Új Szó, 1973. augusztus (26. évfolyam, 181-207. szám)

1973-08-08 / 187. szám, szerda

IPOLY MENTI ÖSSZEFOGÁS Petényi Bertalan hnb elnö Köt az irodájában találom. Kel­lemes környezet: modern búto­rok, szőnyeg, csipkefüggöny. S példás rend. Sehol egy fölös­leges papír, csak az íróasztalon látni, hogy az elnök nem pi­henni jár az irodába. Most is dolgozik. — Azt beszélik, hogy Veľká Čalomija (Nagycsalomija) a fejlődés példaképe kezdem mindjárt a lényegen. — Való­ban oly sok minden változik a községben? — Ezt jólesik hallani — mondja mosolyogva. — De bi­zonyára azért beszélik, mert látják, hogy a község napról napra szebb, szemmel látha­tóan fejlődik. Ez természetes is, hiszen központi község va­gyunk. A környező községek is figyelik eredményeinket, szor­goskodnunk kell, hogy jó pél­dával másokat is serkenthes­sünk. De van is mire felfigyelni községünkben. Az utóbbi évek­ben, de főleg az idén több je­lentős létesítménnyel lettünk gazdagabbak. Több éven át ez a kultúrház, melyben a hnb is helyet kapott, volt az egyetlen — Bár a községnek csak 710 lakosa van, mégis a járás lugnagyob községeként tartják nyilván. Hogyan lehetséges ez? — Nagycsalomija egymagá­ban valóban elég kicsi, de a környező falvak hozzácsatolá­sával, illetve az öt község: Ko- láry (Kővár), Malá Čalomija, I K iscsalom i jaj, Chrastince (Ha­raszti), Lesen ice (Leszenye) és Nagycsalomija egyesítésé­vel lakóinak száma 2384 lett. Az egyesítést nem sugallta semmiféle „feltűnési vágy“, csupán az, hogy ezáltal az öt kis község fejlesztése meg­gyorsítható. A községek iöld- művesszövetkezetei már előbb társultak, így szinten magától értetődő volt a községek egye­sítése is. így pontosabban le­het vezetni az egyes nyilván­tartásokat, s az adminisztra­tív dolgozók létszámának csök­kentése folytán jelentős össze­get (havonta mintegy tízezer koronát) is megtakarítunk. — A községek elég távol van­nak egymástól (Leszenye 8 ki­lométerre Niigyesalomijálól). Nem érezhető ez meg a rájuk fordított gondoskodásban, nem 1973. vín. a. Épül az új iskola jelentősebb épülete a község­nek. Ma már más a helyzet. Itt van például a korszerű üz­letház, mely ha nem is varázs­ütésre jött létre, mint a mesé­ben, de felépült. Benne élelmi­szer, húsárú, készruha részleg van, s helyet kapott benne a vendéglátóüzem is. Rövidesen özembe helyezzük ott a kony­hát is, hogy étkezési lehetősé­geket is biztosítsunk. Vele szemben ott van az új egész­ségügyi központ, amely négy és fél millió koronás beruhá­zással épült fel. A júliusban átadott korszerű épület nem­csak hasznos, hanem kellemes látványt is nyúji a község köz­pontjában. Az eddigi legjelentősebb épít­kezés most folyik nálunk. Jó ütemben halad a 13-tantermes iskola építése, melynek építke­zési költségei meghaladják a 18 millió koronát. Az épületet a tervek szerint 1975-ben kell átadni rendeltetésének. Az építkezésben időeltolódás egye­lőre nincs, Frimel mérnök épí­tész és Annus Imre mester pél­dásan irányítják a munkálato­kat. Az iskolával egyidőben épülnek a tanítólakások is, melyeket ez év végén már át is adnak. Nem tartozik szorosan a köz­ség építkezéseihez, de meg kell említeni még a korszerű sertéshizlaldát, mely több föld­művesszövetkezet társulása folytán jött létre, s benne évente 100 vagon sertéshúst termelnek majd, teljesen auto­matizált, korszerű berendezé­sek segítségével. — Ügy hallom, sok problé­mát okoz a község egészséges ivóvízzel való ellátása. — Egyelőre még igen, de a probléma rövidesen megoldó­dik. Ez év végén átadjuk az egymillió 400 ezer koronás