Új Szó, 1973. augusztus (26. évfolyam, 181-207. szám)

1973-08-26 / 34. szám, Vasárnapi Új Szó

Gustáv Husák:

Tartsigtčtel a Színák Neveli FdkeHsral

(Részlet)

L

átnunk kell, hogy Szlovákiában, a Szlovák Nemzeti Felkelés előestjén, tehát 1944 augusztus derekán, a nácizmus és a hazai fasizmus elleni nyílt harcnak három élesen különböző koncepciója élt egymás mellett: 1. A Szlovák Kommunista Párt és a Szlovák Nemzeti Tanács koncepciója, az egész nemzetet átfogó fegyveres felkelésé, az akcióknak a szovjet hadsereg terveivel történő egyeztetése alapján. 2. Benešnek és katonai klikkjének koncepciója — önálló katonai akció a néptömegek részvétele, a kommunisták és a szovjet hadsereggel való együttműködés nélkül. 3. A partizánmozgalom Ukrán Vezérkarának koncepciója, amelyet a Csehszlovák Kommunista Párt moszkvai vezetősége támogatott — a partizán tömegmozgalom kifejlesztése, amely azzal számol, hogy „a katonák átmennek a partizánegységekbe".

Amíg a Szlovák Nemzeti Tanács és Benes eleget tudott egymás koncepcióiról és harcba szállt egymással, addig a Szlovák Nemzeti Tanácsnak és a partizánmozgalom Ukrán Vezérkarának elképzelései között azért volt különbség, mert nem tudtak egymásról, s ezért nem is tudtak teljes összhangban fellépni. Itt újra kiütközött az a negatívum, hogy a Szlovák Kommunista Pártnak nem volt kapcsolata a Csehszlovák Kommunista Párt vezetőségével és a szovjet körökkel. Ez főként 1944. augusztus 20-a után lett nyilvánvaló.

A partizánegységek gyorsan gyarapodtak, erősödtek és fegyverkeztek {főleg Túrócban és a Garam völgyében), s a kedvező helyzetet látva el akarták kezdeni a harci cselekményeket. Ilyen értelemben küldték javaslataikat Kijevbe. 1944. augusztus 16— 17-e körül kapta meg Velicsko Kijev hozzájárulását az akciók megindításához; ekkor összekötőt küldött Gollanhoz, s az összekötő útján bejelentette neki, hogy ígéretét, mely szerint nem fog nagyobb akciókba, csak augusztus 20-lg érzi kötelezőnek. 1944. augusztus 18-án Velicsko csoportja Turanyban megszállta a fűrésztelepet, megölte a német igazgatót és háromtagú német őrséget. 1944. augusztus 21-én megszállta Szklabonyát (Márton mellett), s ott szállásolta el vezérkarát; ugyanazon a napon tartották Liptovská Lužnán a partizánparancsnokok megbeszélését a további akciókról.

Golian, aki ebben az időben Közép-Szlovákia helyőrségeit látogatta, (közvetlenül és közvetve is igyekezett visszatartani a partizánegységeket a nagyobb akcióktól. Amikor Velicsko felmondta az 1944. augusztus 13-i megállapodást, s hozzáfogott első akcióihoz, riadóztatta a Szlovák Nemzeti Tanácsot és a Szlovák Kommunista Párthoz fordult azzal a kéréssel: lépjenek közbe a partizánparancsnokoknál, hogy várjanak még a nagyobb akciókkal. Nemcsak arról volt sző, hogy siettethetik a várható német beavatkozást. Goliannak olyan értesülései voltak, hogy a partizánok fel akarják robbantani a Túróéba vezető alagutakat, s így akarják megbénítani a közlekedést. Hangsúlyozta, hogy ez a cselekedet rendkívüli módon megnehezítené azokat az akciókat és összeköttetéseket, amelyekre az előkészületben levő felkelés során számítanak. Említettem már, hogy a Szlovák Kommunista Párt és a Szlovák Nemzeti Tanács vezetősége egyetértett Goliannal abban, hogy a partizáncsoportok ne fogjanak olyan akciókba, amelyek, előbbre hozhatják a németek beavatkozását vagy az előkészített felkelésnek lehetnek kárára. A Szlovák Kommunista Párt vezetősége párt- szervezetei és instruktorai segítségével ebben az értelemben hatást gyakorolt a partizánegységekre, főleg Velicsko túróéi csoportjára. Amikor ezek a lépések nem jártak eredménnyel, augusztus 21-én felkerestem Velicskot Szklabonyán. A Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának nevében hosszú beszélgetésben magyaráztam meg Velicskónak és politikai biztosának a Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának álláspontját s az egész helyzetet (az össznemzeti felkelés előkészítését, a Szlovák Kommunista Párt részvételét ezekben az előkészületekben, a Szlovák Nemzeti Tanács küldöttségének moszkvai útját, azt a törekvést, hogy az. akciókat koordináljuk a szovjet hadsereggel, a szovjet hadsereg lehetőségeit Szlovákiában, Golian katonai vezetését stb.). Azt kértem tőlük, várjanak még a nagyobb akcióikkal, amíg a Szlovák Nemzeti Tanács küldöttsége vissza nem tér, vagy amíg nem kapunk Moszkvából irányelveket, mert a nagyobb akciók megindítása német beavatkozással, ennek következtében pedig a felkelés kedvezőtlen időpontban való kirobbantásával járhat. Kértem őket, hogy semmi esetre se tegyék tönkre az alagutakat Sztrecsnó, Kralován, Felsőstubnya és más helységeik közelében, mert a mi felkelésünkkor ezekre nagy szükség lesz.

Velicsko azt mondta nekem, hogy parancsnokságának, a partizánmozgalom Ukrán Vezérkarának utasításai értelmében jár el, s egy táviratot mutatott nekem, amelynek ez volt a tartalma: folytatni kell a partizánakciókat, de nem kell kiprovokálni a felkelést. Újra megmagyaráztam neki, hogy az akciók folytatása éppen a felkelés kiprovokálását jelenti, s arra kértem, azonnal jelentse kijevi parancsnokságának az én tájékoztatásomat, mint a Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának álláspontját, ugyanakkor pedig tájékoztassák ezekről Smidkét Moszkvában, ő pedig várja meg parancsnokságának újabb eligazítását. Velicsko megígérte, hogy a Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának álláspontját jelenteni fogja parancsnokságának, velem pedig közli a választ. Azt reméltem, hogy így összeköttetésbe jutunk Šmidkével s a magasabb szovjet körökkel. Velicsko megígérte, hogy elhalasztja a nagyobb diverzáns akciókat. Abban is megállapodtunk, hogy VeliCsko politikai munkásként befogadja alakulataiba K. Bacíleket, mert vezérkara körül politikai szempontból gyanús elemek is lézengtek. Velicsko egyetértett, Bacíleket politikai munkára állította. Bacíleknek részletesen feltártam a helyzetei, főleg Šinidke küldetését a Szovjetunióban s a szovjet Ihadsereg lehetőségeit Szlovákiá ban, s azt kértem tőle, hogy ebben az irányban hasson Velicskóra és a többi szovjet tisztre. Bacílek akkor teljesen egyetértett velem. Ebben az értelem ben adtam instrukciókat a túród, a besztercebányai és a többi pártszervezetnek is.

Közép-Szlovákiában azonban állandóan nőtt a harci kedv, az események lavina módjára követték egymást. Rendkívüli módon megnőtt a partizánegységek és parancsnokaik önbizalma. Velicsko azt mondta nekem, hogy katonailag egymaga megvédi az egész Túrócot, még ha két német hadosztály is támadna ellene. Érveim, hogy végtére is Szlovákiának hatvan járása van, s bogy valamennyit harcba akarjuk állítani a nácizmus ellen, majd az előrenyo múló hadsereg rendelkezésére kívánjuk bocsátani, —, nem sok hatást gyakoroltak rá. Ilyen volt már a helyzet Túrócban, a Garam völgyében, Liptóban. A pártmunkások is e hangulat hatása alá kerültek, és a harc, az akciók meggyorsítását követelték. ígv azután sor is került ezekre az akciókra. (...)

A közép-szlovákiai partizánakciók riadalmat kel tettek a néppárti rendszer és a nácik vezető körei ben. F. Slamen néppárti képviselő, aki a Hlinka-féle Szlovák Néppárt járási szervezetének elnöke volt Breznóbányán, 1944. augusztus 24-én ezt Irta Tisónak a Garam menti partizánakciókról: „A partizánok

Leihota községben barátságosan elbeszélgettek és iddogáltak a zsandárokkal, és két partizán azt mondta 15 csendőrnek, hogy augusztus 26-án és 27-én eljönnek Zólyombreznóra körülnézni. Az egész járás lakosságát meglepte, milyen szabadon mozognak a partizánok. A néppártiak attól tartanak, ezt' nem lehet megakadályozni, és ha igen, akkor csak olyan módon, hogy egíész eljárásunkkal nevetségessé válunk. Ezért bátorkodom ezt a legalázatosabban jelenteni, és megkérni önt, Nagyméltóságú Elnök úr, szíveskedjék parancsot adni a felelős katonai vagy rendőrhatóságoknak a lehető leggyorsabb közbelépésre, illetve e kellemetlen gaztettek megakadályozására, mert eddigi számításunk szerint járásunknak körülbelül 70 polgára a partizánokhoz csatlakozott, s ha így megy tovább, hogy szemet hunyunk fölötte (és úgy tűnik, ina ez a helyzet), akkor attól tartok, néhány napon belül egész partizánközségeink lesznek a járásban, s előállhat az a helyzet, ami ma a Balkánon uralkodik ...“ Tiso ugyan elrendelte az eljárást a partizánok ellen, de már nem volt, aki végrehajtsa. így teljesedett be Slameíínek egész partizánközségekről szóló jóslata, ő maga pedig életével fizetett a fasisztáknak nyújtott szolgálataiért.

Ludin, bratislavai német kövét 1944. augusztus 24-én jelentette Berlinbe: „Az utóbbi napokban lényegesen megnövekedett Szlovákiában a partizánok tevékenysége s az ezzel kapcsolatos szabotázscselekmények száma is. Alapos megfontolás és az illetékes helyekkel, főleg dr. Tiso államelnökkel és a német parancsnokkal való konzultáció után minden politikai kételkedésem ellenére arra kértem a német parancsnokot, rendelje el néhány német katonai egység áthelyezését szlovák területre. Az az általános vélemény, hogy gyors és energikus közbelépéssel most még korlátozni lehet a partizánok további térhódítását. A szlovák hadsereg és az állambiztonsági különítmények erre önmagukban nem elegendők. Arra számíthatunk, hogy a német haderő jelenléte nemcsak közvetlen és hatékony közbelépést jelenthet a partizánok ellen, hanem a német és a szlovák lakosság általános megnyugtatását is elérhetjük ... A partizánok mind politikai, mind pszichológiai szempontból rendkívül ügyesen lépnek fel. Egyéni terrort kizárólag a németek ellen alkalmaznak, a szlovák lakossággal viszont a lehető legudvariasabban járnak el.“

Ludin Machhal együtt felkereste Tisót. Tiso augusz tus 25-én végre megértette, ihogy saját erőivel már nem tarthatja fenn rendszerét, ezért elhatározta, hogy behívja Szlovákiába a német hadsereget. Az antifasiszta erőkkel együttműködő hírszerző szervek megállapították, hogy német csapatokat vontak ösz- sze a protektorátus és Szlovákia határa mentén és Ligetfalu előtt, s ezeknek Szlovákia ellen kell vonul niuk. A Szlovák Nemzeti Tanácsot és a katonai ve- vezetőséget tájékoztatták erről; meg is tették az intézkedéseket, hogy fegyveresen lépjenek fel a német beavatkozással szemben. Golian augusztus 25-én kiadta a helyőrségeknek az ellenállási parancsot.

Szlovákia Kommunista Pártjának vezetősége megadta szervezeteinek az utolsó instrukciókat a fegyveres fellépésre: a németek megszállási kísérlete lesz a jeladás a partizánok, a hadsereg és az egész nép fegyveres harcának megindítására, jeladás a politikai fordulatra, a Tiso-féle fasiszta rezsim meg buktatására. A Szlovák Nemzeti Tanács és a nemzeti bizottságok minden hatalmat átvesznek Szlová kia területén. A Kommunista Párt kilép az illegalitásból, s minden erejét a nemzeti harcra összpon tosítja. Ezekkel az irányelvekkel a Szlovák Kommu nista Párt Központi Bizottságának instruktorai újra szétszéledtek Szlovákia területén.

Ismét Közép-Szlovákiába utaztam, hogy instrukciókat adjak a pártszervezeteknek, meglátogassak néfhány partizánegységet, s főként Goliannál biztosítsam a hadsereg fellépését. Goliannal augusztus 26-án délelőtt beszéltem. Megállapodtunk, hogy a német beavatkozás kísérlete a hadsereg hadba lépésének utolsó terminusa. Tájékozódtam a hadsereg konkrét előkészületeiről. Golian a helyőrségekhez intézett parancsáról beszélt: említette kellemetlenségét a németekkel. Éppen előttem voltak nála a német

misszió képviselői a hermanyeci incidens ügyében. (Amikor a kis hermanyeci helyőrség parancsnoka megkapta Golian készültségi parancsát, azonnal elrendelte az összes harmanyeci német letartóztatását. Közben tisztázódott az ügy.) Érdeklődtem Kelet- Szlovákia iránt, hogyan biztosította Golian a két hadosztályt. Megnyugtatott, hogy ott minden rendben van. Előttem, ugyanaznap járt Goliannál Talský és — Golian szavai szerint — mindenben megegyeztek, ľalský azonnal elutazik Eperjesre, és vária Golian jeladását. Golian parancsára a kelet-szlovákiai haderő a németek ellen fordul. Talský részletes tájékoztatást kapott, elismerte Golian parancsnokságát, aki öt a felkelés idejére a kelet-szlovákiai hadsereg parancsnoki tisztével bízta meg. Malárral Golian nem számolt. Talskýban, Urbanban, Markusban és társaiban bízott. Biztosítottnak látta Nyugat-Szlovákiát is, Pozsonyt. Nyitrát és a többi nagy helyőrségeket. A beszélgetés folyamán a legkevésbé sem volt kétséges, hogy Golian elismeri a Szlovák Nemzeti Tanács vezetését.

A szlovák határon összevont német egységeket azonban gyorsan elvezényelték Romániába; Ludin közhírré tette, hogy a német egységeknek nincs szándékukban a szlovák terület megszállása. A szlovák állam hivatalos köreiben az a vélemény terjedt el, hogy a németek máshol túlságosan el vannak foglalva, egyelőre tehát Szlovákiában nem avatkoznak be.

Közép-Szlovákiában tovább alakultak az események: egész helyőrségek csatlakoztak a partizánokhoz (Márton, Rózsahegy, Liptószentmikiós stb.). A németek pedig mégiscsak készülődtek a beavatkozásra. Tiso kormánya Turanec tábornokot nevezte ki új főparancsnokként Catlos helyébe, aki elveszítette a németek bizalmát. A fasiszta szlovák kormány 1944. augusztus 28-án elrendelte, hogy ,.meg kell szigorítani az intézkedéseket a partizánok ellen, és minden eszközt fel kell használni az élet. az állami vagyon biztonsága s magának az államnak a fennmaradása érdekében. A szükséges intézkedéseket az állambiztonsági szervek és a fegyveres erők fogják végrehajtani, együttműködésben a német egységekkel... amelyek a (szlovák—német—G. H.) szerződés alapján jönnek Szlovákiába.“ Természetesen mindazok a tilalmak és parancsok, amelyeket a kormány rendelt el (szesztilalom, gyülekezési tilalom, az éjjeli utazás tilalma, „nem hivatalos személyeknek tilos az erdőben tartózkodniuk“), a kormány „kandúrfalvainak“ intézkedései voltak, amelyekre más senki sem hallgatott, senki sem volt, aki végrehajtotta volna őket. Ezért hívták segítségül a német csapatokat.

Ludin augusztus 27-i táviratában tájékoztatta Berlint, hogy a szlovák nép körében „különösen érezhető a szovjetek iránti rokonszenv“. Közvetve elismeri azt is, hogy a német hírszerző és állambiztonsági szervek e pillanatban gyakorlatilag semmit sem tudnak arról, amire az egész nemzet készül, mindössze a partizánok akcióiról van tudomásuk. Az „általános felkelésről“ mint suttogó propagandáról beszél, a nácik azt mérlegelik, megszállják-e Szlovákiát, vagy várjanak-e tovább. Már a Harmadik Birodalomnak sem volt fölös ereje.

Egy nappal később, augusztus 28-án megszületett a döntés. Ludin telefonon beszélt Ribbentroppal, s az ő parancsa alapján járt Tisónál. Úgy döntöttek, hogy 1944. augusztus 29-én a náci egységek megkezdik a szlovák terület megszállását. Ezzel a szlovák nép fegyveres ellenállásának terminusát is megszabták a megszállás ellen, meghatározták a Szlovák Nemzeti Felkelés kitörésének időpontját. Ez jelzi azonban a kleriko-fasiszta rendszer agóniájának kezdetét is. Sokatmondóan tanúskodik erről Ludin újabb, augusztus 29-én Berlinbe küldött távirata: „Az államelnök mégis azt javasolja, hogy egy csapásra fegyverezzük le az egész szlovák hadsereget, mihelyt elég német erő all rendelkezésünkre. Határozottan támogatom e javaslatot és gyors teljesítését.“ A szlovák fasizmus feje tehát azt javasolja: oszlassák fel saját hadseregét. És erre az SS bérgyilkosait 111 ívja be.

A trencsénbáni papnak, aki öt évig ünnepeltette magát, a szlovák állam első fejeként 1020 év után“, amikor a nemzet felkelt ellene, nem maradt más tennivalója, minthogy a náci szuronyok mögé rejtőzzön, amelyeket a szlovák nép ellen hívott be. Elérkezett az ideje, hogy a nép leszámoljon a fasiszta rendszerrel, a rendszer vezető emberei már csak a náci fegyverek mögött érezhették magukat biztonságban. Betetőzték a szlovák nép elárulását, eladták a népet a németeknek.

1944. augusztus 29-én Catloš Nemzetvédelmi Minisztériuma a következő parancsot adta ki a helyőrségeknek: „Ma éjjel vagy később német egységek érkeznek Szlovákia területére azzal a feladattal, hogy segítsenek felszámolni a partizánokat... becsületesen világosítsátok fel a tiszteket és a legénységet, hogy sehol se legyen a legkisebb ellenállás sem a német egységek érkezésekor, barátian és igen korrekt módon bánjatok velük...“ (...)

Golian a német megszállás kezdetéről szóló hír vétele után a Szlovák Nemzeti Tanáccsal kötött megállapodás értelmében augusztus 29^én 20 órakor kiadta a szlovák hadseregnek a parancsot: szálljon szembe a német egységekkel, s kezdje el mindenütt a felkelést. Augusztus 30-án a besztercebányai „szabad szlovák adó“ a hazának is, a világnak is bejelentette a Szlovák Nemzeti Felkelés hírét.

A szlovák nép szembeszállt a náci megszállással és fegyverre kelt a hazai fasiszta rendszer ellen. Megkezdődött a történelmi jelentőségű szlovák szabadságharc dicső és nehéz fejezete.

Fordította: Dr. Sxiklay László