Új Szó, 1973. szeptember (26. évfolyam, 208-232. szám)

1973-09-24 / 227. szám, hétfő

Ó RI Á S KI K Ö T Ö A Szovjetunió távol-keleti partvidékén, a nemrég még alig ismert Vrangel-öbölben megkezdték a Csendes-óceán legnagyobb kikötőjének építé­sét. 64 kikötőhelye 13 kilomé­ter hosszan húzódik majd itt és évente 34—37 millió tonna ra­kományt továbbít. Az építkezés hozzávetőlegesen egymilliárd rubelbe kerül. Az első kikötő­helyet még az idén megnyit­ják. A távol-keleti kikötőóriás épí­tését a Szovjetunió gazdasági erejének növekedése és a szov­jet külkereskedelem fejlődése tette lehetővé és szükségessé. Egy ilyen terv megvalósítása az építkezés helyétől függetle­nül is bonyolult feladat, de még nehezebb egy, az ország fő ipa­ri központjától távol eső terü­leten. Maga a Vrangel-öböl ket­tős képet mutat: az egyik part­ján a gépek dübörgése — a másikon a csend uralkodik. A kikötőhelyek, raktárak, lakóhá­zak még csak a tervrajzon lé­teznek. Az építők — kb. hétezren vannak — egyelőre egy utas- szállító hajón, kollégiumokban, az újonnan épült első házak­ban laknak. De az első építők — akik szinte üres területre érkeznek — sem laktak sátrak­ban, nem irtottak erdőt puszta kézzel, nem nélkülözték az ele­mi szolgáltatásokat, ugyanis ha­jón érkeztek a Vrangel-öbölbe, és a kényelmesen berendezett kabin lett ideiglenes otthonuk. A tervrajz szerint az öblöt kikötőhelyek betongyűrűje ve­szi majd körül, a modern ten­geri kikötőben gyors utasszállí­tó hajók kötnek ki, a széles autósztrádán gépkocsik, autó­buszok száguldanak és hatal­mas üveg- és betontömbök, la­kóházak, szállodák emelkednek a magasba. / APN ) A daloló fa mestere A tadzsik nemzeti filmstúdió­ban elkészült Mamadali Haliko vról, a hangszerek mesteréről szóló dokumentum­film. Több mint 30 éve foglal­kozik ősi hangszerek készítésé­vel. Azelőtt csak e hangszerek nevét ismerték. Újraalkotásukat Halikov az öregek elbeszélése alapján kezdte meg, de ma már a karategini citerák, a badah- sani tamburák, a szokatlan hangú rubodok és különféle zi konok gazdag gyűjteményével rendelkezik. Hamarosan elké­szül egy „makom“ is, amelynek elkészítési módját mindörökre elfelejtettnek hitték. Az ősi hangszerekből rendezett kiállí­tást már a világ számos orszá­gában megcsodálták. Emellett Halikov nagy gondot fordít az utódok nevelésére is. Mintegy száz sudanbei iskolás tanulja az ősi hangszerek ké­szítésének módját. (APN) Ki nem szereti a munkáját és miért? Amikor valamilyen munka- feladat teljesítése közben az ember saját maga választhat a cél elérésének különböző mód­jai, változatai között, önállóan keresi meg az optimális meg­oldást, ez már alkotómunka, a siker az agy és a kéz diadala. A legmagasabbrendű alkotó­munkára természetesen a tudo­mányban van lehetőség, amikor a kutató előtt felmérhetetlen sok változat áll. A megelége­dettség, az öröm forrását azon­ban nemcsak a feladat teljesí­tése, a cél elérése — az új fel­fedezés vagy az elkészült mun­kadarab — jelenti, maga a mun­ka folyamata ad örömet az em­bernek. A technikai fejlődés eredmé­nyeként létrejönnek az „egy­szerű“ munkák, például a fu­tószalag melletti, szakképzett­séget nem igénylő, egyhangú munka. A technika fejlődéséért drága árat fizetünk: azt, hogy a munkást nem elégíti ki mun­kája, untatja, nem szerez szá­mára örömet. Az automatizálás első fázisa a bonyolult műve­letek lebontása elemi mozdu­latok összegére. Majd megjele­nik a futószalag, a mellette ál­ló ember valóban csak a me­chanizmus része, és csak ezu­tán jön az automata, amely ma­gára vállalja, integrálja a futó­szalagot elemi művelőiekkel ki­szolgálók munkáját. Sajnos, úgy néz ki, hogy a futószalag-sza- kaszt nem lehet kihagyni a fejlődésből. A szociológusok szerint az egyedüli kiút az, hogy mielőbb áttérjünk a komplex automatizálásra. Az