Új Szó, 1973. szeptember (26. évfolyam, 208-232. szám)

1973-09-23 / 38. szám, Vasárnapi Új Szó

íSmíSmmMnÍMwmulM

Veiké Kosihy (Nagykeszi) nem tartozik a komárnói (komáromi) járás nagy községei közé, főleg ami a lakosok számát illeti. Azonban van a falunak két jellegzetessége. Gyalogosan nekiindulva úgy tűnik, hogy áz országút két oldaláról sosem tűnnek el a házak. Az útka- nyarhoz érve várjuk a szántóföldek felbukkanását, de ismét a falu terül el előttünk, a zöldre festett kapuk mögött megbúvó, gondozott virágoskertekkel. S a kacskaringós országút megismétli még néhányszor ezt a tréfát. Másik, ami megragadja a figyelmet, a sok gémeskút. Nem jártam még olyan faluban, ahol manapság a kútágasokra támaszkodva ennyi égnek meredő pózna őrködött volna az udvarok nyugalma felett, mint megannyi, a krónika lapjaiból ittfelejtett görbe felkiáltójel.

A helyi nemzeti bizottság épülete is elüt a szokásostól. Ha környezete engedné, talán — egy kis fantáziával — vadászkastélynak is beillene.

Lukács Ferenc elnököt serény munkában találtam. Az irodájában sok a virág. Cserépben nevelt, mindennapi virágok.

A krónika szerint Kis- és Nagykeszi falvakból alakult községgé a jelenlegi Nagykeszi. 1234 és 1270 között Ke<zu néven Füss helység szomszédjaként említik először az okiratokban. A törökvilágban mindkét Keszi elpusztult, majd újratelepítették. 1888-ban nagy tűzvész pusztította, s az árvíz is tetemes károkat okozott.

Ennyit a múltról. A mai idők történelmét Lukács elvtársnak, a hnb elnökének szavai tolmácsolják. Élethűen, hiszen már húsz esztendeje tölti be az elnöki tisztséget.

— Községünk 1945. április elsején szabadult fel. A lakosok száma jelenleg 1273, a házaké pedig 325. A felszabadulás nálunk is a szocialista fejlődés kezdetét jelentette. 1952-től a községnek rendszeres autóbuszjárata van, s mivel vasútvonalunk nincs, ez nagy segítséget jelentett. Problémánk van, mivel a munkásjáratok rendszerint túlzsúfoltak. 1956-ban postahivatal is létesült, addig ez ügyben a környező falvakba kellett járnunk.

— A lakosságnak nyújtott szolgáltatások színvonalát nagyban emelte a korszerű üzletház, melyet 1968-ban adtunk át rendeltetésének. Égető problémát jelent az óvoda kérdése, mivel a jelenlegi már nem felel meg a követelményeknek, csupán 25 férőhelyes, pedig 50—60 igénylő is lenne. A községben van egy magyar tannyelvű iskola, az okánikovói településen pedig egy szlovák iskola. Két esztendővel ezelőtt mindkét iskolát kibővítettük. A kultúr- házat öt évvel ezelőtt adtuk át rendeltetésének, a „Z“ akció keretében épült, 1 millió ezer koronás költséggel. A szolgáltatásokhoz tartozik még a ruha- és a cipőbegyűjtő. Hetente egyszer kijár hozzánk a rádió és tévészerelő, s úgyszintén egy napon rendel nálunk az okoličnái (ekeli) körzeti orvos is.

1965-ig nem volt vízvezeték a faluban. Az árvíz után, 1967-ben állami költségen vízvezeték hálózatot építettünk, s ma már a lakosok 40—50 százaléka innen kap vizet. Az életszínvonalra még a két további számadatból

is következtetni lehet: községünkben

56 személygépkocsi-tulajdonos van, és két főiskolát végzett egyén.

— Lukács elvtárs, a választási program teljesítése terén mi a helyzet?

