Új Szó, 1973. augusztus (26. évfolyam, 181-207. szám)
1973-08-11 / 190. szám, szombat
HÉTVÉGI HÍRMAGYARÁZATUNK AMBÍCIÓK ÉS LEHETŐSÉGEK WWoveida iráni miniszterelnök már egy hete a Szovjetunió- MM ban vendégeskedik s e kormányfői látogatásnak nagy teret szentelnek nemcsak a szovjet és az iráni lapok, hanem a világsajtó is. Hoveida látogatásának cél/a közismert: a jószomszédság ápolásáról és a két ország gazdasági műszaki együttműködésének folytatásáról, a szovjet segítség program további konkrét megvalósításáról folytat tárgyalásokat. A két ország kapcsolatainak értékelését illetően az iráni sajtó teljesen egyetért a szovjet lapok értékelésével: a szovjetország a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének és hasznos együttműködésének páratlan példáját mutatja a világnak. Iránnak a szovjet gazdasági műszaki együttműködésből származó hasznát konkrét tényekkel, beszédes számadatokkal bizonyítják. Minden jel arra vall, hogy Teherán a reálpolitika híve, felismerte a szocialista országokhoz fűződő pozitív kapcsolatok nagy erejét, s kül- és gazdaságpolitikáját is erre a felismerésre kívánja építeni. Ugyanakkor számos jele van annak, hogy Irán gyors és nagyarányú fejlődésre, gazdasági megerősödésre törekszik, mert vezető szerepet kíván játszani a Perzsa-öböl térségében. Ez pedig többértelművé tqszi külpolitikai szándékait és törekvéseit. ÚJ szó 1973. VIII. 11. A FORDULAT ÉVEI Irán, azaz a régi Perzsia, Afganisztánnal és Törökországgal egyetemben az első ázsiai államok között volt, amelyek elismerték az új szovjetországot s a pozitív semlegesség szellemében baráti, jószomszédi kapcsolatokat alakítottak ki szocialista szomszédjukkal. Ezek a kapcsolatok — a Szovjetunió és Irán között — később nem voltak olyan gyümölcsözők, mivel a jelenlegi uralkodó atyja szorosan együttműködött a náci Németországgal. A háború idején Irán azzal vonult be a legújabb történelembe, hogy 30 évvel ezelőtt, 1943 novemberében az antifasiszta koalíció vezető államfér- íiai itt tartották nevezetes te- heráni értekezletüket. Irán — vallási hagyományainak megfelelően — az 1352. évet írja. Ez a középkorra emlékeztet, s az ötvenes években valóban ilyen szellem uralkodott az arisztokrácia és földbirtokosok Iránjában. A döntő fordulat 1960 után következett be, amikor megkezdődött a „felülről indított reform“. Mohammed Reza Pahlevi sah uralkodói bölcsességére vall, hogy felismerte, Iránnak meg kell újulnia vagy elpusztul. Célja az elviselhetetlen sorsú parasztság földhöz juttatása és szolid nemzeti ipar teremtése volt. Reform- törekvései a földbirtokosok ellenállásába ütköztek, ezért olykor szigorú eszközökhöz kellett folyamodni. A reform következetlenségei ellenére is megtette hatását s mintegy hárommillió parasztcsalád jutott földhöz. Megvetették a nemzeti ipar alapjait s ma már egy és háromnegyed millió főt számlál az iráni munkásosztály, ami szintén nem lebecsülendő erő. Irán gazdasági terveit erősen szorgalmazott beruházási politika jellemzi — a jelenlegi ötéves tervben is 32 millió dollárt fordítanak erre a célra. A sah reformintézkedései folytán a vállalatok nyereségük egyötödét kötelesek elosztani alkalmazottaik között. Társadalmi téren az írástudatlailság elleni küzdelem, az egészségvédelem javulása, a nők társadalmi szerepének igazságosabbá tétele terén jelentkeztek a reform pozitív hatásai. DÖNTÖ TÉNYEZŐ A sah iparosítási terveinek megvalósításában