költséggel megépített központi vízvezetéket, melyet két 65 mé­teres kút táplál majd. A köz­ségben már lefektették a csö­veket, készen áll a 450 000 ko­rona értékű szivattyúállomás is, mely a kutakból továbbítja a csövekbe az ivóvizet. tükröződik vissza a községfej- lesztésben? — Természetes, hogy a köz­ponti község, Nagycsalomija fejlesztése elsődleges. Non építhetünk (nem is szándék- szunk) mindenütt kilencosztá- lyos iskolát, egészségügyi köz­pontot stb. De az eddigi ered­mények is meggyőzően bizo­nyítják, hogy „egyenrangú partnerként“ kezeljük őket. Ennek bizonyítására néhány adat. Minden községben tar­tunk- tanácsülést, néppel való beszélgetést. Az egyes közsé­gek fejlesztése folyamatban van. Kőváron elvégeztük az ut­cák portalanítását, tataroztuk a kultúrházat és a hnb épüle­tét. Oj üzlet, vendéglő építé­sére kerül sor 1974-ben 870 ezer koronás ráfordítással. Kiscsalomiján szintén befe­jeztük az utcák portalanítását, 500 méter hosszúságban új ut­cát építettünk. Sor kerül a te­mető rendezésére, a volt hnb helyén óvodát nyitunk. Ha­rasztiban az utcák pormente- sítésére kerül sor, halottasház épül a temetőben. Leszen yén az utcákat por­mentesítettük. Ez elég jelentős összeget, 800 ezer koronát emésztett fel, hiszen sok he­lyen még alapkő sein volt. Egy épület átalakításával megnyi­tottuk az óvodát. J972 őszén 1 millió 600 ezer koronás ér­tékben új 1—5 évfolyamos is­Petényi Bertalan kólát kapott a falu, nz idén pedig megkezdik az új óvoda alapozási munkálatait. S van­nak még olyan tervek a köz­ségeket illetően, amelyekről most még korai lenne beszélni. — A községek polgárai ho­gyan segítik a választási prog­ram feladatainak megvalósítá­sát? — Csak elismeréssel szólha­tok a polgárok aktivitásáról. Volt időszak, amikor az egyes községek lakói hozzáállása nem volt a legjobb, de ma már erről csak múlt időben beszél hetek. Az elért eredmények meggyőzték és ösztönzik őket, hogy érdemes és szükséges fá­radozni lakóhelyük fejleszté­sén, szebbé, gazdagabbá léte­ién. — A kultúra ápolása, fejlesz­tése terén milyen a helyzet? — Annak ellenére, hogy van­nak hiányosságok, a kultúrte- vékenység jónak mondható. A SZISZ különféle akciókat ren­dez, születnek is eredmények, de szorosabb együttműködés lenne szükséges a helyi párt- szervezettel. Klub minden köz­ségben van, sajnos a klubte­vékenység még kívánnivalót hagy maga után. Szép sikere­ket ért el azonban a helyi Nő- szövetség menyecskekórusa, melynek vezetője Bartók Etel ka. Több ízben eredményesen szerepeltek a CSEMADOK ren­dezte művészeti fesztiválokon, versenyeken. A CSEMADOK he­lyi szervezetei minden község­ben eredményesen dolgoznak, különösen a téli időszakban tevékenyek. A CSSZBSZ he­lyi szervezete különösen a kél nép közötti barátság elmélyí­tésén fáradozik. Gyakran hív meg szovjet vendégeket, és tiszteletükre gazdag k ultúrál is műsort állít össze. Pozitívumként említhetem, hogy a CSEMADOK járási tit­kársága községünk „Béke­parkjában“ rendezi meg min den évben a szabadtéri szín­padon a járási népművészeti fesztivált, melyen sikeresen szerepelt a község citerazene kara is. Természetesen azon fáradozunk, hogy a kulturális akcióknak a szórakoztatáson kívül eszmei-politikai nevelő hatása is legyen. Ez munkánk alapja, eredményeink biztosí­téka. Kinézek az ablakon. Távol­ban a toronydaru hatalmas pa­neleket emel. Épül az új isko­la, hogy mielőbb modern épü­letben tanulhassanak a tudásra vágyó apróságok. Iskola, üzletház, egészség ügyi központ, vízvezeték, ser­téshizlalda, utak, utcák és so­rolhatnánk tovább az eredmé­nyeket. Azokat, amelyeket az emberi akarat, a szorgalom ho­zott létre. Nagy érdeme van ebben Petényi elvtársnak, a hnb elnökének, aki a kerületi nemzeti bizottság képviselője, s választói bizalmát nem ígére­tekkel viszonozza, hanem ered­ményes munkát fejt ki a fej­lődés érdekében. BOJTOS /ANOS MÉRLEGELÉS ÖTVEN ÉV UTÁN Az új. üzletház A szerző felvételei Fél évszázad csak röpke pillanatnak számit a törté­nelemben. Egy ember éle­tének azonban nagyobbik részét képezi. Nekünk, akik a luceneci (losonci) gimná­ziumban 1923 ban érettségiz tünk, különösen sokat jelen tett az elmúlt ötven eszten­dő. Két világégés borzalmait éltük át, tanúi és részesei voltunk egy romokban he verő ország újjáépítésének, óriási fejlődésének. Most egy két kivétellel már valn mennyien öregedő nyugdí /as, beteges emberek va gyünk .... Háborús osztály volt a miénk. Akkor kezdtük a diákéletet, amikor már ja vában dühöngött a sok áldó zatot követelő imperialista világháború. Mind az élet ben, mind az iskolában egy­formán éreztük ezt. Tanítás után faluztunk, batyuban hordtuk a drágán vásárolt legfontosabb élelmiszereket. Kenyér helyett a kukorica máiét azonban így is hamar meg kellett szoknunk. Az iskolából egy emberként be vonultak a fiatalabb taná­rok, az idősebb, nyugdíjazás előtt álló pedagógusoknak pedig éppen elég bajuk volt családjuk megélhetésének a biztosításával. így rövidesen meglazult a feijyelem. Gyor­san elfelejtettük, hogy nem az iskolának, hanem az élet ­nek tanulunk. Amikor a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat kö­vetően megalakult a Cseh szlovák Köztársaság, sok minden megváltozott nálunk. Az új viszonyokba azonban gyorsan beleéltük magunkat. Magyarul folytathattuk a tanulást, ami akkor nagy jelentőségű volt számunkra, hiszen közülünk kevesen bír ták a szlovák nyelvet. A nyolcadik diákév végén har- mincketten kaptuk meg az érettségi bizonyítványt, ami annak idején jogot biztosí­tott az összes hazai főisko­lán való továbbtanulásra. Az osztály kisebb része Magyar- országon folytatta tanulmá­nyait. A többiek az itteni szlovák, cseh és német nyel­vű főiskolák valamelyikén szereztek diplomát. A nyelvi nehézségek ellenére néhány jóhírű orvos, ügyvéd. mér nők, tanár és gyógyszerész került ki az osztályunkból. Az érettségi után oal-a mennyien kötelező nyilatko­zatot írtunk alá, amelyben ígéretet tettünk egymásnak arra, hogy: „Tíz év múlva a losonci Városi Vigadóban megtartandó baráti összejö­vetelre megjelenünk". Erre a találkozóra azonban az akkori politikai és gazdasági viszonyok miatt nem kerül­hetett sor. Az első érettségi találkozót csak a második világháború, illetve a februá­ri győzelem után tarthattuk meg. Azon sajnálattal kel lett megállapítanunk, hogy időközben két osztálytár­sunk vált hűtlenné az em­berbarátság és az igazság el­veihez. Egy losonci ügyvéd nyilasvezető lett és tettei miatt azóta sem mer visz- szatérni városába. Égy orvos még tovább ment. Fasiszta katonatisztként vett részt a világháborúban. Tudomásunk szerint ma mindketten vala­hol Nyugaton élnek, szá­munkra azonban mindörök­re megszűntek létezni. Ugyancsak szomorúan ál­lapítottuk meg akkor, hogy egykori osztálytársaink egy­negyedének követelte éle­téi a háború. Néhányan a szlovákiai partizánharcok sorári, a többiek pedig kon­centrációs táborokban lettok a fasizmus áldozatai. Dr. Brüll Zoltánon kívül róluk, sajnos, keveset tudunk. A partizán osztálytársak emlé­két többnyire csuk néhány szavas, márványköbe vésett felirat, illetve egy két sár­guló fénykép őrzi. A