Új Szó, 1973. szeptember (26. évfolyam, 208-232. szám)
1973-09-16 / 37. szám, Vasárnapi Új Szó
A z utóbbi 5—7 évben egyre erőtuí- jesebben fokozódik a tojás és baromfihús-termelés, s az állattenyésztési ágazatok közül éppen a baromfi- tartás fejlődött a legerélyesebben. Ez abból is látható, hogy amíg 1948— 1952 ben a világ évi átlagos tojástermelése 200 394 millió db volt, addig az a mennyiség 1969 ben már 387 807 millióra nőtt. 1961 — 1964-ben az évi átlagos növekedés 3,3 °/n, 19H4 1970ben 3,7 % volt. Ennek ellenére egyes lejlett baromfitenyésztő országokban bizonyos fokbaij visszatartják, sőt néhányban korlátozzák és csökkentik a tojástermelést. Elsősorban az okozza ezt, hogy a baromfitenyésztés azokban az országokban is gyors ütemben fejlődik, amelyek a legutóbbi időkig viszonylag elmaradottak voltak ebben a termelési ágazatban. 1961—1969-ben Koreában, japánban, Franciaországban, az NDK ban és Romániában növekedett legerőteljesebben a tojástermelés, elsősorban a tojók átlagos tojáshozamának növelése által. Határozottan állíthatjuk, hogy a tojás- és baromfihús-termelés fokozott fejlődése a világ egyes országaiban annak köszönhető, hogy gyors ütemben bevezették az iparszerű baromfi- tartási módszerekei és nagy teljesítményű árutermelő hús és tojóhibrideket tartanak. Midőn a baromfitartás koncentrálásának problémáit vizsgáljuk, az adott gazdaság konkrét rendszeréből és a termelőerők fejlettségéből kell kiindulnunk. A koncentráció lehetőséget nyújt a baromfitenyésztés szakosítására, a tojás és a hústermelés különválasztására, ez pedig kedvez a komplex ipar- szerű módszerek és technológiák bevezetésének, aminek eredményeként fokozódik a munka termelékenysége és csökken az előállított termékek önköltsége. Számos országban a baromi itartás szakosításának eredményeként egyes gazdaságok már csak tenyészanyagot, más gazdaságok árutermelő hibridek neveléséhez tojásokat állítanak elő; vannak gazdaságok, amelyek 14 18 hetes korig nevelik a baromfit. Ugyanakkor egyes üzemek keltetéssel foglalkoznak stb. A szakosított üzemek a szelekciós központokkal, a keverékta- karmány-gyárakkal, a baromfivágóhi- dakkal és a kereskedelmi hálózattál összhangban dolgoznak. A broiler-előállító üzemek a terme lés megszervezése, nagyfokú gépesítése és automatizálása tekintetében már annyira megközelítették az ipari üzemeket, hogy ma már ú] ágazatba, a „broileriparba“ soroljuk azokat. A baromfitenyésztés egyre fokozódó koncentrációja, szakosítása és integrációja fontos anyagi bázist nyújt a baromfihús- és tojástermelés iparszerű rendszereinek és technológiáinak bevezetéséhez. Az iparszerű tojástermelésben lénye gileg két módszert alkalmazunk a baromfitartásra, az állandó almon és ketrecekben való tartást. A világirodalomban számos ellentétes véleményt közölnek e két módszerről, de az ágazat tényleges fejlődése a ketreces tartás előnyét látszik igazolni. A két tartási módszer előnyeinek és f og v a t ékossága inak tanulmány ozásá bó 1 az a következtetés vonható le, hogy minél nagyobb a baromfitenyésztő vállalat, annál kevésbé gazdaságos a tojók nak állandó almon való tartása. Ekkor nő az épületek alapterülete, fokozódnak a vízellátásnak, villanyáramnak, az út- és kerítésépítésnek stb. beruházási költségei. P. D. Kondratjuk véleménye szerint a ketreces tartás az olyan baromfigyárak számára előnyös, amelyek 200 000 vagy ennél több tojót tartanak A kisebb mértékű baromfigyárakban majdnem egyforma a tojók két tartási módszerének a hatásfoka. A. Csernojarszkij hangsúlyozza, hogy a ketreces tartás bevezetésével fokozható az elhelyezési sűrűség, csökkenthetők a férőhelyek átlagos beruházási költségei és növelhető a munka tér melékenysége. Az a véleménye, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban 1975 végére a tojóknak már 70 % át ketrecekben tartják. T. Evans megemlíti, hogy Angliában a tojók 87 %-át ketrecekben, 9,6 %-át mély almon és egyéb félig intenzív módszerekkel tartják és csupán 3,6 °/o- át nevelik szabadon 1978 ra Angliában a tojóknak már 90 % át fogják ketrecekben tartani. Ph. Zimmer szerint a Német Szövetségi Köztársaságban a 70 millió tojó közül 20 milliót tartanak ketrecekben, de ugyanakkor olyan tendencia tapasztalható, hogy a ketreces tartás gyors fejlődésnek indul. Ketreces tartás esetén lehetőség van a munkatermelékenység fokozására. A korlátozott mozgás miatt a baromfi kevesebb takarmanyielhasznalas ellenében nevelhető fel; a nagyobb telepi tesi sűrűség folytán kevesebb energiafogyasztás szükséges a fűtéshez; csökken a tört és szennyeződött tojások száma; könnyebbek a baromfi mozgatását igénylő műveletek, jobb köz és állategészségügyi, valamint állathigié niai viszonyok 'tarthatók fenn; a ba- rnmfitrágya nem tartalmaz alomda rabkákat és így célszerűbben hasznosítható. (C. Covkov, 1971) H. Szkvorcov véleménye szerint a to 'jáshasznosítású tojók ketreces tartása a legfejlettebb módszer, s a ketreceket nemcsak az árutermelő telepeken kell alkalmazni, hanem a törzsállomány és toltak, egy egy ketrecben különböző létszámmal. Húszhetes tyúkokat vizsgáltak kísérletesen .13 hónapig. Megállapították, hogy ketreces tartás esetén nagyobb a tojáshozam, a tojássúly, kisebb a fajlagos takarmányfogyasztás és kevesebb a szennyeződött tojás. Különféle telepítési sűrűség bizonyos határokon belül nem volt hatással a termelésre és az elhullásokra. B. Belouszov és, társai a kievi baromfigyárban végzett vizsgálatuk eredményeit közölték, melynek során széles fesztávolságú épületekben készített különféle battériákat vizsgáltak. Egyidejűleg három épületben folytattak kísérleteket: az első épületben OSP 6 Ezeket a hatemeletes „kacsalábon forgó tyúkvárakat“ a japán „Cold storage CO“ társaság készítette. A tojók kiilön ketrecekben vannak elhelyezve, s az egész to- jásgyárló berendezest egy kis villanymotor forgatja, hngy valamennyi tojó arányos m«nnyiségben jusson napfényhez és árnyékhoz. Az etetés és itatás belülről törté nik, a tojások a berendezés külső peremére gurulnak CISTK felvétele a növendék-baromfi tartásában is. A szerző célszerűnek tartja, ha a kike léstől 140 napos korig állandóan két recekben tartjuk a baromfit. Az idézett példákból látható, hogy a fejlett baromfitenyésztés» országokban egyre kitérjedtebhen alkalmazzák a tojók ketreces tartását. Számos szer ző vizsgálatai szerint ez az irányzat a jövőben is megmarad. A fenti előnyök mellett azonban a ketreces tartásnak bizonyos fogyatékosságai is vannak, melyeket főképpen az okoz, hogy fokozott követelményeket támaszt a takarmányozással, vagyis a takarmányadag hatóanyagaival és a termelési folyamat valamennyi műszaki megoldásával szemben. Ta km-mányozási hibák esetén lábgyengeség lép fel a baromfin, általános elzsí- rosodás és zsíros májelfajulás tapasztalható P. Wegner 2900 tojón végzett kísérletet, melyeket padozaton és különböző nagyságú battéria ketrecekben tarkomplex berendezéssel a padlóntartást elemezték, a másodikban KB 834 típusú négyemeletes battériákat, a harmadikban (♦tívemeletes battériákat vizsgáltak. E vresgálatok eredményei igazolták az egyemeletes battériák elő nyeit a banomfitartásban E. Gramatzki rámutat, nogy ketreces tartás esetén az egyébként tapasztalható kedvezőtlen jelenségektől függetlenül (törékenv csontozat. 100—150 g nál kisebb élősúly, jelentős számú elhullás n állategészségügyi kezelések és a baromfi megfogása során stb.) a fiatal jércék 16 — 17 hetes korra 1200 g súlyt érhetnek el, ha nem lépünk túl bizonyos telepítési sűrűséget és a takarmányokat foszforral és kalciummal egészítjük ki. Az állománypótló jércék ketreces tartása alkalmazásával minimális az elhullás, ami biztosítékot nyújt ennek a technológiának a széles körű bevezetésére A ketreces tartás egyik iegfontosabb előnye, hogy szülőpárok tartására is felhasználható. Speciális összehasonlító vizsgálatokban tanulmányozták a szülőpárok padlós és ketreces tartását. Ennek során 80 cm magas ketreceket alkalmaztak, melyek lehetőséget nyújtanak a párosodásra. Megállapították, hogy a cso|Jortok nagyságának különös jelentősége van. Kis csoportokban |1 kakas és 10 tojó) kevés volt a megtermékenyülés. Két kakasból és 20 tojóból álló csoportokban nehézségek mutatkoztak, amikor az egyik kakast kivették a csoportból; a tartalék kakasokat, amint ismeretes, nem mindig fogadja el a csoport. Ezért leggyakraban 4 kakasból és 40 tojóból állították össze a csoportokat, amelyekben egy kakas kiválása nem mutat* kozik meg a tojások megtermékenyü- lésén. A vizsgálatok azt mutatták, hogy ketreces tartás esetén a kelési százalék gyakorlatilag ugyanakkora, mint padlós tartás esetén. A tojáshasznosítású tojók és csirkék ketreces tartásának bevezetése után számos baromfitenyésztő szakember figyelme a pecsenyecsirkék ketreces tartásának legfontosabb problémái felé fordult. A Deleware cég szakembereinek véleménye szerint az USA ban 10 év múlva több mint 3 milliárd pecsenyecsirkét fognak előállítani, közülük egymil- liárdot ketreces neveléssel. A korszerű ketreceket műanyagból fogják gyártani, éspedig nemcsak pecsenyecsirkék nevelésére, hanem azoknak a baromfivágóhelyre való szállítása céljából is. A ketreces tartás bevezetése megkétszerezi, sőt megháromszorozza a baromfiistálló helykihasználását, s jelenfősen csökkenti az eredeti beruházási költségeket. A legnagyobb ered mén v azonban a termelési mutatók javulásában keresendő. Beigazolódott, hogy ketreces broilerlartás esetén kisebb a takar- mányfelhasználás, ugyanakkor a baromfi gyorsabban nő. A Marylandi egyetem kísérleti telepén a ketrecekben nevelt broiler csirkék nehezebbek voltak, mint azok, amelyeket állandó almon tartottak Külön erre a kísérletre kétemeletes drót- ketreceket szerkesztettek, melyeket etetőautomatákkal láttak el. Mindegyik 61X61 cm nagyságú ketrecben 10—10 broiler csirkét helyeztek el. A műanyagpadozatú ketrecekben nevelt broilerek 8-hetes korban átlagosan 1602 g ot nyomtak, ugyanakkor az állandó almon nevelt broilerek átlagos élősúlya 1425 g volt. Ugyanakkor bebizonyult, hogy a ketreces broilernevelésnek igen nagy az előnye, mivel nyugalmat biztosít a baromfinak, nem követel átcsoportosítást es nagy kalóriatartalmú keveréktakarmányokat, csökken a járványos és parazitás betegségek veszélye; az etető- vályúk tisztántartása esetén nem feltétlenül szükséges kokcidiostatiku- mokat alkalmazni stb. A ketrecek galvanizált drótból készülnek elmozdítható elülső résszel Az etetők és itatok bizonyos magasságban a ketrecekben vannak felszerelve, ami szabályozható a pecsenyecsirkék életkorától függően. A ketrecekben tartott broilerek telepítési sűrűségéről különböző vélemények vannak. A „Tierzüchet “ c. folyóirat egyik cikke azt a véleményt vallja, hogy a battériás ketrecekben 1 m2- ként több mint 24 pecsenyecsirke is felnevelhető, P. H. Brown ugyanakkor alapterületenként 12—16 brqiíert javasol elhelyezni, megjegyezve, hogy ez a kérdés még további vizsgálatokat igényel. A ketreces broilerek nevelésének nagy jövője van. Ezt igazolja az a nagy érdeklődés is, amelyet e módszer iránt tanúsítanak a fejlett baromfitenyésztésű országokban. A baromfihús önköltségének még jelentéktelen csökkenése is elő fogja segíteni, hogy a ketreces tartást bevezessük a broilerek iparszerű előállításában. A baromfitenyésztés a termelés folyamatos koncentrációjának és szakosításának irányában fejlődik, melynek során ugyanakkor egyre korszerűbb módszereket és technológiai eljárásokat alkalmazunk. Erőteljes ágazatközti és ágazaton belüli szakosítás tapasztalható. A baromfitenyésztés a mezőgazdaság intenzív ágazatából mezőgazdaságilag az egyik legintenzívebb ágazattá fejlő dik. Az iparszerű tojás- és baromfihús- termelésben elért jelentős eredmények ellenére a baromfitenyésztés dinamikus fejlődése és az iránta tanúsított egyre nagyobb gazdasági érdeklődés megköveteli, hogy állandóan újabb és újabb tartási módszereket és formákat, újabb technológiákat dolgozzunk ki, szakadatlanul és gyors ütemben mélyítsük pl ismereteinket és bevezessük a legújabb tudományos és technikai eredményeket a termelésbe. C. CONKOV — V. CSICSÍBABA 1973. IX. 16.
