Új Szó, 1973. szeptember (26. évfolyam, 208-232. szám)

1973-09-22 / 226. szám, szombat

MÁR MEGÉPÜLHET...

— Igen, ez Bohunice. Bohu- nice! — mondta az autóbusz sofőrje kissé türelmetlenül, mert valahogy megkéstem a leszállással. Nem a faluban álltunk meg, hanem az atomerőmű főkapuja előtt kiépített megállónál.

Rámeredtem a termelési blokk épülete mögött ágaskodó kéményre. Olyan furcsa volt. A kéményből nem szállt föl semmiféle füst. Az udvaron betonozott térségek és utak között szelíd virágágyásokat pillantottam meg. Olyan rendezett, olyan tiszta volt minden. Ott, azon a kapun túl.

Elfordultam a kaputól, jobbra tőlem a KiskárpátOk sötétzöld, távolodóban egyre halványabb kék vonulata. Balra a Vág völgye felé lejtő síkság. De közvetlenül az előtérben földgyaluktól föltúrt mezőség. Legszélén néhány szerény fabarakk. Megértettem: ott építik föl a második, a voronyezsi típusú atomerőművet.

Az idekanyarodó betonút irányába pillantva megláttam a falut, Bohunicét, ahol az atomerőmű felé közlekedő autóbusz meg sem állt. Néztem a pirostetős házakat s az árva temp- ' lomtornyot. Nem tudom miért, Ernest Rutherford neve ötlött föl emlékezetemben, aki elsőként jutott el az atommag felfedezéséig, és átalakításának lehetőségéig. Oj-Zéland déli szigetén született, Brightvaterben. Szegény iparoscsaládból szakadt ki és — tizenegy testvére volt.

És ez a falu. Ez a falu is nagyon szegény volt valamikor. Még mindig Rutherfordra gondoltam. Igen: 1971-ben született. Abban az évben Angliában, a kutató későbbi hazájában, száz menyasszony és száz vőlegény közül esküvőjük napján húszan-húszan nem tudták aláírni a nevüket. És itt, ezen a tájon? A hétéven felülieknek csaknem negyven százaléka írástudatlan volt.

Talán itt Bohunicén is.

Néztem a falut. Nem a mai a száz év előtti falut láttam. Hirtelen visszafordultam a kapu felé. A virágágyakkal díszes, betonozott udvar felé.

Ott állt előttem az atomerőmű.

Štefan Melioris a tudományos kutatórészleg mérnöke. A technológiai osztályt vezeti, s főleg a fűtőelemekre van gondja. Az atomerőmű igazgatója azt mondta róla: — Csaknem eleitől kezdve itt van. Itt nőtte ki magát azzá, ami, s egészen a mienknek érezzük.

A délelőtti órákban találtam rá. Épp egy termelési értekezletről érkezett meg. Arcán a megfeszített figyelemtől eredő fáradtság jeleivel ült asztala fölött, a háta mögött ágaskodó rajztábla árnyékában.

— Valahogy nagyon fiatalnak találom ebben a túlságosan komoly környezetben — mondtam neki megismerkedésünk után. Rám tekintett. Arcán és szeme alatt még mindig ott voltak a fáradtság jelei.

— Hány éves tulajdonképpen?

Elmosolyodott. S olyan jólesett ez a mosoly ezen a helyen, ahol minden zug, fal, épület, gép és gépalkatrész oly célszerűen, pontosan megvalósított tervek alapján illeszkedik ösz- sze.

— Harminchat — mondta. — Harminchat — mondta még egyszer, és elnevette magát.

A fáradtság pillanatok alatt lehullott róla. Elevensége, férfias vidámsága visszahatott a környezet gyakorlati célszerűségére és anyagszerűségére, mely ebben a pillanatban szinte esztétikai értelmet nyert. Mosolygott az ablakon át behulló fény, mosolyogtak a fényben feltündőklő falak, az udvar betonlapjai és azok a sze- lid virágágyak is. A nap a termonukleáris magreakciók elmélete ellenére is csak nap maradt. A barátságos régi nap, vagy: napocska! mint rövidnadrágos kis suhanckoromban.

