Új Szó, 1973. szeptember (26. évfolyam, 208-232. szám)
1973-09-26 / 229. szám, szerda
A tudomány és az ideológia Az utóbbi időben tanúi lehetünk annak, hogy a nemzetközi kapcsolatok fejlesztésében új folyamat megy végbe. A Szovjetunió és a többi szocialista ország békeoffenzívájának eredményeképpen áttörték a hidegháború jegét, egyre többen ismerik el a békés egymás mellett élés elvét a különböző társadalmi rendszerű országok közötti kapcsolatok normájaként. . A szocialista tábor békeof- fenzívájóval kapcsolatban a nyugati ideológusok és íevizio- nisták egyre gyakrabban hangoztatják, hogy a tudományos és politikai élet nemzetközi viszonylatban ideológiamentessé válik. Az a törekvés, hogy a tudományt elszakítsák a munkás- osztály ideológiájától, nem új, a munkásosztály ideológiai lefegyverzésének állandó eszköze és kifejezi a burzsoázia ér- cIgKgí t. Mit akarnak a burzsoá teoretikusok elérni a társadalom- tudományok és az ideológia területén? A dezideologizálás, a pártonfelüliség, a „tiszta tudomány“ frázisa csakis az általuk hirdetett ideológiák és koncepciók osztályjellegének elkendőzését szolgálja, manővert jelent, amellyel gyengíteni akarják a munkáspártok éberségét. A dezideologizálás Ideológiájuk részévé válik. AZ OSZTÁLYHARC FOLYTATÓDIK Az osztály- és az ideológiai harc folytatódik és kiéleződik nemcsak a kapitalista országokon belül, ahol a fokozódó sztrájkhullám és a dolgozók más tömegmegmozdulásai szociális és .osztályérdekeik megvédésére azt bizonyítják, hogy állandóan fokozódik a marxizmus—leninizmus forradalmi eszméinek a hatása nemzetközi viszonylatban is. Amint ezt Brezsnyev kifejezte: az imperialisták minden eszközt megragadnak arra, hogy gyöngítsék a kommunista front egységét és éket verjenek ott, ahol a legkisebb hézagok tapasztalhatók. A kapitalizmus és a szocializmus ideológiai harca megváltozott helyzetben folyik, s ez megköveteli, hogy fokozott figyelmet szenteljünk a tudománynak és az ideológiának, az osztályokra megosztott világban betöltött szerepének. Tapasztalataink óva intenek, hogy a tudományos ideológia területén ne legyünk liberálisak és elnézőek. Az ideológiai munka és a társadalom- tudományi kutatások az osz- tólyharc formáját jelentik, de egyúttal az osztályharcnak az egyik nagyon exponált területét is, ahol minden hibáért és következetlenségért drágán kell fizetni, ahol a hibák következtében nemcsak pártunk és társadalmunk gyengül, hanem világviszonylatban is megkárosul a munkásosztály. A CSKP XIV. kongresszusának határozata ezért hangsúlyozza, hogy a társadalom és az ideológia előtt az az állandó feladat áll, hogy megszilárdítsák a párt társadalmi szerepét. Ez a feladat különösen azért jelentős, mert az elméleti területen elkövetett hibák okozták többek között pártunk és társadalmunk válságát. Megbomlott a forradalmi mozgalom alapvető erőforrása, a tudományos szocializmus elmélete és a forradalmi szocialista gyakorlat megbonthatatlan egysége. Vasil Biľak elvtárs, a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének az ideológiai munka legfontosabb feladatairól szóló beszámolójában hangsúlyozta, hogy a marxizmus—leninizmus ereje nemcsak a társadalom fejlődésére vonatkozó ismeretek összegyűjtésében, hanem elsősorban abban rejlik, hogy az igaz felismerések alapján megbízható útmutatóul szolgál a forradalmi pártoknak. Ezek a következtetések meghatározzák társadalomtudományi intézményeink ós az ideológiai munka legfontosabb feladatait. A szocializmus további fejlődése törvényszerűségeinek sikeres feltárása jelentős mértékben attól függ; hogy a társadalomtudományi dolgozók hogyan sajátítják el a dialektikus materializmus történelmi kategóriáit, mivel csak a marxizmus—leninizmus adhat tudományos képet a jövő társadalmáról a természet törvény- szerűségeinek mély ismerete alapján. Csak a történelmi materializmus módszere teszi lehetővé, hogy tudományosan meghatározzuk a társadalmi élet egyes részei közti kapcsolatokat, feltárjuk a fő fejlődési irányzatot. A marxizmus—leni- nizmustól való minden elhajlás, az elméleti és az ideológiai tevékenység lebecsülése a burzsoá ideológiának segített. NINCS „TISZTA TUDOMÁNY“ Felmerült a társadalomtudományi dolgozók ideológiai elkötelezettségének a kérdése. A „tiszta tudomány“ és az ideológia alternatívája talán első pillanatban objektívnek tunika fiatal tudományos dolgozók előtt. A dezideologizálás képviselői osztályfelettinek, párton- felettínek tartják állásfoglalásukat. A valóságban azonban ez az alternatíva a burzsoázia osztályérdekeit védi. Lenin több ízben hangsúlyozta, hogy a pártonfelüliség burzsoá mítosz és a pártosság proletár eszme. Leninnek ezek a gondolatai ma is érvényesek és érvényesek lesznek mindaddig, amíg a világ osztályokra oszlik. A marxizmus—leninizmus, mint a munkásosztály érdekeinek elméleti kifejezése, a szocialista ideológia alapja. A burzsoázia a dezideologizálás és a pártonfelüliség hirdetésével akarja gyengíteni a munkásosztály éberségét, ezt bizonyítják a csehszlovákiai válság tapasztalatai is. A DEZIDEOLOGIZÁLÁS IS IDEOLÓGIA A tudomány revizionista erői, akiket a Löbl, a Sviták, a Sík, a Hübl, a Goldstücker típusú kozmopolita „tudósok“ képviselnek, akiknek vezető pozíciójuk volt a különböző intézményekben, az iskolák és az akadémia tudományos tanácsaiban, nemzetközi viszonylatban is a tudományos tekintély kultuszát alakították ki, de nem tudták kidolgozni a társadalom további fejlődésének tudományosan megindokolt programját. A „csehszlovák szocializmus“ úgynevezett modellje nem volt más, mint a burzsoá nézetek eklektikus ve- gyülete. Többnyire azokat a koncepciókat használták fel, amelyek szorosan összefüggnek a konvergencia elméleté-' vei, a posztindusztriális társadalom technokrata koncepcióival, a pozitivista elméletekkel, tehát azokkal a koncepciókkal, amelyek tagadják a munkás- osztály és a burzsoázia ideológiai osztályharcát a társadalom fejlődésében. Ez az illúzió félrevezette a társadalmat. Csehszlovákiában a „tiszta tudomány“ hirdetői fokozatosan a jobboldali és szocialistaellenes erők ideológiáját vették át. A tudomány elszakítása az ideológiától teret biztosított ahhoz, hogy harcoljanak a marxista— leninista párt vezető szerepe ellen, a munkásosztály és az állam szocialista típusa ellen. Lehetőségük nyílt arra, hogy deformálják a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom eredményeit és távlatait. Céljuk az volt, hogy bebizonyítsák: a kommunista mozgalom hamis ideológiát szül és a marxista— leninista elméletet „hamis tudatnak“ nevezték. AZ IMPERIALIZMUS TAKTIKÁJA Az elemzések megmutatták, hogy azok, akik a tudomány és az ideológia elszakításáért harcoltak, tulajdonképpen a burzsoá ideológia hirdetői voltak. A „tiszta tudományt“ ösz- szekapcsolták a leninizmus elleni harccal, mivel szerintük Lenin a szocialista ideológia fogalom meghatározásakor még nem sejtette, hogy ez az ideológia szubjektivista lesz. Az ideológiai bonyodalmak és a revizionista elmélet keletkezésének egyik forrása az volt, hogy nem tisztázták a marxizmus—leninizmus nyíltságának problémáját. A dogmatizmus leküzdésének folyamatában kiemelték a forradalmi gyakorlat elsődlegességét, mint az elmélet fejlesztésének egyik kiindulópontját. Ezt az egészséges áramlatot azonban sokan úgy használták ki, hogy a marxizmus—leninizmus nyíltságát úgy értelmezték, mintha a különböző nem marxista gondolati irányzatoknak nyílt terük lenne. Ilyen értelemben interpretálták az ideologia szükségességét. Míg az imperialista körök megváltoztatták a marxizmus—leninizmus elleni harc taktikáját, kialakították a hídépítés koncepcióit, nálunk a revizionista erők az úgynevezett alkotó marxizmus leple alatt egyre nyíltabban léptek fel a tudomány es az ideológia elválasztásáért es lebecsülték az ideológiai diver- ziót. . . Csehszlovákiában a revizio- nizmus nem volt sajátos csehszlovákiai jelenség. A marxizmus revíziója, a tudomány es a marxizmus elválasztása szorosan összefüggött a nemzetközi revizionizmussal. A mi re- vizionistáink ebből merítették eszméiket és érveiket egységbontó tevékenységük megm- doklására. Magukévá tették Garaudy, Fischer, Lefebver es mások eszméit, akik még ta valy is a Szocialista Interna- cionáló kongresszusán nyíltan a kommunista pártok ideológiája elleni harc mellett foglaltak állást. A csehszlovák revizio- nisták a nemzetközi revizioniz- mus koncepciói alapján támadták a munkásosztályt és élcsapatát, a marxista—leninista pártot. Fischerhez és Garaudy- hoz hasonlóan azt állították, hogy a Lenin által kialakított politikai párt megfelelt az akkori társadalmi és történelmi viszonyoknak, de ma új szervezeti és módszertani formákat kell alkalmazni, és a kommunista párt új modelljét követelték. A RE VÍZIÓN IZMUS ELLENI HARC KÖVETKEZETESSÉGET IGÉNYEL ,,A szocializmus elméleti modellje és a történelmi valóság közti összhang hiányának“ koncepciója volt a csehszlovák revizionisták fő fegyvere és ez továbbra is a nemzetközi re- vizionizmus fő fegyvere marad. A mi revizionlstáink, akik Nyugaton találtak új otthonra, ma már nyíltan lépnek fel. Sík, Pelikán, Sviták, Löbl és a hozzájuk hasonlóak ma már bizonyos büszkeséggel ismerik be, hogyan készítették elő szocialista t ársadalmunk felforgatását. További munkánk szempontjából nagyon fontos, hogy Csehszlovákiában, hála az új pártvezetőségnek, sikeresen befejeződött a revizionista elméletek hordozói elleni harc. A CSKP KB 1972. októberi tanácskozásának és az SZLKP KB novemberi tanácskozásának dokumentumai rámutattak, hogy a revizionizmus milyen károkat okozott. Ezért ma az a feladat áll a társadalomtudományi front előtt, hogy leleplezze a revizionista és szocialistaellenes elméletek maradványainak káros hatását. A marxizmus—leninizmus csakis mint a munkásosztály tudományos ideológiája fejleszthető. A tudomány és az ideológia metafizikus különválasztása hamis következtetésekhez vezet, s ezért az ideológiailag helytelen állásfoglalás egyúttal tudománytalan állásfoglalást is jelent. A munkás- osztály ideológiája és a tudomány közti kapcsolat dialektikája állandóan érvényes, és „harmadik út“ nem létezik. Nem