Új Szó, 1973. augusztus (26. évfolyam, 181-207. szám)

1973-08-06 / 185. szám, hétfő

A napokban hazaérkezett 7 hónapos sikeres expedíciói útjáról a „Himalája 73 Dudh Kosi“ elnevezésű 16 tagú csehszlovák vízi- sport-csoport. Az expedíció tagjainak J. Bobák vezetésével ez év áprilisában és májusában első ízben sikerült a Dudh Kosi glecs- cserfolyón leevezniük. Képünkön: A sikeres Himalája 73 Dudh Kosi expedíció tagjai (Felvétel: B. Palkovič — ČSTK) Elgondolkozásra késztető megállapítás 1973. VIII. B. A Szlovák Statisztikai Hiva­talnak Szlovákia népgazdasági fejlődéséről szóló félévi jelen­tése szierint az idei év első hat hónapjában Szlovákiában a be­tegségek és balesetek következ­tében a munkából hiányzók szá­ma átlag 4,020 százalék, ami azt jelenti, hogy e címen napon­ta 71 000 ember hiányzott mun­kahelyéről. Igaz, ez csupán ál­talános adat, ami további ma­gyarázatra szorul. Pl. 1964 óta a múlt évben mutattuk ki a legal a c son y a b b m u n kaiké p telen - séget — 3,839 százalékot. Eh­hez az értékhez viszonyítva az első fél év eredménye valami­vel kedvezőtlenebb. Miért? Ennek több oka van. A fő ok objektív körülmény: Szlovákiá­ban januárban és februárban elég erős influenzajárvány volt. Ezekben a hónapokban a hiány­zás elérte a 4,962 és 4,542 szá­zalékot. Az influenzajárvány leginkább a senicaii, trenčíni, Cadcaii és Pov. Bystrica-d járá­sokat sújtotta. A többi hónapok­ban a betegségek és balesetek okozta hiányzás csökkent. Már­ciusban 3,929 százailék, április­ban 3,599 százalék, májusban a legalacsonyabb, 3,489 százalék és júniusban 3,550 százalék volt. De közelebbről kell megvizs­gálnunk ezeket a havi adatokat Is. Amíg a betegségek okozta hiányzás aránylag alacsony — júniusban pl. 2,881 százalék — addig még mindig aránytalanul magas a munkabalesetek, de fő­leg a munkahelyen kívüli bal­esetek okozta hiányzás arány­száma. Míg júniusban a mun- kiabalesetek okozta munkakép­telenség 0,209 °/o, addig a mun­kahelyen kívüli balesetek okoz­ta munkaképtelenség ennek két­szerese — 0,460 százalék. Vagy­is a munkahelyen kívüli bale­setek következtében — a kü­lönböző fusizás és házi munka során, valamint a közlekedési balesetek következményekép­pen — naponta kb. 8000 emoer hiányzik munkahelyéről. Ugyan­azok az emberek, akik munka­helyükön szigorúan megtartják a munkabiztonsági előírásokat, munkahelyükön kívül nemegy­szer durván megszegik azokat. Ebben kereshető a munkahelyen kívüli balesetek magas és to­vább növekvő arányszáma. Figyelmet érdemel az is, hogy még mindig aránytalanul hosz- szú az egy személyre eső mun­kaképtelenség időszaka. Szlo­vákiában júniusban az egy sze­mélyre eső munkaképtelenség átlagos ideje 20,57 nap. Ez tény­leg sok. Ennek oka abban is kereshető, hogy még sok a fo­gyatékosság a különböző orvo­si vizsgálatok megszervezése terén, hogy fel és alá küldöz­getik a betegeket, s még min­dig nem megfelelő az ellenőr­zés. A munkabalesetek esetében az egy személyre eső munka- képtelenség időtartama — a kelet-szlovákiai kerületben pl. júniusban 26, 27 napot tett ki — arra mutat, hogy gyakran komolyabb balesetekről van szó. Helyesen járnak el Szlovákia fővárosában, Bratislavában, ahol a nemzeti bizottság egészség- ügyi bizottságában rendszere­sen megvitatják azon munkahe­lyek problémáit, ahol a bale- setarányszám magas, és a munkabiztonság fokozására idő­ponthoz kötött és ellenőrizhető konkrét Intézkedéseket fogana­tosítanak. A 2,881 százalékos júniusi átlag értéke ellenére továbbra is több szempontból fokozott fi­gyelmet kell fordítani a beteg­ségek által okozott hiányzás alakulására. A közép-szlovákiai kerületben pl. júniusban az el­múlt hónapokhoz viszonyítva mindjárt hat járásban — Ri­mavská Sobota (Rimaszombat), Dolný Kubín, Čadca, Lipt. Mi­kuláš, Žilina, Žiar nad Hronom — növekedett a hiányzók szá­zalékszáma. A szakfelügyelet még mindig ezrével talál olyan munkaképtelenekre, akik dur­ván megsértik a gyógykezelés folyamatát, különböző fusizá­sokkal éppen az alatt az idő­szak alatt, amikor a táppénzt kapják. Sokan közülük kocs­mákba járnak, vagy otthon ta­lálják őket, alaposan ittas álla­potban. A hiba az, hogy a be­tegbiztosítási bizottságok az üzemekben igen jóakaratúan bí­rálják el az ilyen eseteket és többnyire megelégednek azzal, hogy csak megfenyítik a bűnö­söket, ahelyett — főleg ismét­lődő esetekben —, hogy a mi­nimálisra lerövidítenék a meg­szabott gyógykezelési folyama­tot, vagy megvonnák a vétkese« - től a táppénzt. Figyelmeztetőül kellene szol­gálnia annak a múlt évi gyakor­latnak, amikor a gyógykezelési folyamat betartását ellenőrző közegek 22 614 esetben állapí­tottak meg Szlovákiában durva szabálysértéseket, de megtorló intézkedéseket csak 3648 eset­ben foganatosítottak, az is csak többnyire megrovás volt. E té­ren az idén sem javult lénye gesen a helyzet. így aztán ne­hezen lehet szó az „egészséges betegek“ elleni sikeres harcról. Ezért helyes, hogy a járási be­tegbiztosítási intézeteknek meg­hagyták, vezessenek külön nyil­vántartást a szakfelügyeleti je­lentésekről, amelyben feltünte­tik a megtorló intézkedéseket is, amelyeket aztán főleg a dur­va szabálysértések esetén a szakszervezeti szervek is ér­vényre juttatnak a munkahelye­ken. Így megbízható adatokat nyerhetnek az egyes bizottsá­gok munkájáról, hogy ne lehes­sen visszaélni azokkal az egy­általán nem kicsi pénzösszegek­kel, amelyeket a társadalom a betegség ideje alatt a dolgo­zók ellátására fordít. Alapjában érvényes, hogy a valóban beteg dolgozókról min­den téren gondoskodni kell, de közben ügyelni kell arra is, hogy ne szegje meg a gyógyke­zelés folyamatát, ne hosszab­bítsa meg indokolatlanul mun­kaképtelenségét és szigorúan kell eljárni azokkal szemben, akik visszaélnek a betegbizto­sítás előnyeivel. JÁN K0MEŠ PÉLDASZERUSEG Jirí Puffer tiszt légelhárító ütege a földi célok éleslövésze- tében a két legjobb üteg közé tartozott. Puffer tapasztalt pa­rancsnok, kommunista. Nagy súlyt helyez arra, hogy helyes viszonyt építsen ki alárendelt­jeivel, az ifjúsági szervezetre támaszkodik, amelynek tagja az egység több mint 60 százalé­ka. „A katonákat nem vehetjük darabszámba“ — kezdte el Puf­fer elvtárs a beszélgetést. „Pon­tosan tudnom kell, hogy kiben ml rejlik.“ Az állandó helyőrségekben nagy gondot okoz az, hogy a katonák sportolni akarnak, de a sportpálya messze van, a vá­ros másik végén. „Magától értetődik, hogy a katona nem mehet el sportolni, amikor éppen akar. De, ha fel­keres engem a SZISZ bizottsága és megígéri, hogy gondjába ve­szi az egész ügyet, már nem fé­lek attól, hogy elengedjem a katonákat. Jól tudom, hogy min­den baj nélkül visszajönnek.“ És ezzel már el is jutottunk a SZISZ-funkcionáriusok és -ta­gok példamutatásához. „Ez ugyancsak bonyolult probléma“ — folytatja az üteg parancsnoka. „A fegyelem nem jelent csupán parancskiadást. A katonáknak el kell sajátíta­niuk a fegyelmet. Éppen ebben segít nekem jócskán az ifjúsági szervezet. Tagjait, de a többi katonát is abban az értelemben befolyásolja, hogy a katonák megérthessék, az egyén kihá­gása egyúttal az egész kollek­tíva kihágását jelenti. A továbbiakban arról beszélt, hogy milyen szerep jut mindeb­ben az alapszervezet elnökének: „Most kitűnő elnökünk van, minden félelem nélkül kijelent­hetem, hogy ideális funkcioná­rius típus. Hibátlanul teljesíti katonai kötelességeit, kitűnő lö­vész, egyszóval minden szem­pontból talpraesett ember. He­lyes szellemben befolyásolja a bizottságot, a bizottság pedig a többieket. — Pariže elvtárs, az elnök, elsőéves katona.“ A példaszerűséget nemcsak szóval, hanem meggyőződéssel, az öregebb katonák személyes példájával érhetjük el. De eh­hez segítséget is kell nyújtani. „Mindenekelőtt arra van szük­ség, hogy mindenki pontosan ismerje kötelességét. Éleslövé szetkor nem elegendő csak a lelkére beszélni a katonának, hogy jól célozzon. Az egység­nek túl kell esnie a kiképzé­sen“, mondta az üteg parancs­noka. „Kiképzéskor mindenki­nek alaposan el kell sajátítania valamennyi feladatát és kezdet­től fogva kerülnie kell a hibá­kat. Csak azután gyakorolhat­ják mindig gyorsabb ütemben a lövegkezelést.“ Mielőtt még gyakorlatra men­nének, mindenkinek ismernie kell a reá váró feladatokat. Ezért még az elindulás előtt össze kell hívni a SZISZ és a katonák gyűlését. ' „Ez nem nagy tudomány“ —, mondja Puffer elvtárs. „Egysze­rűen arra van szükség, hogy a katonák mindent elsajátítsanak, amire majd szükségük lesz, be­számítva a legénység politikai iskoláztatása vezetőinek felké­szülését, a tankönyvek biztosí­tását, valamint egyéb segédesz­közök beszerzését. A hadgya­korlatoknál távol vagyunk a helyőrségtől, úgyhogy késő vol­na mindezt ott beszerezni.“ Ezek az elengedhetetlen fel­tételei annak, hogy az egyének és a kollektívák példaszerűsé­gének teret nyithassunk. Ha a katonák nem készülnének fel tökéletesen feladataikra, és rossz szervezés feltételei között kellene dolgozniuk, még a leg­jobb ifjúsági szervezetnek sem sikerülne a példaszerűség meg­követelése. „Egységemben két pártjelölt is van.“ Az egyik fölött a pa­rancsnok kissé hosszabb ideig elgondolkodott: „Már a katona­sághoz párttagjelölti igazol­vánnyal vonult be. Hogyan jel­lemezném? Igen rendes, igyek­vő, jól dolgozik, a fegyelem ellen sem vét, a politikai okta­tásra gondosan felkészül, fel­lépése pedig példás és erkölcsi szempontból is teljesen megfe­lel. És mégis még nem merném állítani, hogy már szászázalé- kosan példát mutatna a töb­bieknek. Részben túl csendes, szerény, ami főleg a politikai oktatáson nyilvánul meg. Sokat tud, de nem kapcsolódik be a vitákba. Az egységnél mint so­főr szolgál, de még nem tarto­zik a legjobb sofőrök közé. Ez pedig főleg azért van, mert még nem tett szert a szükséges ügyességre és gyakorlatra.“ Emlékkezzünk csak vissza ar­ra, amit Puffer elvtárs azelőtt mondott, hogy a példaszerűség eléréséhez segítő kezet kell nyújtanunk, magától senki se válik példaképpé. Vajon ő nyújt-e segítő kezet ennek a párttag jelöltnek? „Sok függ a gyakorlattól. Mint a legénység politikai ok­tatásának csoportvezetője arra törekszem, hogy a lehető leg­jobban bevonjam őt a vitákba, így szeretném elérni, hogy megszabaduljon a nyilvános szerepléstől való félelemtől, és megtanulja a párt politikájának a védelmezését. Arra is tanítom, ne féljen attól, hogy befolyá­solja a pártonkívüli katonákat még a baráti beszélgetések so­rán is.“ A parancsnoknak a katonai kötelességek teljesítése során is nagyobbak a követelményei a katonával szemben. „A többieknél jóval többször küldöm őt hosszabb utakra, egyáltalán nem kímélem. Mi mást tehetnék, itt is minden a gyakorlaton múlik.“ Puffer elvtárs bízik abban, hogy a pártszervezet segítségé­vel a mindennapos igényes ve­zetéssel sikerül majd belőle olyan embert faragnia, akiről aztán már nyugodtan mondható, hogy minden szempontból pél­daképül szolgálhat a többiek­nek. Csak egyetlen találat hiány­zott Puffer tiszt ütegének ah­hoz, hogy az éleslövészet első feladata teljesítésekor megkap­hassák a kitűnő értékelést. Hogy ilyen nagy volt a siker, abban nagy szerep jutott a SZISZ-tagok példamutatásának, akik az egység valamennyi tag­ját magukkal ragadták. Természetesen az üteg jó eredménye a kommunista pa­rancsnok példamutatásában is kereshető, aki igényességével és az egység élete szigorú meg­szervezésével megteremtette a feladatok teljesítésének feltéte­leit. S. ŠIMONOVA TÁRSADALMUNK JAVÁT SZOLGÁLJÁK Immár két éve lesz annak, hogy az alakulat törzskara CSKP alapszervezete tagjainak kezdeményezése folytán védnök- ségi kapcsolat jött létre az ala­kulat törzskara és a Chirana nemzeti vállalat népi milíciájá- nak egysége között. Kezdetben csak egymást látogatták. A két kollektíva tagjai lassan megis­merkedtek. Kiderült, hogy az alakulat törzskarának a tagjai érdeklődnek a nemzeti vállalat munkája iránt, míg a népi milí­cia egységének a tagjai az ala­kulat munkája iránt. Beszélge­tést rendeztek és a tanácskozás végén a két alakulat képviselői hivatalos védnökségi szerződést írtak alá, mégpedig nem csupán katonai-szakmai vonatkozásban, hanem a pártszervezetek szoros együttműködésére és tapaszta­latcseréjére vonatkozólag is. Ma már, két év távlatából, amikor értékeljük az említett kollektívák védnöki együttmű­ködését, kijelenthetem, hogy valóban elégedettek lehetünk, öröm tölthet el bennünket a jól végzett munka tudatában. Jozef Ďurka elvtárs, a Chira­na nemzeti vállalat népi milí- ciá jának parancsnoka kedve­zően nyilatkozott e védnökségi együttműködésről. A népi milí­cia egysége kiképzésének meg­szervezésében legaktívabb volt Michal Jedinák, Ján Putek, Jú­lius Stecko tiszt és mások. Se­gítenek a népi milícia vezérka­ra harci, politikai és honvédel­mi felkészülésének vezetésében és más foglalkozásnál is, ame­lyeket a népi milícia egységei­nek összpontosításakor tartott gyakorlatok alkalmával végez­nek. František Orgoň elvtárs, a CSKP üzemi bizottságának elnö­ke dicséri az alakulat törzska­rának a pártszervezettel való együttműködését. A CSKP ala- kulati pártszervezetének a kép­viselői részt vettek a CSKP vállalati konferenciáján. Más téren is sikeres és hasz­nos az együttműködés. Az ala­kulat törzskara például a népi milícia tagjai számára bemutat­ta az alakulat harci gépeit. Ez­zel szemben a népi milícia törzskara az alakulat törzska­rát a Chirana vállalatban tanul­mányi látogatáson fogadta. A két akció még közelebb hozta egymáshoz a két alakulat tag­jait, kölcsönösen megismerték egymást. Áz elmúlt időszakban mind­két alakulat nemegyszer a sport­vetélkedésekben is összemérte ügyességét. Megszervezték a közös honvédelmi sportnapokat, ahol különböző honvédelmi és sportágakban vetélkedtek. A legérdekesebb a szolgálati pisz­tollyal való célba lövés és a kö­télhúzás volt. Értékes élmény volt mindig a két kollektíva labdarúgó-mérkőzése, s ugyan­csak a csendes, ám annál in­kább kérlelhetetlen küzdelem a sakktábla felett. Valamennyi rendezvényt mindig jól és fe­gyelmezetten szerveztek meg. Dolgozóink és a néphadsereg katonái között is szilárdul a szövetség és a barátság. Ez szo­cialista társadalmunk érdeke, mindkét fél javát szolgálja, ér­deke a jó katonai-szakmai fel­készültségnek a Chirana nem­zeti vállalat népi milíciája egy­ségeben. Az alakulat pártszervezete és az alakulat törzskara nem az egyetlen, amely ezt a helyes politikát érvényre juttatja a mindennapi életben. Ez az ala­kulat, például Jozef Blahút és Otakar Šimek tiszt egységei védnökséget vállaltak az au- tomatizációs és mechanizációs kutatóintézet népi milíciájának az egysége felett. Az együttmű­ködés eredménye hasonlóan jó, mint az alakulat törzskarában. Nemcsak az itt említett kol­lektívák, hanem egész hadsere­günk és dolgozó népünk napon­ta érvényre juttatja a CSKP po­litikáját és a hadsereg néppel való szoros kapcsolatának le­nini elvét. Ez így helyes, kom­munista jellegű és hasznos.-gf­A legjobbakat a pártba Annak az alakulatnak a párt- szervezete, ahol Jirí Tichý őr­nagy a politikai tiszt, nagy gondot fordít a CSKP új tagje­löltjeinek a felvételénél. Kidol­gozták a felvétel új távlati ter­vét, melyet az újoncok bevo­nulása után még kiegészítenek. A párttagjelölt katonákkal el­sősorban a pártcsoportvezetők foglalkoznak. A javasolt elvtár­sak aktívan részt vesznek a SZISZ munkájában a kulturális és a sportélet terén is. Az el­múlt évben az alakulatnál 23 új tagjelöltet vettek fel. A párt­tagjelöltek számára ezután sem ér véget a munka, éppen ellen­kezőleg. Mindegyik tagjelöltnek konkrét feladata van, amelynek teljesítését rendszeresen értéke­lik. A taggyűléseken a tagjelöl­tek felszólalnak, elsősorban kö­telezettségvállalásukról, a ki­képzésről és más feladatok tel­jesítéséről beszélnek. (—n) ÉS A SZOCIALIZMUS VÉDELMEZŐI A- JEBIE JHEZJEB

Next

/
Thumbnails
Contents