kon­centrációs táborokban síny­lődött barátok pedig szinte nyomtalanul eltűntek a ha­lálgyárak tömegsírjaiban, vagy a krematóriumok ké­ményében. Dr. Briíll Zoltán a Magas­Tátru fedőnevet viselő parti­zánalakulat orvosa és har cosa volt. Szinte minden vállalkozásból kivette ré­szét. Nevéhez több sikeres akció fűződik. A felszubadu lás után több tucutnyi újság­cikkben és két regényben irtuk elszántságáról, hősies­ségéről. A . Podbanské és Štrbské Pleso / Csorbuló j kö zötti országút mentén emlék­oszlopot állítottuk fel azon u helyen, ahol 1945. január tizenhatodikán egy áttörés­nél hetedmagával életét vesztette. Losonci szülőhá­zán, valamint Spišská Nová Vesen a róla elnevezett ut­cában, ahol több évig gyó­gyított, márványtábla emlé keztet kiemelkedő személyé re. A második érettségi talál kozóig, amelyet a közelmúlt ban rendeztünk meg, újabb huszonöt esztendő teli el. Közben heten távoztuk el közülünk örökre. A két áruló nélkül, akiket már az első ulkulommal kizártunk sora­inkból, tizenöt osztálytárs résztvételére számítottunk. Négyen azonban komoly okokra hivatkozva kimentet ték magukat. így keveseb­ben jöttünk össze. Magyaror­szágról hárman érkeztek. Két jogász és Hornyák End re egyetemi tanár, a Buda­pesti Műszaki Egyetem igaz gatóhelyettese. A hazaiak közül megjelent Krista György, Szlovákia volt ököl­vívóbajnoka, aki már nyugal­mazott mintataníló és több magas kitüntetés viselője, továbbá egy, még mindig dől gozó orvos, egy tevékeny pe­dagógus, két nyugalmazott tisztviselő, egy lelkész, egy törvényszéki bíró és egy gyógyszerész. Nagy sajnálatunkra nem jöhetett el a találkozóra Bár- kányi Károly košicei peda- gógua, aki éppen azon a na­pon vélte át újabb kitünteté­sét Prágában. Ö nemcsak a legjobb barátja, hanem har­costársa is volt Brüll Zoltán­nak a fasizmus elleni nehéz küzdelemben. Amikor barát­ja hősi halált halt, mintegy 120 kilométeres távolságban harcolt tőle. Bárkányi Ká­roly ma is aktívan kiveszi részét a társadalomépítö munkából. Igazi jó példával jár elöl az ifjúság nevelésé­ben is. Ötven év után kedves em­lékeket idézgetve látogat­tunk el egykori iskolánkba, vhol most tizenévesek ismer­kednek a tudnivalókkal. Az öreg falakat simogatva, a -folyosón, az osztályokban járva sorra felemlegettük a régi diákcsínyeket és kissé megmosolyogtuk egyik diák­társunk esetét. Nyolc éven át ő törte a legtöbb borsot tanáraink orra alá, s ma nagy tapasztalattal bíró, iga­zi elkötelezett pedagógus. Talán mégis igaz a mondás, amely szerint a legkonii- szább diákból válik a leg­jobb tanító... Később elsétáltunk Brüll Zoltán szülőházához. Néma kegyelettel álltunk az em­léktábla előtt. Alakját, arc­vonásait keresgettük a las­san feledésbe merülő emlék­kép töredékek között. Már akkor is tiszteletet ébresztő fiú volt, amikor ötvenegyné- hány esztendeje majdhogy­nem padszomszédok voltunk az iskolában, jól emlékszem, tanulásban, sportolásban egyformán kitűnő volt. Kár, hogy már nem lehet közöt­tünk ... Ha most, a nagy izgalom­mal várt ötvenéves érettségi találkozó után értékelést ké­szítenék az osztályról, úgy hiszem, kedvező eredményt mulatna a képzeletbeli mér­leg. A két árulót leszámítva, az egykori osztálytársak mindegyike kivette a részét a társadalom építéséből. Bát­ran állíthatom, hogy megtet­ték mindazt a mai békés bol­dog hétköznapok érdekében, ami tehetségükből és erejük­ből tellett. A két áruló szé­gyenletes hűtlenségét pedig jóval felülmúlja az osztály két hősének cselekedete. Dr. RUDÝ SÁNDOR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents