Új Szó, 1973. augusztus (26. évfolyam, 181-207. szám)

1973-08-28 / 204. szám, kedd

FELSZÁLLÁSI ENGEDÉLYT KÉREK (szovjet) A közhiedelem szerint a pi­lóták, a repülősök élete roman­tikus. Anatolij Vehotko és Na- lalija Troscsenko rendezők filmje azonban nem a látványos, szuperszonikus gépek pilótái­nak életét, hanem a repülésnek egy kevésbé attraktív, de nem akar felhagyni a repüléssel. A film a veterán repülős és az ízig-vérig mai fiatalember lé­lektanát kidomborítva humoros hangvételben mutatja be a mű­trágyaszóró pilóták mindennapi életét. A film egy-egy elnagyolt jelenete ellenére jó ütemben és Jelenet a Felszállási engedélyt kérek című szovjet filmből kevésbé veszélyes területét a mezőgazdasági pilóták életét tárja elénk. A film a pilólahivatástól bú­csúzó és a pályakezdő ember el­lentétére épül. Főszereplője egy fiatal, kissé ügyetlen pilóta, aki hebehurgya igyekezetével sok bosszúságot okoz, de jóindulatú és szívesen segít az egyik leg­kiválóbb idős pilótájának, akinek megromlott a látása, de nem egyszerű eszközökkel juttatja kifejezésre a rendező elgondo­lását. Hiteles a színészek alakítása; Anatolij Pcipanoi), az idős piló­ta szerepében és Szemen Moro­zov, (legutóbb Az őrvezető hét menyasszonya című film fősze­repében láthattuk) a fiatal pi­lóta megfonnálója derűs termé­szetességgel alakítják szerepü­ket. „Ha megengedik, el szeret­nék mondani egy kis történe­tet — ifjúságról, szerelemről. Tavasz volt, aztán nyár volt és 1913-at írtunk... Igen. Volt if­júság ... és volt szerelem. Nem vettem észre.“ Ezek a szavak hangzanak el a Lila akác című hető, hiszen csaknem negyven év leforgása alatt Székely Ist­ván másodszor filmesítette meg Szép Ernő ismert regényét. Eb­ben a szerelmi románcban a rendező éles kontrasztot terem­tett a cifra, cicomás-csillogó éjszakai világ és annak lemez­Bálint András és Moór Mariann a Lila akác egyik jelenetében. magyar film elején, mely érzel­mesen, hangulatosan idézi elénk a századeleji Budapest úri világát, a léha mulatságok­kal, dőzsölésekkel túltelített úri életet és az akác édeskés illa­tával elillanó illúziók keserű­ségét. A Lila akác a filmtörténetben páratlan vállalkozásnak tekint­telenített, kiábrándító képe közt, leleplezte a „jobb körök“ nagystílű, rongyrázó eleganciá­ja, a finom társasági máz mö­gött rejlő közönségességet. A szecesszió idejét és miliőjét visszaidéző film főbb szerepeit Halász Judit, Bálint András, Rá­day Imre és Moór Mariann játssza. A mai haladó amerikai film- g' ártás rendezői szakítottak a hagyományos westernekkel, az évtizedekig egy és ugyanazon sablon szerint készült vadnyu­gati filmekkel, amelyekben Amerika egykori őslakói, az in­diánok mindig rossz fényben tűntek fel: kegyetlenek, vé­rengzők, rabló-hódító szándékú emberek voltak, akik rettegés­ben tartották a fehéreket. A haladó rendezők elvetették a történelmi mítosz megjeleníté­sének eme formáját, s helyet­te mélyebb értelmű westerne- ket, tulajdonképpen antiwes- ternt forgatnak, melyben az in­diánok történelmének tragédiá­ját hitelesen ábrázolják. Ezek egyike A kis nagy ember, s ide sorolható a most bemutatott Az utolsó harcos Is. Carol Reed rendező (A pápa szolgálatában, az Oliver, a Lá­zadás a Bountyn című filmek világhírű alkotója) tragikomi­kus hangvételű filmjének témá­ja az indiánkérdés; az ősi tele­püléseikről elűzött s jogfosz- tottságban és embertelen körül­mények közt élő indiánok hely­zetét tárja elénk, akik az ural­kodó osztály politikája követ­keztében az évek során elve­szítették emberi méltóságukat. Akad azonban köztük egy sze­mély, aki képes a tömeget fel­rázni a letargiából, a beletörő­dés, a fáradtság állapotából. Ez az egyén elhatározza, hogy ki­látástalan helyzetükre felhívja a fehérek figyelmét... A mesterségbeli hozzáértéssel készült hatásos film főszerepét Anthony Quinn, a kiváló jel­lemábrázoló és drámai tehet­séggel rendelkező színész játsz- sza. Alakítására az elmélyült lélekábrázolás, a helyzetek át­élése jellemző. Meggyőző, érett, s rendkívül árnyalt és kidol­gozott játéka révén még inkább kidomborodik az alkotás hala­dó mondanivalója. —ym— A KORSZERŰ SZÁLLODA Világszerte rohamosan nő a szállodai vendé­gek áradata, de a sokféle személyes szolgálta­tásra mind nehezebb embert találni. A technika új vívmányai segítenek ezért stílbútorral beren­dezni és mégis gyursan kitakarítani a szobákat, pompás fürdő-öltöző szobával, egyenletes klímá­val, hűtött itallal és jégkockával szolgálnak, ellátják a titkári teendőket, fél perc alatt elő­varázsolják a liftet és lehetővé teszik, hogy törzsvendégként kezeljék, kedvenc virágával fo­gadják a mammuthotelek alkalmi látogatóit is. Teljes kényelmet nyújt a technika —kevés em­berrel, sok vendégnek ... K orunk népvándorlása, az idegenforgalom két tényezője vezetett a szállodaipar roha­mos fejlődéséhez és sok különféle, sajátos szállodatípus kialakulásához. A külföldi szak- irodalom számos példával szolgál ennek bizonyí­tására. Egyrészt egyre több a vendég és többféle az igény, másrészt pedig kevés és drága a ki­szolgálásukra alkalmazható munkaerő. Vannak önkiszolgálásra berendezett, de folyó­vízzel és villanyhálózattal felszerelt kempingek és „kősátornak“ is bátran nevezhető fogadók pályaudvaroknál és országutak mentén, alig több feladattal, mint az időjárás elleni védelem és az alapvető higiéniai követelmények kielégítése. A nagyvárosok kereskedelmi negyedeiben min­den kényelmet biztosítanak a tárgyaló üzletem­bereknek a világ hírközlő hálózatába (telefon, telex) szervesen bekapcsolt hotelek, az idegen- forgalmi és üdülő gócpontok luxusszállóiban pedig a legnagyobb fényűzéshez szokott vendég is második otthonra lel, megtalál minden ké­nyelmet és szórakozást. A szálloda rendeltetésétől, a „profiljából“ és elhelyezésétől függ felépítése és berendezése. Belvárosban, szűk helyen az építész a magasba törekszik (az autóparkolót viszont a mélybe süllyeszti), üdülőhelyeken a tájba illeszkedve, széliében is terjeszkedhet. Sokat vitatkozunk egyik-másik szálloda külsején — közben még mindig keveset építünk és erősen lemaradunk a baráti államokhoz (Románia, Bulgária) ké­pest is. Egyik problémánk, hogy meddig lehet továbbfejleszteni a Magas-Tátra, az Alacsony- Tátra üdülő- és fürdőhelyeink máris túlzsúfo- lással fenyegető telepeit? A műszaki berendezések egy része a sze­mélyzet pótlásával az üzemmenetét köny- nyíti meg, más része közvetlenül szolgálja a vendégek kényelmét. Még a szobaberendezések divatja is ilyen megfontolások függvénye. Igaz, a bútorformák a hagyományos stílusokat utánoz­zák, de a textíliák, a szőnyegek, bársonyok, plüssök és drapériák — bármily élethűek is —, mind könnyen tisztítható műanyagból készülnek. Az ágyneműt magukba fogadó, fiókos, nyitható rekamiék helyén a hagyományosra emlékeztető ágyakat találunk, amelyeket a reggeli takarítás után egyetlen terítővei fednek be. Este levéve a térítőt, kész az ágyazás: ez is munkamegtaka­rítás és nem is kevés. Nappali pihenésre esetleg külön heverőt is beállítanak a szobákba. A szállodai fürdőszobák alaposan megnőttek: abban az arányban, ahogyan a kozmetikai ipar nőknek és férfiaknak egyre több háziszert ké­szít, már-már a régi budoárokra emlékeztetnek. A polcokat megtöltő fürdősók stb. praktikusak is: segítenek tisztán tartani a kádat és a mosdót. A csaptelepekbe épített hőszabályozó állandó hőfokon tartja a vizet, a vendégnek nem kell „pancsolnia“, kevernie. A kényelmes berendezés megkímélésére központilag vegyszerekkel lágyít­hatják a vizet, ez gátolja a vízkő lerakódását és meghosszabbítja a csővezeték életét. Száműzik a hagyományos WC-tartályt, essztétikusabb és takarékosabb megoldással a vízhálózat közvetlen A KOZMETIKAÉSA TUDOMÁNY Szebbnek látszani, szebbnek lenni, mint ami­lyenek vagyunk, ősi vágya az embernek (és nem­csak az asszonynak). Mennyivel segíti megvaló­sítani ezt a vágyat a modern tudomány és tech­nika? Azt hihetnénk, nem sokkal, hiszen az idő­számításunk előtt másfél ezer évvel íródott egyiptomi papirusz is már száz olyan szépség­ápoló receptet tartalmaz, amelyek majd mind­egyikének növényi vagy állati eredetű alapanya­gát ma is használjuk. Mi változott hát az évezre­dek alatt? Elsősorban természetesen a feldolgozás módja. De az is nagyon lassan. Csupán századunk eleje óta a természet helyett a kémia és az ipari ter­melés ugrásszerű növekedése segíti kielégíteni úgyszólván tökéletesen az igényeket. Ma a nagy parfümgyárak legnagyobb részt rekonstruált ola­jokból — természetes és szintetikus olajok keve­rékéből — állítják elő az illatszereket, s igénybe veszik a technika legfejlettebb eszközeit. Kroma tográfia útján határozzák meg például a virág­porok illóolajainak alkotórészeit. A parfümgyártás kulcsembere persze most is, mint régebben, az illat komponálója, aki számta­lan üvegcséje előtt úgy ül, mint a muzsikus a hangszere előtt, a festő a palettájával kezében, s illatorgonája segítségével, művészi ihletben ter­meli meg az új illatokat. Van-e hát köze a kozmetikának a tudomány hoz? Leszögezhetjük, hogy a valódi szépségápo­ló szerek ma már nem nélkülözhetik a technikát, s előállításuk csak nagyipari úton lehetséges. Ez pedig nem nélkülözheti a tudomány sokoldalú segítségét. nyomását veszik igénybe helyette. A kádak hossza változatlan, de szélesebbek, ülőfürdőre, tusolásra is alkalmasak, zuhany felőli végükön elcsúszás ellen beépített műanyagcsíkkal. B onyolult klímaszabályozás csőrendszere há­lózza be a korszerű szállodaépületet és okoz nem kis gondot az építésznek, hogy hová rejtse el — és hogyan tegye karbantartás­ra könnyen hozzáférhetővé? A fürdőszoba szel­lőztetéséről esetleg pusztán az ajtónyitás gon­doskodik, 2—3 percre bekapcsolva a légcserélő be­rendezést; vagy maga a vendég kapcsolhatja be, tetszése szerint. Nem drágább az sem, ha állan­dóan üzemben van, mert a szüntelen be- és ki­kapcsolás elmaradása kíméli a drága motort. Az egyenletes belső klíma fenntartását, fűtés és hűtés megkönnyítését a hagyományos párká­nyokon, erkélyeken, redőnyökön és függönyökön kívül egyre nagyobb mértékben szolgálják a hő­szigetelő és fényvisszaverő üvegek. Az előbbiek összeragasztott üvegtáblák, 5—10 milliméteres légréteggel; az utóbbiak egyik oldalát teljesen átlátszó, de a hőt és fényt visszaverő filmré­teggel is bevonják. Ez a ráeső fény- és hősu­garak 30—40 százalékától óvja meg az épület belsejét, tehát óriási a jelentősége. A klímaberendezés a zsúfolt bálteremben, agyoncigarettázott értekezleti helyiségben és fé­lig üres eszpresszóban egyaránt azonos hőfokú, tiszta levegőt biztosít. A megfelelő klímán kívül a gördülékeny üzemmenet és a kényelem alapfeltétele a jól szervezett teher- és személyszállítás. Naponta sok mázsányi ruhaneműt, bútorokat, tisztítószereket kell például mozgatni. Ez a do­log könnyebben megtervezhető része. A nehe­zebb a vendég jövése-menése a hall, az emeleti étterem, a szobák, a tetőterasz és a társalgók között. A megoldás: központilag irányított, memória- egységgel felszerelt 3—5 tagú liftcsoportok, kel­lően méretezett kabinokkal, a forgalomhoz mér­ten kijelölt „végállomásokkal“, közös előtérből gombnyomásos hívással. És míg ,a közismert „önkiszolgáló“ liftek gyakran elmennek a vára­kozó orra előtt, ezek a berendezések minden hívást (a beszállt utasok kívánságait is) tudo­másul vesznek, számon tartanak és a legjobb sorrendben teljesítenek. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a megtelt kabin helyett üres indul, mégpedig a legköze­lebbi pontról — hogy a vendégnek ne kelljen többet várakoznia 35—40 másodpercnél. A liftek sebessége a nálunk ismert, másodpercenként 1—1,5 méter helyett 3, 4, sőt 5 métert is eléri. Ajtóikat térdmagasságban elhelyezett fotocellák irányítják és az éleken biztonsági érintkezők vigyáznak arra, hogy egyetlen idős, rokkant vagy ügyetlen ember se szorulhasson a bezáródó szárnyak közé. Nem csoda, hogy ilyenformán a szállodák régi, díszes lépcsőházai eltűnnek vészjáratokká degradálódnak. Legfeljebb még a földszint és az emeleti étterem között érdemes beállítani — mozgólépcsőt. De ez sem mozog éj­jel nappal, hanem csak akkor, amikor a fotocella „utas“ érkezését jelzi. T ömérdek személyes szolgáltatásra a vendég érkezésével-távozásával, a szoba elfogla­lásával, ideiglenes elhagyásával kapcso­latban van szükség. A nagyszállók recepciójá­ban — a telefonközpontban, a pénztárban, a szállógondnoknál is — jelzőlámpákkal felsze­relt tablóról pillanatok alatt leolvasható, hogy hol van a vendég, üres-e a szoba s ha igen, ki­takarították-e már? A tabló lámpáit a szoba előteréből, kis kulcs használatával állítja be a szobaasszony a pillatanyi helyzetnek megfelelő­en, s ilyen módon az egész szálló szobahelyzete, a vendégek holléte pillanatok alatt áttekinthető. Ezeket a legkorszerűbb berendezéseket újabban például már a magyar ipar is gyártja. A távollevő vendégek számára érkező üzene­tek nyilvántartása is gépesíthető. Személyes­vagy telefonüzenetre a porta megnyom egy gom­bot és a vendég szobájában kis színes izzó gyul­lad ki a telefonon és jelez mindaddig, amíg az üzenet célba nem ért... A hívásokat is automa­ta jelzi, mégpedig a hívott számokat és az eset­leges vidéki vagy külföldi beszélgetés díját is — nehogy a szoba bérlője, valamelyik családtagja vagy vendége között a telefonhívások elszámo­lásában vita keletkezhessen. M ég a legnagyobb szállodák is küzdenek az elgépiesedés ellen és igyekeznek szinte kitalálni vendégeik egyéni kívánságait. Vannak helyek, ahol mindenkiről feljegyzik kedvenc ételeit-italait, virágait, különleges kí­vánságait s ezt lyukkártyára veszik. Űjraérke- zéskor mindezt, mint jó ismerősnek felkínálják. Ugyanekkor a számlákat: az éttermi fogyasz­tás, a külön szolgáltatások (mosoda, bár, telefon stb.) számláit a vendég csak aláírja, központi­lag (esetleg csőpostán) összegyűjtik és végül számológépek állítják ki a részletes elszámo­lást. Nem utópiáról számoltunk be. Hazai körülmé­nyeink között még ugyan szokatlan a szállodai vendégek ilyen kiszolgálása, viszont néhány nagy nemzetközi szállodaszervezetnek (Intercon­tinental, Hilton) saját komputerközpontja és telexhálózata van, földrészek áthidalásával per­cek alatt intézi a szobafoglalásokat, fogad el megrendelést rendezvényekre, továbbít számlá­kat stb. Idi) 1973. VIII. 28. 6 0 i FILMEK LILA AKÁC _____________________________________(magyar) AZ U TOLSÓ HARCOS________________________(amerikai)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents