Új Szó, 1973. augusztus (26. évfolyam, 181-207. szám)

1973-08-07 / 186. szám, kedd

NAGYSZABÁSÚ lakásszövetkezeti korrupció A MEGVESZTEGETÉSEK ÖSSZEGE CSAKNEM 300 000 KORONA 9 NAGYMÉRETŰ ÜZÉRKEDÉS A BRATISLAVAI ÖREG GÄZTARTÄLLYAL • BÍRÓSÁG ELÉ KERÜLNEK A MEGVESZTEGETETT ALKALMAZOTTAK A sajtó már írt Vojtech Néródnak, a Vasúti Alkalmazot­tak Bratislavai Lakásépítő Szövetkezete volt elnökének visz- szataszító megvesztegetési iizelmeiröl. Nerád öt évig töltötte be ezt a tisztséget a legnagyobb bratislavai lakásépítő szövet­kezetek egyikében, s ez alatt az idő alatt nem egy szövetkezeti lakásvárományost tett egyéni érdekei biztosításának engedel­mes eszközévé, és nemegyszer az éppen nem kis megveszte­getési összegek megfizetésének készséges forrásává. Azóta a kerületi ügyészség nyomozói lényegesen kibővítették és kiegé­szítették Nerád, valamint néhány további társa bűnlajstromát, és a nyomozás befejeztével a napokban adta be a kerületi ügyész a vádat Nerád és társai, összesen 12 ember ügyében. Néróddal egyült kerül bíró­ság elé Lambert Masár mérnök, a Vasúti Alkalmazottak Lakás­építő Szövetkezetének volt al­elnöke és Ján Bešina bankfel­ügyelő, a szövetkezet vezetősé­gének volt tagja is. Kihasznál­ták a lakásínséget és a jelent­kezések hamis, korábbi keltezé­sével, a lakások színlelt kicse­rélésével és további fondorla­tokkal protekciósán előnyben részesítették azokat, akik ezért hajlandók voltak fizetni. Pedig az összeg nem volt csekély. — Egy-egy lakásért 500 koro­nától 75 000 koronáig terjedő összeget is fizettek. Két kategória Azok, akik hajlandók voltak fizetni, két csoportba osztha­tók. Az egyik csoportba azok tartoznak, akiknek nem volt lakásuk vagy zsúfolt, nem meg­felelő lakásokban laktak, és nemegyszer, hogy a megveszte­getés díját megfizethessék, még kölcsönt is kellett felvenniük, amit Bešina széles körű kapcso­latai révén szívesen közvetített. A másik csoportba rendszerint a jó vagyoni helyzetűek tartoz­tak, akik amúgy is jó lakásvi­szonyaikat akarták még jobbá tenni, s akik habozás nélkül voltak hajlandók a tízezres ösz- szegek megfizetésére. Ezek kö­zül is többen Nerád, Bešina és Masár mellé kerültek a vádlot­tak padjára ebben a perben. A fizetőképes és fizetni haj­landó egyéneket Bešina úgy is kiszemelte, hogy apróhirdetések révén ajánlatokat tett lakások átruházására. Ö maga családi ház tulajdonosa, közben pedig két lakásépítőszövetkezetnek — a Csehszlovák Államvasutak és a Szlovák Tudományos Akadé­mia lakásépítőszövetkezetének — is tagja volt, ahol lakást igényelt. Amikor a lakást meg­kapta, azt azonnal autóra cse­rélte ki, amit 65 000 koronáért eladott és így ezen az üzleten 30 000 koronás nyereséghez ju­tott. Egy esetben, amikor dr. Jozef Gruska, a Szlovák Tudo­mányos Akadémia dolgozója protekciós úton akart lakáshoz jutni, Nerád Masárral és Beši- nával úgy intézte az ügyet, hogy Gruska felvételi jelentke­zését 3 évre előbbre keltezték, majd 75 000 koronás megvesz­tegetés ellenében kiutalták szá­mára a lakást. Az összegből Be­šina 30 000 koronát hagyott meg magának, 45 000 koronát pedig Masárnak adott. Amikor dr. Ja­roslav Repáň hriňovái fogorvos akart Bratislavában lakáshoz jutni, a három „jótevő“ ezt úgy hajtotta végre, hogy Nerád a fogorvos javára lemondott a Mikuláš utcai lakásáról, termé­szetesen 65 000 korona ellené­ben, amiből Bešina mint közve­títő 20 000 koronát megtartott magának, 45 000 koronát pedig Nerádnak adott át. Egy másik esetben, amikor Milan Hudec mérnököt, a bratislavai Bánya­tervek n. v. dolgozóját akarták protekciósán kielégíteni, lakás­cserét színleltek, aminek során Hudec lakáshoz jutott, igaz hogy 50 000 koronáért, amiből Bešina 20 000 koronát, Nerád 15 000 koronát és Masár is 15 000 koronát kapott. Olyan „üzlettárs“ is akadt — Jozef Hrdlovič személyében —, aki amerikai dollárral fizetett, míg mások tuzexutalványokkal fizet­tek Egyszóval a vád szerint mind a hárman abban bűnösek, hogy megvesztegetés formájá­ban 380 830 koronát fogadtak el, illetve követeltek, amiből Nerádra 159 000, Bešinára 110 ezer, és Masárra 50 000 korona jutott. Nemcsak korrupció Ezzel természetesen még tá­volról sem ért véget e három jómadár példás büntetést ér­demlő tevékenysége. A szövet­kezet, amelyben teljhatalommal rendelkeztek, telekre tartott igényt Bratislavában a Bajkál és Prešov utca kereszteződésé­nél, amelyen egy használaton kívül helyezett öreg gáztartály áll. A gázgyár beleegyezett a te­lek ingyenes átruházásába a szövetkezet javára olyan felté­tellel, hogy a szövetkezet saját költségén gondoskodik az öreg gáztartály eltávolításáról és a bratislavai Szlovák Gázgyár dolgozóinak 15 lakást utal ki. Itt főleg Masár fedezte fel egy jó üzlet lehetőségét. A szö­vetkezet szerződést kötött a Ko­márnói (Komáromi) Városi Nemzeti Bizottság üzemével, amelyet Eugen Meisel képvi­selt, aki különben Nerád egy további társa a vádlottak pad­ján, hogy az üzem fogja elvé­gezni a gáztartály lebontását, mégpedig 525 koronáért az acélhulladék tonnájaként. Egy­idejűleg Nerád megegyezett a Nové Zámky-i (érsekújvári) Ko- vošrot vállalattal is, hogy az a lebontott és feldolgozott fém­hulladékot megvásárolja. Eddig minden rendben volna. De Nerád és Masár Meisel se­gítségével megegyezett Arpád Spevákkal, a Kovošrol dolgozó­jával, hogy Spevák nagyobb mennyiségű fémhulladékot ír a szövetkezet javára, mint ameny- nyit valóban átvettek, és az így szerzett pénzen majd osz­tozkodni fognak. Tovább már a számok beszéljenek: a Kovo- šrot a lebontott gáztartályból 859 270 kg fémhulladék átvéte­lét igazolta és ezért a szövet­kezetnek 645 463 koronát fize­tett ki. De az ellenőrzés során rájöttek, hogy a hulladék sú­lya csak 423 350 kg volt, a to­vábbi 435 920 kg, amelyért a Ko- vošrot 314 650 koronát fizetett ki, nem létezett. Annak az ösz- szegnek a számvetése után, amelyet a szövetkezet a Komár­nói Városi Nemzeti Bizottság­nak fizetett ki a gáztartály le­bontásáért, kiderült, hogy a szö­vetkezet 200 887 koronás jogta­lan nyereséghez jutott, és a Ko­márnói Városi Nemzeti Bizott­ság üzemének 113 763 koronát fizettek ki egy el nem végzett munkáért. Az „új építkezés" bankszámlája Mi haszna volt ebből Nerád­nak, Masárnak és Meiselnek? A lakásépítő szövetkezet több tagjától a részesedést készpénz­ben szedték be — összesen kb. 127 000 koronát, amelyet úgy osztottak szét, hogy Meisel 72 ezer, Nerád 55 000 és Masár 24 ezer 306 koronát kapott. A fém­hulladék eladásából származó pénzből folyószámlát nyitot­tak, amely az „új építkezés“ nevet kapta, s ebből fizették vissza a részesedéseket azoknak a tagoknak, akik részüket kész­pénzben kifizették, de lakást a szövetkezettől nem kaptak. Még sok egyébről is szó le­hetne: a Nerád család csalásá­ról, amikor egy autószerencsét lenség után járó kártérítést is kifizettette a Biztosító Intézet­tel, amely szerencsétlenségnek Nerád fia volt az okozója, aki hajtási jogosítvány nélkül vezet­te a gépkocsit. Nerád felesége azzal az állításával, hogy az autót ő vezette, eltitkolta ezt a fontos körülményt. Szó es hetne a szövetkezet számára dolgozó különböző szervezetek­kel megkötött szerződésekről, amikből Nerád és Masár újra csak hasznot húzott, annak el­lenére, hogy a vállalkozás tel­jesítése érdekében még az uj-r jukat sem mozdították meg stb. Az ügyészség nyomozóit joggal illeti elismerés fáradsá­gos és alapos munkájukért. A társadalom érdekében lépésről lépésre leplezték le ezt a nagyszabású bűncselekményt, és a nyomozás során a csaknem félmillió korona kár megtéríté­sét biztosították a bűnös erede­tű nyereségből. De nemcsak Nerád és társai Nerád és társai esete a bíró­ság elé kerül és a vétkesek megbüntetésével ér véget. Bün­tetőjogi szempontból ennyi az egész. De mindennek mélyebb értelme is van. Komoly figyel­meztetést jelent a lakásépítő­szövetkezetek számára, hogy a náluk uralkodó rendet, ügyveze­tést felülvizsgálják. Már nem­egyszer hangzott el panasz a lakásépítő szövetkezetekben, furcsa gazdálkodás ellen pél­dául Košicén Bratislavában, de más városokban is. A szövetkezet sáfárko­dás ellenőrzése a felsőbb szö­vetkezeti szervek és a tagok részéről nem tartozik a szövet­kezeti élet erős oldalához. Az emberek gyakran tudnak olyan esetekről, amikor valaki a la­kások kiutalása során előnyben részesült, mert sikerült a szö­vetkezet funkcionáriusainak a kegyeibe férkőznie. Az ügy ér­dekében nyíltan fel kell hívni a figyelmet az ilyen esetekre, követelni kell az orvoslásukat, s nem szabad „sajnálnunk“ azokat, akik meghagyják ma­gukat vesztegetni, de azokat sem, akik ilyen céllal kínálják fel pénzüket. A lakáskiutalás terén tapasz­talható korrupció elleni harcot továbbra is fokoznunk kell mindaddig, amíg le nem leplez­zük és példásan meg nem bün­tetjük a vétkeseket. E visszata­szító és a közvélemény által ál­talánosan elítélt „betegség“ meggyógyításának ez a legmeg­bízhatóbb útja. JAROSLAV MEŠKO A legutóbbi jelentések sze­rint a Szovjetunióban már 25 millió hektárról, a vetésterület 21 százalékáról takarították be a gabonát. A learatott gabona kétharmadát már ki is csépel­ték. Képünkön: Az őszi búza be­takarítása Kubányban. JFelvétel: CSTK—TASZSZ) A Pövodie Huna ja n. v. kotróim jói naponta több ezer köb méter folyami kavicsot szednek ki a folyó medréből. A jó mi nöségü kavics fontos építőipari alapanyag, emellett a jelentős hajóút karbantartása, a meder tisztítása, mélyítése is szüksé­ges, hogy alacsony vízállás eseten se szüneteljen a hajóforga lom. A felvétel Szap közelében készült. fKanovits Gy. felvétele) BECSÜLETES MUNKÁVAL Nýrovce (Nyír) kis község, mindössze 860 lakosainak szá­ma. A választási program meg­valósítása érdekében végzett munka azonban azt igazolja, hogy a lakosok itt is vágynak az új, a szebb létesítmények után. Régóta tervezgették egy új üzlet felépítését a falu központjában. E terv megvalósítását az év elején kezdték el. A „Z“-akció kereté­ben 1 millió korona költséggel építik az üzletet. A kivitelezés megvalósításában nagy része van Belánszky Istvánnak, a Jednota helyi felügyelő bizott­sága elnökének, aki szervezi az építkezési munkálatot. A lako­sok szívesen végeznek brigád­munkát. A tervezett élelmiszer- üzlet és vendéglő mellé terven felül, önerőből egy húsboltot is építenek. Ürülnek ennek a köz­ség lakosai, akik eddig az épít­kezésen már 89 ezer 192 korona értékű munkát végeztek el. Kiss Ferenc hnb-elnöklöl megtudtuk, hogy a lakosok a faluszépítési akciókból is kive­szik részüket. A községben a februári győzelem 25. és az SZNF 29. évfordulójának a tisz­teletére 256 egyéni és 7 kol­lektív kötelezettséget vállaltak. Ez 12173 brigádéra ledolgozá­sát jelenti, melynek értéke elő; reláthatólag 171340 korona. Vállalásuk teljesítésén a veze= tők és a falu lakosai egyaránt szorgoskodnak. A gyermekját* szótér építésénél 600, a vízieve« zető árok építésénél 150 brigád­órát dolgoztak le. Dicséretet ér- demelnek a Nőszövetség helyi szervezetének tagjai, akik a fa­lu főutcájának csinosításánál virágok és díszbokrok kiülteté­sével 1400 korona értékű mun* kát vágeztek el. Jó szokás, hogy ezen feladatok megvalósításá­ból minden nemzedék kiveszi n részét. A kitűzött feladatok megvalósításához az ifjúság ed­dig 700 brigádórával járult hoz­zá. A nyugdíjasok — várakozást felülmúlóan — eddig már 860 brigádórával járultak hozzá sze­retett falujuk szépítéséhez. E néhány adat is bizonyítja* hogy a faluban fokozatosan megvalósítják a választási prog­ramot. A képviselők és a lako­sok összefogásával szépül falu­juk. A faluszépítési akció kere­tében 9211 brigádórát dolgoz­tak le és ezzel 110 732 korona értéket alkottak. Ezzel vállalá­suknak nagy részét már teljesí­tették. BENYÁK JÓZSEF AKNÁK AZ ÚT MENTÉN Már huszonnyolc éve véget ért a második világháború, bol­dog jelenünket élve, egyre gaz­dagabb jövőnket formálva las­san már elfelejtjük * borzalma­it. Elfelejtjük, de figyelmeztető­ül néha még megjelenik a pusztítás réme, s ha nem va­gyunk elővigyázatosak, újabb áldozatokkal bővíti a sort. Telefonkábel lefektetési mun­kálatait végezte Filip László csoportja Veľká Ves-nad Iplom (Ipolynagyújfalu) községben. Munka közben Pölhös Kálmán csákánya valami kemény tár­gyon koppant. Tapasztalt mun­kás volt, gyanús volt neki a koppanás. Mindjárt tudta, hogy nem követ ért a szerszáma. Óvatosan bontogatni kezdte, és kiderült: gyanúja nem volt alaptalan. Csákánya fel nem robbant aknára bukkant. A má­sodik világháború után 28 év­vel! Összejött eik munkatársai is, s óvatosan kiemelték a földből a kívülről már rozsdásodó „al­vó halólmagot". Oldalra helyez­ték. majd folytatták a munkát. Persze, most már óvatosabban, hátha további aknára bukkan­nak. Az óvatosság valóban nem volt felesleges: rövidesen újabb három lövedéket találtak. Eb­ből arra következtettek, hogy nem csupán kilőtt és fel nem robbant lövedékről van szó, és így a hely komolyabb kivizsgá­lást igényel. Értesítették a vi- nicai (ipolysági) közbiztonsági szerveket, s az ő gyors intéz­kedésük nyomán rövidesen meg­érkezett Banská Bystricáról Lu- kacoviö százados, tűzszerész, és ártalmatlanná tette a talált ak­nákat. Tüzetes felderítést vé­geztek a terepen, és még hat aknát találtak. Alig 30 cm mé­lyen, 90 centiméterre a beton­út szélétől! Annak az útnak a szélétől, melyet a háború óta már korszerűsítettek, amelyen szinte egymást érik a robogó hatalmas teherautók, zsúfolt autóbuszok. Az út mentén, szin­tén „a fű alatt“ szunnyadó ak­nák fölött 28 éve játszadoztak a gyerekek, és szorgoskodott az útkaparó, szerszámaival tisz­títva a vízlevezető árkot, s nem is sejtette: néhány centiméterre a föld alatt a halál leselkedik rá. A terep átkutatása után Fe­hér Ján főhadnaggyal beszél­gettünk. — Még mindig elég gyakori — mondta —, hogy a második világháborúból származó, fel nem robbant lőszerre bukkan­nak a környék lakói. Nemrégi­ben az Ipoly szabályozási mun­kálatai közben Kosihy nad Ip- lom határában bukkantak két tányéraknára. Ipolynyéken két darab légi aknát találtak, Do- linkán két ágyúlövedékre és egy aknára hívták fel a figyel­münket. Kézi fegyverekbe való töltényeket még gyakrabban ta­lálnak, és szolgáltatnak be a polgárok nekünk. Örvendetes, hogy eddig egy esetben sem végződött tragédiával a „felfe­dezés“, ami főleg a felnőttek figyelmességének köszönhető. Ismételten hangsúlyozni kell, hogy bár a háborúnak már ré­gen vége, még mindig gyakran bukkannak az emberek robba­nószerekre. Ezért — és erre a helyi hangszóróban is gyakran felhívjuk a polgárok figyelmét — különösen a már régebben érintetlen terepeken végzett földmunkáknál kell igen óva­tosnak lenni. Amint a nagyfalusi eset is bizonyítja: nem ok nélkül! BÖJTÖS JÁNOS tfl szó 1973. Vili. 7.

Next

/
Thumbnails
Contents