automatát kiszolgáló ember munkája ugyanis kevésbé mo­noton és unalmas, bár a teljes automatizálásnak is vannak hátrányai. Ezzel kapcsolatos ku'atásaink során találkoztunk egy olyan esettel, amikor az egyik vegvikombinát gépkeze­lője — akinek a munkája abból állt, hogy félóránként megnyo­mott egy gombot —, a közbül­ső időben talicskát fogott és hordani kezdte a készterméket. „Pihenésként csinálom, legalább mozgatom az izmaimat“ — fe­lelte kérdésünkre. Ezt nevezik izoméhségnek, bár a munkás­nak ilyen esetben nemcsak az izma, hanem az agya is éhe­zik. Többek szerint a munka egy­hangúságát pénzzel kárpótolni lehet, mások egyéb külső ösz­tönzőket (előléptetés) javasol­nak. Pár éve megkérdeztünk 2665 fiatal leningrádi munkást, és döntő többségük a fizetés és az előrelépés elé helyezte az értelmes munkát. Egyes pszicho­lógusok szerint nincs nem al­kotó jellegű munka, csak al­kotásra képtelen emberek van­0*173. nak. Nekem fogalmam sincs, hogy lehetne alkotó jellegűvé tenni a futószalag kiszolgálá­sát. Attól, hogy eközben pl. verseket költ, még munkája jellege és monotonitása nem változik. A szalag mellett álló számára az időnkénti művele't- csere sem teszi alkotóvá a munkát — egyik szabványmű­velet helyett a másikat végzi. Lehet könnyíteni a munkakö­rülményeken, zenével, világí­tással, — ugyanakkor a mun­katermelékenység is emelkedik —, de ez nem sokat jelent ab­ból a szempontból, bogy az em­ber örömét lelje a munkában. A modern munkapszichológiá­ban két uralkodó irányzat van: az egyik a munka analízise a hatékonyság növelése céljából; a másik célja, hogy az embert végzett munkája kielégítse. A munka van az emberért, és nem az ember a munkáért — ez ennek az irányzatnak a krédó­ja. Nem állítom, hogy uz alko­tómunkát végző ember állandó boldogságban él, míg a szalag mellett csak boldogtalanok lé­teznek. A jó közérzet, a jó munkahelyi kollektíva rengete­get jelent. Vannak, akik min­den munkához, bármilyen kör­nyezet ben a 1 k a 1 m a zkod n a k (adaptív típus), míg másokra minden apró változtatás zava­róan hat, ők az egyhangú, nyu­godt munkában találnak kielé­gülést. Becsléseink szerint a munkások 5 százaléka tartozik az utóbbi kategóriába. Viszont a monoton munka aránya en­nél sokkal nagyobb. Kiutat ta­lán a munka és a szabad idő­ben végzett tevékenység össze­hangolása jelent. Ha a szalag mellett dolgozó munkás szabad idejében alkot, akár mint rádió­amatőr, akár fúr-farag, annak már társadalmi haszna van. El kell érni, hogy a munkás ne csak szakmailag legyen kép­zett, hanem ismerje a vállalat ügyelt, legyen képes arra, hogy részt vegyen a vezetésben. Az újítómozgalom nemcsak mű­szaki feladatokra vonatkozik, hanem a műhely, üzem, gyár szociális problémáinak megol­dására is. El kell érnünk azt, hogy a munkás személyisége éppen olyan fontos szempont legyen, mint a terv teljesítése. Ehhez nem elegendőek a jó szándé­kok és a társadalmi rendünk­ben gyökerező lehetőségek, a dolgozó ember pszichológiájá­nak nagyon alapos megismeré­sére van szükség. Ha ezt elér­tük, lényegesen kevesebb lesz az olyan ember, aki nem szeret dolgozni. V. JADOV Lityeratűrnaja gazeta Bulgária Kommunista Pártja munkásokból és parasztokból álló fegyveres csoportokat ve­zetett harcba 1923. szeptember 23-án a monarchista-fasiszta önkényuralom ellen. Ez volt a világ első fasisztaellenes felke­lése. A kezdeti sikerek ellenére azonban ezt a mozgalmat felszá­molták; a fasiszta kormánynak sikerült, megtartania hatalmát a legfontosabb központokban, ellentámadásba ment át és vé­res bosszút állt. Több mint 20 000 derék bolgár fizetett éle­tével a szabadság iránti vágyá­ért. Ezeknek az eseményeknek az emlékére tartják meg min­den évben a bolgár néphadse­reg napját. Az ezt követő években a Bol­gár Kommunista Párt jelentős figyelmet szentel a katonai kérdésnek. Azonkívül illegális milicista szervezeteket és ún. harci szakaszokat szervezett és betanította őket a partizán- hcfpen'fl viselésére. Nagy siker­rel járt a kommunisták politi­kai munkája a bolgár cári had­sereg katonái között. Eközben jelentős feLadat jutott az illegá­lis katonai sajtónak. A párt in­ternacionalista katonai politi­kájának egyik legfontosabb fel-' adatává vált a spanyolországi fasisztaellenes népi kormány­nak nyújtandó segítség meg­szervezése. A második világháború elején Bulgária a burzsoázia reakciós politikája következtében gazda­ságilag és politikailag is a hit­leri Németországtól függött. A A magyar néphadsereg ezek­ben a napokban tartja meg ün­nepét. A hősi múlttal, valamint a nemzeti és szociális felszaba­dulásért folytatott dicsőséges harcokkal való szoros kapcso­lata természetes. A magyar nép sosem szűnt meg védekezni a különböző támadások, a feudá­lis urak, a királyok, vagy a „szentatyák“ részéről történő kizsákmányolás ellen. Jól is­merjük a történelemből a Dó- zsa-féie felkelést, vagy később a Kossuth Lajos vezette sza­badságharcot. Marx Károly sza­vai szerint Kossuth „valóban forradalmi személyiség volt, olyan férfi, aki népe nevében kész volt arra, hogy elfogadja a kétségbeesett harcra való fel­hívást“. A magyar nemzeti had­sereg megalapítója lett, amely 1848. szeptember 29-én dicsősé­ges győzelmet aratott Pákozd mellett az osztrák hadsereg fe­lett. Ezen a napon ünnepük meg ma a Magyar Népköztár­saságban a magyar fegyveres erők napját. Ez a nap a jelen és a régmúlt hagyományok ösz- szekapcsolódásának a jelképe. A magyar néphadsereg meg­alakulásának története szoro­san összefügg a kommunista pártnak a magyar dolgozók szabadságáért folytatott harcá­val. 1905-ben az első orosz for­radalom hatására a magyar proletariátus is megmozdult. A munkásosztály és a parasztság 1912 májusában százezres tö­megben tüntetést rendezett, amely utcai harcokkal végző­dött. A magyar proletariátusra nagy hatással volt — éppen úgy, mint az egész" világon — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom. Csaknem 100 000 magyar harcol a forradalom oldalán, s lép be a bolsevik pártba. Azok, akik hazajöttek, a szocializmus gondolatát ter­jesztik, ami mindenhol termé­keny talajra talál. 1918-ban megszervezték a katonai taná­csokat, amelyek nyíltan fellép­tek a háborúban való további részvétel ellen. A kommunista párt hatását bizonyítja a Magyar Tanács- köztársaság megalakulása is. Itt kezdődhetett volna el a vi­lág második munkásállamának történelme, de a tőke egyesült ereje ádáz küzdelmek után vé­monarchista kormány beleegye­zésével, a bolgár nép akarata ellenére a hitleri hadsereg 1941 márciusában Bulgária földjére lépett, és az országot támaszpontul használta a Gö­rögország és Jugoszlávia elleni agressziójához. A Szovjetunió­nak a náci Németország által történt hitszegő megtámadása után Bulgária Kommunista Pártja Központi Bizottsága konkrét feladatokat állított a kommunisták, a munkásosztály és az egész antifasiszta mozga­lom elé: fegyyerrel a kezükben szembeszállni a fasiszta kato­nai gépezettel, forradalmi kato­nai szervezeteket létesíteni a hadseregben, megakadályozni a bolgár katonák bevetését a Szovjetunió elleni harcokba, megakadályozni Bulgária gazda­sági forrásainak a hitleristák általi kihasználását és sokolda­lúan támogatni a szovjet népet az ellenséggel való küzdelmé­ben. Központi katonai bizottsá­got létesítettek Bulgária Kom­munista Pártja Központi Bizott­sága mellett, amely partizán­egységeket szervezett és mozgó­sította az erőket egy felkelés előkészítéséhez. Ezeknek a tö­rekvéseknek köszönhető, hogy egyetlen bolgár katona sem ke­rült a keleti frontra, a bolgár cári hadsereg bomlásnak indult, és mind több és több katona, sőt egész egységek is átálltak a felszabadító, felkelő hadsereg oldalára. Amikor 1944 szeptem­ber elején Bulgária területére lépett a szovjet hadsereg, a get vetett a szocializmus kez­deti győzelmének Európának ebben a részében. A kormányválságot kihasz­nálta Horthy admirális, ellen- forradalmi osztagaival elfoglal­ta Budapestet és uralomra ju­tott a kemény fehérterror. A kommunista párt csaknem 25 évig illegalitásban volt, hihetet­len nehéz feltételek között élt. 1940-ben a fasiszta kormány a fasiszta Németország oldalára állt. Egyetlen világos pont volt a harcoló Spanyolországnak nyújtott segítség, amikor a ma­gyar nép újra bebizonyíthatta a szabadság iránti vágyát. De a közös fasiszta ellenség elle­ni harc csakhamar szülőhazá­jában is kitört. Magyarország Kommunista Pártja az ellenállási mozgalom élére állt, amely nagy fegy­veres csoportok harcává fejlő­dött. Számos Horthy-katona szökött át a szovjet hadsereg­hez, hogy azzal közösen szaba­dítsa fel hazáját. 1945-ben sza­badul fel Magyarország, 1946. február 1-én kikiáltják a köz­társaságot és 1949. május 15-én megalakul a Magyar Népköz- társaság, amely hat évvel ké­sőbb a Varsói Szerződés tagál­lamai közé lép. A kezdeti sikerek ellenére az ötvenes évek elején a deformá- lódás hatására rosszabbodik a kommunista párt felhívására fegyveres felkelés tört ki, amely elsöpörte a német meg­szállókat és a velük együttmű­ködő bolgár burzsoáziát. A katonai politika új szaka­szát a háború utáni népi de­mokratikus Bulgáriában a párt­nak és a kormánynak arra irá­nyuló igyekezete jellemezte, hogy a katonaságot, beleértve a parancsnoki testületet is, megtisztítsa, és káderszempont­ból újra felépítse. Nagy hatás­sal volt a hadsereg megszilár­dítására és harcképességének sokoldalú fokozására a politikai apparátus. Különösen a Szov­jetunió segítsége tette lehetővé, hogy azoknak az intézkedések­nek egész sorát befejezhessék, amelyek a bolgár néphadsereg felépítésének tökéletesítésére irányultak. Komoly változásokra került sor a katonai felkészült­ség és a katonák nevelése te­rén. Politikai és szakszempont­ból a hadsereg nagy szakkép­zettségű katonai káderekkel rendelkezik: a tisztek és a tá­bornokok 83 százaléka a kom­munista párt tagja, a parancs­noki testület 40 százalékának felsőbb katonai és speciális ké­pesítése van és minden harma­dik fiatal tiszt mérnöki vagy legalábbis középfokú műszaki ismeretekkel rendelkezik. A bolgár néphadseregnek fon­tos szerepe van a béke fenn­tartásáért folytatott küzdelem­ben a Balkán félszigeten. J. M, politikai és a gazdasági hely? zet. Ez természetesen megnyil­vánul a hadsereg erkölcsi és speciális felkészültségében is, aminek következtében 1956-ban az ellenforradalmi erőknek si­kerül saját céljaikra használ­niuk fel a hadsereg egy részét. Az ellenforradalom dühöng, le­gyilkolják a kommunistákat és a becsületesen gondolkozó pol­gárokat. De sok katona áldoz­ta fel az életét a szocializmus védelmében is. A Szovjetunió internacionalista segítségének köszönhető, hogy véget vetet­tek a magyar hazafiak durva és értelmetlen gyilkolásának. És így a magyar nép újra meg­menekült a hazai és a külföldi reakciós erőktől. Az ellenforradalom felszámo­lása után a hadsereg fejlődésé- nek új szakasza kezdődik. Alap­jává azok az egységek válnak, amelyek érdemeket szereztek a reakció elleni harcban. 1960-ig a magyar néphadsereget a leg­korszerűbb haditechnikával fegyverezték fel és a parancs­noki testület soraiba a legjob­bak jöttek. Ma a korszerűen felfegyverzett magyar néphad­sereg népének függetlenségét őrzi, és a Varsói Szerződés többi tagjával együtt a szocia­lista világrendszer érinthetet- lenségét védelmezi. JÄN MIČÁTEK alezredes Műszaki ellenőrzés a felszállás előtt BoFivoj Černý felvétele ÉS A SZOCIALIZMUS VÉDELMEZŐI A nép szolgálatában

Next

/
Thumbnails
Contents