köthetünk kompromisszumokat azzal az ideológiával, amely sárba tiporja az emberiség alapvető jogait. Ezen a téren nem lehetséges békés egymás mellett élés. A társadalomtudományok csak ilyen feltételek között teljesíthetik ma feladatukat: a helytelen nézetek elvhű bírálatának elmélyítését, a mai antikommu- nizmuís és revizionizmus elméleti változásainak feltárását, a marxizmus—leninizmus alkotó továbbfejlesztését és azon elméleti feladatok pozitív megoldását, melyeket a szocializmus építése és a nemzetközi forradalmi mozgalom forradalmi fejlődése hoz magával. JOZEF HRABINA Nyikolaj Szkri~ paljnak, a li- pecki traktor- üzem villany- szerelőjének érdekes hobbyja van: szabad idejében régi orosz katonákról farag sakkjigurá• kát. (Felvétel: ČSTK — APN) E. BOLESLAV LUKÁČ: A múltról és a jéwfsr©! Ez a nagy jelentőségű esemény rádiónk fél évszázados jubileuma és ennek kapcsán a magyar nyelvű adás szerepének értékelése, nemcsak lehetőségeit nyújt, hanem kötelességünkké is teszi, hogy mindkét szomszédos nemzet érdekében legalább röviden összegezzük az elvégzett és még elvégzésre váró kulturális munka értelmét, célját. Ami engem illet, meg kell mondanom, hogy fél évszázad óta számtalanszor nyilatkoztam és írtam erről a témáról. Elcsépeltnek tűnhetne mindez, ha bizonyos alapigazságokat nem kellene szüntelenül ismételgetni és variálni, ha annyira magától értetődőnek vennénk őket, hogy nem szorulnának megfontolásra. Az emberek gyakran az alapvető tényekről is megfeledkeznek, ezért azokat újból és újból emlékezetükbe kell idézni! Egy ilyen alapvető adottság és megcáfolhatatlan tény: a két nemzet szomszédsága egy olyan térségben, melyet földrajzilag Duna medencének nevezünk. Ősrégi adottság ez. akár tetszik valakinek, akár nem. E tényen nem változtat semmi erő, sem spekuláció. Akárhonnan is nézzük, mindé' nütt szervezett nemzetek élnek közöttünk. Méghozzá többségük ugyanabban az állami-társadalmi rendszerben, mint mi, a szocialista társadalomban. És közöttük hömpölyög az elválasztó, de egyszersmind összekötő Duna, ez a „vén korhely“, ahogy Ady, a költő nevezte. Évezredek óta erre folyik: látta-e táj alakulását már a történelem előtti korokban is, tanúja volt az őslakók megérkezésének, sok átmeneti előd elvonulásának^ és elenyészésének. Látta a szomszédos nemzetek őseinek keletkezését és szervezkedését, látta fejlődésük párhuzamosságát ós eltéréseit. A fényL és az árnyékot, a békés együttélést és a hegemon ikus lorzulásókat, ámításokat, a sok-sok uralomra törést és kijózanodást. Ady a Dunáról szóló vallomásában csüggedten, csaknem látnoki erővel beszél valamiféle tragikus körforgásról, szégyen-kalodáról, melyhez fél népeket és fél nemzetecskéket békjóztak. Ö, és még jóval előtte Petőfi is — akinek jelentős évfordulóját most az egész világ ünnepli — látták, átérezték ezt a furcsa, gyakran a bellum omnium contra omnes-be torkolló kaleidoszkópot, keresték a kiutat, ábrándoztak róla, sőt gyakran rá is mutattak. A környező többi nemzet lángelméi, köztük szlovákok is — kezdve Sládkovičtól és Jankó Kráítól, Hviezdoslavon át a mai élenjáró alkotókig — gyakran ugyanezt érezték, de még kínzóbban, keserűbben, még jogosultabban, még érintettebben fejezték ki. SládkoviC költeményétől, a Szabad hazáról szóló daloktól kezdve Rázusnak Arany Jánost aposztrofáló versén át a mai szocialista költőkig nálunk is terebélyesedik e látomás, sőt a törekvés is, a Duna-menti népek jobb, igazságosabb, emberségesebb, testvéribb együttéléséről. A történelem és annak keretében a szocializmus győzelme bebizonyította, nincs helye annak a bizonyos szégyenkalodának, nem kell és nem szabad, hogy predesztinálva legyünk. Nincs, nem kell és nem * Elhangzott a Csehszlovák Rádió magyar adása jubileunü műsorán szabad léteznie csak azért, mert „így rendeltetett“ — ahogyan ezt Ady egy elkeseredett pillanatában írta. A második világháború végén bekövetkezett sorsot formáló fordulat olyan szerkezeti változásokat eredményezett, melyek a kapitalizmus felszámolásával megszüntették a viszályok és torzsalkodások osztálygyökereit. A nemzeteknek ez a közös szocialista színhelye már nem lehet többé a ,fajok cirkusza“, hogy ismét Adyt idézzem. Az új társadalomban a kis nemztek számára is biztosított a tartós biológiai és szellemi lét. Természetesen a nemzeteink párhuzomosságának és szolidaritásának megőrzése, fenntartására és kifejlesztésére irányuló állami-társadalmi törekvéseket át kell hatnia a megfelelő kulturális légkört kialakító igyekezetnek is. Bocsássanak meg, hogy ezt az utóbbit majdnem az első helyre teszem, de úgy tűnik nekem, hogy az életnek ez a területe gyakran eredményesebb, mint esetleg a számok vetélkedése. Hogyan érvényesül, milyen szerepet játszott és játszik ez a törekvés nemzetünk életében? Rendkívül szerteágazó ez a kérdés, mely megköveteli e kiterjedt terület aprólékos feltérképezését. A monográfiák egész sorára lesz szükség a történelem hordozóiról és színhelyéről. A személyek, egyéniségek és sorsok egész galériája vár feltárásra és egészen új értékelésre. Műveknek és azok kétoldalú kisugárzásának vizsgálata, az együttélés évszázadainak nyomon követése mind ez ideig hozzáférhetetlen, hivatalos és nem hivatalos levéltárak, „magánszentélyek“ anyagának felkutatása vár a fiatal magyar szlovakistákra és a szlovák hungaristákra. Valóban nagyszerű ez a feladat és irigyeljük őket érte. Az oly szükséges munkának milyen hatalmas és felszán tat lan területe ez! A múlt antagonizmusának áldatlan viszonyai és körülményei egyenesen lehetetlenné tették az egyirányú tevékenységet, de most már teljes mértékben megmutatkozik ennek fontossága, sőt sürgőssége is. De vajon eléggé felkészültünk-e ezekre a feladatokra? Ha nem vagy nem eléggé, akkor egyrészt pillantsunk önmagunkba, másrészt pedig tegyünk meg mindent, hogy helyrehozhassuk a mulasztást. Mennyire helyes, sőt egyenesen felemelő a fiatal szlavisták, szlovákisták számára a szünidőben Bratislavában rendezett nemzetközi tanfolyam, melynek sok magyar hallgatója is van. Meg vagyok győződve róla, hogy ez jótékony hatással lesz a közösségre és meghozza a gyümölcsét. Hosszú útja van a kölcsönösen egymáshoz kötőffő költői rezonanciáknak és hatásoknak a hagyományok nagy cseréjében. Ezt a címet adtam a közeljövőben megjelenő és e témakört érintő tanulmánykötetemnek, mely legalább részben fényt vet kölcsönös irodalmi-kulturális kapcsolatainkra. Sítúrák fellépésétől a szocialista jelenig. Biztos, hogy modern tömegtájékoztatási eszközeinknek nagyon fontos szerepe lesz ebben az atmoszférateremtő törekvésben. Megismerteti, gazdagítja, közelebb hozza egymáshoz mindkét nemzet kultúráját —* tehát a két nemzetet is. Lehet-e ennél fontosabb, magasztosabí) feladata, küldetése?
