Új Szó, 1973. augusztus (26. évfolyam, 181-207. szám)
1973-08-05 / 31. szám, Vasárnapi Új Szó
1973. VIII. 5. Jövőre lesz 75 éves * Termékeiket külföldön Is jól ismerik • Tíz - ■ " — ™—’—-év alatt tízszeres növekedés • öt és fél millió terven felül • legfőbb probléma q víz Közép-szlovákiai Konzervüzemek és Szeszfőzdék n. v. luče- neci (losonci) üzeme 1974-ben ünnepli fennállásának 75. évfordulóját. Egy emberöltő telt el .azóta, hogy szerény keretek között megindult itt a termelés, s ez az időszak bizony elég jelentős, még egy ilyen kis üzem életében is. Különösen az utolsó tizenöt év alatt sok hasznos termékkel gazdagította asztalunkat, öregbítette élelmiszergyártásunk jó hírnevét nemcsak idehaza, hanem külföldön is. A 75 év azt is bizonyítja, hogy az üzem ma már nem tartozik a legmodernebbek közé. Berendezése korszerűsítésre, részlegei bővítésre szorulnak. Az elmúlt időszak alatt többféle célt szolgált, de hosszú ideig lényeges változást nemigen eszközöltek rajta. Először szeszfinomítóként működött, majd az államosítás után ecetgyártásra és sörraktárként használták. Csak 1960-ban kezdték el a gyümölcsfélék feldolgozását, borok, szörpök gyártását, valamint a készételek és húskonzervek készítését. 1965-ben a gyártott termékek névsora sterilizált uborkakonzervekkel és további befőttekkel gyarapodott. Ezek a változások szükségessé tették az üzem bővítését. Az addigi régi formáját megőrző kisüzem lényegében 1960-tól indult fejlődésnek. Új uborkafeldolgozó részleg épült, a hús- készítményeket előállító automata gépsort már korszerű csarnokban helyezték el. Üzembe helyezték a Csehszlovákiában egyelőre egyedülálló, olasz gyártmányú, szögletes és ovális konzervdobozokat gyártó gépsort, épül a késztermékek tárolására szolgáló nagyraktár. 1960 óta az üzem évi termelése tízszeresére növekedett, dolgozóinak száma 500 fölé emelkedett. Ez a foglalkoztatottság szempontjából is igen örvendetes, különösen ha figyelembe vesszük, hogy az üzem főleg női munkaerőket alkalmaz. Az üzem igazgatójával, Ján Gábera mérnökkel és a termelés vezetőjével, Jaromír Beran mérnökkel az irodában beszélgettünk. Természetesen az üzemről. Az eredményekről, a problémákról. — Az utóbbi években gyors fejlődésnek indult az üzem — mondja az igazgató — bár a város központjában, az „aszanációs zónában“ terül el. így a városrendezés során lebontásra kerül az adminisztrációs épület is, amelyben most beszélgetünk. A helyén épül fel a szövetkezeti lakótömb egy része, melyben üzemünk dolgozói is közel 50 lakásegységet kapnak. Mindez örvendetes, hiszen az épület megérett már a lebontásra. A probléma csupán az, hogy a lebontásra kerülő épület helyett az új a tervek szerint csupán 1975—76-ban készül el. Ez igen nehéz helyzetbe hoz minket, megnehezíti az üzemirányítást, s ezáltal a termelést is. Mindezt figyelembe véve szükséges lenne a lebontást és az építést megfelelőbb összhangba hozni. Az igazgató elvtársat elhívják, magunkra maradunk. A termelésre terelem a ,szót. — Bár az üzem jövőre lesz 75 éves, ez az idő a termelésben nem tükröződik vissza. A berendezéseket állandóan korszerűsítjük, a technológiát fejlesztjük, hogy feladatainkat maradéktalanul és időben végre tudjuk hajtani. Jelenleg a gyümölcs-zöldség- idényben vagyunk. Szamócából 27, cseresznyéből 60, borsóból 21 tonna befőttöt készítettünk. Most az „uborkaszezon“ következik. No, nem a színházi, hanem a szó szoros értelmében vett — teszi hozzá mosolyogva. — Nálunk ugyanis az uborkaszezon a fő szezon. Egymás után érkeznek a szállítmányok az egyes mezőgazdasági üzemekből, amelyek szerződéses alapon termesztik az uborkát. Idén mintegy 2200 tonna uborka feldolgozása vár ránk, melyből a terv szerint 4000 tonna tartósított uborkát készítünk. Ebből 400 tonnát külföldre, Angliába, az NSZK-ba éfc a távoli Ausztráliába exportálunk. Az uborkát később a paprika követi. Jelentős mennyiségű kápia- és paradicsompaprikát dolgozunk fel minden esztendőben. Az utóbbiból idén 340 tonnát, főleg a már említett nyugati országokba exportálunk. Specialitásunk a zöldségből, piros és zöld paprikából, uborkából, karfiolból, sárga répából készült félkészáru, a tátra saláta. Ebből az NSZK-ba 500 tonnát exportálunk. Az, hogy termékeink bi zonyos részét külföldre szállítjuk áruink jó minőségéről tanúskodik. — És mi a helyzet a húskészítmé nyék terén? — Üzemünkben főleg kenőmájas! és készételeket gyártunk. Ezek saját specialitásaink, itt fejlesztettük ki Barzik Milan mérnök irányítása mel lett. Készítményeink közé tartozik a „bočiková pomazánka“, a ,,pasts z údeného mäsa“, a „pionierska nátierka“, az „údené piré“ stb. Ez a részleg az idén költözött új csar nokba, ahol korszerű technológiával, szalagrendszer segítségével dolgoznak. Ezáltal könnyebbé vált a munka, eredményeseb lett a termelés. — Milyen a dolgozók viszonya a munkához? — Dolgozóinknak csaknem 90 százaléka szocialista munkaversenyben vesz részt. Jelenleg 7 csoport versenyez a „Szocialista munkabrigád“ cím elnyerésért, egy pedig a „Szocialista munka üzemegysége“ címért. Tizen egy kollektíva közös kötelezettség vállalást tett, mely szerint a termelési egymillió koronával túlteljesítik, ex portra pedig 500 ezer korona áruval termelnek többet. Az üzem részére tár sadalmi munkában 3800 órát dolgoz nak le. Örvendetes tény, hogy ebből már eddig 2793 órát teljesítettek A tavaszi nagytakarításhoz 500 órával járultak hozzá, a termelést 3300 bri gádora ledolgozásával segítik elő. Hogy a szavak és számok nemcsak frázisok, azt legjobban az bizonyítja, hogy az első félévben a bruttó terme lést öt és fél millió koronával szár nyaltuk túl, és export tervünket is magasan túlteljesítettük. Cseng a telefon, pár percre me^ szakad a beszélgetés. Körülnézek a/ irodában. A falon díszoklevelek égés? sora. Az SZNF 20. évfordulója alkal mából az üzem „Az SZNF 20. évfordulójának üzeme“ és a „Példás minő ség üzeme“ címet kapta. 1958-ban a szocialista haza építésében elért rendkívüli és kimagasló eredményekért az üzem megkapta a K>smetv Gottwald érdemrendet. Az SZSZK MeRigó Lászlóné már öt éve végez kiváló munkát az üzemben. A képen a záró> berendezést figyeli, hogy rendben van-e minden. Dr. Kaliňák Ladislav üzemtechnológus és Antal Károly mester megbeszélést tart KíJpi'dová Borbálával, a készáruk raktárának vezetőjével. zőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma 1971-ben a „Csehszlovákia szovjet hadsereg által való felszabadítása 25. évfordulójának üzeme“ címet adományozta. Sorolhatnám tovább is az elismeréseket, amelyek mind azt bizonyítják, hogy az üzem dolgozói minden Időben példásan teljesítették és teljesítik kötelességüket, becsülettel végzik munkájukat. A mérnök elvtárs közben letette a kagylót és folytathatjuk a beszélgetést. Előkerül egy igen komoly probléma, a víz. — Üzemünk egy percig sem lehet víz nélkül. A gyümölcs, a hús megtisztításához, a termékek gyártásához rengeteg vízre van szükségünk. Minden tonna anyagra tíz tonna vizet használunk el. Ha nincs vizünk, le kell állni a termeléssel. Ez pedig elég gyakran előfordul. Különösen a május, június volt „száraz“ hónap az idén. A gyakori vízhiány fékezi a tei> melést, nehezíti a terv, a vállalt feladatok teljesítését. Sajnos, egyelőre lényeges javulásra nem számíthatunk, ugyanis a hriňovái víztároló nem bírja kielégíteni az igényeket. Még szerencse, hogy az egyes kiesések alkalmával a megkezdett műszakot saját vízkészletünkből be tudjuk fejezni, de ha a vízhiány tovább tart, olyan munkát kell végeznünk, amihez nem szükséges víz. Ám ez nem megoldás, . mert üzemünkben nem időtálló, hanem nagyon is romlandó anyagokkal dolgozunk, amelyek ha nem kerülnek bizonyos időn belül feldolgozás, ra, veszteséglistára kerülhetnek. ?z pedig nemcsak a vállalatnak jelesv kárt, hanpn. A< ffr&g. is hiányosságokat okoziwK k*, jelentős népgazdasági kár is származik belőle. Dr. Kaliňák Ladislav üzemtechnológussal és Antal Károly mesterrel végigjártuk az üzemet. Gyümölcsös kosarak, ládák torlaszai között fürgén szorgoskodott az emelőtargonca. Szállította a feldolgozásra váró gyümölcsöt a serényen dolgozó lányok, fiatalasszonyok munkaasztalára, akik gyakorlott kézzel válogatják, osztályozzák a gyümölcsöt és töltik a csillogó, tisztára mosott üvegekbe. Mindegyikük lábán gumicsizma, előttük gumikötény. Kell is, hiszen egy tenyérnyi száraz helyet sem lehetne itt találni. Mindenütt víz. Víz, amely nem minden esetben talál magának utat a csatornába, ugyanis a lefolyókat szűkre méretezték, eldugulnak, a víz megáll, a dolgozók bosz- szankodnak. És nem ok nélkül. A konzervrészlegen hatalmas katlanokban fői a hús. Itt még csak az alapanyagokat látni, de a szomszédos csarnokban már a kész kenőmájast adagolja egy igen ötletesen megszerkesztett gépsor az emeletről sorakozó fémdobozokba. Egyetlen dolgozó, Rigó Lászlóné áll a gép mellett, amely a töltés után automatikusan lezárja a teli dobozokat. Gyakorlott mozdulatokkal irányítja a munkát, de nem is csoda, “hiszen ötödik éve dolgozik már ezen a gépen. Innen a dobozok a sterilizálóba kerülnek, ahol zárt autóklávokban 2,5 atmoszféra nyomás mellett 121 C fokra hevítik, majd egy időre az ellenőrző raktárba jutnak, ahol megfelelő hőmérsékleten tárolják. Ilyen utat tesznek meg, amíg útnak indulnak a fogyasztók felé. így végzi egy élelmiszeripari üzem mindennapi munkáját, hogy megkedvelt termékeit minden fogyasztó bármikor megvásárolhassa. BOJTOS JÄNOS Ä
