Új Szó, 1973. szeptember (26. évfolyam, 208-232. szám)

1973-09-01 / 208. szám, szombat

hétvégi hírmagyarázatunk VILÁGKONGRESSZUS ELŐTT... Október végén nyílik meg Moszkvában a béke-világkongresz- $zus, így tehát érthető, hogy az előkészületek immár teljes ütem­ben folynak. A résztvevő országokban sorra alakulnak a nemzeti előkészítő bizottságok. Erőteljes lendülettel halad a gyűjtés a kongresszus javára és a világ valamennyi államában folyik a kongresszusi eszmék terjesztése. Tán hangsúlyoznunk sem szük­séges, hogy a jelenlegi nemzetközi politikai helyzetben milyen nagy jelentősége lesz a világkongresszusnak. Az utóbbi időszak­ban elért történelmi jelentőségű eredmények, a nemzetközi fe­szültség feloldására tett törekvések jól kitapinthatóan jelzik: ez év őszén teljes erejében bontakozik majd ki a világ haladó erői nek békeolfenzívája. 1973. IX. 1. Sikerek, eredmények A Béke-világianács munkáját figyelemmel kísérve könnyű­szerrel vonhatjuk le a követ­keztetést: a békeharcos erők szervezettsége olyan szintet ért el, amely valóban képes, illetve alkalmas arra, hogy eredményesen befolyásolja a különböző nemzetközi politikai folyamatokat. A béke erőinek világméretű összefogása például gátat vetett az Egyesült Álla­mok léigereje korlátlan garáz­dálkodásának a Vietnami De­mokratikus Köztársaságban, majd arra kényszerítette Wa­shingtont, vonja ki katonai ala­kulatait Dél Vietnamból. A Bé- ke-világtanács több akciót szer­vezett az indokínai népek meg­segítésére, felemelte szavát a portugál gyarmatosítók kegyet­lenségei ellen fekete Afrikában stb. Mégis legnagyobb érdemei közé sorolhatjuk, hogy a béke- harcnak valóban szervezett for­mát adott. Az egyes országok­ban működő bizottságok ko­moly tömegbázissal rendelkez­nek és képesek a közvélemény befolyásolására. Érthető tehát, hogy a reak­ciós erők, a hadipari-komple­xum köré tömörülő politikai csoportosulások mindent elkö­vetnek a békeharcos mozgal­mak elszigetelése érdekében. Alapjában véve ide vezethető vissza a Fehér Ház „csendes többségről“ szóló elmélete is, amely a békeharcosok tömeg- megmozdulásait az utcai cső­cselék garázdálkodásának a szintjére kísérelte meg redukál­ni. Persze, az imperialista kö­röket nem zavarják a jellegze­tesen kispolgári, álhumanizmus­ba burkolózó, szamaritánuskodó akciók, viszont egyre jobban tartanak a tartalmában osztály­harcos, megnyilvánulásaiban konkrét és célratörő megmoz­dulásoktól. És ez utóbbiakra egyre gyakrabban kerül sor. A mozgalom élén A Béke-világkongresszus hely­színének megválasztása is jelzi, hogy a mozgalom élén a Szov­jetunió és a szocialista közösség országai haladnak. Nyilvánvaló ez, hiszen a béke elválasztha­tatlan a szocializmus eszméitől. Egyébként ez a gondolat dom­borodott ki a szervező testület és a végrehajtó bizottság saj­tóértekezletén is, amelyet a na­pokban tartottak meg a szovjet fővárosban Sean MacBride, a nemzetközi előkészítő bizottság alelnöke a szóban forgó sajtó- értekezleten többek között le­szögezte: a világkongresszus ne csupán elvi nyilatkozatokat te­gyen majd, hanem konkrét cse~ lekvési programokkal és javas­latokkal álljon a világ közvéle­ménye elé. Korunk békemozgal­mát tehát egyre inkább a cse­lekvő aktivitás jellemzi. És ép­pen ennek az aktivitásnak adott hatalmas lendületet a Szovjet­unió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusának békeprogram­ja, amely a világpolitikai hely­zet tudományos elemzéséből ki­indulva, a békés egymás mel­lett élés lenini politikáját kö­vetve feloldotta a hidegháborús feszültséget és megfelelő felté­teleket teremtett a különböző társadalmi berendezkedésű or­szágok kapcsolatainak kibonta­koztatásához. A szovjet békeof- fenzíva eredményeként kerülhe­tett sor az európai biztonsági és együttműködési értekezlet sikeres „beindítására“, a SALT- megbeszélések eredményes foly­tatására, az európai kölcsönös haderőcsökkentési tárgyalások konkrét előkészületeire. A szó­ban forgó tárgyalások termé­szetesen az európai realitások elismerését feltételezték. Nos, az ún. „német kérdéskomple­xum" rendezése megnyitotta az utat ahhoz, hogy kontinensünk népei még közelebb kerülhesse­nek egymáshoz. A két- és több­oldalú tárgyalások eredménye­ként valóban tekintélyesen bő­vültek a gazdasági, tudomá­nyos-műszaki együttműködés le­hetőségei. Leonyid Brezsnyev bonni, washingtoni és párizsi m egbes z él ései n ek e red m én y e i az utolsó kétkedőket is meg­győzhették: u Szovjetunió, a szovjet nép őszintén óhajija a békét, nemzetközi politikai kon cepciójának homlokterébe min­denekelőtt a világbéke megszi­lárdítását, az általános és teljes leszerelést állítja. Tömbök alkonya A békeoffenzíva erőteljes ki­bontakozása, az első sikerek rendkívüli zűrzavart okoztak a „tömbök világában“. Ismeretes, hogy a Pentagon geostratégiájá- nak megfelelően a különböző katonai szövetségek rendszere hálózza be a földkerekséget. Kétségtelen, hogy a tömböknek ezen a precízen kidolgozott rendszerén egymás után ke­letkeznek az immár aligha be­foltozható szakadások. Az el­lentétek markánsan domborod tak ki a SEATO, az ANZUS és a CENTO ülésszakain, ám a megváltozott politikai széljárás nyomot hagyott a NATO „hajó­ján“ is. Ma már ott tartunk, hogy a kis Málta is megfrics­kázhatja a NATO vezérkar or­rát. Mindez annak a célratörő és következetes politikai vonal- vezetésnek tulajdonítható, ame­lyet a Szovjetunió és a szocia­lista közösség országai valósíta­nak meg egyetemben a nem­zetközi kommunista- és munkás­mozgalommal, a világ progresz- szív erőivel, haladó közvélemé­nyével. Tagadhatatlan ugyanis, hogy a szocialista országok védelmi ereje, az erők kiegyensúlyozott­sága torkára fagyasztotta a szót a hidegháború bajnokai­nak. így például a szovjet flot­ta földközi-tengeri jelenléte, amely egyébként a Szovjetunió földrajzi helyzetét tekintetbe véve természetes, nem teszi le­hetővé, hogy a NATO potenciá­lisan támogassa az izraeli héjá­kat ebből a térségből. És ez ez erőegyensúly rendkívül so­kat jelent a békeharc hatékony­ságának a vonatkozásában A Szovjetunió és a szocialista kö­zösség országai tekintélyének növekedése, gazdasági bázisuk szilárdsága objektíve olyan vi­lághelyzetet teremtett, amely kedvez a haladó mozgalmak előretörésének. Kilátások — feladatok Magától értetődően felvető­dik a kérdés, vajon a béke vi­lágkongresszus a megtárgyalan­dó témakörökben milyen konk­rét lépéseket, javaslatokat te­het. Kétségtelen, hogy a kong­resszust kísérő kampány, amely egybeesik az Egyesült Nemze­tek Szervezete soron következő ülésszakával is, még jobban tö­möríti az erőket és hatékony eszközzé válik az imperializmus elleni küzdelemben. Nem feledkezhetünk meg ugyanis arról, hogy bár Viet­nam földjéről kivonultak az amerikai katonák, ám nem szűnt meg teljesen a fegyverek ropogása, hogy a Közel-Keleten időről időre pattanásig feszül­nek a húrok, hogy az afrikai gyarmatokon az őslakosság élet-halál harcot vív a gyarma­tosítókkal stb. Ezek a tények kedvezőtlenül befolyásolják a nemzetközi politikai helyzetet. Itt, ezen a ponton szükséges, hogy a béke erői fokozzák har­cukat, felemeljék szavukat az embertelenség, az imperialista agresszió ellen. fbpi) tmnm kispiiM! A moszkvai üzemekben a chilei riép támogatására több szolida­ritási nagygyűlést tartottak. MERÉNYLETEK FUTÓSZALAGON Santiago — A chilei keres­kedők és kisiparosok szövetsé­ge befejezte a szabotőr teher­fuvarozókat támogató sztrájkját és pénteken Chilében ismét felhúzta a redőnyt a 140 ezer kiskereskedő. A UPI — egyelő­re meg nem erősített értesülé­sekből — tudni véli, hogy a megszakadt tárgyalások ismét folytatódnak a kormány és a teherfuvarozók között. Az eltelt 24 órában Chilében tucatnyi merényletre és pokol­gépes akcióra került sor. A hi­vatalos jelentések szerint a ter­rorcselekményeket a Haza és Szabadság nevű fasiszta szer­vezet követi el, amely „általá­nos offenzívat“ hirdetett „a kommunizmus eilen“. Santiago külvárosában egy száguldó gép­kocsiból lövéseket adtak le a nemzeti megbékélést hirdető, haladó érzelmű Raul Silva chi­lei bíboros háza előtt posztoló őrszemre. A főváros másik pontján egy hadnagyot ért ha­lálos lövés. Antofagastában egy rendőrtisztet támadott meg egy garázda csoport, Puente Álló­ban a kormányzó lakását érte dinamitos támadás. A hazafias teherautóvezetők mozgalma (MOPARE) 25—30 gépkocsiból álló konvojokban végzi a szállítást rendőri-kato­nai fedezet alatt. így jut a fő­városba a minap Chilébe érke­zett „Radeberg“ NDK beli hajó rakománya is, amelyet a Német Demokratikus Köztársaság la­kossága a chilei nép iránti szo­lidaritás kifejezéseként küldött. Carlos Briones, a Népi Egy­ség kormányának szocialista párti belügyminisztere Santi- agóban közölte: a kormány ké­szen áll az ellenzéki keresz­ténydemokratákkal való párbe­széd felújítására. Cademartori, a kormány kom­munista gazdaságügyi miniszte­re az ország gazdasági helyze­tével foglalkozva aggodalmát fejezte ki az inflációs folyamat miatt. Közölte, hogy mintegy hatszáz „munkásfelügyelő“ vég­zi országszerte az árak ellen­őrzését. Roscsin felszólalása Genf — A leszerelési bizott­ság nyári ülésszakának záróülé­sén felszólalt Alekszej Roscsin, a Szovjetunió képviselője. A szovjet nagykövet a többi kö­zött hangoztatta: korunk egyik legfontosabb feladata, hogy mindenáron megerősítsük a fegyverzet korlátozása és a le­szerelés területén elért megál­lapodásokat, arra törekedjünk, hogy ezekben minél több állam (elsősorban nukleáris hatalom) vegyen részt. Roscsin megjegyezte, hogy a vegyi fegyverek eltiltása kérdé­sében — az aktív vita ellenére — egyes nyugati hatalmak vo­nakodása miatt nem sikerült előbbre jutni. A másik fő prob­lémával, a nukleáris robbantá­sok eltiltásával kapcsolatban a szovjet nagykövet aláhúzta: a bizottságban folytatott vita is­mét bebizonyította ennek a szovjet delegáció és több más delegáció által védelmezett té­telnek a helyességét, hogy a földalatti nukleáris robbantások eltiltása ügyében történő előre­haladáshoz mindenekelőtt az ál­lamok politikai döntése szük­séges. J. Martin, az Egyesült Álla­mok képviselője említést tett arról, hogy a két hatalom fon­tos lépéseket tett és jelentős eredményeket ért el a nukleáris fegyverek korlátozásával kap­csolatos megállapodásban, s rá­mutatott, hogy az ebben a kér­désben 1972 májusában kötött szovjet—amerikai megállapodá­sok nemzetközileg igen jelen­tősek. Kiemelte a nukleáris há­ború megakadályozásával kap­csolatos amerikai—szovjet meg­állapodás fontosságát. A leszerelési bizottság a záró­ülésen elfogadta az 1973. évi munkabeszámolót, amelyet az ENSZ közgyűlés 28.. ülésszaka elé terjesztenek. HENRY LOPES, a Kongói Né­pi Köztársaság közelmúltban kinevezett miniszterelnöke ösz- szeállította az új kongói kor­mányt és a névsort bemutatta a Marien Ngouabi államfő el­nöklete alatt összeülő államta­nácsnak. Az új kongói külügy­miniszter David Charles Ganao lett. OTANIEMIBEN Helsinki kö­zelében nemzetközi konferencia kezdődött a Közel-Keletről. A békeerők- moszkvai világkong­resszusának előkészületei je­gyében folyó tanácskozáson több ország, közöttük a Szov­jetunió, számos arab ország és haladó izraeli szervezetek mint­egy 100 képviselője vesz részt. DAVID BRUCE elutazott Pe- kingből. Hivatalos amerikai tá­jékoztatás szerint „rutinjellegű konzultációt“ fog tartani Henry Kissingerrel. A LEMP KB meghívására Var­sóba érkezett a szíriai Baatli- párt négytagú küldöttsége, élén G. Szaddaknival, a párt veze­tőségi tagjával. A küldöttséget a repülőtéren S. Kania, a LEMP KB póttagja, a KB titkára fo­gadta. STOCKHOLMBAN véget ért Dánia, Svédország, Finnország, Izland, Norvégia külügyminisz­tereinek konferenciája. A részt­vevők üdvözölték az európai enyhülés általános irányvonalát és elégedetten nyilatkoztak az államközi kapcsolatok alakulá­sáról. Kissinger konzultációi Henry Kissinger kijelölt ame­rikai külügyminiszter, Nixon amerikai elnök nemzetbiztonsá­gi főtanácsadója folytatja a külügyminiszteri tisztség átvé­telét előkészítő konzultációt. Az elmúlt három napban San Clemente-ben, a „kaliforniai Fe­hér Házban“ az amerikai diplo­mácia több jelentős képviselőjé­vel tartott munkamegbeszélést. Fogadta Walter Sullivant, az Egyesült Államok Fülöp-szigeti nagykövetét, Philip Habib szöuli amerikai nagykövetet, A. John­son „utazó“ nagykövetet, a SALT-tárgyalásokon résztvevő amerikai delegáció vezetőjét, L. D. Braun ammani nagykövetet, Paul McCloskey-t, a külügymi­nisztérium volt szóvivőjét, cip­rusi nagykövetet és Richard Heimst, a CIA volt igazgatóját, az Egyesült Államok teheráni nagykövetét. Nixon fellebbez? Washington — Nixon elnök vezető jogtanácsosaival folyta­tott beható tanácskozás után úgy döntött, hogy a washingto­ni Szövetségi Fellebbviteli Bíró­sághoz fordul fellebbezéssel Si­rica főbíró szerdán közzétett végzésével szemben, amely el­rendelte a Watergate-ügyre vo­natkozó titkos fehérházi mag­netofonszalagok átadását „zárt ajtók mögötti törvényszéki meg­vizsgálásra“. Jól tájékozott források szerint Nixon elnök 24 órai gondolko­dás után elvetette egyik tanács­adójának azt a javaslatát, hogy fellebbezés helyett egyszerűen ne vegyen tudomást a washing­toni törvényszék főbírájának végzéséről, amelynek a bíróság fizikailag amúgyis képtelen ér­Diplomáciai Kék Könyv Tokió — A japán külügymi­nisztérium nyilvánosságra hoz­ta 1973. évi diplomáciai Kék Könyvét, amely 1972 áprilisától 1973 márciusáig tekinti át a japán diplomáciai tevékenysé­get és a nemzetközi fejleménye­ket. A Kék Könyv méltatja az el­múlt évben tapasztalt, világot átfogó enyhülési folyamatot, így az Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság, valamint az Egyesült Államok és a Szov­jetunió kapcsolatainak javulá­sát, a vietnami tűzszünet meg­valósítását, az Észak- és Dél-Ko­rea közötti párbeszédet, a Kelet- és Nyugat-Európa közötti eny­hülést, s „reális japán diplomá­ciát“ sürget. Rámutat: a japán diplomácia új szakaszba lépett, miután megoldott két fontos problémát. Okinawa ismét Japán fennható­sága alá került, s Japán és a népi Kína között diplomáciai kapcsolatok jöttek létre. Japánnak ki kell terjesztenie az emberbaráti segítségnyújtást Indokínára és más érintett or­szágokkal együtt hozzá kell já­rulnia e térség háború utáni újjáépítéséhez. A Kék Könyv a japán—ame­rikai kapcsolatokról szólva le­szögezi, hogy Japán „az Egye­sült Államokhoz fűződő legszo­rosabb, legbarátibb kapcsolatai­nak fenntartása alapján“ fogja kifejteni diplomáciai tevékeny­ségét. vényt szerezni az USA elnöké-! vei szemben. Más tanácsadók azonban hírek szerint úgy vél­ték, hogy az elnök, ugyanis, mint az alkotmányosság és tör­vényesség legfőbb őre, nem ál­líthatja az ország elé a bírói rendelkezés nyílt semmibevéte­lének példáját. Ugyanakkor Ni­xon elnök elhárította azt a ta­nácsot is, hogy vigye az alkot­mányjogi vitát közvetlenül a legfelsőbb bíróság elé a végső döntés meggyorsítása céljából. Ily módon előreláthatólag csak októberben kerülhet az ügy a legfelsőbb bíróság álé, amely fórum „határozott“ dön­tésének Nixon elnök ígérete szerint engedelmeskedni fog. Miközben a titkos magnósza­lagok kiadatásának ügye elin­dult tekervényes útjára, a Fe­hér Ház félreérthetetlenül jelt adott az ellentámadásra a sze­nátusi vizsgálóbizottság ellen. A Fehér Ház jogtanácsosai Si­rica bírónak átadott beadvá­nyukban ezúttal első ízben az­zal vádolták a szenátusi bizott­ságot, hogy túllépte alkotmá­nyos jogkörét, amikor „bűnügyi vizsgálatot és bűnpert“ folytat a Watergate-ügyben. A kétpárti vegyes bizottságot létrehozó szenátusi határozat ugyanis fel­hatalmazta a bizottságot az 1972-es elnökválasztási kam­pány során elkövetett „állító­lagos bűnös tevékenységek“ ki­vizsgálására. A Fehér Ház jog­tanácsosai szerint azonban a kongresszusnak nincs alkotmá­nyos hatalma arra, hogy bár­mely bizottságát bírói jellegű jogkörrel ruházza fel.

Next

/
Thumbnails
Contents