egyik feltétele volt az is, hogy a szo­cialista közösséghez tartozunk, amelynek keretében szoros együttműködés, barátság és szö­vetség fejlődik elsősorban a Szovjetunióval. A szocializmus építésének éveiben a munkásosztály egysé­ges marxista—leninista pártja nagyon bonyolult problémákat oldott meg. Az út nem volt egyenes és sima. Ezért termé­szetes, hogy a párt nem kerülte el a tévedéseket és a hibákat sem. Ezeket azonban nem ken­dőzte el, hanem kereste kikü­szöbölésük útját. A marxizmus —leninizmus ereje segített áthi­dalásukban. A párt leküzdötte a jobboldali és a szocialistael­lenes erők által okozott súlyos társadalmi válságot is, amely­nek előidézői meg akarták hiú­sítani a munkásosztály és él­csapata, a lenini elvek alap­ján felépített egységes Cseh­szlovákia Kommunista Pártja 25 éves törekvésének eredményeit. JÁN PLEVA „Gyalogló” épület (ČSTK) — Minden kőszén áll ahhoz, hogy a mosti plébánia templomot, a legértékesebb ké­sőigótikus műépítészeti emléke­ink egyikét, a mosti szénme­dence közelségéből több, mint 800 méterrel déli irányban odébb helyezzék. Négy körsínes pályán törté­nik a számos oldalkápolnával rendelkező, 00 méter hosszú és 30 méter széles, 9980 tonna súlyú templom elmozdítása. Az 53 hidraulikus emelőhengeres kocsi a templommal percenként 3 cm-es sebességgel fog haladni ezen a pályán. Bizonyára sok szülőben fel­vetődött már a kérdés, ugyan mi lehet az oka, hogy a koráb­ban oly játékos, mozgékony gyermekből iskolába lépés után szorgalmas, kötelességét telje­sítő kisdiák lett. Az alábbiak­ban e változás okaira szeret­nénk rávilágítani abból a cél­ból, hogy e változást előidéző tényezők .feltárásával jobban megismerjük a gyermeki tanu­lás sajátosságait. A kis elsős magatartásában beállt változás mögött a ténye­zők egész sora húzódik meg; közülük a tanulás motívumait emeljük ki. A tanulási motívumok felis­merése nem könnyű feladat, mégis arra kell törekedni, hogy feltárjuk és formáljuk azokat, mert nagymértékben hozzájá­rulnak a szorongástól mentes, céltudatos és intenzív tanulás­hoz. A tanuláshoz való viszony alakulását sokféle, egyénenként változó motívumok határozzák meg. Vizsgálatuk alapján bizo­nyos törvényszerűségeket fe­dezhetünk fel, ezek felismeré­sével irányítani tudjuk a tanu­lást és eredményessége is fo­kozható. Sokszor rádöbbentenek bennünket arra, milyen termé­szetellenes módon igyekszünk a gyermekeket tanulásra kész­tetni, és magyarázatot adnak arra, miért veszett kárba a gyer­mek, a szülő és. a tanító ener­giája az eredménytelen tanulás során. A szülők tapasztalhatták, hogy gyermekük milyen nagy várakozással tekintett az isko­lakezdés elé. Szinte számolta a napokat, amikor majd ő is „igazi diák“ lesz. E vágy mö­gött a motívumok bonyolult szövevénye húzódik meg. Közü­lük egy vezérmotívummá válik, mely azután hosszabb-rövidebb ideig meghatározza a gyermek tanuláshoz és iskolához való viszonyát. Ilyenek lehetnek pl. a külsőségek: az új táska, ce­ruza, színes pasztell, könyv; igazi padban ülni, igazi krétával írni a táblára stb. Ezek a motí­vumok ugyan hatnak, hatásuk azonban nem olyan intenzív, és nem olyan hosszantartó, mint a belső szükségletekből eredő motívumoké. Közülük igen je­lentős szerepe van a felnőttek kel való azonosulás vágyának (olyan szeretnék lenni, mint az apám, mint a testvérem stb.), vagy a bonyolult szociális mo­tívumnak, mely a gyermek kö­zösségbe való beilleszkedésé nek szükségletét fejezi ki. Ezek a motívumok erősebbek és ér­tékesebbek. mint a fentebb em­lítettek. (Azért tanulok, hogy én is jó tanuló legyek stb.) A kisiskolást bonyolult hatá­sok érik a családban, az isko­lában és a társadalomban. Ezek a hatások váltják ki benne azo­kat a motívumokat, amelyek a közösségbe való beilleszke­désre késztetik. (Azért tanulok, hogy jó szakember legyek, hogy szüleimnek tudjak segí­teni, hogy jó pionír lehessek stb.) Ezek a motívumok nem­csak az oktatás eredményessé­gét segíthetik elő, hanem igen nagy szerepel töltenek be a gyermek erkölcsi értékrendsze­rének, eszmei és ideológiai né­zeteinek a kialakításában is. Az iskolai tanulás során min­den olyan törekvést segíteni kell, mely az önbecsülés, a sa­ját képességekbe vetett hit és bizalom megszerzésére irányul. Segíteni kell az elsősöket ab­ban, hogy egyre magabiztosab­ban mozogjanak a közösség­ben. Minden gyerirfek, de kü­lönösen a gátlásosabb gyerme­kek számára biztosítani kell a szereplési lehetőséget és az önálló tevékenység összes fel­tételét. A kisiskolások tanulási motí­vumainak másik kategóriáját magával a tanulási tevékeny­séggel kapcsolatos motívumok adják. Ide sorolható például az írni, olvasni, számolni tanulás vágya. Az elsősök, sőt a máso­dikosok számára is maga a ta­nulás a fontos. Az iskolába já­rás előtt fő tevékenységük a játék volt, mely nagyon .fontos a gyermek személyiségének fejlődése szempontjából, társa­dalmi haszna azonban nagyon csekély. A kisgyermek már az iskolába kerülés előtt is igény­li a produktív tevékenységet, mert tapasztalja, hogy azzal bi­zonyos pozíciót biztosíthat ma­gának a családban és a gyer­mektársadalomban. A szülők ezt az indítékot olykor felis­merik és feladatokkal bízzák meg gyermeküket, legtöbb­ször azonban a gyermeknek ez a vágya kielégítetlen marad, s ez helytelen. A kis elsősök kezdetben igen komolyan veszik a tanulást. Annyira komolyan, hogy töb­ben közülük még az órák köz­ti szünetre sem szívesen men­nek ki, pedig fáradtak; akkor is tanulni akarnak. A tapasz­talatok azt mutatják, hogy rang­jukon alulinak tartják a játé­kos foglalkozásokat. Úgy vél­jük, hogy ezt a tanulási törek­vést igen felületesen kezeljük az oktatásban, de a tantervi kö­vetelmények kodifikálásakor is. Túlságosan igénytelenek va­gyunk a gyermekekkel szemben mind az oktatás tartalmát, mind a módszereit tekintve. Nem elé­gítjük ki a gyermekek cselek­vési vágyát, azt a hatalmas energiát, melyet a gyermek a tanszereivel, könyveivel, füze­teivel való foglalatoskodásra fordít, nem használjuk ki kellő­képpen. Játékosan tanítjuk, pe­dig ő nem játszani, hanem ta­nulni akar. Pihenni küldjük, szünetet adunk neki, pedig ő ta­nulni akar. Meglejiő, de az az igazság, hogy még a felsőbb osztályok tanulói sem szeret­nék például, ha a nyári szüne­tet meghosszabbítanák — han­goztatják egyes kutatók. Az elsősök és a másodikosok a tanulásban igen fontos szo­ciális értékű tevékenységet lát­nak. Ezzel magyarázható, hogy olyan érzékenyen reagálnak az értékelésre és az osztályozásra. Kezdetben a jó pontot vagy a jegyet tevékenységük jutalma­ként fogják fel és nem az el­végzett munka minőségi muta­tóját látják benne. Az elsősök a szorgalomért kapott jegyet vagy más elismerést fontosabb­nak tartják a sikeres /eladat megoldásáért kapott jegynél. Számukra nem a megoldás he­lyessége az elsődleges, hanem a befektetett energia, az igye­kezet, ezt akarják értékeltetni. Az alsó évfolyamokban a gyermekek tanulási motívumait jelentős mértékben befolyásolja a tanítóhoz való viszony is. A legtöbb kisiskolás szereti és tiszteli tanítóját, mert „tanít“. Számukra az az igazi tanító, aki az iskolában tanítja őket. A tanító szava számukra tör­vény, utasításainak okát és ér­telmét nem kutatják, hanem igyekeznek azt képességeikhez mérten pontosan teljesíteni. Ez a gyermeki beállítottság rend­kívül kedvező lehetőséget te­remt a pedagógus számára, hogy helyesen motiválja a gyer­mekeket és hosszú időre meg­határozza tanuláshoz való vi­szonyukat. Ez azt is jelenti, hogy a tanulási kedv elv szté- sében nem, vagy csak igen rit­kán a gyermek tanulási képte­lensége húzódik meg, hanem sokszor a helytelen oktatási módszerek és egyéb feltételek hiánya a valódi ok. Az első évfolyam tanulói a tanulásban nem bizonyos isme­retek megszerzését tartják lényegesnek, hanem magában a tanulásban lelik örömüket, melynek szociális értéket tu­lajdonítanak. A felsőbb osztá­lyokban változás áll be, s egy­re inkább előtérbe kerül a ta­nulás tartalmi elemei iránti ér­deklődés. A tanulás, az új isme­retek megszerzése eszköze lesz a valóság megismerésének. A megismerési vágy azonban ezekben az osztályokban is szo­rosan összefonódik az osztály, az iskola közösségében bizo­nyos pozíció kivivására irányu­ló törekvéssel. Ez a két tenden­cia húzódik meg a felsős tanu­lók egyénenként eltérő rendkí­vül változatos tanultisi motívu­mai mögött. Feltételezzük, az elmondottak segítenek a szülőknek, hogy he­lyesen értelmezzék gyermekük tanulási tevékenységét és kö­rültekintőbbek legyenek telje­sítményének megítélésében. KULACS DEZSŐ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents