Új Szó, 1973. augusztus (26. évfolyam, 181-207. szám)

1973-08-07 / 186. szám, kedd

MUNKÁJUKAT SIKER KORONÁZZA A Trnavai Magasépítő Válla­lat dolgozói nemrég ünnepel­nék vállalatuk fennállásának tizenötödik évfordulóját. Az ün­nepségen részt vettek a ma­gyarországi Dunaújvárosi Épí- fiővállalat és egy NDK-beli építővállalat képviselői is, ame­lyekkel a jubiláló üzem már Hőbb éve hasznos baráti kap­csolatot tart fenn. Ing. Viktor Jaborník, a vál- Dalat igazgatója ünnepi beszé­dében elmondta, hogy a Trna­vai Magasépítő Vállalat a sze­gény kezdés után gyorsan bő­vült, szervezési és szakmai szempontból jelentősen meg­erősödött, s tizenöt év után egyike a legjelentősebb magas­építő vállalatoknak. A két üzemből keletkezett jubiláló vállalatnak ma több önálló üzeme van: három Trna- ván, a továbbiak Trenčínben, Skaličan, Galantán, Piešťany- toan és Pezinokon. Két szaktan- intézete is van Trenčínben és Trnaván, amelyek a vállalat munkaerő-utánpótlásáról gon­doskodnak. A vállalat munkája a nyu­gat-szlovákiai kerület öt járá­sára terjed ki. Fő termelési Irányzata a lakásépítés és a járulékos beruházások építése. Iskolákat ís építenek, valamint lakásokat és munkásszállókat saját dolgozóik számára. Az anyagi-technikai, techno­lógiai, gépesítési alapok fej­lesztésével párhuzamosan egy­re több az olyan munkafelada­tok száma, amelyeket a mun­katermelékenység növelésével kell megoldaniuk. A jó munka­erkölcs és a dolgozók fokozot- tab aktivitása következtében az egy dolgozóra számított mun­katermelékenység az 1958-as 63 240 koronáról 1972-re 119 689 koronára növekedett. Az idén a vállalat az egy főre eső mun­katermelékenységben 122 538 koronát akar elérni. A mun­katermelékenység növekedésé­hez hasonlóan a dolgozók átla­gos havi keresete is növekszik. A vállalat egyre terjedelme­sebb építőipari tevékenységét a lakásépítésben lehet a legjob­ban lemérni. A Trnavai Magas­építő Vállalat dolgozói 15 év alatt összesen 25 430 lakást ad­tak át. A vállalat alapításának évében, vagyis 1958-ban egy év alatt 711 lakást készítettek el, teljesítményük 1972-ben 2506 lakásra növekedett. Idei tervük 2919 lakás felépítése és átadá­sa. A trnavai építők tizenötéves munkájának eredményeit kö­szönő leveleikben a városi és helyi nemzeti bizottságok is A trnavai építők egyik szép alkotása ez a 300 ágyas munkásszál ló, amelyet TO 63-as szerkesztési rendszerrel 1072 ben építettek méltatták. Elismerésüket fejez­ték ki, hogy felépítették a szükséges épületeket és lehető­vé tették a lakosság sokoldalú szolgáltatási, kulturális és egyéb igényeinek jobb kielégí­tését. Azt, hogy feladataikat határ­időben, jő minőségben és gaz­daságosan teljesítették, az ed­dig kiérdemelt kitüntetések is bizonyítják: a Trnavai Jnb em­lékplakettje az SZNF 25. évfor­dulója alkalmából, az SZSZK Építőipari Minisztériuma és a szakszervezet két Vörös Zász­lója, a Magasépítő Vállalatok termelési-gazdasági egység bra­tislavai vezérigazgatóságának Vörös Zászlója és két elismerő díszoklevél. Az idén a vállalat elnyerte „A Vili. szakszerveze­ti kongresszus vállalata“ meg­tisztelő címet, s 15 éves fenn­állása alkalmából a szövetségi kormány és a köztársasági el­nök a vállalatnak kölcsönözte „Az építésben szerzett érdeme­kért“ kitüntetést. Ezek a kitüntetések a válla­lat dolgozóit, a gazdasági veze­tést, a párt- és a szakszerve­zetet, valamint az ifjúsági szer­vezetet nemcsak az ötödik