Új Szó, 1973. augusztus (26. évfolyam, 181-207. szám)

1973-08-11 / 190. szám, szombat

Pionírok között a táborban A Selmeci-hegység nyúlvá­nyainak szélén, a csörgedező Szince-patak mellett, a horšai pionírtáborban jártunk. Az „If­jú Építész“ pionírtáborban, ahol két boldog, vidám hetet töltöt­tek a Levicei (Lévai) Járás Épí­tőipari Vállalat alkalmazottai­nak gyermekei. A lombok hűvösében barnára sült gyermekek hancúroztak. Akár mindjárt is közéjük siet­tünk volna, de a táborkapunál az éppen soros őrszemek, Nyíró Ildikó és társai igazi őrszemek­hez illő méltósággal, kellő szi­gorúsággal, előbb igazoltattak bennünket. Azután persze sza­bad utat kaptunk, vendégül fo­gadtak bennünket, s egy napot velük töltöttünk. Kevés volt, na­gyon kevés ... de néhány érde­kes pillanatképet megörökítet­tünk a tábor életéből. Jelentéssel kezdődik a nap. Minden rendben van. Kern Gábor* o tábor parancsnoka, aki egyébként „civilben“ a vállalat szaktanin- lézetének nevelője, „átveszi“ a jelentést: Felsorakozott mind a négy raj, mind a 67 pionír. Következik a napi program ismerte­tése: kirándulás, sportmérkőzés, portya az öreg malom irányában, esti tábortűz. A nap jelszava: Igaz barátunk a Szovjetunió. Né honit rövid utasítás következik az őrség szolgálati beosztására vonatkozólag, majd reggeli torna. Közben persze már készül a reg­geli, hisz a tábor 13 jős személyzete tudja jól, hogy a jelentés utáni „Oszolj!“ után mi következik ... Mi is? Ahogy a kétyi Csö­mör Lajos, a hetedikes „lekváretető“ bajnok szokta mondani: A kifogástalan kaja! Az ifjú természetbúvárok köre által rendezett portya mindig ér­dekes. Ha végigmennek a patak mentén, mint a gyűjtögető élet­módot folytató nomádok, mindent összeszednek, s ha valamelyik tisztáson leülnek, következnek a kérdések: Mi ez? Miért zöld ez a kő? Hogyan nevezik ezt a növényt? Danka Marianna, a kör ve­zetője alig győz válaszolni a kérdésekre. Szerencsére nemrégen államvizsgázott, szeptembertől Plavnica községben, mint pályakez­dő, biológia—mezőgazdasági gyakorlat tantárgyakat tanító pe­dagógus működik majd. A válasz tehát mindig szakszerű, érdekes. Ha csendes a tábor, pihennek, olvasgatnak, szundikálnak, társas­játékot játszanak a pionírok. Ilyenkor előkerül a levélpapír és a golyóstoll. Levelet ír haza a két zselízi kislány, Turcsek Mária és Krizsán Ilonka is. Ugyan mit írnak? Ilyesmit: „Nagyon szép itt, nagyon jó. A sátortársak vidámak. Kár, hogy hamar eltelik ez a két hét, s vége a nyárnak. Csókolom az otthoniakat...“ TÖTHPÁL GYULA felvételei U munkahilriilménvek, jö minőségi áru A szlovák cipőgyár fellegvára kétségtelenül a Partizánskei Augusztus 29 Üzem. Az 1938-ban létesült cipőgyár az alapítástól kezdve, de főleg a háború után rohamos fejlődésen ment ke­resztül. Ma már eben a korsze'- rű gépi berendezésekkel felsze­relt üzemben naponta 126 500 pár cipőt gyártanak. A vállalatnak azonban a gé peket gyártó üzem is fontos részlege. Itt készítik a cipőgyár­táshoz szükséges gépeket, pót- alkatrészeket, és a különböző segédeszközöket. Figyelemre méltó, hogy ez a rézleg a vál­lalat ilyen irányú szükségletei­nek 80 százalékát fedezi, azon­kívül terntí.'keinek 50 százalé­kát a világ 30 államába expor­tálja. így nemcsak a Partlzán- skeban gyártott cipők, hanem az itt gyártott gépek is hozzá­járulnak a hatalmas gyár hírne­vének növeléséhez. Ottjártunkkor Michal Mojžiš elvtárs, a műszaki-fejlesztési osztály vezetője számolt be ar­ról, hogy milyen feladatokat kell teljesíteniük ebben az év­ben. Többek között azt is el mondotta, hogy az ötödik öt­éves tervben előirányzott fel­adatok teljesítésének szempont­jából az 1973-as év a vállalat­ban is fontos időszakot jelent. Azért is, mert az elmúlt évi fel­adatokhoz viszonyítva a tervek alapján ebben az évben az áru­termelést 9,6, a munkatermeié kenységet pedig 7,5 százalékkal kell növelni. E feladatok teljesí­téséhez a tervek egyenletes tel­jesítésére v,an szükség. Céljuk, hogy a vásárló közönség ke zébe selejtes darab ne kerül­jön. A partizánskei cipőgyár­ban elsősorban a fogyasztók igényeinek kielégítését tartják szem előtt. A fejlesztési és a modellkészítő osztályon állan­dóan újabb és újabb ötleteket valósítanak meg, természetesen az új divatnak megfelelően. Gondolnak az idősebb korosz­tályra is, így a hagyományos cipők sem maradnak ki a gyár­tási programból. Említettük már, hogy a gyár­ban milyen hatalmas mennyisé­gű cipőt gyártanak naponta. A termelés fokozásánál nagy gon­dot fordítanak a szervezésben és a technológiában rejlő tarta­lékok kihasználására. A komp­lex szocialista racionalizáció és az újítómozgalom segítségé­vel 30 millió koronát és 370 munkaerőt takarítanak meg. A takarékos anyagfelhasználásra hirdetett mozgalom keretében a vállalat dolgozói ebben az évben 18 millió korona megtakarítá­sára vállaltak kötelezettséget. A vállalat számára általában sok gondot okoz a munkaerő utánpótlása és stabilizálása, mi­vel jelentős a munkaerő-ván­dorlás. A cipőgyár 12 000 alkal­mazottjának 67 százaléka nő, az átlagos életkor pedig mind­össze 27 év. A munkaerő-ván­dorlás egyik fő oka az, hogy a közelebbi és távolabbi vidékről ideérkező lányok csak átmeneti időre keresnek itt alkalmazást. A vállalat vezetősége tudatában van ennek, mégis alkalmazza és betanítja az érdeklődőket, mert szükség van minden kéz­re. Ez pedig újabb munkát és további költségeket jelent a vállalatnak. A munkaerők stabilizálásához fokozottabb szociális gondosko­dással járulnak hozzá. Üzemi or­vos, bölcsődék, óvodák, vállalati üdülők állnak a dolgozók ren­delkezésére. A korszerű, jól fel­szerelt leányinternátusban pél­dás rend uralkodik. A kényel­mes körülmények között lakó lányok nem panaszkodhatnak, hacsak a házirendet nem tart­ják kissé szigorúnak. Viszont ezt is meg lehet szokni. Az üzemi konyha jó színvonalára szintén nagy gondot fordítanak, szigorúan ellenőrzik az egész­ségügyi előírások megtartását. Nem utolsó szempont a munka­erő-vándorlás csökkentésénél az sem, hogy az itt letelepedni kívánóknak lakást biztosítanak. A vállalati lakásépítés feladatai ebben az évben is nagyon ma­gasak. Partizánskeban 224, Zla­té Moravceban pedig 32 lakást adnak át a vállalat dolgozói­nak. A műhelyekben a gépek mel­lett jókedvű fiatal lányok és asszonyok dolgoznak. A mun­kacsoportok vezetői általában férfiak. A nők, mint mondják nem szívesen vesznek részt a termelés irányításában, ezt a gondot inkább a férfiakra hagy­ják. Őket még a második mű­szak is várja, a háztartás veze­tésével, a gyermekneveléssel járó gondok. A munkacsopor­tokban jó az összhang éte a munkaszellem. Munkaidő alatt nem sokat beszélgetnek egy­mással, mert a gépek zajától úgysem értenék egymás szavát. Ügyesen kezelik a gépeket, s gyakorlott mozdulatokkal vég­zik a munkafolyamat reájuk eső részé't. Varrják a cipőfelsőré­szeket, ragasztják a talpakat, formálják a cipősarkakat és csomagolják az elkészült árut. Figyelemmel végeznek minden munkát, hogy a megvásárolt áruval mindenki elégedett le­gyen. Végezetül, de nem utolsósor­ban érdemes megjegyezni, hogy a vállalat a valódi bőrből ké­szült cipők mellett a műbőrből készült cipők gyártásával is foglalkozik. A vegyipar segítsé­gével kifejlesztett Barex és a többi műbőr jól megállja a he­lyét a cipőgyártásban, gyártók és a fogyasztók egyaránt el égé déttek az új termékekkel. PÁKOZDI GERTRÜD Hasznosítsunk minden szál takarmányt Se vége, se hossza a tábori élet kedves pillanatainak, bár már készülnek a pionírkarneválra, az utolsó tábortűz műsorára, mert valahol pontot kell tenni, akárcsak a riport végére. Félbe kell hagyni azzal az ígéretes mon^’^al, hogy jövő nyáron fob ■ *sa következik. HAJDÜ ANDRÁS Hazánk déli járásaiban befe ződött már az aratás, ami an­nak a jele, hogy nem sok van már hátra a nyárból, gondolni kell az.őszi vetések előkészíté­sére, a kapások, valamint a si­ló- és a szemes kukorica beta­karítására. Van azonban még egy dolog, amire a vegetációs idő második felében az idén különösen nagy gondot kell fordítani, ez a réti széna má­sodik, s a herefélék harmadik, esetleg negyedik kaszálása. A növénytermesztés eddigi idei eredményeit mérlegelve megállapíthatjuk, hogy az em­lékezetes tavaszi és nyáreleji szárazságot a szálas takarmá­nyok sínylették meg a legjob­ban. Ez pedig nagy veszteség, mert a szarvasmarha-állomá­nyunk létszámának és termelé­kenységének növelését elsősor­ban a jó minőségű szálas ta­karmányra akarjuk alapozni. Erre elsősorban azért van szük­ség, mert a tenyésztés minősé­gi színvonalának növeléséhez a szálas takarmányok, különö­sen a pillangósok adják a leg­olcsóbb és a legkönnyebben hozzáférhető fehérjét. Ezért szükségesnek mutatkozik, hogy a rétek sarjúnövényzetét és a szántóföldi takarmányok továb­bi kaszálásait éppoly figyelme­sen takarítsuk be, ahogy a ga­bonafélék minimális vesztséggel járó aratását végeztük. A júliusban hullott csapadék, amely az aratás menetét sok helyen megzavarta, erős növe­kedésre serkentette a rétek és A kezdeményezés eredménye — Krompachyban a Szlovák Elektrotechnikai Üzemek dol­gozói az év első hat hónapjá­ban terven felül 400 000 korona értékű gyártmányt állítottak elő, miközben 3,2 százalékkal növelték a termelést. A Dolný Kubín-i testvérüzemben is 100 százalékra teljesítették a ter­melési feladatokat. Ehhez hoz­zájárult a dolgozóknak a feb­ruári győzelem 25. évfordulója és a krompachyi üzem megala­pítása 25. évfordulójának tiszte­letére indított kezdeményezés. legelők növényzetét. Máskor is előfordult már, hogy hasonló évjáratban a sarjúszéna jobban fizetett az első kaszálásnál. Fő­leg az ilyen takarmány minő­sége és tápértéke lehet jobb, ha mennyiségben alul is marad az első kaszálásának. Ez szá­mos helyen most is így alakul­hat, s a rétekkel rendelkező gazdaságok szálastakarmány- mérlegüket az év második fe­lében még kiegyenlíthetik. Mint tudjuk, a szálas takar­mányok használati értéke attól függ, hogy mennyi bennük az emészthető tápanyag, a fehérje és a szénhidrátok. A megfelelő időben, tehát a virágzás kezde­tén kaszált szálas takarmány­ban nemcsak több, hanem emészthetőbb tápanyag van, mert ebben a fejlődési időszak­ban a növények tápanyagai a további fejlődésüket biztosító magkezdemények felé vándorol­nak. Természetesen nemcsak a kaszálás ideje, hanem a ter­mény további kezelése is na­gyon befolyásolja a használati értéket. Vigyázni kell, hogy a takarmány értékes alkatrészei, tápanyagai, és azok emészthe­tősége a kaszálástól a feltakar­mányozásig veszendőbe ne men­jenek. A szálastakarmányok begyűj­tésénél többnyire már új mód­szereket alkalmaznak, de ahol hagyományosan végzik ezt a munkát, gyakran előfordul, hogy a boglyák behordásával késlekednek, ami szintén óriá­si kárt okozhat, egyrészt mert a takarmány a boglyákban rosszul erjed, másrészt pedig a boglya alatt a növényzet nem fejlődhet, az értékes növények — főleg a réteken — elpusztul­nak és helyüket a gyomok fog­lalják el. Az ilyen elhanyagolt boglyák rakásánál sok levél és fino­mabb szárrész könnyen letöre­dezik. A behordott szénát is gondosan kell kezelni, s a tűz­veszélyre is vigyázni kell. A szárazon behordott széna fel­melegedve az 50 °C-t sohasem éri el. A tökéletlenül száradt széna azonban kazalba rakva erősen felmelegszik, s ha az ilyen kazal belsejébe levegő jut, az önmagától kigyullad, és ha idejében szét nem rakjuk, a legjobb esetben is elszenesedik. A gondosan kezelt és szárított széna zöldes színű, tápdús és illatos. Sajnos, az első kaszá­lással a tervezettnél kevesebb jó minőségű réti szénát bizto­sítottunk. Azonban jó szerve­zéssel, a begyűjtés alapelveinek pontos megtartásával az idei sarjúszénával még sok hiány pótolható. Ing. agr. KMOSKO LÁSZLÓ K ©r I át! an menn y i ség be n Gáziparunk e hónapban is fo­lyamatosan termel, tehát a fo­gyasztók ebben a hónapban is korlátlan mennyiségben kapnak föld- és világítógázt. A gázipar­ban a nyári időszakot rendsze­rint a termelő- és elosztóberen­dezések fő javítására, karban­tartására használják ki. A vilá­gítógáz feleslegeit Lobodicében egy föld alatti tartályban tá­rolják, ahol az évi tervet már 60,1 százalékkal teljesítették. Lábeben és Hruškyban kísérlet­képpen már hozzáfogtak a föld­gáznak föld alatti tartályokban való tárolásához. Az év első hat hónapjában a villanyáramnak gőzerővel való előállítása terén 98,7 százalék­ra teljesítették a tervet, a vízi erőművekben 79,5 százalékos volt a termelés. A gőzerővel előállított áram termelésekor észlelhető volt a fogyasztók alacsonyabb fokú követelmé­nye, főleg a nagyfogyasztók követelményei, a villanyerőmű­veknél pedig a vízállás kedve­zőtlen helyzete miatt. A Jaslov- ské Bohunice-i első atomerőmű a villanyáram termelési tervét 130,2 százalékra teljesítette, ter­ven felül 29 millió kilowattóra áramot fejlesztett. A csehszlovák villanyáram­rendszer az elmúlt hónapban korlátlanul dolgozott. Várható, hogy a villanyárammal való el­látás is folyamatos lesz. (ČSTK) 1973. VIII. U.

Next

/
Thumbnails
Contents