Új Szó, 1973. szeptember (26. évfolyam, 208-232. szám)

1973-09-22 / 226. szám, szombat

hétvégi hírmagyarázatunk ELNÖKVÁLASZTÁS KÉRDŐJELLEL A rgentínában vasárnap új államfőt választanak. Nem két­séges, hogy a Casa Rosada, az elnöki Rózsaszínű Palo­ta új ura Juan Domingo Perón, a 18 évi száműzetés után ha­zatért egykori diktátor lesz, akit — politikai ígéreteinek meg­felelően — a baloldali erők, köztük a kommunista párt is tá­mogatnak. Ezt a Perónnak előlegezett bizalmat egyrészt előze­tesen körvonalazott politikai koncepciója, másrészt politikai szálláscstnálójának, Hector Campora lemondott elnöknek rövid idő alatt foganatosított konkrét intézkedései, a közélet de­mokratizálásának érezhető eredményei alapozták meg. Miután az Argentin Kommunista Párt augusztusi XIV. kongresszusá­nak határozata leszögezte, hogy a párt támogatja Perón poli­tikájának pozitív vonásait s ezért elnökké jelölését is, nem kétséges, hogy Perón megszerzi a szükséges szavazattöbbséget; a megfigyelők szerint a szavazatok 60 százalékára számíthat. 1973. IX. 21. <§3> A sokarcú perónizmus A perónizmusról, mint széle­sen elágazó, egymással olykor érdekellentétbe kerülő politikai csoportok zavaros ideológiájú, határozatlan arcélű mozgalmá­ról sokat írt a sajtó. Nem két­séges, hogy a legutóbbi másfél évtizedben objektív körülmé­nyek hatására a perónista moz­galom is változott. Ez azonban nem feltétlenül vonatkozik cél­jaira. Perón hatalma fényko­rában megnyitotta az utat az amerikai monopóliumok beru­házásai előtt, ettől remélte Ar­gentína gazdasági felvirágzá­sát. Ma a visszatért politikus egyetért a kommunistákkal a monopóliumok jogainak meg­nyirbálásában, a külföldi érde­keltségek visszaszorításában és a nagybirtok-rendszer megszün­tetésében. Perón beharangozott gazdasági és szociális intézke­dései érthetők is, hisz az egy­mást követő junták uralma ide­jén Argentína annyira eladóso­dott, hogy államadóssága, ame­lyet Perónnak áldatlan örökség­ként kell vállalnia, eléri a li milliárd 200 millió dollárt. Emellett egyre nyomasztóbb az Infláció elharapódzása, nem is szólván a mind nagyobb gon­dokat okozó 10 százalékos munkanélküliségről. Perón és közvetlen környeze­te tehát hadat üzen az észak­amerikai monopóliumoknak, korlátozni fogja tevékenységü­ket és befolyásukat. Max Krebs amerikai ügyvivőt nemrégen ki­utasították Argentínából, mert tiltakozott a perónisták készülő törvénytervezete ellen, beavat­kozott az ország belügyeibe. E téren Argentína képviseletében az a Jósé Gelbhard gazdasági csúcsminiszter került szembe az amerikai diplomatával, aki a CGE, a gyáriparosok szövetsé­gének az elnökeként részt vett a mérsékeltebb, sőt konzervatí­vabb CGT (Általános Munkás­szövetség) vezetőivel együtt Pe­rón gazdaságpolitikai terveze­tének kidolgozásában. Itt vilá­gos, hogy a nemzeti burzsoázia érdekei ütköznek össze a mo­nopóliumokéval. Mi is tehát a perónizmus? Az elnöki szék 78 éves várományo­sa autentikusan így jellemezte: „Mi baloldali mozgalom va­gyunk, az az irányzat, amely­nek jellemzője, hogy sem nem kommunista, sem nem anar­chista baloldal. Ez juszticialis­ta baloldal és ez olyan szerve­zetet jog megteremteni, ame­lyen belül minden argentínai­nak meg lesz a lehetősége, hogy megvalósítsa vágyait.“ A perónizmus mint juszticia- lista, „törvény- és rendtisztelő“ mozgalom fennállása óta kacér­kodott már a fasizmussal, a humanizmussal, a pluralizmus­sal, sőt újabban a maoizmus- sal, s ezért a perőni „nemzeti szocializmus“ nem európai ér­telmű, viszont közelebbről meg­határozhatatlan eklektikus po­litikai mozgalom fogalma. Perón — módszereinek válto­zása ellenére sem rejti véka alá —, hogy tetszetős jelsza­vaival és politikai ígéreteivel, a maga „szocializmusával“ a marxista szocializmus ellen akar küzdeni, Illetve gyengíteni hatását, noha igényt tart a kommunisták együttműködésé­re. © Bianco csekk nélkül A junták hétévi basáskodása után politikai téren derűsebb napok köszöntöttek Argentíná­ra, amikor március 11-én a Frejuli baloldali választási front jelöltjét, Hector Campo- rát választották köztársasági elnökké, Solano Limát pedig alelnökké. Camporáról köztu­dott volt, hogy Perón bizalmi embere és meghosszabbított keze. Utólag derült ki, hogy ennél több volt: főnökének szál láscsinálója. A május 25-én be­iktatott Campora mindössze jú­lius 13-ig töltötte, he az állam fői tisztséget, de e rövid idő alatt is sok haladó intézkedést hajtott végre, köztük a hetiltott pártok, elsősorban a kommunis ta párt tevékenységének újra- engedélyezését. Polgári demok ratikus légkör kezdett kialakul­ni az országban, fellendült a politikai aktivitás. Campora lemondása után fel­merült a kérdés, történik-e vál­tozás a perónista mozgalom po­litikájában. Mérvadó értékelé­sek szerint Campora politiká­ját túl baloldalinak tartotta a perónista jobboldal, s a mozgal­mon belül szervezkedés történt a reformok lelassítására. A jobboldal és a centrum nyomá­sa gyorsította meg Campora le­mondását. Ezeknek az erőknek a kezére játszottak bizonyos ultrabalos perón ista csoportosu­lások meggondolatlan tettei, amelyeket a jobboldali maffiás csoportok a haladó irányú fej­lődés fékezésére használtak ki. Mint mondottuk, a kommunista párt XIV. kongresszusa támo­gatásáról biztosította Perónt, de nem adóit neki kitöltetlen csekket. Tehát, ha Perón a jö­vőben nem ragaszkodna ahhoz a megállapodáshoz, amelyet a pártvezetőség képviselőinek legutóbbi látogatásakor kötött a kommunistákkal, az Argentin KP szembefordulna vele. • A tömegek vágyai Perón elképzelései szerint a jövőben államtanács révén igaz­gatná az országot. Argentína a junta lelépése óta külpolitikai téren is sikereket könyvelt el; különösen pozitív lépése volt a diplomáciai kapcsolatok fel­vétele az NDK val, a VDK-val és a népi Koreával. Elmélyül­tek kapcsolatai a forradalmi Chilével, sőt közeledés történt Kuba irányában is, amit a latin­amerikai reakció rossz szemmel nézett. Az elnökválasztás küszöbén kérdésessé vált, nem változik-e Argentína magatartása a chilei reakciós puccs következtében. Tény az, hogy Argentínát azon országok között tartják szá­mon, amelyek elismerik a san­tiagói rendszerváltozást s a chi­lei események ismertetésében is óvatos hangot ütnek meg az argentin tömegtájékoztatási eszközök, nem írnak bírálóan a juntáról. Ez azonban nem jelen­ti a perónizmus gyökeres vál­tozását. Perón kijelentette, hogy győ­zelme esetén „nemzetmentő kormányt" alakít. A kommunis­ták úgy vélik, a fő feladat minden nemzeti erő egyesülése demokratikus, oligarchia-elle- nes és antiimperialista platfor­mon. Ilyen kormányprogramot támogatnak a kommunisták, ehhez fűzik reményeiket a nép­tömegek. A Perónt támogató népi erők most nagy próbatétel előtt állnak: be kell bizonyíta­niuk, hogy érvényt tudnak sze­rezni a szükséges változásokat megvalósító reformpolitikának egy demokratikus választáso­kon győző elnök és stabil kor­mány vezetésével. L. L. Kegyeden terror dúl Chilében A junta visszaadja az államosított ipart a magántőkések­nek Katonaság kényszeríti a munkásokat a munka felvételére • Pablo Nerudát háziőrizetre kárhoztatják Santiago — A TASZSZ hír- ügynökség jelentése szerint a puccsisták kegyetlen terrort ve­zettek be Chilében. Szerte az országban razziákat és házku­tatásokat tartanak, letartóztatá­sokat hajtanak végre. A katonai diktatúra egyre újabb és újabb áldozatai kerülnek rács mögé. A Washington Post jelentése szerint kíméletlen hajtóvadá­szatot folytatnak Allende hívei ellen. Nemcsak chileieket, ha­nem külföldieket is letartóztat­nak. A fővárosban a katonák a körözöttek neveit tartalmazó listákkal járnak házról házra és keresik a „felforgató személye­ket“. A New York Times azt jelen­ti, hogy az egyik santiagói sta­dionban 15 000 embert tartanak fogva, embertelen körülmények között. A foglyokat megkínoz­zák. Tegnapra virradó éjjel a fő­városban ismét géppuska soro­zatok voltak hallhatók. A meg­torlás nem töri meg a chilei hazafiak szellemét, akik folytat­ják az ellenállást. A junta csa­patainak mindig újabb ellenál­lási csoportokkal kell felven­niük a harcot. Az ország külön­böző részein partizáncsoportok szerveződnek. Pinochet tábornok, a junta vezetője bejelentette, hogy sze­retne találkozni Banzer bolíviai elnökkel, aki hozzá hasonló körülmények között került ha­talomra. Megérkezett a chilei főváros­ba az ENSZ menekültügyi bi­zottságának latin-amerikai kép­viselője, hogy megállapítsa, a világszervezet hogyan tud segí­teni a Chilében élő külföldi menekülteknek. Mint ismeretes, a junta több ízben bejelentette, hogy az országban élő külföl­diek közül 13 000-et tekint ille­gálisan ott-tartózkodónak. Chilében pénteken is érvény­ben volt az éjszakai kijárási ti­lalom. Az ország határait to­vábbra sem nyitották meg, ha­bár néhány határállomáson már megindult a szorosan ellenőr­zött forgalom. A légitársasá­gokkal közölték, hogy tevé­kenységük felújítása esetén minden repülés előtt 24 órával le kell adni a hatóságoknak az utaslistát. A junta így akarja megakadályozni, hogy az általa keresett személyek kijussanak az országból. A Reuter angol hírügynökség jelentése szerint Santiagóban a fegyveres erők továbbra is 24- órás járőrszolgálatot teljesíte­nek. A junta ismételten felszólí­totta a munkásokat és minden más dolgozót, hogy vegyék fel a munkát. A katonai kormány­zat egyik szóvivője bejelentette, hogy a rézbányászatban vissza- t-érnek a magánbefektetések rendszeréhez és várják a vállal­kozók jelentkezését. Mint emlé­kezetes, az eredetileg amerikai tulajdonban levő rézbányákat a Népi Egység kormánya államo­sította. A junta bejelentése egyenértékű az államosítási in­tézkedések visszavonásával. Egy másik jelentés szerint a junta katonai egységekkel száll­ta meg az ország déli tartomá­nyában levő szénbányákat, hogy megtörjék a bányászok sztrájkját. Mintegy 200 bányász­vezetőt letartóztattak és bör­tönbe zártak. Egyidejűleg a santiagói ér­téktőzsdén 500-ról több mint 2 millióra emelkedett az üzletkö­tések száma, s a magánrészvé­nyek ára átlagosan 200 száza­lékkal növekedett. Az egyik mexikói lap jelen­tése szerint Pablo Nerudát, Chi­le világhírű Nobel-díjas költő­jét a katonai kormányzat házi őrizet alá helyezte. Neruda há­zát csendőrök őrzik, a költő csak a junta külön engedélyé­vel rendelkező látogatókat fo­gadhat, telefonja nem műkö­dik, postáját cenzúrázzák. NEM CSÖKKEN A VILÁGMÉRETŰ TILTAKOZÁS Moszkva — Világszerte to­vább tartanak a chilei katonai juntát elítélő tüntetések és megmozdulások. A szovjet bé­kebizottság nyilatkozatot adott ki, amelyben tagjai nevében ha­tározottan tiltakozik a chilei reakció tevékenysége ellen. „A szovjet emberek fájdalommal és szomorúsággal értesültek Sal­vador Allendenek, a latin-ame­rikai antiimperialista felszaba­dítási mozgalom kiemelkedő alakjának a béke és a demok­rácia bátor védelmezőjének becstelen meggyilkolásáról. London — A Morning Star éles hangon ítéli el Douglas- Home angol külügyminiszter nyilatkozatát, melyben felvette a reakciós chilei kormány hiva­talos elismerését. Az angol kül­ügyminiszter szerint a chilei kormány elismerése „segíti a brit nemzeti érdekek érvényre jutását Chilében“. A lap meg­jegyzi, hogy a brit érdekek szöges ellentétben állnak a külügyminiszter által említett „nemzeti érdekekkel“. New York — Egyiptom és Szíria állandó ENSZ-képviselői levelet intéztek az ENSZ Biz­tonsági Tanácsa elnökéhez, melyben egyértelműen elítélik a chilei katonai államfordula­tot. A levélben hangsúlyozták, hogy a Santiagóban székelő külföldi képviselőtestületek el­len — így a kubai nagykövet­ség ellen — elkövetett támadá­sok a nemzetközi jog durva megszegését jelentik. Genfben folytatódik az előkészítés Genf — Az európai bizton­sági és együttműködési értekez­let második szakasza pénteken hét albizottság ülésével befe- jezte első rövid munkahetét. A vita a korábbi napokhoz hason­lóan a bizottsági munka meg­szervezéséről folyt és nem ho­zott lényeges előrehaladást. A nyugati országok különböző munkaterveikkel, napirendi ja­vaslataikkal hosszú időre pusz­ta vitára próbálják kárhoztatni az albizottságokat, jóllehet ezek munkaterve már benne foglaltatik a helsinki ajánlá­sokban. Egyelőre nem született megoldás a különböző doku­mentum-tervezetek megvitatá­sának sorrendjéről és miként­jéről sem. A konferencia köreiben nem tartják kizártnak, hogy az el­járási vita a jövő évben is foly­tatódik és esetleg csak a kor­mányfők értekezletén születik róla végleges döntés. Ezzel szemben a belga küldöttség egyik tagja a moszkvai Prav­dának adott interjújában azt mondotta, hogy a bizottságok ülései építő szellemben foly­nak. A résztvevő küldöttek realizmust tanúsítanak és ez optimizmust sugalmaz. Nyilatkozott a szovjet lap­nak a nyugatnémet küldöttség egyik vezetője is és hangoz­tatta, hogy az értekezlet lég­köréhez nagyban hozzájárult a szovjet—nyugatnémet és a lengyel —nyugatnémet szerző­dés, valamint a Nyugat-Berlin- ről szóló megállapodás, továb­bá uz NSZK és az NDK alap- szerződése. ANDREJ BARČÁK, hazánk kül­kereskedelmi minisztere négy­napos hivatalos látogatásra a finn fővárosba érkezett. Tár­gyalni fog Jermu Lainnal, a finn külkereskedelmi miniszter­rel és fogadja őt Kalev Im- szorsz, a kormány elnöke