öt­éves terv igényes feladatainak sikeres teljesítésére ösztönzik, hanem azok már a hatodik öt­éves terv feladataira is gon­dolnak. Amíg ugyanis az ötö­dik ötéves tervidőszakban a nyugat-szlovákiai kerületben összesen 14 550 lakást kell át­adniuk a dolgozók családjai­nak, ez a feladatuk a hatodik ötéves tervidőszakban, vagyis az 1976—1980-as években 20 000 lakás felépítésére növekszik. Emellett további jelentős fel­adatok várnak rájuk a járulé­kos beruházások területén. Ing. Jaborník, a vállalat igaz­gatója azt is megemlítette, hogy a dolgozókról való sokol­dalú gondoskodás mellett rend­szeresen keresni kell az olyan okokat, amelyek a munkák me­netét hátráltatják. Nagyobb te­rületet kell biztosítani a dolgo­zók kezdeményezésének, szer­vezettebb segítséget kell nyúj­tani a szocialista munkabrigá­doknak és a munkacsapatok­nak. Meg kell követelni, hogy mindenki saját ügyének tartsa a feladatok határidőn belüli teljesítését és az anyagokkal való takarékos gazdálkodást. A műszaki tervezésben és a végrehajtási folyamatban továb­bi újítási javaslatokat kell ér­vényesíteni, s fokozni kell az új technika alkalmazását. Ter­jeszteni kell az új konstruk­ciós megoldások gyakorlati al­kalmazását és fokozottabb gon­dot kell fordítani a termelési folyamatok ésszerűsítésére. MIKULÁŠ MAŤAŠEJE Fáradhatatlanul dolgozik 1973. VIII. 7. Palcsó Sán­dort, a plešive- ci (pelsőci) szö­vetkezet Ge­merská Hörka-l (gömörhor- kai) részlegé­nek a vezetőjét munka közben zavartuk meg. Az életéről és a pályafutásáról nem sokat beszélt. — Pelsőcön születtem, de Gömörhorkán nőttem fel. Kez­dettől fogva a mezőgazdaság­ban dolgozom. Az ötvenes évek közepétől a szövetkezet agro- nómusa, a múlt évtől az egye­sített szövetkezet itteni részle­gének a vezetője vagyok. Ennél sokkal többet tudtunk meg tőle a szövetkezetről és a munkájáról. — Mindig arra törekedtem — vallotta többek között —, hogy a közös cél érdekében összefogjam a földműveseket. Kezdetben problémák adódtak, kevés volt a gép, azonban ma már ezeknek a gondoknak nyo­muk sincs. A mi részlegünkben aratáskor eleinte két önkötöző­géppel és két cséplőgéppel rendelkezünk, most viszont nyolc kerekes traktort, két nagy ZK 4-es kombájnt és egy cséplőgépet használunk. Az utóbbit csupán a termény tisz­títására. Kézi erővel ma már egyáltalán nem aratunk. Ami az átlagos hektárhozamokat, il­leti, a szövetkezet megalakulá­sa utáni években a mi viszo­nyaink között a 18—20 mázsa szép eredmény, azonban ma már búzából 36 mázsás átlagot érünk el. — Mit csinált ma délelőtt? — kérdeztem tőle, miután az aratásra terelődött a szó. — Reggel beosztottam az em­bereket és a gépeket a mun­kába, aztán a feladatok teljesí­tését kellett ellenőriznem. Most a kombájnosok tegnapi mun­kaeredményeit írtam össze. Az egyik 8,5, a másik 6,5 hektárt aratott le. Ez nem sok, de teg­napelőtt esett, s így csak dél körül láthattak munkához. Az eredményekről egyébként min­dennap jelentést kell adnom a központnak, mert a szövetke­zet egyes részlegeinek kombáj- nosai versenyeznek egymással. Jelenleg Farkas László, a mi részlegünk kombájnosa vezet. Palcsó Sándornak aratáskor szabad ideje jóformán nincs, viszont volt, mielőtt a fontos mezőgazdasági munka megkez­dődött és rövidesen lesz is, hi­szen az aratás már lassan be­fejeződik. Ennek nagy részét a kultúrának szenteli. — Tizenöt éve vagyok a CSE­MADOK helyi szervezetének az elnöke — mondotta—, s