Innen, a kutatórészleg e helyiségének az ablakából épp a termelési blokk épületeire láttam. Már körbejártam őket, kívül is, belfll Is, mindent, ami lehetséges volt, anélkül, hogy

bárkit is megzavartam volna munkájában, vagy magamat veszélynek tettem volna ki.

Melioris mérnök pillanatnyi tűnődésemet és elbámulásomut talán tájékozatlanságnak vélte:

— Az ott a reaktor épülete a fűtőelemek szerelőműhelyével, — mondta kimutatva az abla* kon.

— És az a kémény, ami nem füstöl?

— Szellőztetőkémény.

Végre megértettem annak a

kéménynek a furcsaságát is. Persze, hogy nem füstöl, csak szellőztet.

— A reaktor épületére merőlegesen — magyarázta tovább a mérnök —, ott ágaskodik a középső gépház, benne a turbo- generátorok és turbokompresz- szorok. Legfelső emeletén az irányító és ellenőrző központ. Mindezzel szinte egybefolyik a gépház, és benne az áramfejlesztők, ahogy mi mondjuk: a turbogenerátorok. Az egészen lapos tetejű, kisebb épületek a transzformátorok és áramelosztók.

Hirtelen felvillant bennem az irányító- és ellenőrzőközpont megszámlálhatatlan sok jelzőfénye, számomra titokzatos kapcsolószekrénye. Minden oly hűvösen, mértani pontossággal, fagyasztó tárgyilagossággal rajzolódott ki emlékezetemben. Akkor ismét kitekintéttem az ablakon a három hatalmas hű- tőházra. Többemeletnyí magasságba ágaskodó tartályaikból gőzfelhők szálltak a derült nyári égbolt felé. És nekem Stephenson fedővel letakart gőzölgő fazeka jutott eszembe és Becquerel ásványainak, uránsóinak „láthatatlan“ fluoreszenciája.

— A tudományos életben sok minden a véletlenen múlik — mondtam —, bár ezek a véletlenek valahogy szükségszerűek, s végül elválaszthatatlanul ösz- szefonódnak.

— Hát igen — mondta tűnődve — a tudományos életben is, de az ember hétköznapi életében is.

— Valóban itt kezdte pályafutását?

— Ahogy vesszük. Itt lettem azzá, ami vagyok, de sokkal előbb léptem munkaviszonyba. A CHEMOSVIT-ben kezdtem, Poprád mellett, mint konstruktőr.

— Igen. Igen. Elvégeztem a gépipari középiskolát és dolgozni kezdtem. Három évvel a leszerelés után megházasodtam és ...

Eltűnődött:

— Nem mondtam le az önképzés és a továbbtanulás lehetőségéről. Gépészmérnök akartam lenni. Levelező hallgatóként végeztem el a főiskolát. De — volt egy nehéz időszakom is. Családos embernek lakás kell. Kerestem olyan üzemet, ahol azt is megkapom. Egy évvel a főiskolai tanulmányok befejezése előtt a fővárosban kínálkozott megfelelő alkalom. A költözködéssel, új munkahely elfoglalásával járó gondok a főiskolai tanulmányok félbeszakításával fenyegettek. Legalább egy évre mindent abba kellett volna hagynom.

— Nem mentein el a fővárosba és nem hagytam abba tanulmányaimat.

Arca férfias, kemény vonásokat öltött. Valóban súlyos pillanat lehetett. Egy egész emberi sorsot eldöntő pillanat és elhatározás.

— Aztán — valóban a véletlenen múlott. Pontosabban: egy egészen közönséges újság- hirdetésen. Az atomerőmű alkalmazottakat keresett. Jelentkeztem.

— Mikor megérkeztem, akkoriban rakták le a tudományos kutatórészleg alapjait. És ma?

Körbemutatott.

Megértettem. Minden készen áll, minden megvalósult.

— Természetesen új munkahelyemen se ment minden simán, se könnyén. Megvolt már a gépészmérnöki diplomám, de nem voltam atomszakértő. Két és fél évig tartó proszteracluá- lis tanulmányok a prágai .főiskolán. Ez sem volt játék. Negyvenen kezdtük és tizen fejeztük be. A filtőelemek technológie) ja érdekelt, csakhogy ez nem megy a statisztikai és a

valószínűségszámítások nélkül, a differenciális egyenletek és a kvantummechanikai számítások nélkül. És persze gyakorlati tapasztalatok és ismeretek nélkül sem.