is. SZÓFIÁBAN a csehszlovák kultúrközpontban megnyitották a Julius Fučík kiállítást. Gaz­dag képanyag illusztrálja Fučík útját a Szovjetunióban. HUSSZEIN MAHMUD SAFFII miniszterelnök vezetésével egyiptomi küldöttség érkezett Pekingbe. A küldöttség Kíná­ból Sri Lankába utazik. GRIVASZ tábornok, aki Cip­rust Görögországhoz szeretné csatolni, elutasította Makariosz ciprusi elnök felhívását, hogy szüntessék be terrorakciójukat a szigeten. BUDAPESTEN a csehszlovák nagykövetség székházában teg­nap filmnapot tartottak a cseh­szlovák sajtónap alkalmából. AARNE SZAAVIN, a Finn Kommunista Párt elnöke fel­szólította a finn lakosságot, hogy fejezze ki ellenállását Finnország és az európai gaz­dasági közösség közötti szerző­dés megkötése ellen. COMMONWEALTH 33 tagál­lamának pénzügyminiszterei befejezték kétnapos konferen­ciájukat. Közös közleményben nemzetközi pénzreformot kér­nek. BUDAPESTEN tegnap folytat­ta munkáját a VIII. magyar béke-kongresszus, amelynek ülésén felszólalt Romes Csalid­ra a Béke-Világtanács főtit­kára is. NIXON amerikai elnök eluta­sította a fellebviteli bíróság kompromisszumos javaslatát, hogy a Watergate-bizottság ál­tal követelt magnetofonszalago­kat az ügy vádlójával együtt hallgassa meg. Nemzetközi kereskedelmi központ Moszkvában New York — New York ban aláírták a Szovjet Kereskedel­mi Kamara és az Occidental Petroleum Corporation között létrejött egyezményt, amelynek értelmében nemzetközi keres­kedelmi központot létesítenek Moszkvában. Borisz Boriszov a Szovjet Ke­reskedelmi Kamara elnöke en­nek kapcsán többek között ki­jelentette: a moszkvai nemzet- közi kereskedelmi központ lé­tesítéséről szóló egyezmény újabb szemléletes bizonyítéka annak, hogy milyen átfogóak és kedvezőek a Szovjetunió és más országok gazdasági és ke­reskedelmi kapcsolatainak táv­latai. A nemzetközi kereskedelmi központ komplexumának építé­sét jövő év tavaszán kezdik meg. A Moszkva folyó partján az Ukrajna szállóval szemben felépítendő gigászi méretű lé­tesítmény egy 25-emeletes igaz­gatási épületből, két 24-emele- tes lakóépületből és egy 20- emeletes szállodából áll majd^ Kiváló amerikai építészek a moszkvai építészekkel együtt szorosan együttműködve fog­ják irányítani az építkezést. KOMMUNISTAELLENES DISZKRIMINÁCIÓ AZ NSZK-BAN Bonn — A nyugatnémet tar­tományok miniszterelnökei Willy Brandt szövetségi kan­cellár elnökletével összeültek, hogy felülvizsgálják azt az 1972. január 28-án elfogadott határozatukat, amelynek értel­mében „alkotmányellenes ele­mek“ nem foglalkoztathatók közszolgálatban. Az elmúlt két esztendő gya­korlata azt bizonyította, hogy ez a rendelkezés kizárólag a haladó erők, elsősorban a kom­munisták ellen irányult. Tucat­jával akadályozták meg a ha­tóságok fiatal kommunisták foglalkoztatását az iskolákban és hivatalokban. A nyugatnémet haladó szer­vezetek, köztük még az SPD és az FDP ifjúsági szervezetei is követelték a rendelkezés ér­vénytelenítését. Az említett értekezleten Brandt kancellár azzal lepte meg a miniszterelnököket, hogy a jobboldali nyomásnak enged­ve bejelentette: törvényt dol­goznak ki, amely jogérvényre emeli a diszkriminációs intéz- kedéseket. Nem csoda, hogy a CDU tartományok vezetői meg­elégedetten fogadták a kancel-* lári állásfoglalást. k>f §i yi

Next

/
Thumbnails
Contents