Új Szó, 1973. augusztus (26. évfolyam, 181-207. szám)
1973-08-10 / 189. szám, péntek
A világnézeti nevelés feladatai Orvosi tanácsadó ITTASSÁG ÉS KIJÓZANODÁS Nem véletlen, hogy az utóbbi időben fokozott figyelmet szentelünk a világnézeti nevelés kérdéseinek. 1968—1969 tapasztalatai meggyőzően megmutatták, hogy a szocializmus ellenségei céljaik elérése érdekében az ideológiai nevelés meggyengítésére törekednek. Az eszmék mai harca — a kapitalizmus és a szocializmus harca — és a szocializmus építése — a tudományos-műszaki forradalom viszonyai között megköveteli a világnézeti nevelés fejlesztését. Amint a CSKP KB tavalyi októberi ülése aláhúzta, a világnézeti nevelés előtei'ében ma az alábbi feladat áll: az embert szellemileg leigáző, nyíltan vagy leplezetten a szocializmussal szemben álló ellenséges ideológiák elleni harc, valamint a szocialista tudat kialakítása, megszilárdítása és fejlesztése. Ami a szocializmus számára idegen ideológiákat illeti, a mi viszonyaink között elsősorban az Idealista világnézet, a vallásos világnézetet is beleszámítva, valamint a nacionalizmus, a revizionizmus és a jobboldali opportunizmus ellen kell harcolni, de ugyanakkor kiizdenünk kell a különböző kispolgári csökevények, így az önzés, az individualizmus, a könyörtelenség, a karrierizmus, az élősködés stb. ellen is. A szocialista társadalom öntudata fejlesztése érdekében a munkásosztálynak és a többi dolgozónak következetesen fel kell számolnia szellemi függőségét a régi társadalomtól, és ezért el kell határolnia magát elméleti nézeteitől, életészméi- től, magatartás formáitól, életmódjától. A burzsoá ideológia és a csökevényet elleni harc, valamint a szocialista öntudat kialakítása csak akkor lehet hatékony, ha egy közös elméleti alap, vagyis a tudományos világnézet — a marxizmus—leninizmus — alapján folytatjuk. A marxizmus—leninizmus a munkásosztály történelmi szerepére és feladatára, a társadalom fejlődésének törvény- szerűségeire vonatkozó filozófiai, gazdasági, történelmi és politikai ismeretek elméleti rendszere. „Marx tanításának legfontosabb tétele az, hogy a proletariátusra mint a szocialista társadalom megteremtőjére világtörténeti szerep hárul“ (Lenin művei, 18. kötet, 595. oldal) — írta Lenin. A tudományos világnézet, elsősorban a dialektikus és történelmi materializmus, tudományosan alátámasztott ismereteket nyújt a munkáspártnak és a marxista—leninista pártnak, és lehetővé teszi, hogy nyíltan megfogalmazza a dolgozók felszabadításáért folytatott harc céljait és útját. A marxizmus— lexiinizmus és dialektikus materialista filozófiája, mint a munkásosztály világnézete egyúttal útmutatóul szolgál a szocializmus építésében. Elméleti és módszertani támpontokat nyújt a munkásosztály pártjának az elvhű rugalmas politikai stratégia és taktika kidolgozásához. Megbonthatatlanul összekapcsolódik a forradalmi munkásmozgalommal és a tudománnyal, amely gyors fejlődésével megerősíti a filozófiai materializmust és a materialista dialektikát, s egyre jobban aláássa az idealizmust és a metafizikát. A tudományos világnézet és a forradalmi politika egysége szükséges feltétele a kapitalista kizsákmányolás ellen és a szocialista társadalom felépítéséért folytatott sikeres harcnak. A filozófia és a politika szoros kapcsolata feltételezi, hogy a marxista—leninista világnézet társadalmilag hatékony legyen. A világnézet és a politika kapcsolata a marxizmus— leninizmus hagyományos jellemvonása. Ezzel szemben a revizionis- ták szándékosan meg akarják bontani ezt az egységet. Az ő nyomdokukban haladtak a re- vizionisták nálunk is, amikor az alkotó továbbfejlesztés ürügyén külön akarták választani a filozófiát a munkásosztály politikájától. Amit azonban a marxista filozófia alkotó fejlesztéseként felajánlottak, absztrakt humanista elmélet volt, amely lemondott a történelem materialista értelmezéséről és felújította a társadalom idealista utópista értelmezését. Elméletük a kommunista párt vezető szerepe, valamint a munkásosztály, társadalmunk legnagyobb ereje elleni harchoz vezetett. Az ún. demokratikus szocializmus ideológiája figyelmen kívül hagyta a szocializmus építésének törvényszerűségeit, utat nyitott az ösztönösség felújításához, ami elsősorban a szocialistaellenes, kommunistaellenes ellenforradalmár elemeknek kedvezett, amelyek le akarták téríteni társadalmunkat a szocializmus építésének útjáról. Azt a tézist hirdették, hogy a marxista filozófia csak néhány alkotó szellem ügye lehet, nem pedig a széles tömegeké. Ezzel az állításukkal a revizionisták el akarták szakítani a munkásosztályt a tudományos világnézettől. Különböző burzsoá ideológiák hatását tették lehetővé. Ezek az ideológiák, a társadalom vezető szerepére igényt tartó értelmiségi „elit“ érdekeit szolgálták, valamennyien meggyőződhettünk azonban arról, hova vezetne az olyan „elit“ uralkodása, mint Svitáké. Marx, Engels és Lenin elsősorban a forradalmi munkás- mozgalomból és a szocializmus építéséből adódó problémák megoldásával kapcsolatban fejlesztették tovább a marxizmus —leninizmus gondolatvilágát. A munkásosztály filozófiájának és pártjának elválasztása, illetve szembeállítása mindig a revizionizmus kiindulópontja volt. Csakis a filozófiának és a politikának a kommunista párt által megvalósított egysége szavatolja, hogy a munkásosztály és a többi dolgozó a társadalmi mozgás egyre öntudatosabb szubjektumává váljanak. A marxista—leninista elméletben a munkásosztály és a többi dolgozó először kapott tudományos világnézetet, amely mozgósítja és szervezi úgy, hogy a társadalmi fejlődés objektív törvényszerűségeinek megismerése alapján sorsaiknak tudatos és kezdeményező irányítói legyenek. Az összes előző világnézet, a társadalomra vonatkozó különböző idealista, utópista és vallásos nézetek, függővé tették őt a társadalmi fejlődés ösztünösségé- től. A szocializmusba való átmenettel az ember megszabadult misztikus sorsától, az ösztönösen ható törvényektől. A szocializmusban a társadalmi fejlődést az jellemzi, hogy a fejlődés a dolgozók öntudatos tervszerű cselekedeteinek eredménye. Ezáltal a marxista—leninista párt vezető szerepe, a szocialista állam funkciója és a szocialista öntudat rendkívüli jelentőséget kap. Ez azonban nem jelenti, hogy a szocializmus építése önkényes cselekedet, hogy megbontja a társadalmi törvény- szerűségek objektivitását, amint ezt a különböző anarchisták képzelik. A szocializmus nem csak az objektív törvényszerűségek ösztönösségét szünteti meg, de egyúttal megismeri és kihasználja őket. Mivel a szocializmus csakis a munkásosztály és a többi dolgozó tudományos, tudatos tervszerű tevékenységének eredménye lehet, e társadalom építőinek el kell sajátítaniuk a tudományos nézeteket, ismereteket, a tudományos világnézetet. A szocialista társadalom fejlődésének minden egyes szakaszában fokozódnak az igények a tudatos, egységes és tervszerű cselekedetekkel szemben, valamint a munkásosztály és a többi dolgozó szervezettségével szemben. Ebben nyilvánul meg a szubjektív tényező minőségi változása a szocializmusban. A társadalom átalakítása, a szocializmus építése megköveteli a világnézeti, az erkölcsi erők fejlesztését, a dolgozó tömegek magas fokú öntudatát. Amint a CSKP KB 1972 októberi ülése rámutatott a szocializmus nem építhető magas szintű kultúra, műveltség, társadalmi öntudat nélkül, ugyanígy elképzelhetetlen a gazdaság fejlesztése a tudományos irányítás és a tudományos-műszaki forradalom nélkül. A marxista—leninista világnézet a szocialista társadalom új szellemi alapja, ideális mozgatóereje lett. A dolgozók minél inkább a marxista—leninista filozófia elvei és értékei szerint gondolkodnak és cselekednek, annál jobban megértik a szocializmus történelmi szerepét, fejlődésének távlatait, a szocializmus és a kapitalizmus közötti harc összefüggéseit, a szocializmus annál öntudatosabb és kezdeményezőbb építőivé válnak. Ez a felismerés ösztönzi az ember tevékenységét, új magatartási formákat alakít ki, felszabadítja a magatartás erkölcsi mozgatóerőit. A marxista—leninista világnézet a nem tudományos világnézetektől eltérően nem sajátítható el ösztönösen, nem automatikus következménye a gazdaság fejlődésének, hanem a marxista—leninista művelődés, nevelés céltudatos folyamata a szocialista munka folyamán, a kommunista párt vezetésével. Amint a CSKP KB 1972 októberi plénuma figyelmeztetett, a marxista—leninista szellemben történő világnézeti nevelés nem korlátozható valamilyen oktatói vagy népművelői munkára, megvalósításánál a tömegeknek a szocializmus építésében szerzett politikai tapasztalataiból kell kiindulni. A világnézeti nevelés csak akkor lehet sikeres, ha szorosan összekapcsolódik a szocialista viszonyok elért fejlődési fokával, a társadalmi viszonyokkal, a munka- és az életkörülményekkel, a szocialista demokráciával, az irányításban, a tervezésben és a termelésben való részvétel formájával. A termelés ritmusában tapasztalható fogyatékosságok, a munkaszervezésben előforduló rendellenességek nem leplezhetők az öntudatra való hivatkozással. A munkára vonatkozó marxista—leninista tanításból kiindulva leszögezhetjük, hogy a szabad öntudatos munka, a szocialista viszonyok és a tudományos világnézet győzelmének alapvető eszköze. Amikor Lenin meghatározta a fiatal nemzedék nevelésének programját, kijelentette: „Csak a munkásokkal és a parasztokkal vállvetve végzett munkában vállhatunk valódi kommunistákká.“ (Lenin művei, 31. kötet, 302. oldal.) A világnézeti nevelésben tehát döntő jelentősége van a dolgozók politikai tapasztalatai általánosításának a munka- és az életfolyamatban, azoknak a tapasztalatoknak, amelyek megerősítik és ugyanakkor fejlesztik a politikai, ideológiai és nevelőmunkát. A tömegtájékoztatási eszkö zök, az irodalom és a művészet döntő mértékben hozzájárul a világnézeti neveléshez. Ezeknek köszönhetően terjeszthetjük az egyének tapasztalatait és emelhetjük ezeket tudományos szintre. Fontos szerepet játszik a művészet, amely lehetőségeket rejt magában a szocialista ember érzelmi, erkölcsi oldalának fejlesztésére. A tapasztalatok azt mutatják, a szocialista öntudat fejlesztése attól függ, hogy a tudományos világnézetre való nevelésnél milyen mértékben sikerült összekapcsolni a politikai, a gazdasági, a világnézeti, az erkölcsi és az érzelmi tényezőket. Megmutatkozik, hogy ellentét van a tudat és magatartás között abban az esetben, ha az egyén politikai nézetei nem állnak összhangban erkölcsi nézeteivel, a társadalmi tulajdon és a munka iránti viszonyával. Többek között az ilyen ellentmondások kiküszöbölése is feladata a világnézeti nevelésnek. JAKUB NETOPÍLIK Furcsának tűnhet, hogy rovatunkban ily kérdést is elem- zünk, hiszen a helyes az lenne, ha az autósoktól, a traktorosoktól, minden gépi meghajtású eszközök kezelőjétől teljes önmegtartóztatást követelnénk. A reális életből indulunk ki, ahol gyakran fordul elő, hogy a különben józan életű ember sem áll ellen egy pohár bornak, korsó sörnek, kupica pálinkának. Különösen gyakori eset, hogy ünnepkor, szabadnapon, kocsijavítás ideje alatt hajt fel a sofőr alkoholtartalmú italt, jóhiszeműen azt tartván, hogy közvetlenül utána úgysem ül volánhoz. Megtörténik az is, hogy a gépkocsivezető, aki anyagot fuvaroz a ma- gá népit kezésre, megfeledkezik magáról s elfogadja a harapnivalóhoz az alkoholtartalmú frissítőt, s ráeszmélve azt hiszi, hogy ha majd az erdőben leáll s alszik egy órácskát, a szesz kipárolog a véréből... A vérben az anyagcsere folyamata, pl. a szénhidrátok oxidációja során mindig kimutatható bizonyos alkoholmeny- nyiség. Ittas állapotról csak akkor beszélhetünk, ha a vér alkoholszintje V2 — 1 ezrelék (0,5—1 ezrelékre) emelkedik. Itt azonban meg kell jegyeznünk, hogy egyeseknél ennél kisebb alkoholos befolyásoltság Is egyensúlyzavart okoz és csökkenti a felfogóképességet. A szeszhalást hiába akarnánk semlegesíteni vagy kiiktatni. Sokan azt hiszik, hogy a feketekávé kijózanít. Mások különféle izgatószerekhez folyamodnak, hogy erőre kapjanak. Vannak, akik helyesen tudják, hogy az alkoholnak a szervezetben el kell égnie és különféle tablettákkal szeretnék siettetni ezt a folyamatot. Bizonyos élelmicikkek, pl. hagyma, fokhagyma, mentolos cukorka, citromlé stb. csodahatásáról is hallhatunk néha, egyesek külföldi szerekről is tudni vélnek, melyek állítólag nemcsak a szeszhatást likvidálják, hanem a lélegzetben és a vérben sem lehet használatuk után kimutatni az alkoholt. Mindez persze alaptalan mese. Az alkohol a lassan felhasználódó anyagok közé tartozik, Szlovákia fővárosa nagymúltú történelemmel és gazdag kulturális hagyománnyal rendelkezik. Kultúrája magán viseli az évszázadokon keresztül itt élő és ide telepedert vegyes nemzetiségű lakosság bonyolult fejlődésének jegyeit. Bratislavához 1947-ben hét, 71-ben hat községet csatoltak, úgyhogy városunknak ma 306 000 lakosa van. Ennek a tizenhárom községnek a lépművészete eredeti etikai ösz- szetételéből következően is változatos és sajátos. A Városi Múzeum az összegyűjtött anyagból vonzóan szemléletes kiállítást rendezett. A falvak fekvését, építkezéseit mutató fényképfelvételek kulisz- szaszerűen keretezik a bemutatott tárgyakat. A szlovák és a német lakosságú szőlőtermelő Rača alkalmazkodott a városi életformához. Ezzel szemben Vajnory soká megtartotta mező- és szőlőgazdasági jellegét. A legeredetibb, leggazdagabb népművészettel rendelkezik és máig is sok hagyomány őrzője. Ezt bizonyítják a „tiszta szoba“ falán a kedvesen tarka színű és témájú üvegfestések. Záhorská Bystrica, Lamač, Dúbravka, Devinská Nová l/es és Devín a mohácsi vész után létesített települések, melyek a török ellen szolgáltak vedel - miil. Devínben a németeken kívül horvátok is éltek, akik nyelvben és népi kultúrában összeolvadlak a szlovákokkal. Erdő- és mezőgazdasággal, állattenyésztéssel, fuvarozással foglalkoztak. Az utolsó században népművészetük tisztán szlovák jellegű. Apró ablakos házaik bútorait színesre mázolták, koszorú-, virág- és szívmotívumokkal díszítették, t'erdis Kostka néhány üde formálású, kerámia-csoportja idézi a sző- lóskertekben folyó munkát. Cserépedények, az ügyes ételhor10—12 órába is telik, amíg kiég és távozik az ittas ember szervezetéből. Több ital vagy nagyobb szesztartalom arányosan hosszabb józanodási időt jelent. Bizonyos gyógyszerek, pl. altató használata szeszes itallal, akár egy korsó sörrel egy időben még inkább késlelteti a kijózanodást. Tekintve, hogy a szervezet nem gép és az emberek egészségi állapota, teherbírása is egyénenként el* térő, nem lehet szabványszerűen meghatározni az elfogyasztott ital mennyiségéből és szesztartalmából, az ittasság fokából a kijózanodás idejét. Régebben közzétett vizsgálatok alapján mégis megkísérelhetjük a tanácsadást: Az ittassághoz, ill. a vér alkoholszintjének 0,5 ezrelékre emelkedéséhez 50 g alkoholt „kell“ fogyasztani. Fél liter 7 fokos sör vagy negyed liter 12 fokos sör 10 g alkoholt tartalmaz, akárcsak 1 dl közepes erősségű bor vagy egy kupica rum, amitől a vér alkoholszintje 0,3 ezrelékre emelkedik és 1 órára van szükség, hogy a szervezet újra alkoholmentesnek legyen tekinthető. A törvénybe ütköző 0,5 ezrelékhez sem kell sok, megteszi pl. 1 és Vi liter 12 fokos sör, vagy V2 liter bor, esetleg 1 dl pálinka; ilyen esetben 5—6 óra szükséges, hogy a vér megtisztuljon az alkoholtól. Aki pl. mulatságon megiszik 5 korsó 12 fokos sört, vagy egy liter bort, esetleg 5 deci rumot vagy más pálinkát fogyaszt, és csak éjféltájt hagyja abba az ivást, nemigen ülhet másnap reggel, a munkaidő kezdetén kormánykerékhez. Hiszen az elfogyasztott ital 1,5 ezrelékre emelte vérében az alkoholszintet, s a szeszhatás megszűnéséhez, az alkoholpróba kiállásához ki kell várnia a '10—12 órát. A legokosabb, ha ezt az időt alvással tölti. Vezetés előtt s közben tilos mindennemű alkoholos ital fogyasztása. Családi ünnepségen, vendégségben vagy más poharazgatásnál tartsuk szem előtt, hogy a ma elfogyasztott alkohol még holnap is okozhat balesetet. Dr. SZÁNTŰ GYÖRGY dók, a bögre, a bütykös, a szív alakú kalácssütő csupa cél* szeraű csinos darab. Devínben él és dolgozik az ország egyetlen naív fafaragó szobrásznője, Mária Zilavá. Figurái, domborművei, a totemszerű alakzatok spontán, egyéni leleménnyel formáltak. Férje, Anton groteszk maszkjai részben színezettek. Lamaőon készült a nagy farsangi álarc, a tarka, Ijesztően vad bikafej. Petržalka, Rusovce, a magyar, illetve az osztrák határmentí falvak talán a történelem változatosan fúvó szele miatt nem őriztek meg semmit a múltból. Čuňovo szlovák és horvát lakosságának mába érő anyagi kultúrája és szokásai a legjelleg zetesebbek. Jarovcei eredetűek a pompás lakodalmi kalács, a sötét színű, formás csobolyók, sárga-barna pettyes mázas korsók s egy ezüstgombos fekete ünneplő kabát, még sok színes rózsamintás selyem- és kasmírkendő, lobogós férfigatyák és borjúszájú ingek. Biskupice (Püspöki) és Vrakuňa (Verek- nye) a termékeny csallóközi tájon fekszik, zömbe magyar lakossága földműveléssel és halászattal foglalkozik. Vannak még nádfedeles házaik, de akad néhány szép parasztbarokk homlokzatú épület is, melyekben faragott hátú, szalmafonatú ülő- kéjű székek, padok, színes bütykösök, tarka cserépedények emlékeztetnek a múltra. Végül Klement Gottwaldot idézem: „Minden érték megteremtője a nép.“ Ebből a történelmi örökségből, a nép szín- és formaérzékéből, szorgalmából született művészetből fejleszti tovább a Népművésze#! Termelési Központ (Uíov) a mai mindennapig életünket, környezetünket meg szépítő népi Iparművészet. A tárlat ebből is ízelítőt ad látogatóinak. BÁRKÁNY JENONÉ Nagy-Bratislava népművészete A Városi Múzeum tárlata
