Új Szó, 1973. augusztus (26. évfolyam, 181-207. szám)

1973-08-11 / 190. szám, szombat

HÉTVÉGI HÍRMAGYARÁZATUNK AMBÍCIÓK ÉS LEHETŐSÉGEK WWoveida iráni miniszterelnök már egy hete a Szovjetunió- MM ban vendégeskedik s e kormányfői látogatásnak nagy teret szentelnek nemcsak a szovjet és az iráni lapok, hanem a világsajtó is. Hoveida látogatásának cél/a közismert: a jó­szomszédság ápolásáról és a két ország gazdasági műszaki együttműködésének folytatásáról, a szovjet segítség program további konkrét megvalósításáról folytat tárgyalásokat. A két ország kapcsolatainak értékelését illetően az iráni sajtó tel­jesen egyetért a szovjet lapok értékelésével: a szovjetország a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mel­lett élésének és hasznos együttműködésének páratlan példáját mutatja a világnak. Iránnak a szovjet gazdasági műszaki együttműködésből származó hasznát konkrét tényekkel, beszé­des számadatokkal bizonyítják. Minden jel arra vall, hogy Te­herán a reálpolitika híve, felismerte a szocialista országokhoz fűződő pozitív kapcsolatok nagy erejét, s kül- és gazdaságpo­litikáját is erre a felismerésre kívánja építeni. Ugyanakkor számos jele van annak, hogy Irán gyors és nagyarányú fejlő­désre, gazdasági megerősödésre törekszik, mert vezető szerepet kíván játszani a Perzsa-öböl térségében. Ez pedig többértelmű­vé tqszi külpolitikai szándékait és törekvéseit. ÚJ szó 1973. VIII. 11. A FORDULAT ÉVEI Irán, azaz a régi Perzsia, Af­ganisztánnal és Törökországgal egyetemben az első ázsiai álla­mok között volt, amelyek elis­merték az új szovjetországot s a pozitív semlegesség szellemé­ben baráti, jószomszédi kapcso­latokat alakítottak ki szocialis­ta szomszédjukkal. Ezek a kapcsolatok — a Szovjetunió és Irán között — később nem voltak olyan gyü­mölcsözők, mivel a jelenlegi uralkodó atyja szorosan együtt­működött a náci Németország­gal. A háború idején Irán azzal vonult be a legújabb történe­lembe, hogy 30 évvel ezelőtt, 1943 novemberében az antifa­siszta koalíció vezető államfér- íiai itt tartották nevezetes te- heráni értekezletüket. Irán — vallási hagyományai­nak megfelelően — az 1352. évet írja. Ez a középkorra em­lékeztet, s az ötvenes években valóban ilyen szellem uralkodott az arisztokrácia és földbirto­kosok Iránjában. A döntő for­dulat 1960 után következett be, amikor megkezdődött a „felül­ről indított reform“. Mohammed Reza Pahlevi sah uralkodói böl­csességére vall, hogy felismer­te, Iránnak meg kell újulnia vagy elpusztul. Célja az elvisel­hetetlen sorsú parasztság föld­höz juttatása és szolid nemze­ti ipar teremtése volt. Reform- törekvései a földbirtokosok el­lenállásába ütköztek, ezért oly­kor szigorú eszközökhöz kellett folyamodni. A reform követke­zetlenségei ellenére is megtette hatását s mintegy hárommillió parasztcsalád jutott földhöz. Megvetették a nemzeti ipar alapjait s ma már egy és há­romnegyed millió főt számlál az iráni munkásosztály, ami szin­tén nem lebecsülendő erő. Irán gazdasági terveit erősen szor­galmazott beruházási politika jellemzi — a jelenlegi ötéves tervben is 32 millió dollárt for­dítanak erre a célra. A sah re­formintézkedései folytán a vál­lalatok nyereségük egyötödét kötelesek elosztani alkalmazot­taik között. Társadalmi téren az írástudatlailság elleni küzde­lem, az egészségvédelem javulá­sa, a nők társadalmi szerepé­nek igazságosabbá tétele terén jelentkeztek a reform pozitív hatásai. DÖNTÖ TÉNYEZŐ A sah iparosítási terveinek megvalósításában döntő szerepe volt a Szovjetunió bőkezű segít­ségének és együttműködésének. A két ország első ilyen értelmű megállapodása 1966-ban szüle­tett meg, majd tavaly október­ben távlatilag megalapozott együttműködési és gazdasági segítségnyújtási egyezményt kö­töttek 15 évre. Érthető a Szovjetunió kidom­borodó szerepe Irán életében, hisz 1100 kilométeres szakaszon van közös határuk s mindkét országnak érdeke a barátság és jószomszédság. Ezt hirdeti a szovjet műszaki segítséggel fel­épült, az idén üzembe helyezett isfahani acélmű első részlege, a tebrizi hőerőmű, az Arax fo­lyón épült és épülő hidrotech­nikai komplexum, a Babkan vi­déki csogarti szénbányák és sok egyéb közös létesítmény. Az is­fahani acélműnek 1975-ig 1,9 millió, 1980-ig pedig már 4 millió tonna évi kapacitással kell dolgoznia. Ugyanekkor az iparban foglalkoztatottak szá­ma megkétszereződik. A tervek megvalósulásáról az 1968-ban létesült, szovjet—iráni állandó gazdasági együttműködési bi­zottság gondoskodik. íme, a jószomszédság ered­ménye. Pedig Irán nyugati „pártfogói“ azt állították, hogy 30 éven belül szó sem lehet va­lamirevaló nemzeti ipar megte­remtéséről. HATALMI VÁGYAK A mai Irán mindenképpen ke­resi helyét a XX. században. Fellendülési törekvéseinek azon­ban kísérőjele a hatalmi politi­ka, amire kedvező alkalom kí­nálkozik most a Perzsa-öböl tér­ségében, miután a közel-keleti helyzet rendezetlensége követ­keztében az olaj világpolitikai kulcskérdés lett. A sah vitat­hatatlan reformtörekvései mel­lett a fegyverkezés híve. Ta­valy például Irán 3 millió dol­lárt költött fegyvervásárlásra és a hadsereg korszerűsítésére, s ez az összeg az idén is 2 és 3 millió dollár között mozog. A sah júliusi amerikai látogatása alkalmával is nagy fegyvervá­sárlási üzletet kötött az ameri­kai monopóliumokkal, nevezete­sen F—14 mintájú szuperszoni­kus harci repülőgépeket vásárol és az F-— 15-ös mintájúak iránt is érdeklődik. A sah szándéka világos: Irán, mint a világ 4. olajhatalma, magához szeretné ragadni a he­gemóniát a Perzsa-öböl térsé­geiben. Ezért megromlott viszo­nya a haladó politikát folytató arab országokkal, vagy azokkal a kis fejedelemségekkel, ame­lyekben felszabadító partizán- háború folyik. (Irán például maga is interveniált a dofari ge­rillák ellen.). Gyanakvással szemléli az afganisztáni válto­zásokat is és kész szövetségre lépni Pakisztánnal, amelynek különféle ellentétei vannak Af­ganisztánnal, viszont Pakisztán Kína-barátsága más orientáció­ra is készteti. Irán olajjal látja el Izraelt, de a sah amerikai látogatása során próbálta rábír­ni a washingtoni kormányt, has­son az izraeli kormányra, hogy békésen rendezzék a viszályt, mert katasztrófához vezetne az arab—izraeli háború kiújulása. BEVÁLT ELVEK SZELLEMÉBEN A teheránl politika említett ellentmondásossága ellenére a sah politikájában biztatóan ér­vényesülnek a szovjet—iráni kapcsolatok lenini elvei. Ennek erejét domborítja ki az iráni sajtó is. A Tehran journal meg­állapítása szerint „a szovjet- iráni barátság és a két ország kapcsolataiban domináló köl­csönös megértés bebizonyította, hogy a különböző társadalmi rendszerű államok nemcsak bé­kében élhetnek, hanem fej­leszthetik kölcsönösen előnyös együttműködésüket is“. Ebben a felfogásban, a békés egymás mellett élés lenini értelmezé­sében Irán hatalmi ambíciók és hegemónia nélkül is a béke fon­tos tényezője lehet Ázsiában, amire lehetősége kínálkozik konkrétan például abban az esetben is, ha elfoglalhatná Ka­nada helyét a vietnami fegy­verszüneti ellenőrző és felügye­lő bizottságban. L. L. Befejeződött a nemzetközösségi csúcsértekezlet ANGELA DAVIS az USA Kom­munista Pártjának tagja eluta­zott Berlinből. A repülőtéren Herman Axen, a Német Szocia­lista Egységpárt KB titkára és Christel Zillmann az FDJ tit­kárnője búcsúztatta. HELSINKIBEN megkezdődött a Nemzetközi Nőszövetség kon­ferenciája. melyen 20 európai ország 170 küldötte vesz részt, köztük a csehszlovák küldött­ség, melyet Gusta FuCiková, a Csehszlovák Nőszövetség elnök­nője vezet. ABBA EBAN. izraeli külügy­miniszter befejezte hivatalos brazíliai látogatását. Brazíliai diplomáciai körökből származó értesülések szerint Abba Eban látogatása semmi újat nem ho­zott. A két ország továbbra is igyekszik jó kapcsolatot fenn­tartani, de Brazília érdeklődik az arab olaj iránt is. JORDÁNIA kérte az arab or­szágok konferenciájának össze­hívását, melyen Szadat elnök és Husszein király is részt vesz. AZ ENSZ gazdasági és szo­ciális tanácsa genfi ülésén jó­váhagyták az ENSZ kelet-ázsiai gazdasági bizottságának meg­alakítását. HIPPOKRATISZ SZAVURASZ. akit a görög hatóságok az egyik ellenállási szervezet ve­zetőjének tartanak, az athéni katonai bíróságon kijelentette, hogy a rendőrség letartóztatá­sa után többször megkínozták. Szavuraszt hat társával együtt azzal vádolják, hogy meg akar­ta dönteni a katonai juntát. SZAUD-ARÁBIA további in­tézkedésekig bezárta az ország területén működő értéktőzsdé­ket. CSOUDRI FAZEL ELAHI, az uralkodó Néppárt jelöltje lett Pakisztán új államelnöke. AZ NDK és a Singapore-i Köztársaság 1973. augusztus 10-i hatállyal diplomáciai kap­csolatra lépett. Az erről ki­adott közlemény hangsúlyozza, hogy a két ország fejleszteni kívánja gazdasági és kulturális kapcsolatait. BELFASTBAN tömegtünteté­sekkel emlékezett meg Észak­írország lakossága a bírósági eljárás nélküli internálások be­vezetésének második évfordu­lójáról. Négyezer ember rész­vételével megtartott tiltakozó gyűlés szónokai kemény sza­vakkal bírálták a katonai erő­re és megtorlásra épülő brit politikát. Megvédik gyáraikat? Párizs — A francia közvéle­mény növekvő rokonszenvvel és szolidaritással figyeli a be- sanconi Lip-óragyár dolgozói­nak üzemük megmentéséért ví­vott szívós harcát. A gyárat ugyanis tulajdonosai eladták egy külföldi vállalatnak és az be akarta szüntetni a termelést a besanconi üzemben. A gyár dolgozói azonban nem törődtek bele, és néhány hónappal ez­előtt saját kezükbe vették az üzem irányítását. Azóta is foly­tatják a termelést és gondos­kodnak a gyártott órák értéke­sítéséről is. A besanconi bíróság elren­delte az üzem zár alá vételét, de a munkások megakadályoz­ták a határozat végrehajtását. Amikor a bíróság képviselője megjelent az üzemben, hogy le­pecsételje a kapukat, a dolgo­zók határozott fellépésének lát­tán le kellett mondania szán­dékáról. A munkások egy része •az éjszakát is az üzemben töl­tötte, hogy megakadályozzon egy esetleges újabb kísérletet az üzem bezárására. A baloldali pártok és a leg­nagyobb szakszervezetek képvi­selői tanácskozásuk végeztével aktív szolidaritásukról biztosí­tották a gyár dolgozóit és be­jelentették, hogy augusztus 21- én Párizsban nagygyűlést ren­deznek a Lip dolgozóinak tá­mogatására. Figyelmeztették a kormányt: ne alkalmazzon erő­szakot a gyár dolgozói ellen, akik munkahelyüket védik, mert az erőszak súlyos követ­kezményekkel járna. A francia munkásosztály szolidáris a Lip gyár dolgozóival és követeli, hogy a konfliktust olyan mó­don oldják meg, ami biztosítja az üzem további működését. Ottawa — A kanadai fővá­rosban véget értek a nemzet- közösségi csúcsértekezlet érde­mi tanácskozásai. Az ülés hiva­talosan egy záróközlemény ki­adásával fejeződött be, amely­nek megszövegezése körül — nyugati hírügynökségek jelen­tései szerint — több nehézség támadt. A nemzetközösségi tag­államok különféle műszaki együttműködési megállapodá­sokat írtak alá. Edward lleath brit miniszter- elnök már hazautazott Ottawá­ból Londonba. A brit kormány­főnek jó néhány kellemetlen percet szereztek »a csúcsérte­kezlet többi részvevői. így pél­dául egy fogadáson Julius Nye- rere tanzániai elnök elítélte Nagy-Britannia tétlenségét Rho­desiával kapcsolatban. Heath a leghatározottabban utasított vissza „minden beavatkozást a brit—rhodesiai kapcsolatokba“. Anglia közös piaci belépésé­vel foglalkozva a nemzetközös­ség és az európai gazdasági kö­zösség összefüggésében Heath kijelentette, hogy nem a belé­pés málasztja szét a nemzet­közösséget, hanem a világke­reskedelem alakulásában beállt változások. Az ottawai tanácskozáson mintegy húsz felszólaló foglal­kozott az Afrika déli részén ki­alakult helyzettel. Rhodesiával kapcsolatban a szónokok több­sége leszögezte: valamilyen formában meg kell teremteni a nemzetközösség jelenlétét eb­ben az országban, hogy bizto­síthassák a Smith-kormány és az afrikai többség képviselői­nek tanácskozásain kidolgozan­dó megállapodás végrehajtását. Többen azt is indítványozták, hogy a nemzetközösség rendel­jen el bojkottot a Dél-afrikai Köztársasággal szemben és ez­zel próbálja jobb belátásra késztetni az afrikai lakosság jogait illetően a pretoriai veze­tőket. Husszein csúcstalálkozót javasol Izrael újra provokál London — A közel-keleti helyzet legújabb fejleményeit taglaló üzenetet intézett Anvar Szadat egyiptomi elnök Edward Heath brit kormányfőhöz. Az egyiptomi államfő üzenetében megköszöni Nagy-Britanniának az ENSZ Biztonsági Tanácsá­nak közel-keleti vitájában tanú­sított magatartását. (Mint em­lékezetes, Nagy-Britannia meg­szavazta azt az el nem kötele­zett országok által benyújtott javaslatot, amely határozottan elítélte Izraelt területhódító po­litikája miatt.) Kairó — Husszein jordániai uralkodó felszólította a közel- keleti konfliktusban érintett arab országok vezetőit, hogy augusztusban tartsanak csúcs- találkozót — közölte az egyip­tomi Al Ahram. A lap szerint Szadat elnök Ammanba küldött külön megbízottja, Hasszán Szabri el-Kholi tárgyalása „po­zitív és a jordániai—egyiptomi kapcsolatok normalizálása szemjjontjából előnyös volt“. A UPI kairói jelentése arról számol be, hogy küszöbön áll Kairó és Amman kapcsolatai­nak helyreállítása. Bejrút — A kétoldalú kap­csolatokról, főként a szíriai—li­banoni határ megnyitásának feltételeiről tanácskozott a szí- riaí—libanoni határ mentén Ab­del Halim Khaddam szíriai és Fuad Naffah libanoni külügy­miniszter. Mint emlékezetes, Szíria május 8»án zárta le liba­noni határát, mivel Libanon hadserege megtámadta a pa­lesztinai menekültek táborait. A tárgyalás befejeztével ki­adott közös közlemény megál­lapítja — mivel nem sikerült valamennyi, kölcsönösen érdek­lődésre számot tartó kérdést megvitatni, a felek elhatároz­ták, hogy augusztus 11-én egy libanoni városban ismét talál­koznak. Bejrút — Izrael az elmúlt na­pokban csapatokat vont össze a libanoni határ mentén Arkuba és Hermon magaslatok között csaknem 120 kilométeres hosz- szúságban. A bejrúti Al Hajat jelentésé­ből kitűnik, hogy az izraeli hadsereg motorizált alakulato­kat koncentrált erre a vidékre, továbbá a Golan-fennsíkra, azaz a Szíriával határos területekre. A libanoni—izraeli határon kialakult helyzetet kommentál­va a Szaut Ál Uruba című lap megállapítja: Tel Aviv az athé­ni repülőtéren elkövetett akciót akarja ürügyül felhasználni a palesztinai mozgalom ellen in­dítandó újabb támadásra. Tel Aviv — Hatodik napja tart az izraeli kereskedelmi flotta dolgozóinak sztrájkja. A konfliktus egyre élesebbé vá­lik, mivel a munkáltatók elbo­csátották 18 hajó legénységét. A kereskedelmi flotta dolgozói­nak szakszervezete erélyesen tiltakozott az önkényes akció ellen. Hétfőre rendkívüli ülés­szakra hívták össze az izraeli képviselőházat a tengerész­sztrájk megvitatására. Az izraeli sajtó olyan értesü­léseket közölt, amelyek szerint a norvég kormány „diszkréten“ Tel Aviv tudomására hozta: szeretné, ha Izrael visszahívná Oslóból Jigal Ejalt, oslói nagy- követségének attaséját. A nor­vég kormány szeretné elkerül­ni, hogy Ejalt „persona non grata“-vá kelljen nyilvánítania. Mint már jelentettük, az izrae­li diplomata belekeveredett ab­ba a gyilkosságba, amelyet iz­raeli ügynökök követtek el Os­lóban a múlt hónapban. (Az ügynökök egy Bucsiki nevű marokkóit gyilkoltak meg.) Peking torpedózza a békés egymás mellett élést Moszkva — „A jelenlegi kí­nai vezetőség a béke ellenségei­vel szövetkezik, azokkal, akik a mát és a holnapot sem tudják elképzelni feszültség és elszi­geteltség nélkül“ — írja a Szovetszkaja Rosszija. A közelmúltban végrehajtott kínai atomrobbantás egyebek között azt is megmutatta, mennyire komoly a hideghábo­rú pekingi felújítása.“ A cikkíró rámutat: a kínai propagandisták mostanában kü­lönösen állhatatosan bizonygat­ják azt a veszélyt, amelyet a szerintük más népek ellen szö­vetségre lépett „két szuperhata­lom“ okoz. „Ez a hamis állítás minden­nél szemléletesebben bizonyít­ja — hangsúlyozza Pavlovszkij —, hogy a pekingi vezetők tel­jesen megfeledkeznek a nemzet­közi politika osztályelveíről, a burzsoá államokkal kötött elv­telen megegyezésük leplezésére törekszenek, és mindenek előtt: leleplezik sajátos hatalmi cél­jaikat“. „A pekingi ideológusok lebe­csülik a béke erőinek nyilván­való és vitathatatlan Európa- győzelmét — folytatja a cikk­író. — Az európai biztonsági értekezletet „bizonytalansági értekezletnek“ nevezik és igye­keznek kételyeket ébreszteni e fontos nemzetközi fórum sikere iránt.“ „Pekingben ellenségesen fo­gadják az ázsiai kontinensen végbemenő pozitív változásokat is — írja végezetül V. Pavlov­szkij. — Élesen támadják a kol­lektív biztonsági rendszer lét­rehozásával kapcsolatos szovjet javaslatot. Pekingből szakadat­lanul áradnak az értelmetlen kijelentések, hogy a szovjet kezdeményezés „Kína-ellenes“ és az a célja, hogy „gyűrűt vonjon Kína köré“. Washington — Az amerikai kongresszus képviselőházának az ázsiai és csendes-óceáni or­szágokkal foglalkozó albizottsá­gában megvitatták az Egyesült Államok Tajvannal kapcsolatos politikáját. A képviselők felszólalásukban rámutattak — azoknak a lé­péseknek, amelyeket az Egye­sült Államok kormánya a Kínai Népköztársasággal való viszony rendezése irányában tett, nem szabad az amerikai—tajvani ka­tonai és politikai kapcsolatok gyengüléséhez vezetniük. Azzal érveltek, íiogy ha Tajvan visz- szatérne Kínához, ez megingat­hatná az Egyesült Államok po­zícióit Ázsiának ebben a körze­tében.

Next

/
Thumbnails
Contents