Új Szó, 1973. szeptember (26. évfolyam, 208-232. szám)

1973-09-11 / 216. szám, kedd

események margójára? 1973. IX. 11. TANÁCSKOZTAK a Népi Egység pártjai SZTRÁJKOK, SZABOTÁZSOK NIXON ELNÖK „ELVEI“ Santiago — A chilei Népi Egység pártjainak vezetői ta­nácskozást tartottak Santiago de Chilében egy esetleges nép­szavazás kérdéséről. A tanács­kozás végén úgy döntöttek, hogy a koalícióban részt vevő pártok — a Szocialista Párt, a Kommunista Párt, a radikálisok és a többi párt — vezetői a kö­zeljövőben ismét összeülnek a kérdés további megvitatására. Allende elnök tanácskozásra fiit össze a három fegyvernem vezérkari főnökeivel. A találko­zót azután hívták össze, hogy pénteken összetűzés zajlott le a légierő egységei, valamint a fel­fegyverzett munkások között, amikor a katonák fegyverek után kutattak. A lövöldözésben nyolc személy, köztük a légi­erő egyik tisztje, megsebesült. Salvador Allende kikérte ta­nácsadói véleményét arról, hogy időszerű lenne-e népsza­vazást tartani népi egységkor- mány politikájának kérdésében. Allende ez ügyben még folytat­ja konzultációit. Ugyancsak gyűlést tartottak az elnöki palota előtt a külön­féle chilei vallási felekezetek hívei. A mintegy háromezer hí­vő az ország belső konfliktusai­nak békés rendezését követel­te. A Kereszténydemokrata Párt helyi vezetősége bejelentette, hogy felkérte a párt országos vezetését: követelje Salvador Allende lemondását és az or­szágos választások megtartását. A kereszténydemokratáknak a chilei kongresszusban többségük van. Rafael Cumsille, a chilei kis­kereskedők szövetségének elnö­ke közölte, hogy a mintegy 120 ezer kiskereskedő egy hete tar- ťó sztrájkja további 48 órán ke­resztül folytatódik még. Ellen- žéki körökből származó adatok Szerint jelenleg körülbelül fél­millióan sztrájkolnak Chilében: á létfontosságú szektorokban. Az ipari üzemekben és a rézbá- hyászatban azonban normális ALEKSZEJ KOSZIGIN, a Szov­jetunió Minisztertanácsának el­nöke Dzsemal Bijedicsnek, a Jugoszláv Szövetségi Végrehaj­tó Tanács elnökének meghívá­sára szeptember második felé­ben hivatalos baráti látogatást tesz Jugoszláviában. MOHAMMED HAIN, az Afgán Köztársaság államfőjének kü- lönmegbízottja Moszkvába ér­kezett. STANISLAV TREPCZYNSKI lengyel külügyminiszter-helyet­tes, az ENSZ-közgyűlés 27. ülés­szakának elnöke New Yorkba érkezett. CSOU EN-LAJ kínai minisz­terelnök Pekingben fogadta Reza Pahlavi, iráni államfőt és feleségét. FÜLÖP herceg és Anna her­cegnő, az angol királyi ház tagjai szovjetunióbeli látogatá­suk befejeztével Kijevből Skó­ciába utaztak. PIERRE GRÄBER svájci kül­ügyminiszter négynapos hivata­los látogatásra iel Avivba ér­kezett. Megérkezésekor kijelen­tette, hogy első kézből szeret­né ismerni Izrael álláspontját a közel-keleti válságról. Közölte, hogy bár Svájc kis állam, s nem állhat elő önálló kezdemé­nyezéssel, hajlandó jószolgálati megbízatást teljesíteni az érde­kelt feleknél. IZRAEL havannai nagyköve­tét tájékoztatták a kubai kor­mánynak arról a döntéséről, hogy megszakítja diplomáciai kapcsolatait Izraellel. ABDULLAH AL-SZABAH ku­waiti hadügyminiszter sajtóér­tekezleten bejelentette, hogy bíróság elé állítják azt az öt palesztin terroristát, akik a hét közepén erőszakkal megszáll­ták Szaúd-Arábia párizsi nagy- követségét, majd túszként egé­szen Kuwaitig magukkal hur- GOltak négy diplomatát. módon folyik a munka. Carlos Briones belügyminiszter beje­lentette: a kormány rendőri tá­mogatást biztosít azoknak a ke­reskedőknek, akik újból kinyit­ják boltjaikat. Hétfőn mintegy nyolcezer chilei mérnök lépett sztrájkba. A munkabeszüntetés súlyosan akadályozza a magánépítkezése­ket és a közmunkákat egyaránt. A közlekedési dolgozók sztrájk­ja is nagy nehézségeket okoz az ország életében, ezért a kor­mány elrendelte, hogy hétfőtől kezdve valamennyi közhaszná­latú gépjármű köteles felvenni a munkába tartó dolgozókat. A Santiago in Chile stadion­ban nagygyűlést tartottak a kormánykoalícióban részt vevő Szocialista Párt KB plénumának befejezése alkalmából. A nagy­gyűlésen felszólalt Carlos Alta mirano, a párt központi bizott­ságának főtitkára. Altamirano elítélte a reakciós erők mester­kedéseit és felszólította a chi­lei népet, hogy határozottan lépjen fel a reakció ellen, fo­kozza a munkásegységet és tá­mogassa a kormány programját. A közlekedési és szállítási dol­gozók ezrei támogatják a kor­mány azon törekvését, hogy a magánvállalkozók bojkottja el­lenére is biztosítsa a lakosság ellátását. Washington — Az unió hely­zetéről szóló rendkívüli üzene­tének közzététele előtt Nixon elnök rádióbeszédben fordult az amerikaiakhoz ós ismertette az elnöki üzenet főbb mondaniva­lóját. Nixon háropi fő elvet emlí­tett, amelyeknek szerinte az el­nöki hivatal és a kongresszus közös erőfeszítéseit vezérelnie kell: az amerikai katonai erő „elégséges" szinten tartását, aminek követelését sajátos lo­gikával a fegyverkorlátozási tárgyalásokkal kötött össze; az állami kiadások kordában tar­tusát az inflációs nyomás csök­kentése végett és végül az el­nöki hatáskör ,juédelmét". Ni­xon ez utóbbival kapcsolatban nyíltan hangulatot igyekezett szítani a kongresszus ellen, amely a törvényhozás hozzájá­rulásához kötné az amerikai fegyveres erők nagyobb szabá­sú hadműveleteit külföldön. Támogatást kért az elnök ke­reskedelmi törvényének meg­szavazásához is. Ebben szere­pel többek között a Szovjet­unióval folytatott kereskedelem megkönnyítése. „ISTENVERTE HAZUGSÁG?...“ St. Charles — ipiro Agnew amerikai elelnök a Republiká­nus Párt St. Charlesben (Illi­nois állam] tartott gyűlésén éles hangon támadta a párt po­litikai ellenfeleit, és kijelen­tette, hogy a W atergate-ügy fejleményei az „üldözés veszé­lyes légkörébe burkolta az ame­rikai politikai életet“. Agnew szerint a bel politikai botránytól felkavart helyzetien sok ame­rikai polgár úgy érezheti, hogy a politikusok csak önmagukért léteznek, s nem törődnek a köz érdekeivel. A nyers szókimon­dásáról közismert alelnök ezút­tal sem tagadta meg önmagát: „istenverte hazugságnak nevez­te azokat a személyével kap­csolatos, nemrégiben elhangzott TOKIÓI „ÖRÖMHÍR“ Tokió — Japán sajtójelenté­sek szerint valószínűleg még az év vége előtt sor kerül Csi Peng-fej kínai külügyminiszter tokiói látogatására. A lapok Csou En-laj kínai kormányfőt idézik, aki fogadta Japán pe­kingi nagykövetét, s ez alka­lommal kijelentette, amellett van, hogy mielőbb megtörténjék a kínai külügyminiszter ez év áprilisa óta esedékes tokiói lá­togatása. A japán kormány hi­vatalos szóvivője hétfő délelőtti nyilatkozatában örömmel üdvö­zölte a Csou En-laj kijelentését és reményét fejezte ki, hogy a Tanaka-kormány még az idén vendégül láthatja a kínai diplo­mácia vezetőjét. A japán sajtó arról is beszá­mol, hogy Csou En-laj a japán nagykövettel folytatott beszél­getése során határozottan cáfol­ta azokat a híreszteléseket, amelyek szerint szándékában állna az Egyesült Államokba, il­letve az Egyesült Nemzetek Szervezetébe ellátogatni. DAJAN-NYILATKOZAT Kommentárunk A Szovjetunió Legfelső Ta­^ nácsa által jóváhagyott népgazdasági terv az 1973-as évre a gabonafélék hektárhoza­mának további növelését irá­nyozza elő. A terv 1973-ban 197,4 millió tonna gabonater­més elérésével számol. Milyen reális és objektív elő­feltételek mellett volt lehetsé­ges ilyen rendkívülien igényes cél kitűzése? Szovjet mezőgazdasági szak­emberek számításai szerint az olyan termőterületeken, melyek elegendő csapadékhoz jutnak (ezen övezetekhez tartozik a 122 millió hektár gabonatermő földterületből 45 millió hektár), lehetséges átlagosan 30 méter­mázsás hektárhozamok elérése. A fennmaradt 77 millió hektá­ron jelenleg átlagban 8—10 mé­termázsás, kedvezőbb időjárás esetén 15 métermázsás hozamok a szokásosak. „A helyi termé­szeti feltételek helyes felméré­sével lehetséges még kedvezőt­len időjárás esetén is a 196 millió métermázsa elérése.“ — jelentette ki Viktor Pannyikov, a Szovjet Tudományos Akadé­mia mezőgazdasági részlegének aielnöke. Jobb eredmények el­érése kevésbé jó minőségű ta­lajokon azonban szükségszerű­en megköveteli az állandó be­ruházásokat, melyek a mező- gazdasági üzemek műszaki­anyagi színvonalát javítják. Az 1973-as évre szóló tervek és állami beruházások ismertek. Jordán megszállt nyugati part­ján, s megtilt mindenféle arab munkavállalást az 1967-ben el­foglalt területeken létesített zsidó mezőgazdasági települé­seken. Az araboknak — mondta a továbbiakban Dajan — van ola­juk, van pénzük, s mellettük állt az ENSZ, Izrael azonban elegendő erővel rendelkezik ahhoz, hogy megvédje önmagát, s nincs szüksége sem nemzet­közi garanciákra, sem pedig a nemzetközi rendfenntartó erők­re. vádakat, amelyek szerint Mary- land-i kormányzósága idején különböző törvénytelen pénzü­gyi manipulációkban vett részt. Parlamenti választások Norvégiában Osló — Norvégiában parla­menti választások kezdődtek, amelyen a Storning, a norvég parlament 155 tagját választották meg. Első nap az ország 440 választási körzete közül 200- ban járultak urnákhoz a szava­zók. Hétfőn került sor a válasz­tásokra többek között Oslóban és Norvégia más nagyvárosai­ban. A szocialista választási szö­vetség a ország minden körze­tében közös jelölteket állított. A szövetséget a választások előtt hozták létre a baloldali erők, köztük a Norvég Kommu­nista Párt, a Szocialista Nép­párt és a demokratikus szoci­alisták. FELÉRTÉKELÉS Canberra — Ausztrália és Üj- Zéland vasárnap felértékelte nemzeti valutáját. Gough Whitlam ausztrál mi­niszterelnök Canberrában közöl­te, hogy a fokozódó infláció megfékezésére a kormány el- redelte az ausztráliai dollár 5 százalékos felértékelését. A munkáspárti miniszterelnök hi­vatalba lépése óta már másod­szor kerül sor ilyen intézkedés­re. Először múlt év decemberé­ben értékelték fel 7,05 száza­lékkal az ausztráliai valutát. Az ausztrál dollár a felértékelés eredményeképpen 1,4875 ameri­kai dollárt ér. Wellingtonban Norman Kirk miniszterelnök jelentette be, hogy az új-zélandi dollár érté­két 10 százalékkal megemelték. Egy új-zélandi dollár ezentúl 1,478 amerikai dollárral lesz egyenértékű. A Szovjetunió állami költségve­tése a mezőgazdasági termelő- egységek fejlesztésére 16,4 mil­liárd rubelt irányoz elő, vagyis 11,7 %-kal többet, mint tavaly. Egyébként ez évben a kolho­zoknak juttatott állami támo­gatások rekordösszeget értek BfflOl céüMűí-sek el, ugyanis a szovjet állam 24 milliárd rubelt fordít a mező- gazdasági üzemek támogatására. Már az 1972 es év eredményei is megmutatták, hogy az időjá­rás szeszélyei, kiszámíthatat­lansága sem állíthatják megold­hatatlan feladat elé a mezőgaz­daságot. A szárazság ellen is lehet sikeresen harcolni. Ugyan­is az egyébként szaraz, csapa­dékszegény termővidékek, me­lyek a tudományos kutatóinté­zetek utasításai szerint gazdál­kodtak, az addigi termésátla­guknál 2—2,5-ször magasabb terméshozamokat értek el. A Szovjetunió Kommunista Párt­ja Központi Bizottsága által kezdeményezett mezőgazdasági szocialista munkaverseny ugyancsak elősegíti a szovjet mezőgazdaság rejtett tartalékai­nak gazdaságos kihasználását. Az állattenyésztésben is van­nak eddig még ki nem aknázott tartalékok, többek között a ta­karmánytermesztő területek ki­bővítése és fokozott rendszeres műtrágyázása. 1973-ban a takar- naánytermesztő szántóföld-terü­letek további 957 000 hektárral, a legelőterületek 421000 hek­tárral bővülnek. A költségvetésből a mezőgaz­daság támogatására szánt álla­mi hozzájárulás mintegy egy- harmada melioralizációs célo­kat szolgál. Az összes szántó­föld és mező 6 százaléka része­sül jelenleg rendszeres műtrá­gyázásban és talajjavításban. Az említett 6 százalék adja a Szov­jetunió összes mezőgazdasági termelésének 20 százalékát. 1973-ban további 701000 hek­tár kiterjedésű szántóföld-terü­leten vezetik be az öntözéses gazdálkodást, valamint 911000 hektár mocsaras területen épí­tenek vízlecsapoló rendszere­ket. Az elmondottakból kitűnik, hogy a szovjet mezőgazdászok nemcsak a kiváló minőségű fe­kete talajokon, hanem a gyen­gébb minőségű, túl kevés vagy túl sok csapadékhoz jutó ter­mőterületeken is viszonylag ma­gas hektárhozamokat várnak. Mindezt a rendkívül igényes 1973-as népgazdasági terv is magába foglalja, amely a reális helyzet elemzéséből kiindulva konkrét gyakorlati lépések so­rozatát tartalmazza a szovjet kolhozok és szovhozok részére. (APN) INDOKÍNAI KÖRKÉP A világsajtó mind a mai napig élénken foglalko­zik az indokínai térség esemé­nyeivel. Vietnam, Laosz, Kam­bodzsa nem kerültek le a nagy lapok első oldalairól s ez a tény szintén jelzi: a vi­lágnak ebben a térségében a problémák egész sora vár megoldásra. A kulcskérdés természetesen Vietnam, pon­tosabban Dél-Vietnam. Közis­mert, hogy a saigoni rendszer, Thieu elnök klikkje nem haj­landó betartani a párizsi egyezményeket, sőt a nemzet­közi ellenőrző és felügyelő bi­zottság jelenléte ellenére is folytatja területszerző akcióit a Dél-vietnami Nemzeti Fel- szabadítási Front ellen. A hír- ügynökségek az elmúlt napok­ban is beszámoltak róla, hogy Saigon tovább bojkottálja a fogolycserét, sőt újabb és újabb „cselekhez“ folyamodik, így mintegy kétszáz politikai fogolyt helyeztek át idegsza­natóriumokba, előzőleg azon­ban „kezelték“ őket. Tán hangsúlyoznunk sem szüksé­ges, hogy ez a módszer a fa­siszta koncentrációs táborok borzalmait juttatja a világ közvéleményének az eszébe. Az általános felháborodás el­lenére azonban Washington továbbra is támogatja a bábel­nököt és embereit, szemet hunyva a kegyetlenkedések előtt. Ugyanakkor tény, hogy a Vietnami Demokratikus Köz­társaságban teljes ütemben megindult az ország újjáépíté­se. A hanoi vezetés követke­zetesen ragaszkodik a párizsi megállapodások betűjéhez, vi­szont rámutat — több hivata­los nyilatkozat foglalkozik ez­zel a kérdéssel —, hogy a Thieu féle klikknek esze ágá­ban sincs komoly tárgyalá­sokat folytatni a belpolitikai válság felszámolásáról és ter­mészetesen perspektivikusan az ország újraegyesítéséről. Nos, a körülmények viszont Thieu kezére játszanak. A kambodzsai helyzet alakulá­sa, a laoszi viszonyok feszült helyzetet teremtenek e térség­ben — ez viszont kedvez a katonai agressziókból „élő“ saigoni vezetőknek. Jól tud­ják, hogy amíg a szomszédos országokból fegyverropogás hallatszik Saigonba, addig a tengerentúli szövetségesnek is szükségük van rájuk. Nem té­vedtek tehát azok a politikai megfigyelők, akik a vietnami rendezést csakis egy általános indokínai rendezés szerves ré­szeként tartották elképzelhe­tőnek. Felvetődik magától érthető­en a kérdés, vajon a nemzet­közi enyhülés folyamatának a jegyében mikor hajlandó a Fe­hér Ház „komolyabban“ fog­lalkozni a kambodzsai, illet­ve laoszi helyzettel? Tudvale­vő ugyanis, hogy például a legutóbbi jobboldali laoszi puccsot — ezúttal Thaiföldről — szintén „bizonyos“ wa­shingtoni körök szervezték. A Lón Nol rezsimnek nyújtott amerikai támogatás sem járul hozzá a békés rendezéshez, annak ellenére, hogy a Fehér Házban egyre jobban belátják: kár a gőzért, a khmer haza­fiak mozgalmát immár nem lehet a csírájában elfojtani, ahogyan azt eredetileg elkép­zelték. Persze, hadd emlékez­tessünk rá, hogy a kambodzsai államcsíny terve szintén a CIA boszorkánykonyhájában született meg. A vietnami vál­ságból az Egyesült Államok tehát egy újabb válságba csöp­pent, ezúttal a kambodzsaiba. Azt is mondhatnánk, hogy ez szinte törvényszerűen történt így, hiszen a vietnami háború eszkalációja mindenkor az in­dokínai háború eszkalációját is jelentette. Wégezetül elmondhatjuk, ▼ hogy figyelembe véve a pillanatnyi nemzetközi poli­tikai konstellációt van remény az indokínai térség békéjének a biztosítására is. Ehhez azon­ban Washingtonnak le kell mondania a bábkormányok feltétlen támogatásáról. (bpi) Jeruzsálem — Nem lesz pa- lesztin állam, nem lesz jordá- rrtai Jeruzsálem és nem lesz szíriai Golan sem — jelentette ki Mose Dajan izraeli hadügy­miniszter egy politikai gyűlésen a Negev-sivatagban levő Beer- shebában. A hadügyminiszter az izraeli Munkáspárt legutóbb el­fogadott határozatát magyaráz­ta, amely az 1967-ben megszállt arab területek részleges anne- xióját foglalja magában. A Mun­káspárt kormányprogramja ipa­ri zóna létesítését helyezi kilá­tásba Jeruzsálem körzetében, a

Next

/
Thumbnails
Contents