Új Szó, 1973. szeptember (26. évfolyam, 208-232. szám)

1973-09-08 / 36 szombat, Vasárnapi Új Szó

RÓMA GONDJAI Amint Aníonella Amid meg­hallotta, hogy itt vannak a rendőrök, lekiabált az udvarra: „Ha fel mertek ide jönni, hogy elzavarjatok ebből a lakásból, a gyerekeimmel együtt kiugrók az ablakonI“ A fenyegetés használt. A rendőrök tanácstalanul elvo­nultak. Amiciné, a takarítónő pedig berendezkedhetett a régi. római házban, amelyet a meg­előző éjszaka „szállt meg“ el­keseredett társai segítségével. Mintegy 14 000 „baracatti“, azaz barakklakó foglalt ily mó­don 1969 óta lakást Rómában az, „akinek nincs{ szerezzen magá­nak“ jelszó jegyében. A Via Prati di Papa utcán például 500 egykori nyomortanya-lakó 220 összkomfortos lakást foglalt el. A háztulajdonos, egy biztosító társaság, azonnal beperelte őket. A bíróság azonban az al­pereseket ártatlannak nyilvání­totta, mert „nagyon szükséges helyzetben cselekedtek“. Kiköl- tözniök csak az esetben kény­szerülnek, ha a város részükre más lakást szerez és a lakbér túlnyomó részét is megfizeti ahogyan már más esetekben is megtörtént. Az elmúlt 3 évben több mint 5000 nincstelen csa­lád kapott szükséglakást és ez év végéig további 2000-nek kell még lakást cserélnie. A házmegszállások és az ál­landó politikai nyomás mégis használtak — állapítja meg Aldo Tozzetti kommunista váro­si tanácstag, szakszervezeti tit­kár. „Csak megfelelő politikai nyomást kell gyakorolnunk a hatóságokra, akkor érhetünk csak el eredményt.“ Tozzetti el­mondta, hogy sajnos még min­dig mintegy 9000 család tábo­rozik hevenyészett vityillókban a város pereméin, azaz kb. 45 000 ember. Számuk azonban állandóan csökken. Róma városatyái most már azt sem engedik meg, hogy az új lakáshoz jutott barakklakók volt tanyájukat eladják. Amint valaki rendes lakásba költözik, máris ott teremnek a hernyó­talpas buldózerek és azonnal lerombolják a barakkokat vagy más vityillókat. Az ősrégi Acquedutto Felice negyedben tengődő mintegy 200 család, most költözik át Ostiá- ba, a klasszikus Róma egykori kikötőjébe. Ott szerzett nekik Róma városa lakásokat minimá­lis házbér mellett. A barakklakók többsége az elmaradt dél-itáliai vidékekről és az Abruzzokból költözött a fővárosba, esetleg Milánóba vagy Torinóba. Évente mintegy 50 000 vidéki nincstelen hagyja el otthonát abban a reményben, hogy majd Rómában szerez ma­gának egy kis állást vagy alkal­mas üzleti lehetőségeket. Saj­nos, csak nagyon kevésnek si­kerül megvetnie a lábát és meg­fizetni a magas házbért. Ezrek­re megy a száma azoknak, akik hullámlemezből, fából, sőt pa­pírból összetákolt bódékban vagy kimustrált vasúti kocsik­ban találnak menedéket kint, valahol a világváros peremén. Olaszország szociálpolitikája nem képes lépést tartani a bel­ső népvándorlással. Tizenhárom szegénynegye­dekben működő pap „Róma ke­resztényeihez intézett nyílt le­velében“ olvashatjuk: „ ... a ne­gyedekben nincsen csatorna­rendszer és a legszükségesebb szociális berendezések is hiá­nyoznak. A gyerekek születé­süktől kezdve, még mielőtt a polgári társadalom tagjai len­nének magukon viselik az elma­radottság bélyegét.“ Haladó szellemű papok és szó­Repülőtéri ellenőrzések Kellemetlen, fülsértő zörgés Ijesztette meg őnagyságát, ami­kor a F.-i repülőtéren az ellen­őrző sorompón igyekezett átke­rülni. Csak az utolsó előtti leve­tett ruhadarabja nyugtatta meg a szigorú ellenőrző szerveket: a melltartó váza fémből készült. Az ilyfajta kellemetlenségek és kényes helyzetek ma Európa repülőterein napirenden van­nak. Az utóbbi időben, különö­sen a müncheni olimpiai vérfür­dő óta a repülőjáratok utasait és személypoggyászukat csak­nem egész Európában (az USA- ban már régebben) olyan alapo­san ellenőrzik, hogy szigorúbb intézkedések már alig képzel­hetők el. Ahol ez nem történik meg, a következmények sajnos nem maradnak el. Az utóbbi 12 hónap leforgása alatt a nyugatnémet ellenőrző szervek kofferekből és táskák­ból közel 1400 revolvert, 3500 szúró- és ütőfegyvert, hat bom­bát és két tucat könnygázszórót koboztak el. Nehéz lenne százalékokban kimutatni, hogy az ellenőrző in­tézkedések folytán mennyivel fokozódik a repülés biztonsága. Az azonban bizonyos, hogy a nagy repülőgépek eltérítésének száma lényegesen csökkent. Az 1969. évi 80 kísérlet (69 sike­res) óta ez évben már csak négyről számolhatunk be, me­lyek közül csak egy végződött a gép pusztulásával. Az ellenőrzés technikai se­gédeszközei gyakran túl alapos munkát végeznek. Az érzékeny készülékek ugyanis teljes ártat­lan fémrészekre is reagálnak, mint pl. a ruhák villámzáraira, műfogak ércvázára vagy egy koponyáján operált utas ezüst­lemezére. A New York-i Kennedy-repülő- téren egy utas átlépte az ellen­őrző-sorompót és összeesett. Az ellenőrző készülék üzemen kí­vül helyezte az utas elektroni­kus szívtámogatóját. Frankfurt­ban pedig egy utas már telje­sen meztelenül állt a biztonsági szervek előtt, de a „szenzor“ csak nem szűnt meg zörögni. Végül kisült, hogy az áldozat operált csípőizületében fémsze­gecs rejtőzött. De érdekes esetek fordulnak elő a technika bevetése nélkül egyszerű testi motozások folya­mán is. Egy apa pl. kisfia ha­sára két teljes tekercs vadász­muníciót szerelt fel, úgy gon­dolta, ily módon sikerül át- csempősznie a patrónokat. Több török nő pisztolyokat igyekezett külföldre csempészni. Gyakran előfordul, hogy utasok az ellen­őrzés előtti pánikhangulatban igyekeznek megszabadulni a til­tott tárgyaktól. Egy nyugati re­pülőtéren nem is nagyon cso­dálkoztak, amikor egy használ­hatatlanná vált WC kitisztítása után a takarítónő 5 revolvert és 400 töltényt adott át főnökének. Az utasok túlnyomó többségét nem zavarja a gondos ellenőr­zés. Előfordul bár, hogy egy in­diai dühös lesz, ha azt követe­lik tőle, hogy csavarja le a tur­bánját és hogy egy dühbe gurult amerikai hölgy cigarettáját az őt végigtapogató ellenőrzőnő fején oltotta el. ciális felvilágosító munkát vég­ző főiskolások sok mindent el­követnek, hogy fokozzák a nyo­mortanyák gyerekeinek tanulá­si vágyát. Így pl. Acquedutto Felice-t minden héten megláto­gatja egy baloldali diákcsoport, hogy foglalkozzanak a gyere­kekkel és segédkezzenek a szü­lőknek a hatóságokkal folyta­tott papírháborúban. Mert csak nagyon kevésnek sikerül a ma­ga erejéből kitörni ebből a get­tóból. A barakknyomorúság vége egyelőre még beláthatatlan. Ró­mában 400 000 lakás hiányzik és a szociális lakásépítés na­gyon akadozik. A város eladóso­dott. Olaszország fővárosa álla­mi segítségre vár. A kormány sok mindent ígér, de hogy si­kerül-e felszámolnia az örökvá- ros- nyomortanyáit, az nagyon kérdéses. A MIN^ATA TRAGÉDIA Minamata neve csak úgy volt ismerős Japánban, mint akármelyik másik kisvárosé, amelynek közelében nagy ipartelep van, s a városka lakói ott dolgoznak. Most Minamata a környezetszeny- nyezés miatt meghalt ember nevével kapcsolódik össze — a város melletti vegyi üzem higanyszármazékokkal szeny- nyezte be a közeli tenger­öböl vizét és az ott fogott halakból készült étel elfo­gyasztása után hetven em­ber meghalt, számosán meg­bénultak, megstiketültek. A város — a halottak hozzá­tartozói és a betegek nevé­ben — pert indított a gyár ellen; az üzem tulajdonosai több százmillió yen kártérí­tést kötelesek fizetni a be­tegeknek és a halottak hoz­zátartozóinak. Milliók életét fenyegeti az aszály Afrikában Felső-Volta államban lesoványodott emberek kúsznak a fá«*' ra, hogy fonnyadt bimbókkal és bogyókkal oltsák szomjukat és éhségüket. Maliban a falvak népe a termiták építményeit rombolja szét, a hangyák köleskészleteit igyekszik elrabolni. Nigerben a pásztorok évezredes hagyományokat szegnek meg, megölik a borjakat, egykor büszke nyájaik maradékait. Nyugat-Afrikában borzalmas aszály dühöng. A Szahel öve­zetben, délre a Szaharától 1968 óta alig esett eső. A Niger­ben Agadesen 1970-ben mindössze 40 mm, 1972-ben pedig osa 74 mm csapadékot mértek. Egyes vidékeken az ötéves gyere­kek még sohasem éltek meg esőt. Ahol egykor hatalmas nyájak legelésztek, ma már csak dö­gök rothadnak a tűző nap alatt. Ahol köles termett, most a si­vatag terjeszkedik. Az éhhalál Mauretánia, Szenegr.l, Mali, Felső-Volta, Niger és Csád összesen 24 millió lakosának egy­negyedét közvetlenül fenyegeti. A falvakban és a nomád táborokban kétségbeesés honol. Fé­tis-papok varázslatai, a fohászkodások Allahhoz és a kereszté­nyek istenéhez, mit sem segíttnek. Még a 100 méteres mélysé­gig fúrt kutak is kiszáradtak és abban a társadalomban, amely­ben az öngyilkosság teljesen Ismeretlen volt, az emberek meg­ölik magukat. Pásztorok, akik szemében a marha szinte szent­ségnek számított, nem bírják túlélni nyájuk pusztulását. Mali ötmilliós szarvasmarha-állományából április végére egy- millió pusztult el. A Falani-pásztorok dél felé terelik az álla­tokat, mert a hagyományos, megszokott legelők a szárazsági periódusnak már első évében elszáradtak. Sokan a pásztorok közül nevetséges áron igyekeznek túladni az állatokon, de az embereknek nincs pénzük. Hiszen a mezőgazdasági területek is kiszáradtak. A Niger és a Szenegál, a körzet ' ^yobb fo- lyói az utolsó 60 esztendő legalacsonyabb vízállá.-. mutatják. Mail földművelői az átlagosnál 60 százalékkal kevesebbet aratnak, a csádi farmerek mintegy a felét. Dakar és Bamakó piacain az élelmiszerárak a háromszorosára szöktek. Az aszály sújtotta országok kormányai mindent elkövetnek a katasztrófa enyhítése érdekében. Szenegálban a dolgozók ha­vi fizetésükből egynapi jövedelmükről mondtak le a segélyja­vak bevásárlásának fedezésére. Niger állam képviselői az or­szággyűlés elnöke példáját követve jövedelmük egyötödét ál­dozzák a népnek. Dahomey és Nigéria a szomszédos, aszály­ban sínylődő országok pásztorai és nyájai számára megnyitot­ta az északi határokat. Algéria légiereje bevetésével szállít élelmiszert Csádba, teherautó-karavánokkal pedig Maliba és Mauretániába. Hatásos segítséget az afrikai országok népének azonban csak a gazdag, fejlett országok nyújhatnának. Az ENSZ SOS-hívás- sal fordult az ipari országokhoz. Nyugatnémet orvosok azon­ban, akik Nigériában már hosszabb ideje Igyekeznek megszer­vezni az egészségügyi szolgálatot, már hetekkel ezelőtt üzenték Bonnba: „ha nem érkezik gyorsan segítség, minden munkánk hiábavaló itt, a lakosság szinte a kezeink közt pusztul el.“ AMERIKAI NYUGDÍJ Habár az Egyesült Államok­ban is létezik törvényes szociá­lis biztosítás a nyugdíjasok ré­szére, ebből az öregkori jára­dékból megélni alig képes va­laki. Ez a nyugdíj egyharmada annak az összegnek, amit a dol­gozó utoljára keresett havonta, azaz országos átlagban 161 dol­lár; ezzel szemben a törvény ál­tal megállapított létminimum egy nyugdíjba vonult házaspár részére 240 dollár. Kereken 34 millió amerikai dolgozó abban reménykedik, hogy majd üzemi nyugdíjat él­vez. Sajnos, még a felük sem részesül segélyben az üzemi * nyugdíjalapokból. Sőt, J. K. Ja­víts republikánus szenátor sze­rint csak minden tizedik dolgo­zó élvezheti az üzemi nyugdíjat. Mert habár a munkaszerződé­sek alapján a korhatárt elérők részére előre meghatározott nyugdíjbiztosítás a bér elvá­laszthatatlan részét képezi, a szerződésekben feltűnően apró betűkkel feltüntetett eltérések és kifogások többnyire lehetővé teszik a cégtulajdonosoknak, hogy megtagadják a járadék­igénylők követeléseit. így pl. nagyon sok munkás­nak kerüli el a figyelmét, hogy igen sok vállalatnál a legrövi­debb munkamegszakítás miatt (pl. haláleset a családban vagy betegség) elvesztheti járadék - igényét. Ha pedig egy cég tönk remegy vagy egy más vállalat­ba olvad, ez a tény is a nyug­díjak zárolását jelentheti. Ha pedig tekintetbe vesszük, hogy az USA-ban félévenként mint­egy 125 000 céget más vállalat vett át és 1954 és 1967. között évente kb. 14 000 vállalat ment csődbe, elképzelhető, mekkora munkástömegek maradtak és maradnak üzemi nyugdíj nél­kül. Míg a takarékpénztárak és bankok a törvény alapján köte­lesek a bankbetétek biztosításá­ra, ilyen előírás nem vonatko­zik az üzemi nyugdíjalapokra, sőt az alapok kezelésével meg­bízott bizalmiak saját belátásuk szerint spekulálhatnak is a nyugdíjpénzekkel. A washingto­ni képviselőháznal. egyik vizs­gáló bizottsága például megálla­pította, hogy az USA legna­gyobb elektrotechnikai vállala­ta, a General Electric kétmil­liárd dollárt kitevő nyugdíjalap­jából 1,75 milliárdot egy ki­mondottan spekulációs vállalko­zásnak ismert idegenforgalmi tervezetbe invesztált Montana államban. Két évvel ezelőtt, 1971-ben 125 000 munkásnak kellett le­mondania üzemi nyugdíjáról, mivel 3335 nyugdíjalap ment csődbe. Sajnos, a szakszerveze­tek sem kezelik ezt a problé­mát a leglelkiismeretesebben. Az United Mine Workers bá­nyász-szakszervezet 1946-ban tagjai részére kiharco'ta, hogy minden tonna kifejteit szén után 5 cent legyen fizetendő a szakszervezeti nyugdíjpénztár­ba. Most azután e~y szövetségi bírósági tárgyaláson kiderült, hogy a szakszervezeti funkcio­náriusok ebből a nyugdíjalapból 75 millió dollárt kamat néPül egy ban’ ban helyeztek el, amelyben maga ez a szakszer­vezet 74%-kai részesedik. Javits szenátor és demokrata párti kollégája Harrison A. Williams néhány hónappal ez­előtt törvényjavaslatot nyújtot­tak be, amely szerint a dolgo­zók nyugdíjigényei garantálva legyenek, a vállalatokat törvény kötelezze arra, hogy minden dolgozó részére egy minimális b :tosítási díjrészesedéct fizes­senek a nyugdíj énztárakba és ezek az összegek biztosítva le­gyenek. Hopy sikerül-e e törvény szentesítéséhez a szükséges többséget elérni, az nagyon kérdéses. ANYA ÉS LEÁNYA Terry Fillio kilencéve^ko- rában betegedett meg gyer­mekbénulásban. Édesanyja, Maxime Fillio ettől a naptól kezdve együtt tanult leányá­val — az általános iskolá­ban, a gimnáziumban és az egyetemen is. Ü jelentkezett, ha leánya felelni akart, ő ír­ta le a dolgozatot, amit Ter­ry diktált, ő jegyzetelt, ő tolta a táblához lánya járó- székét, ha kellett — min­dent, amihez ép kar és ép láb kell, ő végzett el a leá­nya helyett. Terry Fillio most South Bendben, az In­diánál Állami Egyetemen ki­tüntetéssel kapott diplomát, mint pszichológus. szereléssel. Cím: Sándor józsef, Pleš C. 31, 985 31 Rapovce. Ú-1041 ■ Veszek öreg pénzérméket. Jelige: Cserélek is. Ú-1048 • Eladó Skoda STW 1202 gén. javítás után Bajza, Rra- tislava-Raca, Novohradská 20. G 1065 K A ČSD bratislavai műhelye (oznamovacie a zabezpečovacie dielne), Bazová 2, 1973. szep­tember 1-vel felvesz: — 1 gépkocsivezetőt STW 1202-es furgonhoz, — 1 raktári munkást. Az érdeklődők a személyzeti osztályon jelentkezzenek. 0-142 ■ Eladó családi ház nagy kert­tel, Nové Zámky-i járásban Če­chy községben. A kert haszon­hozama évente 15 000 korona. Vételár megegyezés szerint. Bővebb információt személye­sen vagy írásban nyújtok. Cím: Harcsa Zoltán, Továrenská 2, Nové Zámky. 0-875 ■ Négykerekű kertészeti kls- traktort vásárolnék teljes fel­1973. IX. 9. APRÓHIRDETÉS mwmm B 53 éves legényember házas­ság céljából megismerkedne leánnyal vagy özvegyasszony- nyal. Saját lakásom van és be­szélek magyar nyelven Is. Jel­ige: Hűség. Ü-1045 ÁLľÁS

Next

/
Thumbnails
Contents