Új Szó, 1973. augusztus (26. évfolyam, 181-207. szám)
1973-08-10 / 189. szám, péntek
um 1973. VUI. IB. 5 Az opportunista passzivitás ellen, a bolsevik aktivitásért Írtai Vasíl Bif’ak, a CSKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára Lenin a Proletariátus feladatai forradalmunkban című tanulmányában leszögezte, hogy a gyakorlatban csak egyfajta internacionalizmus létezik: a forradalmi mozgalom és a for- radalmj harc fejlődéséért folytatott áldozatkész munka, a harc támogatása kivétel nélkül minden országban. A CSKP hagyományai ezen a területen nagyon gazdagok. Összefonódnak állásfoglalásával amikor a Szovjetunió iránti kapcsolatról, a Dimitrov megmentéséért folytatott harcról a Spanyolországnak nyújtandó fegyveres segítségről, a Németországból menekült antifasiszták megsegítéséről volt szó. Megnyilvánult a szocialista országukkal való együttműködésben. Csehszlovákia támogatta 1956-ban az ellenforradalom ellen harcoló magyar kommunistákat, segített kiküszöbölni azokat a nehézségeket, amelyeket az amerikai imperializmus okozott a kubai forradalomnak. A csehszlovák kommunisták ugyanakkor üdvözölték azt a segítséget, amelyet 1968 augusztusában a CSKP nak nyújtottak a hazai és nemzetközi ellenforradalmi erők elleni harcban. E történelmi tények rövid áttekintése a szocializmus internacionalista jellegét, valamint a mai viszonyok között folytatott osztályharc globális jellegét bizonyítja. A munkásosztály forradalmi fegyvere iA csehszlovákiai viszonyok között a párt bo 1 s e v 1 zá 1 ásának folyamata továbbá abban az állandó törekvésben nyilvánult meg, hogy emeljük a párttagok elméleti és ideológiai színvonalát s megszilárdítsuk az egész párt szervezeti egységét. Csehszlovákia Kommunista Pártjának egyik sajátossága volt mindjárt megalakulásától a tö- megjelleg. Az igazi bolsevik káderek tudatosították bngy „a mennyiség csak akkor lehet döntő ha a tömeget egy tudományosan irányított szervezel vezeti.“ Marx bölcs szavai a proletariátus számára vonatkoztak, de annál inkább vonatkoznak élcsapatára is. Lenin az újtípusú forradalmi párt megalapításánál a tömegjelleggel kapcsolatban leszögezte, hogy a világon egyedül a forradalmi munkásosztály pártja olyan uralkodó párt, amelynek nem célja tagjai számának növelése, hanem csupán a tagság minőségének megjavítása és a párt megtisztítása azoktól, akik csak befurakodtak soraiba. Pártunk alakuló kongresszusán elhangzott ez a figyelmeztetés: „Tudatosítanunk kell, hogy a nagy párt nem lehet abszolút célkitűzés, hanem csak. is a legmagasabb cél, a szocialista társadalmit kiépítésének eszköze“. E figyelmeztetés ellenére pártunknak nein sikerült mindig helyesen szabályoznia létszámát és összetételét. Példaként említhetjük meg, hogy 1948 februárja, a burzsoáziával való döntő összecsapás után tömegesen vették fel a tagokat a pártba. A februári események után rövid idő alatt több mint egymillió új tag lépett a pártba. Az új tagok számának azonban nem felelt meg az ideológiai nevelés iránti gondoskodás színvonala. Lebecsülték a párttagok egy részének politikai és osztályöntudatát és a szervező munkában formalizmus érvényesült. Természetesen a párt vezetősége sok intézkedést hozott a hibák kiküszöbölésére, de döntő fordulat nem állt be. Ha felülvizsgáljuk a párt szociális összetételében 1947—1967- íg végbement változásokat, látjuk, hogy a munkások részaránya húsz év alatt csaknem felére csökkent. Ez a helyzet merő ellentétben állt az iparilag fejlett ország társadalinának összetételével és elsősorban a munkásosztály történelmi vezető szerepének érvényesítésével a fejlett szocialista társadalom építésének időszakában. A szövetkezeti parasztok részaránya sem felelt meg a szocialista falu politikai és gazdasági fejlődése követelményeinek. A párttagoknak csupán 30 százaléka a volt munkás és szövetkezeti paraszt, míg 1948- ban csupán a munkások részaránya a 50 százaléka volt. Közben nem volt szó szándékos szektáns irányzatról, amely korlátozni akarta volna a nem munkás rétegek dolgozóinak felvételét a pártba. Ez minden esetben ellentétben állt volna pártunk történelmi tapasztala, faival, amely a legnehezebb időkben is az értelmiség számos kiváló képviselőjét — újságírókat, kulturális dolgozókat, orvosokat, tudósokat egyesített. Nevüket az egész haladó világ ismeri. Említsük meg például a/, újságíró Július FuCíkot, Zdenek Nejedlý!. Ján Nálepkát. S. K. Neumann és jii*í Wolker költőket. Peter Jilemnický és Frano Kráľ írókat. Pártunk a XIV. kongresszus után a Központi Bizottság egyik első ülésén foglal kozott a tagság összetételének helyes szabályozásával, azzal a céllal, hogy megszilárdítsuk a párt munkásmagvát, emeljük a munkások soraiból kikerülő fiatal tagjelöltek és párttagok arányszámát. Ebben a kérdésben is, úgy mint számos másban például! szolgáltak az SZKP tapasztalatai, a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusának határozatai. A bolsevikok pártjának sohasem szabad megfeledkeznie legfontosabb feladatáról — osztály és proletár jellegének védelméről. Pártunk történelméből több meggyőző bizonyítékot sorolhatunk fel arra vonatkozóan, hogy pártunk hogyan szilárdította szövetségét a munkásosztállyal. Ezt bizonyítják a burzsoá köztársaság idejében folytatott osztályharcok, az elbocsájtások és a bérek csökkentése elleni mozgalom, a munkanélküliek tüntetései, a párt részvétele a sztrájkok szervezésében, a párt és a dolgozók akcióinak egysége a fasiszta megszállás elleni harcban, 1948-ban a februárt események alatt a burzsoázia kísérletei elleni küzdelem, az alapvető termelési eszközök államosításáért folytatott küzdelem stb. A munkásosztály ötven éves történelme alatt csak egyetlen egyszer kezdett elhajolni a párttól. Ez abban a helyzetben következett be, amelyet a CSKP KB 1970 decemberi ülésén elfogadott dokumentum A párt és a társadalom válságos fejlődésének tanulsága így jellemez: „A szocializmus építésének útja nein volt könnyű. Akadályok és nehézségek kísérték. Abban a gyors és bonyolult fejlődésben, amelyen társadalmunk keresztül ment és amely során a párt és a munkásosztály elsajátította az irányítás és uralkodás művészetét, hibák és tragikus tévedések is előfordultak. \ feladatok újszerűségéből és bonyolultságaiból eredő nehézségek mellett a szocialista építést egyes szubjektív hibák is kísérték. Ezek az önelégültségben, a pártélet lenini elveinek következetlen érvényesítésében, a tömegek tapasztalatainak és gyakorlatának nem kielégítő általánosításában, a társadalmi problémák osztályszempontú megközelítésének mellőzésében, a demokratikus centralizmus és a párton belüli demokrácia elvének megsértésében nyilvánultak meg. Az ideológiai és a politikai munka gyengítése következtében tompult a burzsoá ideológia, a kispolgári irányzatok és az ideológiai diverzió elleni harc éle. Ez törvényszerűen azt eredményezte, hogy gyengült a párt és a dolgozó tömegek kapcsolata.“ Átértékelték az értékeket. Egyes csehszlovák „teoretikusok“ úgy kezdtek beszélni a munkásosztály húszéves útjáról mint a „sötétség időszakáról“, sok művészi“ és publicisztikai alkotás úgy jellemezte a munkásosztályt, mint műveletlent, amely nem tudja tovább fej. lesztem a szocializmust, és ebből arra a következtetésre jutottak, hogy vezető szerepét az ,elitnek“ kell átvennie. A munkásosztály nem értette meg azt a politikát, amelynek célja a termelési eszközök társadalmi tulajdonának megszüntetése volt. s amelyet Óta Sík hirde- tet és valósított meg. Nem értette meg azt a külpolitikát, amely aláásta hagyományos őszinte barátságunkat és szövetségünket a Szovjetunióval. A CSKP Központi Bizottságának Miért zárták ki a CSKP- ból Alexander Duböeket című dokumentuma leszögezi!: ,,Az ellenforradalmi tömb rafinált taktikája, amely a munkásosztálynak a párttól való egyre nyilvánvalóbb elhajlásából indult ki, abban csúcsosodott ki. ami a CSKP ötvenéves történelmének közvetlen tragédiáját jelentette. A párt elvesztette befolyását az üzemekben. Ez volt Dubček opportunizmusának legborzalmasabb eredménye.“ 1969 áprilisa után a CSKP új vezetősége által kitűzött egyik alapvető politikai feladat volt ezért a párt és a munkás- osztály szövetségének megszilárdítása, a munkásosztály, és a dolgozók érdekeinek megfeleA munkásosztály bolsevik pártját a legpontosabban úgy jellemezhetjük, mint a forradalmi akciók pártját. Ahhoz, hogy ilyen párttá váljon forradalmi tudományos elmélettel kell rendelkeznie — ez a mar- x izm us—le nini zm us, t o v ábbá szilárd szervezeti struktúrával, helyes taktikával, munkamódszerekkel, magas igényeket kell szabnia a párttagokkal szemben és meg kell tudnia nyerni a tömegeket. V. I. Lenin 70 év előtt éppen az újtípusú párt ilyen tulajdonságaiért folytatott nehéz harcot. Egész életét a proletariátus élcsapata harci képessége biztosításának szentelte. A párt ereje egységében és harci képességében rejlik. Ezt tudatosítják a marxisták—leni. nisták, de ellenségeik is. Ennek bizonyítéka az SZKP 70 éves története. A forradalmi párt felépítésének és tevékenységének alapelvei tudományosak, elméletileg megindokoltak, a gyakorlatban bebizonyították élet- képességüket, de ennek ellenére a párt különböző ellenségei továbbra is támadják őket. Ezeket a történelmi tapasztalatokat bizonyította pártunkban a közelmúltban végbement küzdelem. Csehszlovákiában az ellenséges erők újból támadták a párttagság alapelvét. Lenin hetven évvel ezelőtt kiharcolta a párttagságnak ezt a meghatározását: „párttagnak tekinthető mindenki, aki elfogadja programját, anyagi eszközökkel és valamelyik pártszervezet munkájában való személyes részvételével támogatja a pártot.“ 1968-ban támadták a párttag azon kötelességét, hogy aktívan részt vegyen valamelyik párt- szervezet munkájában. Például olyan javaslatot terjesztettek elő, hogy a párttagokat két csoportra kell osztani: „a politikailag elkötelezett elitre“ és az olyan emberekre „akik a párttagságukkal elsősorban azt akarják kifejezni, hogy rokonszenveznek és egyetértenek a párt politikájával, a kommunista célokkal annak ellenére, hogy nem kívánnak aktív politikai tevékenységet folytatni. Más szavakkal tehát azt követelték, hogy a párt alapszabályzatában az aktív tagság elvét a párt politikájával való passzív egyetértéssel helyettesítsék. A forradalmi munkáspárt tér mészetesen mindig arra törekedett, hogy kiharcolja a tömegek rokonszenvét. A párttagsághoz azonban nem elegendő a rokon- szenv. A párt programjával és alapszabályzatával való egyetértésnek meg kell nyilvánulnia abban, hogy minden tag aktívan tevékenykedik valamelyik pártszervezetben. Lenin nem lő politikai irányvonal megvalósítása. A párt megvált a hajtogató. opportunista elemektől, megtisztította az ideológiai frontot a revizionistáktól, kidolgoz, la a szocializmus további fejlődésének programját, felújította és megszilárdította a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való baráti kapcsolatokat. A CSKP XIV. kongresszusa ennek alapján kitűzhette az alábbi feladatot: az egész munkásosztály megnyerését pártunk politikájának támogatására. Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB főtitkára, a XIV. kongresz- szuson újból kiemelte, hogy a szocialista társadalom építésének forradalmi folyamatában melyik osztály az egyeduralkodó: „Szocialista társadalmunk fejlődésében a vezető erő i>. fejlett munkásosztály... Öntudatával. szervezettségével és forradalmi tapasztalataival, osz- t ál yér deke ivei a szocialista hatalom, a nép forradalmi vívmányainak fő biztosítéka.“ Pártunk tehát XIV. kongresz- szusán szilárdan alátámasztotta a leninizmus alapelveit, megtisztította ők~t a revizionista és opportunista hordaléktól és bát-' ran a kidolgozott program- irányzat megvalósításának útjára lépett. egyszer hangsúlyozta, hogy a pártnak nincs szüksége .papírtagokra“. Pártunk lenini magvának, ugyanúgy mint az orosz bolsevikeknek második kongresszusukon, fel kellett lépniük a párttagság elvelitek „rugalmas“ megfogalmazása ellen. Egyúttal a párton belüli frakció legalizálására vonatkozó javaslatokkal is támadták a párt egységét. „El kell ismerni a kisebbségnek azt a jogát, hogy az egész párt előtt harcoljanak azért, hogy ők váljanak a többséggé.“ A Rudé Právo 1968 nyarán egyik cikkében ilyen követelménnyel lépett fel. Nem tulajdonítottak kellő jelentőséget az Orosz Kommunista Párt X. kongresszusa lenini határozata azon figyelmeztető szavainak, hogy a pártegység és a párt sorainak fel- zárkózottsága különösen szükségszerű akkor, amikor fokozódik az ország kispolgári lakos- s á g á nak inga t a gs á g a. A frakciók megengedhetetlen- sége lenini elvéhez való visz- szatérés volt Központi Bizottságunk egyik további intézkedése. Megemlékezett erről a pártegység időszerű kérdéseiről elfogadott határozat, amelyet a XIV. kongresszus hagyott jóvá. Különböző támadásokat intéztek a demokratikus centralizmus elve és a pártegység ellen. Ezeknek célja a pártépítés termelési-területi elvének megszüntetése. Ez megnyilvánult abban a javaslatban, hogy a párttagok „megválaszthassák alapszervezetüket és ne kelljen betart an iok azt a rendszert, hogy minden párttag aki az üzemben dolgozik automatikusan az üzemi pártszervezet tagjává válik.“ 1968-ban a pártélet egyes alapelvei elleni támadások aláásták a párt egységét elősegítették azt, hogy a szervezeti és politikai fegyelmet ösztönös- séggel és anarchiával helyettesítsék. Az opportunisták aláásták a párt társadalmi vezető szerepét. A pártvezetőség, amelyben akkor túlsúlyba kerültek a jobboldali opportunisták, nem érzett felelősséget a párt összetételéért. A becsületes párttagokat, az igazi marxistákat le- ninistákat 1968 nyarán megfosztották támaszuktól. A reakció elleni harcban aktivitásuk csak az internacionalista segítségnek köszönhetően nyilvánulhatott meg. Az opportunizmus és a revi- zionizmus mindig nagy veszélyt jelent a kommunista Párt számára. Ez a veszély még elmélyül, ha a párt a szocializmus építésének vezető erf je. ha felelős a szocializmus sorsáért nemcsak saját munkásosztálya és országa népe előtt, hanem az egész nemzetközi forradalmi mozgalom, a szocialista világ- rendszer előtt is. A jobboldali opportunizmus pártunk számára továbbra is a fő veszély marad. Ne essttnk önelégültségbe illúziókba, hogy ezt a betegséget „végleg“ leküzdöttük. Ott, ahol következetlenséggel, liberalizmussal, a politikai éberség csökkenésével találkozunk, ahol ellentét alakul ki a szavak és tettek között. ahol a bolsevik pártos bírálatot kispolgári fariezusság- gal helyettesítik alkalom nyílik megismétlődésére. Mozgalmunk tudatosítja „a baloldali opportunizmus“ nagy veszélyét is, amelynek képviselői n maoisták. E két szélsőséget mély egység kapcsolja ösz- sze: a nacionalizmus, a szocia- lizmus-ellenesség és a leniniz* ' mus-el lenesség tala ján talál koz« nak. Az opportunizmus és revizio- nizinus ott keletkezik, ahol mellőzik az osztályszempontot, ahol elvész a forradalmi aktivitás, ahol eltérnek a marxizmus leninizmustól. ahol az önkényesség, a kompromisszumok és a közönyösség szelleme uralkodik. A párt konszolidálása 1969 áprilisa és az 1971-ben megtartott XIV. pártkongresszus közötti időszakban sikeres volt, mert sikerült felújítani Csehszlovákia Kommunista Pártjának bolsevik jellegét. A CSKP XIV. kongresszusa betetőzte az opportunizmus teljes vereségét a pártban és az ellenforradalmi erők teljes vereségét a társadalomban. Amint L. I. Brezsnyev hangsúlyozta jogosan nevezhetjük u szocializmus ellenségei fölött aratott győzelem kongresszusának, a szocializmus győzelme kongresszusának. A párt állandóan pozitív eredményeket ér el annak köszönhetően, hogy következetesen teljesíti a kitűzött feladatokat, hogy Kidolgozta az egész társa, dalom fejlődésének reális programját. amelyet a dolgozók abszolút többsége támogat. Reális tevékenységgel fokozatosan kiküszöböljük azokat a fogyatékosságokat, amelyeknek megoldása az összes erő és eszköt mozg ős í t ását meg kö ve tel i. Saját gazdag tapasztalataink és az egész kommunista mozgalom tapasztalatai alapján az a meggyőződésünk, hogy a munkáspártoknak nevezett pártok tevékenységének állandó kritériuma a szocializmus iránti viszony. Sok párt azt hirdeti, hogy a munkásosztály érdekeit védelmezi. Amennyiben azonban visszautasítják a marxizmus—leninizmus ideológiai alapjait, a bolsevizmus szervezeti és taktikai alapelvc-it és a proletárdiktatúrát, valamint a proletár forradalmat, hazugságról, a dolgozók tömegeinek becsapásáról van szó. Pártunk egész története és az osztály- harcok tanúsága azt bizonyítja, hogy a munkásosztály lenini párt nélkül nem teljesítheti történelmi küldetését. A bolsevizmus az egész világon népszerűsítette a proletár diktatúra gondolatát, először latinból oroszra fordította ezeket a szavakat, majd a világ többi nyelvére is és a szovjet hatalom példáján mutatta meg, hogy a munkásuk és a legszegényebb parasztok sokkal ma- gasabbfokú demokráciát képesek kialakítani, mint a világ előző demokráciái — mondotta Lenin. A bolsevizmus, a marxizmus —leninizmus korszakunk iránytűje és mozgatóereje. (Megjelent az SZKP KB mellett működő Marxizmus—Leninizmus Intézetének .Az SZKP történetének kérdései“ című folyóiratában) Az ösztönössé? ellen — demokratikus centralizmus