döntő szerepe volt a Szovjetunió bőkezű segítségének és együttműködésének. A két ország első ilyen értelmű megállapodása 1966-ban született meg, majd tavaly októberben távlatilag megalapozott együttműködési és gazdasági segítségnyújtási egyezményt kötöttek 15 évre. Érthető a Szovjetunió kidomborodó szerepe Irán életében, hisz 1100 kilométeres szakaszon van közös határuk s mindkét országnak érdeke a barátság és jószomszédság. Ezt hirdeti a szovjet műszaki segítséggel felépült, az idén üzembe helyezett isfahani acélmű első részlege, a tebrizi hőerőmű, az Arax folyón épült és épülő hidrotechnikai komplexum, a Babkan vidéki csogarti szénbányák és sok egyéb közös létesítmény. Az isfahani acélműnek 1975-ig 1,9 millió, 1980-ig pedig már 4 millió tonna évi kapacitással kell dolgoznia. Ugyanekkor az iparban foglalkoztatottak száma megkétszereződik. A tervek megvalósulásáról az 1968-ban létesült, szovjet—iráni állandó gazdasági együttműködési bizottság gondoskodik. íme, a jószomszédság eredménye. Pedig Irán nyugati „pártfogói“ azt állították, hogy 30 éven belül szó sem lehet valamirevaló nemzeti ipar megteremtéséről. HATALMI VÁGYAK A mai Irán mindenképpen keresi helyét a XX. században. Fellendülési törekvéseinek azonban kísérőjele a hatalmi politika, amire kedvező alkalom kínálkozik most a Perzsa-öböl térségében, miután a közel-keleti helyzet rendezetlensége következtében az olaj világpolitikai kulcskérdés lett. A sah vitathatatlan reformtörekvései mellett a fegyverkezés híve. Tavaly például Irán 3 millió dollárt költött fegyvervásárlásra és a hadsereg korszerűsítésére, s ez az összeg az idén is 2 és 3 millió dollár között mozog. A sah júliusi amerikai látogatása alkalmával is nagy fegyvervásárlási üzletet kötött az amerikai monopóliumokkal, nevezetesen F—14 mintájú szuperszonikus harci repülőgépeket vásárol és az F-— 15-ös mintájúak iránt is érdeklődik. A sah szándéka világos: Irán, mint a világ 4. olajhatalma, magához szeretné ragadni a hegemóniát a Perzsa-öböl térségeiben. Ezért megromlott viszonya a haladó politikát folytató arab országokkal, vagy azokkal a kis fejedelemségekkel, amelyekben felszabadító partizán- háború folyik. (Irán például maga is interveniált a dofari gerillák ellen.). Gyanakvással szemléli az afganisztáni változásokat is és kész szövetségre lépni Pakisztánnal, amelynek különféle ellentétei vannak Afganisztánnal, viszont Pakisztán Kína-barátsága más orientációra is készteti. Irán olajjal látja el Izraelt, de a sah amerikai látogatása során próbálta rábírni a washingtoni kormányt, hasson az izraeli kormányra, hogy békésen rendezzék a viszályt, mert katasztrófához vezetne az arab—izraeli háború kiújulása. BEVÁLT ELVEK SZELLEMÉBEN A teheránl politika említett ellentmondásossága ellenére a sah politikájában biztatóan érvényesülnek a szovjet—iráni kapcsolatok lenini elvei. Ennek erejét domborítja ki az iráni sajtó is. A Tehran journal megállapítása szerint „a szovjet- iráni barátság és a két ország kapcsolataiban domináló kölcsönös megértés bebizonyította, hogy a különböző társadalmi rendszerű államok nemcsak békében élhetnek, hanem fejleszthetik kölcsönösen előnyös együttműködésüket is“. Ebben a felfogásban, a békés egymás mellett élés lenini értelmezésében Irán hatalmi ambíciók és hegemónia nélkül is a béke fontos tényezője lehet Ázsiában, amire lehetősége kínálkozik konkrétan például abban az esetben is, ha elfoglalhatná Kanada helyét a vietnami fegyverszüneti ellenőrző és felügyelő bizottságban. L. L. Befejeződött a nemzetközösségi csúcsértekezlet ANGELA DAVIS az USA Kommunista Pártjának tagja elutazott Berlinből. A repülőtéren Herman Axen, a Német Szocialista Egységpárt KB titkára és Christel Zillmann az FDJ titkárnője búcsúztatta. HELSINKIBEN megkezdődött a Nemzetközi Nőszövetség konferenciája. melyen 20 európai ország 170 küldötte vesz részt, köztük a csehszlovák küldöttség, melyet Gusta FuCiková, a Csehszlovák Nőszövetség elnöknője vezet. ABBA EBAN. izraeli külügyminiszter befejezte hivatalos brazíliai látogatását. Brazíliai diplomáciai körökből származó értesülések szerint Abba Eban látogatása semmi újat nem hozott. A két ország továbbra is igyekszik jó kapcsolatot fenntartani, de Brazília érdeklődik az arab olaj iránt is. JORDÁNIA kérte az arab országok konferenciájának összehívását, melyen Szadat elnök és Husszein király is részt vesz. AZ ENSZ gazdasági és szociális tanácsa genfi ülésén jóváhagyták az ENSZ kelet-ázsiai gazdasági bizottságának megalakítását. HIPPOKRATISZ SZAVURASZ. akit a görög hatóságok az egyik ellenállási szervezet vezetőjének tartanak, az athéni katonai bíróságon kijelentette, hogy a rendőrség letartóztatása után többször megkínozták. Szavuraszt hat társával együtt azzal vádolják, hogy meg akarta dönteni a katonai juntát. SZAUD-ARÁBIA további intézkedésekig bezárta az ország területén működő értéktőzsdéket. CSOUDRI FAZEL ELAHI, az uralkodó Néppárt jelöltje lett Pakisztán új államelnöke. AZ NDK és a Singapore-i Köztársaság 1973. augusztus 10-i hatállyal diplomáciai kapcsolatra lépett. Az erről kiadott közlemény hangsúlyozza, hogy a két ország fejleszteni kívánja gazdasági és kulturális kapcsolatait. BELFASTBAN tömegtüntetésekkel emlékezett meg Északírország lakossága a bírósági eljárás nélküli internálások bevezetésének második évfordulójáról. Négyezer ember részvételével megtartott tiltakozó gyűlés szónokai kemény szavakkal bírálták a katonai erőre és megtorlásra épülő brit politikát. Megvédik gyáraikat? Párizs — A francia közvélemény növekvő rokonszenvvel és szolidaritással figyeli a be- sanconi Lip-óragyár dolgozóinak üzemük megmentéséért vívott szívós harcát. A gyárat ugyanis tulajdonosai eladták egy külföldi vállalatnak és az be akarta szüntetni a termelést a besanconi üzemben. A gyár dolgozói azonban nem törődtek bele, és néhány hónappal ezelőtt saját kezükbe vették az üzem irányítását. Azóta is folytatják a termelést és gondoskodnak a gyártott órák értékesítéséről is. A besanconi bíróság elrendelte az üzem zár alá vételét, de a munkások megakadályozták a határozat végrehajtását. Amikor a bíróság képviselője megjelent az üzemben, hogy lepecsételje a kapukat, a dolgozók határozott fellépésének láttán le kellett mondania szándékáról. A munkások egy része •az éjszakát is az üzemben töltötte, hogy megakadályozzon egy esetleges újabb kísérletet az üzem bezárására. A baloldali pártok és a legnagyobb szakszervezetek képviselői tanácskozásuk végeztével aktív szolidaritásukról biztosították a gyár dolgozóit és bejelentették, hogy augusztus 21- én Párizsban nagygyűlést rendeznek a Lip dolgozóinak támogatására. Figyelmeztették a kormányt: ne alkalmazzon erőszakot a gyár dolgozói ellen, akik munkahelyüket védik, mert az erőszak súlyos következményekkel járna. A francia munkásosztály szolidáris a Lip gyár dolgozóival és követeli, hogy a konfliktust olyan módon oldják meg, ami biztosítja az üzem további működését. Ottawa — A kanadai fővárosban véget értek a nemzet- közösségi csúcsértekezlet érdemi tanácskozásai. Az ülés hivatalosan egy záróközlemény kiadásával fejeződött be, amelynek megszövegezése körül — nyugati hírügynökségek jelentései szerint — több nehézség támadt. A nemzetközösségi tagállamok különféle műszaki együttműködési megállapodásokat írtak alá. Edward lleath brit miniszter- elnök már hazautazott Ottawából Londonba. A brit kormányfőnek jó néhány kellemetlen percet szereztek »a csúcsértekezlet többi részvevői. így például egy fogadáson Julius Nye- rere tanzániai elnök elítélte Nagy-Britannia tétlenségét Rhodesiával kapcsolatban. Heath a leghatározottabban utasított vissza „minden beavatkozást a brit—rhodesiai kapcsolatokba“. Anglia közös piaci belépésével foglalkozva a nemzetközösség és az európai gazdasági közösség összefüggésében Heath kijelentette, hogy nem a belépés málasztja szét a nemzetközösséget, hanem a világkereskedelem alakulásában beállt változások. Az ottawai tanácskozáson mintegy húsz felszólaló foglalkozott az Afrika déli részén kialakult helyzettel. Rhodesiával kapcsolatban a szónokok többsége leszögezte: valamilyen formában meg kell teremteni a nemzetközösség jelenlétét ebben az országban, hogy biztosíthassák a Smith-kormány és az afrikai többség képviselőinek tanácskozásain kidolgozandó megállapodás végrehajtását. Többen azt is indítványozták, hogy a nemzetközösség rendeljen el bojkottot a Dél-afrikai Köztársasággal szemben és ezzel próbálja jobb belátásra késztetni az afrikai lakosság jogait illetően a pretoriai vezetőket. Husszein csúcstalálkozót javasol Izrael újra provokál London — A közel-keleti helyzet legújabb fejleményeit taglaló üzenetet intézett Anvar Szadat egyiptomi elnök Edward Heath brit kormányfőhöz. Az egyiptomi államfő üzenetében megköszöni Nagy-Britanniának az ENSZ Biztonsági Tanácsának közel-keleti vitájában tanúsított magatartását. (Mint emlékezetes, Nagy-Britannia megszavazta azt az el nem kötelezett országok által benyújtott javaslatot, amely határozottan elítélte Izraelt területhódító politikája miatt.) Kairó — Husszein jordániai uralkodó felszólította a közel- keleti konfliktusban érintett arab országok vezetőit, hogy augusztusban tartsanak csúcs- találkozót — közölte az egyiptomi Al Ahram. A lap szerint Szadat elnök Ammanba küldött külön megbízottja, Hasszán Szabri el-Kholi tárgyalása „pozitív és a jordániai—egyiptomi kapcsolatok normalizálása szemjjontjából előnyös volt“. A UPI kairói jelentése arról számol be, hogy küszöbön áll Kairó és Amman kapcsolatainak helyreállítása. Bejrút — A kétoldalú kapcsolatokról, főként a szíriai—libanoni határ megnyitásának feltételeiről tanácskozott a szí- riaí—libanoni határ mentén Abdel Halim Khaddam szíriai és Fuad Naffah libanoni külügyminiszter. Mint emlékezetes, Szíria május 8»án zárta le libanoni határát, mivel Libanon hadserege megtámadta a palesztinai menekültek táborait. A tárgyalás befejeztével kiadott közös közlemény megállapítja — mivel nem sikerült valamennyi, kölcsönösen érdeklődésre számot tartó kérdést megvitatni, a felek elhatározták, hogy augusztus 11-én egy libanoni városban ismét találkoznak. Bejrút — Izrael az elmúlt napokban csapatokat vont össze a libanoni határ mentén Arkuba és Hermon magaslatok között csaknem 120 kilométeres hosz- szúságban. A bejrúti Al Hajat jelentéséből kitűnik, hogy az izraeli hadsereg motorizált alakulatokat koncentrált erre a vidékre, továbbá a Golan-fennsíkra, azaz a Szíriával határos területekre. A libanoni—izraeli határon kialakult helyzetet kommentálva a Szaut Ál Uruba című lap megállapítja: Tel Aviv az athéni repülőtéren elkövetett akciót akarja ürügyül felhasználni a palesztinai mozgalom ellen indítandó újabb támadásra. Tel Aviv — Hatodik napja tart az izraeli kereskedelmi flotta dolgozóinak sztrájkja. A konfliktus egyre élesebbé válik, mivel a munkáltatók elbocsátották 18 hajó legénységét. A kereskedelmi flotta dolgozóinak szakszervezete erélyesen tiltakozott az önkényes akció ellen. Hétfőre rendkívüli ülésszakra hívták össze az izraeli képviselőházat a tengerészsztrájk megvitatására. Az izraeli sajtó olyan értesüléseket közölt, amelyek szerint a norvég kormány „diszkréten“ Tel Aviv tudomására hozta: szeretné, ha Izrael visszahívná Oslóból Jigal Ejalt, oslói nagy- követségének attaséját. A norvég kormány szeretné elkerülni, hogy Ejalt „persona non grata“-vá kelljen nyilvánítania. Mint már jelentettük, az izraeli diplomata belekeveredett abba a gyilkosságba, amelyet izraeli ügynökök követtek el Oslóban a múlt hónapban. (Az ügynökök egy Bucsiki nevű marokkóit gyilkoltak meg.) Peking torpedózza a békés egymás mellett élést Moszkva — „A jelenlegi kínai vezetőség a béke ellenségeivel szövetkezik, azokkal, akik a mát és a holnapot sem tudják elképzelni feszültség és elszigeteltség nélkül“ — írja a Szovetszkaja Rosszija. A közelmúltban végrehajtott kínai atomrobbantás egyebek között azt is megmutatta, mennyire komoly a hidegháború pekingi felújítása.“ A cikkíró rámutat: a kínai propagandisták mostanában különösen állhatatosan bizonygatják azt a veszélyt, amelyet a szerintük más népek ellen szövetségre lépett „két szuperhatalom“ okoz. „Ez a hamis állítás mindennél szemléletesebben bizonyítja — hangsúlyozza Pavlovszkij —, hogy a pekingi vezetők teljesen megfeledkeznek a nemzetközi politika osztályelveíről, a burzsoá államokkal kötött elvtelen megegyezésük leplezésére törekszenek, és mindenek előtt: leleplezik sajátos hatalmi céljaikat“. „A pekingi ideológusok lebecsülik a béke erőinek nyilvánvaló és vitathatatlan Európa- győzelmét — folytatja a cikkíró. — Az európai biztonsági értekezletet „bizonytalansági értekezletnek“ nevezik és igyekeznek kételyeket ébreszteni e fontos nemzetközi fórum sikere iránt.“ „Pekingben ellenségesen fogadják az ázsiai kontinensen végbemenő pozitív változásokat is — írja végezetül V. Pavlovszkij. — Élesen támadják a kollektív biztonsági rendszer létrehozásával kapcsolatos szovjet javaslatot. Pekingből szakadatlanul áradnak az értelmetlen kijelentések, hogy a szovjet kezdeményezés „Kína-ellenes“ és az a célja, hogy „gyűrűt vonjon Kína köré“. Washington — Az amerikai kongresszus képviselőházának az ázsiai és csendes-óceáni országokkal foglalkozó albizottságában megvitatták az Egyesült Államok Tajvannal kapcsolatos politikáját. A képviselők felszólalásukban rámutattak — azoknak a lépéseknek, amelyeket az Egyesült Államok kormánya a Kínai Népköztársasággal való viszony rendezése irányában tett, nem szabad az amerikai—tajvani katonai és politikai kapcsolatok gyengüléséhez vezetniük. Azzal érveltek, íiogy ha Tajvan visz- szatérne Kínához, ez megingathatná az Egyesült Államok pozícióit Ázsiának ebben a körzetében.
