Új Szó, 1973. augusztus (26. évfolyam, 181-207. szám)
1973-08-05 / 31. szám, Vasárnapi Új Szó
- „vv,,..,,. ... zsölt rokWroso turista- ként el|ut o tengerhez. Estefelé kint áll társával a parton, éppen amikor kezd beállni az apály. A férfi még soha nem látott ilyen jelenséget, egy ideig meredt Szemekkel nézi, aztán sut togvo megszólal: ,op- oT«zet, iM valakí pályaudvaron gai gyots?nt m°r ° Pr° -Mígnem. ľ'. — Hála az égnek. Én vagyok a mozdonyvezető! VENDÉGSÉGBEN • • Ĺ:V; .fgir" -v ^ — Kér valamit vacsora előtt? — Igen, reggelit és ebédet! • Lajos, egy évvel ezelőtt azzal mentél el hazulról, hogy csak itt a sarki kocsmában iszol egy korsó sört. — Ne haragudj, de részegen nem mertem hazajönni. ® A párizsi főpustán egy férfi a közhasználatra kitett tollal akar valamit kitölteni. A toll serceg. akadozik, csak írni nem akar. A férfi dühösen fordul a tisztviselőnőhöz: — Mondja kérem, nem ezzel a tollal írta alá Napóleon a bécsi békét? A tisztviselőnő halálos komolysággal így válaszol: — Kérem, felvilágosítást az egyes ablaknál adnak! Mini-sztory Egy Neu) York i üzlet előtt megáll egy teherautó, a vezető hatalmas ládát emel le róla. Abban a pillanatban két személyautó összekoccan a teherautó előtt. A sofőr megijed, elveszíti egyensúlyát és az üvegekkel teli láda leesik. Nagy csörömpölés. Nyomban kíváncsiak tömege veszi körül a helyszínt és sajnálják a póruljárt vezetőt. — Szegény ember! Most megfizetheti a kárt! — Értékes ólomkristály volt benne. Nem irigylem őt. — Nézd, milyen kétségbeesett arcot vág! Ekkor az egyik személyautó tulajdonosa leveszi a kalapját és így szól a kíváncsiakhoz: — Uraim és hölgyeim, segítsünk ezen a szegény emberen! S hogy példát mutasson: egy ötdollárost tesz a sofőr kalapjába. A felhívás eredménye: záporoznak a dollárok, bankjegyek. Amikor már jó csomó bankjegy gyűl egybe, az úrvezető a sofőr markába nyomja a pénzt. — Na ezzel megfizetheti a kárt! — mondja és beszáll az autójába. Valaki megkérdezi a teherautó sofőrjét: — Ismeri ezt az embert? — Már hogyne ismerném. A főnököm! (Gabriel Levický rajza) ANGOL AUTÓSVICC Mr. Smith kissé cikcakkban vezeti autóját. Egy rendőr megállítja. — Fújjon bele a szondába! — Nem tehetem, asztmám van, itt az orvosi igazolásom ... — Akkor bejön velem az őrszobára vérvizsgálatra! — Lehetetlen, vérzékeny vagyok. — Akkor itt az út szélén menjen tíz lépést egyenesen! — Nem lehet, mert be vagyok rúgva! — Kérem, nem tud valaki felváltani tíz koronát ötvenfilléÍD. PÁLKA — DIKOBRAZÍ LONDONBAN IS? A vízvezetékszerelő megkérdezi egy bérház portásától: — Brownék hányadik emeleten laknak? — A hatodikon laktak, de már két hete elköltöztek ... — Az ördögbe! Két hónappal ezelőtt még azt telefonálták, hogy sürgős a javítás! Igen drágám, én is mámoros vagyok ettől a nagy bol- doeséetnl! Í1CI PÁRISI ROMAI VICC Pozzi grófék meghívtak vacsorára egy püspököt. A derűs hangulat kínossá válik, amikor az ételeket felszolgáló inas a mártással leönti a vendéget. Pillanatnyi csend után megszólal a püspök: — Grófnő, megkérhetném, hogy káromkodjék helyettem? — Hallatlan! Tilosban rohan át az úttesten! (VOLKSSTIMME] 1973. VIII. S. MAI SZÖVEG — Szégyell je magát fiatalember! Az apja lehetnék. Miért nem adja át az idősebbnek a parkolóhelyét? ... VASÚTI RESTIBEN — Miért búsulsz? — Tíz perc múlva indul a vonatom és még nem vagyok részeg! A tréfás toronyőr (EULENSPIEGEL) E gy kézikocsit húztunk a telekre. Az élet csak kutya és mi a kölykei vagyunk — jelentette ki öregapó és az árokba köpött. Ezt előszeretettel mondogatta és képtelenek voltunk ezt a szkeptikus állás- foglalást megcáfolni. De éppen ez a mai egészen szürke nap volt hivatva, hogy nem vagyunk semmiféle kutyakölykök, ha képesek vagyunk lelkileg felülemelkedni minden banális nehézségen és földi kicsinységen. Ugyanis éppen felhőszakadás volt és a víz elvitte a telkünkhöz vezető kis hidat. Na, köszönöm szépen! Kénytelenek voltunk a kocsival a Pumša szomszéd telkéhez vezető hídon átmenni és természetesen keresztezni kellett a parcellája csücskét Is. De alighogy a hídra értünk, Pumša kirohant a kunyhójából, vadul hadonászott és kiabált: „Hohó! Csak úgy behatolnak az én telkemre? Banda!“ Persze lekeverhettünk volna neki néhány nyaklevest, mert egyedül volt, mi pedig ketten voltunk, és egy teremtett lélek nem volt a közelben —, de akkor valami hirtelen sugallattól ösztönözve elhatároztam, hogy a kérdést éppen a lelki fölénnyel oldom meg, vagyis adtam Pumšának húsz koronát, csak ne jajgasson. És kijött a lépés. Pumša azonnal megnyugodott. ?lvette a húszast, néhányat hor- kantott és eltűnt a kunyhóba. — Na látja apó — szóltam — nyugalom van. Az élet útja göröngyös, az ember kénytelen toldozgatni-foldozgatni, egyengetni. És ami a legfontosabb. az az érzés, hogy felette állok ennek a Pumšának, ennek a kimerült ásványi eredetű élőlénynek! Ezt csak elismeri? Az öregapó rábólintott, de közben megérkeztünk a telekre és azonnal hozzáláttunk a felhőszakadás okozta károk javításához. Sikerült a hidat any- nyira helyreállítani, hogy amikor este hazafelé indultunk a megrakott kocsival, nem kellett Pumša telke felé kerülnünk. De az ördög nem alszik: alighogy elindultunk, újfent kirohant Pumša a kunyhóból és ordítani kezdett: „Hohó! Mi az, hogy most már nem az én telkemen mennek?! Hirtelen nean elég jó maguknak?! Banda!“ Még jobban hadonászott, mint előzőleg. Ez már kissé sok volt. Most már jogosan mázolhattunk volna le Pumšának néhány máriás pofont, de mint mondottam, az ón tervem sokkal magasabbrendű, nemesebb elvekre épült. Meg aztán — — őszintén szólva — Pumša akkora, mint egy hegy, mellkasa, mint egy repülőtér és akkora keze van, mint a péklapát. Tehát ismét adtam neki húsz koronát. Horkantott néhányat és visszahúzódott a kunyhóba. — És nyugtunk van — állapítottam meg. — Érzi nagyapó, milyen nagyszerű érzés, hogy lelkileg durva ember felett állunk? Alkonyodott. öregapó bólintott. — Az a fontos, hogy Pumša nem kent le nekünk néhányat — mondotta. — Mert bennünk volt a félsz! — Az élet csak kutya és mi a kölykei vagyunk — tette hozzá. PÉTERFI GYULA fordítása MODERN BÚTOR nék vásárolni. . — Milyen célra? — Ülni szeretnék raj- Olyan modellünk jelenleg nincs. Tessék benézni talán a jövő hé% , _____ A feleség kíváncsian kéreti férjétől: — Mit szólnál hozzá, ha megszöknék tőled és újból férjhez mennék? Sajnálnád? — Mit sajnáljak egy idegen emberen? .. .