— Tapasztalatszerzésre a Szovjetunióba jártam. Lenin- grádba és Moszkvába, s végül —* részt vettem a melekesi kutatóintézetben a fűtőelemek összeállításánál. Melekes? Igen, ott van Lenin születési helyének közelében. Uljanovszk mellett. Azt is felkerestem.

— Akkor hát a fűtőelemek technológiája érdekelte? — kérdeztem. — Ez annyit jelent, hogy gyakorlati érzékű ember.

— Valóban gyakorlati érzékű ember vagyok — mondta. Fiókjába nyúlt, s egy formás, eléggé terjedelmes okmányt vett elő. A prágai Szabadalmi Hivatal okmánya volt. A fűtőelemek kazettájának tartó koszorújáról szóló szabadalom. Rajta négy név. Az első az övé, s alatta: Dušan Kucharik, Anton Cerninka, Ľubomír Plaicha mérpök neve.

— Együtt szerkesztettük, s épp most kezdődött el gyártása gyakorlati alkalmazásra.

— És mi az előnye a régivel szemben?

— Biztonságosabb és köny- nyebben kezelhető. Egyébként — ez az. Az üvegezett kis szekrény felé nyúlt, ahol fényesre esztergályozva ott csillogott a tartókoszorú. Egész kerületén apró, csavarmenettel ellátott nyílások.

— Ezekbe csavarjuk be az uránvesszőket. Négyezer milliméter hosszú, íémburkolattal védett uránvesszők. Belső átmérőjük hét milliméter.

— Alig egy cigaretta vastagsága.

— Egy pillanatra felvillantak bennem a reaktor nagytermének falai, a cseréppel kirakott padló, közepén a vaslapokkal kirakott sokszögletes térség. — Azok ott fűtőelemek vaskazettáinak a fedőlapjai. — mondotta kísérőm. Aztán az emeletnyi magasságba ágaskodó vándordarura mutatott:

— Ezzel helyezzük el az uránvesszőkkel felszerelt kazettákat, persze automatikusan irányítjuk őket. Olyankor az esetleges sugárzások miatt nem szabad ide belépni. A munkafolyamat megfigyelése is csak televíziós ernyő segítségével lehetséges.

Melioris mérnök még mindig ott állt az üveges szekrény előtt, kezében a simára csiszolt súlyos fémkoszorúval, és nem is sejthette, hogy a tudományos kutatórészleg megalapítása előtt megfogalmazott koncepcióra gondolok, mely így fogalmazta meg annak küldetését:

„Fű feladata a fűtőelemek tökéletesítése lesz, az üzemeltetés racionalizációja, a dozimetria technológiai problémáinak megoldása és tapasztalatszerzés a további atomerőművek építéséhez. A magenergetika problémáinak megoldása közben szerzett tapasztalatokat a továbbiakban más ipari ágazatokban is érvényesíteni kell.“

Ilyesmit nem lehet megvalósítani tapasztalt emberek nélkül, tűnődtem magamban, és szemem ismét a szabadalmi hivatal okmányára esett. Ott állt egymás alatt Štefan Melioris, Dušan Kucharik, Anton Černin- ka, Ľubomír Plaicha mérnök neve.

Ezek már tapasztalt emberek, gondoltam magamban, és a földgyalukkal felszántott, s újra elsimított terület felé pillantottam. Ott épül meg a voronyezsi típusú atomerőmű.

Már valóban megépülhet.

És ott a kapu előtt, a szabad ég alatt ismét a szegény iparos-családból kiszakadt Rutherfordra gondoltam, akit Lord Rutherford-ként temettek el a Westminster-apátság templomában.

Az atomsugárzás, az atommag és a magátalakítás úttörő kutatója volt, mégis nagyon gyakorlatiatlan ember. Valahogy nem hitt, nem akart hinni az atomerő ipari felhasználásának lehetőségében.