rend­kívül örülök annak, hogy az alatt az idő alatt értékes kul­turális tevékenységet fejtettünk ki. Főleg a tánccsoport és a színjátszó csoport dolgozik eredményesen. Két évvel ez­előtt elnyertük a CSEMADOK járási bizottságának a vándor­zászlaját, s bár tavaly ezzel nem dicsekedhettünk, most új­ra hozzánk került. Én főleg a színjátszó csoportban és az énekkarban tevékenykedem. Az utóbbival az idén részt vettem Lučenecen (Losonc) a kezdő énekkarok fesztiválján, a Krás­na Horka-1 (váraljai) járási szemlén és más rendezvénye­ken. Két évvel ezelőtt ott vol­tam a „Tavaszi szél vizet áraszt...“ című népdalverseny járási döntőjében, most június­ban pedig Nagy Bélánéval és Ambrúzs Sándorral együtt a „Nagy évfordulók“ című irodal­mi vetélkedő országos döntőjé­ben. Helyezést az utóbbiban nem értünk el, de ez nem is lényeges. A Komáromba való eljutás önmagában is sokat ért. Nem mondott el mindent ön­magáról, de így is megállapít­hattam, hogy a beosztottjai kö­rében közkedvelt, fiatalos len­dülettel és nagy akarattal vesz részt minden olyan akcióban, amely a közösség érdekét és a kultúra terjesztését szolgálja. TOZSÉR LAJOS AZ EGYtHlMŰKÖlKS EMLEKMŰIfE A magyarországi Ém export külkereskedelmi vállalat a na­pokban adta át a Čierna nad Tisou-i (ágesernyői) száraz ki­kötőben az új vasutas munkás szállót. Az igazat megvallva a mun­kásszálló elnevezés erre a mél­tóságteljes épületre nem na­gyon illik. Az állomásról már távolról látható ez az architek­tonikái szempontból tökéletes megoldású épület, s az ember­nek már első pillantásra az a benyomása, hogy az valamilyen szálloda. Valóban így is van. A Csehszlovák Államvasutak háló­zatában felépített munkásszál­lók közül a legkorszerűbb, s 400 ágyas a kapacitása. A munkásszálló ünnepélyes átadásán részt vett Štefan Šut- ka mérnök, a CSSZSZK közle­kedésügyi minisztere, fúrt Záhor­skú, a minisztérium szállítási osztályának Igazgatóhelyettese, Grigori) foszifovies Bogdano vics, a Lvovi Vasút igazgatója, valamint további vendégek, aki­ket a Čierna nad Tisou-i rako­dópályaudvar állomásfőnöke, Bodor Imre fogadott. Az épüle­tet magyar részről dr. Tiszai István, építésügyi és városfej­lesztési főosztályvezető adta át. A háromemeletes épület fel­építése több mint 50 millió ko­ronába került. A helyiségeket a Magyar N ép közt á r s as ág ba n gyártott legmodernebb berende­zési tárgyakkal látták el, min­den lakóhelyiséghez hűtőszek­rénnyel ellátott konyhasarok és higiéniai berendezés is tartozik. A földszinten korszerű konyha és 500 férőhelyes ebédlő van. Az épületet televízió-vevőkészü­lékekkel, vezetékes rádiókkal és telefonokkal is ellátták. A szobákat faliszőnyegek díszítik, berendezésük a legkorszerűbb. Vajon hogyan született meg az egyezmény e hatalmas mun­kásszálló megépítésére? Az 1971. július 8-án elfogadott 200. számú kormány határozat a prá­gai Polytechna külkereskedelmi vállalatot bízta meg a feladat v égre ha jtásának bizt osításáva 1. A magyarországi megrendelés a magyar vasutak villamosításá­hoz nyújtott csehszlovák hoz­zájárulás ellenszolgáltatásaként került szóba. A szövetségi Köz­lekedésügyi Minisztérium úgy határozott, hogy tekintettel a kibontakozó nemzetközi szocia­lista integrációra és főleg a Szovjetunióval való növekvő gazdasági együttműködésre ezt a lakókomplexumot Čierna nad Tisou-ban építteti fel. Az állo­másra érkező szerelvények át­rakásánál mutatkozó