Új Szó, 1973. szeptember (26. évfolyam, 208-232. szám)
1973-09-26 / 229. szám, szerda
Nit tudunk a pénzről? Az utcára kihallatszó erős kopácsolás hangjai csalogattak fel bennünket a napokban a Dunamenti Múzeum első emeletére. — Most nem mi rendezünk itt kiállítást — mondotta Szu- chý Emil, az intézet egyik szakembere —, csak helyet adunk egy érdekes és a maga nemében ritkaság számba menő kiállításnak. Két év múlva emlékeznek meg országszerte a szlovákiai pénzintézetek fennállásának 130. évfordulójáról, ezzel kapcsolatos ez a rendezvény. Kit ne érdekelne a pénz és érdekes a pénzintézetek munkája is. A kiállítás csak ezen a héten tekinthető meg, ezért került elő gyorsan a ceruza és a jegyzetfüzet. — A tulajdonképpeni 130. évfordulóra 1975-ben kerül sor — mondotta Hajnal Béla, a Csehszlovák Állami Bank felügyelője — úgyhogy ez az anyag — mely Komáromból Dunaszerda- helyre megy — amolyan bevezetése azoknak a kiállításoknak, amelyeket a kerek évforduló évében rendez a Csehszlovák Állami Bank. A jelenlegi kiállítás fő anyagát a bank főosztálya bocsátotta rendelkezésünkre s azt minden járás a saját történelmi dokumentumaival egészíti ki. Kiállítani való van bőven, mert a már említett 130. évforduló anyagán kívül bemutatjuk azokat a pénzügyi dokumentumokat, pénzérméket, papírpénzeket és az ügyvitelre vonatkozó, érdekes iratokat, melyek a szlovákiai pénzintézeteknek a felszabadulás óta eltelt közel 30 évére, az államosítás ugyancsak 30 és a Csehszlovák Állami Bank keletkezésének negyedszázadára jellemzőek. A kiállított tárgyak között nézelődve ismert fényképekkel, nevekkel találkozhatunk. P. O. Hviezdoslav, Ján Hrušovský, František Hečko, az SZSZK pénzügyminisztere, František Mišeje és mások is fiatalabb vagy idősebb korukban dolgoztak a szlovákiai pénzintézetek valamelyikében. Egy 1921-ből származó dokumentum az említett óv júniusában megrendezett legnagyobb sztrájk eseményeit szemlélteti. A banktisztviselők hat hétig nem vették fel á munkát, így fejezték ki tiltakozásukat az akkori gyakori elbocsátások ellen. Ebben a megmozdulásban megközelítőleg 17 ezren vettek részt. Sahaj Pavol, a Csehszlovák Állami Bank komárnói részlegének osztályvezetője elmondotta, hogy Rév-Komáromban egykor önsegélyező^egylet is működött, mely nem folytatott nyerészkedő tevékenységet, ugyanis saját tagjainak a lehető legalacsonyabb kamatlábbal nyújtott kölcsönt. Ez az egylet egyébként a legrégibb pénzintézetek közé tartozik. A komáromi pénzintézetek a keletkezésüket illetően egyébként európai viszonylatban is rangos helyet foglalnak el. A nevük többszőr változott, de a munka és az ügyvitel alig módosult. A „Komáromi Első Takarékpénztár“ például 100 évig megszakítás nélkül működött. Érdekesek, a fiatalabbak számára kissé érthetetlenek az infláció idejéből származó, ún. „mii“ és „bilpengők“ (millióról, illetve billióról van szó). Ez a pénz a rangos szám és fogalomjelölései ellenére vajmi keveset ért. Az idősebbek biztosan emlékeznek rá, hogy főleg a cserekereskedelem idején a „virágzó“ mii és bil-pengőket nem erszényben, hanem zsákban vitték a háziasszonyok a piacra és ha egy zsák pénzért sikerült vásárolniuk néhány szem burgonyát, elmondhatták: jó boltot csináltak. A kiállításon láthatók a fel- szabadulás utáni időszak pénznemei is. Ekkor már — főleg a pénzbeváltás után — megnőtt a pénz tekintélye vagy szak nyelven szólva a vásárló értéke. — Amit itt kiállítottunk — mondja Sahaj Pavol — nem úgynevezett látványos anyag. A célja egészen más. A pénzintézetek munkájával — és a pénzzel is — minden polgár kapcsolatba kerül. Ha megtekinti ezeket a paneleket, áttanulmányozza a kísérőszöveget, hasznos ismereteket szerez azoknak az intézeteknek a munkájáról, melyek a fizetőeszközök nagy felelősséggel járó kezelésével foglalkoznak. A kiállított anyag pontosan olyan, amint azt az osztályvezető jellemezte. Megtekintése tanulságos és — mivel pénzérméket is állítottak ki — numizmatikai szempontból is figyelemre méltó. U A Komáromi Első Takarékpénztár részvényszel vénye A barátság és testvériség szellemében Jelentős és kedves esemény játszódott le az elmúlt napokban a Banská Bystrica-i Szlovák Nemzeti Felkelés Katonai Gimnáziumban, amikor is fölkereste az intézményt a Kóreai Népi Demokratikus Köztársaság katonai küldöttsége. A Kin-Po-Kon ezredes által vezetett küldöttséget Poturnay alezredes üdvözölte, hangsúlyozva, hogy bár országainkat ezer és ezer kilométer választja el egymástól, népeinket összeköti a közös cél: a szocializmus építése, a haladó világ nemzeteinek barátsága. Kin-Po-Kon ezredes megköszönte a szívélyes fogadtatást, majd tolmácsolta a koreai dolgozók üdvözletét. Nagyra értékelte Csehszlovákia népének a szocializmus építésében elért eredményeit, s kifejezte háláját az országuknak nyújtott hathatós gazdasági segítségért. Beszéde végeztével Kin-Po- Kon ezredes készségesen válaszolt a 4. iskolai század tagjainak a kérdéseire, tájékoztatta* a tanulókat a koreai ifjúság életéről. Megtudtuk, hogy az ifjú nemzedéket a Dolgozó Ifjúság Szocialista Szövetsége vezeti, amely aktívan és sikeresen tevékenykedik az ifjúsági élet minden szakaszán. A szövetség céljai: szocializmust építő, az eszmének elkötelezett, internacionalista szellemben gondolkodó ifjúságot nevelni, megerősíteni az új nemzedék\ trebišovi járásban elsőként a Somotori (szomotori) Magneine- sítö Állami Gazdaság földjein kezdték meg a nagy terméshozamű Kaukaz N—2 szovjet őszi búza vetését. Képünkön: Ján Fedák és Nagy László • vetőgépbe szórja a búzát IFelvétel: Á. Haščák — CSTK) ben a kommunista ember jellemző vonásait A DISZSZ teljes mértékben támogatja a KNDK vezető pártjának politikáját. A fiatalok eredményesen dolgoznak a nemzetgazdaság minden frontján. Kezdeményezőkészségük megmutatkozott Gustáv Husák elvtárs koreai látogatásakor is, amikor a csehszlovák párt- ós kormányküldöttség tiszteletére a gazdasági élet minden területén fokozták a munkatermelékenységei. A küldöttség ismertette a gimnázium tanulóival a koreai katonai iskolák életét is. A KNDK-ban- három katonai középiskola működik. Tanulóik döntő többséggel azok a félárva vagy árva fiúk, akik szüleiket a háborúban vagy a forradalmi mozgalomban vesztették el. A katonai iskolákban, tekintettel arra, hogy az amerikai imperialisták Dél-Koreá- ból politikai konfliktusok kirobbantására törekszenek, rendkívüli figyelmet szentelnek az ideológiai nevelésnek. Mint Kin-Po-Kon elvtárs megjegyezte: nem elég tudni fogni a fegyvert, azt is tudni kell, hogy miért vettük kézbe. S a katonai iskolák célja az, hogy egyértelmű feleletet adjanak a miértre: azért, hogy a KNDK sikerrel vehesse fel a harcot a Kelet-Ázsiát veszélyeztető amerikai militarizmussal. A 4. iskolai zsázad tanulóinak kérdései után Poturnay alezredes elvtárs megköszönte a becses vendégeknek a látogatást, s kérte, adják át üdvözletünket a koreai népnek s különösen a koreai fegyveres erőknek. A találkozás végén kedves jelenetre került sor: vendégeink emléktárgyakat ajándékoztak az iskola tanulóinak, majd beírták a Szlovák Nemzeti Felkelés Katonai Gimnázium krónikájába a KNDK baráti üdvözletét. —za— Magyarország az elmúlt évben 6400 darab Ikarusz típusú autóbuszt gyártott. Ebből több mint 5000 autóbuszt az európait ázsiai, afrikai és dél-amerikai országokba exportáltak. Képünkön a székesfehérvári Ikarusz Autóbuszgyár udvarán indulásra várnak a kész autóbuszok. (Felvétel: ČSTK — MTI) A 1Ó SZÁNDÉK KEVÉS Népi szólásmondás szerint: A lámpa alatt sötét szokott lenni. Magyarázata, hogy a régi, petróleumos lámpa szétszórta fényét a szobában, ha felfüggesztették a középgerendáról aláfüggő kampóra, de pislákoló fényéből a lámpatest alá már alig jutott. Ott sötét volt. Ez a szólásmondás azonban más esetekre is vonatkozik, mert rendszerint igaz, hogy a fény közelében megtalálható az árny, a törekvés közelében annak ellentéte: a kényelmesség, vagy a nemtörődömség. Népünk a régi időkben nem tanult dialektikát, de tapasztalati úton tett szert a dialektikus látásmódra. Ez a szólásmondás igazára vonatkozik. Viszont, hogy annak igazsága vonatkoztatható Cábovce /Csábj községre is, akkor tűnt ki, amikor meglátogattam Balga István elvtársat, egyik régi levelezőnket. ISMERETES, hogy a Veľký Krtíš-i (nagy kürtösi) járásban a jelentősebb népünnepélyeket, a hagyományos szüreti felvonulást és szüreti ünnepséget rendszerint ebben a községben szokták megrendezni. Legutóbb is itt rendezték meg nagy sikerrel az ÖSZKÖSZÖNTÖ 73 elnevezésű ünnepséget. Köztudott az is, hogy a község határában termesztett szőlőből jó bort készítenek az efsz vincellérei. Az egyik borversenyen még aranyérmet is nyert boruk. Gyors ütemben telepítik is a szőlőt mindenfelé a falu határában. Néhány év múlva saját pincegazdasága mellett már saját borfeldolgozó üzeme is lesz a szövetkezetnek. Egyébként jólképzett szakemberek vezetésével jól gazdálkodik az efsz. Csupa fény, csupa törekvés! Árnynak, nemtörődömségnek talán nyoma sincs, gondolja úgy első pillantásra a látogató. Csak később veszi észre, ha jobban, alaposabban szétnéz a fajúban. Ennek persze külön története van. ÜGY KEZDŐDÖTT, hogy amikor levelezőnk lakhelye iránt érdeklődtem, a legtöbben visz- szakérdeztek: Melyik Balga Istvánt keresi? Több is van a faluban ... Az egyik fiatalember azonban nagyon ügyesen így kérdezett: Melyik Balga Istvánt keresi? Amelyik az újságba szokott írni? ... így azután hamarosan rá is találtam levelezőnk házára. Mindjárt azzal kezdtük az ismerkedést, hogy magyarázatot kaptam a község lakosainak nevére vonatkozólag. György, Balga, Jakab, Hegedűs, Zatykó vezetéknevű több mint a lakosok fele. Régi, népi szokás szerint ú g y n ev ezet t ragadványnevek segítségével különböztetik meg a családokat. Levelezőnk neve tehát ilyen formában: Balga Tóth István. FOLYTATÓDOTT tehát azzal, hogy főleg népművészeti, néprajzi problémákról beszélgettünk. Néhány évvel ezelőtt a fifakovói (füleld) múzeum népviseleti ruhadarabokat vásárolt a községben. így múzeumba került már a csábi ködmön, lajbi, vizitke, pruszlik és bugyogós szabatka egy-egy darabja. A vásárláskor vetődött fel a gondolat: Jó volna a községben még megtalálható népviseleti ruhadarabok mellé összegyűjteni a valamikor használatos munk.i eszközöket, háztartási tárgyakat. Sorolta levelezőnk, hogy kendertörő, szátva, tlló, mángorló, vonó, gerebeny, de még flndzsák és köcsögök is találhatók szép számban a padlásokon, a pajták mellett és volt szérűskertek végeiben. Ahogy sorolta ezeket a tárgyakat, még egy eddig általam ismeretlen tárgy nevét Is megemlítette, mondván, hogy még kútkunkorékot is mulathatna. Azután megmagyarázta, hogy a kűtkunkorék a kútágas része volt. Ezt megértettem, azt viszont nem, hogy miért halasztgatják még napjainkban is holnapra, meg holnaputánra ezeknek a tárgyaknak az összegyűjtését. — Nincs hol elhelyezni eze> két — mentegetőzött levelezőnk. TÁJÉKOZTATÁSUL elmondta: Eleinte úgy tervezték, hogy az egyik régi-régi házban, melyben még búbos kemence is található, amolyan kisebb falumúzeumot rendeznek be. Később elvetették ezt a tervüket, mert az illetékes járási szervek nem hagyták jóvá a ház megvásárlását, de ők maguk is mást gondoltak. Máshol, másik házban fogják berendezni a honismereti vagy néprajzi szobát az említett tárgyakkal. Ennek az elképzelésnek a megvalósítását támogatja György Menyhért László elv- társ, a hnb elnöke, s a megvalósításra vonatkozó javaslatot már kidolgozta Filip József elvtárs, a CSEMADOK helyi szervezetének elnöke. Megnéztük mindkét házat. Az első, bár központi fekvésű, de hosszú, úgynevezett többudvaros telken fekvő házsor bizonyos része csak. Rozzant házikó és építészeti szempontból sem minősíthető jellegzetesen népinek. Nem is baj, hogy mást gondoltak a csábiak a néprajzi szoba elhelyezésének ügyében. VÉGÜL megnéztük a másik házat, és az a bizonyos lámpa alatti sötét, az árny, a nemtörődömség is nyilvánvalóvá vált* Régebben az efsz irodája székelt ebben a házban. Most az ifjúsági klub működik helyiségeiben. Levelezőnk szerint közepesnek minősíthető az ifjúsági klub tevékenysége. A lokálpatrióta jogán dícsérőleg említette, hogy itt, ebben a házban szokott próbákat tartani a környéken is közismert és közkedvelt SUGÁR zenekar* melynek vezetője Balga László* s a fiatalok szeretik, kedvelik a modern zenét... Nos, az utóbbiról nem győződtem meg, de elhiszem. Viszont meggyőződtem arról, hogy házuk táját nem tartják rendben a fiatalok. Még azzal sem törődtek, hogy egyszerű, „kecs- kelészás“ azaz fonott, sövény- kerítéssel vették volna körül. Á ház előtti vasoszlopos hirdetőtáblákból csak a rozsdásodó vasoszlopok maradtak meg. Úgy néz ki a ház környéke, mintha a csábi fiatalok faluszépitési akcióról, szemléltető propagandáról sohasem hallottak volna. így aztán nem csoda, ha a látogató úgy távozik a faluból, hogy a néprajzi gyűjtést, a honismereti szoba berendezését, a fiatalok faluszépitési munkáját illetően megállapítja: még Csábon is érvényes a régi szólásmondás Igaza, hogy lámpa alatt sötét szokott lenni. Sőt, megtoldja véleményét egy modernebb szólásmondás igazával is: A jó szándék kevés — tenni kell! HAJDÜ ANDRÁS 1973. IX. 26.
