Új Szó, 1973. augusztus (26. évfolyam, 181-207. szám)

1973-08-08 / 187. szám, szerda

Eredményesen kamatoztatták a szovjet búzafajták tulajdonságait Dél-Szlovákra mezőgazda' sági üzemei sikeresen befe­lezték az idei gabonabeta­karítást. A nagy nyári mun­kák elvégzésének és a ter­mésátlagok kedvező alakulá­sának örömére falvainkon most tartják az új kenyér­hagyományos ünnepét. Eze­ken a tartalmilag is gazdag megnyilvánulásokon felmé­rik az elért eredményeket és hálával adóznak azoknak, akik a szép termést fárad­ságot nem ismerő munkájuk­kal a magtárakba juttatták. RAJTUK AZ ORSZÁG SZEME Az aratóünnepélyek barátsá gos légkörében sok szó ősik a Dunajská Streda-i (Dunaszerda- hely) járás páratlan eredmé­nyeiről, ahol búzából átlago­san 50,4 mázsás hozamot taka­rították be hektáronként. Štrou­gal miniszterelnök, a CSKP KB nevezetes áprilisi ülésén már tavaly megdicsérte és úttörő munkájukért országos méretben is kiemelte a dunaszerdahelyi járás földműveseit, akik egy év tized óta egyre szebb eredmé­nyek elérésével vonják maguk­ra a figyelmet a gabonatermesz­tés fejlesztésére indított párt­program teljesítésében. Öllé Gyula elvtárs járási párt fiikár tájékoztatásából kiderült, hogy a kezdeti sikertelenségek nem szegték a mezőgazdasági szakemberek termelési kedvét. Addig kísérleteztek a nagy ho­zamú szovjet bűzafajták meg­honosításával, míg csak rá nem jöttek az Auróra, Kaukaz, Jubi- fejnaja 50-es fajták aklimatizá- J'ásának titkaira. — A fáradhatatlan, kitartó munkának és tudományos in­tézményeinknek köszönhetjük — hangsúlyozta, —, hogy az említett búzafajták jó természe­ti adottságokra találtak a csal­lóközi tájon s ezzel megnyílt előttük az út a széles körű ter­mesztéshez. Az idei aratás ered­ményei annál értékesebbek, hogy négy szövetkezetünk hoza­mai jóval felülmúlják a 60 má­zsás átlagokat, 18 szövetkezet­ben 50—60 mázsa közölt alakult a hektárhozam s mindösze a felső-csallóközi kavicsos talajo­kon termelő gazdaságok egyné­hány üzemegységében maradt várakozáson alul. PSIL1ZKÜZ BIZONYÍTOTT A pártprogram teljesítésében a járás területén a legszebb eredményeket kétségkívül Csi- lizköz szövetkezetei érték el. Medveďov (Medve), Klúčovce (Kulcsod), Balon (Balony) után talán a radványiak azok, akik elért csúcshozamok agrotechni­kájáról váltottunk szót Csonka Ernő efsz-elnökkel, tömör mon­datokban foglalta össze monda­nivalóját: — Mi sem számítottunk ilyen termésre, őszintén mondom, igen meglepett az eredmény. Ezt elsősorban annak köszön­hetjük, hogy megfogadtuk Spal- don akadémikus tanácsait, aki a nagy hozamú szovjet búzafaj­ták termesztéséről több előadást tartott a mezőgazdasági üzemek vezetői számára. A legnagyobb súlyt a talajelőkészítésre, a táp­erő fokozására és a vetés határ­idejének betartására fektettük. Tiszta hatóanyagban számítva Nagy László, a Kulcsodi Efsz agronómusa egyik megbízható úttörője a járás gabonatermesz­tése fellendítésének 400 kg műtrágyát szórtunk el hektáronként. A 64,7 mázsás termést, sőt ennél még többet is azokon a táblákon értünk el, ahol a magot szeptember 20-a táján a földbe tettük. A későb­bi vetéseink — a kukorica le- takarítása után — Aurórából és Kaukazból csak ötven mázsa körüli termést nyújtottak. Kulacs László gépesítő szin­tén örül az eredménynek és a siker főrészeseiként a traktoro­sok nevét említi, akik a talaj­munkák jó minőségű elvégzésé­nél az utolsó betűig betartották az utasításokat és az agrotech­nikai irányelveket. A minap, amikor az efsz-ben eszmecserét folytattunk a szak­vezetőkkel, a határban már a vetőszántást végezték, szórták a műtrágyákat és tömörítették a talajt, hogy megfelelő mag­ágyat biztosítsanak az Auróra, a Jubilejnája-50-es és a Kau­kaz szovjet búzafajtáknak. Kulacs László gépesítő és Csonka Ernő efsz-elnök pártos hozzá­állása gyümőlcsöztette a Medvei Efsz országos eredményeit búzából 57,7, árpából viszont „csak“ 50,9 mázsát értek el hek­táronként. Mindenesetre ezek a hozamok is jóval túllépik a já­rási átlagot, amiért dicséret il leti a tagság szorgalmát és az efsz-ek szakvezetését. Nézzünk át azonban a Duna mentén gazdálkodó Medveďo- vo-i (Medve) szövetkezetbe, ahol a búza 64,7-et, az árpa 56,4 mázsát fizetett hektáronként és ezzel első helyre küzdötte fel magát nemcsak a járásban, ha­llem az országos ranglétrán is. Amikor a búzatermesztésben TOVÁBBRA IS AZ ÉLVONALBAN Kulcsod alig néhány kilomé­terre fekszik Medvétől, s a két szomszédos szövetkezet tagsá­ga jó barátságban él egymással. Az sem keseríti el őket, hogy a medveiek ez idén túlszárnyal­ták gabonatermesztési eredmé­nyeiket. Náluk az Auróra, a Kaukaz és a Libelulla búzafaj­ta átlagosan 62 mázsás termés­sel hálálta meg a szövetkezeti tagok igyekezetét, s a K—464- es fajtának köszönhetően az ár­pájuk 59 mázsás hozamot biz­tosított. A gabonatermesztésben a szövetkezet továbbra is az él vonalban maradt. No, de. erről halljuk Nagy László agronómus véleményét: — Őszintén mondom, mi va­lamennyien együtt örülünk szomszédaink kiváló erednie nyeinek. A mi szövetkezetünk terméshozamainak fejlődésében az 1968-as esztendő jelentette a fordulatot. Hektárhozamaink ötéves átlaga — nem számítóm bele az 1973-as esztendőt — 56 mázsát mutat, ezt a búzatermést az idei gabonabetakarításban hat mázsával toldottuk meg hektáronként. Nagy elvlárs szinte átszelle­mült, ahogy az Auróra és a Kaukaz búzafajták kivételes tu­lajdonságairól beszélt. Bár az 1972—73-as gazdasági év idő­járása nagyon kedvezőtlenül ha tott a gabonák fejlődésére, az említett fajták kiállták a pró­bát. Termőképességük kiváló s az idén a 62 mázsás átlaghozam nem a legfelső határa teljesít­ményüknek. Mindamellett a lisztharmatnak és az időjárás szeszélyeinek is jól ellenállnak, ami biztonságot nyújt a terme­lésükre vállalkozó mezőgazda­sági üzemeknek. A JÚ TERMÉSRŐL AZ EMBEREK DÖNTENEK Csak néhány példát ragad­tunk ki a dunaszerdahelyi járás mezőgazdasági üzemeinek tö­rekvéséből, amelyek végső fo­kon azt is igazolják, hogy a biológiai szempontból legbevál- tabb gabonafajták is csak ak­kor nyújtják a lehető legna­gyobb hozamokat, ha a fajtaki- választáshoz a korszerű agro­technika elemei, a tudományos megalapozottsággal elvégzett talajelőkészítés, a talajerő fo­kozása és a gépi betakarítás fo­lyamatos munkáinak megszer­vezése is párosul. Ezek azok a tényezők, melyek országos si­kerre, a nagy hozamú szovjet búzafajták további megbecsü­lésére serkentették Csallóköz igyekvő földműveseit. SZOMBATH AMBRUS A mester A Žiar nad Hronom-i SZNF iizttit) rövidesen inegünnepli fennállásá­nak 20. évfordulóját. Ez a jubi­leum az iizein számos dolgozójá­nak is évfordulója lesz. Több mint húsz éve dolgozik az üzemben BÚJNA ISTVÁN mester is. Részt vett az iizein építésében, később kohász lett. — EzerkilencszázötvenkKltőbeii Magyarországra küldtek bennün­ket iskolázásra — emlékezik Búj­na István, -i- Mint jól felkészített kohászok érkeztünk vissza. Ke mencéink azonban akkor még nem voltak, de augusztusra azok is el­készültek. Magyarországi és szov- jetunióbeli szakemberek is segí­tettek felépíteni üzemünket. Bújna István kohászból csoport­vezető, majd míiszakmestes' lett. Közben a pártba is belépett. — Mivel mindig a marxizmus— leninizmus talaján álltam, a leg­nehezebb az 19B8 as és lSl>9-es esztendő volt számomra. Akkor többen cl akarták velünk hitetni, hogy az elmúlt húsz év nem ho­zott semmit a társadalomnak. Mintha mindazt, amit addig épí­tettünk, s a mi üzemünket is nem a szocializmusnak köszönhetnénk. Igazunkról meg kellett győznünk az embereket. Meggyőződése, pártossága inun- kaeredinényeibeu is meglátszik. Az általa vezetett műszak az élen jár a termelésben. DUŠAN KLEIMAN SZEDIK AZ ŐSZIBARACKOT A Gbelcei (Köbölkút) Februári Győzelem Efsz-ben megérett az őszibarack. A 25 hektáros őszi- barackosban először az Arany­csillag és a Bársonypír, majd a Fertília Morettini fajta érett meg. Jelenleg Varga József fő- kertész irányításával a Red Ha­ven fajtát szedik. Később kerül sor a Faier Haven, a Halbertu Giant és a Lesedling fajták sze­désére, mert ezek fokozatosan, szeptember végéig érnek. A hatéves ültetvényen 25 vagon termés mutatkozik, így a veze­tőség csupán őszibarackból 1,2 millió korona bevételre számít. A nagy mennyiségű gyümölcs osztályozását egy külön erre a célra épített épületben 28 dol­gozó végzi. ifj. Kovács Ferenc A Bratislava—» Malacky közti müútszakasz építésén többek között részt vesz a szovjet főiis- kolások egy tíz­tagú csoportja. Felvételünkön q leningrádi fia­talok szorgos munka közben (J. Lofaj - ČSTK felv.J Lendület, frissüség, aktivitás Ez a három fogalom csaknem teljesen összefonódott egy ne­gyedikkel, mégpedig a fiatal­sággal. Mégis e három tulajdon­ság kevés fiatalban található meg így együtt, vagy ha meg is található, a kényelem „ha­muja“ alatt szunnyadozik. Ezért kápráztatott el, ragadott magá­val és késztetett írásra az a fiatal nő, akivel a Nitrai Ma­gasépítő Vállalat Nové Zámky-i (érsekújvári) Építő-szerelő Üze­mében találkoztam. Filigrán termet, rövid barna haj keretezte arc — ez Veroni­ka Rafayová, az üzem műszaki osztályának egyik részlegveze­tője. Szakterületéhez a vízveze­ték-, radiátor- és gázszerelők, valamint a festők tartoznak. Amikor az ember egy kicsit közelebbről is megismeri, már nem csodálkozik azon, hogv nem éppen a „legnőiesebb“ fog­lalkozást választotta élethivatá­sul. Ebben ö is igazat adott ne­kem, sőt mosolyogva hozzáfűz­te, hogy a szülei sem voltak el­ragadtatva, amikor a Nitrai Épí­tészeti Szakközépiskolába je­lentkezett. — Engem azonban mindig vonzott ez a szakma, én mindig olyan technikai típus voltam — mondja. S ez talán egy kicsit családi vonás, mert édesapám is dolgozott az építő­iparban, igaz, hogy „hűtlen lett“ hozzá. Nekem akadt a család­ban egy követőm, a húgom, aki szintén építész.“ 1965 óta dolgozik a magas­építő vállalatnál. Három éve van a vállalat érsekújvári üzeménél. Azóta naponta Nitráról utazik munkahelyére. Vállalati autó­busz jár értük, de így is hajnal­ban kel és késő délután ér ha­za, sőt a délutánból nemegy­szer este lesz. Elmondta, hogy mi mindent csinál a munkáján kívül, hányféle funkciója van, — szinte hihetetlen. Hol veszi mindehhez az erőt — volt az első gondolatom. S ha leírom mindazt, amit elmondott, az önöké is az lesz. 1970-ben megalakította és vezette a SZISZ üzemi szerveze­tét. Az elnöki stafétabotot azó­ta már továbbadta. Nem azért, mert kinőtt a SZISZ-ből, hisz még fiatal, hanem azért, mert más szervezési területre lépett. Most az üzem szakszervezeté» nek aielnöke, s a szakszervezet ideológiai bizottságának elnöke, S ez a két funkció is éppen elég munkát és szabadidőt kíván. Az ideológiai bizottság feladata a szakszervezeti tagok és funkció náriusok politikai továbbképző sének megszervezése, a taggyű* lések, üzemi konferenciák elő» készítése; továbbá vezeti a? üzem tervteljesítését hónapról* hónapra pontosan kimutató táb­lázatot is. Ezenkívül Veronika vállalta a szakszervezeti üdü­lések megszervezését és lebo* Veronika Raffaiová nyolitását is. Most éppen egy ötnapos kirándulást szervez az NDK-ba — Berlin, Lipcse, Drez­da útvonallal. Nemegyszer, mint például a következő két héten, még a va­sárnapja sem szabad. Mint a szakszervezeti tanács tagja Ru­žomberok mellé, majd az olo- moucí járásba utazik pionírtá- borokat ellenőrizni. A fiataloktól sem szakadt el teljesen. Tagja a fiatalok szlo­vákiai tanácsának, s ha a SZISZ szervezet véleményét vagy se­gítségét kérik, mindig készség­gel segít. Szabadidejében, ha itt-ott akad egy kevés, legszívesebben kézimunkázik, köt, saját maga varrja a ruháit. Szeret olvasni, színházba járni. Lendülete, fris- sesége, aktivitása példamutató, követésre méltó. FLORIAN MARTA Emléktárgyak Franciaországból Elfogult emberek még mindig vannak köztünk, akik a nyuga­ti társadalomban az aranybor­jút látják. És ennek az arany­borjúnak a bámulata szinte el­tompítja ítélőképességüket — nem veszik észre szocialista si­kereinket. Az ilyen emberek szinte ajnározva beszélnek a Nyugat életszínvonaláról, köz­ben észre sem veszik, hogy tömjénezésük teljesen felesle­ges már. A közelmúltban olyan eset szemtanúja voltam, amely való­ban hűen illusztrálja ezt a tényt, és ez adta az indítékot e sorok megírására. Ismerőseim levelet kaptak franciaországi rokonaiktól. Azt írták a levél­ben, hogy a nyár folyamán meglátogatják őket, s mivel nem illik üres kézzel beállítani a ro­konsághoz, megkérdezték, mire van szükségük. A család össze­ült és megvitatta, mit is kér­jenek a francia rokonoktól. Ahogy így gondolkoztak, semmi sem jutott az eszükbe, amire szükségük lett volna, ami ná­lunk nem lenne kapható. Vé­gül is a készséges rokonoknak azt írták, hogy ha már vala­mit hozni akarnak, akkor hoz­zanak valamilyen emléktárgya­kat!.. „.Tudod“ — indokolta meg ezt a választ a barátom —, „amikor 1965-ben első ízben jöttek hozzánk, akkor azt ír­tuk, hogy hozzanak nylon in­geket, műszálas pulóvereket. Ma már azonban mindezt nálunk is megkaphatjuk. Minek cipel­jék olyan messziről azt, ami itt is van ...“ Igaza van. Ha ugyanis az ember bejárja az üzleteket és jól körülnéz, mindenféle árut láthat gazdag választékban, jó minőségben. Élelmiszert, lábbe­lit, ruhát és mindent bőven. Az ember már a Tuzex-utalványo- kért sem vásárol csodákat. De ez még nem minden. A párt­ós az állami szervek határoza­tai alapján életszínvonalunk szüntelenül emelkedik. Életszín­vonalunk a Nyugatot már el is érte, sőt néhány vonatkozás­ban — főleg a szociális vívmá­nyok terén — meg is előzte. A tőkésállamok csodálói feltehet­nék ugyancsak azt a kérdést, amelyet barátom is feltett — Mire is lenne szükségünk, ami nálunk nem kapható? És bősz- szas fontolgatás után ők is rá­jönnének az igazságra. —d— 1973. VIII. ö. 4

Next

/
Thumbnails
Contents