Új Szó, 1973. szeptember (26. évfolyam, 208-232. szám)
1973-09-11 / 216. szám, kedd
Akik már a jövőre gondolnak ÜZEMEINKBEN HOZZÁKEZDTEK A JÖVÖ ÉVI TERV ÖSSZEÁLLÍTÁSÁHOZ Szeptember derekát mutatja a naptár. Ez az időszak próbára teszi a termelésben közvetlenül résztvevő vagy annak irányításával foglalkozó dolgozókat, inert alig valamivel több, mint egy röpke negyedév választja el őket az év végétől, amikor kiderül: hogyan dolgoztak, teljesítették-e a nemzetgazdasági szempontból rendkívül fontos ötödik ötéves terv harmadik évének feladatait, ugyanakkor — és főleg ez érinti legalább az irányítással foglalkozó dolgozókat — minden részletre kiterjedő pontossággal, nagy körültekintéssel össze kell állítaniuk az 1974. év tervét. A tervezés fontosságát szükségtelen külön kihangsúlyozni. Valamennyien tudjuk, hogy — mint a többi szocialista államban — hazánkban is tervszerű gazdálkodás folyik, hogy az országépítés sokrétű feladatait ösztönös munkával nem -teljesíthetnénk, Fs azt is tudjuk, hogy a terv törvény, olyan dokumentum, mely mindenki számára kötelező. A tervek — melyeket ezekben a napokban állítanak össze az üzemek — meghatározzák azokat a feladatokat, melyeknek teljesítése kapcsán érjük el a — szintéin tervezett — nemzeti jövedelem állandó növekedését, s — ennek törvényszerű eredményeképpen — az életszínvonal emelkedését is. A vállalati tervezésre bizonyos értelemben jellemző a közmondás: „Ki mint vet, úgy arat“, mindössze annyi helyesbítéssel: ki hogyan tervez, olyan eredményeket ér majd el. Ezek az eredmények pedig — az életszínvonallal párhuzamosan növekvő társadalmi szükségletekkel együtt — évről évre növekednek. Brnőban pl. a Zbrojovka nemzeti vállalat az 1974. év termelési-gazdasági tervének- összeállítása céljából ezekben a napokban összehívott műszaki- gazdasági konferenciáján megállapították, hogy jövőre — 1973-hoz viszonyítva — 7,4 százalékkal kell növelniük az árutermelés tervét. Természetesen nem „fehér holló esetről“ van szó, mert minden üzemben — a gépek, berendezések, nyersanyagellátás adta lehetőségekhez mérten jövőre — az idei évhez viszonyítva — növelik az árutermelést, a társadalmi szükségleteknek megfelelőien bővítik a termékek skáláját, s főleg a szerszámgépeket gyártó üzemekben növelik a kiviteli tervet. A tervkészítés nem rutinmunka, melyet bal kézzel is el lehet végezni! Ismerni kell a hazai és belföldi piac igényeit, mert célszerűtlen, sőt egyenesen káros lenne raktárra termelni. Helytelen lenne viszont „túllőni a célon“, vagyis olyan feladatok elvégzését vállalni, melyek mind terjedelmüknél, mind igényességüknél fogva meghaladják az üzem lehetőségeit. A gépek, gyári berendezések teljesítményét az azokat kiszolgáló munkások, a dolgozók munkabírását pedig az őket irányító mesterek, művezetők ismerik legjobban, éppen ezért az üzemek vezetői, a vállalati pártbizottságok és a szakszervezeti tisztségviselők velük is tárgyaljanak a jövő évi terv összeállításakor. Tapasztalataikat, elgondolásaikat hassi- nálják fel, amikor a jövő feladatairól döntenek. A vállalati tervek összeállítása korántsem merül ki a termelési feladatok meghatározásával. Mivel a legfontosabb műveleteket az emberek végzik el, róluk sem szabad megfeledkezni. Nemcsak a szociális berendezések álllandő fejlesztéséről van szó, hanem a dolgozók életét védő munkabiztonsági felszerelések megvásárlásához szükséges anyagiak biztosításáról is. Ha növekszik a munka tempója, felgyorsul a gyáron belüli élet-ritmus, ezzel párhuzamosan fokozódik a baleseti veszély, ezért erről a tényezőről sem szabad megfeledkezni. Az eddiginél nagyobb körültekintéssel kell kidolgozni az ellenőrzés rendszerét is. A legjobban összeállított terv is könnyen csak terv maradhat, ha nem ellenőrzik a teljesítését, Elavult és rossz volt az a gyakorlat, amikor az év elején, sőt még később is, az üzem vezetői „patópálosan“ legyintettek: ej, ráérünk arra még! Az év vége felé pedig, amikor döbbenten látták: sok feladatot nem teljesítettek, túlórákban bővelkedő rohammunkát rendeltek el, mely károkat okozott az emberek egészségében, és a tervezett bérkeret túllépését vonta maga után. A tervet egyenletesen, mindennap, minden hónapban, negyed- és félévben teljesíteni kell, s ennek eléréséhez szükséges az említett részletes ellenőrzés. A körültekintően kidolgozott vállalati terv sokat jelent, de nem mindent! A mai követelményeknek megfelelő termékek előállítására kooperáció nélkül szinte lehetetlen, ezért több üzem működik együtt, aminek viszont velejárója az egymástól való függés. Hiába teljesíti lelkiismeretesen az egyik a rá háruló feladatokat, ha a partnerei nem a kölcsönösen megkötött szerződésben rögzített határidőkön belül, hanem azokat túllépve szállítja le a részlegszállítmányokat. Ezeknek az eseteknek a jogorvoslását a fe^ lettes gazdasági szerveknek az eddiginél erélyesebben kell a kezükbe venniük, mert a nemzetgazdaság tervének fontos részét képező vállalati tervek teljesítését sokszor éppen ezek a tényezők hiúsítják meg. A terv ne csak papíron, hanem a gyakorlatban is váljon törvénnyé, melyek teljesítése egyformán legyen kötelező valamennyi üzem számára. El kell kerülni a hosszabb lejáratú gyártási folyamatoknak a megrendelők részéről történő gyakori és főleg lényeges változtatását. Ha egy sorozatgyártásra berendezkedett üzem a jövő évre szóló terv összeállítása után a kellő mennyiségű nyersanyagot és az elvégzésre váró műveletekhez szükséges gépparkot beszerzi, hideg zuhanyként érheti a megrendelőktől a negyedév vagy félév eltelte után kapott hír: ezt a gyártmányt nem a szerződésben megállapított anyagokból és nem a korábban megbeszélt technológiai eljárással kérjük legyártani, hanem... és itt új nyersanyagot, új megmunkáló gépeket igénylő követelményeket sorolnak fel. Kétségtelen, sőt vitathatatlan, hogy az újé a jövő, a fejlődés elé nem szabad és nem is lehet korlátokat emelni, azonban az új módszereket és új anyagok felhasználását ne egyik napról a másikra rendeljék el, hanem kérjék az újítások ésszerű, lépcsőzetes bevezetését. A tervszerű gazdálkodásban bizonyos függőség alakult ki a nyersanyagot termelő és szállító, valamint a végterméket előállító üzemek között. Ha egy gépgyár nagyobb berendezést kap, nagyobb mennyiségű nyersanyagot rendel. És ezen a ponton boríthatja fel a megrendelő mind a két üzem tervét, ha az eredeti megállapodástól lényegesen eltérő változtatásokat akar végeztetni, méghozzá azonnali hatállyal! Változtatni lehet, sől kell is. A végterméket előállító üzemek legtöbbjében több éves hagyományokra tekint vissza az újító- mozgalom. Prešovban pl. a Magasépítő Vállalat újítói ebben az évben több mint 250 újítási és ésszerűsítési javaslatot nyújtottak be, és ezzel egymillió 600 ezer koronát takarítottak meg. Dicséret és elismerés illeti őket. Újítanak, változtatnak a többi üzemben is, de ésszerűen, a tervfegyelem megszegése nélkül! A jövő évi termelési tervek kidolgozásához konkrét formában most kezdenek hozzá az üzemek. Vegyék figyelembe azokat az újítási javaslatokat, melyeket az illetékes szervek korábban már elfogadtak és rövidesen bevezetik azokat a gyakorlatba. A gazdasági vezetők tanulmányozzák át az új nyersanyagokat, melyeket a kísérleti intézetekben fejlesztettek, és felhasználásukra már a jövő évben sor kerülhet. Ami pedig a munkatermelékenység növelését illeti, bátran számoljanak azok kai az óriási értékekkel, melyeket a szocialista munkaverseny különféle formáiba bekapcsolódó versenyző csoportok alkotnak. A szakszervezeti milliár- dok, a „Mindenki szocialista módon“, a szocialista munka- brigád-mozgalom, vagy a verseny újabb formái a ,,Múld felül önmagadat“, a „százezresek mozgalma“ keretében eddig is kitűnő eredményeket értek el dolgozóink és lendületük nem lankad, ellenkezőleg a versenyző csoportok az eddiginél nagyobb értékek alkotására tettek vállalást, melyekkel már a jövő évben megünneplésre kerülő Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulóját köszöntik. A tervek összeállításakor minden üzemben főleg azoknak a feladatoknak az elvégzéséhez biztosítsanak feltételeket, melyek az ötödik ötéves tervből hárulnak rájuk. Megkülönböztetett gondosságival kezeljék az export feladatokat és azokat a teendőket, melyek a KGST gyártási programjából hárulnak rájuk. A terv a termelés iránytűje, mely megszabja az üzemek egész évi tevékenységének irányát, ezért lelkiismeretesen, gondos körültekintéssel lássanak hozzá a munkához azok a vezetők, munkások, technikusok, akiket ezzel a felelősség- teljes feladattal bíztak meg! KOMLÓSI LAJOS AZ ISKOLAHALÓZAT fejletté sérol tárgy a i tok Köfeicére látogatott Stefan Chochol professzor, az SZSZK oktatásügyi minisztere és két helyettese: Marta Vlacihová és dr. Rácz Olivér, akik a kerületi nemzeti bizottság épületében dr. Rudolf Blahonak, az SZLKP kelet-szlovákiai kerületi bizottsága titkárának jelenlétében Vladimír Cirbes professzorral és Jozef Kubašovský mérnökkel a kerületi nemzeti bizottság elnökhelyetteseivel, továbbá Pavol Krecháčcsal a knb oktatásügyi osztálya vezetőjével a kerület iskolahálózatának fejlesztéséről, a CSKP KB, az, SZLKP lift júliusi plenáris ülé- sei határozatainak a kerület feltételeihez viszonyított érvé- nyésítésének módjairól és egyéb fontos oktatásügyi kérdésekről tárgyaltak. Chochol miniszter a Košicei Műszaki Főiskola Bányásztán- széke négy pedagógusának átadta a „Áldozatos munkáért“ állami kitüntetési, melyet a bányásznap alkalmából köztársasági elnökünk adományozott számukra. (ikj Üj politikai fanlciönyvek A prágai) Állami Pedagógiai Könyvkiadó Vállalat marxizmus—leninzimus témájú kiadványsorozatának a szerkesztőtősége az év végéig, illetve a jövő év folyamán 58, a marxizmus -leninizmus oktatásának problémáival foglalkozó könyvet ad ki. A könyvek nemcsak főiskolai segédkönyvek lesznek, de az állampolgári nevelés tantárgyának tanítói számára segédeszközül is szolgálnak majd, akik tantárgyuk tanításához akár az alapiskolákon, a középiskolákon, akár a szakiskolákon ezekből a könyvekből meríthetik szakismereteiket. A könyvsorozat jó szolgálatot tesz az állampolgári nevelés ama tanítói számára is, akik tanulmányaikat a pedagógiai és filozófiai karokon távúton végzik. A könyvekben a nagy- közönség is igen hasznos tanulmányi és propaganda-segéd- eszkozökre talál. A könyvek legnagyobb része monotematikus kézikönyv, amelyek közül lö politikai gazdaságtannal, 5 a CSKP és a nemzetközi munkásmozgalom történetével, (3 a tudományos kommunizmussal és 3 filozófiai kérdésekkel foglalkozik. A politikai gazdaságtan tanítását segíti elő egy rövid politikai gazdaságiam tanfolyam könyvbeli kiadása, amelynek Jaromír Barvík és Antonin Chyba lesz a szerzője. Hasonló, a tudományos kommunizmussal foglalkozó, segédkönyv is készülőiéiben van. A marxizmus—leninizmus témájú könyvsorozat fontos részét képezi majd a Marxizmus —Leninizmus intézete dolgozóinak műveiből összeállított antológia, a marxizmus—leninizmus tanításának tantervével összhangban álló főiskolai speciális segédkönyvek és n rendkívül aktuális témájú, jellegzetes problémákkal foglalkozó részlettanulmányok. (CSTKJ HULLA VAKOLAT A Bratislava—Ružinov negyedben új poUkiiniKu nyílt meg. A rendelőintézet dolgozói a második városkerület ÖO 000 lakosának egészségvédelméről gondoskodnak. Felvétel: Z. Repová — CSTK Velős, szűkszavú mondat. Hol a „vigyázat“ szóval kezdődik, hol pedig — ki tudja miért? — elhuliajtották ezt az óvatosságra intő szócskát. Néhol felkiáltójelet biggyesztettek a mondat végére, másutt valahogyan ez is elkallódott a figyelmeztető táblákat készítők munkájának hevében. Ilyen táblácskákat aránylag sok lakóházon, középületen láthat a járókelő. Feltételezhetően nemcsak Szlovákia fővárosának utcáin, hanem más helységek tatarozást igénylő és az efféle munkálatok elvégzését néhol már évek óta váró épületéin is. Egy-egy nagyobb épületről több (például a bratislavai főposta falairól ösz- szesen 3 figyelniezlető. tábla nyúlik ki időtálló acélkarokon a járda fölé, rendszerint emeletnyi magasságban. A figyelmeztetés nyilván hosszabb időre, esetleg több évre, sőt az sincs kizárva, hogy az adott épület teljes, azaz még hátralevő élettartamának idejére szól. Hiszen a különböző méreLű. különféleképpen rögzített, erős vaslemezből szakszerűen készített táblákra nyilván szakképzett címtáblafestők pin- gálták akkurátus betűkkel a figyelmeztetést: „Hull a vakolat.“ Helyenként oly régen, hogy már elhalványodtak a betűk, lepatlogott a borítófesték, és kikandikál az idő múlását, nemkülönben az ezzel járó bomlási folyamatot megcáfolha- tatlanul bizonyító rozsda. Aki véletlenül odapillant, láthatja, hogy idővel nemcsak a vakolatát hullató épületre, hanem az annak közveszélyessé válható öregedési tüneteire figyelmeztető táblára (fölé. alá vagy mellé) ugyancsak figyelmeztető feliratú táblák kívánkoznak. A szigorúan tárgyilagos olvasó kételkedve, esetleg ingerülten megkérdezheti: „Mire jó ez a szószaporítás?“ Megnyugtatom: Majdnem semmire, de azért talán mégsem teljesen hiábavaló! Tény és való, hogy a vakolathullás nagyon gyakran okoz balesetet. Kié a felelősség? Elegendők-e, elháríthatják-e a balesetveszélyt a figyelmeztető táblák? Aligha! Hiszen a munkahelyükre igyekvő, az onnét hazasiető, vagy a csupán komótosan sétálgató, kirakatokat nézdegélő emberek túlnyomó többsége nein szentel mindenkor figyelmet a feje fölött jó magasan elhelyezett tábláknak. Általában észre sem veszik azokat. Rendszerint csak akkor torpannak meg, s tesznek kisebb kerülőt a „vakolatveszélyes“ épület körül, ha úgyszólván belebotlanak az annak mind a két végén, a faltól a járdáig átlósan odatámasztott lécekbe. Mi tehát az említett táblák célja? Puszta alibizmus? A személyes vagy kollektív felelősség tőmondatos (felkiáltójeles) elhárítása? Dehogyis! Erről reméljük, szó sem lehet. Viszont, ha az ember egyes épületeken több évig lát ilye« táblát, akarva, nem akarva, ilyesmire gondol. Különösen akkor, ha a vakolat már régóta nem hull, de a tábla mégis kitartóan betölti (mit tehet egyebet, nem tiltakozhat ellene) a közbiztonság s az egészségvédelem Őrének némajátékba illő szerepét. A vakolathullás talán csak olyankor ébreszti fel az „érin* tett“ egyén igazándi érdeklődését, ha a közmondásos tégla esetleg a fejére pottyan, vagy a „fentről érkező áldás“ más módon hozza ki a sodrából. No meg aztán, mitől óvja meg a fi* gyei meztető felirat a hazai nyelvet nem értő, de hazánk városaiba sűrűn, időnként ezré* vei látogató külföldieket? Sem* mitől sem óvhatja meg őket* Még akkor sem, ha tekintetük véletlenül a figyelmeztető táblákra téved. Arról nem is be* szélve, hogy honfitársaink —• korukra, nemükre, foglalkozás sukra, lelki állapotukra stb. való tekintet nélkül — szintén csak véletlenül, tehát csupán véletlenszerűen kivételes ese*- tekben veszik észre a figyelmeztetést. Különösen olyankor» ha — és ez bármikor megtör- ténhet — már a „vakolatveszé^ lyes zónába“ jutottak. Esetleges csupán az is, hogy ilyenkor így» vagy hasonlóképpen töprengenek: „Mikor tűnik el innét ez a tábla? Vagy talán nincs pénz a tatarozásra? Nem tervezték be? Ha igen, akkor talán nincs kapacitás, nincs építővállalat» amely elvállalná a tatarozás! munkát? Nos, valószínűleg ilyen, s rajtuk kívül még egyéb, számunkra ismeretlen bonyodalmak hátráltatják a szóban forgó problémák közérdekűén gyors, hatásos megoldását. Persze nagyon sok függ az illetékesektől, a felelősöktől, a végrehajtással, s az ellenőrzéssel megbízottaktól, egyszóval: az emberektől is. Egyszer csak véget kell vetniük a közveszélyesen túltengő vakolathullásnak, de addig is eltávolíttathatnák a helyenként már szükségtelen íigyelmeztetőtáblákat. Hiszen néhol már csak furcsálló fej- esóválásra késztető, fölösleges, kétes értékű, kiöregedett, bosz- szantóan éktelenkedő „emléktáblákká“ változtak. KOLÁR MARCELL 0J3S 1973. IX. 11. 4