— El kell mondanom, hogy az árvizet követően a község 70 százaléka újjáépült. A sár- és vályogházak helyén néhány év leforgása alatt egészséges lakóházak épültek. A fejlődést nem lehet megállítani. Az ötéves terv folyamán 26 lakásegységet kell felépítenünk, a jnb tanácsa már jóvá is hagyta a község fejlesztési tervet.

— Az elmúlt év folyamán Okánikovó településen 800 folyóméter betonjárdát, a községben pedig 1200 métert építettünk. A gyalogjárdák 85—90 százaléka portalan. Zárójelben jegyzem meg, hogy úthálózatunkat még 1967-ben száz százalékra portalanítottuk. A múlt év végén és ez év elején 10 000 koronás költséggel bevezettük Okánikovóban a hangosbemondót, két autóbuszmegállót létesítettünk, s ez óv első felében bevezettük ide, a hnb épületébe, a vízvezetéket. Hangsúlyoznom kell, hogy ezen munkákat mind a lakosság hozzájárulásával végeztük el.

— Terveik az elkövetkező két évre vonatkozóan?

— Már említettem az óvodával kapcsolatos problémákat. Mivel tavaly nem sikerült, így csak a jövő évben kezdjük el „Z“ akcióban 1 millió 400 ezer koronás költséggel egy új óvoda építését 30 gyermek számára. Százkilencven- ezer korona van előirányozva a ravatalozóra, melynek építési munkálatait még az ősz folyamán megkezdjük. Az 1974—75-ös években a lehetőség szerint nekilátunk a vízvezeték hálózat kibővítésének. Szeretnénk minden lakásba bevezetni a tiszta, egészséges ivóvizet. Hetvenötre terveztük a helyi labdarúgópálya bekerítését.

— Hogy miképpen birkózunk meg a feladatokkal, az nagymértékben a lakosok munkaaktivitásától is függ. Nálunk pedig e téren minden rendben van. Hiszen erre az évre 605 700 korona értékben tettünk vállalást, s a fél évig már 549 810 korona értéket alkottunk, ami 90,7 százalékos teljesítést jelent. Ezek szerint megvan a lehetősége annak, hogy az év végéig jóval túlteljesítjük felajánlásainkat.

— Milyen a lakosok szociális helyzete?

— A dolgozók több mint 75 százaléka a mezőgazdaságban helyezkedett el. Kétszáz polgár kap nálunk öregségi segélyt, rokkantságit, stb. Évente 1,5 millió koronát fizetünk ki ezekre a célokra. Az egyszeri kisegítés keretében a jnb költségvetéséből 30 000 koronát osztunk ki azoknak, akik erre rászorulnak. A hnb határozata alapján 9000 korona értékben családonként 15 mázsa szenet utalunk ki, szintén az egyszeri kisegítés keretében.

— Befejezésül?

— Néhány tömegszervezet munkáját említem meg. Örvendetes, hogy nálunk a SZISZ-szervezet a legaktívabbak közé tartozik. Rengeteg kultúrműsort állítottak már össze, de más, a közösség érdekében végzett munka sem idegen tőlük. Ki kell emelnem a helyi tűzoltószervezet tagjait, akik a legjobban kivették részüket a társadalmi munkából.

— Hodek Mária tanítónő munkája felett sem lehet elsiklani. A táncokat, a kultúrműsorokat ő tanította be a fiatalokkal. Annak ellenére, hogy már nem dolgozik nálunk, Nová Strážról (Örsúj- faluról) gyakran kijár hozzájuk és foglalkozik velük. Ha már a kultúránál tartunk, megemlítem még, hogy a MATESZ évente négy előadást tart községünkben, s van saját színjátszócso- portunk is.

— Végezetül ennyit: szeretném, ha a lakosság nagyfokú támogatásával százszázalékra tudnánk teljesíteni a választási programban foglalt feladatokat.

MALINAK ISTVÁN

1973.