BABÍ TIBOR

A GABONATERMESZTŐK HASZNOS TANÁCSKOZÁSAI

Az aratás már régen befejeződött, s lezajlottak az országszerte ^megrendezett aratóünnepségek is. A mezőgazdasági dolgozók azonban nem pihenhetnek, mert az őszi termények betakarítása mellett előttük áll még az őszi szántás és vetés elvégzése. A mezőgazdasági dolgozók számára ezért nagy jelentőségűek a járási gabona- termesztő konferenciák, amelyeken beszámolhatnak elért eredményeikről és értékes előadásokat hallgathatnak meg a gabonatermesztéssel kapcsolatban. Á Nové Zámky-i járás után a komárnói járásban is megtartották ezt a jelentős értekezletet- - A konferencián az előadások nagy részében a' kukorica-termelési körzetnek megfelelő gabonatermesztési módszerekről volt szó. A növénytermesztők számára különösén értékesek a ni trať Mezőgazdasági Főiskola tanárai és Emil Spaldoíi akadémikus előadása. Špaídoii akadémikus szerint a kukoricatermesztő körzetekben nagyon fontos, hogy a műtrágyát a felszántott talaj mélyebb rétegeibe juttassák. Szárazság idején a szerves anyagokban szegény talajtípusok előkészítésekor —■ a több éves tapasztalatok alapján — hasznosabb, ha a nitrogénműtrágyák egy részét szintén leszántják, mert a későbbi időszakokban a levélre szórt műtrágya a nedvességhiány következtében veszil a hatékonyságából.

A komárnói járás gabonater- mesztőiiy-k járási konferenciáján a korreferátumokban az őszi búza hozamának növelését befolyásoló agrotechnikai tényezőkről, valamint a tavaszi árpa hektárhozamának növelésére szolgáló jelenlegi és távlati módszerekről volt szó. A mezőgazdasági kísérleti állomások vezető dolgozói a növényvédel- lemmel kapcsolatos tudományos ismereteikről számoltak be, s kiemelték gyakorlati alkalmazásukat. A „legújabb védekezési módszerek az őszi búza és a tavaszi árpa gombabetegségei ellen“, illetve „A gabonafajták optimális fajtaösszetétele a kukoricatermesztési körzetben, tekintettel az egyes fajták maximális termelési arányára“ címen elhangzott szakelőadásokból minden mezőgazdasági szakember tanulhatott és kibővíthette ismereteit. A gabonatermesztéssel foglalkozó

szövetkezetek és állami gazdaságok dolgozói újonnan szerzett szakismereteiket pedig még ebben az évben a gyakorlatban hasznosíthatják.

Már említettük, hogy a gabonatermesztők járási konferenciáin az idei aratási munkákat is értékelték. Az értékeléseknek a jelentősége nem abban rejlik, hogy felsorolják az egyes mezőgazdasági üzemekben elért eredményeket. Fő céljuk az, hogy a legjobb eredmények a köztudatba jussanak és a gyengébb hektárhozamokat elért szövetkezetek, állami gazdaságok dolgozói okuljanak belőlük, így ezek a tanácskozások a jövőre nézve nagyon hasznosak.

A komárnói járásban az árpa átlagos hektárhozama 43,1 mázsa, a búzáé pedig 45;6 mázsa volt. A gabonafélékből átlagban 44,5 mázsát csépeltek hektáronként. A legjobb eredményeket elért szövetkezetek közé tartozik a tóűi (lányi), a brestoveci (szilasi), a kavai, a Kližská Nemá-i | kolozsnémai J és a bodzái (bogyai) szövetkezet. Ezek árpából 50 mázsán felüli hektárhozamokat értek el.

A mezőgazdaság intenzív fejlődését szemlélteti az a statisztikai kimutatás, amely a komárnói járásban a búza és a tavaszi árpa hektárhozamainak növekedéséről szól. A műtrágyák helyes alkalmazásának és az agrotechnikai követelmények fokozottab megtartásának következtében 1965 óta a búza hektárhozama «13,1, métermázsával, a tavaszi árpa átlagos hektárhozama pedig 21,4 mázsával növekedett. Ezek az adatok világosan bizonyítják, hogy érdemes figyelemmel kísérni a kutató- és kísérleti intézmények »munkáját, s nem szabad idegenkedni az újabb gabonafajták termesztésétől.

A járás több szövetkezetében kísérleti parcellákon új búzafajták termesztésével is foglalkoznak. Meglepően jó eredmé- nyék születtek, melyek szintéi» arra ösztönzik a gabonatermesztőket, hogy ne féljenek az újtól. Például a Bodzái Egységes Földművesszövetkezet 5 hektáron Slavónia-búzát termesztett, amely 82 mázsás hektáronkénti hozammal fizetett.

Azokban a járásokban, ahol még nem tartották meg a gabonatermesztők járási konferenciáját, már folynak az intenzív előkészületek. P. B.

ŐSZI HATÁRJÁRÁSON

A hosszan tartó szárazság sok gondot okoz mezőgazdasági dolgozóinknak, akiknek most az őszi munkák végzése során az aratásnál is nagyobb feladatokkal kell sikeresen megküzdeniük. A kedvezőtlen éghajlati viszonyok azonban, noha nehezítik a talajelőkészítést, nem akadályozhatják a jó ütemben induló munkákat.

Erről győződtünk meg a nitrát járásban a csaknem 6 ezer hektár termőföldön gazdálkodó Veľké Zálužie-i társult szövetkezetben is, ahol ma fejezik be 560 hektárról a silókukorica betakarítását.

— A silózástól felszabadult gépeket — tájékoztatott Janefi- ka Milan, az efsz mérnök-agro- nómusa — most a tervezett 2000 hektár búza vetésére összpontosítjuk, miután a talajelőkészítést az előirányzott terület kétharmadán már elvégeztük.

Jól halad a vetés. Vetőgéppel naponta 100 hektáron teszik földbe a magot. Ha a munka üteme gépkiesés vagy valami más ok miatt nem hagy alább, legkésőbb október 20-ig az agrotechnikai határidők betartásával befejezik a búza vetését.

Az agronómus tájékoztatásából az is kiderült, hogy a nagyfokú gépesítés ellenére a fű- szerpaprika és a szőlő szüreteléséhez jelentős számú dolgozóra van szükségük, hiszen csak paprikából 180 hektár, szőlőből pedig 80 hektár termését kell veszteség nélkül betakarítaniuk.

Természetesen, nem kisebbek a 270 hektáron termesztett szemes kukorica és az 560 hektáron betakarításra váró cukorrépa felszedése és elszállításának feladatai sem. Ezeket a

gondokat az a körülmény is, megnehezíti, hogy répájukat három cukorgyárba kell szállítaniuk, s a kukorica szárítás sának kérdését sem oldották meg a betakarítás ütemének megfelelően. Ezért a betakarítási munkák folyamatosságának és a gépek erejének kihasználása érdekében a kukorica tárolását vegyszeres tartósítással kell megoldaniuk.

Az őszi munkák sikeres kimenetelét a még mindig érezhető gépalkatrész- és műtrágyák hiánya is kedvezőtlenül befolyásolja. Pavel Bukoven, a Levicei Járási Mezőgazdasági Igazgatóság főmérnöke példáu'l arról panaszkodott, hogy a bratislavai Dimitrov Üzem 100 vagon mennyiségű szuperfoszfáttal adósa a járás mezőgazda- sági üzemeinek, ami fékezi a talajelőkészítést és a láperő fokozását. Mezőgazdasági dolgozóink mind az alkatrészeket gyártó, mind a műtrágyákat szállító üzemektől joggal elvárják, hogy megrendeléseiket igényeiknek megfelelően idejében kielégítsék, mert a jövő évi gazdag termés feltételeit csak abban az esetben teremthetik meg, ha ebben az ipari üzemek dolgozói is hathatósan segítenek. (th)

Körzeti szüreti ünnepség

Veľký Krtišen (Nagykürtösön) szeptember 29-én és 30-án rendezik meg a második körzeti szüreti ünnepséget, bnr- és szőlőkiállítással és borkóstolással egybekötve. Az ünnepség szeptember 30-án éri el tetőpontját a dolgozók nagygyűlésével és az allegorikus kocsik felvonulásával.