Új Szó, 1973. szeptember (26. évfolyam, 208-232. szám)

1973-09-19 / 223. szám, szerda

A chilei főváros utcáin a funta által kivezényelt páncélkocsik tartják fenn a ,,rendet". (ČSTK)

Korlátozottak az együtmüködés lehetőségei

Pompidou pekingi tárgyolásainak sajtóvisszhangja

TOVÁBB A BÉKE MEGSZILÁRDÍTÁSÁNAK ÚTJÁN

Waldheim sajtóértekezlete

Kommentárunk

A tokiói Prince Hotel jelentős nemzetközi kereskedelmi tárgyalások színhelye volt a napokban. Több mint 100 ország képviselőinek részvételével tanácskozott a GATT miniszteri értekezlete.

A GATT (General Agreement on Tariffs and Trade) tulajdonképpen az egyetlen nemzetközi szerződés, amely a világkereskedelem szabályait tartalmazza. Az Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény 1948-ban lépett életbe ideiglenes szerződésként. Jellegzetessége, hogy a szó szoros értelmében nem tekinthető szervezetnek. Tehát a GATT-ba nem lehet belépni, csak csatlakozni hozzá, mint nemzetközi egyezményhez. Mivel többoldalú kereskedelmi egyezmény, közös akciókat, határozatokat ír elő és magában foglalja azt a lehetőséget, hogy az aláíró államok közötti kereskedelmi együttműködés szervezetévé váljon.

A GATT alapelve „a vámoknak és a kereskedelem más akadályainak lényeges csökkentésé“. 1948 óta hat vámcsökkentési konferenciára került Sor, az utolsó 1965—67 között, az ün. Kennedy-fordűli5 volt.

A GATT-országok kereskedelmi kapcsolatai a legnagyobb kedvezmények elvén alapulnak. Ez az elv arra kötelezi a szerződő feleket, hogy egymásnak kölcsönösen biztosítsák mindazokat a vámkedvezményeket, amelyeket bármely más harmadik államnak nyújtanak, vagy nyújtani fognak. Az utóbbi két évtized sorozatos nagyszabású

nie, hogy szembehelyezkedjék az amerikai és szovjet hege- móniával.“ A lap szerint francia részről el akarták magukat határolni ettől a’ kínai tézistől s ezért hangsúlyozták ki a záróközleményben azt a francia álláspontot, hogy a francia kormány ragaszkodik az enyhülés és együttműködés politikájának folytatásához.

A záróközlemény rávilágít egy másik ellentétre is: a

kambodzsai kérdésben Peking Szihanuk kormányát tekinti Kambodzsa „egyetlen törvényes kormányának“ „Párizs azonban nem csatlakozik ehhez s csak általánosságban fejezi ki azt az óhaját, hogy a kambodzsai kérdést külső beavatkozás nélkül rendezzék.

Pompidou elnök mégis elégedett a látogatással — hangsúlyozza a továbbiakban a Figaro.

Az Humanité kommentárjában rámutat arra, hogy a záróközlemény megfogalmazása több helyen kétértelmű és nyilvánvaló hátsó gondolatokat tartalmaz. Mindkét fél elítél „minden hegemóniát“, ami nagyon jól hangzik, ám köztudomású, hogy a kínai vezetők ezt a jelszót nem az amerikai imperializmus ellen hangoztatják, hanem a Szovjetunió ellen. Mindkét fél helyesli az európai kapitalista országok politikai és katonai tömörülését — Peking szovjetelleneség- ből, Párizs pedig azért, hogy megvédhessék a kapitalista rendszert a népekkel szemben.

vámcsökkentései nagy mértékben hozzájárultak a világkereskedelem fejlődéséhez.

A tokiói GATT-értekezlet fontosságát aláhúzta az a tény, hogy a tárgyalások olyan időpontban indultak meg, amikor

Nyiiothoiai - MrtiWrtK

a nemzetközi kereskedelemben rendkívül sok probléma gyü- lemlett fel. Kereskedelmi körökben nyilvánvaló volt, hogy a tokiói tanácskozás gyújtópontjában két fő probléma szerepel: részben az USA—Közös Piac—Japán gazdasági háromszög vitája és a fejlett országok, illetve fejlődő államok közötti viszony. A tokiói értekezlet valóban igazolta ezt, a kulisszák mögött élénk viták zaj lottak a „háromszögön“ belül. Már Tanaka, japán miniszterelnök megnyitó beszédéből is erre lehetett következtetni. Tanaka — anélkül, hogy konkrétan utalt volna az USA-ra és a Közös Piacra — hevesen síkra- szállt a „protekcionizmus" és a „preferenciális regionalizmus" ellen, mert az „árnyékot vet- hét a világkereskedelem fejlő- désére“.

Shultz amerikai pénzügyminiszter Tanaka elmarasztaló szavaira reagálva, Japánt és a Közös Piacot bírálta. Szerinte Japán és a „kilencek" makacs magatartása akadályozza Nixon úf, a kereskedelem liberalizáláNew York — Az ENSZ-köz- gyűlés 28. ülésszakának az időszerű nemzetközi problémák megoldására kell összpontosítania figyelmét arra, hogy a különböző államok erőfeszítéseit a béke érdekében egyesítse — jelentette ki Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió külügyminisztere New Yorkba való megérkezésekor. Ezeknek az erőfeszítéseknek mozgósításához az Egyesült Nemzetek Szervezetének nem kevés lehetőség áll rendelkezésére — hangsúlyozta a szovjet külügyminiszter.

Az F.NSZ főtitkára sajtóértekezletet tartott. Waldheim elutasította azokat a kísérleteket, amelyek a nagyhatalmak közötti kapcsolatok javulását megpróbálják a „szuperhatalmak összeesküvésének“ feltüntetni.

A főtitkár „igazságtalan bírálatnak" nevezte a nyugati sajtó olyan értelmű állításait, amelyek szerint az ENSZ meddő „vitacársasággá“ alakult. Rámutatott, hogy a nemzetközi szervezet fennállásának évei alatt, minden hiányossága p'lenére, sok előrelépés történt. ,,Az amerikai földrész határain túl tett utazásaim meggyőztek arról, hogy az Atlanti-óceán innenső oldalán az ENSZ-ről hangozta- lőtt bírálatokat nem osztják a világ más térségeiben" — mondotta.

Kaluga — Alekszej Leonov szovjet űrhajós, aki 1965-ben a Voszhod-2 kozmonautájakénl az űrkutatás történetében elsőként lépett ki a világűrbe, most pedig a tervbe vett Szó juz—Apollo együtt&s szovjet— amerikai űrkísérlet személyzetének tagja a hagyományos ka- lugai „Ciolkovszkij-előadáso- kon" beszámolt a szovjet—amerikai űrkísérlet előkészületeiről. (Kalugában Konsztantyin Ciolkovszkij, a nagy szovjet tudós emlékére minden évben rendeznek ilyen előadásokat).

Mint Leonov mondotta, a Szojuz—Apollo program sikeres előkészítése és végrehajtása alapot szolgáltathat a tartós és gyümölcsöző szovjet—amerikai együttműködés számára a világűr meghódításában. A Szovjetunióban és az Egyesült Államokban megkezdődött az űrsara vonatkozó intézkedéseinek érvényesülését. Amennyiben az amerikai áru továbbra is magas vámokba ütközik Nyugat- Európában és Japánban, szó sem lehet a kereskedelem liberalizálásáról. Shultz azzal érvelt, hogy a közös piaci vámfal csökkenti az USA exportlehetőségeit és lehetetlenné teszi, hogy megjavítsa kereskedelmi mérlegének hiányát. Az Egyesült Államok tehát a Közös Piac vámrendszerét okolja az USA fizetési mérleghiányáért — sőt tovább fűzve az összefüggéseket — a dollárválságért is a tengerentúli partnerekre hárítja a felelősséget. Shultz a helyzet megoldására javasolta: a Közös Piac nyissa meg kapuit az amerikai áru előtt, így helyreáll az import—export egyensúly az USA-ban és ezekután szó lehet a dollárválság megoldásáról is.

A Közös Piac hallani sem akar hasonló megoldásról. Christopher Soames, a 'kilencek“ képviselője ismertette az EGK álláspontját: semmi esetre sem hajlandó ilyen kapunyitásra az USA előtt. Soames nyomatékosan megjegyezte, hogy az EGK egységes vámpolitikája a kilencek belügye. A heves előcsatározások ellenére kompromisszumos megállapodás született az EGK és az USA között. A francia pénzügyminiszter közölte, hogy a két fél elfogadott „egy olyan formulát, amely nagyon közel áll a nemzetközi kereskedelmi és pénzügyi rendszer reformjával kapcsolatos francia nézetekhez.“

A tokiói tanácskozás másik

A közel-keleti kérdésről szólva Waldheim közölte, hogy New Yorkban, az ENSZ közgyűlés ülésszakának első heteiben, folytatja találkozóit a térség meglátogatott országainak külügyminisztereivel.

Amikor üdvözölte a két német állam felvételét a világszervezetbe, Korea és Vietnam vonatkozásában úgy nyilatkozott, hogy gyors felvételüknek egyelőre nem látja nagy esélyét. „A helyzet azonban cseppfolyós, így nem zárhatom ki azt a lehetőséget, hogy rövidesen teljesen új helyzet áll elő és ezek az országok az ENSZ-hez való csatlakozásuk mellett döntenek a számukra megfelelő formában" — mondotta.

A chilei katonai hatalomátvételt „drámai és tragikus eseménynek" nevezte, amely „senkit sem hagyhat közömbösen“. Hangsúlyozta, hogy nem nyilatkozhat egy tagország belügyei- ről, de kifejezte reményét, hogy az országban „helyreáll a béke".

Egy kérdésre válaszolva

YVaidheim sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy a Biztonsági Tanács két állandó tagja folytatja légköri nukleáris kísérleteit.

Rámutatott, hogy álláspontja

ebben a kérdésben egyezik az ENSZ-közgyűlés megfelelő határozataiban foglaltakkal.

utazás intenzív előkészítése. Egyebek között meg kell oldani olyan problémákat, mint a szovjet és az amerikai irányítási központ együttműködésének megszervezése, az űruta zási program kidolgozása,

A szovjet kiképző központban múlt év óta intenzíven tanulnak angolul. Tanulási segédeszközként felhasználják az Apollo amerikai űrhajó szerkezetére, az űrrepülés irányításának megszervezésére, a személyzet kiképzésére vonatkozó amerikai anyagokat. A szovjet kozmonauták és szakértők júliusi amerikai útja bebizonyította a „tanulók“ gyors haladását.

Novemberben — mint Leonov közölte — amerikai űrhajósok és szakértők érkeznek a Szovjetunióba.

központi témája a fejlődő országok részvétele a nemzetközi kereskedelemben. Az értekezlet „a fejlődő országok követeléseit megkülönböztetett figyelemben részesítette". Ez a problémakör korántsem egyszerű, hiszen a fejlődő országok között különbségek tapasztalhatók a fejlettségi fokot illetően. A GATT-tanácskozáson részt vevő szocialista országok mindegyike síkraszállt a fejlődő országok jogos igényei mellett, az egyenlőségért és a diszkrimináció mentes külkereskedelemért. A fejlődő országok képviselői közül a legnagyobb feltűnést Új-Zéland küldöttének a felszólalása keltette, aki kijelentette: „... a fejlődő országok nem nézőként kívánnak részt venni a gladiátorok viaskodásán".

Ausztrália képviselője kifejtette, hogy „a GATT nem érheti el célját, ha az EGK, az USA és Japán nem emelkedik felül saját nemzeti érdekein."

A GATT-értekezleten elfogadott „tokiói nyilatkozat" végezetül kimondja: „A soron következő világkereskedelmi tárgyalások célja a világ népei életszínvonalának és jólétének emelése, a fejlődő országok devizabevételeinek növelése és külkereskedelmük növekedési ütemének meggyorsítása".

Most már csak az a kérdés, hogy a „tokiói nyilatkozatba“ foglalt határozatok mennyire érvényesülnek majd az ún. Nixon-fordulóban, melynek a tokiói GATT-értekezlet az első felvonását jelentette.

VONYIK ERZSÉBET

események margójára?

„KORREKT MEGOLDÁS”

A múlt héten sortűz dördült a dél-afrikai Carle- tonville aranybányájában. Carletonville neve nem közismert — ez a bányaváros Johannesburgtól 80 kilométerre fekszik. Jelentős szerepet játszik aranybányája, az Estern Deep Levels, amely az Anglo-American Corporation tulajdona, vagyis a hírhedt Oppenheimer tartja rajta kezét. Bár Oppenheimer úr multimilliomos hírében áll, nyilván „szorult anyagi helyzetbe“ jutott, mert elfelejtette kifizetni bányászai bérét. A világviszonylatban is igen jövedelmezőnek tartott aranybá nya nem is kevés embert foglalkoztat — mintegy nyolcezer bányászt, akiknek óriási többsége dél-afrikai bennszülött. Ezek a kisemmizett afrikaiak vettek maguknak bátorságot és a múlt hét keddjén nem léptek munkába. Még a fehér fajgyűlölő őrök felszólítására sem léptek munkába. Ellenkezőleg, szrtájkjukat tömegtüntetéssel támasztották alá; csak azt követelték, ami megillette őket.

A fehér rendőrség válasza sortűz volt — 11 afrikai nyomban holtan rogyott össze, egyet a fehér fajüldözők kon- coltak fel, 12 sebesültet pedig kórházba szállították.

A carletonville-i sortüzet az Afrika-szakértők úgy értékelték, mint a több mint egy évtizedes sharpeville-i után a legnagyobb tömegvérengzést a dél-afrikai apartheid-birodalomban.

A carletonville-í mészárlás híre — a szokástól eltérően — felháborodást váltott ki Angliában. A különben hűvösnek és tartózkodónak ismert angol kisemberek követelték a kormánytól, kérjen magyarázatot a dél-afrikai vezetőktől, elvégre köztudott, hogy London az ENSZ-szankciók ellenére is vígan kereskedik a dél-afrikai fehértelepes kormánnyal.

Ám nemcsak a hidegvérű angolok adtak kifejezést felháborodásuknak, hanem még a pretoriai kormány ellenzéke, az Egyesült Párt is hallatta szavát és szigorú vizsgálatot követelt a carletonville-i tömegmészárlás ügyében.

Vorster dél-afrikai kormányfő meglehetősen rugalmasan reá gált. Gyors vizsgálatot igé*rt az ügyben, de sietve hozzátette, hogy a rendőrség „önvédelemből“ cselekedett, a fehér telepesek „életét“ védve. Sőt Vorster odáig ment, hogy „korrekt eljárásnak“ nevezte a rendőrségi beavatkozást, a golyózáport.

Pretoria ismét színt vallott. Ott, ahol a társadalmi viszonyok középkori állapotokra emlékeztetnek s ezt az anakronizmust szinte az egész világgal dacolva fenn akarják tartani, még a látszatra sem ügyelnek. A jogfosztott, kisemmizett afrikaiakkal szemben alkalmazott terrort és sortüzet „korrekt magatartásnak“ minősítik, jogerőre emelve ezzel a fehérek önbíráskodást.

Vorsterék „korrektségéről“ azonban még konkrét számok is tanúskodnak. Az elmaradt bérük miatt tüntető afrikai bányászok egyébként is fehér kollégáik bérének csak tized— harmincad részét kapják, s olyan viszonyok között élnek, hogy átlagos életkoruk 34 év, ezzel szemben a fehéreké 64 év. A néger dolgozók 80 százalékának nincs lehetősége gazdasági érdekeik megvédésére, mert nem tömörülhetnek szak- szervezetekbe, s Vorsterék törzsi ellentétek szításával is eleve gátolják a négerek egységének kialakulását.

Carletonville újra lemeztelenítette a Vorster-rendszer förtelmes kolonialista arculatát. Már több nemzetközi szervezet felkarolta az elnyomott, kizsákmányolt, emberi jogaiktól megfosztott dél-afrikai bennszülötteket. Ám kívánatos, hogy a tiltakozás erősödő hangjához hatékony nemzetközi szakciók járuljanak, s végre érvényt szerezzenek az ENSZ-szervek Dél- Afrikát elmarasztaló számtalan határozatának s megakadályozzák azok kijátszását a fajüldözők pártfogói részéről.

k l*

Párizs — Egyhetes kínai látogatásának befejeztével teg nap visszaérkezett Párizsba Georges Pompidou francia ál lamfő. Útközben rövid ideig Teheránban tartózkodott, ahol Mohammed Reza Pahlavi, iráni sahhal, a közel-keleti helyzetről, általános nemzetközi kérdésekről és a két ország kapcsolatairól folytatott eszinecse rét.

A francia sajtó a látogatásról kiadott záróközleményl kommentálva általában hangsúlyozza, hogy a látogatás során fény derült a két ország közötti együttműködés korlátaira s erről tanúskodik a záróközlemény is.

A Figaro szerint „Franciaor szág, inkább taktikai okokból, mint elvi ellenségességből óvakodott csatlakozni ahhoz a pekingi tézishez, amely szerint Európának azért kell egyesülElhunyt Vályi Péter

Budapest — 54 éves korában tragikus baleset következtében elhúnyt Vályi Péter, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a minisztertanács elnökhelyettese. Vályi elvtárs a miskolci Lenin Kohászati Művekben tett látogatása során halálosan megsérült. Vályi Péter a felszabadulás után fontos párt- és állami funkciókat töltött be és gazdag szakmai ismereteit a szocialista gazdasági integráció elmélyítésének szolgálatába állította.

Előkészületben a Szojuz-Apoilo program

ígéretesek a szovjet—amerikai együttműködés távlatai