IX. 23.

Egyik reggel levelet találtam az íróasztalomon. Meghívó volt benne. Feladói a Dunajská Streda-i (duna- szerdahelyi) Mezőgazdasági Műszaki Középiskola új épületének az átadására hívtak meg.

Tudtam, hogy épülőfélben van, s ezért, ha ebben a városban jártam, mindig elmentem megnézni, mennyire haladnak az építkezéssel. Azért sem volt közömbös számomra, mert az a szürke épület, amely helyett épült — s 16 évig a mezőgazdasági technikum volt — egykor, kerek négy éven keresztül nekem is második otthonom volt. Fájt, hogy ehhez az épülethez már semmi közöm.

Viszont sokan vannak, akiknek jelenleg is sok közük van a mezőgazdasági szakemberképzéshez. Eddig körülbelül 300 szakembert neveltek. Közülük sokan a járás mezőgazdasági üzemeiben kamatoztatják tudásukat. Az ő szaktudásuk is hozzájárult ahhoz, hogy: „két kalászt aratnak ma ott, ahol egy termett azelőtt“. Ez a biológiai, a kémiai, a technikai tényezőkön kívül az ő szaktudásuknak is köszönhető, hogy a járás mezőgazda- sági üzemei olyan jó terméseredményeket értek el, hogy az idei országos aratóünnepélyen Nitrán Köztársasági Érdemrenddel tüntették ki a járást. Az érdemrendet Gustáv Hu sák elvtársnak, a CSKP KB főtitkárának a kezéből Štefan Ferenczei elvtárs, a járási pártbizottság vezető titkára vette át, aki az iskola ünnepélyes átadásán is ott volt, ahol beszédet mondott.

Barczi Andrásnak, az iskola igazgatójának a szavai szerint Ferenczei elvtárs sokat fáradozott azon, hogy ezzel a létesítménnyel gazdagabb legyen a járás. Az új iskolára főleg azért volt szükség, mert a régi épületben már nem volt mód az oktatás hatékonyságának a további növelésére.

Ebben, mint ahogy azt a megnyitás után is láthattuk, a tágas tantermeken kívül szaktantermek is vannak, amelyekben szemléltető oktatás folyik. Az iskolán kívüli nevelésre is összehasonlíthatatlanul jobbak itt a feltételek, mint a régiben. Sportpályákat létesítettek az iskola körül, tornaterem is van az épületben. Hol van már az az idő, amikor tornaterem hiányában a folyosón tornásztunk?! Ezenkívül klubhelyiségek, kultúrterem áll a tanulók rendelkezésére, melyekben iskolán kívüli tevékenységet fejthetnek ki.

— Ezeket a helyiségeket az ifjúsági szervezet is igénybe veheti — jegyezte meg Molnár Ferenc tanár, az iskolai pártszervezet elnöke, a SZISZ 'skolai szervezete munkájának egyik irányítója. E kijelentése kapcsán visszaemlékeztem arra, amikor mi annak idején CSISZ-gyűlést tartottunk ... Egy osztályból kihordtuk a padokat a folyosóra, a többiből székeket vittünk be, s így alakítottuk át a tantermet ülésteremmé.

Az internátust megtekintve az ízlésesen berendezett szobák láttán egykori szálláshelyünk jutott eszembe. Akkor az internátus szerepét két szó ba töltötte be az iskola épületében. A földszinti szobában laktak a fiúk, az első emeletiben a lányok. Emeletes ágyakon aludtunk, melyekből annyit zsúfoltak be egyetlen szobába, hogy másféle szobaberendezés már nem is fért el.

De fiatalok voltunk — vigasztalom magamat. Azután arra gondolok, hogy ók is csak annyi idősek — 17—18 évesek —, mint mi voltunk annak idején. Mégis mennyivel más, jobb körülmények között tanulhatnak! Egyszóval, megvannak a feltételei annak, hogy jól képzett technikusokká váljanak.

KOVÁCS ELVIRA

(Konovits György felvételei)

Ismerkedés az új iskolával

Az új iskola épülete

Lukács Ferenc