munkaerő- hiány tette szükségessé e mun­kásszálló felépítését, amely fő­leg a rövidebb-hosszabb ideig itt tartózkodó brigádosok és fiatal házasok elhelyezésére szolgál. A szép létesítmény átadása alkalmából röviden elbeszélget­tünk a kivitelező magyar válla­lat két olyan képviselőjével, akiknek e feladat végrehajtásá­ban vezető szerep jutott. Mon­danivalójukat röviden így fog­lalták össze: Soós István építésvezető: „A munkásszállót 21 hónap alatt építettük fel, ami meglehetősen rövid idő, s nálunk Magyaror­szágon sem mindig sikerül egy/ ilyen nagy akciót ennyire gyor­san befejezni. A siker okát el­sősorban a kitűnő munkaszerve- zésl>eai, az építésl>en érdekelt- vállalatok jó együttműködéséi­ben, és főleg a dolgozók megfe­lelő anyagi érdekeltségében lá­tom. Mindenki maximálisan igyekezett, hogy a szép szállo­da lakói mielőbb bekö)Nőhes­senek. “ Tóth Dezsőné, épülettervező:: „Én csak azt teljesítettem, ami-, re a megrendelő kért. Munká-- mat a ČSAD én a MÁV képvise­lői az átadáskor nagyon kiemeli­tek, de én úgy gondolom, hogy ez egy kissé túlzás volt. Az igaz, hogy «z épület külső és. belső architektonikai megoldá­saival sok egyéni javaslatot ér­vényesítettem, mert arra töre­kedtem, hogy minél kelleme­sebb környezetet teremtsek a szálloda lakói számára, de az ilyen nagy elismerést mégis soknak tartom“ — A szálloda tervezőjét ugyanis „A közleke­dés példás dolgozója“ kitünte­tésben részesítették. Szerénysé-- ge indokolatlan, de annál ro-- konszenvesebb. A Čierna nad Tisou-i Osvit- szállodában tartott ünnepségen Štefan Šutka miniszter kitünte­téseket adott át az építéssel« kapcsolatban . érdemeket szer-, zett dolgozóknak. A magyaror*. szági Soós István, Gerberi Já-. nos és Wirt Tibor, valamint fán- Dianovsky és Jozef Eriin „A. közlekedés legjobb dolgozója“ kitüntetést, további hat magyar­állampolgár „A közlekedés pél­dás dolgozója“ kitüntetést kap­ta, tíz magyarországi és két ha­zai dolgozót pedig elismerő díszoklevélben részesítettek. A magyar építőipari miniszterim képviselője a Csehszlovák Ál­lamvasutak három dolgozójának és hat magyarországi dolgozó­nak adott át kitüntetést. Az elismerés egyaránt kijár q Komplex magyar külkereskedel­mi vállalatnak, az Iparterv ter­vezővállalatnak és az Émexport külkereskedelmi kivitelező vál­lalatnak, valamint a košiceíi SUDOP tervezőinek, a KoSicuó Vasútépítő Vállalat 03-as, 05-ös és 07-es üzemegységeinek, to­vábbá a beruházónak, a kelet- szlovákiai kerület Vasútfejlesz tési Igazgatóságának, a Čierna nad Tisou-i rakodőpályaudvar- vezetőségének és a kerület va-. lamemnyi szállító szervezetének, amelyek a munkásszálló sikeres felépítéséhez hozzájárultak. Befejezésül idézzünk még fel néhány gondolatot Ján Šausá nak, a Keleti Vasút igazgatójá­nak üdvözlő beszédéből: „A ma­gyar és a csehszlovák dolgozók újabb közös alkotása tovább erősítette a Csehszlovák Szocia­lista köztársaság és a Magyar Népköztársaság között fennálló testvéri viszonyt, s mi arra fo­gunk törekedni, hogy ezek az elvtársias és közvetlen kapcsa- latok tovább bővüljenek. Na­gyon nagyra becsüljük ezt a művet, amely a kétoldali együtt­működés ered­ményeként kife­jezi együvé tar­tozásunkat, a csehszlovák és a magyar dolgo­zók internacio­nalista kapcso­latát.“ ANDREJ TUŠER A Čierna nad Tisou-i új mun­kásszállóban az építők helyét már lakók fog­lalhatják el A. Gúth felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents