Új Szó, 1973. szeptember (26. évfolyam, 208-232. szám)
1973-09-21 / 225. szám, penrtek
ÖSZTÖNZÉS ÍRÁSRA Az Üj Szó törekvése o munkáslevelezők hálózatának kibontakoztatásáért Közeledik 1973. december 15, az Űj Szó megindulásának negyedszázados évfordulója. Az SZLKP KB magyar nyelvű napilapja ma már közel százezer példányban jelenik meg, és széles körű levelezői-tudósítói hálózattal rendelkezik. Az idei sajtónap alkal mából közlésre kerülő alábbi írás azt idézi, hogy lapunk a kezdésnél hogyan ösztönözte olvasóit írásra, hogyan szervezte a leve lezőket, tudósítókat. 1973. IX. 21. A z Üj Szó 1948. december 15-én azzal az elhatározással indult, hogy új szellemet visz a csehszlovákiai magyarok körébe, és új szerkesztői írói ember anyagból építi ki munkatársai hálózatát. Az írók, tudósítók toborzása érdekében már harmadik számában 11949. ja nuár 15.) cikket közölt. Kérte az olvasókat, járuljanak hozzá, hogy az Űj Szót az olvasók széles köre írja, szerkessze. Ar ra vonatkozó útmutatásában, hogy mit kell tudni, mielőtt tollat veszünk a kezünkbe és írni kezdünk, többek között el mondta: tudnunk kell, mi annak a lapnak a célja, programja, amely számára a cikket: írjuk. Tudnunk kell azt is, hogy a nyomtatott szónak igen nagy az ereje, ezért az írás is nagy felelősséggel jár. A szocialista sajtónak — és az Űj Szó szintén ennek vallja magát — az a küldetése, hogy az olvasókat nevelje és az igazságnak megfe lelően tájékoztassa. A mai sajtó nem üzleti vállalkozás, nem szolgál egyéni érdeket, hanem a közösséget szolgálja, a tudás terjesztésén és a kulturális szín vonal emelésén fáradozik. Ezzel párhuzamosan egyik legfontosabb feladata a dolgozók érdé keinek védelme és azoknak az eszméknek a terjesztése, amelyek a béke, a szabadság és a nemzetek közötti megértés gon dolatát ápolják, és egy jobb világ felépítéséért küzdenek. Az Űj Szó a csehszlovákiai magyar dolgozók fegyvere, az állam polgárok jogainak szószólója. De egyben, mert a kettő nem választható szét, ostorozza mindazokat, akik nem értik meg a kor parancsát, a szocializmusért folytatott harc szükségességét. Orvosoljuk a beteget, javítsuk a hibákat, de ne gyűlölködve, ne vlszálykodva. A düh és a türelmetlenség nem lehet tanácsadó. Tudatosítsuk, hogy ha igazságtalanság éri a csehszlovákiai magyar vagy szlovák dolgozót, az nemzetiségre való tekintet nélkül egyaránt káros, és az ilyen jelenséget egyformán ítéljük el. Csak az írjon, aki józanul mérlegel, és csak arról írjunk, ami fontos és érdekes. írjunk pontosan és lehetőleg röviden. A szerkesztőséget és az olvasókat elsősorban a mindennapi élet fontosabb eseményei érdeklik. A levelezők küldjenek híreket, helyszíni beszámolókat, riportokat. Ér dekes írnivaló mindig akad. Hossz téma nincs, csak rosszul megírt téma van. A hír a beszámoló csak akkor jó, ha sok tényt tartalmaz. A sok esemény közül válasszuk ki az Időszerűt és az érdekeset. A cikkben írjuk meg, hogy mi és hol tört- tént, ki az esemény részese, mi az előzménye és a következménye, mi az általános és jellegzetes vonása, az eseményből milyen tanulságot vonhatunk le stb. A levelezőknek szánt „kis újságírói iskola“ arra is rámutatott: nagyon fontos, hogy az Üj Szó tükre legyen a dolgozó ember életének, munkájának, gondjainak, örömének. A levelezők tájékoztassák a lapot arról, mi történik a városon és a falun, a gyárban és a mezőn. Milyen a dolgozók életének hétköznapja, mit csinál vasárnap, mi a gondja, kérdése, javaslata. írjanak mindenről, aminek az életben jelentősége van, és ami egyben közérdekű. Az a jó anyag, amely nemcsak néhány ember magánügye, hanem mindenkit érdekel. Naponta rengeteg esemény történik. Mindent lehetetlenség megírni. Ha például Diószegen esik az eső, az nem hír, de ha ez az eső hozzájárul ahhoz, hogy a termés jobb legyen, és sok ember gondját eloszlatja, akkor jó hír... A leírt szöveg legyen igaz. Az újság nem azért készül, hogy hasábjain magánszámlákat törlesszünk. Az, amit valaki harmadhelyről hall, vagy valamely szórakozási helyen kigondol, le hét nagyon érdekes, megírásra azonban csak akkor alkalmas, ha megbizonyosodunk róla, hogy a történet megfelel az igazságnak. írásunkat írjuk alá. Aki valamit állít, de állítását névvel nem meri vállalni, az nem méltó arra, hogy újságban szerepeljen, hogy írását mások elolvassák. Egy cikkben lehetőleg csak egy dolgot írjunk meg. Viszonylag sok a versíró, de aki néhány rímet leírt, az még nem költő. Az se költő, aki felfedezi, hogy nyári estéken sápadt a holdvilág. A versírás is megfeszített munkát, a költészet ismeretét, képzettséget igényel. Magyarul különösen nehéz verset írni. Főleg azért, mert a magyar költészet nagyon fejlett, nagyon szép és sokoldalú. Aki verset ír és azt akarja, hogy versét az Űj Szó közölje, gondolja meg, hogy előtte magyarul Arany jómos, Petőfi, Ady, József Attila írt. Ok legyenek a példa, a mérce. A cikksorozat kérte az olvasókat, hogy ne ijedjenek meg a követelményektől, hanem igyekezzenek minél több friss anyagot, szép és érdekes cikket kül deni. Végül leszögezte: „Min den sornak, még ha nem is tudtuk közölni, nagyon örülünk és minden írást megbecsülünk.“ Az ösztönzés eredményeképpen jelentkeztek a tudósítók, a levelezők. Prága, 1949. január M kel tezéssei érkezeit az első level. A lap 1949. február 12-i szamában leközölt iras (ekkor jelent meg a felszabaaulüs után csehszlovákiai magyar írótól az első vers isj nem élménybeszámoló. A szerző az Uj Szó megjelenésével kapcsolatos örömét es véleményét írta meg: „... lapjuk nemcsak Hírközlésre. szorítkozzon. Unjan hatal mas feladat még nem hárult magyar sajtótermékre, mint az ■ Oj Szóra. Százezreknek egye dűli vigasza, melegítője és biztatója és ezért munkájuk tör ténelmi nevezetességű.“ Az Űj Szó az olvasók írásai nak rendszeres közlését Így is lehet... címmel 1949. március 26-i számában kezdte meg. Az új rovatban első alkalommal négy tudósítást közölt. Ezek azonban még nem a lap által kért, a város, a falu, a gyár és a mező eseményeiről szóló cikkek. A szerzők ezúttal is az Új Szó megjelenése és a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kullúr- egyesületének a megalakulása kapcsán érzett örömüket fejezték ki. Ilyesmit írtak: „Egy csehországi levélből... Nagyon boldoggá tesz bennünket, itt élő magyarokat, hogy hozzánk is eljutott az Űj Szó. így legalább megvan a kapcsolatunk az otthonnal. Mi ugyanis ügy határoztunk, hogy itt maradunk, itt dolgozzuk le az ötéves tervet. Otthon csak fájna, ha látnám két elesett fiam barátait. Kislányunk itt jár iskolába és jól tanul... Az Üj Szó nagy vigaszt nyújt nekünk ...“ „Az Űj Szó szerkesztőségét szeretettel köszöntjük abból az alkalomból, hogy napilap lesz. Egyben örömmel üdvözöljük a Kommunista Párt Központi Vezetőségét, hogy ezt lehetővé tette számunkra és lehetővé tette, hogy mint egyenrangú állampolgárok kapcsolódhatunk be a szocialista építőmunkába. Együtt akarunk dolgozni és harcolni a szlovák dolgozókkal, kiküszöbölve minden soviniszta és nacionalista megnyilvánulást, a reakció ránk hagyott csökevényeit. Türelemmel és megértéssel vártuk ezt az időt. ígérjük, hogy hűen teljesítjük feladatainkat és kötelességün két.. .* „Örömmel vettem tudomásul a bratislavai rádió magyar nyelvű adását és még nagyobb örömmel azt a hírt, hogy a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúr egyesülete megalakult. Nagy megelégedéssel láttuk, hogy annak díszelnöke a régi harcos Fábry Zoltán elvtárs és elnöke Lőrincz Gyula elvtárs lett. .. Odaadással és szeretettel adózzunk azon vezető szlovák elvtársaknak, akik lehetővé tették a lenini forradalmi elvek alapján a dolgozók egységét és a nemzetiségek kö zötti barátságot nálunk is.“ „ . .. ígérjük, hogy a szlovák munkássággal karöltve, közös elhatározással dolgozni fogunk a közös célért, u szocializmusért, az ötéves terv sikeres végrehajtásáért.“ Az olvasók leveleit közlő Így is lehet... című rovat 1949. április 2-án és 1949. április 9- én jelent meg másodszor, illetve harmadszor. Mindkét alkalommal az előbbiekhez hasonló írásokat közölt: „ ... fogadja a szerkesztőség minden tagja szívből jövő jókívánságomat az Űj Szó napilappá való át alakú lása alkalmából. Egyúttal hú Iával köszöntjiik (azt hiszem, ükkor sem tévedek, hu többesszámban fejezem kiköszöneté met) odaadó fáradozásukért, bogy lehetővé tették részünkre a hosszú és sivár szünet után azt, hogy magyar napilapot olvashatunk. Mi is, magyar munkások a kultúremberek sorába léptünk ... Biztosak vagyunk abban, hogy örömünkben nem fogunk csalódni és az Üj Szó hasábjai minden tekintetben kielégítenek majd bennünket.“ „ .. . leírhatatlan örömet ér zek, mikor lapjukat olvasom. Mint magyar nyelvű dolgozó szinte vak emberként éltem itt eddig a cseh földön, mert újságot csak eseh nyelven olvashattam, és alig, elvétve értettem meg egy egy szót. Fájó szívvel néztem gyakran cseh dolgozó társaimat, akik minden ről jól értesültek, tisztán látták a dolgozók helyzetét. Most. hogy végre olvashatom lapju kát, szinte felujjongok örömömben. . * Az említett számban azonban az olvasó tollából már más vonatkozású írás is megjelent: „Mint a Szovjetunióból huzalért volt hadifogoly, kötelességem nek tartom, hogy szembeszáll jak azzal a rágalommal. amit a reakció a szovjet kollektív gazdálkodásról terjeszt... A Szovjetunió gazdasági felépítése azon az elven alapul, hogy ott nincs többé kizsákmányoló és kizsákmányolt. A föld a kollektíváé, a megműveléshez szükséges eszközök szintén a közösségé. A tenmelés tervszerűen folyik, tehát nincs túltermelés és nincs gazdasági krízis .. .a szovjet parasztság kitartó munkájának megvan a gyümölcse Az Üj Sző 1949. május 7-i számában Ifjúsági Szemle címmel indította a hetente megjelenő kétoldalas mellékletét. Az első számban a fiatal olvasókhoz szólt, és szintén írásra ösztönzött: „... felhívunk minden munkás- és parasztifjúi és leányt, tanoncot és diákot, illetve az összifjúság mindkét nemét, legyenek munkatársaink! Írják meg lapunkba, hol, milyen eredményeket értek el a munkaversenyben, a munkahelyen, az iskolákban, a színpadon, a szavalókórusokban, magánszavala tokban, ének és zenekarokban, a sport minden ágazatában, vagyis általában abban a kör nyezetben, ahol tevékenykednek fizikailag vagyis elméleti leg, gazdasági és kulturális téren." Már itt helyet kapott az ifjúság hangja is. Bizakodását fejezte ki, hogy rövidesen megindul az ifjúság kulturális élete, fellendül a kissé visszamaradt csehszlovákiai magyar irodalom, s az Új Szó bölcsőként szolgálja majd az irodalom ügyét. Sládkovičovón (Diószegen) 1949. május 17-én nyílt meg az első magyar nyelvű párt iskola. A megnyitón Lőrincz Gyula, az Üj Szó főszerkesztője tartott ünnepi beszédet. Az Üj Szóval is foglalkozott. Többek között elmondta: az indulásnál meghatározott alapelv, hogy az Űj Szó, a csehszlovákiai magyar dolgozók lapja, valósággá csak akkor válhat, ha a magyar dolgozó nemcsak mint előfizető és vásárló támogatja a magyar lapot, hanem mint munkatárs, leA/ Új Szó H.so száinanak címoldala velező, tudósító is aktívan be kapcsolódik d szerkesztőség munkájába. Az Új Szó csak ak kor válhat igazán a dolgozók lapjává, ha hasábjain a munkás, a paraszt és a haladó értelmiségi kifejezésre juttatja elképzeléseit. Az újabb ösztönzés ismét visszhangra talált. Bár kissé még mindig csak elvétve, de már rendszeresen jelentek meg az olvasó tollából származó tu dósítások, beszámolók, terme lési jelentések. Ezúttal azonban már nem az így is lehet..., hanem Olvasóink írják címmel. A szerkesztőság valószínű nem elégedett meg az elért ered ménnyel, mert felhívást közölt, amelyben azt fejtegette, hogy a magyar munkások élén járnak a szocialista építésben. Dolgoznak a komáromi hajógyárban, az állami birtokokon, a rozsnyói bányákban, a bratislavai cérnagyárban, Dél-Szlo- vákia földjein. Építenek és nehéz munkával termelik azt a kenyeret, amely az egész köztársaság közel látása szempontjából is igen fontos. A lap 1949. június 22-én így írt: Két hónapja, hogy az Űj Szó naponta jelenik meg. „...e két hónap alatt sikerült minden községben és városban megszervezni terjesztését és biztosítani azt, hogy mindennap eljusson a magyar dolgozókhoz. A köztársaság többi nagy lapjai, de főleg a cseh és a szlovák dolgozók lapjai, a Rudé právo és a Pravdu nagy és kiterjedt munkástudósítói hálózattal rendelkezik. . A magyar szocialista sajtó mun kástudósítói részben áttelepül lek, részben távoleső munkahelyeiken szétszórva dolgoznak és csak igen kis részük küldi el megjegyzéseit és ez a kis rész is csak igen ritkán jelent kezik. Pedig bennünket nagyon érdekel, mi történik a falun, mi történik az üzemekben, a gyárakban ... Ezért várjuk felhí vásunkra a választ. Várjuk a magyar dolgozók leveleit. Várjuk a munkástudósítók jelentkezését, akik egyszerű szavukkal, de őszinte szívvel megírják majd nekünk, hol halad jól a munka, hol vannak hibák. Megírják a sikereket és megírják panaszaikat, hogy közösen együtt javíthassunk .. A munkatársak hálózatának a kiépítése érdekében a szerkesztőség a felhívással egyidőben körlevéllel fordult a párt járási titkárságaihoz és más szervekhez. Az első válasz Du naszerdahelyről érkezett. A járás különböző községeiből tizen jelentkeztek levelezőnek. Az utasítást a lap 1949. július 14-i számában nyilvánosan küldte: „Felhívjuk ezeket az elvtársakat hogy körzetükben vegyék át a munkás- és parasztlevelező tisztet és legalább kéthetente egyszer írjanak hosszú levelet a falu vagy az üzem munkájá ról. Közöljék a példásan dolgozó parasztok neveit, az élmunkásokat, a beszolgált at ási kötelezettség teljesítését..." Az Oj Szó hasábjain még kétszer jelent meg a fentihez hasonló felhívás. Közben ismét változott a leveleket közlő rovat címe. A beérkezett anyagot a Olvasók írják... helyett 1949. július 1-től Munkuslevelezöink, illetve Munkáslevelezőink írják címmel közölte. Az olvasók tollából viszonylag még ekkor is kevés írás jelent meg. Általában minden másnap csak egy, kettő. Az említett felhívások után azonban a levelek megszaporodtak. A szerkesztőség ezzel kapcsolatos megelégedettségét (1949. július 16.) így fejezte ki: „Munkáslevelező mozgalmunk, amelyet néhány hónappal ezelőtt indítottunk meg, meghozta a várt eredményt. Napról napra egyre több levelet kézbesít nekünk a posta, amelyben a part járási titkárságai, földművesszövetkezetek, szövetkezetek, de magánosok is telentkeznek, akik kezet nyáj* tanok törekvésünkhöz, amely nek célja, hogy napról napra rohamosan növekvő olvasótáborunkat helyesen és tárgyilagosan tájékoztassuk.“ Az Új Szó századik száma 1949. augusztus 9 én jelent meg. A jubileumot a szerkesztőség vezércikkel köszöntötte. E naphoz azonban egy másik ese- mény is fűződik, amelyet a lap munkatársai akkor talán nem is tudatosítottak. Ekkortól kezdve jelentek meg naponta az olvasók levelei. A rovat rajzolt fejlécet kapott. A rajz egy tollat tartó munkást ábrázolt. Mellette a dűlt betűs — szintéi) rajzolt — szöveg: Munkásleve= lezőink írják ... E rovat mindig feltűnő helyen, és három hasábosán jelent meg. Rendsze. rint három-négy különböző témájú levelet, tudósítást, beszámolót közölt. Hamarosan sor került a szer* kesztőség és a tudósítók első találkozójára is. Az eseményről a lap meleg hangon számolt be, Elmondta (1949. október 22.), 'hogy az Új Szó első munkás- _ sajtó értekezletén a gyárak, az üzemek és a szövetkezetek dolgozói vettek részt. A megjelentek arcán ott fénylett a biza- lom, de látszott a szorongás érzete is. Ám ha tudták volna, hogy az Űj Szó szerkesztőségében egykori gyári munkás, pék» és szabósegéd is dolgozik, a bi> zalmatlanságnak talán még a gondolata sem merült volna fel, A kezdetben feszélyezett légi kör azonban hamar feloldódott. A vita heve meg azt bizonyította, hogy a csehszlovákiai magyar szellemi és fizikai munka között megtört a jég, az esetleges félreértések és tájékozatlanságok kiküszöbölése után megindul a még eredményesebb munka, és a csehszlovákiai magyar sajtó a dolgozók segítségével teljesíti feladatait. Az Űj Szó elért«-célját. Munkájába bevonta a munkásokat és a parasztokat: munkatársainak széles hálózatát a munkások és a parasztok köréből építette ki. Egykori levelezői, tudósítói közül később többen hivatásos íróvá, szerkesztővé, újságíróvá váltak. Az Oj Szó szerkesztőségének az írásra ösztönző igyekezete termékenyítően hatott a csehszlovákiai magyar irodalomra is. A harmadvirágzáshoz jelentős mértékben az Új Szó biztosította a talajt, és a levelezők 'végezték el a mélyszántást. BALÁZS BÉLA
